Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

1969. március 1, Duna mau napio 7 Messze vidékek hordézsmáját nyelték el a pécsi pincék A föld alatti város Labirintus három emelet mélységig Tudjuk, hogy van, tudjuk, hogy réme utak, házak ter­vezőinek, kivitelezőinek, de hogy merre milyen mélység­ben, hány emeletben kanya­rodnak labirintusai, arról igen keveset sejtünk. Egy-egy süp­pedés, berogyás megrémít bennünket, beszélünk, írunk róla, képtelen feltevések lát­nak napvilágot, s aztán elfa­lazzák a járatot elől-hátul, be­tömik a gödröt jól-rosszul és feledésbe megy minden. Nem vizsgálják ki a berogyás okát, nem térképezik fel a pince­járatot végig, az első elfala­zásnál megállapítják, hogy nincs tovább. Bár lehet, hogy az utóbbi megjegyzéseket már már múlt időben írhatnánk. Itt most megkíséreljük ké­pet adni, miért épült ez a sok pince, mikor és hogyan, s vé­gül a beomlások néhány okát feltárni. Miért? A felelet nem egyszerű. Va­lamennyi pincénk homokba, fúrással készült, téglafallal és dongaboltozattal van ki­bélelve. Pécs altalaja a Cso- ronika és a Lámpás között homok. A Hunyadi úton és a Bem utca vonalától keletre a belvárosban éles-homok van, nyugatra apró szemcséjű és némi agyaggal kevert A városfal megépítésekor a Vak Bottyán utca vonalán az alapozás és sáncásás közben nem termeltek ki elég homo­kot A közelben a Flórián utca és Flórián tér alatt talált szűk béleletlen üregek valószínűleg akkor kivájt homokbányák. A lakóépületek megépítésénél is a helyben kitermelt homok adta a falazáshoz szükséges anyagot. így készült el az alagsor, s ebből indult lefelé a pince egy, két, három eme­let mélységig- old alj áratokkal, fülkékkel. A bor A pincék túlnyomó része bor tárolására készült A borter­melés kezdetéről csak keveset tudunk és az első pincéket sém ismerjük, csak valószínű­nek tartjuk, hogy már ró­maiak korában is voltak, bár jelentéktelen számban. A pin­ceépítés ideje igazában kilenc századra néz vissza, amikor a püspökváros polgárai nagyobb mértékben kezdtek bort ter­melni. Egyenletes hőmérsék­letet és nedvességtartalmat .biztosító homoküregek voltak szükségesek ehhez, s azt itt megtalálták. Érdekes, hogy míg a házuk falát kőből elég rossz technikával építették fel és csak a habarcs jósága tette valamennyire szilárddá, addig a pincéket mindig az akkor még drágán termelt téglával bélelték. A XIII. századtól már a kényszerűség is — a közbiztonság hiánya — arra ösztönözte a bortermelőket, hogy itt' tárolják készleteiket. A püspök feudális nagyúr, katonasága van és a falak közt a polgár aránylag biz­tonságot élvezett. A püspök­város sok egyházi intézményt is jelentett, kolostorokat, zár­dákat, papi testületeket, plé­bániákat Ezek fenntartására szerte Baranyában, Somogy­bán, Tolnában az alájuk ren­delt jobbágyfalvak népei hord­ták be a dézsmát. A termény­járandóságból legbecsesebb volt a bor, amelyet könnyen és biztonságosan évekre is el­tehettek. A pécsi pincék mesz- sze vidékek bordézsmáját nyelték el. A török is nagy becsben tar­totta a szőlőbirtokokat.' Sző­lőiket szemérmesen gyümöl­csöskerteknek nevezték, s a bort ők is itthon tárolták. Ku- fárok kereskedtek vele, szállí­tották végvári vitézeknek, ma­gyarnak, töröknek egyformán. A felszabaduláskor — 1688-ban — nagy volt a pusztulás. A rombadőlt házak pincéi elár­vultak, betömődtek, falépcsőik, ászokgerendáik elkorhadtak, a szellőzőnyílásokat a lezúduló záporvizek eltömték és az egész használhatatlanná vált. Az újjáépítéskor minden élőiről kezdődött. Még a XVIII. század sem elég biz­tonságos a bor tárolására a szőlőhegyeken, még sokáig a városi pincékben történt ez. A termelés, mely egyre nőtt a megye, a város népességének növekedésével. A XIX. század első felében már pénzes pol­gárok vásárolják fel a ter­mést és szállítják messze pia­cokra. Ekkor fúrják a város­falon kívül a Sörház utca, a í Felsőmalom utca, Bajcsy-Zsi- linszky és főleg a Rákóczi út óriási pincéit. Ezek fogadják be a megye és a város termé­sének legnagyobb részét A homokban furkálva nincsenek tekintettel útra, városfalra és a külső területekről a belvá­ros alá nyúlnak be. Ha rég elhagyott pince járatot talál­nak, azt is bekapcsolják. így alakult ki a mai labirintus. Pereg a homok Nemcsak napjainkban, min­den időben voltak beomlások a belvárosban és az azt kí­vülről övező utcákban. Heves záporok, lerohanó vize befolyt a szelelőnyílásom, s a köny- nyen megbontható homokba üreget vájt, előkészítve az utat a süppedéshez. Lényegében ma is ez megy végbe. A szennyvízcsatorna építé­sekor három-négy méter mély­re mentek le, s ez alkalom-1 mai kétszázhuszonhétszer kel- ! lett pinceboltot áttörve a cső- j vezeték alá téglatámot építe­ni. A megbontott tégla bolto­zat máris utat engedett a víznek. Ehhez járult a közle­kedés meggyorsulása és a te­herszállító eszközök súlyának rendkívüli növekedése. Az amúgy is laza, törmelékes ta­lajban a rázkódtatások miatt gyakorivá lettek kisebb üre­gek és ennek következtében a csőtörések. Napokon, sőt órá­kon belüi ezt követte a be- omlás. Nagy a veszedelem a gáz­és vízvezeték csövek és kábel fektetése közben különösen a meredek lejtésű utcákban. A hosszú ideig nyitvahagyott munkaárkokban összegyűlt a csapadékvíz, mélyen beáztatta a homokot, s egy-egy zápor vize aztán a pincékbe törve katasztrofális helyzetet terem­tett. Néhány tanulságos példa: a Jókai tér 11. számú ház ka­puja előtt többször süppedés mutatkozott. Újra meg újra Celtöltötték, aszfaltot húztak rá, s azt hitték, hogy rendben van. A Jókai utca és tér át­építésekor a vezető figyelmez­tetést kapott, hogy itt baj le­het. Kézlegyintés, majd be­tömjük, s tovább nem törő­dött a kérdéssel. Röviddel utóbb egy nagy zápor elmosta az arasznyi nyúlgátat, betört az első pincébe és éjnek ide­jén a lakók rémülten hallgat­ták a dübörgő beomlást. Ugyanez történt a múlt évben a Hal téren. Süppedt a talaj, ' kitöltötték, újra süppedt, új- j ra feltöltötték, aztán meg be- 1 ontömböket építettek bele,1 ie ez sem használt. Végül be­következett a fal megrogyá- >a. No, hát itt az alagsor alatt s van pince? Az így elfecsé- -elt pénzt igazén meg lehetett /olna takarítani. A Flórián utcában történ­őknél is ez volt a menet; víz, gáz, kábel — nyitvatartott munkaárkok —, aztán a lezú­duló záporvíz. Egy régi ház íomlokzata megrepedezett, egy alig kész új házé pedig le­dőlt. Alább a Déryné utca »árkán ugyanakkor két ház is szeretett volna összedőlni. De lágy nehezen állva maradt. \ Déryné utca 24. számú ház szintén saját pincéjébe kíván­kozott, de ebben megakadá- yozták. A Bercsényi utca csa- ornájának építésekor ugyan- lyon okok miatt történt a Tí­már utca sarkán lévő két ház­iak a pusztulása. A Malom iteában a 18. számú ház fala j megrepedt. Erre elgátolták az 1 egész utcát jó magas gáttal, s ennek következtében egy hatalmas zápor a szomszéd ház alagsorába zúdította a vi­zet, lakói majdnem beleful­ladtak. Más az eset a Nagy Lajos Gimnázium udvarán. Itt a la­za és még meg nem ülepedett talajra hatszáz négyzetméter­nél nagyobb betonlapot rak­tak, uszodát építettek. Termé­szetes, hogy feszültségek ke­letkeztek, a beton megrepedt, a víz elillant. Mostanában megfoltozták a betont (!), s újra uszoda lett belőle. Ter­mészetes, hogy újra megre­pedt és megint csak elszivár­góit a víz. Ennek lett a kö­vetkezménye, hogy a kollé­gium falai megrogytak. A helyreállítás több milliót nyelt el. De legalább meglelték alatta azt az alattomos pin­cét, amelyet már régen isme­rünk. Valamikor az ügyészség börtöne volt. Megtanulhatnánk végre Megtanulhatnánk végre, hogy a belváros alatt minden­felé pincék vagy pincerészle­tek rejtőznek. A talaj állan­dóan mozgásban van és ez különösen tavasz idején sok­szor okoz csőtörést. A hat atmoszféra nyomással kizúdu­ló víz pillanatok alatt vesze­delmes üreget váj, mint pél­dául nemrég a Nagy Lajos Gimnázium tornaterme alatt történt. Következtethetünk végre arra, hogy olcsóbb len' Kulturáltan, fiatalosan, egymás között Teenager- randevú a Pannóniában Somogyi Géza Az ősz elején jelent meg először a pécsi Széchenyi té­ren és a Kossuth Lajos utca ban transzparenseken: „Xee- nager-randevú”. Néhány hó­nap alatt ezek a randevúk szokatlan népszerűségre tet­tek szert Már hat óra után nyugod­tan ki lehet tenni a „meg­telt” táblát Magnó szól és miniszoknyás lányok, színes­ingű fiúk táncolnak Tom Jo­nes és más világhírességek számaira. Az itallapon a Coca- colától a narancsitalig min­den megtalálható, sőt 18 év fölött még sört is rendelhet­nek. A húszon aluliak birtokuk­ba vették tehát szombat és vasárnap a Pannónia bárt. A randevú műsorát Bornemisz- sza Géza zenetanár irányítja. Itt is divat a kívánságműsor. Ha valakinek az Omegáék, vagy épp a Little Richard tet­szik, a szám címét leírja egy papírszeletre és a következő szünet után már a kedvenc dal melódiájára táncolhat. — Melyek a legnépszerűbb együttesek? — kérdezzük Bor­nemissza Gézától. — Jelenleg a Bee Gees és a Beatles. Sokan kérik Tom Jones számait. Ha szabad ezt mondani: a fiatalok körében az ő „árfolyamuk” a legma­gasabb. — Milyen az ön kapcsolata a fiatalokkal?^!; — Nagyon jó. Gyakran az ő segítségükkel juthatunk hoz­zá a legújabb lemezekhez és magnófelvételekhez. A szüne­teket pedig arra használjuk fel, hogy a fiataloknak álta­lánosabb és igényesebb zenei ismereteket adjunk. A múlt szünetben például Gershwin Kék rapszódiájáról tartottam rövid tájékoztatót, és ezt hall­gatták. A randevú másik „fővigyá- zőja” Platthy Viktor üzlet­vezető. Ö ad felvilágosítást a program újdonságairól. — Szeretnénk folytatni a nemrég nagy sikerrel megren­dezett Ki mit tud házibajnok­ságát. A szerény „díjakat” a körünkből már össze is gyűj­töttük. — Viselkedése miatt kel­lett-e már valakit elküldeni? — Még a kezdet kezdetén fordult elő egy-két alkalom­mal, és ilyenkor bizony éltünk ezzel a lehetőséggel. Az utóbbi időben azonban erre nem ke­rült sor. Szívesen vagyok a fiatalok közt, hisz korban nem sokkal vagyok idősebb náluk. Állítom, hogy a fiata­lok szépen szórakoznak. A szünetben néhány lányt és fiút kérdeztem meg; púért járnak ide szívesen? — A diák össztánctól elté­rően itt ülve lehet fogyasz­tani. — A lányt nem kérik le. — Kulturált környezetben jobban érzi magát az ember. — Kedvenc énekeseinket hallhatjuk. A pécsi fiatalok tehát kul­turáltan, kellemes társaság­ban, jó zene mellett tölthetik el a hétvégét. Mindössze né­hány hónapja nyitotta meg kapuit a teenagerek pécsi „fel légvára”, de a tapasztalatok máris kedvezőek. Sőt, meg­nyugtatók. (Szekeres) A téli Tettye Ért) János felvétele — Tervtúlteljesítésük és jó gazdálkodásuk eredményeként a Pécs—Szekszárdi TÜZÉP Vállalat 29 napi átlagkereset­nek megfelelő nyereségrésze­sedést fizet a dolgozóinak. Beat olasz módra Március harmadikén, hétfőn délben érkeznek Pécsre az Országos Ren­dezőiroda meghívására Magyarországon vendég­szereplő olasz beaténe- kesek és beatzenészek. A Pécsi Nemzeti Színház­ban adnak két műsort, egyet délután fél hat, egyet pedig este három­negyed kilenc órai kez­dettel. A műsorban is­mert olasz énekesek — Alida Cantagiro Vedette, Emanueala Tinti, Gra- ziella, Mirella Toselli és Ettore Marotta — lépnek fel. Római, nápolyi, ve­lencei és San Remo-i slá­gereket adnak majd elő. A beathangversenyen a Merlotti zenekar játszik. Táplálkozás­vizsgálat a Tervezőknél! Megírtuk: az Országos Élelmezési- és Táplálko­zástudományi Intézet a közeljövőben egy pécsi értelmiségi foglalkozású réteg táplálkozását vizs­gálja meg. Az intézet ed­dig két megyében — egyikük Baranya — mér­te fel a falusi lakosság táplálkozását, továbbá ipari munkásság és az értelmiség körében vég­zett vizsgálatokat. Most a Baranya megyei Kö- JÁL-lal közös szervezés­ben Pécsett vizsgálódnak. A Baranya megyei Ter­vező Vállalat vezetői és dolgozói nyújtanak eh­hez segítséget, Így a vál­lalatnál március végén megkezdődik a felmérés. * S — Országjáráson vett részt a közelmúltban az ibafai Pe­tőfi Tsz legjobb 45 tagja. A 1 fővárost követően megtekin- I tették Észak-Magyarország ! több nevezetességét is. A költ- . ■égeket a tsz fizette. * Sietek, indul a vonatom tem még ketten. Kényelme­sen, számomra végtelen körül­ményesen veszik át csomag­jaikat ..: Legtöbbet újra mé­rik. Perceken múlik már min­den. Megszólalok: „Bocsánat sie­tek, tessék megengedni, indul a vonatom”. Végtelen nyugal­mat, részemre túlzott nyugal­mat észleltem eddig a bolt­ban. Csak számomra rohant az idő. S most mintha csak erre várt volna, felcsattan egy türelmetlen hang: „Persze, siet, a vonatja! Ezt mindenki mondhatja.’’ Mindenki... S a mindenki­nek is igaza van velem szem­ben a maga szempontjából, mert nagyon önző és magán­ügy az én vonatom indulása. Kevés ember ér rá manapság. Mindenkire várnak. Jogtalan, nem igazságos előnynek lát­szik kérésem. Es főleg: nem hiszik el iga­zán! — Alig hiszik el. Nem tudom bizonyítani. Nem fo­gom a jegyemet mutogatni. Erre sincs már időm. Pedig nem jelentene sokat. Csak ketten engednének előre, öt másodperc, míg felvenném a csomagot. Ellenséges tekinte­tek, méltatlan szavak. Úgy ér­zem csalónak tartanak. Mikor fogunk odajutni, hogy csak az fog szólni, akinek tényleg szüksége van rá, aki­nek tényleg indul a vonata. És mi volna, ha ilyen esetben a közönség, mint egy emberi közösség segítene. Fegyelem, felelősségérzés. Még sok sok kell ehhez. Megértés, bizalom, emberi együttérzés. S akkor talán mind kevesebb lenne a siető ember is, aki ilyesmire rászorulna, mert ha tudná, hogy komolyan veszik, nem szívesen kérne másnak kelle­metlen szívességet. — Ugyan kinek van ideje... akár ezen gondolkozni is. Olcsó dolog volna most va­lami „kulturált, nyugodt észa­ki államra” hivatkozni, hogy „bezzeg azok”. Talán elfogul­tak vagyunk — a megszépítő távlatból. De sokszor tapasz­taltam, hogy a „magyaros eg­zotikumot’ külföldön főleg sietésünk, nyüzsgésünk jelent. S ha a minden percet kihasz­nálni akaró turista sietségé­vel törtetünk az udvariasan helytadók elé, bizonyos fokú döbbenetén kívül valami együttérzést, csaknem szána­kozást is érezhettünk, hogy „biztosan nagyon sürgős dol­ga van”. Megvannak a helyek min­denki számára a „nagy futó­szalagon”, és törtetők vannak nagyban is, kicsiben is. Még sokat kell haladnunk egymás mellett és egymás mö­gött, míg elérünk nem „vi­lág-”, de emberi színvonalat. K T, A.. i Czínhely: élelmiszerüzlet a ^ déli pályaudvar környé­kén. Egy kiló narancs kelle­ne még, hogy valamit vigyek a gyerekeknek Pestről. Egy kicsit kifutottam az időből. Mire a zsúfolt vonaton helyet találtam, már alig negyedóra maradt erre az utolsó vásár­lásra. Előttem vagy öten állnak a pultnál. Persze mindenkinek sürgős a dolga, és elsősorban a maga dolga. Ez is méltá­nyos. Talán futja az időmből. Beállók a sor végére. Kifog­tam. Mind az öt előttem lévő egész listát kér: 15 deka fel­vágott — ebből — mégis ab­ból ... egy darab vaj, 20 deka sajt — de ne sok staniollal. — Egy kiló kenyér, barnábbat — még kicsit megsültebbet — ez jó. — Igen lehet, ez minden­kinek a magánügye. De nekem most végtelen türelemjáték. Közben rohan az idő. Gyorsan kérem a narancsot. Újra sor < a pénztár előtt. Valahogy még futja, 8 percem még van. Most újra a csomagkiadás. Élőt-

Next

/
Thumbnails
Contents