Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-07 / 55. szám
Mí9. március 7, Bunammi napio 3i Hanamov tábornok a Dráva menti csatatéren Bajtársaim nem hiába áldozták életüket — Huszonnégy év alatt, sokat változott Baranya? — Baranyát nagyon jól ismerik bolgár földön, sok tízezer itt harcoló katona elbeszéléséből. A turisták számára Baranya és Pécs szép, gazdag látványosság. Nekem elsősorban emléket jelent, mégis szembetűnő az új házak rengetege, az új ipari létesítmények sokasága, az egybeszántott hatalmas földek, de leginkább a jólöltözött, megelégedett emberek tömege. Arra kell gondolnom, hogy a Baranyában eltemetett bajtársaim nem hiába áldozták életüket. — Vannak napok, amelyek emléke elmúlik. A Pécsett és Dél-Baranyában 24 év előtti nehéz és a mostani kellemes napokat sohasem fogom elfelejteni. Lombos! Jenő Beszámoló a biorátíió- telenietrikus vizsgálatokról A biorádiótelemetriás vizsgálatok eredményeiről tanácskoztak tegnap délután a komlói Kos- suth-bányán. Orvosok és műszakiak cseréltek véleményt az érdekes kísérletről, melynek során munkaképes bányászok szervezetét vizsgálják, hogyan reagál a különböző erőfeszítésekre, megterhelésekre. A sikondai szanatórium orvosai által kidolgozott vizsgálati módszerek iránt hazánkban és a KGST-hez tartozó államokban egyaránt nagy az érdeklődés. A biorádiótelemetriás vizsgálatok eredményeiről dr. Nagy Dezső, főorvos tartott előadást A diákok egyharmada visszatért Olvasó népért Névjegykártya a fizetési borítékban Árusítás háztól házig — Olvasó népért? Az micsoda? — Kérem, most az ország felnőtt lakosságának 25 százaléka olvas, de higgye el száz év múlva sem érjük el az 50 százalékot. — Semmi újat nem tudok mondani a mozgalommal kapcsolatban, de azért nem vagyok pesszimistaKönyvtárosoktól, népművelőktől, könyvterjesztőktől hallottam a fenti kijelentéseket, amikor az olvasó népért mozgalomról faggattam őket. A vélemények meglehetősen eltérőek, s éppen ez nem hagyott nyugodni. Arra voltam kíváncsi, milyen új módszerekkel próbálnak az illetékesek olvasókat nyerni. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat az üzemi terjesztést végzi. Pécsi boltjának Mit mutatnak a vizsgastatisztikák? A jó szakemberképzés feltétele Évismétlő jelesek — Önálló gondolkodás vagy magolás Felmérés készül a jogi karon A magyar—bolgár barátsági hét alkalmából Baranyában tartózkodik Szimeon Hanamov tábornok, aki 24 esztendővel ezelőtt résztvett a Dráva és Mura mentén lezajlott harcokban. A magasrangú bolgár katonatiszttel életéről, háborús emlékeiről és most szerzett baranyai ismereteiről beszélgettünk. — Tábornok elvtárs nagyon fiatal lehetett a drávai harcok idején? — Valóban, mindössze 23 éves voltam. Tapasztalatokban azonban jóval idősebb. Nem sokkal előbb 1944. szeptember 9-én szabadult fel Bulgária a fasiszta elnyomás alól, én pedig ugyanezen a napon 3 éves rabság után a börtönből. Az egyetemen ugyanis tagja voltam az illegálisan működő Komszomol- nak. Ezért több évi börtön- büntetésre ítéltek. Kiszabadulásomkor az I. Bolgár Hadsereg 29. ezredének politikai parancsnoka lettem. — Ilyen beosztásba akkor kizárólag a párt és fíomszomol vezetői kerültek. — Hány éves volt, amikor kapcsolatba került a fasisztaellenes mozgalommal? — Tizenhat. Jandolban jártam gimnáziumba. Az iskola 1100 tanulója közül 600 tagja volt az illegális Komszo- molnak. A háború kitörésekor többen partizánnak mentek, közülük sokan most a harkányi temetőben pihennek ... — Számomra nehéz feladat volt az ezred vezetése. 2500 katona politikai és harci szelleméért kellett felelnem. A katonák bizonyítani akarták, hogy a bolgár nép soha nem állt a fasiszták oldalán. — Ugyanakkor aggódtak az otthoni viszonyok miatt. Az I. Bolgár Hadsereg megsemmisítése esetén nagyon nehéz helyzetbe került volna népfront kormányzatunk, hiszen a burzsoáziának és fasisztáknak jelentős erői voltak hazánkban. Ilyen körülmények között éltem katonáimmal, és úgy döntöttem, hogy nem leszek orvos, katona maradok. — A 24 éve látott harcmezőn biztos eszébe jutnak emlékek, régi ismerősök ... — Ha az ember elindul a „háború útján”, feltétlenül találkozik ismerősökkel. Dráva- csepelyen megkeresett a hetvenegy éves Horváth Mihály bácsi, aki tolmácsom volt. Itt- tartózkodásom alatt találkozom majd akkori házigazdámmal, Fehér József bácsival is. — A dél-baranyai táj ismerős. Meg tudom mutatni hol volt a szuronyroham, amikor még a tüzérek is elhagyták ágyúikat, hogy részt vegyenek a kézitusában. A Drá- va-partján eszembe jutnak a magyar fiúk, akik többször átúsztak a folyón, felderíteni a német lövészárkokat. Pontosan tudom Harkány, Dráva- csepely és a többi közeli falu hány kilométerre van egymástól. — A magyar parasztok barátként vagy ellenségként fogadták a bolgár katonákat? — Az itt lakók otthonai mindig nyitva álltak a lövészárkokból visszatérő bolgár harcosok előtt Magyar asszonyok saját gyermekeikként ápolták a sebesülteket. Magyarok bolgárok barátok lettek. Ez nem udvariasság egyik részről sem, bizonyíték erre a bolgár hősök temetője. Bulgáriában sem tudnák szebben gondozni. — Itt harcoló bajtársaival találkozott a háború óta, tábornok elvtárs? — Börtöntársaimmal minden év szeptember 9-én találkozom. Á frontkatonák sokszor felkeresnek lakásomon. — Ilyenkor előveszem régi, délbaranyai térképeimet, haditerv vázlatokat és gondolatban, szóban végigjátsszuk a csatákat. Ha egy részleten átsiklunk, gyerekeim közbeszólnak: „Apa, Drávaszabol- csot kihagytad ...” — Jandolban 30—10 egykori gimnazista társam, későbbi bajtársam él. Amikor szülővárosomba látogatok, velük is találkozom. A vizsgastatisztikák általában nem szoktak túlsókat mondani — márcsak azért sem, mert mindig voltak rossz és jó tanulók, s az átlagos tanulmányi eredményeken belül mindig voltak kevésbé sikerült vizsgák. Néha azonban a statisztikák mögött általános figyelmeztetés, vagy valamilyen jelentősebíj jelenség is meghúzódik. Ilyen az egyetemek elsőseinek vizsgastatisztikája is. A pécsi jogi kar szám adatait tanulmányozva például a következők derülnek ki: a tavalyi 3,10-zel szemben az idei átlag 3,28. Ez eddig jelentéktelen különbség. Jelentéktelen a fiúk- és lányhallgatók különbsége is, bár meg kell jegyezni, hogy a tapasztalatok szerint az a különbség, ami az érettségi körül a lányok javára létezik, az egyetemi évek folyamán eltűnik. Jelentéktelen — a statisztikák bizonysága szerint — a fizikai dolgozók gyermekei és a többi kategória tanulmányi eltérése is. Pontosabban: ha kigyűjtjük a fizikai származású hallgatók átlageredményét, az az idén teljesen megegyezik az összát- laggal, és a rendűség szerinti szóródás úgyszintén. Sőt: tizenkilenc bukott között csak két fizikai dolgozó gyereke akad. Amikor a kitűnő rendű megbukik Az első éven az még megszokott, hogy az átlageredmény alacsonyabb a felső évfolyamokénál, és ezt rendszerint azzal szokták indokolni, hogy az átmenet jelent nehézséget a középiskolai tanulási formából az egyetemi oktatás másjellegű, több önállóságot megkövetelő rendszerébe. Dr. Szotáczky Mihálynak, a jogi kar dékánjának erről súlyosabb véleménye van. — Rendszeresen vizsgáztató oktatók között az a szomorú tapasztalat, hogy a hozzánk középiskolából érkező hallgatók nagyrésze előnyben részesíti a memorizáló tudást, az ún. szövegtanulást az önálló gondolkodással, az ismeretanyag feldolgozásával, megértésével szemben. Pedig mi az egyetemi vizsga feladata? Hogy kiderítse, érti-e a hallgató az anyagot, képes-e azt alkalmazni, tehát valóban elsajátította-e. A vizsgáztató kénytelen kérdezni is, ha erről világos képet akar kapni. S lépten-nyomon tapasztalja, ihogy a kérdezés megzavarja, kizökkenti a vizsgázót, mégpedig azért, mert sztereotip válaszokra van felkészülve, ha a kérdés másképp merül fel, elakad. A vizsgák a reform óta nagyon átgondoltan történnek: a jogi karon a régebbi 7—8 vizsga helyett most csak 5 van félévenként, ebben az évben a hallgatók már maguk készíthették el a vizsgabeosztásukat, a kari tanács határozata alapján, a vizsgák nyu- godtabb légkörének biztosításáért naponta 15 főnél többet nem vizsgáztathat egy oktató stb. Mindinkább igyekeznek megszüntetni a vizsgák „lutri” jellegét. A fenti tapasztalatot ennek ellenére valódi problémának fogadhatjuk el, annál is inkább, mert az idei elsőévfolyamosok eredménye a következőképpen alakult: egy kitűnő rendű hallgató lett félévkor, jeles egy sem, 20 jó, 38 közepes, 20 elégséges és 11 elégtelen rendű. A bukottak között öten kitűnő illetve jeles érettségi bizonyítvánnyal érkeztek & középiskolából. (Félreértések elkerülése végett az elégtelen rendűekről, vagyis a félévismétlésre bukottakról van szó!) Híven tükröz-e a felvételi vizsga? — Sem lustává, sem gyengébb szellemi képességűvé nem lehet válni ilyen rövid idő alatt — mondja ki dr. Szotáczky Mihály a dolog lényegét. — Nyilvánvaló, hogy az értékelés különbségeiről van szó. Arról, hogy mi más jellegű tudást kérünk számon, mint amit a középiskola. A hallgatók onnan hozzák, hisz máshonnan nem hozhatják, ezt a memorizáló, mechanikus tanulási módszert, a szöveg szolgai tiszteletét, az önálló gondolkodás hiányát. Ügy érzem, olyan nagy probléma ez, amit nem lehet tovább elhallgatni. Rengeteg oka lehet, hogy ez így alakul, de a tény tény marad. Szembe kell néznünk a problémával azért is, mert az egyetemeken akkora ismeretanyagot kell befogadni, amit egyfelől ugyan tovább kellene rostálnunk, de másfelől minden rostálás ellenére mégis akkora marad, amekkorát ezzel a fajta módszerrel képtelenség már megtanulni. Kiderül a statisztikák tanulmányozásából s az oktatói tapasztalatokból az is, hogy a jórendűek sokszor sokkal jobban megállják helyüket az egyetemen, mint a kitűnőek és jelesek. A jórendűek ugyanakkor a jelenlegi felvételi rendszer alapján szinte behozhatatlan ponthátránnyal indulnak, már a felvételi vizsga előtt. Nyilvánvaló, hogy ez további meggondolnivaló problémákat vet fel. — Nekünk jóval egzaktabb módszereink vannak a hallgatók tudásának felmérésére — mondja dr. Szotáczky Mihály. — Külön téma volna, ha áttanulmányoznánk a tesztszerű felvételi vizsga válaszait: nagyjából ugyanazt bizonyítják az önálló gondolkodás készségével kapcsolatban, amit fentebb jeleztem. Most végzünk egy vizsgálatot, amellyel ki fogjuk mutatni, hogy a felvételi ponteredményekhez jobban közeledik a későbbi eredmény, mint a középiskolai eredményhez. Vizsgálatunk célja, talán mondanom sem kell, nem valamiféle okvetetlenkedés, hanem az, hogy a magunk módján felhívjuk a figyelmet erre a nagyon súlyos problémára és segítsük annak minél előbbi megoldását. H. E. I vezetője, Kovács József Így ! válaszolt: ! — Nem tudnék „kapásból* l új módszert mondani. A kö- l zeljövőben lesz a Művelt Nép | könyvterjesztői részére a szak- i szervezeti könyvtárosokkal I együtt egésznapos megbeszé- j lés. A cél ugyanis a terjesztők és könyvtárosok együttműködése. Ha hosszabb ideig van valakinél egy kikölcsönzött könyv, s úgy tűnik még szüksége van rá, akkor a könyvtáros felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy a könyv- terjesztőnél megvásárolható. A mozgalom egyik legfontosabb feladata az ún. „fehér foltok”, az egyáltalán nem olvasók megnyerése. Ezzel kapcsolatban megkérdeztük Merész Emilt, a Szövetkezeti Könyvterjesztő szakemberét, mivel ez a terjesztő látja el könyvvel a falvakat — Létezik ún. „háztól házig” árusítás. Ezt szó szerint kell érteni: bizományosaink házhoz szállítják a könyvet Ha valaki nem is vásárol, terjesztőink eddig is felhívták és ezentúl is felhívják figyelmét, hogy érdemes beiratkoznia a könyvtárba. A könyvtárak eddig is az olvasóvá nevelés bázisai voltak. Természetesen a könyvtári hálózat bővítésén kívül a már meglévő könyvtárak olvasóközönségét is ki lehetne szélesíteni. Szőllösy Kálmánnak, a városi könyvtár igazgatójának véleménye szerint ezügyben történnek is kísérletek, méghozzá eredménnyel: A Kossuth Lajos utcában új könyvtár felállítását tervezzük, ahol a politikai, mező- gazdasági, sport és a barkácsolással kapcsolatos könyveket gyűjtjük össze. Azok a fiókkönyvtárak, ahol ezek a könyvek nincsenek meg, mindennap beküldik igénylésüket, és másnap egy motorkerékpáros viszi ki a kért könyvet Ami az új olvasók toborzását illeti: megszerveztük az iskolai osztályok látogatását az Ifjúsági Könyvtárba, amely a maga nemében egyedülálló az országban, mert a 14—26 éves korosztálynak alkalmas könyveket kínálja. A diákok, akik megjelentek, leemelték a könyveket, böngészgettek, ismerkedtek az olvasóteremmel. A látogatás alatt senkit sem írattunk be, hanem azt mondtuk, szívesen látjuk máskor is őket. A diákok egyharma- da visszatért, immár beiratkozás céljából. Az egyik közkedvelt és látogatott hely a városban a Hírlapolvasó. Schmidt Károly, a szakszervezeti könyvtár vezetője az olvasó népért mozgalommal kapcsolatban elmondotta: — Kezdjük a hagyományos és jól bevált formákkal. A mezőgazdasági könyvhónap keretében Mecsekfalun tartottunk és Beremenden tartunk műsorral egybekötött könyv- bemutatót. A műszaki könyvhónap alkalmából a Hírlapolvasóban kiállítást szervezünk műszaki könyvekből. Itt jegyzem meg, hogy a szak- szervezeti könyvtárak ingyenesek, beiratkozási díj nincs. Idén szeretnénk elérni, hogy a tavalyi 25 százalékkal szemben, a szervezett dolgozók 26 százaléka olvasson, ami országosan is kiemelkedő eredmény. Most szólnék az új módszerekről, bár semmi sem új teljesen. Névjegykártyára idézetet nyomtatunk, s utána egy felhívást: „Legyen tagja az üzemi könyvtárnak!” Ezeket a kártyákat fizetéskor beletesszük a borítékba. Könyvjelzőkön tavaly elkészítettük többek között a Nobel-díjasok névsorát arcképekkel. Most azt tervezzük, hogy más írókra is kiterjesztjük ezt a sikeres módszert, hátha kedvet kapnak az olvasásukhoz azok, akikhez eljut a könyvjelzőnk. Csodákat nem lehet várni, j mert csodák nem történnek. | De csodákat csinálhatnak : azok. akik összefognak. Mind- ! annyian, akiknek a könyvhöz és olvasáshoz némi közük is van. Marafkó Lászlé Akar* velünk beszélgetni ? Magyarul megszólalni tilos — Szigorúan ingyenes és önkéntes — How do you do! — How do you do! Az angol üdvözlésre a KPVDSZ József utcai művelődési házában senki sem kapja fel a fejét. A klubban beszélgetők nyugodtan folytatják vitájukat, a gyülekező angol nyelvű klub tagjai pedig folyékony angolsággal érdeklődnek az újonnan jöttől, hogy mi újság. Én sem maradok ki a kérdésekből; stílszerűen, angolul érdeklődnek feltehetően nagyszerű angol tudásomról Kétségbeesetten lagodok az angol filmekből felszedett szókincsemmel, de bevallom, válaszomban több van bizonyos nemzetközi fejrázásból. S mivel legjobb védekezés az ellen- támadás, kihasználva a pillanatnyi csendet, én teszek fel kérdéseket. — Mióta működik az angol nyelvű klub? — öt. évvel ezelőtt Korda Alfréd, a Nemzeti Bank időközben elhunyt nyugalmazott igazgatójának ötlete alapján jöttünk össze — mondja Adorján György, a klub állandó tagja. — Többen foglalkoznak angollal, s nagyon solcan vannak, akik jól qlvasnak vagy kitűnően értik a beszédet, de ha meg kell szólalniok, akkor többnyire vagy nem tudnak vagy nem mernek beszélni. Célunk tulajdonképpen az volt, hogy a passzív nyelvtudást megpróbáljuk aktívvá tenni. Szigorúan önkéntes alapon látogatjuk minden hétfőn 5 és 7 óra között a klubot. Az új vendégnek először még véletlenül sem teszünk fel angolul kérdéseket, nem akarjuk elrettenteni. Az első hónapokban hadd szokjon hozzá az angol „zenéjéhez”, hadd hallgassa a beszélgetéseket. Néhány hónap múlva úgyis önként bekapcsolódik, s vállalja, hogy angolul elmond egy „sztorit?’. Sót, senkitől sem kívánjuk, hogy pontosan jöjjön vagy pontosan távozzék. — Kik látogatják a klubot ? — A legkülönbözőbb foglalkozású emberek. Vannak közöttünk nyugdíjasok, orvosok, közgazdász, nyelvtanár és angol tagozatos gimnáziumi tanulók, akik az iskolában tanult anyagot jól begyakorolják közöttünk. — Körülbelül 14—16 állandó tagja van a körnek. — Csak beszélgetni szoktak? — Sokkal változatosabb a műsor. Közülünk hatan voltak Angliában vagy Amerikában. Van, aki színes diafelvételeket készített útjáról, s ez alapján angol élménybeszámolót tart. — Máskor az angol nyelvkönyv anyagát hallgatjuk meg eredeti angol magnófelvételről, vagy a Maryar- országon megjelenő angol és német nyelvű lap, a Daily News cikkeit beszéljük meg. Természetesen teljesen kezdőknek nem érdemes bekapcsolódniuk, de bárkit szívesen látunk, aki már tanult angolul. Bevallom, a beszélgetés végére én is kedvet kaptam eljárni a klubba. Kár, hogy az elején kiderült; erősen kezdő vagyok. M. L.
