Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-06 / 54. szám

f969, március 6. Dunám iti rmw »« A termelékenység problémái Baranya ipari üzemeiben Műszaki fejlesztés minden lehetséges eszközzel Pécs városi Tanács ipari osztályához öt vállalat tarto­zik: a Pécsi Fémipari Válla­lat, a Pécsi Bútorgyár, a Pé­csi Szikra Nyomda, a Pécsi Vegyesipari Vállalat és a Pé­csi Fodrászipari Vállalat. Vállalataink árutermelő te­vékenységükön belül is a ke­reskedelem számára válasz­tékbővítési és hiánypótló cik­kek sokaságát termelik, ezért termelékenységük színvonalá­nak mérése naturális mutató­val vállalati szinten igen ne­hezen ellenőrizhető. Célszerű­nek látszik a termelékenység alakulásának figyelemmel kí­sérése a termelési érték ösz- szege alapján. Viszont egyik igen nagy hátránya, hogy fő­leg az elmúlt év során vég­rehajtott árváltozásokról pon­tos árindexekkel nem rendel­kezünk, valamint a szabad árak kategóriájában a válla­latok elvileg állandóan ki vannak téve emelkedő vagy csökkenő árváltozások hatá­sának. Az értékben mért mu­tatókkal számított termelé­kenységre nagy kihatással van, ha a vállalatok a ter­melési időszak alatt gazdasá­gi meggondolások vagy egyéb okok miatt bérmunkát vállal­nak. Ebben az esetben ma­gától értetődő, hogy a terme­lési értékben a termékhez fel­használt anyag értéke nem je­lentkezik és így a beszámolá­si időszak bázishoz viszonyí­tott termelékenységi mutatója romlani fog, függetlenül attól, hogy a termelékenység tény­legesen emelkedik-e, vagy sem. A Központi Statisztikai Hi­vatal Megyei Igazgatóságának jelentése szerint a tanácsi vál­lalatoknál 1967-hez viszonyít­va az egy foglalkoztatottra eső termelés 11,3 százalékkal csökkent. A termelékenység alakulását visszamenőleg hosszabb időre vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az mindig alatta maradt a mi­nisztériumi iparnak, de ten­denciájában növekedést muta­tott egészen 1968-ig. 1968-ban a termelékenység visszaesését különböző okokkal magyaráz­hatjuk. Nem szorul különösebb ma­gyarázatra az a megállapítá­som, hogy a vállalatainknál tapasztalt ngyszámú munka­erő fluktuáció milyen káros hatással van a termelékeny­ségre. Az új munkaerő beállítása­kor sok idő telik el a dolgozó betanításával és az üzemi is­meretek elsajátításával addig, amíg a dolgozó a termelésben produktívan részt tud venni. A vizsgált vállalatokra is vonatkozik az a megállapítás, hogy 1968-ban a bázis bér- színvonal betarthatósága ér­dekében a jobban kvalifikált dolgozók bérszintjének emel- hetősége céljából igyekeztek szakképzetlen munkaerővel a létszámot növelni. Ezzel egy- időben műszaki fejlesztési le­hetőségek hiánya miatt nem tudták megfelelő mértékben a jobbára elavult gépparkot ma­gasabb termelékenységű gé­pekre kicserélni. Így termé­szetszerűen a termelékenység­nek csökkennie kellett. Vállalatainknak vigyázniok kell arra, hogy bármilyen cél­ból elhatározott létszámnöve­lés tovább rontja a vállalat szociális körülményeit tekin­tettel arra, hogy több válla­latnál már jelenleg sem biz­tosítható a dolgozók részéiül joggal elvárt fürdő-öltöző és egyéb szolgáltatás. Vállalataink vezetői és dol­gozói átérzik a termelékeny­ség növelésének szükségessé­gét és annak gyakorlati meg­valósítását, osztályom messze­menően támogatja. Erre utal­nak elképzeléseink nemcsak az 1969—1970-es évekre, ha­nem távlatokban is. Ezen cél­kitűzések között szerepelnek a műszaki fejlesztés minden rendelkezésre álló eszközzel, a vállalatok szervezeti felépíté­sének és termelési szerkezeté­| A mezőgazdaság jövője: Fejlett fafeldolgozó iparra van szükség A faipari kombinátok nem tudják kielégíteni az igényeket Fagazdálkodási szempont­ból az számít fejlett or­szágnak, mely fát hoz be és kész terméket exportál. Mi, nek korszerűsítése, a gyártási magyarok az ellenkezőjét technológiai színvonal emelé­se, a vállalatok vezetői, vala­mint dolgozói szakmai kép­zettségének növelése, a ren­delkezésünkre álló időalap ki- hasznáitsági fokának emelése. Helyesnek tartanám, ha a termelékenységgel kapcsolatos vitában résztvevők és a vitát figyelemmel kísérő érdeklő­dők a vita befejezése után egy ankéton találkoznának és ki­cserélhetnék a termelékeny­ség növelésére irányuló el­képzeléseiket. Erre a célra a MTESZ Baranya megyei El­nöksége mellett működő ipar- gazdasági bizottság szívesen nyújtana segítséget és lehető­séget. Dunavölgyi István a Városi Tanács VB ipari osztályának vezetője. Bérhányad a termelés függvényében Egyetlen kérdéssel, a lét- I helyben, amelynek művezető­A Kohászati Alapanyag­ellátó Vállalat Pécsi Üzeme heti 44 órás foglalkoz­tatásra felvesz rakodó­munkásokat, lánghegesztőket, híddarukezelőt, antószerelésben jártas segédmunkásokat autóbontásra jó kere­seti lehetőséggel. Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezni lehet: Pécs, Légszeszgyár u. 30. szám alatt, a művezetőnél számcsökkentéssel kívánok foglalkozni. — Irányította-e egyetlen közgazdasági szabá­lyozó is a vállalatokat a lét­számcsökkentésére, arra, hogy feladataikat kevesebb dolgo­zóval oldják meg? És volt-e olyan szabályozó, amely ellen­kező irányba hatott? Igen volt, az átlagbérgazdálkodás. Az átlagbérgazdálkodás hátrá­nya abban van, hogy a vál­lalatok csak úgy tudják ki­váló szakmunkásaikat mér­nökeiket, technikusaikat job­ban megfizetni, ha mellette alacsony bérű dolgozókat is felvesznek. Csak el kell ol­vasni a Dunántúli Napló 1968. évi és 1969. év elejei hirde­téseit figyelmesen. A vállala­tok segédmunkást, takarító­nőket stb. keresnek. Az elmúlt évben a legtöbb vállalatnál a létszám nem csökkent, hanem ha mással nem is, de az ilyen alacsony bérű dolgozókkal növekedett. Az átlagbér szabályozó sze­repe tehát nemcsak jó irány­ban, hanem rossz irányban is hatott Kérdezem: nem len­ne-e gazdaságosabb megszün­tetni az átlagbér gazdálkodást? Célszerűbb lenne a vállalatok részére a termelés függvényé­ben meghatározni a bérhá­nyadot Ebben az esetben a vállalat döntene, hogy keve­sebb de jól megfizetett dol­gozóval oldja-e meg felada­tait, vagy több kevésbé kva­lifikált dolgozót alkalmaz-e. A Sopiana Gépgyár terme­lékenységi mutatója 1967. év­hez viszonyítva (azonos ár­szinten) 21 százalékkal nőtt a teljes termelési érték és a munkáslétszám hányadosként (tehát nem nettó terméksoros index számolva). Ez igen je­lentős növekedés, de az átlag­bérgazdálkodás negatív hatá­sai nélkül még szebb lehetett volna. Ebben az eredményben igen sok szervezési intézkedés hatása is benne van. Jelent­kezik a forgácsoló műhelyben bevezetett egyenes darabbér hatása a forgácsoló műhely termelékenység növelésén kí­vül abban is. hogy a szerei­dében megszűnt az alkatré­szekre való várakozás, a hó­nap eleji pangás. A szervezés eredményeként csökkentek a negyedév végi hajrák, szer­vezettebb lett a termékkibo­csátás. Jelentkezett ebben az is, hogy 1968-ban két komoly volument képviselő gyártmá­nyunkból 142—142 db-ot ké­szítettünk, ami egyedi gép­gyártó vállalatnál komoly szé­ria. A gyáron belül már szü­lettek és remélhetőleg még születni fognak olyan műsza­ki fejlesztési és szervezési jel­legű intézkedések, amelyek közvetlenül, vagy közvetve a termelékenységet még tovább növelhetik. A forgácsoló mű­je vagyok, jelentős termelé­kenységjavulást eredményez a központi szerszámélezés be­vezetése. A forgácsoló műhely átrendezése a gyártási utak kialakítása, a világítás kor­szerűsítése mind-mind olyan tényezők, amelyek közvetve ugyan, de kedvezően hatnak majd a termelékenység ala­kulására. A termelékenység növeke­dését gátló tényező nálunk is a nagyarányban fellépő mun­kásvándorlás. 1967-ben jelen­tős költséggel mintegy be­tanított munkást képeztünk ki a forgácsoló műhelyben, de ezek közül alig egy-kettő ta­lálható jelenleg az üzemben. De a szakmunkások között is nagymértékű a kicserélődés. Meg kell oldani a műhelyek közötti szállítást. Az anyagok műveletek, közötti mozgatása jelenleg nem a legtökélete­sebb. Ha egy alkatrész kike­rül a műhelyből, sokszor hosz- szú ideig kell várni, amíg az ismét visszakerült a követke­ző műveletek elvégzésére. Ez növeli a gyártmány átfutási idejét és felesleges várako­zást, utánjárást okoz. Becsei Ferenc művezető tesszük. Papírfát exportálunk Olaszországba, ugyanakkor óriási mennyiségű papírt, pa­píripari terméket importá­lunk a tőkés államokból. Ezen a téren Európa elma­radott országai közé tarto­zunk. Kevés a fenyő és a nyárfa Ez volt a magva és kiin­dulópontja annak a beszél­getésnek, amelyet Csanádi Bélával, a Pécsi Erdőrendező­ség igazgatójával folytattunk, abból az alkalomból, hogy a Megyei Pártbizottság elfogad­ta a megye mező- és élelmi­szergazdálkodásának távlati fejlesztési irányelveit, s eb­ben egy külön fejezetet szen­tel az erdőgazdálkodásnak, illetve elsődleges fafeldolgo­zásnak is. Nyilvánvaló, hogy a nagy * 36 Öt szin t, 23 lakás ... Jóváhagyták a Szénbányák KISZ-házának terveit Az „előkészületek*' lassan már négy éve folynak, s bi­zony volt idő, amikor már senki sem hitte, hogy valaha is megvalósul... Tegnap dél­előtt azonban az utolsó „stá­ción” is túl jutott az ügy: az illetékes hatóságok jóváhagy­ták a kiviteli terveket, s ezzel szabadutat kapott a város har­madik KlSZ-lakásépítő akció­ja. A „beruházó” ezúttal a Mecseki Szénbányák KISZ-bi- zottsága, mely a vállalat gaz­dasági és tömegszervezeti ve­zetésének támogatását élvezve 25 fiatal házaspárt juttat rövi­desen lakáshoz. Az építkezésre kijelölt terü­let a Mártírok útja 26. alatt lévő házhelyen van. Az elfo­gadott tervek alapján egy öt­szintes, 25 lakásos épület kerül kivitelezésre, melyben 20 két­szobás és öt egyszobás otthon kap helyet. A külső formájá­ban is rendkívül korszerű épü­let terveit a Mecseki Szénbá­nyáit tervező osztályának épí­tészeti csoportja végezte, a kivitelezést pedig a vállalat építőbrigádjai végzik. A mun­kálatok az év közepe táján indulnak. cél — az elmaradottság fel- I Az erdős tsz-ek külön er- számolása, az élenjárók meg- j dészt alkalmaznak, a kis er- közelítése — nem baranyai, ! dcvel rendelkezők pedig kö- hanem országos ügy. Ez azon- zösen fogadnak fel egyet, ban csak akkor lehet síké- Mint már említettük, fa­res, ha abból minden megye, feldolgozó iparunk elmara- közöttük szűkebb .pátriánk is dottságának felszámolása or- kiveszi a részét. Ez már azért , szágos ügy, melynek még­is fontos, mert Baranya csak- | oldása elképzelhetetlen ha­nem 93 hektárnyi összerde-1 talmas, állami faipari kom- jével illetve 21,1 százalékos binátok megépítése nélkül, erdősültségi arányával elő- Ennek megfelelően, már szó­kelő helyet foglal el az or- ba került, hogy egy óriási szágban. E számok még nö- cellulozkombinátot létesíte- vekednek, mert 1969—1975 nek valahol az országban, között, tehát az irányelvekben mely több papírt állítana elő, megjelölt 6 év alatt további mint az egész mai magyar 5200 hektárt erdősítenek Ba- papíripar. Ezenkívül már ranyában a tsz-ek, állami és hozzákezdtek Vásárosnamény- erdőgazdaságok, különösen a j ben egy nagy forgácslap­mezőgazdasági művelésre al- üzem felépítéséhez, mely a kalmatlan meredek lejtőjű, bútoriparnak termel majd területeken. Ezenkívül öt év alapanyagot. Vannak tehát alatt vagy ezer hektár cél- már kezdeményezések, tervek, luloznyár telepítésére volna Minden szakember tudja vi­szükség. Ha a kevés termő- területtel rendelkező Olaszor­szágnak megéri, hogy inten­zív nyárfatermesztést folytas­son a Po-síkságon, akkor aligha lehet kétséges, hogy ez számunkra is kifizetődik. Visszatérve a hegyvidéki telepítésekre: nem mindegy, hogy milyen fafajtákkal er­dősítünk. Amint az erdészeti szakember elmondotta, arány­talanul sok az akác, cser és gyertyán, kevés viszont a fenyő, bükk és a tölgy. Nyil­vánvaló, hogy a telepítések csak akkor lesznek eredmé­nyesek, ha javítunk az ará­nyokon. Ahol erdő van, oda erdész kell Az arányok javulására csak akkor számíthatunk, ha szak­emberek irányításával hajtjuk Végre a programot. A szak­emberkérdésben elvileg nem állunk rosszul. Az egyik ol­dalon áll 93 ezer hektár er­dő, a másikon pedig 50 erdő­mérnök és 240 erdész. A szak­emberek szerint ez nem ke­vés. Csakhogy amíg az erdő- gazdaságnál 310 hektárra jut egy erdész, a tsz-eknél 580 hektárral birkózik egy. S ez még mindig csak egy átlag­szám, mely elleplezi, hogy a tsz-ek nem egyszer tekinté­lyes erdőterületekkel rendel­kező szövetkezetek — vagy felénél egyáltalán nincs er­dész. Szerencsére a közelmúlt­ban megindult egy kiegyenlí­tődés, mely előreláthatólag 1 szűnhetünk. 2—3 éven belül befejeződik. 1 szont, hogy még a milliár­dos költséggel(!) épülő óriási kombinátok sem lesznek ele­gendők, s a Magyarországon kitermelt fatömeg 20—30 szá­zalékát a jövőben is az erdő- gazdasági, termelőszövetkezeti és állami gazdasági faipari üzemeknek kell feldolgozniok. Ne manufakturális módszerrel! Ami a faipari kisüzemeket illeti, elképzelhetetlenül so­kat léptünk előre az elmúlt években. Néhány esztendeje még nem, vagy alig volt ter­melőszövetkezeti fafeldolgozó, ma viszont már csaknem 50- et találunk Baranyában. — Csakhogy — s ez az, amit Csanádi Béla aláhúz — egy­két kivételtől eltekintve még manufaktúrás színvonalon tér melnek. Alacsony fokú a gé­pesítettség és termelékenység, az anyagmozgatás többnyire még kézi erővel történik, nem elég szakszerű a feldolgozás, túl sok a hulladék és selejt, kevés a szociális létesítmény. Tsz-érdek, hogy ebben vál­tozás történjék, mert ha így folytatódnék, nem lesznek elég versenyképesek. Hogy mi lenne a megol­dás? Egyesülés, társulás, az erők koncentrálása és több beruházás. Csak így lehet mi­nőségi vonatkozásban meg­koronázni azt a — nagyon impozáns— mennyiségi fejlő­dést, amelyet az új gazdasági mechanizmus légkörének kö­M. I* Az emberi agy gondolkodásra való Hir; Az Idei évtől t Számí­tástechnikai és Ügy vitelszerve­zési Vállalat pécsi adatfeldol­gozó központja végzi a Bara­nya megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak bérszám­fejtését. Az elektronikus számítógé­pek elterjedése a XX. század jellegzetessége. Világszerte gyors ütemben folyik az ügy­vitel gépesítése. A modern gazdálkodás a vezetőktől ma már hazánkban is nagyfokú Informáltságot követel. És azt, hogy az emberi agyat ne szorzásra-osztásra „használ­juk”, hanem elemzésre, dön­tések hozatalára. Az adatfel­dolgozó gépek a kézi, időt- rabló munkának üzentek ha­dat Első területi adatfeldolgozó központját Pécsett hozta lét­re a Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalat. A próbaüzemelés után 1964 tavaszán 60—70 fővel kezdték a munkát Induláskor mind­össze három táblázó géppel rendelkeztek, lyukasztó gé­peik csak számadatokat rög­zítettek, a feldolgozás vég­terméke pedig csak egy ki­mutatás volt. A fejlődés azon­ban nem állt meg. 1965-ben olyan lyukasztó gépet kaptak, amelynek segítségével szöve­ges adatokat is rögzíthettek a Félmillió hfukkáríya lyukkártyán és olyan táb­lázó gépet amelynek végter­mékén, a táblázatokon a szöveg is megjelent A fel­dolgozás sebessége jelentősen megnövekedett. Tavaly a lyukkártyák kü­lönböző csoportosítását végző rendezőgépeket teljesen lecse­rélték hat NDK-ból vásárolt géppel. A feldolgozás sebes­sége kétszeresére, 42 ezer kár- tya/órára nőtt. Ugyancsak ta­valy állították üzembe Dél- Dunántúl egyetlen, közepes teljesítményű elektronikus számítógépét Ez az egészen modem, tranzisztoros beren­dezés, a BULL-GENERAL ELECTRIC nyugati cég gépe 36 ezer lyukkártyát dolgoz fel óránként, egy-egy műve­letet tehát a másodperc mil­liomod része alatt végez el. (Hasonlítsuk ezt az adatot az ember művelet végző se­bességhez, amely valamivel több mint egy másodperc alatt egy művelet). Az elek­tronikus számítógép a ponto­sabb munka mellett több lo­gikai ellenőrzést tesz lehető­vé, sőt különféle matemati­kai műveletek is elvégezhe­tők segítségével, amely vi­szont kutatási célokat szol­gál. Pécsett is végeznek ilyen i helyiség, vagy helyiségek. elméleti munkát. Havonta több mint félmil­lió lyukkártyát készítenek, majd dolgoznak fel — 10—15 szempont szerint. Milyen munkákról van szó? Végeznek anyag- és bérkönyvelést, számlázási munkákat stb. és olyan csoportosításokat, ame­lyeket kézierővel már el sem lehetne végezni. Legutóbbi megbízásaik: tavaly ősztől a DÉDÁSZ áramszámláinak fel­dolgozása, január elsejétől pedig a Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalat dol­gozóinak bérszámfejtése. A legújabb feladat jelenleg szer­vezés alatt áll: a Mecseki Szénbányák állóeszköz-nyil­vántartásának gépi adatfel­dolgozása. A megbízó vállala­toknak kettős a hasznuk: rá­érnek elemző munkával fog­lalkozni, másrészt megnő ná­luk a bizonylati fegyelem. Az országos vállalat pécsi telephelyének új neve: SZÜV pécsi adatfeldogozó központ­ja, amely nevében a tovább­fejlődés lehetőségét hordozza. A helyzet pillanatnyilag az: igen-igen zsúfoltan vannak, a létszám ma már eléri a 150 főt, mindenekelőtt tehát új esetleg új irodaház kellene. (A nehézségek ismeretében mindez persze csak amolyan óhaj-sóhaj.) A feldolgozó ka­pacitás fokozatos bővülésével a megrendelők száma az idén már meghaladja a húszat, az igények azonban gyorsabban nőnek, sokkal nagyobbak. Elektronikus számítógépekből ezzel szemben országos hiány van. Mellesleg: gépüket az idén külső memória-egysé­gekkel tovább bővítik, ezál­tal további munkák elvégzé­se válik lehetővé, de ez is kevés. Várható valami javulás a jövőben? Csak a távoli jövő­ben, de az igényeket akkor sem tudják maradéktalanul kielégíteni. Az ügyvitel gé­pesítése — dollár-kérdés, az elektronikus számítógépeket külföldről szerezzük be. Az azonban mindenképpen jelen­tős tény, hogy távlatban a SZÜV pécsi adatfeldolgozó központjához tartoznak majd Dél-Dunántúl közigazgatási gócpontjain létrehozandó te­lepek. Pécsett ekkorra na­gyobb elektronikus számító­gépek beállítása várható. M. 2. * i <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents