Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-05 / 53. szám
1 969. március 1 Dunontmi nauto A lakosság szolgálatában A pécsieké a szó Pincér gondok — Kicsi a Megyei Könyvtár kölcsojizője Miért nem a Hal térről indul a 20\A ? — ENSZ — Népszövetség ? — A múltkor Pécsett jártam és bementem a Bem utcai bútorüzletbe, hogy egy kissé körülnézzek — írja Kiss Sándor komlói lakos. — Azonban az üzlet annyira kicsi és zsúfolt, hogy nem volt benne semmi látnivaló. Ha ilyen a tálalás, érzésem szerint még azt sem tudják eladni, amijük van, mert ha keresi is a vevő, nem veszi észre. _ Miért nem változtatnak ezen az állapoton? Latincsics Aladárné, a Baranya Kereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetője: — Örömmel jelenthetem, hogy változtatunk, előreláthatólag már április második fe' lében. Lakásbútor-részlegünk kiköltözik a Mecsek Áruházba, melynek néhány osztálya már március végén megnyitja kapuit, ott lényegesen nagyobb bemutatótermünk lesz, s reméljük, el fogjuk tudni adni, amink van, — Az Olimpia ßtterem S« másodosztályú üzem, akárcsak a Nádor Söröző. Ott a konyha 4—5 méter távolságra van az étteremtől, nálunk 60—70 méternyire, nem beszélve arról, amikor a galériára (18 lépcsőfok) kell felvinni az ételt- italt. Ugyanakkor az Olimpiában, tudomásunk szerint, 900 és 1050 forint között mozog a felszolgálók alapfizetése, nálunk pedig egységesen 600 forint. Mikor számíthatunk arra, hogy alapfizetésünket felemelik? — kérdezi Tamás Albert, a Nádor Söröző brigádvezetőJ«. Dr. Bolgár András, a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat pécsi igazgatója: — A felszolgálók jövedelme három részből áll. Az alapbérből, a forgalom után kapott jutalékból és a borravalóból. Ez utóbbit kár lenne feszegetni, hiszen nem a vállalattól származik. Az azonban könnyen belátható, hogy az alapbér önmagában nem alkalmas az összehasonlításra, azt is kellene tudni, hogy az Olimpiában mennyi jutalékot ■ káptiak a felszolgálók. A kér- T8és nyomán feltétlenül utána, nézek, s ha ott a jutalék is magasabb lenne, mint nálunk — amit őszintén szólva, nem hiszek —, meg fogjuk keresni az alapbéremelés lehetőségeit. Az erre az évre rendelkezésre álló mintegy 2 százalékos bér- fejlesztést elsősorban a konyhai mosogatók, szállodai segédmunkások, takarítónők, tehát az alacsony jövedelmű dolgozók fizetésének megjavítására kívánjuk felhasználni. — A Megyei Könyvtár k51esönzőhelyisége annyira kicsi, hogy valamennyire is komoly forgalom esetén megmozdulni Is alig lehet benne. Külön problémát okoz, hogy a ruhatárat csak az olvasóterem közönsége használhatja, a könyvkölcsönzők nem. Nem lehetne szabadpolcos rendszer bevezetésével és a ruhatár kibővítésével javítani az olvasók helyzetén? — kérdezi Nagy György pécsi lakos. Fodor Pálné, a Megyei Könyvtár igazgatója: — A levélírónak igaza van, nagyon nagy szükség lenne a szabadpolcos rendszerre. Ehhez azonban az kell, hogy a Városi Tanács a könyvtár szomszédságában levő épületből kitelepítse a lakókat, így arrafelé terjeszkedhessünk és megvalósíthassuk terveinket. Ezt követően sor kerülhetne a ruhatár kibővítésére is. Mi szeretnénk a legjobban. — Miért csak a Zsolnay szobortól indul kifelé a 20/A-s buszjárat, amikor a Hal téren rendszeresen ott várakozik a sok Uránvárosba készülő utas? — hangzik Baka László pécsi lakos kérdése. Vavika Ferenc, a 12. AKÖV helyi állomásfőnöke: — A Hal téren csúcsforgalomban valóban sok utas várakozik, de őket minden zökkenő nélkül fel tudják venni a buszok. Ugyanakkor a Kórház téren — mint helyszíni ellenőrzéseink igazolják — sajnos elég gyakran maradnak le utasok a csúcsforgalomban. A 20/A-s járat menetideje, oda-vissza 30 perc. Ha a járatot kihoznánk a Hal térre, olyan nagy kerülőt kellene tenniük a buszoknak, hogy a menetidő is jelentősen megnövekedne. E két tényező együttes figyelembe vételével döntöttünk úgy, hogy Uránváros felé a Zsolnay-szobortól indítjuk a 20/A-sokat. — Vajon nem arra mutat-e a Közel- és Távol-Keleten kialakult háborús helyzet, hogy az ENSZ lassan sóhivatallá válik az egykori Népszövetség mintájára? — kérdezi Albrecht József pécsi lakos, telefonszáma 39-98, eredetileg a tévé- fórun} részvevőitől. Mivel a válaszra nem került sor a műsorban, dr. Bruhács Jánost, a Pécsi Jogtudományi Egyetem nemzetközi jogi tanszékének tanársegédjét kértük fel a válasz megadására. Dr. Bruhács János: — Míg a Népszövetségnek megalakulásakor két nyilvánvaló célja a szovjetellenes egységfront létrehozása és a francia—angol hegemónia biztosítása volt, addig az ENSZ megalakításában a különböző társadalmi rendszerű, demokratikus, antifasiszta nagyhatalmak a háborútól mentes világ, az emberiség jólétének megteremtése érdekében működtek közre. A közösen kidolgozott alapokmány lényegében elfogadható is. Ha ez következetesen alkalmazásra kerül, az ENSZ végig megfelelt volna szerepének. Az imperialista nagyhatalmak hibájából azonban az együttműködés megszakadt, és helyébe a hidegháború politikája lépett. Ennek eklatáns példája az ENSZ koreai beavatkozása, mely az alapokmány megsértésével, a Biztonsági Tanács egyetértésének hiányában történt. A negatívumok közé kell sorolni az ENSZ közel-keleti tevékenységét, azt, hogy nem volt képes elérni az alapokmány tiszteletben tartását a Közel-Kelet térségében sem. — Az évek során az ENSZ összetételében jelentős változás következett be, a taglétszám csaknem két és félszeresére emelkedett, és a hatvanas évek elejétől, tehát az ENSZ működésének második szakaszában néhány alapvető kérdésben együttműködés jö- hetet létre a szocialista államok és a fejlődő országok között. Az ENSZ közgyűlése még 1960-ban kinyilvánította a gyarmatosítás, az idegen elnyomás, uralom, kizsákmányolás jogellenességét. A gyarmati rendszer felszámolásának történelmileg szükségszerű folyamatát az ENSZ tevékenysége meggyorsította. — Nem szabad továbbá alábecsülni annak jelentőségét, hogy van egy állandóan működő nemzetközi szervezet, melynek keretében a tagállamok rendezhetik ellentéteiket viták és tárgyalások, kompromisszumok és' egyeztetések útján. Az ENSZ közgyűlése az idők folyamán a,világközvélemény fóruma lett, meglehetős egyértelműséggel ítélte el például az USA vietnami beavatkozását. A világközvélemény ereje hajlékonyabbá teheti a merev álláspontokat, végső soron megkönnyítheti a kibontakozást — Végül az ENSZ mérlegéhez a nemzetközi élet nem politikai jellegű kapcsolatainak szervezése és vitele is hozzátartozik, s ez általában pozitív képet mutat, akár az UNESCO-ra, akár a nemzetközi munkaügyi szervezetre, az egyetemes postaunióra, a nemzetközi távközlési szervezetre, a nemzetközi atomenergia ügynökségre, a FAO-ra, a WHO-ra, a WMO-ra, az ICAO- ra vagy más szervezetre hivatkozunk. Kéri Tamás Idén már szolgáltatási hitel Is igényelhető 94 millió forint áruvásárlási hitelt adott tavaly az OTP Áruvásárlási hitellevéllel 25 ezer darab, összesen 131 millió forint értékű árucikket forgalmaztak a múlt évben Baranyában. Ehhez az OTP 94 millió forint rövid- lejáratú hitelt biztosított. Legnagyobb érdeklődés a különböző típusú televízió készülékek, háztartási gépek és bútorok iránt mutatkozott. Sajnos, a kereskedelem nem mindenkor tudta az igényeket kellően kielégíteni. 1969-ben új kölcsön akciót kezdeményezett a Takarék- pénztár. Az úgynevezett „szolgáltatási kölcsönt” ezer forint feletti, személygépkocsi és motorjavításra lehet igénybe venni. A kölcsön általában 6—18 hónapig terjedhető időszakra vehető igénybe október és március között húsz-harminc százalék saját hozzájárulás kifizetése mellett. Az országutakon és a falvakban a téli csapadéktól felázott utakról gátszerűen az útpadkákra es*- pódott a járműforgalomtól a sár. A magas patka elzárja a víz útját és az úttestről nem tud as árkokba folyni. A Közúti Igazga tóság gépeivel Cserdiben és Bük kösdön már megkezdték az útpadkák letakarltását és a törmelék elszállítását. Halványuló hagyományok Négy falu szövetsége Horvátul tanulnak a kátolyi gyermekek Ma már nem szenzáció a vegyes házasság Beszélik, hogy évekkel ezelőtt húshagyó kedden, amikor a kátolyi asszonyok évszázados szokás szerint a pincék környékén összejönnek beszélgetni, énekelni, táncolni — tüzet raknak ilyenkor és időnként átugorjak — egy férfi vetődött arra. Nem volt falubeli, nem ismerte a szokást. Egyszer csak azon kapta magát, hogy körbefogja a sok asszony és máris vetkőz- tetik. Ingben, glóriában volt kénytelen hanyathomlok elmenekülni ... Vajon él-e még a szokás, tartják-e hagyományaikat a nemzetiségiek. Kátoly alig 600 lélekszámú község, kétharmada délszláv, egyötöde német, a többi magyar. S nemcsak a nemzetiségi hovatartozás, a vagyon is megosztotta a falut. — A 45 előtti anyakönyveket hiába is forgatnánk, nem találnánk abban például a házasságkötésnél német vőlegényt és magyar menyasz- szonyt, vagy délszláv menyasszonyt és magyar vőlegényt — mondják a község vezetői. Graics András párttitkár hosszan kutat emlékezetében, míg talál egy sokac fiút és egy magyar lányt, akik összeházasodtak, de aztán el is költöztek a faluból... Az elkülönülés még a búcsú napjára is kiterjedt. KüFehér szoba a vasúton lön napon tartották a németek, külön a sokacok és a magyarok. — Itt már 13—15 éves korában kiszemelték a lánynak a vőlegényt vagy a fiúnak a menyasszonyt — mondják. — Ennek is van 10 holdja, annak is, 20 hold lesz belőle — ez a gondolkodás járta. Hát ez a hagyomány a múlté. Nyoma is alig van már. A falu vezetői is szívesebben beszélnek a jelenről, a közeledésről és az összefogásról. 1949-ben Kaszapovics András volt itt á tsz első elnöke. Mint mondják, akkor is voltak, akik kardoskodtak: a brigádokat nemzetiségek szerint állítsák össze. Az elnök azonban nem engedett, „vegyes” brigádokat alakítottak. Az idő bebizonyította: neki volt igaza. Hagyomány volt itt a zsupp- födeles ház is. Minden második házon a szalmatető hirdette az életszínvonalat. S ha csak annyit írok, hogy nem láttam a községben zsuppfö- deles házat, már ez is „árulkodó”. Az 5200 holdas gazdaság az idéh a betervezett 37 forint helyett 42 forintot osztott munkaegységenként. — Ennek a körzetnek fejlődése 1965-től a közös községi tanács megalakulásától különösen erőteljes lett — mondja Tanó Nándor, a tanács vb-elnöke — összevont tanácsi igazgatás alá került Erzsébet, Kátoly, Szellő és Kékesd mintegy 1600 lakossal. A tanács öt feladatot tűzött maguk elé. S az összefogást mi sem bizonyítja jobban: mind az ötöt megoldották, illetve a legjobb úton halad megoldásuk. Csak vezérmondatokban: több mint ötmillió forintos beruházással 2,4 kilométer hosszú bekötőutat építettek Kékesdre. Szellőn ösz- szesen 50 méter járda volt, most az egész községet új járda hálózza be. Erzsébeten félmillió forintért orvosi lakást, rendelőt építettek. Kátolyban 250 ezer forintért óvoda létesült. Nemrég értesültek a ká- tolyiak arról, hogy „hasas falú”, rozzant művelődési házuk helyébe újat építhetnek. Az egymilliószázezer forintos beruházáshoz 600 ezer forinttal a megye járult hozzá, de százezer forintot a tsz is az asztalra tett. A község lakói ezen felül 500 nap társadalmi munkát is felajánlottak. „Közös nyelvet” beszélnek immár a nemzetiségiek. S ha már nyelvről szóltam, hadd tegyem hozzá: az óvodában hetente rendszeresen tanítják a szerb-horvátot, sőt a kátolyi általános iskola alsó tagozatosai is az iskolában tanulhatják anyanyelvűket. A könyvtárban több mint száz könyv a szerb-horvát nyelvű. Hadd tolmácsoljam egy kérésüket: a felszabadító harcokról, a partizánokról szeretnének többen olvasni, ha ilyen témájú szerb-horvát nyelvű könyveket kapnának. A kátolyi népi-táncok rendszeresen járják a környező községeket is, németek, magyarok is műsorokkal viszonozzák a jól sikerült estéket. A Tanácsköztársaság 50. évfordulójára és április 4-re versengve készülnek a délszláv Kátolyban éppúgy, mint a magyarok lakta Kékesden. Nem okoz már gondot az anyakönyv forgatása sem, sorra diktálják az utóbbi időben kötött házasságokat: Zámbó Imre és a délszláv Sajnovics Katalin, Vágvölgyi Tibpr és a német Ehniger Celeszttna, Molnár István és a délszláv Graics Katalin ... j>rurt Eszembe jut a húshagyó kedd, a pórul járt férfi vet- kőztetése. Van-e még ilyen? — Már hogyne volna! Húshagyó kedden az asszonyoké a pincekulcs. — És a férfiaknak nincs ilyen „hagyományos” napjuk? — De igen, a krvivatat november 1-én. Akkor a férfiak jönnek össze, csak a férfiak és kimennek a pincékbe ... — Vetkőztetnek is? — Csak beszélgetünk, énekelünk, iszogatunk... Istenúgyse, ez se rossz hagyomány. Garay Ferenc Március 21—22: kétnapos munkaszünet Mint ismeretes, a kormány a Magyar Tanács- köztársaság 50. évfordulójának méltó megünneplésére, ez év március 21-ét munkaszüneti nappá nyilvánította. Mivel március 21-ét egy munkanap választja el a vasárnapi pihenőnaptól, ezért az általános érvényű rendelkezésnek megfelelően a március 23-i, vasárnapi pihenőnapot 22-én, szombaton kell kiadni. Március 20-án, csütörtökön a szombati munkaidő-beosztást kell alkalmaznia, míg március 23-án, vasárnap rendes munkanapot kell tartani. A március 22-én szabad szombatot tartó vállalatoknál a munkaidőbeosztást nem kell megváltoztatni. A munkanap áthelyezése nem érinti a megszakítás nélkül üzemelő vállalatok munkaidő-beosztását. A kereskedelmi, a közlekedési, valamint a lakosság ellátását szolgáló egyéb vállalatoknál a munkaszüneti nappal összefüggő munkaidő-beosztást az érintett mi- niszterek és a tanácsok végrehajtó bizottságai külön szabályozzák. I i A V A vidéki fiatalasszony előbb csak a fejét dugta be a gyermekváró ajtaján, aztán nekibátorodva odalépett a gondozónő íróasztala elé. — Csak érdeklődni szeretnék. A kislányomat most hoztam ki a kórházból és a vonatindulásig szeretném megetetni, tisztába tenni, ha megengednék ... — Miért ne, ha már gyógyult a gyerek — válaszolt késséggel Böjthe Lajosné, a pécsi főpályaudvar gyermekvárótermének gondozónője, de a biztonság kedvéért előbb még alaposan szemügyre vette a kórházi papírokat. Sajnos, nincs elkülönítőjük, és így többnyire a szülők őszinteségén múlik, hogy nem fektetik össze a beteg gyereket az egészségesekkel. A fektető áthúzásához tiszta lepedőt, az ételmelegítéshez re- zsót, a pelenkamosáshoz öblös mosdótálat adott át neki, s végül néhány jótanáccsal is ellátta. — Sajnos, szegények vagyunk. csak ilyen félkomfortot tudunk nyújtani, — fordult felém Böjthéné. — Bizony a korszerű pályaudvaro1 kon fürdőkádas, hideg-melegvizes gyermekvárók vannak, és a szülők is csak a gyerek etetéséig, fürdetéséig maradhatnak a fehér-váróban. Természetesen ők is ugyanabban a teremben kapnak helyet, de gondosan elkülönítve a kicsinyektől. S hogy a vonat indulásáig ne unatkozzanak, a könyvtár ellátja őket olvasnivalóval. Nálunk meg, ha jobban körülnéz... Körülnéztem. Bepillantottam a fehér szoba kulisszái mögé. Nos, ami e pár négyzetméternyi gyermek-várótermet illeti, nem érheti bíráló szó a gondozónőt és a váltótársait. A négy kis ágy, a pakolóasztal, a szekrényekben összehajtogatott lepedők patyolatfehérek, és a kismamák is pontosan betartják a rendet. Ez az „odabent" azonban, sajnos, csak annyit jelent, hogy a gyermekvárót sem fedél, sem ajtó nem védi a helyiség nagyobb felét elfoglaló „kultúrváró” ajtócsapkodó forgalmától. Köhögő, tüsszögö, bokáig sáros felnőttek adják egymásnak a kilincset, s ilyen formában az utasok kultúr- igényeit csak a „dohányozni tilos” feliratú táblák biztosítják. Es ebben a „baktériumkultúrában” bizony formálisnak, hiábavalónak tűnt a gondozónő iparkodása. — Legalább a padozatot cserélnék fel könnyen mosható linóleummal, de hiába reklamálunk. Azt mondják várjuk most már ki, amíg elkészül az Utasellátó konyhája. Ugyanis csak annak átvétele után szabadul fel a jelenleg étkezdének használt kultúrváró és ezt követően a mi gyermek-várótermünk. Utánanéztem ennek is. Harmadik éve épül már a konyha, s még mindig bizonytalan az átadás ideje. Az Utasellátó vezetői csak jósolgatják az átvétel napját. — Most már közelítünk hozzá, — mondották. — Ügy néz ki, hogy március közepén, de legkésőbb június végén átvesszük a konyhát, csupán a villany, a gáz és a lift szerelésére várunk. Ezek szerint majd három éven át csak a puszta falakat építették fel a kőművesek. — Ezeken is több építő vállalat és alvállalat osztozkodott. Csodakonyha lesz ez, akárki meglátja.., {P. Gy.)
