Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-29 / 73. szám

♦fél. március 29. 7 Egy tépett boríték HÄ tanú a tárgyalóte­remben, a bíró, a két ül­nök, az ügyész, az ügyvéd és természetesen a vád­lott A vádlott Sarab Má­ria volt bőr gyári segéd­munkás. Többszörösen büntetett előéletű. „Ügy- sem tudják rámbizonyíta- ni" — mondta a tárgya­lás előtt Már pedig ha 5 mondja — börtönjárt, dör­zsölt lány — akkor alapo­san meggondolta a véde­kezését, vagy talán nem is követte el azt, amivel vá­dolják. Volt már vádelej­tésre is példa. A vád röviden: fizetési napon Sarab Mária és még néhány nő együtt dolgoztak. Elmentek a fi­zetést felvenni, köpenyeik zsebébe tették, aztán visz- szamentek a munkahelyre. Rövid idő múlva ott ahol dolgoztak, a teherautó ke­rekei mellett egy boríték feküdt. Az egyik asszony felvette, széttépte és ak­kor látta, hogy pénz, azaz százasok vannak benne. — Asszonyok elvesztette valaki a fizetését! — mondta azonnal hangosan. — Az enyém! — lépett hozzá Sarab Mária. — Az asszony minden további nélkül átadta a borítékot, aztán folyt a munka to­vább. Igen ám, de rövide­sen jelentkezett egy má­sik asszony is, aki pa­naszkodott. hogy elvesztet­te fizetését, valahogy ki­eshetett a köpenyéből. — Hiába, ez az összeg már nem lett meg. Igaz, még akkor nyomban megkér­dezte Sarab Máriától, hogy muTasd azt a borítékot, amelyet te vesztettél el és az előbb visszakaptad. Sarab mutatta a borítékot „Ez nem az, ez sima, mert az enyémet már felébe hajtottam” — mondta. A dolog érdekessége még az, hogy mindkét borítékban egyenlő mennyiségű pénz volt A vizsgálat megkezdő­dött és most Sarab Mária áll bíróság előtt lopás vád­jával. „Nem érzem magam bű­nösnek” — kezdte vallo­mását. Én valóban elvesz­tettem a borítékomat, ak­kor vettem észre, amikor az az asszony felkiáltott, hogy asszonyok ki vesz­tette el fizetését. A köpe­nyem zsebéhez nyúltam és nem volt ott a boríték. Ezért mondtam, hogy én. Néhány perc múlva ezt a borítékot átadtam Erzsi­nek és kértem, őrizze meg, nehogy elveszítsem. Tanú: Válóban nekem adta oda a borítékot, az­zal, hogy őrizzem meg. így is történt Bíró: Milyen borítékot adott át a vádlott. Tanú: Egy sima boríté­kot. Bíró: Nem volt eltépve? Tanú: Nem. A többi tanú is hason­lóan vall. Sarab Mária a megta­lált borítékot zsebre vág­ta és a saját borítékját adta át megőrzésre. — A megőrzésre átadott borí­ték pedig ép, sima volt, ezt hiába ellenőrizték, nem egyezett az eltépett borí­tékkal, tehát Sarab — az akkori pillanatnyi hely­zet szerint — nem lehe­tett a tolvaj. Csak ott szá­mította el magát; nem gondolt arra, hogy a bo­rítékot, amelyet neki át­nyújtottak, előzőleg már eltépték... Az pedig biz­tos, hogy a tépett boríté­kot ő kérte el. Sarab Máriát a bíróság tegnap öt hónapi szabad­ságvesztésre ítélte, bünte­tését börtönben kell le­töltenie. Hiába, egy hét- próbás tolvaj is kihagyhat valamit a számításból... G. F. Megfojtotta kislányát Gyilkosságot és öngyilkossá­gi kísérletet fedeztek fel a szomszédok csütörtökön a ko­ra esti órákban Alsómocsolá- don, Kutnyánszki Ernő dom­bóvári vasúti dolgozó lakásán. Az egyik helyiségben holtan feküdt Kutnyánszki Mária 13 éves, nyolcadikos általános is­kolai tanuló, a másik szobá­ban pedig eszméletlen álla­Időjárásjelentés Várható időjárás szombat estig: időnként felszakadozó felhőzet, szórványos havazással, esővel. — Elénk, a Dunántúlon helyenként erős északnyugati szél. A nappali hőmérséklet 1—2 fokkal emelke­dik. Várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet mínusz 3— plusz 2, legmagasabb nappali hő­mérséklet 5—10 fok között. I pótban találták Kutnyánszki 1 Ernőné 40 éves termelőszövet­kezeti tagot. A Baranya megyei Rendőr­főkapitányság helyszínre ki­szállt nyomozói megállapítot­ták, hogy a leányt anyja foj­totta meg, majd propánbután gázzal megmérgezte magát. Kutnyánszkinét a mentők a pécsi egyetem idegklinikájára szállították. Állapota életve­szélyes. A megfojtott leány, aki ki­tűnő tanuló volt, hónapok óta gerincelferdüléssel betegeske­dett, gipszkötést hordott és állandó kezelés alatt állott. Kutnyánszki Ernő a családi j tragédia idején Balatonszeme- j sen dolgozott. Annak tisztázására, hogy j Kutnyánszkiné miért ölte meg i leányát, a rendőrség megindí- 1 tóttá a vizsgálatot. Megfiatalodott a 273 éves Szerecsen Herbateás kert , a belvárosban Doktor Seitz mestert leg­mélyebb álmából riasztotta fel a késői látogató. Iparko­dott az öltözessél, hogy mi­előbb ki tudja adni fájó seb­re a gyógyírt, csillapító teát a fogfájósnak, esetleg zúzott hódmirigyet valamelyik hisz­tériás úrihölgy számára. A lovas látogató azonban mást kíván: — Magister Zerechen, — szólította meg Seitz urat. az első pécsi nyilvános gyógy­szertár tulajdonosát. — Báj­ital kell! Salamon Béla, pécsi gyógy­szerész, igen értékes doku­mentumanyagot gyűjtött ösz- sze az 1697-ben megnyitott „Szerecsen” gyógyszertár tör­ténetéből. Kiderült, hogy a várost a török elnyomás alól felszabadító würtenbergi se­reggel érkezett Pécsre Seitz János, nyilvánosan doktorrá avatott gyógyszerész. A Fő­tér (Széchenyi-tér) nyugati részén állította fel patikáját. Szerecsen elnevezéssel. A tér valószínűleg a mai Geisler Eta utcáig terjedt. A gyógy­szertár mögött hatalmas kert volt értékes gyógynövények­kel, amelyek a gyógyszerké­szítés legfőbb alapanyagát ké­pezték. Kisebb mértékben fel­használtak ásványi és állati eredetű anyagokat is. Ilyen volt a hód mirigyéből készí­tett idegcsillapító, vagy kő­risbogárból előállított izgató­szer. A gyógyszerkészítés legfőbb kelléke a mozsár volt. Pécsi harangöntő műhelyekben ké­szítették rézből, esetleg bronz­ból. Az előzőleg megszárított növényt apróra vágva mo­zsárban pcrították. Igen el­terjedt volt a tapaszok hasz­nálata is. Bizonyos zsiradék­ba ásványi anyagokat kever­tek. Az így nyert masszátvá- szonra kenve helyezték a fá- , jós testrészre. Nagyon hatá- í sós kenőcsöket állítottak elő. Az alapanyag többnyire méh- ! viasz volt Ezt növényi és i ásványi eredetű gyógyszerek- j kel vegyítve készítették, j Ebben az időben szinte | mindent a patikák saját ma- ; guk állítottak elő. A Szere- ; csen gyógyszertár pincéje va­lóságos alkimista műhely volt. A pince egyébként ma is megvan, mélyen a mosta­ninak szintje alatt. Hatalmas üstökben, ón, fa és üvegedé­nyekben főzték, forrázták a gyógyszert. Azokat az anyagokat, amit nem tudtak elkészíteni, ván­dorkereskedőktől. úgynevezett olajkároktól szerezték be. — Ezek, mint nevük is sejteti, olajokat, kenőcsöket árultak. A krónika említést tesz Sol- derer Tamásról, aki Itáliából hozott gyógyító füveket árult,.. Pécsett egyébként már sok­kal előbb is volt gyógyszeré­szet Egy 1293-ból származó oklevél tanúsága szerint bizo­nyos Katha nevű orvos gyógy szerek kiadásával is foglal­kozott. A középkorban mű­ködött Pécsett az Erzsébet is­potály, ahol a betegek gyó­gyítására. saját maguk által előállított füveket, zsírokat és olajokat használtak. A feren­ces barátok is igen nagy szak­értelmet árultak el a gyógy­szerkészítésben, és hosszú ideig értékes házigyógyszer­tárral rendelkeztek. Visszatérve a „Szerecsen” patika történetére, 1897-ben Sipőcz István lebontatta a régi házat, és a ma is meglé­vő kétemeletes épületben, az akkori kor igényeit meghala­dó, korszerűen berendezett, bő gyógyszeranyaggal felszerelt gyógyszertárat létesítette. Az elmúlt hetven esztendő során a közelmúltban történt első ízben a patika jelentős ■ felújítása amit az elmúlt na- I pókban fejeztek be 150 ezer | forintos költséggel modem , laboratóriumi és munkahelyi- | ségeket alakítottak ki. — A i gyógyszerészek kezeügyében van minden szükséges anyag, amely a recepteken szereplő gyógyszerek elkészítéséhez szükséges. Seitz mester valószínűleg tudatlanul mozogna a labo- i ratórium üvegkígyói, desztil- i látorok, porosztók, darálók, porcelán- és üvegedények is­meretlen világában. Sipőcz István pedig azt hinné, meg- ; állott a világ. Az officina ma ismét 70 év előtti szépségé­ben pompázik. Remekbe faragott, művészi, neo-barakk bútorzatában a Zsolnay gyárban készült 68 virágmintás pyrogranit lap ékeskedik, amelyeket rózsák, mezei virágok, tarka pillan­gók változatos kombinációi ! díszítenek. Az officina köze­pén áll a gyógyszertár leg­szebb dísze, a három-csapos kút a szerecsennel. Zsolnay Gyula terve alapján készült ez a világon egyedül álló da­rab. Az új-barokk stílusú berendezés egységes része­ként, domborműves virág­motívumokkal van díszítve. Az eöényzet szervesen illesz­kedik a bútorzathoz. Díszíté­se a rokokkó szertelen vo­nalvezetésével készült. na­gyon szép munka. A patika tulajdonát képe­ző, gazdag gyógyszerészeti és orvosi könyveket jelenleg kü­lönböző múzeumokban őrzik. Legértékesebb darab egy 1500 körüli Füvészkönyv. Ennek létezése bizonyítja, hogy nem kizárólag tapasztalati ismere­tek alapján, hanem tudomá­nyos, elméleti ismeretek se­gítségével készítették a gyógy­szereket már évszázadokkal ezelőtt is. Lombost Jenő Pódium Tetten ért betörő Telefonbejelentés érkezett pén­teken hajnalban a rendőrség köz­ponti ügyeletéhez, miszerint betö­rő jár a Rákóczi út és a Felső­malom utca sarkán lévő fűszer­boltban. Néhány percen belül a» épület elé kanyarodott egy URH-s riadókocsi és nem sokkal később magával vitte a tettenért betörőt, Dubecz János 28 éves nagytétényi segédmunkást. A büntetett előéletű Dubecz éj­jel egy óra tájban motoron érke­zett a kiszemelt fűszerüzlet elé. Felfeszítette az ajtón lévő rácsot, majd benyomta az üvegtáblákat. A boltban elsősorban pénz után kutatott, a pénztárban lévő 540 forintot magához is vette. Ekkor­ra azonban már sakkban tartot­ták a járőrök, s nem sokkal ké­sőbb a rendőrök őrizetbe vették. Dubecz János már az első kihall­gatásánál több bűncselekményt beismert. Feltevések szerint to­vábbi bűncselekmények elköveté­sével is gyanúsítható. CIVILEK A SZÍNPADON. A Pécsi Nemzeti Színház Gyermekszínházában bemu­tatott Móricz Zsigmond-d a- rabban, a Légy jó mindha- láligban a Belvárosi Általá­nos Iskola kilenc diákja í* játszik: Hangyái József. Her- ke Szabolcs, Hajos Ödön, Kiss József, Lénárt Zoltán, Milovetz Zoltán, Pap Ká­roly, Radó János és Spares Ákos. MEGYEI DÖNTŐ. A IV, országos amatőr könnyűzenei fesztivál megyei döntőjét március harmincadikán dél­előtt tíz órakor rendezik meg Komlón, a Zrínyi Mű­velődési Házban. Rendező szervek: a KISZ Baranya megyei Bizottsága, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiója és a KISZ Komló városi Bizott­sága. MARICA SIKERE. A Pé­csi Nemzeti Színházat már külföldi nézők is kibérelik. A színház decemberi jugosz­láviai vendégjátéka során bemutatott Marica grófnőnek akkora sikere volt, hogy áp­rilis harmincadikán négyszáz eszéki néző jön át Pécsre megnézni a darabot. Az eszé- kiek erre az előadásra meg­vették az egész nézőteret (Képünkön a darab címsze­replője: Cseh MáriaJ HATVANÉVES KÓRUS. Hatvan éve alakult meg a Pécsi MÁV-kórus. A jubileu­mot májusban ünnepük meg a Pécsi Liszt-teremben ren­dezendő hangversennyel. Ezen két kórusmü ősbemutatója is lesz. A hangversenyt Károly Róbert vezényli majd. MESTER ISTVÁN JUGO­SZLÁVIÁBAN. Mester Ist­ván, a Pécsi Nemzeti Szín­ház tagja áprilisban jugo­szláviai hangversenykörútra indul, ahol Antun Petrusity- íyal. az Eszéki Népszínház zenei vezetőjével együtt lép majd fel Eszéken és szlavó­niai helységekben. Komolytalan rojat Építészeti legenda n jólképzett műszaki txs- gyök, a puli kutyát az any acsavar tói minden különösebb nehézség nélkül meg tudom kü­lönböztetni. Ráadásul több alka­lommal, éveken keresztül kísér­letezem azon, hogyan lehet egy szöget a falba beverni. Mindezek miatt a műszakiak iránt mér­hetetlen volt a tiszteletem. Már diákkoromban is a legzseniáli­sabb embernek azt az osztály­társamat tartottam, aki papíron ceruzával kiszámította, hogy egy bátorkarót milyen szög alatt kell beverni, hogy a sátor feldönthe- tetlen legyen. Hárman sátrat is vertünk, óriási vihar tört ki, a mi kettőnké összeomlott, az övé meg sem rendült. Ennél nagyobb tiszteletet csak az építészet iránt éreztem. Nem kizárólag a karnaki templom, az Akropolis, vagy a Colosseum iránt, hanem mindenki iránt, aki egy épületet tervez/ felépít, büty­köl. Mindez valósággal vallásos tiszteletet ébresztett bennem. Ezt nem rendíthette meg semmit Ha egy erkélyre nem terveztek ki­járatot, ha megnéztem a Sza­badság és József Attila u. sar­kánál nemrég épült beton erő­dítményt, az bennem csodálatos mód semmi zavart nem okozott. ISn maradtam az építészet első számú híve. Ez most összeomlott. Kis dol­gokon, de összeomlott. Egy ilyen megrendülés magyarázatot kíván. Építettünk egy könyvtárat. Az, hogy építettünk, túlzás, mert mi csak a pénzt kerítettük elő, épí­teni mások építették. A dolog nem ezzel kezdődött, az a tervezéssel indult meg. Ott ült vagy 6—8 komoly szakem­ber, mérnök, tervező, műszaki ellenőr és ott üldögéltem én, mint megrendelő, mert a szak­ember szó az építészettel kapcso­latban ellenem nem merült fél- Én voltam a megrendelő. Itt komoly dolgok történtek. Világítás, négyzetméter, világító felület, kábelcsatlakozás stb. Mindezek a tudományok simán leperegtek rólam, én csak mint előkelő idegen ücsörögtem. Nagy baj nem is történt mind­addig, amíg a fűtésre nem ke­rült sor. Akkor valamelyik szak­ember azt mondta, hogy a régi­módi fűtés nagyon kormoz, a könyvek maszatosak lesznek és az új módszerrel még munkaerő is megtakarítható. Ezzel rám néztek. Ha nincs az a leküzdhetetlen műszaki tiszteletem, akkor a ben­nem levő józan kételkedés ki­tör, és azt mondom, hogy szó sem lehet róla. Legyen régi, de jó. Én egyet tudok a saját zűr­zavaros gyerekkoromból — ami különböző kísérletekkel telt el, — hogy újítani csak akkor újí­tok, ha valaki már kipróbálta. Ha józan eszemnél vagyok, si­mán felordítok (amihez, mint megrendelőnek jogom volt) és a modern fűtésből nem lesz semmi. De lett! Pontosan, műszakilag kiszámítva, hogy egy köbméterre ennyi fűtőterület, az egészre annyi kell. Én még lelkesedtem is, hogy íme úgy fognak emle­getni, mint a modernség egyik apostolát. Egész nyáron semmi baj nem volt a fűtéssel. A nap még jó volt akkor. Amikor azonban el­jött az ősz és a fűtési évad, kint 0 fok volt, bent 8. Ha nagyon megerőltette magát a modern fűtés, akkor 10—12 fokig is el­ment. azontúl azonban nem. Eb­ben a pillanatban az összes előny eltörpült és még az a vigasz sem volt meg, hogy nem kormoz, mert mint minden modern esz­köz, ez is kiszámíthatatlan és alattomos volt. Nem olyan kor­mot produkált, amit a porszívó le tudott volna szedni, hanem lelkiismeretes, tapadó koszt. Csináltunk mi mindent! SívqX- kodtunk, mértük a hőmérsékle­tet, de mindez nem használt. Végül is megkértem a szerkentyű javító részleget, hogy csinálja­nak valamit. Nem vállalok felelősséget az alábbiak szószerinti átadásáért, de a lényeg pontos. Idézem a párbeszédet, amit én kezderhé- nyeztzem. — Kérem csináljanak valamit azzal a nyavalyával, mert akár­hogy tömjük, 12 foknál többet nem produkál! — Milyen nagy a helyiség hossza? — kérdezte ellenfelem. Megmondtam. — Milyen magas? Megmondtam. — Hány köbméter? Kiszámítottam, — Hát mit gondol ön? — kér­dezte indulatosan. — őszintén szólva semmit. Fe­leslegesen nem gondolkodom. — Hát hogy gondolja ön, ek­kora területet két ilyen misku- lancia befűt? Ezt csak egy anal­fabéta gondolhatja! Elfutott a méreg. Nem az anal­fabétizmusra, mert kritika ellen nem szoktam védekezni, de a cudarság háborított fel. Én is fel­emeltem a hangom> — Uram! Kérdezze meg tőlem Bertha Bulcsu összes megjelent i müvének címét és tartalmát! Kérdezzen valamit a bolgár, ju- I go&zláv, lengyel irodalomról, de a fenti dolgokról ne, mert csú­nyát mondok, ön műszaki em­ber? * — Igen, az! — mondta utánoz­hatatlan öntudattal a hangjában, amiben benne volt a két szakma közötti mélységes különbség az én szakmám rovására. — Nahát, akkor csókolódzon össze a többi műszakival, akiket ön analfabétának nyilvánít. Gon­dolom viszonzásul ők önt tart­ják analfabétának. Ez a maguk dolga, az enyém mindössze any- nyi, hogy aki ott van, ne fáz­zon. Lesz meleg, vagy nem lesz? — Nem lesz — mondta ellen­felem némileg megtörve. Ezt a törést nyilván nem az én ag­resszív fellépésem, hanem a kon- kurrencia válthatta ki belőle. Ezután sokan összedugták a fe­jüket. Azzal csodálatosképp min­denki egyetértett, hogy ez nem jó és mást kellene csinálni. De hogy mit, arra már számtalan újabb javaslat hangzott el. Végül megállapodtak abban, amiben kezdenünk kellett volna, hogy kilökdöstetjük az új szerkentyűt és régimódi, nagyanyáink típusú kandallót kérünk. Azt a sivalkodást! Volt ott ké­ménynagyobbítástól kezdve anyagi hiányig, eternitcsőig, kémény ke* resztmetszetig, minden nehézség. Utoljára maradt a nagyágyú. — A háztetőre nem lehet rá- lépni, hogy a kéményt megnő- gyobbitsuk, mert leszakad. Már addigra megtanultam e, műszaki védekezést, sámánok el­len csak egy másik sámán lép­het fel, tehát megkérdeztem egy illetékes műszakit, hogy mit szól ehhez. Felordított: — Ki mondta ezt a hülyeséget? Akkor a kéményt először sem tudták volna felépíteni. Helyben vagyunk, én már kb estem a buliból. Nem akarom tovább a szót szaporítani, még jó egynéhány­szor i sikerült ellenfeleimet egy­mással lehülyéztetnem, amíg vé­gül felépült a kályha. 4 régi­módi kandalló ontja a meleget és épületünket elöntötte a béke, nyugalom és a meleg. Akkor mégis mi a baj? Hát csak annyi, hogy összeomlott az építészeti hitem és ezzel a szak­mával szemben is épp úgy gya- nakvóvá váltam, mint az órás mesterséggel szemben. (Ott ugyan­is minden tengely- és rugótörés.) Erre azt mondta valaki, mikor mindezeket elmeséltem neki: — Hagyd őket, hiszen ők sem rosszabbak, mint a többiek. — Igen. ez Igaz — mondtam - de nem is jobbak. Szöüősy ftáimánt l * t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents