Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-19 / 65. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Aro: 80 ,l,,e' Dunántúli napló xxvi.évfolyam,65.sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja i?69.március 19.,szerda Üzenet Budapestről Elutaztak Budapestről a külföldi küldöttségek Tizennégy aláírás olvas­ható annak a történelmi je­lentőségű felhívásnak alján, amelyet hét szocialista or­szág párt- és állami vezetői, a Varsói Szerződés tagálla­mai Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülé­se intézett öreg földrészünk népeihez, a sok háborút, megpróbáltatást megélt eu­rópai országok mai vezetői­hez. Jogos örömmel tölt el mindannyiunkat, hogy ép­pen hazánk fővárosa lehetett e világpolitikai fontosságú aktus színhelye, minden bi­zonnyal ebben is tükröződik a magyar párt és a szocializ­must építő magyar állam nemzetközi tekintélyének nö­vekedése. Mielőtt a „budapesti fel­hívás” néven a történelem­be bevonuló okmányt meg­szövegezték volna a Politikai Tanácskozó Testület tagjai, intézkedéseket hoztak a Var­sói Szerződés védelmi célú katonai erejének fokozására. Az új határozatok egyfelől a tagállamok honvédelmi minisztereinek bizottságára, másfelől az egyesített fegy­veres erőkre és az egyesített parancsnokságra vonatkoz­tak. Egyöntetűen jóváhagy­tak más, katonai természetű okmányokat is, amelyek a védelmi szervezet felépíté­sét és irányító szerveinek működését tökélétesítik. Sokszor leírtuk, hogy a Varsói Szerződés — a béke szervezete. Idestova másfél évtizede, 1955 májusában — hat teljes esztendővel a NATO agresszív katonai koalíciójának, megalakítása után! — mondotta ki ez a szerződés, hogy célja a béke védelme, a szocialista orszá­gok biztonságának megszilár­dítása. Hogy katonai szerve­zet a békét szolgálja, ez egy pillanatig sem lehet ellent­mondásos: a Varsói Szerző­dés ereje biztosította konti­nensünkön a békét! A Varsói Szerződés békés feladatait a budapesti ülés még látványosabb módon bi­zonyította a már említett felhívással. Ennek gondosan mérlegelt szövegén végighú­zódik az európai realitások felismerése: vannak veszé­lyek, vannak nyugtalanító tényezők, vannak ismételt provokációk, de megvan a valós lehetőség a továbblé­pésre a földrész békéje biz­tosításának útján. A helyzet felmérésekor jogosan hivat­koznak a hét szocialista or­szág párt- és állami vezetői __________________________ a rra, hogy Európában egy­más mellett kell élniök a nagy és kicsiny, különböző társadalmi rendszerű, más­más érdekű vagy éppenség­gel eltérő földrajzi helyzetű országoknak. Éppen a szo­cialista országok kezdemé­nyezéseinek hatására mind több kormány és párt egyre számosabb politikusa vallja, hogy Európában meg kell találni a módot egy újabb háborús konfliktus elkerülé­sére. — „Budapesti felhívás” szót emel az össz-európai konferencia megrendezéséért. Mint emlékezetes, ugyancsak a Varsói Szerződés országai­nak párt- és állami vezetői vetették fel ennek gondola­tát, három esztendővel ez­előtt, a Politikai Tanácsko­zó Testület bukaresti ülé­sén. Az azóta eltelt időben, számtalan kelet—nyugati,, kétoldalú diplomáciai tár­gyaláson bizonyosodott be, hogy — amint a mostani felhívás mondja — „egyet­len európai kormány sem emel szót az össz-európai ér­tekezlet gondolata ellen, s hogy megtartására megvan­nak a reális lehetőségek”. Ez a megfogalmazás nyil­ván magában foglalja a Né- • met Szövetségi Köztársaság kormányát is. Ugyanakkor — éppen az európai valóság helyes felmérése folytán — figyelmeztetnek egyöntetű állásfoglalásukban a hét szo­cialista ország vezetői arra is, hogy Európa biztonságá­nak alapvető előfeltétele a fennálló határok sérthetet­lenségének kimondása, az NDK és az NSZK létének elismerése, a nyugatnémet „egyedüli képviselet” elvé­nek feladása, az atomfegyve­rek birtokáról való bonni lemondás, Nyugat-Berlin kü­lönleges státusának elisme­rése, és így tovább. Újra csak a pozitív lehe­tőségeket csillantja fel a „budapesti felhívás”, amikor az európai együttműködés­ben akár az energetika, akár a közlekedésügy, akár — át­fogóbban — az egész föld­rész lakosságának jóléte szempontjából szükséges és lehetséges közös cselekvésről szóL Minden bizonnyal nagy lesz a budapesti „csúcstalál­kozó” világvisszhangja. El­sősorban Európában mozgó­síthat új erőket a békés egy­más mellett élés jegyében a kontinens jövőjének formá­lására. Ez volt a célja. Kedden délelőtt elutaztak Budapestről a Varsói Szer­ződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének ülé­sén részt vett küldöttségek. A Bolgár Népköztársaság küldöttsége: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztár­saság Minisztertanácsának el­nöke, a küldöttség vezetője; Zsivko Zsivkov, a Minisz­tertanács első elnökhelyette­se, Ivan Basev külügymi­niszter, Atanasz Szemerdzsiev vezérezredes, a nemzetvédel­mi miniszter első helyettese, vezérkari főnök; a küldött­ség tagja volt Vaszil Bogda­nov, a Bolgár Népköztársa­ság budapesti nagykövete is. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttsége: Alexander Dubcek, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezető­je; Ludvik Svoboda, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság elnöke, a CSKP KB El­nökségének és Végrehajtó Bizottságának tagja; Oldrich Cernik, a CSKP KB Elnök­ségének és Végrehajtó Bi­zottságának tagja, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság Szövetségi Kormányának elnöke; Martin Dzur vezér- ezredes, nemzetvédelmi mi­niszter, Ján Marko külügy­miniszter. A Lengyel Népköztársa­ság küldöttsége: Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője; Jozef Cyrankiewicz, a LEMP Po­litikai Bizottságánaík tagja, miniszterelnök; Zénón Klisz- ko, a LEMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Közpon­ti Bizottság titkára; Stéfan Jedrychowski, a LEMP Po­litikai Bizottságának tagja, külügyminiszter; Wojciech Jaruzelski vezérezredes, nem­zetvédelmi miniszter, dr. Adam Kruczkowski külügy­miniszterhelyettes; Boleslaw Chocha altábornagy, nem­zetvédelmi miniszterhelyet­tes. vezérkari főnök. A Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége: Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első ttikára, a Német Demokra­tikus Köztársaság Államta­nácsának elnöke, a küldött­ség vezetője; Willi Stoph, az NSZEP KB Politikai Bízottá ságának tagja, a Miniszter- tanács elnöke; Erich Ho- necker a NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára; Her­mann Axen, a NSZEP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság titkára; Otto Winzer külügy­miniszter; Heinz Kessler ve­zérezredes, nemzetvédelmi miniszterhelyettes. A Román Szocialista Köz­társaság küldöttsége: Nicolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára, a Ro­mán Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, a küldöttség vezetője; Ion Gheorghe Maurer, a Román Szocialista Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke; az RKP KB állandó elnökségé­nek és végrehajtó bizottsá­gának tagja; Comeliu Ma- nescu külügyminiszter; Ion Ionita vezérezredes, a fegy­veres erők minsiztere. A Szovjetunió küldöttsége: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a küldöttség vezetője; Alekszej Koszigin, a Minisztertanács elnöke; Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára; Andrej Gromi- ko külügyminiszter, Andrej Grecsko, a Szovjetunió mar- sallja, honvédelmi miniszter; Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője. A szovjet küldöttséggel együtt elutazott Ivan Jaku- bovszkij, a Szovjetunió mar- sallja, a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegy­veres Erőinek főparancsno­ka, a honvédelmi miniszter első helyettese és Szergej Stemenko hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők főparancsnokságának vezér­kari főnöke. A küldöttségeket az eluta­záskor Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Ko­mócsin Zoltán, Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Czinege Lajos vezérezredes, honvé­delmi miniszter, a Politikai Bizottság póttagja, Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Csémi Ká­roly altábornagy, a honvé­delmi miniszter első helyet­tese, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke és Erdélyi Károly külügyminiszterhe­lyettes búcsúztatta. Jelen volt a búcsúztatásnál Jozef Pucsik, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, Jan Kil- janczyk, a Lengyel Népköz- társaság. dr. Herbert Plasch- ke, a Német Demokratikus Köztársaság, Dumitru Tur- cus, a Román Szocialista Köztársaság, Fjodor Jegoro- vics Tyitov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete. A világsajtó a budapesti felhívásról Áss európai béke és biztonság okmánya Kedden a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjában a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülé­sén elfogadott dokumentu­mok állnak. A londoni lapok feltűnő helyen ismertetik a budapesti tanácskozásról szó­ló jelentéseket. Elsősorban a Varsói Szerződés tagországai­nak Európa népeihez inté­zett felhívását emelik ki. — Nagy terjedelemben ismerte­tik a lapok az össz-európai értekezlet összehívására vo­natkozó felhívást. A belga sajtó és rádió ugyancsak nagy teret szentel a budapesti eseményeknek. A Libre Belgique „kelet pán európai konferenciát javasol” a Demiére Heure pedií „egységdemonstráció a buda pesti találkozón” címmel köz­li tudósítását A budapesti tanácskozá: zárónyilatkozatát és felhívá­sát ismertető anyagok köz­ponti helyen szerepelnek a: összes délután megjelent ja­pán lapokban is. Az újságol a TASZSZ-hírügynökség nyo­mán idézik a záróközlemény és az európai népekhez inté­zett felhívást, s ezeket sajá tudósítóik kommentárjaivá: (Folytatás a 2. oldalon) Március 20-án Dísziinnepség a Pécsi Nemzeti Színházban A Tanácsköztársaság 50 éves évfordulója alkal­mával emlékünnepséget rendez 1969. március 20- án délután 4 órakor,^ a Pécsi Nemzeti Színház­ban az MSZMP Pécs vá­rosi Bizottsága, valamint Pécs megyei jogú Város Tanácsa. A díszünnepség prog­ramjában, az ünnepi be­széd elhangzása után, Fáklyavívők címmel, kul­turális műsor keretében felelevenítik a Tanács- köztársaság dicsőséges 133 napját. Az emlékünnepség ide­jén a Nemzeti Színház előcsarnokában kiállítást rendeznek a Tanácsköz­társaság emlékét felidéző dokumentumokból. A Városi Tanácson Vöröskatonák baráti találkozója A Tanácsköztársaság vörös­katonái részére baráti talál­kozót hívott egybe az MSZ­MP Pécs városi Bizottsága, a Szakszervezetek Baranya me­gyei Tanácsa és Pécs megyei jogú város Tanácsa, tegnap délután a Városi Tanács dísz­termébe. A történelmi idők harco­sai színültig megtöltötték az impozáns terem padjait. Ott voltak megyénk és városunk párt-, állami vezetői: Rapai Gyula, a Megyei Pártbizott­ság első titkára, Ambrus Je­nő, a Pécs városi Pártbizott­ság első titkára, Bogár Jó­zsef, az SZMT vezető titkára, Horváth Lajos, a Pécs városi Tanács vb-elnöke, dr. Nagy Gyula és dr. Földvári János, a Baranyai megyei Tanács vb-elnökhelyettesei, valamint a társadalmi és tömegszerve­zetek képviselői. A Himnusz elhangzása után Szentistványi Gyuláné, az MSZMP Pécs városi Bi­zottsága osztályvezetője kö­szöntötte a Tanácsköztársa­ság volt vöröskatonáit és méltatta a százharminchárom nap dicső vívmányait. Az ünnepi beszéd után a Komarov Gimnázium irodal­mi szakköre és a MÁV ve­gyeskórusa műsort adott a volt vöröskatonák és a ven­dégek tiszteletére. Április I., július 1. Rövidített munkahét bevezetése a malom- és a tejiparban Tanácskozott az ÉDOSZ Központi Vezetősége Az Élelmezésipari Dolgo­zók Szakszervezetének Köz­ponti Vezetősége kedden ülést tartott a szakszervezet Gorkij Fasor-i székházában. A Központi Vezetőség az el­nökség jelentése alapján ér­tékelte az új gazdaságirányí­tási rendszer élelmiszeripari tapasztalatait, a termelés, a termelékenység alakulását, a vállalatok bér- és létszám- gazdálkodását, az egész ipar munkájának eredményeit, fo­gyatékosságait. A Központi Vezetőség egye­bek között megállapította, hogy a nyereségérdekeltség tartására javult a belföldi el­látás, az élelmiszeripari ter­mékek minősége és választé­ka. A differenciált elosztást is figyelembevéve az élelmi­szeriparban a dolgozóknak a tervezettnél többet, átlagosan 18—20 nap körüli nyereség- részesedést fizethetnek a vállalatok. A Központi Vezetőség meg­állapította, hogy az élelmi­szeriparban a heti 44 órás munkaidőt a meghatározott terv szerint vezették be. ör­vendetes, hogy emiatt sem a I termelésben, sem egyéb terü­leten zavar nem volt, zök­kenőmentes volt az átállás, ! amelyet a vállalatok saját í erejükből valósítottak meg. Jelenleg mintegy 120 000 élelmiszeripari dolgozónak rövidebb a heti munkaideje. Április 1-től a malomipar 5350, július 1-től pedig a tej­ipar 4800 dolgozóját foglal­koztatják heti 44 órás mun­kaidőben. így a második fél­évtől lényegében az egész ál­lami élelmiszeriparban meg­valósul a 44 órás munkahét, kivéve a szállításban dolgo­zókat, akiknek a munkaideje túlságosan magas. Ezért a szakszervezet fontos felada­tának tartja, hogy ezen a te­rületen a tényleges munka­időt havi húsz órával csök­kentsék! Az ünnepség résztvevőinél egy csoportja. Előtérben balról Ambrus Jenő, Rapai Gyűl Földes Amlrásné és Föld .irt János Erb János felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents