Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-13 / 36. szám
1969. február tS. Dtmontttn napin Kiállítás a Leöweyäen Buduc és szökröny „Becsüljük meg népünk művészetét” — e nagyon könnyen üressé váló felszólításnak több száz saját gyűjtésű népművészeti tárgy példamutatóan megrendezett kiállításával adtak erőt és értelmet a pécsi Leöwey Klára Gimnáziumban. Az iskola KISZ-szervezetének irodalmi szakköre — Tüskés Tibomé tanár vezetésével — alaposan felkészült a tegnap déli megnyitóra, melyen részt vett Gábriel József, a Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának vezetője is. A kiállítás színhelyén, a második emeleti nagyteremben, nem fogy ki egyhamar a látnivalóból a látogató. Parányi pipák és terjedelmes „szök- rönyök”, hasas korsók és lapos kulacsok hívják fel magukra a figyelmet körös-körül, továbbá olyan „titokzatos” rendeltetésű tárgyak, mint a buduc (értsd: gabonatároló), gatyamadzag szövő, bekísérő kendő. A színpadon rokka-bemutatót tart egy kislány, aki azt is elárulja, hogy a nagymamájától tanulta a „mesterséget”: a tablókon Lantos Miklós alkalomhoz illő, szép fotói. Népviseletbe öltöztetett, életnagyságú bábuk közt sétálgatva tesszük fel a kérdést Tüskés Tibomé- nak: honnan az igazán •termékeny ötlet? — Egy szakköri kirándulás alkalmával Lipták Gábor író balatonfüredi házában jártunk, mely valóságos múzeuma a Balaton-kömyék népművészeti emlékeinek. Ekkor határoztuk él, hogy mi is csinálunk ilyesmit itthon, hiszen Baranya népi művészete, éppen mert három nemzetiség él itt egymás mellett, igazán színes és izgalmas. A gyűjtést csupán néhány hónappal ezelőtt kezdtük, de olyan nagy volt a lelkesedés, hogy végül alig tudtuk eldönteni, mit állítsunk ki a sok begyűjtött tárgy közük A Leöwey gimnazisták szép kiállítása február 28-án zárja kapuit, addig 3—5 óráig. naponta megtekinthető Háromórás eszmecsere a hallgatókkal Rapai Gyula elvtárs a Tanárképző főiskolán !Premier: máin« 1-én B. BL Tegnap délután a párt- és KTSZ-szervezet meghívására Rapai Gyula, az MSZMP KB tagja, a Megyei Pártbizottság első titkára a Tanárképző Főiskolára látogatott és csaknem három órán keresztül kötetlen beszélgetést folytatott a főiskola mintegy ötven hallgatójával. Mivel a találkozás nem volt „megszervezve”, az első kérdéseket nem is a hallgatók, hanem Rapai Gyula tette fel, mintegy megadva a végül is igen gyümölcsözőnek bizonyult eszmecsere alap hangját „Igaz-e az, hogy a mai fiatalság érdeklődését elsősorban és túlnyomórészt a tánczene köti le? — vágott a téma közepébe. Az Indítás feltétlenül szerencsés volt, mert nem kevesebben, mint nyolcán fejtették ki kapásból véleményüket, igaz, egymással is vitatkozva, de ezen aligha lehet csodálkozni. Végül az az álláspont kristályosodott ki. hogy az érdeklődés kialakulásának és irányának rengeteg belső és külső összetevője van, és bár a mai fiatalok többségére fokozottabban jellemző a tánc- zene-központúság, mint az előző nemzedékekre, kár lenne ebből messzemenő következtetéseket levonni az ifjúság megítélésében. Az esztétikai nevelés részeként kell vizsgálni ezt a jelenséget, ami persze nem zárja ki a meggondolt beavatkozás szükségességét egy bizonyos ponton túl, mert az ízlés, társadalmi méretekben nézve már nem magánügy, hanem lényeges politikai kérdés. A vendég, rögtön reagálva a nemzedék kifejezésre, ebbe a mederbe terelte a vitát. A generációs problémáról szólva a hozzászólók egymás után mutattak rá a különböző nemzedékek felfogásából, szemléletéből és nem utolsó sorban életkorából fakadó különbségekre, de meglepően hamar közös nevezőre jutottak arra vonatkozólag, hogy az alapvető célok tekintetében nincs ellentét a korosztályok között. A gyors egyetértésben nyilván annak is szerepe volt, hogy a vitatkozók tanárjelöltek; otthonosan mozognak a társadalomtudományok szféráiban. E „bemelegítés" «tán megváltoztak a pozíciók és a hallgatók árasztották el kérdéseikkel a Megyei Pártbizottság első titkárát. Néhányat közülük részletesebben ismertetünk: Bánáti Ferenc: A társadalmi-közéleti tevékenység, a mozgalmi munka, a politikai képzettség mennyiben játszik szerepet az érvényesülésben? — Régebben, elsősorban a vezetők kiválasztásánál legnagyobb súllyal a mozgalmi tevékenységet értékelték, hozzá kell tennem, ez teljesen indokolt volt akkoriban. Ma már nem lenne helyes ezt a gyakorlatot követni, hiszen nagy számban rendelkezünk szakmailag és politikailag egyaránt jól képzett, a rendszerhez hú szakemberekkel. Ezért a vezetők kiválasztásában a politikai és a szakmai oldalt egyaránt figyelembe vesszük, sőt, egy harmadik kategóriát is, amit vezetési készségnek nevezünk A dolog természeténél fogva ez utóbbit a legnehezebb megállapítani, ebben a bizalmat feltétlenül előlegezni kell. Mindezzel nem akarom azt mondani, hogy ma már az érvényesülésben nincs szerepe egyéb tényezőknek, például az összeköttetésnek, de ezek csökkenő tendenciát mutatnak. Kövécs Tamás: És ami a bürokráciát vagy éppen a protekciót illeti, nem sok javulást látok. Tudjuk, hogy ezek a jelenségek még hatnak, el is ítéljük őket, de mit kell tenni annak érdekében, hogy megszűnjenek? — A felszabadulás után azzal indultunk, hogy a szocializmus rövid idő alatt kiküszöbölheti a múlt káros maradványait. Azóta felismertük, hogy ez nem megy olyan könnyen, különösen a születő újnak szükségszerűen vannak torz kinövései is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket ne használjuk ki maximálisan e kinövések ellen. Igen jó objektív eszköznek bizonyul a bürokrácia ellen például az új gazdasági mechanizmus, mely rákényszeríti az embereket, hogy a saját fejükkel gondolkozzanak. Vannak szubjektív eszközeink is, mint amilyen a politikai nevelő munka, vagy a kirívó jelenségek nyilvánosságra hozása a sajtó útján. De hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a szóban forgó torzulások teljesen megszűnjenek? — Ezt a kérdést még visszahallják az unokáiktól.,. Pánics György: Hogyan vélekedik Rapai elvtárs a politikai kabaréról, az ott elhangzó bírálatokról? — Bármennyire is hallgatunk a hibákról, attól azok még nem szűnnek meg. Sőt, a hibák kiküszöbölése el sem képzelhető azok ostorozása nélkül, amelyik kormány Panasz a Pécsi Járásbíróságon Szerdán és szombaton Per a perért? — Labdáznak a gyerekkel — Kérem, az egy részeges disznó! — Egy pillanat Mi a neve? Válni akar? — Egy percet se bírt* ki mellette tovább! Az ügyeletes bíró, miután lecsendesítette az „ajtóstól a terembe rontó” asszonyt, hely- lyel kínál a kis tárgyalóterem egyik asztalánáL — Hivatalosan 8—12-ig van fogadónap, egyébként végkimerülésig — mondja. Én fél kilenckor érkeztem. A portás nekem is számot akart adni. Egy fogadónapra ötvenet adnak ki. De aki már „járatos” a bíróságon, nem egyedül jön. Egy számmal ketten, sőt hárman is bejutnák. Szóval fél kilenckor már hosz- 6zú sor állt az ajtó előtt, és fél egyig meg sem szűnt. Ahány panaszos, annyi baj. Mégis a legtöbb jegyzőkönyvet gyermektartás miatt kellett felvenni. Hogy a férj nem fizet, keveset fizet, sokat fizet (!) Végighallgattam a panaszokat. Majdnem mindegyik mögött egy-egy család válsága, egy-egy ember életének zökkenője, megbicsaklása. Egy férj bontópert kért, mivel nyolchónapos házasélet után kapcsolatuk feleségével megszakadt, utána aztán mindegyiküknek lett gyereke, de „egy mástól”. Voltak, akik kellő tájékozottság nélkül jöttek el, nem hozták el a szükséges iratokat és eljárás megindítását kérték. Egy asszony perújrafelvételt kért. Ügyében már született két jogerős, egymástól független döntés: az egyik szerint a feleség gyermektartást fizet a férjnek; ettől függetlenül jött létre a másik döntés, mely szerint az apa meg a nagymamának köteles fizetni, ugyanis ő vette magához a gyerekeket, akik egyik szülőnek sem kellettek. Most a feleség jött perújrafelvételt kérni, ő is a nagymamának fizetné sí gyerektartást, a férje nem érdemli meg a pénzt, mert elissza. Számos becsületsértést Is bejelentettek. Volt, akinek nem fizetnek lakbért, ö időszakonként feljelentheti az albérlőt, akkor behajtják a tartozást, de ha ki akarja lakol- tatnd, előbb neki kell keresnie újabb szobát az albérlőnek. Egy kezes is megjárta, nem fizetett a kölcsönvevő, s most neki kell fizetnie. Egy embert baleset ért, nem tudja mozgatni rendesen a csuklóját. Tizenhat százalékos munkaképességcsökkenést állapítottak meg. Aztán egy felülvizsgálás során ezt visszavonták. A bírósághoz fordult, pedig itt nem tudnak segíteni a baján, csak Pesten, de ott is csak orvosi vizsgálat bírálhatja felül a döntést. A munkást a brigádja nem fogadja be, mert nem tud annyit teljesíteni, amennyit azelőtt, pénz is kevesebbet keres. A járásbíróság bírái és titkárai a panasznapokon tanácsot adnak, perindítást vesznek fel, felvilágosítanak. Minden-szerdán és szombaton megtelik a folyosó emberekkel, megtelik a terem panasszal az írógép vigasztalanul lekopog mindent, s akinek a bajára van paragrafus, annak segítenek. — Wér — (vagy párt) megtiltja a kritikát, annak nem sok jövője van. Amilyen mértékben erősödik rendszerünk, úgy szélesedhet a politikai kabaré témaköre, lehet mind bátrabb a bírálat is. És ez nemcsak a kabaréra vonatkozik. A sajtó munkásait — és minden dolgozót — arra ösztönzünk hony bátran, szókimondian, és természetesen megalapozottan bíráljanak. őszinte, tartalmas beszélgetés volt. A kérdések és válaszok bizonyára továbbra is foglalkoztatják a vendéget s a vendéglátókat egyaránt, új gondolatokat szülnek, vitákra serkentenek. K. T. Főpróba a Gvermekszínházban Nyilas Misi öreg tanárával az els« rászben (Sólyom Kati éa Iványi József) Erb János felvitele Légy jő mindhalálig Ki tudja, hányadszor mutatják be Nyilas Misi történetét azóta, amióta a Magyar Nemzeti Színház megkérte Móricz Zsigmondot, írjon belőle színművet. De sok, hirtelen szinte megszámlálhatatlan bemutatóban része van Hevesi Sándornak is, aki Móricz Zsigmond dramaturgja volt. Az ő tanácsai alapján lett kiváló darab Nyilas Misi történetéből. A móriczi zsá- nerfestő elemekkel szemben például a dráma került előtérbe, s a Légy jó mindhalálig igazi színpadi alkotássá vált. A főpróbát tegnap délután tartották meg a Pécsi Gyermekszínházban. Előbb orgonaszó hallatszott, s csak azután nyílott szét a függöny. A kép első pillantásra Nyilas Misi tragédiáját sugallta az ódon falak között Sólyom Kati — a kettős szereposztás egyik Nyilas Misije — támaszkodik egy kiszögelésnek és nagy buzgalommal, nagy hittel tanul, de már pillanatok múlva megdobálják. Másik kép: Az orgona ősi református éneket játszik: „Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik.” Nyilas Misi körül elsötétedik a színpad, Misi előrejön, mögötte összezárul a függöny, semmit sem láttunk, csak az arcát, ahogy vall a felnőttekről, akikben annyira hisz. Később Szilágyi Sándor a darab rendezője mondja: — Azt hiszem, ha nagyszínpadon rendezzük, több naturalista díszletet használunk. De így, a kamaraszínház szűk méreteihez alkalmazkodva, a díszlet jelzett lesz. A kosztümök persze naturálisak. Egyéb ként a szűk színpad szerintem még jobban megkívánja a lényegre törést, azt, hogy a költőiséget hangsúlyozzuk és a darab cselekményét szorosra vegyük. Lehet, hogy a kis színpadtér még a javára is szolgál a darabnak. A címszerepet Sólyom Kati és Mendelényi Vilmos játssza kettős szereposztásban. A többi alakot Gyón Emil, Galambos György, Iványi József, Karikás Péter, Takács Margit, Labancz Borbála, Vajda Márta, Kálny Zsuzsa, Petőházi Miklós, Bódis Irén, Vág Mari, Holl István, Baracs Ferenc, Monori Ferenc, Szilver József, Berczeli Tibor, Bakos László. Szirmay Attila, Vincze János, Vincze Jánosné és Takács Balázs kelti életre. A jelmezeket Fekete Mária, a díszleteket Vatta Emil tervezte. Maszkmester: Léka László. r. d. Eső., hó, sár? Viseljen hócipőt, megkíméli lábbelijét! Női hócipő csak 61,— Ft Férfi hócipő csak 69,— Ft Leértékel Cipőbolt Pécs, Sallai utca é. szem Nincs gazdája az éjszakai Pécsnek Díszkivilágításról lévén szó, legyünk stílszerűek: Pécs vonatkozásában a helyzet rendkívül sötét... A város köz- világítási hálózata 327 kilométer, melyből 78 kilométer a kábelvezetésű. A több mint 8000 utcai lámpából 5000 hagyományos, „normál” égő, 1200 a fénycső s csak 1700 a higanygőz-lámpa. A helyzetet csak súlyosbítja az a kellemetlen tény, hogy a fénycsövek elhelyezése (különösen a Rákóczi úton) enyhén szólva rosszul sikerült, a higanygőzzel megvilágított utcák „gyengéje” pedig az armatúra: sajnos rossz a konstrukció... Tegnap délután Mayer Nándor, a DÉDÁSZ tervező csoportvezetője, az Elektrotechnikai Egyesület által szervezett köz- és díszki világítási ankét keretében ezzel a nyugtalanító ténnyel volt kénytelen kezdeni előadását, de a folytatás sem volt megnyugtatóbb: míg a világ — s az ország —, szinte valamennyi nagyvárosában gyors ütemben fejlődik a díszárvilágítás, Pécsett még gazdája sincs ennek az idegenforgalmi szempontból oly fontos problematikának. Igaz, az első lépést a Városi Tanács már megtette: a magyar felsőoktatás 600 éves jubileuma alkalmából felépített; ideiglenes díszkivilágítás sikerén felbuzdulva, megrendelte a Dzsámi fényárvilágítását, melyet azóta a DÉDÁSZ fel is épített. A premier május 1-re várható, — ha az armatúrát gyártó és szállító partnercég is úgy akarja ... A fényárvilágítás problematikája egyébként — mint ahogy azt Mayer Nándor elmondotta, — rendkívül összetett elektrotechnikai, építészeti és esztétikai kérdés A fény- árhitektura az épületek, városok új arcát mutatja fel. A díszkivilágítás tervezőjének összhangot kell teremtenie a közvilágítás, a reklámfények és az épületeket elborító fényárak között. A fényarhitektu- ra művészeinek azonban lefogja a kezét a ma ismert és alkalmazott megvilágítási eljárások drágasága. A Dzsámi éjszakai arca például mintegy félmillió forintba kerül. A megvilágítás erőssége egyébként 50—90 lux között változik majd. A külső fényt 24 stadion-reflektor biztosítja, melyek együttes teljesítménye 17 kilowatt. Az ablakok megvilágítását 66 fénycső és 6 reflektor szolgáltatja — 6 kilowatt összteljesítménnyel. Az ankét — melynek időszerűségét egyebek mellett az a térry is bizonyítja, hogy még Szekszárdról is eljött a városi főmérnök —, azt igazolja, hogy műszakilag a helyi szakemberek már régen felkészültek a rájuk váró feladatok megoldására. A fényárkivilágítás pécsi lehetőségei szinte kimerithetetlenek — már ami a megvilágításra váró épületeket illeti. A Dzsámi után a Székesegyház, a Bar- bakán, a Francia-szobor, az új televízió-torony, a kórház téri török templom, illetve a város szökőkutaj kellene, hogy következzenek. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület pécsi csoportja speciális fényárvilágítási munkabizottságot szervezett — mely egyebek mellett, az olcsóbb megoldásokat is keres. A város érdeke azonban valamennyi érdekelt szerv — a tanácsok, a Műemléki Felügyelőség, az Idegenforgalmi Hivatal és a DÉDÁSZ —, összefogását sürgeti, mert ellenkező esetben az „élelmesebb” városok e téren is maguk mögé utasítják a rangjára, szépségére egyébként oly sokat adó Pécset... Békés S.
