Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-12 / 35. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek I Ara: 80 fillér Dunántúli napló XXVI. évfolyam, 35. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja mo. február 12., szerda Emberek a hidegben A hideg, szeles télidőben legszívesebben a meleg szobába húzódik az ember. Sokaknak erre viszont nincs lehetőségük, mert munkájuk révén reggeltől estig a szabadban kell tartózkodniuk. Bibity Jőzset áruszállító már kora reggel elindul oldalkocsis motorjával, hogy a különböző vendéglátó egységekbe szállítsa a süteményt Ha süt Is a nap, egész műszakon keresztül fagyó? szélben dolgoznak a dunaújvárosi építők a pécsi, készülő toronypince tetején A kábelvégelzáró műgyanta csak plusz 24 C fok felett köt. Treutz Józsefnek, az Alkony utca közvilágításának szerelésénél benzinlámpával kell segítenie a műgyanta kötését Nincs könnyű dolguk télen a postásoknak, de különösen a falusi kézbesítőknek. Nyaka Lajosné nemcsak Szabadszentkirályon hordja ki a postai küldeményeket, hanem a három kilométerre lévő Pécsbagotára is el kell juttatnia hóban, szélben az újságokat, leveleket Ecb János képriportja Kádár János elvlárs hazaérkezett Moszkvából Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, aki az SZKP KB meghívására baráti látogatást tett a Szovjetunióban, kedden este visszaérkezett Budapestre. Fogadására a Nyugati pályaudvaron megjelent Iiis ,ku Béla, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Benkei András, dr. Csanádi György, a kormány tagjai, Sándor József és Gyenes András, az MSZMP KB osztályvezetői. Jelen volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a nagy- követség több tagja. Kádár János megérkezése után nyilatkozott látogatásáról, az MTI, valamint a Magyar Rádió és Televízió munkatársainak. — Egyes külföldi sajtókommentátorok részéről sok misztifikáció volt utazásom körül. Titokról azonban szó sincs. Aki ismeri a magyar—szovjet viszonyt, s egyáltalán államközi kapcsolatainkat, nagyon jól tudja, hogy azoknak nagyon sokféle formájuk van. A találkozók különböző módokon —, ahogy mondani szokták: különöböző szinteken — és különböző célzattal bonyolódnak le. Gyakorlatunkban bevált és ismétlődő módszer, hogy időszakonként ilyen nem hivatalos, baráti látogatásra is sor kerül. Ahogy én sem először utaztam a Szovjetunióba ilymódon, ugyanúgy korábban Magyarországon is üdvözölhettük Brezsnyev elvtársat és más szovjet vezetőket. Most a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, személy szerint Brezsnyev elvtárs hívott meg rövid baráti látogatásra. A meghívásért köszönetét mondtam és éltem is az alkalommal. — Az ilyen látogatás — a meghívás szerint — rövid pihenőre szól. Mi azonban, ha már együtt vagyunk — olyan a beosztásunk és a munkakörünk — bizony komoly dolgokról is szót ejtünk. Röviden szólva: ahogy a hivatalos közleményben is említettük, érintettük a két ország helyzetét. Jómagam nagyon rövid voltam, elmondtam a szovjet elvtársaknak, hogy Magyar- országon az ismert módon élünk, dolgozunk, s rendben folytatjuk szocialista épitő- munkánkat. — Mi viszont tájékoztatást kaptunk a Szovjetunió jelenlegi belső kérdéseiről. Ennek lényege az volt — s engem legjobban ez ragadott meg —, hogy a szovjet társadalom most nagyon komolyan törekszik arra, hogy az ötéves tervet határidő előtt teljesítse s ilymódon ünnepelje meg Lenin születésének 100. évfordulóját. — Aránylag röviden, de foglalkoztunk kétoldalú kapcsolataink kérdéseivel is. Részletesen azért nem kellett foglalkoznunk velük, mert kapcsolataink — a párt és állami kapcsolatokban, a gazdasági és kulturális együttműködésben, a lakosság turistautazásai, a barátsági vonatok, a testvérvárosok mozgalma révén — egészségesen fejlődnek. — Senki sem csodálkozhat azon, hogy a jelenlegi viszonyok között beszélgetéseink nagyobb részét azoknak a nem zetközi kérdéseknek szenteltük, amelyek jelenleg mind a Szovjetunió Kommunista Pártját és kormányát, mind a mi pártunkat és kormányunkat foglalkoztatják. — Azzal sem árulok el titkot, hogy ezek sorában elsősorban a szocialista országok, a kommunista és munkáspártdk egységtörekvéseire vonatkozó kérdéseket érintettük. így foglalkoztunk a Varsói Szerződés szervezete jelenleg időszerű fejlesztésének, erősítésének kér désével, a KGST-országok gazdasági együttműködésének aktuális kérdéseivel, valamint a kommunista és munkáspártok lehetséges és szükség- szerű kapcsolatainak kérdéseivel. — Mindhárom nagyfontosságú kérdés kapcsán megállapítottuk, hogy az egység erősítése szükséges, az nagy; nemzetközi céljainkat szolgál- ; ja és lehetséges is mert a i jelenlegi körülmények erre j viszonylag kedvezők. — Természetesen azokat a nemzetközi kérdéseket is érin- : tettük, amelyek ezen túlmenően jelenleg minden szocia- lista országot, valójában minden felelős kormányt foglal- | koztatnak. így tárgyaltuk a i vietnami háború, a közel-ke-1 leti feszültség, s nem utolsó sorban az európai biztonság kérdéséről. — Ezúttal is szeretném kifejezésre juttatni, hogy mélyen meghatott az a szívélyes, testvéri vendégszeretet, amivel a Szovjetunióban a legfelsőbb szervek s az egyszerű emberek részéről ezen az úton is találkoztam. Elmondtam a szovjet elvtársaknak, mindezt i mi is szeretnénk viszonozni, s j nagyon szívesen látnánk aj szovjet testvérpárt, állam és nép képviselőit nem hivata- í losan is, hivatalosan is Ma-' gyarországon. Ök ezt szívesen is fogadták — mondta befejezésül Kádár János. I A tartalomból ie n y verboírány Svájcban Kínai helyzetkép A vajs*lóiaké a szó Tájékoztató az export- leiietóséiekrél Sátortetős gondok Gullick-lqz Szabolcson A Dél hírnökei a b Őszért raktárában Mennyit kereshetnek a nyugdíjasok? ▼ Vendégségben Mátyás királynál Hűségük, kitartásuk mindig példaadó lesz! Jól megalapozták jövőjüket Jubileumi zárszámadó közgyűlés Lippón — 1949 végén tartottuk első zárszámadó közgyűlésünket. Tizenhatan voltunk, s a tizenhat alapító tag között ösz- szesen ötven egynéhány ezer forintot osztottunk szét. Ma két szorgos tsz-tag is megkeres ugyanennyit. Mi mégis bíztunk, hittünk, mert tudtuk, hogy jobb élet fog kisarjadni abból, amit elkezdtünk. Örömmel látjuk, hogy nem csalódtunk, s nemcsak a jelenünk, a jövőnk is megalapozott. Bujdosó Benjamin, a lippói tsz alapító tagja mondotta a fenti szavakat a szövetkezet jubileumi zárszámadó közgyűlésén, melyet tegnap tartottak meg. • Az ünnepi rendezvényen megjelent Palkó Sándor, a Központi Bizottság tagja, a Megyei Tanács elnöke, Égető Lajos, a Központi Bizottság munkatársa, Baris István, a MoháOlasz pártkongresszus A magyar delegáció látogatása egy községben Bologna: Az Olasz Kommunista Párt kongresszusán résztvevő magyar pártküldöttség hétfőn délután látogatást tett a Bologna közelében levő Malal- bergo községben. Nyers Rezsőt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, Jakab Sándort, a magyar pártküidöttség tagját Primo Carlini, a község kommunista polgármestere fogadta. Elmondotta, hogy Malalbergo községtanácsának húsz tagja közül tizenkettő kommunista. A választáskor a párt a szavazatok 62 százalékát szerezte meg a hatezer lakosú községben. Nyers Rezső a magyar szocialista építőmunka tapasztalatairól beszélt felszólalásában. A magyar küldöttség megtekintette a község értékesítési szövetkezetének hűtőházát, a népi lakásépítő szövetkezetek által emelt lakóépületeket, majd meleghangulatú baráti vacsorán vett részt az olasz kommunisták esi Járási Pártbizottság első titkára, Takács József, a Járási Tanács elnöke és többen mások. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke dísztáviratban köszöntötte a lip- póiakat, a 20 éves jubileum alkalmából. Karasz László, a tsz elnöke is visszapillantott a régi időkre a vezetőség beszámolójában. Elmondotta például, hogy a 16 alapító tag 120 hold földön és két pár lóval kezdte a gazdálkodást Ma már mérhetetlenül messze vagyunk ettől az időszaktól, hiszen a szövetkezet ultramodern, légkondicionált „baromfihúsgyárral” rendelkezik, mely közel 37 vagon broiler csirkét állított elő az elmúlt évben. A szövetkezet 23,7 mázsás búza és 29,3 mázsás kukoricatermést takarított be egy holdról, kétszer- háromszor annyit, mint amennyit valaha az egyéni gazdák termeltek. Annyi gépük van, mint régen egy kisebb gépállomásnak. Senki előtt sem lehet azonban kétséges, hogy a mai jólétet és gazdagságot húsz évvel ez előtt alapozták meg, s húsz év fáradságos munkájának gyümölcse ez. Hasonló gondolatokról szólott Palkó Sándor is, aki a Megyei Párt-végrehajtó Bizottság és Megyei Tanács üdvözletét, elismerését tolmácsolta felszólalásában. Utalt arra, hogy ma már 11 fiatal jár a tsz-ből technikumba, s maholnap minden brigádvezetőnek technikusi végzettsége lesz. A mai fiatalemberek már nem kaszával aratnak, a mai lányok már csak szüleik elbeszéléséből tudják, milyen volt a marokszedés. Rohamosan halad a szakosodás, van aki a szarvasmarha-tenyésztésre, más a baromfihús előállítására specializálja magát, van aki a gépekkel köti össze az életét. A szakosodás, a korábban elképzelhetetlen tömegű gépi erő, műtárgya, vegyszer alkalmazása, a falusi életkörülmények megváltozása mind arra mutat, hogy a mezőgazdaság iparosodik, s a tsz egyre inkább egy ipari vállalathoz hasonlít. Az élet tehát megy, halad a maga útján, s így is kell, hogy történjen. Ebben a vonatkozásban előre kell néznünk. Bárhová is érünk azonban, mindig követendő lesz azoknak a példája, akik egyszerű lovasfogattal, kézi kaszával kezdték meg a közös gazdálkodást, hiszen hűségük, kitartásuk, szilárd meggyőződésük mindig példaadó lesz a következő nemzedékek számára. Ezen nem fog, ezt sohasem tudja kikezdeni a múló idő. Baris István a Járási Párt- bizottság nevében köszöntötte a lippóiakat, Hegedűs László, az 1949-es tsz elnöke pedig az alapító tagok üdvözletét tolmácsolta. Karasz László, a szövetkezet elnöke a vezetőség elismerését fejezte ki a felszólalóknak, valamint Frank Istvánnak, Szenté Ferencnek és a többi alapító tagnak. Füleki Sándor elnökhelyettes közölte, hogy ezer forint jutalomban részesítenek minden alapító tagot. A megye egyik legjobb termelőszövetkezetében — ahol az évi jövedelem tetemesen meghaladja a várható megyei átlagot —, ma, szerdán osztják ki a nyereségrészesedést. Ugyancsak ma rendezik meg a közös vacsorát is, melyre minden tsz-tag meghívást kapott. A termelőszövetkezet csaknem 5 íves kiadványt jelentetett meg az ünnepi alkalomból „Húsz évünk” címmel. s a kiadványból minden termelőszövetkezeti családhoz eljuttatnak egy példányt ML fe,
