Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
DunantQit navia 7 február t. Dr. Lajos László: Rókus domb A régi Pécs Ssigzti külváros A Szigeti-külváros a mai Ferenciek templomától a nyugati városfal előtti települése a városnak. Ma is meglátszik a falusias-jellegű földszintesházas településszerkezetből, hogy régen a város szegényebb sorsú, főképpen mező- gazdálkodásból, esetleg iparból, de leginkább a szőlőművelésből élő népe lakta a Szigeti országút vonalától elterülő lankás domboldalakat. Ebben a városrészben minden kicsire, egy-egy család számára méretezett, de talán rendezettebb. egységesebb és színvonalasabb városképet mutat, mint a Budai-külváros. Utcaneveiből ítélve úgy tűnik, mintha sok német lakott volna a Szigeti-külvárosban. A nevek azonban a hivatalos politikai- irány kifejezői nem a lakosságé. A Weinberg- gtrasse (később Klimó u.) a A Sziget! dt — évekkel ezelőtt szigeti rész szőlőhegyei felé vezetett erre az út. A szőlőbirtokok egykor még közvetlenül a belváros északi falainál kezdődtek. Itt volt Frie- weisz Antal szőlője is, mely később a városra szállt át Emléke a Frühweisz-völgy ma is él. A Josephigasse (Xavér utca) újabb keletű változata a Xavergasse elnevezés, mely az utca elején épült Xavér- kápolnától kapta eredetét Az Utcanév ugyancsak az 1856. évi térképen tűnik fel, de már a XVIII. század második felében keletkezhetett. Ugyanis a városnak 1740. évi tanács- ülési jegyzőkönyvében bejegyzés található a kápolna építésére vonatkozóan. Egyébként a kápolnát kicsiny volta miatt a pécsiek Xavér-bazilikának hívnak, valaha a szigeti rész szőlőterülete és a zárt település határán állott Később a lakótelepülésnek a hegy felé húzódásával a kis templomnak ez a helyzete megszűnt, de annyi bizonyos, hogy a környék szőlőművelő népének temploma volt. Egy végrendelet érdekes és fölötte értékes adatot őrzött meg számunkra a környék szőlőművelő és gaz. dálkodó lakosságának életéből: Bődéi Bödös Ferenc pécsi selyem-inspektor Hegyi György kapitányt először élőszóval, majd „legkisebb fejjhajtó szol. gái, Pécs Sziget-városi lakósok” nevében írásban arra kérte, hogy számukra „ide a Xaverius Szent Ferencz kápolnájához egy órát kegyelmesen még életében sok izbeli irgalmas cselekedetei közt méltóztassék fondálni, mert szegény pécsi szigeti-városi lakósok, akik kinbeli munkálkodásukban szüntelen foglala. toskodnak, — kivált ha szeles idők támadnak — teljességgel sem órát, sem harangot nem hallanak”. Hálából ígérték, hogy „mikor az órát ütni hallják, a felséges Istent szegényeknek urát az ő leikéért imádni el nem mulasztják, — úri nevét pedig és cimerét az óra táblájára, valamint szívükbe felmetszik.” Erre Hegyi György az 1798. október 23-án Pécsett kelt végrendeletében így intézkedett: „Itten Pécsett szigeti városon levő Xaverius Szent Ferenc templomának tornyára óra csináltassék, akarom, és arra hagyok 400 forintokat Ezen órának gondviselésére és reperációjára hagyok 200 forintokat” Tudjuk, hogy a környék sze gényebb sorsú szőlőmunkásai- uak volt kötött munkaidejük, nekik égető szükségük volt órára. Délben tehették le a reggel nyolc órakor felhozott kapákat a közel és a távolabb fekvő szőlőkben dolgozó napszámosok A hegyrendészeti szabályrendelet ki mondta, hogy Szent Mihály naptól december 1-ig reggel fél nyolckor, december és január hónapban nyolckor; február 1-től Szent György napig hétkor; Szent György naptól Szent Mihály napig pedig reggel hat órakor kezdődött a szőlőkben a munka. Vége mindenkor este naplementekor volt. Délben egy óra, délután 4 órakor pedig fél óra pihenő járt. Szent Mihálytól Szent Györgyig csak a déli pihenőt adták meg. A legrégibb időktől napjainkig a Makárhegy és környéke Pécs egyik legjobb szőlő- területe. Mondják, néha olyan bő termés volt ezen a nyugati szőlővidéken, hogy a kádakat csapraütve tartották állandóan a pince előtt, ha volt a szőlőben a gazda, ha nem. A kádra mésszel ráírták: „Igyál, csak el ne ereszd!” Igaz, mondja a 84 éves szőlőmunkás Almamelléki bácsi; az még abban az időben volt, amikor még hazai szőlők voltak, amikor még nem oltottak és nem forgattak. A Rochigasse (Rókus utca) utca elnevezés eredete egészen a XVIII. század elejére ! nyúlik vissza, amikor a város- I ban több ízben dühöngött a pestis. A pesti ses betegeket várostól távol egy dombra telepítették ki, melyet azóta is „Róchus domb”-nak nevez a nép. A dombtetőn 1591-ben i épült Idrisz baba türbéje, melyet később a pestises betegek kápolnájává alakítottak át. Ma is meglévő műemlékünk a Gyermekkórház parkjában. A Rochigasse vezetett föl a kápolnához. A Makárgrasse az 1856-os térképen fordul elő először, keletkezésének ideje azonban a XVIII. század második felére esik. Az utcaelnevezésben a nép Makár báró emlékét őrzi, aki mint hadnagy, a városnak a töröktől történt visszavétele alkalmával elsőnek hatolt a városba. Vitézségéért kapta a bárói címet s többek között a várostól nem messze a róla elnevezett „Makár” szőlőhegyet, ahová ezen az utcán vezetett föl az út. Pécsnek a török alóli felszabadulásakor Makár kapitánynak kevés katonája volt ahhoz, hogy lent a város környékén harcba bocsátkozzon. Kevés katonáját tehát kiállította a Makárhegy oldalába, a város felé eső részre, de így is nagyon kevesen voltak. Hogy többnek látszodjanak, a szőlőkarókat katona ruhába öltöztette. Az igazi katonák pedig a szőlőkarók között ide oda futkostak, közben egy- egy lövést adtak le. A törökök látták mesziről, hogy a hegyoldal tele van katonákkal, ahonnan lövöldöznek. Erre úgy megijedtek, hogy a várat odahagyva elvonultak. A Makár utca teljes hosszában — kezdve a város nyugati fala mentén az akkori Szőlőhegyi úttal — a hegyoldal mindenütt szőlő és szőlő. Itt, a nyugati szőlővidéken az 1800-as években ötezer katasztrális holdnál többre rúgtak a szőlők. Dr. Kovács András Hrabovszky Erzsébetet — odaadó és példás munkája elismeréséül — az Egészségügy kiváló dolgozója miniszteri kitüntetésben részesítették. A kitüntetést a napokban adták át a Pécsi orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetében. ö rabovszky Erzsébet ■“ nyugdíjba vonult... Az utolsó napon kissé korábban ment be az intézetbe. Végigjárt minden laboratóriumot és irodát, megfogott, mondhatnám megsimogatott néhány műszert. ■ Egy utolsó pillantást vetett az Íróasztalára, mely negyvenkét évig szolgálta őt, a filodendronra, amelyet ő nevelt, az iratszekrényre, melynek fiókjain az ő ak- kurátos címkéi sorakoztak, aztán elsírta magát. Ha szobrász lennék és rám bíznák, hogy mintázzam meg a hűség szobrát, akkor erre a törékeny nőre, meg a nővérére, Hrabovszky Irmára gondolnék. Mint sok idős hölgy, érzékenyek, ag- gályoskodók kicsit, nem hasonlítóinak a tévében, a képeslapok címoldalain szereplő nagy emberekhez. Valamiben mégis óriásiak Hrabovszky Erzsébet negyvennyolc esztendőt, a nővére pedig fél évszázadot dolgozott egy helyen, a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Még Pozsonyból indultak el ZÁRAYT KÍSÉRIK. Pécsi zenekar kíséri Záray Mártát és Vámosi Jánost a Nádor Étterem-beli autósbálon február 14-én. A Nádor Étterem zenekara Tihanyi György vezetésével játszik majd a két híres művész énekéhez. * rAdiöközvetités pécs RÖL. A Magyar Rádió felvette a Pécsi Nemzeti Színházban Shakespeare: Sok hűhó semmiért című vígjátékénak teljes előadását, s azt egyik közeli időpontban közvetíti. * TÁNCVERSENY. Az idei országos táncbajnokság területi versenyét hat varosban rendezik meg. A pécsi és Baranya megyei táncosok március 9-én a szegedi területi versenyen vesznek majd részt, Bács-Kiskun, Csong- rád. Pest, Szolnok és Tolna megye versenyzőivel egy mezőnyben. * BÁNFFY GYÖRGY ISMÉT PÉCSETT. Bánffy György, a Pécsi Nemzeti Színház tagja február elsején érkezik meg Pécsre, s ezzel megkezdi idei évadbeli pécsi munkáját. A Lumpá- cius Vagabundus című darabban játszik majd, és azt próbálja Sík Ferenc irányítása alatt. * AZ ECHO ZENEKAR ad hangversenyt Pécsett február 24-én. Énekel: Magay Klementia és Bene Győző. A műsort Angyal János vezeti. * ÜJ ÉNEKESNŐ. A Pannónia Bár február havi műsorában új énekesnő, a budapesti Pap Éva lép fel. Komolytalan rolni Csata minden mennyiségben Szeretem a gombát, mégis elöntene a düh, ha feleségem mindennapi kérdésemre, hogy mi van ebédre, azt válaszolná: — Gombaleves és pörkölt. Ha a írtan reggelire még ráadásul kirántott gomba lenne, vacsorára meg gombafa- sírozott, és ez tartana három álló hónapig,‘hát egyszerűen kitörne rajtam a stressz. (Hajdanában ezt frásznak mondták, de modernizálódtunk). Az ember gyomra kényesebb, mint az ízlése, bár mindkettő egyformán rongálható. Nemrég ugyanis egy művelődé si otthon kapuján láttam kiírva, hogy táncdalénekes versenyt hirdetnek, eddig még fel nem fedezett tehetségek felkutatására. Te magasságos ég! — mondtam. Hát lehet ez?! Hát van olyan táncdalénekes, ha olyan kis hangja is van, mint a balkáni gerlének, hogy eddig még nem fedezték fel? Hát lehet?! Hát nyomtak már el ebben a mi kies hazánkban valaha embert táncdal- ügyben?! Bár nyomtak volna! Én nem haragszom a táncdalra. Eszembe sincs! Még azt sem vallom, amit már ne a tudom melyik irodalmár mondott, hogy tisztességes ember nem táncol, hanem ölelkezik.. Hisz ezt a kettőt össze is lehet egyeztetni. Aztán nem is élhet az ember állandóan feszültségben. Kellenek olyan időszakok, amikor az agyára semmi szükség. Olyan jó néha gon- dolattalanul úgy heverészni, hogy. még véletlenül se jut az ember eszébe egyetlen épkézláb mondat se. Ilyen állapotban még akár azt is elhiszem, hogy táncdalt lehet írni. Szóval nem a táncdal, vagy a táncdalfesztivál ellen van kifogásom, hanem elkerülhetetlensége ellen. Nyisson ki az ember bármit, rádiót, televíziót, menjen az utcán, a hegyen, szinte egy pillanat nyugalma többé nem lesz. Egy ország táncdalverseny lázában ég, már esküvőt is ünnepeltek itt, néző- közönség az egész ország, ötmillió ember izgul, hogy melyik nagyobb, a Koós, vagy az Aradszky. Nagyobb hűhót csapunk neki, mint mondjuk a franciák az elnökválasztásnak. Voltunk futball-nemzet, amikor a falusi öregasszonyok elmondtak teljes három rózsafüzért, hogy a döntőben győzzük le a germánokat. — Egyesek vagyont szereztek szalvétán, gyufacímkén. Most pedig elöntött bennünket a táncdal-versengés szent láza. Általam tisztelt színészek nyakig merülnek a sláger al- gás állóvízébe és még a szegény jobb sorsra érdemes Hofi Gézát is úgy belerángatták a csatába, hogy lassan nagyobb lesz, mint a Koós János. Még csak az hiányzik, hogy ehhez megnyerjék az öveges és Benedek professzorokat, valamint a dr. Buga Lászlót. Mondom, nem haragszom a táncdalra, csak a táncdal-ver- sengést, táncdal-symposiont, táncdal-akadémiát, táncdal- egyetemet sokallom. Egyszerűen muzsikáljanak, táncoljanak, ahogy annak idején mi is hajnalig lelkesen ordi- báltuk a „Tengerész, szívem tengerész” kezdetű nagyeszű slágert, amiből csak az derül ki, hogy az akkori slágerek sem voltak okosabbak semmivel se, mint a mostaniak. Mondom, akár ordítsanak is a boldogságtól (mellesleg esténként elég sokan ordítanak itt a Kossuth Lajos utcán máris, lehet, hogy a sláger tette őket olyan boldoggá). Mondom, mindezt csinálják, de ne vegyék olyan komolyan. Én azt sem bánom, ha a kislányt a zongoránál éneklik, amikor épp a Liszt rapszódiát zongorázza valahol a századforduló táján, abban a tévhitben, hogy ő huszadik századbeli és modern, csak ne vegyük ilyen halálosan komolyan. Inkább adjon a sors jó, tavaszi esőt meg valami más őrületet, mert különben akkora szárazság lesz, hogy nemcsak a krumpli, meg a kukorica, hanem minden agy is kiszárad. Szőllősy Kálmán Negi/venm/oic év — helyen és kisérték el útjára, vándorlásaira a pécsi egyetemet. A két nővér Tüzér utcai lakásán pergetjük vissza az eseményeket. Az öreg, zenélő óra időnként megkon- dul, mintha csak a múló időre akarna figyelmeztetni. A múló időről beszélnek a nehéz, antik formájú bútorok is, amelyek még a pozsonyi szülőktől származnak. Hrabovszky Erzsébet egész élete egy olyan égyetemi intézetben telt el, mely a világ zajától elzárva végez az élet számára nagyon fontos tevékenységet. Voltak évtizedek, amikor semmi nagy dolog nem történt életében.. Ilyen volt például az a legutóbbi huszonhárom év is, amit a Mikrobiológiai Intézetben töltött el. Beosztásához híven gépelt, laborált, könyvelt, s még a leggondosabb tudományos vizsgálat sem tudná kideríteni, mi köze van ahhoz, hogy a vérhas új és nagyhatású oltóanyagát éppen ez az intézet fedezte fel, s sikeresen keresik a csecsemőkori fertözéses hasmenés nem kevésbé hatásos ellenszerét. Pedig, hogy valami köze van, az bizonyos, hiszen — ezt maga dr. Ráüss Károly professzor, az intézet vezetője hangsúlyozta — a kutató útmutatásokat adhat, irányíthat és vezethet, de segéderők nélkül tehetetlen. Márpedig Hrabovszky Erzsébet kitűnő segítőtárs volt, hiszen — ismét Ráüss professzor szavait idézem — ritkán áld meg olyan odaadó, hűséges, szorgalmas és becsületes munkatárssal egy főnököt a sors, mint ahogy őt megáldották Hrabovszky Erzsébettel. Aki Hrabovszky Erzsébettel dolgozott, az tudja, hogy ezek nem szuperlativuszok, hanem tények. A titkár és asszisztensnő nem tudott különbséget tenni kicsiny és nagy dolgok között: mindent lelkiismeretesen végzett. Jóban, rosszban kitartott az egyetem mellett, s ha bajba került, ott keresett menedéket. így történt 1920-ban, amikor szüleivel és testvéreivel Pozsonyból Pestre költöztek és nem volt lakásuk. Két hónapon át az egyetem könyvtárszobájában éltek, az első éjszakákon könyveket használtak fejpárna helyett. Huszonnégy év múltán, 1944 őszén megismétlődött ez, amikor a háború viharától megriadt két nővér az intézet falai között vészelte át a legnehezebb heteket. Aztán jött az újjáépítés, az infláció, az az időszak, amikor a pénz nem ért semmit, amikor — akárcsak az üzemek — az egyetem sem adhatott, hanem csak kért, amikor kosztümöt, ágyneműt cseréltek élelemért, amikor a ruhászekrények kiürültek. Ekkor a reményéért dolgozott Hrabovszky Erzsébet is. Kevés ember dolgozik egy helyen negyvennyolc évig. Van aki nem is él olyan sokáig, mást pedig a szomszéd üzembe, vagy hivatalba csábít a több pénz. A közgazdászok mondják, hogy nem baj ez. sőt, bizonyos mérvű munkaerővándorlás kell is. Nem a negyven- nyolc év Hrabovszky Erzsébet legnagyobb érdeme tehát, hanem ami mögötte van: a töretlen hűség. Ez sohasem veszíti el időszerűségét. Ebben a vonatkozásban tanulhatnak tőle az életerős férfiak is. — Magyar — Pódium
