Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-07 / 31. szám
napia 3 Több mint 20 órát töltöttek a Hungarofilm vetítőtermében a szocialista országok íilmátvételi bizottságai, amíg kiválogatták a Mafilm stúdiók legutóbbi terméséből a hazájukban bemutatásra szánt alkotásokat A külföldi filmszakemberek 12 játékfilmünket vásárolták meg, köztük több olyat, amelyet még Magyarországon sem vetítettek. A legnagyobb sikert a Várko- nyi Zoltán rendezte Egri csillagok aratta: átvette a Szovjetunió, Bulgária, Lengyel- pr&zág, az NDK, Románia és Jugoszlávia. Versenyben két és fél ezer tv-készülék kel — Több támogatást várnak a termelőszövetkezetektől Üti ülés yasgyűjtésért Baranya megyében hulladékot mintegy 58 ezer tanuló gyűjtött az 1967/68-as tanévben. Teljesítményük a vállalat begyűjtésének egyhar- mada: 131 vagon vas, 991 mázsa rongy, 1370 mázsa papír. A versenyben a drávafoki iskola úttörőcsapata lett az első. A 262 gyerek 135 mázsa vasat, közel 36 mázsa rongyot és 58 mázsa papírt gyűjtött össze. Méltán kapták a 2000 forintos jutalmat. A második helyezett a pécsi Köztársaság téri iskola. Helyezést értek el a siklósiak, a pécsszabolcsiak, valamint a duuaszekcsőiek. Az idei kiírás magasabb követelményeket állít a gyűjtők elé, vasból 10 kilogramm, rongyból és papírból 5—5 kilogramm. Persze a díjak Is magasabbak, az első 3000 forintot, a második 2000-et, a harmadik 1500-at, a negyedik 1000-et és az ötödik 500 forintot kap. Az ünnepélyes díjkiosztásra 1969 szeptemberében kerüi sor. A jutalmazásnak van még egy formája az üdülés. A vállalat a legszorgalmasabb úttörőket tíznapos üdülésben részesíti. 1968 nyarán Baranya megyéből 30 pajtás üdült Csillebércen illetve Felsőtár- icányban. Idén a keret 40 főre emelkedett, és a MÉH- nél megígérték, hogy a csillebérci tábor mellett balatoni jutalomüdülést is kapnak a pajtások. A gyűjtést azzal segítik, hogy az iskolaudvarokon, vagy ahol éppen összegyűjtik a vasat az úttörők, ott a vállalat dolgozói különválogatják azt, hogy ne átalányban kapják a pénzt a pajtások, hanem értékrend szerint A napokban ülést tartott a mohácsi járási párt-végrehajtóbizottság és megtárgyalta annak a vizsgálatnak az anyagát, amely a centrumközségek és tagközségek viszonyával, ideológiai, politikai, kulturális problémáival foglalkozott. Mi most csak az összevonások — népszerűbb nevén: körzetesítés — olyan tapasztalatairól beszélünk, amelyek a kulturális életben jelentkeztek a' mohácsi járásban. Az előterjesztett anyagban igen sok tanulságos tényt megállapítottak, de a végrehajtó bizottság tagjai is több hasznos, elgondolkodtató javaslatot tettek a vitában. A tények számokban A lapelőfizetések, rádió- és tévékészülékek pontos statisztikai adataiból nagyjából arra lehet következtetni, hogy a tagközségekben az arányik valamivel alacsonyabbak. A családoknak 40—60 százaléka fizet elő napilapot a centrum- községekben, 30—40 százaléka a csatolt községekben. A járásban kb. 2500 tévékészülék üzemel, néhány község van csak, ahol feltűnően alacsony a szám: Marázán 7, Erdősmárokon 3, Kisbudméron egy. Ezek a számok azonban még nem mutatnak sokat. Tudvalevő, hogy a centralizálást párhuzamosan követte a népművelési körzetek kialakítása. A járásban tíz körzet van, ebből hét teljesen azonos a gazdasági és közigazgatási körzetekkel (nyilván ez a legszerencsésebb megoldás). A körzetvezetők nagyrésze pedagógus, és csaknem valameny- nyiüknek megvan a szaktan- folyama, ami a népművelési munkához szükséges. Függetlenített népművelési vezető azonban csak két községben, Bolyban és Dunaszekcsőn tevékenykedik. Az anyagi ellátottság .változó, de nagy általánosságban el lehet mondani, hogy a kulturális munka tárgyi feltételei elég gyengék. Az anyagi dotációt a járás egy összegben adja át a körzeteknek, és kevés kivételtől eltekintve ennek elosztása valóban reális szükségletekhez igazítva, demokratikusan történik. A tsz-ek szociális-kulturális alapjának ma is nagyobbik részét fordítják a szociális célokra. Dunaszekcsőn például 434 ezer forintot fordítottak az előbbire, s a kulturális kiadásokra csak 47 ezret, tehát majdnem egytized résznyit. Lippó körzetben ez az arány 15 százalékos. Vannak azonban — sajnos még bőven — olyan községek, ahol a tsz semmit sem segít, így Szajkón, Borjádon. Súrlódások Érthető, hogy ahol nem nem eléggé demokratikus a vezetés, ahol nem mennek legjobban a dolgok, ott helyi vitákra, súrlódásokra kerül sor. Persze, ehhez tárgyi, anyagi adottságok, öröklött nehézségek is hozzájárulnak A problémák rendkívül összetettek, itt ki sem elemezhetőek: az iskolák körzetesítése a magasabb színvonalú oktatást szolgálja ugyan, de ahol rosszak az utak, nem megoldható a közlekedés, ott mégis kénytelenek felsőtagozatot fenntartani egy-egy községben is — másutt a buszok nem érnek be az iskolába reggel 8 óra előtt, így a gyerekek késnek, kiesnek a tv-órák közös foglalkozásaiból stb. Ha rendezvény (műsoros est stb.) van a centrumközségekben, legtöbb helyen nem tudják megoldani a tagközségek lakosainak beszállítását, így ők nagyon sok kulturális lehetőségből eleve kiesnek. A kultúra támogatására fordított összegek elosztásánál akad a legtöbb vitaalkalom — itt van a legnagyobb szükség türelemre, meggyőzésre, egyetértésre. Felvetődött azonban a problémáknak egy másik csoportja —, amit általában „szubjektív feltételeknek” szoktunk nevezni. Ha a célnak már nem megfelelő művelődési házainkat nem is tudjuk máról holnapra újjal kicserélni, ha több pénz nem is áll rendelkezésünkre a művelődésügyi körülmények javítására — több könyvre, klubszobára, tévére, tánccsoportra stb. — ez nem jelenti azt, hogy a színvonal nem javítható, ha több képzett, áldozatkész, alkotókedvű népművelő végzi e helyeken a munkát. S nemcsak a pedagógusokra kell hagyatkozni, manapság már egyre több értelmiségi — agronó- mus, közgazdász, műszaki stb. — is él és dolgozik a községekben, rájuk is jóval nagyobb mértékben lehetne építeni. Sőt voltak olyan vélemények is, hogy az eddig pasz- szív tömeget jelentő „feleségek” is bevonhatók volnának a népművelési munkába. Egy másik, nagyon elgondolkodtató javaslat — talán hamarosan meg is valósítják Véménden kísérleti jelleggel —, hogy ott, ahol nincs függetlenített vezetője a művelődési háznak, nem lehetne-e úgy alkalmazni egy arra rátermett embert, hogy a tsz állná fizetésének felét. l A tanulság } A sok, itt meg sem említett problémának végülis a legfőbb tanulsága: a körzetesítés i mindenképpen helyes volt, { kulturális szempontból is, de r az eddiginél jobban meg kell érteniük mindazoknak, akiket illet, hogy csak összefogással, az összetartozás szükségességének átérzésével érhetik el azokat az eredményeket, amelyekért az eddigi intézkedések és a további erőfeszítések is történnek. H. E. A Nagy Lajos Gimnázium villanyszerelő szakközépiskolai osztályaiban az első évben a legalapvetőbb kötési, szerelési ismére eke; sajá-/ tftják el, a harmadik és negyedik évben aztán már önálló, bonyolult feladatokat is elvégeznek. — Munkában a másodévesek az iskola tanműhelyében Félezer hallgató az orosz tanszéken Minden helyre négy-öt jelenik eső Beszédgyakorlat Leningrádban A Pécsi Tanárképző Főiskola orosz nyelvi tanszéke pontosan egy évvel fiatalabb, mint maga a főiskola. Beszélgetésünk főszereplője, Selymes Ferenc főiskolai tanár. 1952-ben vette át a tanszék vezetését, de óraadóként már a kezdeteknél is jelen volt. — Néha jól esik az emlékezés, meg hasznos is persze, mert a „hőskori” viszonyokat felidézve fogjuk csak fel igazán, mekkorát léptünk előre. A legelső, 1948/49-es tanévről nincsenek és nem is lehetnek emlékeim, mert tanszékünk csupán egy évvel később kezdte meg munkáját, amikor az általános iskolában is bevezették az orosz nyelv kötelező oktatását. A tanulmányi idő ekkoriban még csak két év volt a főiskolán, ez idő alatt kellett — s többnyire teljesen kezdőkkel •— valami érdemlegeset produkálni. Hallgatóink szerencsére egyszakosak voltak az első évkeben, s lelkesedésük is sok mindent megoldott Tankönyveink nem voltak, segítséget jóformán sehonnan sem várhattunk; a szovjet—magyar kulturális kapcsolatok is gyerekcipőben jártak még ekkoriban. Még jó, hogy Boros Istvánná és Balázs József né személyében Fiatal együttesek Pécsi vonósnégyes A név négy fiatal pécsi muzsikust takar. Hárman: Kó- cziány Lajos, Ribly János és Koszorú Árpád a Pécsi Nemzeti Színház zenekarának tagjai, szólamvezető zenészek. Mihályi István igazgatóhelyettes és gordonkatanár a Pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában. Együttessé még diákkorukban álltak össze. Utolsó éves tanárképzősök voltak, amikor egy kamarazene óra után Horváth Mihály tanár úr di- csérőleg szólt játékukról és hangzásukról. További együtt- maradásra bíztatta őket. (Ma is hálásak érte.) Ez megnövelte önbizalmukat és ettől kezdve egyre gyakrabban jöttek össze gyakorolni. Első fellépésük egybeesett az első űrhajós, Gagarin űrrepülésével Számukra tehát kétszeresen emlékezetes 1961 április 12-e. Három vonósnégyest rd ak elő akkor este az Erke1 teremben a szakmabeliek figyelmét is fehívva magukra. A siker és a további kotooly munka — melyet ugyan egyik társuk tényleges katonai szolgálatra való bevonulása kis időre megbénított — baráti együttessé kovácsolta őket össze. 1964 óta lépnek fel rendszeresen Pécs és Baranya megye hangversenytermeiben. Játszottak ifjúsági hangversenyeken, írók szerzői estjein, kórushangversenyeken, a siklósi várkápolnában, a szigetvári dzsámiban és legutóbb a hegyháti tóünnepen, az abaligeti barlangban. — Ahol édes sztori játszódott le — meséli Kócziány Lajos első hegedűs. A hangverseny kezdetén idős bácsi jött oda hozzánk és kérte játsszuk el az .,Isten véled édes Piroskámat”. Arra a válaszunkra, hogy nem ismerjük, csodálkozva jegyezte meg: „Hogy lehet az. hogy nem tudnak beat zenét játszani” majd eltűnt a barlang labirintusában. — Ha a2 Édes Piroska kottája nincs is meg — kapcsolódik be a beszélgetésbe Ribly János — szép kis kottatárat gyűjtöttünk össze. Most szereztük be Grieg és Smetana [ a kedvenc szórakozása, Ribly egy-egy izgalmas vonósnégye- János nagyon szeret főzni, Misét. j liályi István a szőlőművelés — A lelkes közlésből nem I nagymestere. Én a Pécsi tavat nehéz gyanítani arra, hogy I szoktam szabad időmben fel- Ribly János látja el a kotta- keresni, hogy másik szenvedé- tárosi teendőket. Ki az együt- lyemnek, a horgászásnak hűtés vezetője? doljak. — Demokratikus vezetés ..— Mikor lépnek ismét kővári nálunk — mondja Koszo- rönség elé? rú Árpád mélyhegedűs. — Bizonyos elképzelések megvalósításában a szótöbbség dönt. Kívülállók véleményét szívesen vesszük. Nem sajnáljuk az időt arra, hogy a hibákat kijavítsuk. — A próbákon és a szerepléseken kívül mivel töltik el még legszívesebben az idejüket? — Kócziány Lajosnak a hegedű-beállítás és karbantartás Hétfőn Szigetváron a Járási Könyvtárban adunk hangversenyt Bálint András színművész közreműködésével. Az együttes tagjait többször hívták más munkakörbe és más városokba A vonósnégyes miatt mondtak valahányszor nemet és maradtak Pécsett. Az együttmuzsikálás szívet-lelke* megnyugtató érzéséről nem tudtak lemondani. Várnai Ferenc volt két született orosz oktatónk. — Képzés mellett átképzéssel is foglalkoztunk, ha jól | emlékszem, egészen az ötvenes évek derekáig A nyári átképző tanfolyamok és az oktatási időszakban szervezett orosz nyelvi tanulókörök résztvevői többnyire más szakos nyelvtanárok voltak. Ha jól meggondolom, egész Dunántúlon a „mi embereink” tanítottak oroszt akkoriban. — Tudomáson szerint ma is mintegy félezer tanárjelölttel foglalkozik az orosz nyelvi tanszék... — Az orosz szakos nappali hallgatók száma ez idő szerint mintegy 300, a levelezőké közel 250. Nagy a túljelentkezés, egy-egy helyre általában négyen, öten pályáznak, így aztán valóban a legjobb erőkkel „gazdálkodhatunk”. Kezdetben csupán az lehetett a cél, hogy hallgatóink az itt szerzett ismeretek alapján, mint általános iskolai nyelvtanárok, lényegében véve megállják a helyüket, a beszéd- készség kifejlesztésére nem nagyon volt idő s lehetőség. Ma elsősorban beszéltetjük hallgatóinkat, s ha erre alkalom nyílik, a „mélyvizet” is biztosítjuk számukra. Az idei tanévben például 15-en „vendégszerepeinek” harmadéveseink közül a leningrádi főiskolán, s mondhatom, igen szép eredménnyel vizsgázgatnak. — Gondolom, azért az itt- honmaradottak sem „mostohagyerekek”!? — Semmiképpen sem! A beszédkészség megszerzésére itthon is nyílik alkalom bőven, egyrészt a stílusgyakorlatok keretében, másrészt a kitűnően felszerelt nyelvi laboratóriumban. Van még egy egyszerűbb, ahogy mi nevezzük: fülhallgatós laboratóriumunk, mely a kötelező heti egy órán kívül is bánmikor a hallgatók rendelkezésére áll. ha irodalmi vagy egyéb szövegek egyszerű megértésében akarják gyakorolni magukat. Vendégjárás idején az alkalmi idegenvezető szerepét is szívesen vállalják hallgatóink, s mikor a KISZ-szervezet meghívására egész turistacsoport látogat a főiskolára, különösen nagy az öröm szakosaink körében. — A szakmai-baráti kapcsolatok ápolása terén persze mi oktatók sem szeretnénk lemaradni. Különösen jó kapcsolatai var tanszékünknek a leningrádi főiskola, valamint a moszkvai Lomonoszov egyetem orosz tanszékének oktatóival, jómagam pedig a leningrádi irodalomtörténeti intézet munkatársaival tartom a kapcsolatot i : ; Művelődési ház a József utcában Két évtized legsikeresebb darabjai A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Petőfi Sándor Művelődési Otthonát alig néhány perces út választja el a Széchenyi tértől, de a hosszúnevű intézményt „rejtegető” József utcá ban nyoma sincs a város központ forgalmának. A KPVDSZ művelődési centrumában mindenesetre nem panaszkodnak a „vendégjárásra” — sokkal inkáb a helyszűkére. — Százhatezer látogatót fogadtunk az elmúlt művelődési évben úgy, hogy a nagytermen kívül mindössze három kisebb rosszul világított helyiségünk van — mondja Simon Istvánné, a művelődési ház vezetője. — Némelyik napon úgy be vagyunk táblázva, hogy jobban kell ügyelnünk az „órarend” betartására, mint az iskolában. A klubmunka idejét pedig nem igen lehet kicentiz- ni... A meglévő épület túlságosan is „nagyterem- centrikus” ami kedves ugyan a nagy tömegeket megmozgató, bevételes rendezvényeknek, de nem a kis egységekre szabott, sokoldalú klub és szakköri munkának, melyet pedig egyre többen és több oldalról igényelnek Befejezésül még az 1969-es „nagyrendezvé- ( nyék” után érdeklődünk. — A KPVDSZ Országos Kulturális Napok megyei rendezvénysorozatát az idén is szeretnénk minél alaposabban előkészíteni. A Tanács- köztársaság tavaszi jubileumára szép kiállítással és irodalmi műsorral készülünk. s szakmabeli veteránjainkat is szeretnénk ez alkalommal megszólaltatni. A . Kiváló együttes” címmel két alkalommal is kitüntetett színjátszó csoportunk fennállása huszadik évfordulójának megünneolésére készül igen eredeti módon: egy februári vagv márciusi előadás keretében részleteket szeretnének felidézni az elmúlt két évtized lecsiv-^resebb dnrabiaiból. lehetősét» szerint az eredeti szerep- osztásban. B. fff. < Hat ország vette me; az Egri csiiiagokat A körzetesítés tapasztalatai a mohácsi járásban Együttesen a falu kultúrájáért
