Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-06 / 30. szám
9 Dimonrati napio 1969. február t. Janus Pannonius sírhelye Bán Zoltán vecsesi lakása valóságos moaeílmüzettm. Négy év alatt gyufaszálakból mini agy ötven modellt készített, amelyek között található 15 tornyú templom, várkastély, nyaraló. Jelenleg a londoni To wer híd készül 24 ezer gyufaszálból. Képünkön: Bán egyik kedvenc modellje, a gyufaszálakból összeállított kalóz hajó. Különös karrier Kis Japán- Kárban Fiú-e vagy lány, ez itt a kérdés, naponta huszonhatezerszer Sokféleképpen lehet karriert csinálni, de azt aligha hittük volna, hogy valaki egynapos kiscsirkék pelyhei kö- , zött keresgélve fiú vagy leányvoltuk felől dönt, és ezért a földgolyó másik hátáról is meghívják őt. — Hát ez igazán érdekes karrier. 1 Bár — Duna-menti magyar falu. Az utcán bekecses asz- szony hurkatöltőgépet visz, nyomában kutya — eredeti magyar korcs, csak akkor ugat, j ha félnek tőle — az asszony a hurka töltőt régi Népsportba J burkolta, Bodoni betűkkel kiszedve: „Győzött a Ferencváros”, a „ros” már hiányzik, helyette kilóg a betűk mögül a hurkatöltő zsíros hegye. Szóval Magyarországon vagyunk, de fél perc múlva, túl az egyik lakás ajtaján megérkezünk — Japánba. Yaginuma Toshihiro úr nyit ajtót, aztán kedves felesége Masako asszony mosolyog ránk, majd az asztal vége mellől felemelkedik és bemutatkozik a felkelő nap országának harmadik fia: Ko- dama Toshiaki. A falon finom vonalú kép: éjfekete hajú japán asszony, kontyából hatalmas tű áll ki. Ez a Bólyi Állami Gazdaság bári baromfikeltetőjének vendéglakosztálya, itt kapott otthont a három japán vendég, aki karriert csinált az egynapos kiscsirkék pelyhes ügyeiből. De nekik természe- 1 tes, ami számúnkra meglepő. Azt mondja Yagihuna Toshihiro úr: •— Egy ezrelékes hibaaránynyal dolgozunk, vagyis minden tízezer naposcsirke közül csak tíznek nem találjuk el a j nemét. És nem is vagyunk I olyan kevesen, Európában körülbelül százan dolgozunk. Kiderül azonban: öt évig gyakorolják ezt a munkát, — hivatalos nevén a szexálást —, s azután küldi őket cégük, egy kifejezetten erre a csira alakult iapán vállalat szerte a világba. Kodama Toshiaki például járt már kiküldetésben az Egyesült Államokban is. Illetlenségnek tartottuk megkérdezni: mennyit keresnek, de azt elmondták, hogy Volkswagen kocsijuk van, s a nyáron ötezer kilométeres utat tettek meg. szabadságuk alatt, megjárták Olaszországot, a Riviérát Ausztrián át iöttek visz- sza B^rba. Vásárolni Pestre járna1»' Vt-* tv3<í',oti sürgős éfelízesítőt Becsből hoznak. Persze dolgoznak is sokat. Azt mondják: ha 40 ezer naposcsirfce van a telepen, akkor óránként 1300—1400 kiscsirke ivarát állapítják meg, van olyan nap, hogy egy ember huszonhatezerét. De televíziót nem néznek, óvják a szemüket. Viszont járnak disznótorba és Yaginuma Toshihi- ro úr furcsa hangsúllyal mondja: — A hászi kolbász asz jó! — Ezeken a bári disznótorokon néhány pohár után nem éreznek honvágyat? — Hát biszony... — feleli halkan és mindjárt az újévről kezd el mesélni. Ezt ők az idén Bárl>an töltötték. Az újévről, ami a legnagyobb ünnep Japánban., — Előtte van a nagytakarítás, mert a japán ember szerint az új évet tiszta otthonnal és tiszta lélekkel kell kezdeni. Ez nálunk több napos ünnep, a hivatalokban például december 29-től január 3-ig szünet van. Japánban az újév a legnagyobb családi ünnep, olyan, mint Magyarországon a karácsony. Jön Masako asszony és két különös illatú lekvárfélét sza- goltat meg velünk. — Ez a misko és a soju, a mi két „paprikánk”. Ezek nélkül nem létezik japán étel. Ezektől igazi a tempura. — Az mi? — Rántott, olajos, burgonyás, hagymás, húsos készítmény, a külföldiek is szeretik. De az igazi nenfzeti étel a szkiaki, marhahúsból és mindenféle jóból. Kicsit elmerengenek a szkiaki gondolata felett, aztán — mert a japán ember sem csak étellel és itallal él — szellemi táplálékról beszélgetnek. — Asz asz Egri csillagok nagyon szép film. De az a Hegedűs hadnagy micsoda egy gonosz... — És a Csillagosok, katonák? Látták? — Igen. nehéz film és a cselekménye kicsit szaggatott, de azért félelmetes szép. Továbbá nagyon szeretik a magyar zenét, népdalokat, operettet egyaránt, nemrég vittek haza lemezeket, s nagy sikerük volt. Aztán megajáh- dékoznak'bennünket a japán külügyminisztérium kiadásában megjelent sokszínnyomású, gyönyörű asztali naptárral, s fellapozzák benne az egyik Hokkaidón készült képet, a téli olimpiák színhelyéről: — Esz Japán, a mi hazánk! Földessy Dénes Janus Pannonius Gádor Emil rajza zsef egy rajza alapján, mely a torony északi falfelületén tetőcsatiakozás vonalát jelzi, sőt egy nagyméretű falnyílást is feltüntet — gótikus keretezéssel — a torony első emeletének magasságában. Petrovich Ede feltételezése, hogy az Aranyos Mária kápolnát valahol itt kell keresnünk — új elem, melynek hitelét még csak emeli az a tény, hogy a források szerint: nyolc oltárt magában foglaló, megragadó szépségű épület szinte nyomtalan „eltűnése” is itt, a vár északkeleti sarkában magyarázható legkönnyebben, hisz a vár 1686. évi ostrománál — kimutathatóan — ez a rész szenvedett a legtöbbet. Petrovich Ede szerint ez a magyarázata annak is, hogy a legerősebb, majdnem két és fél méter széles belső várfal, a székesegyház közepének magasságában, az északkeleti szakaszon hirtelen megszakad. Az egész feltevést mindenekelőtt egy kutatóárok tudná igazolni vagy megcáfolni a helyszínen. Maga a szerző is erre tesz javaslatot tanulmányában, mely — akárhogy is végződjék a dolog — igen érdekes olvasmány. Boda Miklós Szónokképző tanfolyam A soron következő előadással félidejéhez érkezett az a szónokképző tanfolyam, melyet a Pécs-baranyai Népművelési Tanácsadó rendezett a családi és társadalmi ünnepek alkalmi szónokai számára. Az első foglalkozást az elmúlt év decemberében tartót- j < ták Pécsett, a Bartók Klub- 1 - ban, mintegy harminc résztvevővel, az utolsót áprilisban rendezik. Magvar évszakok - idegen hónapok Nyelvünk fejlettsége, gazdagsága ellenére az év 12 hónapja közül egynek sincs magyar neve. Valamennyi latin származású. Igaz, hogy ez nagyjából így van minden olyan népnél, melynek kultúrája a klasszikus göröglatin műveltség nyomdokain fejlődött. Voltak ugyan magyaros elnevezések (Télelő, télutó stb. vagy az egyházias hatásként Boldogasszony hava, Szent Mihály hava) ahogy azt a régi kalendáriumokban láthatjuk. Más a helyzet a napok neveivel. A hét valamennyi napjának volt ősi magyar elnevezése, de az Írásbeli kultúra hiányában nyoma veszett A hét három napja viszont ma is ősi elnevezésének olyan formáját viseli, hogy eredete könnyen felismerhető. Hétfő — a hét feje, pogánykori eredetű, finnugor szó, eredeti jelentésében. Kedd ugyancsak ősi szavunk, második napot jelent, mint a két, illetve kettő szánnazéksza- va, eredeti alakja ketted volt, abból rövidült. — Szerda, csütörtök, péntek, ó-szláv egyházi jövevényszavak (valameny- nyi szláv nyelvben most is azonos jelentésűek) szerda a hét közepét, csütörtök a negyedik napot, péntek az ötödiket jelentette eredeti ó-szláv alakjában. A szombatot szintén szláv közvetítéssel vettük át az ó-szövetségi szabbah szóból. Mások szerint nem is szláv, hanem kazár közvetítéssel került nyelvünkbe még az óhazában. A vasárnap pogánykori szavunk a vásár és a nap összetételéből származik. Logikusan származik a hét elnevezés is a hét napból, a hónap a holdból, az év illetve esztendő az idő szó régebbi alakjából. Ha s hónapok nevei, mind idegenek, a napoké vegyesek, az évszakok nevei mind ősi magyar szavak. Nyár, ősz, tavasz, tél — mind megtalálható ma is — alig változott alakjában — valamennyi finn-ugor rokonnépnél. Komolytalan rovat Tanmese a felelősségről plafon! — és fölnézett, hátha megfogan az átok. Vesztére. A felelősség ott tollászkodott a lámpaernyőn és nagyot rikoltott. A fölöttes ettől megborzongott és máris fogalmazta a levelet a legfőbb vezetőségnek. A legfőbb vissza a fölöttesnek, az meg a kupacvezetőnek. A felelősség meg fölborzolta a tollát és egyideig mérgesen riJcoltozott. Nem olyan nagyon sokáig. A hangja mindig élesebb lett, de egyxíttal halkabb is. A nyaka lassan olyan ráncos lett, mint egy öreg Iádé. A tolla kiállt, a szeme meg beesett. Utoljára még egyet rikkantott, majd beadta a kulcsot. A plafonszakadási jegyzőkönyv 'meg műfajjá változott, alszáma lett, felszáma, kii’- zete. meg belzete. A szú meg eszi szorgalmasan a gerendái, amíg az egyszer meg nem unja, laposra nyomva mindazokat, akik alatta nyüzsögnek. De baj már nem lesz, mert a felelősség meghalt és mire újra feltámadna, már nem is lesz kit felelőssé tenni. Ugyanis nem lehet megállapítani, hogy ki kezdte, miért és hogyan. Szöllősy Kálmán Kápolnanyomok a Székesegyház északi oldatánál — Szenzációs meglepetésekkel szolgálhatna eg\ kutatóárok Három év múlva, 1972-ben lesz 500 éve annak, hogy Janus Pannonius meghalt. Nekünk pécsieknek különösen sokat mond ez a jubileum, hiszen a nagy humanista költő, mint pécsi püspök, jóidéig a város lakója volt. Nagy érdeklődéssel olvastuk tehát Petrovich Ede tanulmányát, mely a „Baranyai helytörténetírás” (a Baranya megyei Levéltár Évkönyve) legutóbbi kötetében látott napvilágot és a címe: Az egyetemalapítc Vilmos pécsi püspök és Janus Pannonius sírhelye. Többszörösen bizonyítót! tény, hogy a Mátyás királt í kegyeiből kiesett, „összeeskü- ! vő” Janus Pannoniust 1472 | március 27-én menekülés közben, a Zágráb melletti Medvevárban érte utói a halál, df i holttestét később titokbar Pécsre hozták, s végül — p király beleegyezésével — rangjához méltóan eltemették. — De hol? Nos, éppen erre a kérdésre keresi a választ a szóban- j Eorgó tanulmányában Petrovich Ede. Mindenekelőtt feltételezi, hogy Janus Pannonius sírja — más „eltűnt” püspöksírokkal együtt — abban az „Aranyos Szűznek szentelt Társas kápolnában”' j állott, melyet Miklós püspök I létesített 1355-ben a székes- | egyház északi oldalánál. A szerző felfigyelt ugyanis arra, hogy a források Janus Pan-' nonius temetésével kapcsolatban mindig egy bizonyos „papi testületet” emlegetnek, s kétségtelen, hogy Pécsett éppen az Aranyos Mária-kápolná- ban működött egy önálló, legalább nyolc taggal és jelentős javadalommal rendelkező papi testület, mely független volt a káptalantól, de a plébánostól is. Petrovich Ede ezek- után a kápolna helyét igyekszik közelebbről meghatározni. Hivatkozik mindenekelőtt arra, hogy Klimó püspök idején — feltehetőleg 1757-ben — Vilmos püspök sírjával feliratos gyűrűjével s egy Má- ria-szoborral együtt kápolnanyomok bukkantak elő a székesegyház északi oldalánál, melyekről — Koller József pécsi történetíróhoz hasonlóan — Petrovich Ede is feltételezi, hogy az Aranyos Mária- kápolna (vagy inkább templom) nyomaira utalnak. Az „északi oldal” persze még így is igen tág fogalom, de a tanulmány szerzője a székes- egyház mögötti terep alakulásának vizsgálata, továbbá a különböző „rajzos” és írásos emlékek egybevetése nyomán arra a következtetésre jut, hogy az Aranyos-kápolna az északkeleti torony mögött állott, s feltehetőleg egy toldaléképülettel csatlakozott a toronyhoz. A toldaléképület létezését mások is valószínűnek tartották, mindenekelőtt Koller JóA teremben a kupaevezető ült, meg a famulusa. Felettük volt a mennyezet, a vakolat alatt meg a gerendák békén pihentek helyükön, meg öregedtek és nyögve gondoltak a halálra. Közben a szú vájta bennük évszázados járatait és a gerendán ült a szentlélek, aki óvta az egészet a leszakadástól. Végre az egyik gerenda roppant és lehullott valami va- J kólát, majd faldarabok és fával kevert törmelék. Ezt a takarítónő gyorsan felseperte és nem maradt más nyom a mennyezeten, csak egy széles repedés, olyanforma, mint amikor eső után megreped a föld. A teremben a kupacvezető felnézett, majd álmosan megszólalt: — Nini, reped... — Reped — visszhangozta a famulus. — Reped, mint tegnap — szólt a vezető. — Reped — így a jobbkéz. — Hadd repedjen, nem a mienk! — Nem a mienk — válaszolt a visszhang. Ezzel nagyjából rendbe is lett volna, de egy építész keveredett arra. Nagyforgalmú helyiség lévén, sokan megfordultak ott. Felnézett a falra 1 és megszólalt: — Az ott reped! — Reped — mondta a. ve- j zető. — he fog szakadni — így a szakember. — Nicsevó! — legyintett a vezető. — Magukat meg becsukják — mondta elmélázva, csak magának a szakember. A vezető egyszerre leírha- , tatlan éber lett: — Szó sem lehet! Nem a i mienk az épület! — Az nem baj, de maguk , a felelősök. (A felelősség meg \ ott lebegett, mint egy ronda, , kopasznyakú kondorkeselyű és nagyot rikoltott.) A vezető ágálni kezdett: — De könyörgöm drága kartársam! A felelősség nem le- . hét a mienk! Azé, akié az épület. Mi amúgy is szóltunk , az Ingatlankezelőnek. — Van róla papír? — kérdezte a szakember, elárulván j , ezzel az átlagost jóval felül- \ múló szakképzettségét. i A főnök egészen elhült: — Papír? — Az! — Nincs! — Baj! A felelősség a maguké! Ha vállalják . . mondta ; . és szava úgy koppant, mint ■ börtöncella kulcsának katta- [ ; nása. A vezető legalább is j . olyannak hallotta. ! — Jól adja! — tört ki. — Hogy még mi vállaljuk a fe elösséget! Ki hallott olyat! Fönn a lámpán a felelőssel zagyot rikoltott. — En semmi körülményét cözött nem vállalom a fele■ Ssséget — szólt közbe a hivatalsegéd, megtartva azt t szabályt, hogy elsősorban a:, zem vállalja a felelősséget ikinek az úgy sincs. Ezután mindenki felfedezU i repedést. — Vezető kartárs! Őrülete ien reped! A vezető fürge lett — Famulus kartárs! Szerkessze meg a mennyezetlesza- cadási jegyzőkönyvet Küld ük el a fölötteseknek. Jelentük, hogy az épület mennye :ete a leszakadáshoz közeláll Hatalmas repedés tátong. — Költségvetési fedezetünk nincs ízért kérjük azonnali hathatói ntézkedését, mert ellenhez' ’.setben a felelősséget nem ál nodunkban átvállalni. így nőst gyorsan rá a bélyegzőt 3élyegző nélkül érvénytelen. A fölöttes a haját tépte VIég, hogy nem vállalják c elelősséget azok a gazemberek. Hát mi az a felelősség rogy csak úgy albérletbe ad- ák! — Hogy szakadna rátok t
