Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

t969. február ?£, Dtr.iantati naptfl Előadás a Főiskolán j A nemzeti ifovaíaríozás kritériumai Dr. Kővágó László, a Művelődésügyi Miniszté­rium nemzetiségi osztá­lyának vezetője tegnap előadást tartott a Tanár­képző Főiskolán. Előadás után válaszolt munka­társunk kérdéseire. — Rengeteg vita folyt már akörül, hogy mit tekinthetünk a nemzeti hovatartozás kritériumá­nak: a nemzetiségi meg­határozás objektív té­nyezőkön — származás, anyanyelv —, vagy szubjektív bevalláson alapuljon-e? — A vita mai napig is eldöntetlen, de a leg­több érv mégis amellett szól, hogy a szubjektív bevallás a nemzetiségi hovatartozás megállapí­tásának legbiztosabb meghatározója. Nálunk ebben a kérdésben ma az a helyzet, hogy a Sta­tisztikai Hivatal a szub­jektív bevallást fogadja el elvileg, a gyakorlat­ban viszont — a publi-. kált adatok tanúsága szerint — a nemzetiségi adatok helyébe objektív tényezőt állít, az anya­nyelvi statisztikát. Fel­tétlenül tisztázásra szo­rulnak a nemzetiségek népszámlálási adatai. — — Nemrég alakult meg a nemzetiségi osz­tály, illetve nemrég szervezték újjá. Miben áll az osztály munkája? — Magyarország a nemzetiségi kérdés szem­pontjából sajátságos he­lyet foglal el: nem so­rolható a nyugati nem­zeti államokhoz, ott ugyanis a kisebbségi né­pek ■— pL baszkok, — társtalan, rokon nélküli etnikai csoportok, vi­szont nem sorolható a kelet-európai államok közé sem, mivel sok vo­natkozásban különbözik a soknemzetiségű vagy nagyobb számú, nemze- tileg öntudatos kisebb­séggel rendelkező álla­mok problémáitól. A sa­játságos helyzetnek meg­felelően sajátságos ten­nivalóink is varrnak. — Pártunk az «ellenforra­dalom után helyes ala­pokon rendezte a ma­gyarországi nemzetiségi kérdést. Ez a fő oka an­nak, hogy nem voltak és nincsenek megoldatlan alapkérdéseink. A fenn­maradó művelődéspoliti­kai, oktatási problémák megoldása a feladatunk. (YVér Vilmos) ! Versenyfutás a szénhidráttal A szénválság kevésbé érinti a Mecseki Szénbányákat Két döntő követelmény: a piac és a gazdaságossá* Lehanyatlóban a szénbányá­szat csillaga! Magyarországon ezt a „csillaghullást” csak né­hány éve kezdték emlegetni. De a pontosabb kifejezés in­kább ez: élesedik a verseny a szén és a szénhidrátok kö­zött. „Az elkövetkezendő 6—8 évben 15—20 százalékkal va­gyunk kénytelenek csökkente­ni a termelést” — mondotta tegnap Pozsgay Károly, a Me­cseki Szénbányák igazgató- helyettese az Országos Ma­gyar Bányászati és Kohászati Egyesület közel kétszáz tagot számláló mecseki csoportja tisztújító közgyűlésén, ame­lyet tegnap a meszesi mun­kásszálló tanácstermében tar­tottak. Hogy miért hangzottak el a fentiek éppen itt, annak egy­szerű a magyarázata. Mert az egyesület ténykedését — mint Pozsgay Károly megjegyezte — nem lehet kiszakítani a Mecseki Szénbányák életéből. De folytassuk: a szén válság sokkal kevésbé érinti a Me­cseki Szénbányákat, mint az ország többi bányáját. Ez alább majd a számokból is kiderül. A Mecseki Szénbá­nyák vezetőinek a következő években két döntő követel­ményt kell szem előtt tarta­niuk: a piacot és a gazdasá­gosság követelményét. Mond­hatni, létük függ ettől. A piac igényeinek mind telje­sebb kielégítésére már most folynak, vagy a jövőben kez­dődnek rekonstrukciók. Elég, ha ezekből az elképzelésekből Pécsett létesített mosó és iszapvíztelenítőt, Komlón pe­dig a folyamatban lévő kor­szerűsítési munkálatokat, az úgynevezett durvamosót em­lítjük. Ez utóbbi idén július­ban lép be és jóminőségű sze­net ad a belkereskedelmi pia­con eddig nem szívesen Iá- j tott szenek helyett. A pécsi mosóban további rekontsruk- ciók kezdődnek. Ha a műsza­ki elképzelések megvalósul­nak, akkor megszűnnek az ér­tékesítési gondok. De nézzük a piacot! Mi vár­ható? Jelenleg évi 4,2 millió tonna a széntermelésük, ezzel szemben 1975-ben is még min­dig 3,7 millió tonnával szá­molnak. A Mecseki Szénbá­nyák három nagy fogyasztója — a Dunai Vasmű, a Pécsi Hőerőmű és a TÜZÉP — vi­szi el a termelés 90 százalé­kát. Ez a piac, úgy néz ki, a következő években is biztos lesz. De minden reményük megvan arra is, hogy a fenn­maradó 10—15 százaléknyi szénmennyiségnek is akad ve­vője. A piac mellett, mint emlí­tettük, a másik fontos köve­telmény a gazdaságosság kö­vetelménye. Az, hogy minél kevesebb termelési költséggel állítsák elő a szénmennyisé­get. Ha versenyben akarnak maradni a szénhidrátokkal, akkor 1975-ben egymillió ka­lóriát 65—68 forintért kell ki­termelni, 15—18 forinttal ol­csóbban, mint most. Mindez azt jelenti, hogy hat év alatt a termelékenységnek rendkí­vüli módon meg kell emel­kednie. Az igazgatóhelyettes még azt is elmondotta: a csök­kenő termelés mellett a leg­nagyobb mértékben Zobák- aknát fejlesztik. A tegnapi közgyűlésen, az elmúlt időszak munkáját ér­tékelő titkári beszámoló után megválasztották a Bányászati és Kohászati Egyesület mecse­ki csoportjának új vezetőit. Elnök: Garamvölgyi János. Társelnökök; dr. Koncsag Ká­roly és Pozsgay Károly. Ügy­vezető elnök: dr. Ormos Ká­roly. Főtitkár: Radó Aladár. Megválasztották a vezetőségi tagokat és a további tisztség- viselőket, valamint az április­ban tartandó országos köz­gyűlés küldötteit is. Röviden a mecseki csoport terveiről is. Rendszeressé akar­ják tenni a mérnök-tovább­képzést. Ennek egyik formája lenne: bentlakásos tanfolyam Harkányban. (miklósvári) Szedésre érett a primőr fejessalita a mohácsi ÜJ Barázda Terme­lőszövetkezet fóliasátraiban. A tíz nagyméretű, fűtött fó'ia" ito ból néhány fejet ugyan már eladtak, de az első kétezres szállítmányt ma indítják a fővárosba Harmincezer plusz sertés a növekvő kukoricatermésből Stagnál a háztáji termelés Fajtadömpinget ígérnek a kutatók Tanácsi kiildöitség érkezett Somogybái Baranya megye az ország­ban elsőként próbálta ki a közös tanácsok összevonásá­nak módszereit, sikerrel, a termelőszövetkezetek összevo­násának üteme is kitűnő. En­nek tanulmányozására érke­zett megyénkbe tegnap Sási Jánosnak, a Megyei Tanács vb-elnökhelyettesének vezeté­sével» Somogy 12 tagú kül­döttsége. A somogyi vendégeket dr. Földvári János, a Baranya megyei Tanács VB e'nökhe- lyettese és Vértes Tibor, a vb- titkár, valamint a Pécsi járási Tanács vb-vezetői köszöntöt­ték. Dr. Földvári Jav s el­nökhelyettes ismertette a ter­melőszövetkezetek összevoná­sának koncepcióit, gyakorlati módszereit és eredményeit, Vértes Tibor vb-titkár pedig a tanácsok összevonásának eredményeit vázolta. A tájékoztatók után a So­mogy megyei küldöttség két csoportban a pécsi és a sásdi járásba indult. Tegnap Szász­vár, Gerényes és Hetvehely, Baksa, Szabadszentkirály és Szalánta, ma pedig Mágocs, Sásd, Kaposszekcső, illetve Belvárdgyula, Üjpetre és Po­gány községekben tanulmá­nyozzák a közös községi ta­nácsok és az egyesült terme­lőszövetkezetek munkáját. Harmincezerrel több ser­tést adtak el a baranyai tsz- ek 1968-ban a népgazdaság­nak, mint három évvel ko­rábban. A gyors emelkedés elsősorban annak köszönhető, hogy a kukorica termésátla­gok évről évre emelkednek, s tavaly — az aszályos esz­tendő ellenére — elérték a 20,9 mázsás megyei tsz-át- lagot. Hogy ez mit jelent, annak érzékeltetésére elég lesz talán egy szám is: az 1931—1940 közötti 10 év átla­gában mindössze 12.6 mázsa szemeskukorica termést taka­rítottak be Magyarországon egy holdról. Kukorica nélkül nincs hús. Ez a sokszor elismételt, s köz­helynek ható igazság rávilágít arra, hogy miért volt társa­dalmi szempontból jelentős esemény az a megyei kuko- ricatermeszlési tanácskozás, amelyet tegnap rendeztek meg Bolyban. Baracs József, a Megyei Tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának veze­tője előadásában elmondotta, hogy Baranya évről évre az ország legjobb kukoricater­mesztő megyéi között foglal helyet. Ennek ellenére sem lehetünk elégedettek, mert óriási „szóródások” vannak. Amíg ugyanis a megye tíz leg jobb kukoricatermesztő tsz-e 29,7 mázsa szemestermést ta­karított be egy holdról, tehát világszínvonalon termel, a legrosszabb átlagot elérő 29 tsz viszont csak 14,6 mázsát produkált Ez a 29 tsz 12 ezer holdról sem takarított be annyit, mint a másik tíz szövetkezet nem egészen hat­ezer holdról. A szép magyar beszéd Tizenkét diák hangját küldik a minisztériumba hat A Művelődésügyi Miniszté­rium egyik 1965-ös utasítása értelmében egyes tanévekben, a szép magyar beszéd ápolá­sára létesített Kazinczy-ala- pítvámyból húsz középiskolás diák vagy szakmunkás tanuló részesülhet 500—500 forint pénzjutalomban, ezen felül Kazinczy-éremben és kitünte­tő oklevélben. Az eddigi gya­korlat szerint háromévenként rendeznek versenyt e célból. A közbeeső években az ala­pítványi kamatot egy-egy szí­nész, rádió- vagy tv-bemondó kapja meg egészében, Kazin­czy-díjként. Tegnap zárult a kétnapos pécsi megyei verseny a Ko­marov Gimnázium és Szak- középiskola egyik termében. Tegnapelőtt a Baranya me­gyei középiskolások versenyez­tek, s közülük a következő diákok kerültek a hat első helyre: Ferenczy Zoltán (Kom­lói Steinmetz Miklós Gimná­.zata 2ou O O zium és Szakközépiskola), Ádám C ' iella (Mohát; Ia- rek József Mezőgazdasági Technikum ,, Auih ..—.ria (Pécsváradi Gimnázium), Ara­di Mária (Siklósi Táncsics Mi­hály Gimnázium), Csobán Valeria ^ozigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium és Szak­középig!'’a) és Kertész ászló (Mohac-: Kisfaludy Karoly Gimnázium). Tegnap pedig a pécsi diá­kok versenyeztek. Kabar Fe­renc, a Pécsi városi Tanács művelő;. 1' jyi osztályának oktatási csoportvezetője, a tegnapi zsűri elnöke adta a tájékoztaf,Kf ■ — A Kazinczy-díjat és a vele összefüggő Kazinczy-jel- vényi al..y.lója azoknak szán­ta, akik a hangképzés, hang- súlyozás ao hanglejtés tekin­tetében példásan beszélik a magyr.r ' : tjy c Jel­vényt hordva egyrészt mint­egy élő mintái a helyes ma­gyar kiejtésnek, másrészt lel­kes harcosai is a szép ma- I gyár szónak. Megyénként és ! megyei jogú városonként hat- ! hat legjobban szerepelt kö­zépiskolás diák vagy szak- I munkástanuló szövegmondását hangszalagon felküldjük a mi­nisztériumba. Ott kiválaszt­ják közülük azokat, akik részt- vehetnek a győri döntőn. ] Győrben a húsz legjobb ver­senyző kapja meg a díjat és az érmet valamint az okleve­let* Végűi a pécsi városi ver­seny hat első helyezettje — sorro ndiség nélkül: Jávor Edit, Molnár Péter és Rónai Béla (mindhárman a Nagy Lajos Gimnázium és Szakkö­zépiskola diákjai), Jávorka Csaba (MŰM) 500-as Szakmun­kástanuló-Intézet), Harcos Ve­ronika (Leöwey Klára Gim­názium és Szakközépiskola) és Pagony Balázs (Komarov Gimnázium és Szakközépisko­la^ A másik nagy gond a ház­táji, amely csak 17,8 mázsás termést ért el az elmúlt év­ben. Amennyire örvendetes, hogy a tsz-ek — első ízben! — túl tudták szárnyalni a háztáji gazdaságokat, annyira figyelmeztető is ez a jelenség. Többet kell törődni velük, hiszen a megyei kukorica­vetésterületek 41,7 százalékát bírják, következésképp ha megreked a termelési színvo­nal, több tízezer sertést ve­szít évente a népgazdaság. A tapasztalt kukoricater­mesztési szakember ezt köve­tően beszámolt a több éve folyó megyei kísérletek ered­ményeiről és azokról a kö­vetkeztetésekről, amelyek azokból levonhatók. A téma társelőadója Sop- ronfalvi Hugó, az Állami Gaz­daságok Baranya megyei fő­osztályának főagronómusa kü lönösen az optimális tőszám megválasztásához nyújtott ér­tékes információkat. Megál­lapította, hogy a tíz baranyai állami gazdaság tapasztalatai szerint 15—25 százálékban korai, 50—65 százalékban kö­zépérésű és 20—25 százalék­ban késői érésű fajtákat cél­szerű termeszteni. Az előadások, illetve hoz­zászólások során többször el­hangzott, hogy egyes magyar kukoricafajták nem is vizs­gáztak rosszul a külföldiekkel folytatott versengésben, csak­hogy kevés a vetőmag. Ezek­re válaszolva dr. Biacsi Imre, a Martonvásári Mezőgazda- sági Kutató Intézet igazgató­ja elmondotta, hogy a vető­magellátás — ha ma még nem is a kívánt mértékben — évről évre javul. Hozzátette, hogy mintegy 60 új fajtával kísérleteznek Martonvásáron és az ország többi intézetében. Ha ennek csak a fele válik be — márpedig arra minden remény megvan — akkor is valóságos fajtadömpingre szá­míthatunk a következő évek­ben. A tanácskozáson hozzászólt még Szabó Mátyás tsz-elnök, Pallér Gáspár; a Szentlőrinci ÁG főagronómusa, majd Czé- gény József a megyei párt- bizottság osztályvezetője zárta be a vitát, javasolta, hogy adják ki füzetben a tanács­kozás anyagát. Villanyszerelőket, elektrolakatosokat, géplakatosokat, segédmunkásokat, érettségizett fiúkat klnnyü utóira felvesz a B. m. Villamosipari és Gépjavító Ksz Pécs, Felsőmalom u. 11. Társadalombiztosításunk az SZMT ülésének napirendjén 2355000 befegnap Látszólag nem sokkal, alig több mint nyolc és félezerrel emelkedett Ba­ranyában egy év alatt a biztosított dolgozók szá­ma: az 1967. évi 213 ezer­rel 19S8-ban 221 ezer 675 áll szemben. Ám ha figyelembe vesszük, hogy csaknem ugyanennyire tehető az igényjogosult családtagok száma, rög­tön érthetővé válik, hogy a nagyobb arányú növe­kedésnek maga a megye lélekszáma vet gátat. — Mint tegnap délelőtt az SZMT ülésén a me­gyei Társadalombiztosítá­si Igazgatóság munkájá­ról beszámolva Varga Kovács István igazgató megfogalmazta: a társa­dalombiztosítás lényegé­ben kiterjed a megye összlakosságára. Táppénz címén 1968- ban 11 millió forinttal többet fizettek ki, mint az előző évben. Ennek egyik oka, hogy 1968 jan.- tól a jutalom is beszámít a táppénzalapba, a másik ok pedig az, hogy a táp­pénzes napok száma csaknem 260 ezerrel emelkedett s 2 millió 355 ezer nap kiesést je­lentett a termelésből. (Ez meghaladja a biztosítotti létszám növekedésének arányát.) Végül az okok közé sorolható a táppénz alapját képező jövedel­mek — nem a jutalom­ból származó — emelke­dése. Még tovább rontja a képet az, hogy a bal­esetből származó táp­pénzes napok nagyobb része nem üzemi bal­esetből származott. (A 122 ezer üzemi balesettel 170 ezer nem üzemi bal­eset áll szemben.) A nyugdíjügyekről szólva elmondotta, hogy a teljesítő határozatok át­lagos elintézési ideje 31 nap, ezen belül azonban az öregségi nyugdíj ké­relmeket 24 nap alatt, tehát rendes időben in­tézik el, a rokkantsági ügyek viszont átlagosan 36 napot vesznek igény­be. A téma iránti érdek­lődést igazolta a felszó­lalók nagy száma is. A napirenddel kapcsolatban hozzászólt és véleményt nyilvámtott Czirkos Mi- hályné, dr. Puskás Ödön. Bodor László, Markwart Károly, Tárnái János és Lippai Istvánné, az SZMT tagjai, továbbá a vendégként jelenlevő Si­mon Antal, a SZOT el­nökségének tagja, a bá­nyászszakszervezet főtit­kára, valamint Varga János, a SZOT Társada­lombiztosítási Főigazga­tóságának instp'ktora. A vitát, melvet Beck Fe­renc, az SZMT elnöke nyitott meg Bogár Jó­zsef. az SZMT vezető tit­kára foglalta össze. 1

Next

/
Thumbnails
Contents