Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-28 / 49. szám
ttnílr M, s> várna to Tanácsköztársasági művészeti szemle A KISZ Központi Bi- nottsága kezdeményezésére a. Művelődésügyi Minisztérium, a SZOT és még néhány társadalmi szervezet részvételével rendezik meg ez évben az üzemi és falusi művészeti csoportok, szakkörök és szólisták részére a tanácsköztársasági kulturális szemlét Célja az, hogy a művészet eszközeivel járuljon hozzá a hagyományok iránti tisztelet fejlesztéséhez, a hazafias és .internacionalista érzések elmélyítéséhez. A szemle bizonyára elősegíti az alkotó tehetségek kibontakozását, és felhasználja a munkásfolklórban és népművészetben rejlő ízlésfejlesztő lehetőségeket. A több hónapig tartó vetélkedők kiállítások sth. egyben előkészítik felszabadulásunk 25. évfordulójának méltó megünneplését. A vetélkedők tulajdonképpen két csoportban zajlanak majd: egy részt megrendezik a műkedvelő művészeti csoportok és szólisták fesztiválját, s yele egyidőben a művészeti pályázatok és szakkörök szemléjét. A két rendezvénysorozaton belül sor kerül a versmondástól kezdve az énekés zenekarok versenyén keresztül a foto- és helyismereti kiállításokig még nagyon sok művészeti ág vetélkedőjére. Március 15-ig kell befejeződnie az alapszervezeti üzemi körzeti bemutatóknak. Március 15-től 30-ig a Forradalmi Ifjúsági Napok keretén belül a járási és városi versenyek zajlanak le. A megyei bemutató június 1-én lesz. Augusztus 19—20-án kerül sor a jubileumi találkozók bemutatóira az ország 5 különböző helyén. Baranya megye résztvevői négy másik megye résztvevőivel együtt Kaposvárra mennek. A rendezvénysorozat valószínűleg pezsdítően hat majd a falusi kulturális életre, hozzájárul a szabadidő hasznos eltöltéséhez. A versenyeken pedig együtt vesznek részt az üzemi és falusi KISZ-szervezetek, a szak- szervezetek és a szövetkezetek művészeti csoportjai, valamint a művelődési házak együttesei, szakkörei. Ä megszűnő Bányaipari Technikum helyén Vegyipari szakközépiskola * nyílik Pécsett „Ha most kellene határoznom, i j most is ide jönnék“ Mint ismeretes, városunkban vegyipari szakközépiskola van alakulóban. Ezzel párhuzamosan szűnik meg a bányaipari technikum. A kérdéssel kapcsolatos problémákra dr. Kisbán Lászlótól kértünk választ, aki a felsőfokú vegyipari gépészeti technikumon kívül igazgatója a középfokú vegyipari gépészeti és az alakulóban lévő vegyipari technikumnak, azaz szakközépiskolának is. Ősztől szakközépiskola — Napjainkban szemünk előtt játszódik le az energia- hordozók átértékelése, — kezdődött a válasz — s nő a szénhidrogénféleségek, vagyis a kőolaj és a gáz jelentősége. Nemcsak azért, mert ez az energia olcsóbb a szénnél, hanem azért is, mert nagyértékű új lelőhelyeket tártak fel a kutatók nemrégiben, elsősorban Szeged környékén. Ezért aztán azokkal a kormányintézkedésekkel párhuzamosan, amelyek a kevésbé kifizetődő, szénbányák művelésének megszüntetését rendelték el, az oktatási vonalon is hasonló folyamat játszódik le. A Tatabányán, Pécsett és Miskolcon működő bányaipari technikumokat fokozatosan összevonták, a miskolci már ebben az évben megszűnik, a pécsi pedig egy év múlva olvad be végleg az ország egyetlen, Tatabányán működő technikumába. — Hogyan függ össze a bányaipari megszűnése, és a vegyipari szakközépiskola felfejlődése? — A bányaipari technikum megszűnésével a Nehézipari Minisztériumnak Pécsett rendelkezésére áll egy megürült oktatási intézmény és egy 160 fős diákotthon. A minisztérium ennek értelmében már két évvel ezelőtt, a bányaipari technikum egyes évfolyamainak megszűnésével párhuzamosan megkezdte egy vegyipari technikum létesítését, amelynek két első és egy második osztálya már létezik. Ősztől a technikum szakközépiskolaként működik tovább. Végeredményben tehát Pécsnek lesz egy vegyipari szakközépiskolája és egy vegyipari gépészeti szakközép- iskolája, mert természetesen ez utóbbi is szakközépiskolaként működik a következő tanévtől kezdve, a technikumok átszervezésére vonatkozó rendeletek értelmében. A vegyipari szakközépiskola a Janus Pannonius utca 5. szám alatti oktatási épületrészben Gondoskodjék állatainak változatos takarmányozásáról! i KIT ALÓ ÉTRENDI HATASŰ, AMIDOKBAN GAZDAG takarmányrépát termeljen! Djen a Bábolnai Sárgahenger és a Beta Poly Rózsacukor répafajta Megrendeléseit a Vetőmag Vállalat területi központjai korlátlanul teljesítik. Utánvétes postai megrendelésre is szállítunk. kap helyet, a vegyipari gépészeti szakközépiskola pedig mostani helyén, a Rókus utca 2-ben, a felsőfokú technikum mellett működik tovább. A két középfokú intézményt tehát nemcsak a közös igazgatás köti össze, hanem az is, hogy mindkettőnek közös gazdája a Nehézipari Minisztérium. Az ország minden részéből Mégis mi a különbség a két iskola között? — A vegyipari szakközépiskola a vegyipar művelésére képez középfokú szakkádereket, a vegyipari gépészeti pedig lényegében gépésztechnikusokat, azzal a megszorítással, hogy főprofiljuk mindenképpen a vegyipari üzemek gépeinek ismerete, működtetése. Ilyenformán Pécsett a vegyipar mindkét oldalát oktatják. Természetes, hogy mindkét iskolából le- j hetséges a továbbjutás, per- i sze elsősorban a szakmailag legközelebb álló egyetemek- ! re, főiskolákra s az ugyanitt | működő felsőfokú vegyipari gépészeti technikumba. — A vegyigépész technikumban végzettek közül máris többen tanulnak tovább Miskolcon, Budapesten, Veszprémben, sőt, egyik hallgatónk népköztársasági ösztöndíjjal a Szovjetunióban. — Honnan toborzódnak a diákok? — Az ország minden részéből. Az érdeklődés rendkívül nagy, ezidén három vegyigépész és két vegyipari osztályt nyitunk majd. összesen végeredményben 30 osztályunk lesz a két középfokú intézményben, ami nagyjából 600 tanulót jelent. — Kollégiumi gondok nincsenek? — A vegyipari gépészeti technikumnak 200 fős kollégiuma állt rendelkezésre eddig is. A bányaipariban felszabaduló diákotthon, mint említettem, kb. 160 fő befogadására alkalmas. Így a tanulóinknak több mint a felét el tudjuk helyezni kollégiumokban, ami a tapasztalatok szerint ki is elégíti az igényeket (h. e.) 25 év eredményei a régészeti kiállításon Befejeződött az építészeti munka Nemrégiben befejeződött az új régészeti kiállítás építészeti munkája. Ez a korábbi, fal- baépített vitrinek lebontását, falbontásokat, kőművesmunkát és termek kifestését jelentette. Az új kiállítással kapcsolatos munkák e pillanatban szünetelnek, azaz: a kiállítás forgatókönyve készen van, készen áll mind a hét terem, s gyártás alatt vannak a korszerű, fémvázas vitrinek. A termekben közben képkiállítás is lesz majd, és a nyár elején, közepén lehet megkezdeni a tulajdonképpeni kiállításrendezést. Az új régészeti kiállítás művészeti tervezője dr. Bo- reczky László, rendezője Herényi Béla, valamint a központi múzeumi kiállításrendező csoport. A régészeti munka dr. Bandi Gábor, dr. Burger Alice, dr. Fiilep Ferenc és dr. Kiss Attila feladata. Hogy voltaképpen miért került sor a régi kiállítás lebontására és milyen elgondolások alapján készül az új — dr. Kiss Attila régésztől kértünk felvilágosítást. — Egy kiállítás életkora amúgyis 10—15 év — hangzott a válasz — és a pécsi kiállítást húsz éve rendezték. A maga korában nagyon korszerű, tudományos szempontból kifogástalan, színvonalas kiállítás volt. A kiállítások általában azonban esztétikailag is zárt egységek, amelyeknek tükrözniük kell az adott korszak kultúráját, belsőépítészetét, esztétikai igényeit. Ezért aztán egy húsz esztendős kiállítást akkor is fel kell frissíteni, ha egyébként a tudománynak nincs semmi hozzá- tennivalója. — De ebben sz esetben újabb tudományos eredmények reprezentálásáról is szó van? — Igen, nőtt az Ismeretanyag, a régi kiállítás egy sor terminológiája, korszakbeosztása, történeti eredménye azóta túlhaladottá vált. Mint ahogy elévülhet két évtized alatt az is, amit mi az új kiállításban megfogalmazunk. Hozzátartozik még a kérdéshez, hogy a régi kiállítás még az 1942—43-as ásatások eredményeit tükrözte, tehát mi bő 25 év eredményeit tehetjük hozza az akkoriakhoz. Azóta snlc dánt.n.x tnrt.pnt n tőrületen.' Nagyárpádon bronzkori települést, Szentlőrincen koravaskorit, Bogádon, Majson, Göd- rekeresziúron, Fekeden, Pécs- Vásáson és a pécsi Geisler Eta utcában rómaikori temetőket tártunk fel, megtörténtek Pécsett a rómaikori feltárások (Postapalota, borforgal- mi-udvar), népvándorláskori ásatásokat végeztünk Mohácson (longobárd), Majson (11. századi temető) és Hirden (avarkori temető), a középkori ásatások közül pedig elég Márévárát, Szigetvárt, Pécs- váradot, a mohácsi csatatérkutatást és a pécsi Püspökvárat megemlítenem. S amellett, hogy a tárgyi ismeretanyag gazdagodott, bővült a tudományos kép is. Ez azt is jelenti, hogy például sok régóta meglévő tárgy értelmezhetővé, jelentőssé vált, érdekes következtetések levonására adott lehetőséget, beilleszkedett a történeti összefüggésekbe. Másfél éve bontották le a Janus Pannonius Múzeum régészeti kiállítását. Nyáron megkezdik a vitrinek elhelyezését, a tárgyak kiválogatását, s októberre tervezik az új kiállítás megnyitását. A tudományos elvek és a történeti tényanyag alakította ki az új kiállítás koncepcióját, de a munka még így sem egyszerű: a múzeum régészeti raktárában 90 ezer tárgy található, s ennek nyilván csak a töredéke kerül majd a vitrinekbe. Az új kiállítást makettek, térképek, ruharekonstrukciók és természetesen magyarázó feliratok egészítik majd ki. ai nép t Elmondta Virányi Endre festőművész /ízt kérdezted, mit je- lent számomra nyug- díjasként Villányban élni? Én felkészültem a nyugdíjra, mindenre gondoltam. Mindenekelőtt úgy határoztam, hogy teljesen kikapcsolódom a nyilvános szereplésből és csak magamnak, illetve a művészetnek élek. De az iskolát; ahol sok-sok éven át neveltem a művészet szerete- tére a gyermekeket, nem tudom elfelejteni. Ha elmegyek mellette, meg-megál- lok, elbeszélgetek a gyermekekkel, biztatom őket. A nyugdíj korhatár számomra nem az éltető munka időszakának befejezését jelenti, hanem felfokozott tevékenységet, hiszen nagyon sok évet kell bepótolnom, amit a mindennapok szolgálatának szürke feladatai elvontak a művésztől. Nekem két urat kellett szolgálnom: a pedagógiát és a művészetet. Ez nemegysz^J megoldhatatlan feladat elé állított. Valahol, nagyon régen azt olvastam, ha valaki beleivott a művészetek arany serlegébe és hűtlen lész hozzá, nyugalmát soha többé nem találja. Én is így jártam, hiszen az élet azt kívánta tőlem, hogy tanítsak, neveljek, mint sokan mások. Ezért kerültem Villányba, elszakadva a művészeti központoktól. Tanítottam és festettem falun közel egy emberöltőn át. A kezdeti években ebben a környezetben egy festőművész csodabogárszámba ment. Mehettem volna máshová is .— Pestre is —, de vonzott a falu. Lehet, hogy máshol többre mentem volna, de ha most kellene határoznom, most is ide jönnék. Igaz, ez a f alu ma már más, mint a húsz, huszonöt év előtti. Megváltozott a falu képe és megváltoztak az emberek. A régi falu az más volt, vigyázni keiyétt, hogy nehogy lehúzza az embert. Igaz, pécsi festő barátaim gyakran ellátogattak hozzám, most is felkeresnek, jóindulatúan korholnak vagy biztatnak, mindenképp erőt adnak az újabb és újabb lendülethez. Felejthetetlen élményt jelentett számomra a Pécsi Tanárképző Főiskola hallgatóinak látogatása műtermemben, ahová meghívtam őket, hogy ismerkedjenek meg egy falusi rajztanár életével, alkotásaival. Engem az lepett meg a legjobban, hogy ők a látottakon lepődtek meg. Azt írták emlékkönyvembe, hogy nagyon szeretnék, ha lelkesedésük, amit munkám, életem, alkotásaim megismerésével keltettem bennük visszahatna munkámra és további alkotásokra serkentene. Amikor művészi jubileumomat ünnepelték, nem a városokba vittem alkotásaimat bemutatni, hanem falvakba. Olyan szeretettel fogadták képeimet Siklóson, Sellyén és Kémesen, hogy úgy éreztem, ha másért nem, ezért is érdemes volt Villányt választani. Senki sem lehet próféta a maga szűk kis pátriájában, mégis a végén — sok-sok év után —; a Villányi Tanács és a Baranya megyei Tanács Is vásárolt tőlem képet. Sajnos, a képzőművészeti csoport, amelynek kezdettől fogva ott álltam bölcsőjénél, még ma sem tart alkalmasnak arra, hogy tagja legyek. Alap-tag sem vagyok. Az elmúlt hetekben meghívást kaptam Szegedről és Komlóról, de mindkét kiállítás attól függ, hogy a budapesti zsűri kiszáll-e Villányba, vagy sem. Nehéz dolog innen Pécsre szállítani 35—40 nagyméretű képet a zsűri elé. Ez minden vidéken, főleg falun élő művész problémája. A zsűrizésre szükség van, véleményem szerint a művész számára is segítséget jelent, mert minden művész elfogult önmagával, saját alkotásaival szemben. Nem tudja magát mentesíteni a szubjektivitástól, viszont a jó zsűri éppen ezeket a szubjektív elemeket szűri ki és mutatja meg az alkotónak. Barátaim, akik meglátogatnak nemcsak elismerően nyilatkoznak képeimről, hanem bírálnak is, mégis nagyon sok önbizalmat öntenek belém, mert az őszinte, konstruktív bírálat a fejlődés nélkülözhetetlen feltétele a művész számára is. Az elmúlt években nagy élményekben volt részem. Jártam Lengyelországban, Jugoszláviában, a Német Demokratikus Köztársaságban és legutóbb Romániában, ahol Erdélyt jártam be. Kiszakadtam a megszokott és mégis kedves villányi légkörből és egészen más világok festői tájai, színei, atmoszférája termékenyített9 meg művészetemet. Festészetemet nem a paletta színei, vagy az egyet korok divatos irányzatai határozták meg, hanem. alázatos tisztelete, az az őszinte törekvés, hogy a szépet a maga tisztaságában, meggyőzően tükrözzék festményeim, és ezt a szépet emberközelségbe hozzam. Nagy hatással voltak rám külföldi útjaim, de bármilyen mély is volt a hatás, és mélyek az élmények, a művész a hazai tájtól, a hazai valóságtól soha nem szakadhat el. Nem tagadom, vidéki életemnek vannak negatív vonásai is. De büszkén mondhatom, hogy a nehézségeit elől soha sem hátráltam meg, még akkor sem, ha ebből hátrányom származott. Nagyan szeretném, ha a fiatalok követnék azoknak példáját, akik vidéken, falun élve. az élet nehezebbik oldalát választva, harcoltak és harcolnak ma is a magyar falu, a magyar parasztság előbbrelépéséért. En nem bántam meg. Ma is a falut választanám. A nyáron ismét elmegyek Lengyelországba, szeretném megrendezni a már említett szegedi és komlói kiállító* saimat, és nagyon időszerű lenne már egy pécsi gyűjteményes kiállítás is. De ez már nem rajtan múlik. Feljegyezte: Debitzky István Oroszlánt lőttek a Mecseken Telefonon kérdeztük meg Fülöp Istvánt, a Mecseki Állat- és Növénypark igazgatóját, mi újság odafent? — A Mecseken még mindig kemény tél van. Sok gondot okoz az állatok ellátása és a Vidámpark április 3-ára tervezett nyitásának előkészítése. Üj játékokat avatunk: hullámvasút, kanyar játék és csónakázó készül. — Az állatok hogy vészelték át a zord időjárást?. — Általában jól. Sajnos az elmúlt vasárnap elpusztult egy értékes dámszarvas. Szívdaganatban szenvedett. Ugyanakkor kénytelenek voltunk kilőni az egyik nőstényoroszlánt, mert felesleges — úgy is mondhatnám létszám feletti volt. Cézár és Bizánc házasságát ezentúl nem zavarja egy „harmadik”. — Más állatkerteknél nem lehetett volna értékesíteni? — Nem. Már három hónapja kezdtük árulni, de nem akadt vevő. — Én megvehettem volna? — Igen. Ha a Belügyminisztériumtól vadállat tartási engedélyt szerez. Megielelő erősségű, rácsos ketrec és sok pénz kell a tartásukhoz. Egyébként 3 ezer forintért, alkalmi áron, megkaphatta volna. I* A A vegyipar mindkét oldalát oktatják Hatszáz tanuló Elegendő kollégiumi férőhely
