Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-27 / 48. szám
ffW. február 27. X>unamou navio 1 A termelékenység problémái Baranya ipari üzemeiben Mnnkaíermeiékeiiygég és anyagi ösztönzés |A mezőgazdaság jöyője: Tsx-mellékü&emek a lakosságért Bővül a választék, javul az ellátás — Emelkedő jövedelmek, egész évi foglalkoztatottság , Aktuálisnak látszik napjainkban ezzel a kérdéssel a sajtó hasábjain is foglalkozni. Ugyanis amikor a munkatermelékenység növelésének fontosságáról beszélünk, nem egy olyan kérdést feszegetünk, mely csak az új gazdaságirányítási rendszer kapcsán került előtérbe. Mind a kapitalista, mind a szocialista gazdaságban — függetlenül a gazdaságirányítás módszereitől — a 'társadalom fejlődésének, az egyén és kollektívák anyagi helyzete javulásának alapvető sarkköve. Elég hatékony-e az ösztönzés? Ilyen esetekben azonban a felvetett kérdésre másként reagál a szakember és másként a laikus vagy az egyszerű dolgozó. A szakember látja —, ha néha csak körvonalaiban is — a lehetőséget, így bizonyos megértéssel van a dolgok alakulása iránt. Emellett természetesen bosszankodik —, ha ennek sokszor nem is ad nyiltan hangot — olyan problémákon, melyeket kellene és lehetne jobban csinálni, de valahol mindig elakadnak az egészséges törekvések akár egyéni emberi fogyatékosságok, akár testületek hibái ábóL így van ez a munka termelékenységgel és a jövedelmek alakulásával is. Érthetően, a dolgozók elsősorban nem magyarázatokat várnak közvetlen vezetőiktől, inkább vállalnák a termelékenyebb munkára való' sarkalást, és ezzel együtt a jövedelmek emelkedését. Véleményük ebben az esetben találkozik a párt és kormány politikájával, elképzeléseivel, mégis nagyon lassan' haladunk e téren előre. Induljunk ki abból, hogy a termelékenység növelésére való ösztönzés elég hatékony-e, a cél és a módszer összhangja mennyiben biztosított? ' Az 1968-at megelőző években közvetlen módszerekkel szorítottuk a vállalatokat a munkatermelékenység növelésére, mivel a termelés volumene mellett a létszám is kötelező tervmutató volt. Adminisztratív eszközökkel próbáltuk kényszeríteni még közvet- | lenebbül erre vállalatokat ak- ' kor, amikor párt- és kormány- határozat írta elő, hogy a termelési feladatot milyen arányban kell létszám-, illetve termelékenységnöveléssel teljesíteni. A gyakorlat azt mutatta, hogy a kívánt eredményt nem értük el. már magasabb adókulcs alá esik, ez esetben az anyagi ösztönzés mértéke nem elég ösztönző. A gyakorlati élet produkál olyan esetet is, hogy például 20 százalékos termelékenységjavulás esetén a dolgozó jövedelme 2 százalékkal növekszik. Azzal, hogy a vállalatok munkájának értékelése az elért összeredmény alapján történik, az élő és holtmunka megtakarítást azonos értékű- ' nek tekintjük. Ez háttérbe szoríthatja az élőmunkával való takarékoskodást olyan vállalatoknál, ahol a termelési érték döntő hányadát a holtmunka képezi. Van olyan vállalat, üzem, ahol egy százalékos anyagmegtakarítás nagyobb nyereséget biztosít, mint 10 százalékos munkatermelékenység javulás. Természet- szerű, hogy ezeknél a műszaki fejlesztések zöme, az üzem- szervezés döntően az anyagmegtakarításokra irányul, nem pedig az effektiv fizikai munka megtakarítására. (Más a probléma felvetése akkor, ha a holtmunka megtakarítást nem egyes személyek szellemi tevékenysége által lehet elérni, hanem egy nagyobb kollektíva erőkifejtésének növelésével, mert ebben az esetben a .holtmunka megtakarítás a munkatermelékenység növelése eredményeként fogható fel.) állományban lévő dolgozók foglalkoztatására, mégpedig a nagyobb vállalati eredmény elérése érdekében. Ebből következik, hogy — ami másfél évvel ezelőtt sokakban aggodalmat keltett —, nem csökkent a foglalkoztatottság. A vállalatoknak az új gazdaság- irányítási rendszer indulásánál különböző tartalékaik voltak a munkatermelékenység területén is. Ez a közvetett ösztönzés így nem vezetett nagyarányú, indokolatlan jövedelem eltolódásokra. Az eddigi tapasztalatok alapján feltétlenül célszerű tovább figyelemmel kísérni a munkatermelékenység és növelésére ösztönző szabályozókat. Véleményem szerint a jelenlegi módszertől — amíg a vállalatoknak egyéb tartalékaik is vannak az eredmény növelésére — erőteljes felfutást a munkatermelékenység növekedésben nem is szabad várni. Dr. Moizs Rezső — Ma már több mint 300 tsz-melléküzem működik a | megyében. Ebből mintegy 30 ! takarmánykeverő üzem, 6 építési társulás, 39 tsz-építő- brigád, 2 gépjavító társulás, 49 fafeldolgozó, 31 kő-, homokbánya és mészégető, 5 hús- és egy tejfeldolgozó, egy sütőüzem és sok más. Csak- J nem 60 piaci elárusítóhellyel rendelkeznek már a tsz-ek. A bevételek húsz százaléka Álló Miklós, a Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának köz- gazdasági csoportvezetője mondotta a fenti szavakat. Mint ismert, nemrég fogadta el a Megyei Pártbizottság a megye mezőgazdaságának és élelmiszeriparának távlati fejlesztési irányelveit, s ennek melléküzemági koncepcióit Álló Miklós vezetésével dolgozták ki. * i A panelüzem rekonstrukciójának új szakasza Kötött bérszínvonal Milyen változást hozott az új gazdaságirányítási rendszer a munkatermelékenység és jövedelmek viszonyában? Véleményem szerint egy nagyon közvetett ösztönzési módszert, mely hatását tekintve nem á legkedvezőbb eredményei járt. A kötött bérszínvonal köztudottan határt szab annak, hogy a termelékenyebb munka évközben a munkabérben realizálódjék. Lényegében egy lehetőség van arra, hogy hatékonyabb munka eredményét a dolgozó a borítékban kézhez kapja, ez pedig az éves eredmény Után járó részesedés. Van ugyan mód, hogy a vállalatok év közben is — az éves nyereség terhére — dotálják a termelékenyebb munkát, ez azonban — mint a későbbiekben látható — szerény keretek között történhet. \ A dolgozó részéről úgy vetődik fel, hogy szívesen dolgozom többet, hatékonyabban, ha ezt megfizetik. A vezető azt mondhatja, megfizetem, de majd az év végén, amilyen mértékben ez a vállalati eredményben realizálódik. Tehát a dolgozó hosszabb idő eltelte után kap egyelőre bizonytalan összeget. Ehhez kapcsolódik a következő probléma, mégpedig ha a termelékenység növekedésből képződő eredmény Ailagbérszint Az új gazdaságirányítási rendszer egy másik szabályozója — az átlagbérszint —pedig gyakran nemhogy a termelékenység növelésére ösztönöz, hanem adott esetekben ellene hat. Nem nehéz kiszámítani — és ezt a vállalatok meg-is - teszik, hogy bizonyos számú alacsony keresetű dolgozó felvétele esetén még akkor is növelhető a dolgozók összjövedelme, ha ezzel közben a vállalati eredmény romlik. Vagy átlagbér túllépésbe kerülhetne a vállalat akkor, ha valamilyen ésszerűsítés folytán — például a szállítás gépesítése — a feleslegessé váló alacsony keresetű dolgozókát elküldené. Az átlagbér túllépés kihatásaként jelentkező bértömeg pedig tudvalévőén a már adóztatott nyereségből kerül levonásra. Ehhez kapcsolódik még, hogy a beosztott dolgozók részéről igény merül fel az alapbérek, a fixkeresetek növelésére. Szerencsés helyzetben van az a vállalat, ahol az elért nyereség már évközben is reális alapot ad arra, hogy évi 1—2 százalékos bérfejlesztést eszközöljön. Ahol erre nincs lehetőség, ott kézenfekvőnek látszik az alacsony keresetű dolgozók foglalkoztatása. A felvetett problémák ellené re is vannak az új szabályzóknak olyan előnyei, melyeket feltétlenül el kell ismerni. ösztönzi a vállalatokat az A gyártócsarnok első tartóplllér]£t tegnap délelőtt emelték a helyére Megkezdték a gyártócsarnok pilléreinek lerakását A panelüzem rekonstrukciója tavaly kezdődött, s mint többször megírtuk, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat olyan technológiát vezet be, amely nemcsak a minőség javítását, hanem a nagyobb tömeggyártást is lehetővé teszi. A fejlesztés most új szakaszához érkezett: Tegnap megkezdték a leendő új gyártócsarnok tartópilléreinek A selyemhernyó-tenyésztés hasznos foglalkozás Előnyös termelői ár, minden befektetés nélkül, jó mellékkeresetet nyújt a tenyésztés, mert az I. osztályú selyemgubó ára kg-ként 56,— Ft II. osztályú selyemgubó ára kg-ként 46,— Ft III. osztályú selyemgubó ára kg-ként 5,— Ft Egy vagy két adag selyemhernyó felnevelésével 1300—2500 Ft jövedelmet érhet el a tenyésztő Kössön Ön is szerződést! SELYEMGUBÓ ÉRTÉKESÍTÉSRE Jelentkezés és felvilágosítás a HERBARIA szakfelügyelőjénél Cím: Mécs Imre, Mohács Tolbuhin u. 27. lerakását. A régi szerelőcsarnok szomszédságában a 10 tonnás, hemyótalpas autósdaru segítségével 16 előregyártott oszlopot állítanak a | földbe. A rekonstrukció másik feltétlen említésre méltó eseménye, hogy a szabad téren egy újabb gyártóbázist is létesítenek, ahonnan a poligonhoz hasonló építőanyagok kerülnek majd ki. A munkálatok szépen haladnak, a gyártóbázis előreláthatólag a jövő hónapban termelni kezd. A fentiekkel párhuzamosan a stasa üzemben is figyelemre méltó átalakítások folynak. Arról van szó — mindezt közbeeső intézkedésként könyvelhetjük el, — hogy a stasa üzem évi 200 ezer négyzetméternyi kapacitásából 40 ezer négyzeti métert lecsípnek. A különb- [ ségből panel lesz, mégpedig 200 lakásegységnek megfelelő előregyártott elem. Az átalakítással hamarosan elkészülnek. Tavaly 930 lakásegységnek megfelelő panelt építhetett be az Állami Építőipari Vállalat. A rekonstrukció és az említett közbeeső intézkedés az idén 1200 lakás felépítését teszi lehetővé, de ezenkívül még további 300 lakásegységnek megfelelő egyéb helyeken — raktárbázis, felsőfokú technikum, bölcsőde stb. — felhasználható panelt. Jövőre, ha a rekonstrukció teljes egészében befejeződik, a panelüzem kapacitása évi 2000 lakásegység lesz. Jellemző a melléküzem- I ágak súlyára és szerepére, hogy a tsz-összbevételek I mintegy 16 százaléka már I ezekből származik, s 1975-ig I ez az arány előreláthatólag j 20 százalékra — kb. évi 400 ! millió forintra — emelkedik, j A melléküzemági tevékenység I bővítése korkövetelmény. — j Közismert tény például, hogy jelenleg 19 szakosított sertés- és ugyanannyi szarvasmarhatelepet építenek a tsz-ek a megyében, s ezekből még egy sincs befejezve. A jövőben tehát több és főként szervezettebb építőbrigádra, építési társulásra, több épületanyagra és épületfára lesz Szükség. Mivel növekszik a kereslet az ipari fa iránt, célszerű bővíteni a fafeldolgozást is. Hasznosnak mutatkozna az is, ha a tsz-ek növelnék a mezőgazdasági termékek elsődleges feldolgozását, tehát az aszalást, szárítást, savanyítást és hasonlókat. Ha e tevékenység egyszerűbb technológián alapul, s nem jár nagyobb beruházásokkal, akkor csak nyerhetnek vele a tsz-ek és az ország. Előbb számoljunk ! Nem célszerű viszont fénycső armatúrát gyártani, vagy műanyag üzemet fenntartani, mint ahogy ma néhány tsz teszi, mert a manufakturális jellegű tsz-kisüzem ebben a vonatkozásban nem kelhet versenyre a jól szervezett, modem gépsorokkal ellátott mammutvállalatok- kal. Egyébként is, tetemes forgalmi adót vetnek ki az ilyesmire, miközben a tsz- melléküzemági tevékenység legtöbb más területe forgalmi adó mentességet élvez. Ez nem véletlen. Az állam behatárolja a tevékenységi köröket. A Megyei Pártbizottság is az országos alapelvekből indult ki, amikor hangsúlyozta: a melléküzemági tevékenység bővítése hasznos, kívánatos, de a „növekedés természetszerűleg nem mehet az elsődleges tevékenység — a mezőgazda- sági termelés — rovására, sőt ellenkezőleg, annak továbbfejlesztését kell, hogy elősegítse”. Ma még, az új segédüzemágak kialakítását nem mindig előzik meg gazdaságos- sági számítások, így megtörténik, hogy menetközben derül ki, hogy az új üzem ráfizetéses. Aligha szükséges bizonyítani, hogy nincs ez így jól. Azt viszont már a legtöbb tsz felismerte, hogy az ellenkező véglet, a puszta nyereségszemlélet sem célravezető. A fokozódó gépesítések következtében ugyanis egyre több lesz a felszabaduló munkaerő, következésképp növekedhetnek a foglalkoztatási gondok. így ítéltek az újpet- reiek is, amikor a fafeldolgozó üzemüket létrehozták. Bár az új üzem nem „hoz” nagy nyereséget, fenntartása mégis célszerű, hiszen vagy 30 embernek biztosít egész évi, folyamatos munkát Kislakások százai A melléküzemág nemcsak azért hasznos, meri, gyarapítja és egyenletesebbé teszi a tsz jövedelmét, hanem — és főképpen — azért is, mert több árut és nagyobb választékot biztosít a lakosságnak. Aligha lehet véletlen, hogy a MECSEKTEJ készítményeit vagy a nagykozári szörpöket széles körben ismerik, s jó a híre a Mecsek-szalámi nevű komlói húsfeldolgozó társulásnak is. A lakosság azt várja, kívánja a tsz-vezetőktől, hogy a tsz-melléküzemág elsősorban a helyi igényeket elégítse ki.’ A tsz-élelmiszerfeldol- gozók még csak részben felelnek meg ennek a kívánalomnak, más területeken viszont számottevő a fejlődés. Úgyszólván a megye mind a 101 tsz-e végez fuvarozásokat és kisebb-nagyobb szolgáltatásokat — autó- és motorszerviz, háztartási kisgépek javítása stb. — a lakosságnak. Több helyen szóba került már, hogy fodrászt, illetve cipészt is alkalmaz a tsz. Különösen az építőipari tevékenység fejlődött sokat. A belvárdgyulai példa ma már általánossá vált, s a tsz-épí- tőbrigádok ma már több száz kislakást építenek fel évente a falvakban, nem beszélve a tatarozásokról. iBSld Érvényben ni arad-e a kollektív^ Ml»«#! A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT rendeletileg szabályozta azt az eddig még nem tisztázott kérdést, hogy a vállalatok összevonása, vagy szétválása esetén menynyiben érvényesek az eredetileg megkötött kollektív szerződések. A rendelet kimondja: az összevonással, vagy szétválással létrejött új vállalatok a szak- szervezet vállalati szerveivel egyetértésben határozzák meg, hogy az addig érvényben volt kollektív szerződések rendelkezéseit hogyan alkalmazzák az új kollektív szerződés megkötéséig. — Pécsett mint ismeretes, a Ruhaipari Vállalat a Vegyesipariba, az Állatforgalmi pedig a Húsipari Vállalatba olvadt be. Tehát az ő esetükben az új kollektív érvénybe lépéséig a rendelet értelmében kell eljárni. Hasonló gyakorlatot kell folytatni a munkavédelmi szabályzat alkalmazásánál is. Engedményes ) hálószobabótor-vásár a dombóvári Bútorüzletben március lS-ig MECSEK-hálö SZIKRA-háló ERIKA-háló Régi ár 10 700,— Ft 11 700,— Ft 9 310,— Ft Űj ár 9 000,— Ft 9 000,— Ft 8 000,— Ft A MEGVÁSÁROLT HÄLÖSZOBABÜTORT SAJÄT GÉPKOCSINKKAL 50 %-OS FUVARENGEDMÉNNYEL HÁZHOZ SZÁLLÍTJUK 40 KM-ES KÖRZETBEN
