Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-26 / 47. szám
6 1969. febniAr 3A> Dunantuti naotd 4 közvélemény és a bűnözés Gondolatok a társadalmi önvédekezés szerepéről Van valami elemzést és elgondolkodást érdemlő ellentmondás az európai értelem - ben vett jó közbiztonságunk és számos állampolgárunknak a bűnözésre és a büntető bírói ítéletekre érzékeny nyugtalansága között. Néhány hónappal ezelőtt dr. Korom Mi - háíy igazságügyminiszter is úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a garázdákkal, az ember életét fenyegető súlyos támadásokkal szemben fokozni kell a bírósági ítélkezés szi ■ gorát. Bár az ítélkezés e tekintetben azóta országosan szigorodott,' sőt Baranyában a statisztikák szerint ezt megelőzően is általában határozott volt, arra utal számos apró jel, beszélgetéseink, előadások visszhangja, hogy még mindig nagyon sokan tartják enyhének a bírósági eljárásokat. A szigor mértéke Nem jó, hogy nem teljes a közvélemény információs térképe, s néha egyoldalúan csak a hatósági-hatalmi aktusra tevődik a társadalmi hangsúly. Anélkül, hogy elkívánnánk hárítani a dolgozók kritikáját a hatósági, hatalmi munkával szemben, bele kell reflektoroznunk a sokrétű társadalmi jelenség más összetevőibe is. Tesszük ezt azért, mert nem tartjuk még mindig kellőnek a közvélemény informáltságát, — beleértve az okok feltárásának és ismertetésének hiányosságait — és ezzel ösz- szefüggésben nem tartjuk teljesen tárgyilagosnak nem egy ember hazai bűnözésről kialakított vélekedését sem. A bűnözés elleni küzdelemben a hatósági eszközök szerepének lebecsülése épp olyan veszélyes, mint annak egyoldalú előtérbe állítása. Mit ér önmagában a bíróságok szigora? Ä középkorban a lopást gyakran büntették kerékbetöréssel, felnégyeléssel, s jó eset volt, ha a delikvens karjának levágásával megúszta. Ennek ellenére ismét és ismét akadtak tolvajok. Beccaria a haladó olasz jogtudós éppen a kegyetlenségbe csúcsosodó inkvizícióval szemben fejtette ki máig hiteles nézetét, hogy nem elsősorban a büntetés nagyságával, hanem a bűnvádi eljárás gyorsaságával (!) és következetességével (!) lehet eredményesen küzdeni a bűnözés ellen. Mi hozzátehetnénk ehhez még — jogpolitikánk alapján — a valamenv- nyi bűncselekmény felderítésének fontosságát is. De vannak közeli történelmi példák is arra, hogy a túlzott szigorral vipvázni kell. Érdemes visszaemlékezni az 50-es évekre, amikor azzal a jelszóval, hogv „téglánként is el lehet lopni egv országot” drákóian megbüntettük a kis j embereket is. (Akiknél és akkor már nem a nyomor, de a | szűkös anyagi helyzet még oka volt a bűnelkövetésnek, ! nem is beszélve az ellátásban j mutatkozó zavarokról.) j Természetes, hogy az „el- j nézés”, az ál jószívűség poli- ! tikai-társadalmi gyakorlata j ; ugyancsak nem kis „bűn”, er- 1 | re is van kemény történelmi ! leckénk. I A megfelelő mértékben he- j lyes szigorra szükség van. A I szigor mindig függvénye az ! elkövetés szaporaságának, i módjának és súlyának. Az j arányokra vigyázni kell, egyéni és társadalmi méretekben I egyaránt. Az értő humaniz- ; mus és az ésszerű szigor egy- ! mást erősítő folyamatok lehetnek, az indokolatlan ke- | gyetlenség és az áljószívűség pedig torzulásokat eredmé- t nyezhetnek. Mi a helyes mérték? A ha- ' tékony ítélkezés mércéjét nem lehet számszerűen úgy megmérni, mint a magasugrás mércéjét. De aligha tévedünk, ; ha azt állítjuk, hogy az adott j konkrét történelmi körülmé- i nyék között a jelenlegi bírói ; gyakorlat lényegében és ten- í denciájában — eseti hibák- j tói eltekintve — megfelel a : reális, józan társadalmi szük- I ségleteknek. I Nem szabad azonban elfe- j lejtenünk, hogy a bűnözésnek ' társadalmi okai, gazdasági és j tudati gyökerei vannak. A ki- ; váltó okok ellen harcolva le- ! hét csak eredményesen visz- szaszorítani a bűnözést. Hathatós önvédekezés Már közhely, de úgy lát- 1 szik, sokszor nem vesszük I eléggé tényszerűen komolyan, i hogy a bűnözés elleni harc legfőbb eszköze a bűnmeg- I előzés, ez pedig elsőrendű közfeladat. Miről van szó? A lehetőségek részletes fel- 1 tárása nélkül csak példaszerűen jeleznék néhány folya- ( matot. Itt van például az utó- ] gondozás. Előbb-utóbb valami I jó szervezeti megoldást kell ' rá találni, pedig az volna a jó, j ha széles társadalmi önigaz- 1 gatási feladat lehetne. Van- ; nak, akik ezt az utógondozást ' úgy fogják fel, hogy „túlzot- i tan védjük a bűnözőt”. Pedig itt nem egyszerűen humaniz- \ musról van szó, noha arról is ; szó van. Valójában az utógondozás a társadalom szükség- j szerű önvédekezése, mert ha ; a szabadult bűnözőt nem állítjuk munkába, nem adunk fedelet a feje fölé, holnap valamelyikünktől ismét lopni fog. Rendkívül problématikus társadalmi megítélésről van itt szó. Azt kívánjuk a közvéleménytől, hogy vesse meg azt, aki bűncselekményt követ el. A büntetés kitöltése után ugyanettől a közvéleményétől most már azt várjuk el, hogy fogadja vissza az előbb még megvetett embert. Nem kell sokat érteni a j szociálpszichológiához, hogy | megértsük, tömegméretekben j milyen bonyolult, ellentmon- j dásos érzelmi folyamat ez. — : Nem egyszer fordul tehát a í visszájára a folyamat. Nem | ítélik el eléggé a bűnözőt, s utána viszont nem fogadják | vissza. A szocialista erkölcsi j közvélemény nem a fekete- ; fehér, igen-nem egyszerűségén, nem a kőtáblák dogmatikus-idealista egyértelműségén, hanem a differenciáláson, a kulturált megítélést kívánó különböztetni tudáson alapszik. S ez nagyon nehéz dolog. (Kulturáltság és a tények pontos ismerete (információ) mellett sem fog máról holnapra megvalósulni.) Aztán volna feladatunk abban is, hoy néha szólni, sőt beleszólni kellene. Elcsépelt vitatéma ez már, de az figyelhető meg, hogy túlságosan az individuális bátorságban keressük a megoldást, kevésbé a közösség közös fellépésében. Ha egy garázdára az autó- | buszban egyetlen utas szól rá, a garázda azt az egyetlen j utast esetleg leüti, de ha j negyvenen szólnak rá, valószínűleg alig fogja várni, hogy j a következő megállónál eltűnhessen. Társadalmunkban a ! józan, becsületes többség van többségben, miért nincs akkor minden helyzetben több- j ségben? Miért ronthatja el három huligán háromszáz j tisztességes ember moziélmé- * 1 2 3 4 5 6 7 nyét? Érdemes azt a kérdést is feltenni önmagunknak, hogy j nem hunynuk-e sokszor és sokan sok minden fölött sze- \ met, nem késő-e csak akkor j kiáltani, ha már a közvetlen ' sajátunkról van szó? Más kifejezéssel ezt a feljelentés és a teljesen igazat mondó ta- j núskodás követelményeiben is I megfogalmazhatnánk. (Olykor persze találkozni lehet az ellenkezőjével is, rágalommal, intrikával.) De mégis túl gyakran látunk a bíróságokon I „óvatos” tanúkat, akiknek ' például az emlékezőtehetsége | a nyomozáshoz viszonyítva I ' már-már a hamis tanúzást sú- j I roló módon meggyöngül. — | 1 Csak egyetlen példát. Az | egyik városszerte felháboro- i dást kiváltó huligánügyben i a sértett kijelentette, ‘hogy ! „ha tudta volna, hogy ez a , vádlott azoknak a rendes szülőknek a gyermeke, feljelen-; | tést sem tett volna” ... így | | aztán az ítélet az előzetes hí- | rekhez mérve rendkívül enyhe volt. a megmaradt, a bi- [ zonyítható . tényadatokhoz . mérve — igen szigorú. | Vannak aztán olyan apró- ; cseprő negatív jelenségek is, amelyek hatása felmérhetet- ! lenül nagy, s ugyanígy fel- 1 mérhetetlenül nehéz is rajta ■ változtatni. Rengeteg nálunk Jogi tanácsadónk az úgynevezett apró szabálytalanság, az együttélési normák apró megsértése. így magas számot mutatnak a durva családi konfliktusok, a birtok- háborítási perek, a magánvá- das bűnügyek, vagy épp a különféle egyéb szabálysértések. Az e fajta apró negatívumok — a do’og modelljét nézve — a komoly, súlyos bűnelkövetések potenciális bázisai. Némi leegyszerűsítés árán állíthatjuk, ezek meny- nyiségéből emelkednek ki a súlyos elkövetések minőségei. Ugyanakkor épp az ilyen apró kis „közösségellenségekkel” szemben a legnehezebb, látszatra kevésbé is fontos a társadalmi méretű küzdelem. — Pedig e nélkül hathatós társadalmi önvédekezésről nem igen lehet szó. Ez egyben azt is jelzi, hogy a bűnözés tekintetében a jövőt illetően éppúgy nem volna helyes túl optimistának lenni, mint ahogy nem indokolt a borúlátás a jelent illetően. A dolog lényegét nézve a bűnözés összességében lassan csökkenő, de néha és Itt-ott emelkedő folyamatát még hosszú időn ót türelemmel viselnünk kell. (Mellesleg nyugati nagyvárosok polgárai a mi bűnözési arányainkat boldog örömmel viselnék is.) Mindenki tehet érte A bűnözést hosszú távlatban a gazdasági jólét, a magas fokú kulturáltság és a társadalmi normákhoz alkal- j mazkodó tudatosság tüntet- j heti majd el. Ennek ellenére sem szabad azonban azt hinnünk, hogy a negatív társadalmi jelenségek automatika- \ san tűnnek el, úgyszólván j mindenki tehet valamit eile- | ne. Ügy gondoljuk, ennek a mindennapos . lehetőségnek I puszta átélése az önvizsgálatot is ritkán teszi felesleges- ! sé. Dr. Csiky Ottó, a Pécsi megyei Bíróság elnöke. Ha a nyugdíjas munkát vállai... A nyugdíjasok munkavállalá- 1 sá/al kapcsolatban január l-től érvényes új szabályok bevezetése szükségessé tette, hogy az ellenőrzéssel kapcsolatos előírások is megváltozzanak. Nyugdíjast, illetőleg kivételes , ellátásban részesülő személyt vagy járadékost a munkáltató j csak nyugdíjas nyilvántartó lap egyidejű kiállítása mellett fóg- lalkoztathat. sürgősen! 1 db 5 tonnás IFA TEHERGÉPKOCSI 1 db 2,5 tonnás ROBUR TEHERGÉPKOCSI megegyezés szerint. Fogyasztási Szövetkezet Komló, Kossuth L. u. 13. A nyugdíjas munkábalépését követő 8 napon belül a mun- j káltató köteles nyugdíjas nyilvántartó lapot kiállítani és a kiállításról a nyugdíjfolyósító i sze-vei (Igazgatóságot) egyidejűleg értesíteni kell. A munkai- | tató által kiállított nyilvántartó i lapot és a kiállításról szóló értesítést a nyugdíjassal is alá | kell Íratni. Megbízásos viszony esetén a megbízó a nyugdíjas nyilván- i tartó lapot legkésőbb az első j díjazás kifizetését követő nyolc napon belül köteles kiállítani ; és erről a nyugdíjfolyósító szervet értesíteni. Ugyancsak köteles a nyilvántartó lapot és az érte- t sítést a Inyugdíjassal aláíratni. | Több munkaviszony egyidejű fennállása esetén az a munkáltató vagy megbízó köteles a nyugdíjas nyilvántartó lapot kitölteni és az eiről szóió értesítést a nyugdíjfolyósító szervnek megküldeni, aki a nyugdíjas munkakönyvét kezeli. Több munkaviszony vagy megbízás esetén a nyilvántartó lap vezetésére nem kötelezett munkáltatók vagy megbízottak a munkabér vagy díjazás kifizetését követő nyolc napon belül kötelesek a nyilvántartó lapot vezető munkáltatót a kifizetett ösz- sz egekről értesíteni felvezetés végett. A nyugdíjasról, aki munka- viszonyt létesít vagy megbízás alapján díjazásban részesül egy naptári évben csak egy nyugdíjas nyilvántartó lapot lehet kiállítani. Abban az esetben, ha a munkaviszony megszűnik és a nyugdíjas később másutt vállal újabb munkát, az újabb munka- viszony kezdetekor az új munkáltató az előző munkáltatótól köteles beszerezni a már vezetett nyugdíjas nyilvántartó lapot és azt előírások szerint vezetni. A nyugdíjas nyilvántartó lapra a munkáltató köteles a végzett munkával kapcsolatos minden díjazást felvezetni. Táppénzes állapotnál a kiszámítás alapját képező munkabérnek annyi ; napra eső összegét kell feltün- j tetőd, ahány napra a nyugdíjas j táppénzben részesül. A munkaviszony alapján és annak keretében kapott juttatásokat naptári hónaponként leg- | később a kifizetés napján kell 1 a nyilvántartó lapra felvezetni, j Abban az esetben, ha a kifizetés később vagy utólag történik, 1 a nyilvántartó lapon azt is fel kell vezetni, hogy a kifizetett összeg a nyugdíjast mely hónapra illette meg. A megbízás alapján kapott díjazás összegét és a jutalmat arra a naptári hónapra kell feljegyezni, amelyben azt a nyugdíjas részére kifizették. Nem kell a nyugdíjas nyilvántartó lapra feljegyezni: 1. Az újítási és feltalálói díjat, i 2. Az utazási és szállásköltséget, valamint a kiküldetési napidíjat, illetve a kiküldetési költségátalányt. 3. A különélési díjat. 4. A természetbeni juttatás | pénzbeli értékének a nyugdíjas i által térítéssel fedezett részét. | 5. A szabadságmegváltás címén adott juttatást. 6. Az év végi részesedést. 7. A jubileumi jutalmat. 8. A felügyelőbizottság vezet«, ja és tagjai részére egy fel- ügyelőblzottságban végzett tevékenység alapján kifizetett juttatást. (25/1961. (XII. 15.) P. M- sz. r.) 9. Azt a juttatást, amelyet a nyugellátás megállapítása előtt végzett munka alapján utólag fizettek ki. 10. Szakszervezeti és vállalati segélyt ií. Az anyasági és az egységes anyasági segélyt. 12. A gyermekgondozási segélyt. 13. A temetési segélyt. A munkáltató a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz köteles be- jMentéit tenni, ha a nyugdíjas nyilvántartó lapra feljegyzett munkabérek, díjazások együttes összege a megadott keretösszeget meghaladta. E keretösszeg nyugdíjasoknál évi 6000 forint, termelőszövetkezeti járadékosoknál 3120 forint. Abban az esetben, ha a nyugellátásban, termelőszövetkezeti járadékban részesülés az évnek csak egy részében áll fenn. akkor a keret- öszeg ezeknél kisebb lesz, apait a munkáltatóval a nyugdíjfolyósító szerv minden esetben közöl. A bejelentésnek tartalmazni kell, a) a nyugdíjas nevét, b) személyi adatait, c) a nyugdíj- folyósítás törzsszámát, d) a nyugdíjas lakáscímét, e) továbbá, hogy a keretösszeg túllépését követően is munkaviszonyban áll-e a nyugdíjas vagy a munkaviszonyát megszüntette. A bejelentő és a nyilvántartó lapot a nyugdíjassal alá kell Íratni. Ezt megelőzően sem a munkáltatónak, sem a nyugdíjasnak külön bejelentést nem kell tenni. Abban az esetben, ha a nyugdíjas a keretösszeg túllépését követően ugyanabban a naptári évben munkabérben vagy díjazásban részesül, úgy erről a munkáltató, illetve a díjazást kifizető szerv a Njuigdíjfolyósító Igazgatóságot (szervet) értesíteni köteles. Ügyszintén köteles a nyugdíjas az eddigiekhez hasonlóan a nyugellátást folyósító szervhez minden olyan adatot vagy tényt bejelenteni, amely a nyugellátásra való jogosultságát vagy a nyugellátás folyósítását érinti. Természetszerűleg a nyugdíjas nyilvántartó lapra feljegyzett adatokat külön bejelenteni nem kell. A nyugdíjas nyilvántartó lap kiállításával és vezetésével kapcsolatos kötelezettségek elmulasztása, illetve megsértése esetén a munkáltató 1000 forintig terjedhető rendbírsággal súlyt- ható, és a jogalap nélkül kifizetett nyugellátás megtérítésére is kötelezhető. Ezek a rendelkezések nem érintik az esetleges büntetőjogi felelősségrevonás lehetőségét. A szüneteltetett nyugellátást a szünetelésre okot adó körül* mény megszűnése után a folyót sító szervhez (Nyugdíjfolyósító Igazgatóság) benyújtott kérelem alapján lehet újból folyósítani. Egyidejűleg igazolni kell a szünetelésre okot adó körülmény megszűnését. Ezen kérelmet pótolja a munkáltatónak az a bejelentése, hogy az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíjban részesülő személy január hónapba# munkaviszonyban áll és a nyugdíjas részére nyilvántartó lapot állított ki. Ebben az eset* ben a nyugdíj folyósításra ke» rül, kivéve, ha az előzC naptári évben fennállott keresőfoglalkozása miatt a folyósítás kol* látozása a naotári évet köve* tőén is fennáll. Frédi, jó emberünk... A napokban történt, hogy jöt- tünk lefelé a Széchenyi téren. A kávéház táján, az ebédre siető tömegben egyszercsak fiatalok tűntek föl. Mint mindig, ha idősebbek közt jámak-kelnek, most is eltökélten, látható nagy belső biztonsággal közeledtek s távolodtak az emberek és tárgyak közt. A kabáthajtókára tűzött jelvények legfeljebb az akualitásra hívták fel a figyelmet: Omega. Barátom arcán — nem neheztelő — inkább egy kissé aggodalmas mosoly húzott át. — Kíváncsi vagyok, hogy az én fiam milyen jelmezbe öltözik majd estére... — sóhajtott. — Ö is megy? — Nem volna értelme, hogy visz- esa tartsam. — Félted? — Nem. De, tizenötéves . .. Bizonyos vagyok benne, hogy nerr fVti. De, a fiú valóban tizenötév s. 4s ez nem közömbös életkor. A t ""ondom: nem közömbös életkor, es egyfomián gondolok a gyerekekre és a szülőimé. Mert az is lehet, hogy a fiú aznap este magára öltött néhány furcsa holmit az otthoni lim-lomok közül, és úgy jelent meg a nagy eseményen. Más szülők talán a lélegzetüket visszafojtva figyelték a kamaszaik készülődését, s ha nem is tettek megjegyzéseket, a lelkűk mélyén nehezteltek, és féltek is valamitől. Megint mások pedig, talán drasztikus eszközökkel is próbálkoztak, közben megfeledkezve, még önmagukról is. Mi is történik ilyenkor? Mert van valami, ami a felnőttekben, az idősebbekben ideges borzongásokat kelt. Sokszor elég egy ritmus, egy vállig érő hajzat látványa, egy kellemetlen újsághír, és az ideges borzongásból — mint a víz lassuló hullámzásából — fokozatosan előtűnik mindaz, ami riasztó. Rejtett tartalmú, csaknem titokzatos kifejezések, amelyek egyes szülők előtt már-már kultikus értelmet nyernek. Hosszúhajú „semlegesek” mezítlábas provók és mások csapata vágtatnak elő. Mitől van ez? A beat-zenében volna talán a baj'. Dehát, a fiatalok mindig énekeltek. Mindig is szerették a zenét. Húsz évvel ezelőtt mozgalmi dalokat, sanzont és érzelgős tangót énekeltek. Mostanában játszanak a mozik egy új magyar filmet, amelyben a fiatal kollégisták jóformán többet énekelnek, mint beszélnek. Népdalokat és mozgalmi dalokat énekelnek. A dal, a zene érzelmeket fejez ki. Ha fiatalok énekelnek, ezek az érzelmek csaknem mindig örömmel, élettel, lendülettel vannak tele. Most hallom a képzeletbeli választ: De, nem mindegy, hogyan énekelnek!... Ez, valóban igaz. Egy pszichológus cikkében olvastam: — Elképzelhető, hogy a gyöngébb idegzetű, hisztériára hajlamos fiatalok valóban eljutnak a beat-zene hatására az extázis határáig, és önkéntelenül sikoltanak. Valamiféle tömeghatás is elképzelhető. De, véleményem szerint a legtöbb fiatal azért sikolt, mert ez a divat. A normális, egészséges embertől idegen a gátlástalanság... • Mondják, hogy az Omega múltheti szereplése alkalmával bizonyos asztalok összetörtek. No, nem úgy törtek össze... A lelkes közönség 'gyszerűen nem fért el, a hátsó orokban az asztalokat is igénybe kellett venni, és az asztalok egy bizonyos súly után összecsuklottak Kevés volt a heiy, az idő, és mindenki látni sasrette volna öhm. Dehát, kik ők valójában? Olvasom a nyilatkozatukat. 1963- ban egy úttörőműsorban mutatkoztak be. Akkori példaképük a Sha- dows-együttes volt. Ami pedig a hajviseletüket illeti? Idézem őket: „... Mi ezt a frizurát jelmeznek, a műfaj kellékének fogjuk fel, és jobban szeretjük a valódit, mint a parókát.. Fontos pillanat ez, gondolom. — Paróka?... — enged föl lassan egy óvatos sóhaj. — Paróka?... — szomorodik el egy pillanatra a kedves arc. Valami fölengedett. Már nem az, ami az előbb volt. Az az érzésem, gyakran megtévesztő a magatartás „parókája”. Aki a század elején született, és ma meglát egy miniszoknyás lányt, rezignáltan elfordul, és azt mondja magában: Micsoda erkölcstelenség! 0, micsoda erkölcstelen kor!... Az volna a mi korunk? Valóban? Dehát, miért? Mert a fiatal lányok rövidebb szoknyában járnak? Mert a régi, pajzánkodó diákdalokat, s majd a mozgalmi dalokat felváltotta a beat-zene? Mert az egyéniség valamiképp most is szerephez akar jutni, s ehhez több lehetősége van? Legfeljebb az okoz kis zavart, hogy nem nagyon elégszik meg azzal, hogy az iskolában a legjobb matematikusok közé W tozik. Valamiképp utat keres ma« gának, s úgy gondolja, ha tetszetős „parókákat” ölt, nemcsak megbotránkoztatja a világot maga körül, de ezáltal különös szerepet is tölt be, amit előtte még soha senki más, és utána senki soha többé. Dehát, nem tudják — s ha tudják is, nem gondolnak rá — hogy a fiatalságban az a legkeservesebb, hogy napról napra rövidebb lesz. A fiatalok egy idő után mind megöregednek. A kor fiataljainak „parókája” alatt valószínűleg sok meglepetés rejtőzik. Sok olyasmi is, amit eddig föl se foghattunk. Látom az elnéző mosolyt: — És a bekecsele, amelyekbe nyáridőben szabályosan beleizzadnak? Az öltözetek, amire nincs értelmes magyarázat? ... Elismerem. Elismerem. Csak azt nem ismerem el, hogy ez minden, amit a magukénak mondhatnak. Végezetül még adós vagyok valamivel, és ez a cím. Nos, ezt elég nehéz megmagyarázni. Akik szokták hallgatni az Omega lemezeit, azok tudják, miről van szó. Akik nem szokták, azoknak hosszadalmas volna elmagyarázni, hogy tulajdonképpen mire is gondoltam egész pontosan, Thlery Árpái l f 1 á
