Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-23 / 45. szám

fM9. február 23. Diraonraii napi*» 7 A péctJ Szociáldemokrata Párt felhívása a sztrájk győ­zelme után 1 I A nagy sztrájk (1919. február 22.—március 13.) Előzmények A szerb megszállás alatt, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása előtt, a pécsi és Ba­ranya megyei munkásság leg­nagyobb hatású megmozdulá­sa volt az 1919. február 22— március 13. között lezajlott általános politikai tömeg- sztrájk, amellyel tiltakozott a megszállt terület népe a meg­szállás és annexió ellen és kö­vetelte a kivívott demokrati­kus szabadságjogok biztosítá­sát, harcra kelt a gazdasági nyomorúság ellen. A fegyverszüneti megálla­podások biztosítókéként 1918. november 14-én a megye te­rületére érkezett a szerb ki­rályi hadsereg. Tevékenysége és magatartása, valamint az egyre erősödő agitáció, amely az 1918. december 1-én profc- lamál't Szerb-Horváth-Szlovén (SHS) királysághoz akarta csa­tolni Baranyát is, mind erő­sebb ellenállásra talált. Vé­gül hatalmas politikai sztrájk­ba torkollott A Pécsi Nem­zeti Tanács és a szociálde­mokrata párt szavára hallga­tó munkás tömegek számára mind világosabbá vált, hogy a megszállás miatt hátrányos politikai és gazdasági hely­zetbe került a népkormány vezette magyarországi viszo­nyokhoz képest. Az elégedet­lenséget és a visszafojtott in­dulatokat feszítette a meg­szállás puszta ténye. A rá két napra Budapesten kikiáltott köztársaság éles kontraszt­ként hatott A szociáldemok­rata párt által megjelölt köz­vetlen nagy politikai cél (a demokratikus köztársaság) előtt záródott el az út A sorompót a demarkációs vo­nal jelentette. „A sors ilyen igazságszol­gáltatásába belenyugodni ön­magunk és elveink elárulása, feladása annak a harcnak, amelyért a munkásság a há­ború óta elszántan küzdött Nincs oly hatalom, amely jo­got formálhat a már kivívott demokrácia megsértésére, a még oly fontosnak kikiáltott katonai szempontok hangsú­lyozásának ürügyén sem.. .* Vélekedett a szociáldemokrata párt röplapja. Hasonló véle­ményen volt a párt lapja, a Munkás is. A Pécsi Nemzeti Tanács és a párt, egy sor polgári szer­vezetet is belevonva, NÉP- HATÁROZAT-ban tiltakozott az annexiós politikai tenden­ciák ellen. Az okmányt át­nyújtó vezetőket a megszálló hatóság letartóztatta. 1919. januárjában a terület politikai és közigazgatási irá­nyítását szerb fő- és alispán kinevezésével erősítették meg a fenti politikai vonal érde­kében. A szerb katonai és politikai hatóságok olyan te­vékenységet fejtettek ki, hogy a hihetetlen nyomorúságtól amúgy is szenvedő proletariá­tust egy roppant intenzitású politikai mozgalomba sodor­ták. A közvetlen okok \ Noha az ellenállás szelle­me ott lebegett a város fe­lett 1918. november 14. óta, tetté mégis 1919. február 21 —22-én sűrűsödött. A meg­szállt terület gazdasági kap­csolatait a demarkációs határ­ral megbénították. Az amúgy is gyenge áruforgalom telje­sen megszűnt a megye észa­ki részével, Budapesttel, és ax ország más vidékeivel. A nyersanyagok behozatala meg akadt, ez katasztrofálisan érintette a gyárakat. Egy sor üzem leállt, munkásait elbo- csáj tóttá. A királyságban be­vezetett pénzügyi reform sú­lyosan érintette a megszállt területek lakosságát. A ko­rona vásárló értéke negye­dére csökkent. A nekilendült párt és szak­szervezeti életet — gyűléseik és rendezvényeik betiltásával — letehetetlenné tették. A pécsi szakszervezeti tanács 1919. február 19-i memoran­dumában tiltakozását fejezte ki amiért a megszálló hata­lom: „...az alapvető gyüle­kezési joguktól fosztotta meg a szakmai egyesületeket is. A szakcsoportok mögött -is valamiféle politikai összees­küvésre gyanakodik.” A me­gye egyéb helyein sem volt jobb a helyzet. 1918. decem­berében alakult siklósi párt­szervezetet bezárták. Az elégedetlenség több eset­ben spontán tüntetéshez ve­zetett 1919. február 13-án Radovanovics Stevo katonai parancsnok hirdetményt tett közzé, amely szerint: „Min­den csoportosulást betiltok. Semmiféle gyülekezést, még magánházban, magán jelle­gűeket sem szabad megtar­tani. Azokat az egyéneket, akik valamely nem engedé­lyezett csoportosulásban vesz­nek részt, zendülőknek fo­gom tekinteni, s mint zendü- lőkkel fogok elbánni.. Ez nem maradt puszta fe­nyegetés. A bérharcban álló Zsolnay gyári, Hamerli gyári lakatosok, asztalosipari mun­kások valamint a pécs-üszögi munkások gyűlését fegyverrel kergették szét. A munkáso­kat bántalmazták. A panaszt tévő szaktanács beadványát válaszra sem méltatták. Az ellenállást a pártvezető­ség szervezte. A megszállt Bácska és Bánát városainak munkásaival is felvették a kapcsolatot és az együttes fellépés tervét fogadták eL Azonban e pártok szervezett­sége a munkások harci kész­sége különbözött. A hamaro­san megindult akciót ugyan egységesen kezdték, de nem harcolták következetesen végig a pécsi munkásokkal. A sztrájk 21-ón éjjel kez­dődött A Pécsre futó vasút­vonalakon megálltak a vona­tok. Február 22-én reggel 9 órakor — írta- a Munkás — „... megállt Pécs és környé­kének a vérkeringése, a mun­ka, a forgalom, az üzleti élet, a hivatali apparátus, minden. Mindez mintegy varázsütésre percek leforgása alatt ment végbe. Délelőtt 10 órakor már nem volt munkaszerszám, amely produkált volna, nem járt a villamosvasút, az üz­letek redőnyei lebocsájtva... megállt a vasút, távirat te­lefonforgalom ... a tereket ün­neplő, tétlen sokaság lepte eL Este a színház, a mozi sem tartottak előadást, egész már­cius 12-ig. Nem volt utcai vi­lágítás... mert a gázgyár is sztrájkolt. A pécsvidéki bá­nyák munkássága természete­sen elsők között szüntette meg a munkát, általában véve semmiféle üzem, még az élel­miszeripar üzemei sem vol­tak kivételek a munkabeszün­tetéstől .. Félelem nélkül 42 tagú delegáció ment Nőé János szociáldemokrata párt­titkár vezetésével a szerb pa­rancsnokságra és írásos me­morandumban terjesztette be a munkásság gazdasági és po­litikai követe1éseit. A küldött séget azonnal letartóztatták Másnap reggel már elborítot ták a falakat a halálbüntetés sei fenyegető plakátok. Mind ez, mind pedig 25—27 között megjelent újabb fe nyegető hirdetmények ered ménytelenek maradtak. Ugyai ebben az időben csapás mérnek a munkás szerveze tekre. Házkutatást tartanak > Munkás Otthonban. Bezár ják az egyleti helyiségeket Betiltják a munkásképző elő adásait. A munkásság- tiltako zása jeléül a Széchenyi tém vonul. A megszál'ók lova csendőrsége fegyverrel oszlat ja fel a tömeget. A párt vezetőinek letartóz ^tatásával akarnak gátat emel ni a mozgalom előtt. 25-éi Nőé János párttitkárt, Hajdi Gyulát, majd Kováts Jánost a gázgyári munkásak szak szervezetének vezetőjét, Kalái Jánost, Lefkovics Ernőt, Bér ta Istvánt, Szebényi Istvánt Kiss Edét, Bauer Károlyt, A1 tér Lászlót, Lakatos István postás illetve vasutas munka sokat letartóztatják. Hasonlí sorsra jut másnap Zidaric: József, a vas- és fémműn kái szakszervezet bizalmija. Vág< Sándor és Weisz Pál párt­választmányi tagokat ugyan csak 26-án vették őrizetbe. A pécsbányatelepi és szabolcsi helyi csoport vezetői elmene­kültek, de helyettük is túszo­kat fogtak le. Eszékre, majd innen Mitrovicára szállították a foglyokat. Győzelmes sztrájk A harcban nem maradi magára Pécs munkássága, Szimpátiával figyelte küzdel­mét az űj délszláv állam mun kássága. A sikerben nem je­lentéktelen tényezőként ha­tott, hogy a megszálló hatalom figyelmét erősen lekötötte ugyanebben az időben kirob­banó és különösen Bosznia és Hercegovinában kiszélesedő sztrájk. A kormány utasítására Haj du Gyulát szabadlábra he­lyezték és visszatérve Pécsre a tárgyalások megkezdésére hatalmazták feL A párt veze­tősége által benyújtott köve­telésekre a helyi katonai pa­rancsnokság a szerb közigaz­gatás vezetőivel közösen ga­ranciát vállalt. Március 15-én, a győzelmes sztrájk utolsó aktusaként a pécsi szociáldemokrata párt küldöttsége Belgrádba uta­zott. A tárgyalások eredmé­nyeként a párt fenti követe­léseit elismerték. Pécs mun­kásságának és polgárságának küzdelme magyarságáért, po­litikai valamint gazdasági helyzetének javításáért, átme­netileg sikerrel végződött Dr. Szita László VITA KULTURÁLIS ÉLETÜNKRŐL Nem értem egészen ponto san ezt a vitát. „Hagyomá­nyainkhoz méltóan”? „Kultúr- centrum-e Pécs?” Alighanem a kérdést a legszerényebber is csak így volna szabad meg­fogalmazni: Mi’yen lesz Pécs szellemi-művelődési arculat« 20-00-ben? Mert amilyen ma, az teg­nap dőlt el; s holnap olyar lesz, amilyennek ma megál­modjak. Egyetlen szerény, de elgon­dolkoztató példa: Amikor a múlt század elején a pesti Nemzeti Múzeum falait fel­húzták, az épü’et jóformán egy legelő közepén állt. Itt éri véget a város. Mögötte zaj­lott az a József napi vásár, amely részben tömegét adta annak az emlékezetes már­ciusi napnak. Több, mint száz esztendő telt el azóta. De az épület impozáns méreteivel, nemes arányaival ma is bele­illik a körút palotasorába. A világvárossá lett Pest felnőtt hozzá... A múlt század har­mincas éveiben Pollack Mi­hály olyan csarnokot emelt a műveltségnek, amely több. mint száz éve otthont ad az ország legelső könyvtárának és múzeumának. Az építészet — egy város szellemi jövőjé­nek megépítése, megtervezése — ma sem adhatja alább. A hagyományokkal egy éti­ként is csínján bánjunk! A térbeli és időbeli távolság jócskán megszépíti a dolgo­kat. Annak a pestinek, akinek csupán kétféle emberpéldány létezik, fővárosi és vidéki, s akinek Albertfalvánál meg­szűnik az ország határa, köny- nyú némi nosztalgiával és bűntudattal azt mondani: Ha mindenáron vidéken kellene élni, akkor az Pécs legyen ... Az időbeli távolság is beara­nyozza a múlt emlékeit. Hol­ott a város táji képe nem azonos annak szellemi arcu­latával. S ha nagyon őszintén és egészen közel hajolunk Pécs múltjához, arra is fény derül, hogy ez a kép, (me­lyet főleg szépirodalmi alko­tások, Burányi, Babits, Kodo- lányi, Weöres művei őriztek meg) cseppet sem hízelgő. Zegzugos utcák... Szőlők közt bóbiskoló, hangulatos présházak... Téli borozás ... Egyletek ... Dalárdák ... Le­függönyözött ablakok mögül kiszűrődő kamarazenálés ... 1910-ben, amikor a Nyugat és Ady felolvasó estet rendezett a városban, mindössze 200 (azaz kettőszáz) ember volt kiváncsi a modern irodalom­ra! A harminc, vagy ötven év előtti Pécs szellemi élete, a „hagyomány”, minden elis­merésre méltó értéke mellett, egy vidéki magyar kisváros keretei között, mondhatnám: a manufaktúra viszonyai között tenyészett A szétszórt, apró múzeumok, az irodalmi tár­saság, a dalárdák, az egyle­tek ... Ezek hagyományozód- tak ránk, s nagyrészt ma is ezek adják az alapokat. Az­óta azonban csaknem három­szorosára nőtt a város lakos­sága. Méreteivel, Igényeivel Pécs európai rangú középvá­ros lett. Kulturális jövőjének megtervezésénél is ezt a hol­nap kétszázezer lelket szám­láló várost kellene látni. Ha hamarjában példát kellene mondani: a mai Zágrábban, vagy talán Krakkóban keres­ni ezt a jövőt S nemcsak egyszerűen a város lakosságának számbeli gyarapodásáról van szó. Ná­lunk húsz éve művelődési és ízlésbeli forradalom zajlik az emberek életében. A betű és a kép, a könyv és a film (a tévé) vált ennek a változás­nak legfontosabb eszközévé. A folyamatnak nemhogy elé­be menni, de vele még lépést tartani se lehet házimuzsiká­lással. matinékkal, egyletek­kel. A jövőt nem lehet kis­ipari alapon megtervezni. Az iskola, a könyvtár, a képtár, a rotációs papír, a tévé, a hangversenyterem, a népmű­velés, a tömegkommunikáció — ezek a holnap művelődési- szellemi szintjének alakítói. A vitát is ebbe az irányba Úi műsorára készül a Mecsek táncegyüttes- volna jó terelni. Az oktatás- személyi és tárgyi feltételei- megfeielőek-e? Az iskolái! i nevelnek-e olyan közönséget i amely 2000-ben is közönsége • lesz a művészetnek? (A mai ! tízegynéhány évesek csak i negyven évesek lesznek ak­kor!) Érdemes-e elavult mű­. velődési intézmények toldoz- ! gatására-foltozgatására annyi! . költeni, amennyiből akár úja! lehetne építeni? Mikor és kinek sikerül végre feloldani azt az ellentmondást, hogy az : ország talán legújabb és leg­értékesebb festészeti anyaga vándorol Pécsre nemes ada- . kozák és vásárlók jóvoltából ' — raktári tárolásra? A fő kérdésekre vetett figyelem az ' értékeket is jobban kiemel- ' né: pL a könyvtárak ered- ’ ményét, az újságolvasás ma- ‘ gas mutatószámait, a tévéné­zőknek alighanem az orszá- ; gosnál magasabb igényét stb. Katona József százötven éve, igaz, csupán egyetlen művelődési ággal, a színját­szással kapcsolatban, már megfogalmazta a művelődési élet felvirágzásának feltéte­leit. A múltra vonatkoztatva és negatív formában így tette föl a kérdést tanulmányának címében: „Mi az oka, hogy Magyarországon a játókszíni költőmesterség nem tud láb- rakapni?” Katona az állandó színház, az eredeti színmű­vek, a tehetséges színészek, az igényes közönség, az értő kritika hiánya miatt panasz­kodik. A tanulmányban kifej­tett okok — színükre fordítva! — nemcsak egy műfaj, de egy város (sőt talán ennél na­gyobb közösségek) számára Is megjelölik a szellemi élet megújulásának összetevőit. „Színház” (azaz épületek, mű­velődési intézmények), „szín­művek” (a falakat megtöltő tartalom, azaz művek), „sziné- szek” (tehetséges alkotók), — a többit már zárójel nélkül is értjük: — igényes közönség, valamint a közönséget és az alkotókat nevelő kritika nél­kül, azt hiszem, holnap sem válik művelődési központtá valamely város. A művelődési élet sajátos honi szerkezetét figyelembe véve egy dolgot még hozzá kell adni Katona igazságához Azt ti., hogy a művelődési életnek két fókusza, sarkpont­ja van ma nálunk, amelynek összhangjától vagy ellentmon­dásától a művelődés egészé­nek eredményessége függ: az íróasztal és a műhelyasztal. Két feladatkört szeretnének jelölni e szavak. A „hivatalét” és az „alkotóét”. Az egyiken születnek az okos elhatározá­sok, rendeletek és intézkedé­sek. a másikon a művek. Az egyiktől függ a művelődési lehetőségek megteremtése, a „rendelés”, a másiktól a ke­retek a’kotással való megtöl­tése. A szellemi élet erjedése, jövendő művelődési eredmé­nyek csak a kettő harmóniá­jából születhetnek. A város mai művelődési életének fogyatékosságairól, „negatívumairól” egy hiba­jegyzékkel fölérő felsorolást már olvashattunk e vita egyik hozzászólójától. („Kultúrcent- rum-e Pécs?”) Az önkritikus szembenézését némileg ár­s nyalja, hop’ aki elvégezte — :i igaz, szubjektív számvetésnek k szánta, — hivatalából követ- t, kezően maga is érdekelt a e város közművelődésének jelen ti állapotában. Magam, aki in- k kább a műhelyasztal oldaláról szemlélem Pécs művelődési- életét, úgy látszik, reményt- keltőbbnek Ítélem a képet, t mint az. akinek „hivatalból” it módjáLá/i ál! a dolgokon s lendíteni. A „hivatal” önkri- á tikus szembenézése azonban z mindenképp kezdete lehet a ;- gazdagabb, a tevékenyebb a „szellemi holnap” kialákításá­- nak. .1 5 ____ z Innét, a műhelyasztal mel- " lől csupán egyetlen haik s6- ” hajt engednék világgá: A mű­* vek akkor is megszületnek, " ha nem várja őket senki. Az '• alkotó közérzetének és a mű i jövendő sorsának azonban i igazán az használ, ha valósá­- gos igényt szolgál. Értéke- r sebb, hasznosabb a munka, i ha végzője érzi, hogy szük­- ség van rá; ha tudja, hogy ! számítanak rá. Az alkotóerő > és alkotókedv szabad kibanta- . kozása a feltétele a holnap t megszülető értékeknek. De az i értékek haszna, hatása már . attól függ, hogy talál-e vissz- j hangra, elismerésre, legalább . adatszerű regisztrálásra. Ami­vel egy város megtarthatja j tehetségeit, kitermelheti jö- . vendő művészi értékeit, csak . az igény, a megbecsü’és, az I okos „elvárás”, az elismerő . „odafigyelés” lehet. S mivel holnap és holnap- 1 után is, 2000-ben, a kétszáz- : ezer lakosú Pécs is Budapest • mellett (és nem ellenében) ' akar „kultúrcentrum” lenni, ; nem árt valamire ügyelni: a 1 kisebbrendűségi érzésre, s az ' ebből fakadó bajokra. Az ér­tékek lebecsülésére és túlbe­1 csülésére. A provincializmus mindkét irányból kísért. Ilyen ; kísértés a valóságos értékek föl nem ismerése, szellemi ja­vaink elkótyavetyélése, a lehe­tőségek ki nem használása, az eredmények lekicsinylése, az önbecsülés hiánya, az igények­ről való lemondás... A má­sik véglet is szomorúan mo­solyogni való. A szellemi gőg, a fölény érzése és éreztetése, a múlt talmi csillogására tör­ténő hivatkozás, a közéoszer dresszúrája, harmadrangú ér­tékek megkoszorúzása ... A tisztelet és elismerés hiá­nya, valamint a lehetőségek korlátainak érzése egyaránt kisebbrendűségi érzést szüL E veszély fe’ismerése talán az első lépés lehet a tegnap és a ma valóságos értékeinek megtartása, valamint új mű­velődési eredmények megszer­zése felé. Mindez az olvasó előtt talán általánosnak és evidensnek látszik. De éppen egv olvan vitában, ahol könnyen csá- - bul a hozzászóló, hogv egyéni élményekkel, szubjektív val­lomásokkal rukkoljon elő. ta­lán nem árt a közhelynek '"élt — s éppen ezért igen könnyen feledésre íté’t — vi- ’ágos fö’ismerícekre is rám”- tatni. Igazságuk nem attól fakul, hogy újra és útra el kell ismételni őket. hanem ha nem gondolunk rájuk. Tüskés Tibor A Mecsek együttes tavaly tavasszal a Táncművészetek Hetén, a lengyelországi tur­nén és decemberben a Ma­dách Színházban komoly si­kereket aratott. A kü; földi kritikák a hivatásos együtte­sekkel egy sorban, sőt néha zelük szembeállítva említik a bécsieket. A Muzsika mostani, februári száma is kiemeli az együttes kiváló képességeit. :eljesítményét. Simon Antal koreográfus /ezetésével most új műsorral cészülnefe a táncosak az Al­földi Néptáncfesztíválra. ame­lyet kétévenként rendeznek meg, meghívásos alapon. Két művel szándékoznak felléoni, mindkettőnek Jakab 7rl*án a zeneszerzője. Az egyik tár- sada’mi ihletésű szám, a má­sik kifeiezetten folklór 'elle- gű sárközi motívumokra *nül. Az utóbbi óldonsáer ■’Hhan rejlik hogv felhasznál H a Bóbita együttes által mái rég­óta alkr'— - .-ej- ' —• — mót, amit ezideig még sehol sem alkalmaztak a néptaao- sgyüttesek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents