Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-22 / 44. szám
6 ünnanttiii namd 1969. februdr ft Horizont Kisebb a vírusnál Aa angol tudósok egy váratlan rejtélyen törik a fejüket. A juhok körében elterjedt súlyos idegmegbetegedést vizsgálva, arra a következtetésre jutottak, hogy a betegséget nem baktériumok vagy vírusok váltották ki, hanem ezeknél jóval parányibb valami. Ezt a „valamit” nem tudják sem szűrőkkel felfogni, sem vegyszerekkel, és magas hőmérséklettel vagy radioaktív sugárzással elpusztítani. Egyes tudósok úgy vélik, liogy az angolok a tudományban eddig még ismeretlen élettelen kórokozókra bukkantak. £rátültetés a szívinfarktus ellen Egy zürichi orvostanár 1000 operált páciensen szerzett tapasztalatai hlapján megállapította, hogy az átültetett ér elláthatja vérrel az infarktustól fenyegetett szívet. A sebész csatornát fúr az elmeszesedett szívizomhoz, és ide helyezi a mell-artéria egyik levágott ágát. Ebben az ér zsákutcában csakhamar új éredény-összekötteté- Bek keletkeznek a vénákkal, timely ek a váráram lefolyását szabályozzák. A páciensek 80 százaléka az operáció után lényegesen jobban érezte magát. A galambok mindig 11 órakor váltják egymást a tojásokon.., \ napi teljesítmény 15 tonna réz Honnan tudják az állatok, hány óra van? Napnyugta előtt egy órával hazaindulnak a rigók A rigók egy órával napnyugta előtt abbahagyják az élelemkeresést. Ilyenkor csoportokba gyűlnek és éjjeli tartózkodóhelyükre repülnek. „Hálótermeik” olykor 13 kilométerre vannak „nappali szobáiktól”. Egy óra múlva már alszanak is Hajnalban visszatérnek előző helyükre. A galamboknál a nőstény mindig éjszaka ül tojásain. Délelőtt 11-kor felváltja a hím galamb. Pontosan 13.30- kor ismét az anya foglal helyet a tojásokon. Percre pontosan A rákoknak is pontos menetrendjük van. Apálykor kimásznak gödreikből. Másfél órás szieszta után egy órai séta és udvarlás következik. Utána mintegy varázsütésre eltűnnek a barlangokban, és gondosan el is tömik azok nyílását. A dagály első hulláma zárt ajtókra talál. Soha nem maradnak kinn óvatlan rákok. Á méhek is meglepő precizitással szervezik meg napjaikat. A legtöbb virág csak a nap bizonyos óráiban tárja eléjük a nektárt. Az okos méhek azonban nem pazarolják idejüket. Korán reggel elindulnak mézet gyűjteni, és sajátos táncukat végezve kölcsönösen tájékoztatják egymást repülésük irányáról. A nap többi részében, rácáfolva a hallatlan szorgalmukról szóló legendára, a méhkasban lustálkodnak. A méhek a nap állásából tájékozódnak. Ha a napot felhők rejtik, a megvilágítás erősségéből ítélik meg az időt A. Forel svájci fizikus kísérletet végzett méhekkel. Reggel 8-kor déli irányban ! tette ki táplálékukat, délután j 6-kor nyugati irányban. A mé- I hek három nap alatt ponto- | san megismerkedtek ezzel a j menetrenddel, és az étkezések helyével. Reggel 8-kor dél felé repültek, délután 6-kor nyugatra. A vándormadaraknak különleges érzék súgja meg, mikor kezdjék meg vándorlásukat a meleg országokba. Kaliforniában például március 19-én kezdődik a tavasz. Pontosan ezen a napon térnek vissza a fecskék Dél-Ameri- kából. A vándormadarak éjjelnappal repülnek, szép időben és esőben egyaránt. Csak va- í lóságos meteorológiai katakliz- | ma késleltetheti őket Úti ! órájuk hallatlanul pontos. | A tudósok megpróbálták ! mesterségesen megzavarni en- ' nek az órának működését. A. j Wolfram biológus Kaliforniában telelő madarakat bezárt | egy röpdébe és a normálisnál két hónappal meghosszabbította számukra a világos, meleg napokat. A hamis nappal és meleg által megtévesztett madarak elkezdhettek volna fészket rakni, de nem tették — legtöbbjük elrepült. Úgy látszik, a fénytől és a melegtől vagy a sötétségtől és a hidegtől függetlenül állapítják meg költözésük időpontját. S az ember? Hasonló példákat találhatunk a növényvilágban is. Gyakran gondolkodunk, hogy lehet, hogy a virágok hajnal előtt nyitják ki kelyhüket, amikor a nap még nem kelt fel. Bünnin tübingai professzor ezt a kísérletet végezte: virágokat helyezett el egy sötét szobában. A sötétség ellenére a megfelelő időben kinyíltak. Ezután néhány napig hideg levegőt fuvatott rájuk. A virágok lehajtották fejüket, le- bocsátották leveleiket. Mikor egy napon abbahagyta a kísérletet, azt látta, hogy a virág abban az órában ugyanúgy viselkedik, mint a megelőző napokon. A virág tehát emlékezett a kísérletre? Ezt a különös időérzéket még a primitív algáknál is megfigyelhetjük, amelyek éjszakánként a trópusi tengerek mélyén foszforeszkálnak. Mesterséges környezetbe telepítve, ahol nincs éjszaka és nappal, foszforeszkáló fényüket továbbra is az éjszakai órákban figyelhetjük meg, tehát nem a tényleges fényviszonyok működtetik biológiai órájukat Az ember a napkeltével és napnyúgtáVal méri idejét, ál- j lítja be napi programját Az j időt az óra mutatja számunk- ; ra. Szervezetünknek azonban más időmérő eszköze is van. * 1 Bármelyik belső szervünk fi- 1 zikai, kémiai aktivitása meg- j mondhatja a pontos időt. A vérünkben például 11 és 13 óra között maximális a hemoglobin mennyiség. 16 és 18 óra között minimális. Az : egész emberi szervezet 24 órás j ritmusban hullámzik. A szívverésből, a májmunka aktivi- I fásából, a vér vegyi összeté-1 teléből, különböző belső el- j választású mirigyek munkájából igen pontosan meg le- i hét állapítani, hogy hány óra van. A 400. nemzedék Az emberi szervezet emlékezete kétségkívül kevésbé merev, gyorsabban és jobban alkalmazkodik a körülmények változásaihoz. Ha repülőgépen a föld másik végébe utazunk és ezzel kapcsolatban felborul a nappal és a2 éjszaka, az alvás és az ébrenlét ciklusa, a zavar három nap alatt kiegyenlítődik. Az állatok órája nem ilyen rugalmas. A legprimitívebb szervezetek még lassabban magáinak. Az említett fosz- foreszkáló alga 400. nemzedéke is ragaszkodik a régi íoszforeszkálási periódushoz, pedig már 400 ősét fosztották meg a mesterséges környezet révén a nappal és az éjszaka normális ciklusától. Az ember gyors alkalmazkodása a változó körülményekhez szintén az emberi faj fölényét bizonyítja az egész szerves világban. A pécsi bányavízből kitenyésztett ■ A pécsi bányavízből kitenyésztett Tbyobaciilus desulíuricans I Thyobacterium thyooxidans Fémbányász baktériumok Otven-száz százalék hatásfokkal dolgoznak — Sokat ígérő kísérletek a Mecseki Szénbányáknál Bőrpótlás nylonnal Az Egyesült Államokban, a bostoni egyetemen dr. Donald Dressier súlyosan megégett állatok bőrét háromrétegű nylonból készült protézissel pótolta. A belső réteg igen finom nylon- velúrból való. Ez szorosan sióiul a test szöveteihez, megakadályozza. hogy hézagok képződjenek, amelyekben a baktériumok elszaporodhatnának. A középső réteg átengedi a gázokat, a külső réteg pedig lezárja az egészet. Mint közölték, a protézis kilenc nap elteltével a testszövet része lett. Antibiotikum a rák ellen A tokiói egyetem mikrobiológiai intézetében dolgozó dr. Harn ao Umedzava által 1962-ben előállított bureomicin nevű antibiotikum hatásos eszköznek bizonyult a rák egyes fajtáinak gyógyításánál. A klinikai ellenőrzések során 145 bőrrákban szenvedő beteg közül 29 meggyógyult, 45 betegnek pedig javult az állapota. A bureomicin kevésbé hatásos, ha a beteget előzőleg már radiaktív besugárzással kezelték. Meggyógyíthatok a bűnözők? Két éven át végzett kísérletek meggyőzték a Wormwood Scrubs-i tudósokat, hogy szexuális bűncselekmény miatt elítélteket mindössze meghatározott adagú női hormonokkal megfelelő orvosi kezelésben kellene részesíteni, s nem lenne kedvük újra bűnbe esni. A kezeléssel semmit sem vesztenének férfiasságukból. Negyven elítélt hajlandó volt alávetni magát a kis sebészeti beavatkozásnak, melynek során szintetikus női hormonokat tartalmazó pirulát helyeznek a bőr alá. A beültetett hormontabletta három hónapig hat, majd a műtétet meg kell ismételni. Több szabadlábra helyezett elitéit önként vállalta a kezelés folytatását. Angliában hamarosan rendszeresen alkalmazzák ezt a bűnt „megelőző” módszert. tij módszer a vér rög eltávolítására íz amerikai orvosok új el- ást dolgoztak ki. amellyel a ’■rögök eltávolíthatók. \z artériába egy lágy gömb- n végződő 80 centiméter hosz- í és 1—3 milliméter átmérőjű tétért vezetnek be. Miután a téter vége túljutott a vérrö- n. a gömböt megtölik vízzel, re a gömb eltávolítja a vérzőt. Ezt a módszert az alsó felső végtagok artériáiban, lamlnt a hasi artériákban eresen kipróbálták, i Ilyen előzmények után fog- i tak hozzá a különböző bá- : nyavizekből nyert kénbakté- ! riumok szelektálásához. — ! Ugyanis nem minden bánya. vízéből izolált kénbaktérium ! faj bizonyult „bányászkodás- I ra” alkalmasnak — csak a | gömb és a pálcika formájú, a kénbaktérium coccus, il- j letve bacilus alakja. Szovjetunióban az uralme- hanori bányák laboratóriumában kidolgoztak olyan j metodikát, amelynek segítségével a kimosó baktérium- j szuzpenziót újabb színtenyészettel dúsították. Ha ehhez a tenyészethez bizonyos kata- lizátor-oxidokat is kevertek, ! a rézkitermelés elérte a napi j 15 tonnát. A szuzpenziót nekik sem kellett megsavanjú* tani, mert a Thyobacius thyb- | oxidans mennyiség növelésé- { vei megindult az önsavanyí- : tas. A gyegtyárszki bányákban a baktériumokkal ter- m'elt réz önköltsége 150 rubel tonnánként A Mecseki Széntröszt kuta- ; tási osztályán egy évvel ez j előtt Kaurek Róbert mérnök J kezdeményezte, hogy a szén | öngyulladásában, feltevés sze- ] rint szerepet játszó kénbakté- | riumokat tanulmányozzuk, A I kutatási osztállyal kötött- szer- . ződés alapján, tanári munkám mellett, elkezdtük ta- i nulmányozni ezeknek a baktériumoknak az életműködését. Igaz, a mi célunk egészen más, mint az amerikai és a szovjet kutatóké. — Mi i azért vizsgáljuk őket. hogy ' szaporodásukat megakadá- I lyozzuk. A pécsi bányák vizéből sikerült izolálni a kén- I baktériumokat és azok kén- j hidrogén, illetve kénsavter- melését megfigyelni. Voltaképpen ugyanazon baktériumokról van szó, amelyeket fémbányászatra fogtak, a m! célunk az, hogy a bányatüzek bekövetkezésének egyik tényezőjét, a kénbaktériumokat megöljük. De ahhoz, hogy elpusztíthassuk, tudni kell. mit esznek, miből és hogyan építik föl a sejtjeiket. Azt már jól látjuk, hogy kénnel táplálkoznak, ha nincs a környezetükben kén vágj' szulfid, illetve szulfát tartalI mű só, akkor nem szaporod- j nak. Tudni kell, ha megeszik | a ként, plazmájuknak melyik vegyületébe épül be, hova inkorporálja a baktériumsejt a ként. Ebből a célból radioaktív kén izotópokat kevertünk a táptalajba és ennek ] segítségével követjük nyomón j a kén útját a baktériumsejt I vegyületeiben. Annyit máris tudunk, hogy egy kéntartalmú aminosav, a methionin lesz a támadható vegyület. Milyen furcsa is a természet — egyik oldalon azért fáradoznak — a kutatók, hogy a baktériumoknak mindent meeadianak ami életükhöz kell, a másik oldalon nedig az a cél, hogv megöljék őket, i mert veszedelmet, rémet je- | lentenek az ember, a bányász | számára! Takács Lustáé A bűvös negyvenes szám Az ember csak 40 éves kora után éri el alkotó erejének tel jeti Már a harmincas évek kezdetekor nagy feltűnést keltett „Az élet 40 évvel kezdődik” című könyv, anélkül azonban, hogy a társadalom megpróbálta volna azóta levonni belőle következtetéseit. Most azonban Wayne Dennis;. amerikai szociológus a kérdés mélyére akart hatolni és ezért alaposan megvizsgálta ebből a szempontból 738 jelentős személyiség életpályát, akiknek mindegyike legalább 80 éves lett. Beható vizsgálata elsősorban ari-a terjedt ki, hogy az adott személyiségek életének melyik szakaszában bontakoztatta ki legerősebben alkotó erejét. Wayne Dennis arra a megállapításra jutott, hogy a tudományos, az irodalmi és a művészeti teljesítmények terén a negyvenes évek a legeredményesebbek. Mindenesetre kivételeket állapított meg bizonyos tevékenységeknél. A muzsikusok és a matematikusok — ez a kettő csak látszólag oly ellentétes hivatás — gyakran már 30 éves korukban elérik alkotó erejük csúcspontját. Ennél korábban csak ritkán érnek el alkotó művészek rendkívüli teljesítményeket; ez főleg az építészeknél, a színészeknél, a zeneszerzőknél és a lírai költőknél fordul elő, akiknél gyakori a korai érettség. Általában azonban az ember a negyvenedik életéve után éri el legfőbb alkotóerejét. Ez vonatkozik például még a geológusokra és a regényírókra is, akik csúcsteljesítményeiket 50 éves korukban érik el. Wayne azt is megállapította, hogy a történészek, filozófusok és feltalálók csak 60 éves koruk után alkotják meg legnagyobb műveiket. Náluk is az a helyzet, hogy alapvető eszméiket és elgondolásaikat a negyvenes években kezdik átgondolni, de több-kevesebb időre van szükségük ahhoz, hogy a gondolatból a mű létrejöjjön. Alig tíz éve, hogy Amerikában és a Szovjetunióban baktériumok segítségével kezdték a föld alatti érceket „kibányászni”. Már megszoktuk, hogy a huszadik század páratlan furcsaságokat produkál, de a „baktériumbányászat” — már minden szenzációt túllép. Miről is van szó? Két kanadai kutató, Trussel és Dun- con Spanyolországba utazott, hogy a Rio-Tinto bányáiból elfolydogáló bányavízből egy kis mintát vegyen és hazavigye Kanadába. Ügy gondolták, hogy még az aranynál vagy az uránnál is nagyobb kincset szorongatnak. — Nem sokat tévedtek. Három évi kísérletezéssel, a spanyol bányavízből olyan baktériumokat sikerült izolál- niok, amelyek bizonyos kőzetekből rezet, cinket és nikkelt tudnak termelni. Találmányukat felajánlották Kanada négy legnagyobb bányatársaságának, s ma már nagyüzemi módszerekkel baktériumok segítségével termelik ki a fémeket olyan kőzetekből, amelj’eknak kohászati kidolgozása már nem gazdaságos. De mi is történt, amíg idáig jutottak? A bányavízből megfeleli: táptalajon kitenyésztettek kél fajta baktériumot. Az egyik tudományos nevén Thyoba- eillus desulfuricans, amely i szulfidokat (a fémeknek kénnel alkotott vegyüietét) kén hidrogénné redukálja, a másik a Thyobacterium thyooxi- dans, amely a keletkezeti kénhidrogént kénessavra éi kénsavra oxidálja. Mindkét baktériumfaj rend- szertanilag a baktériumot törzsébe tartozik. A fémszul- fidokat a régmúlt geológia: korokban ezek a baktériumot oxidálták vízben oldódó szulfátokká. Hosszú évek fáradságos kísérletei eredményezték, hogy az ősi életforma e jelenkori maradványai az emberi munka, a termelés szolgálatába állíthatók. Azt már igen régen megfigyelték, hogy bizonyos baktériumok képesek fémeket előállítani szilárd kénvegyületekből. Az említett kanadai kutatók is minden bizonnyal annak alapján indultak el a spanyolországi bányákba, hogy ott egykori feljegyzések szerint már 1670- ben használták a kénbaktériumokat réz kinyerésére. — Egyébként a baktériumokai csak 1683-ban fedezte fel a holland Leuwenhoeck. A kén- baktériumok céltudatos fel- használását csak 1900-tól lehet számítani, amikoris a spanyol bányák vörösréz termelését kalkopirit halmazokból végezték. Amerikában is mái az 1920-as évek táján alkal mázták a „kimosatás” mód szerét, de ott, sem hitték hogy a kapott fém baktérium-oxidáció eredménye. — Később egy amerikai bánya- társaság kutatói az elfolyt bányavízből izoláltak bizonyos baktériumokat, amelyel kénesek oxidálni a piritet é: más szufidot. A vaskitermelésnek ilyen bakteriológia: módszeréről először 1954-ber számoltak be a Salt Laks City-bea. Három-négy napi inkubáció után a pécsi bányavízben annyi kör baktérium keletkezik és annyi kénhidrogéni termelnek, hogy a vi megfeketedik tőle
