Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
t969. február Z. Duna ntau napio s Komló népművelése és a tanulóifjúság Egy jelentősebb vizsgálat részeként szóba került a Komlón működő Május 1. Művelődési Ház és az iskolai tanulóifjúság kapcsolata és az együttműködés megvalósítása is. Komló az ifjúság városa: általános iskolásainak száma meghaladja a 4 és fél ezret, gimnáziumában és szakközépiskolájában 650-en tanulnak, s az ipari tanuló intézetben 1000 szakmunkás képzéséről gondoskodnak. Számra nézve is nagyon jelentős mennyiség, fontosságát még fokozza, hogy fiatal korban fogékonyabbak, megszokhatják az állandó művelődést, és a későbbi korban az állandóan növekvő feladatokhoz képest is rendszeresen foglalkozhatnak önművelésükkel, és a társadalmi követelményeknek megfelelően élnek, szórakoznak, művelődnek. Az iskolák és a művelődési házak között sokoldalú kapcsolat alakult ki, mely általában zavarmentesnek nevezhető. A kapcsolat elsősorban azon alapul, hogy az iskolák tanulói a rendezvények, előadások, bemutatók és kiállítások rendszeres látogatóiként járnak a szakszervezeti művelődési házakba, másrészt az iskolai műsorok számára a művelődési házban helyet biztosítanak. A művelődési házak művészeti és szakköri csoportjainak a tanulók jelentős hányadát adják, míg a nevelők vezetőként, ismeretterjesztő előadóként működnek közre. A szakszervezeti könyvtár — amely a város ellátására hivatott — szép számú ifjúsági tagságot is magáénak mondhat Mégis, aki a jobbra törekszik s még eredményesebb együttműködést akar teremteni, annak a további lehetőségeket is kell kutatnia, és a munka feltételeinek további javítására kell törekedni. Ezt teszi a városi tanács művelődésügyi osztálya is, amikor a sokféle tényből, adatból, a helyzet alapos vizsgálatából a javítás feltételeit tanulmányozza, és a jelentkező feladatok elvégzésére készül. A művelődésügyi osztály vezetői azt tervezik, hogy az iskolák kulturális helyzetét, és kapcsolatait az iskola-igazgatókkal, és a kapcsolatot tartó úgynevezett népművelési felelősökkel együttesen megvitatják. Az igazgatók rendszeres törődése mellett a szakszervezeti művelődési házakkal mindig a megbízott nevelő tartja az állandó kapcsolatot: ó kapja a havi programfüzetet, ő ismerteti az iskolában az érdeklődésre számot tartható programot, és gondoskodik a szervezett látogatásról. A nevelők már a program készítése közben is közreműködnek, és élőre meghatározhatják az iskola szempontjából fontos kiállításokat, műsorokat és egyéb foglalkozási alkalmakat így elkerülhetik az esetlegességeket, a késői szervezést, a tervszerűtlen séget. Nagy lehetőséget látnak a művelődésügy vezetői az ifjúsági olvasók nevelése területén is. Az iskolai könyvtárak Komlón gazdag anyagot mondhatnak a magukénak, jól kiegészítik a város ellátását szolgáló szakszervezeti könyvtár állományát A komlói iskolái? tulajdonában 30 000 körüli kötet könyv van. Ez a szám magában foglalja az ifjúsági és a nevelői könyveket is. A komlói fiatalok szeretnek olvasni, és egyre inkább olvasnak is. Az iskolai könyvtárak eredményei nem mutatnak teljes képet, mert a tanulók a városi könyvtárban is sokat kölcsönöznek. Mégis, az iskolai könyvolvasás adatai sokféle következtetésre adnak lehetőséget. Mit mutatnak az egyes iskolai olvasási eredmények? Elsősorban: nagyon eltérőek. Van olyan iskola, ahol egy tanulóra kb. fél könyv, másiknál pedig 4—5, sőt egyik középiskolában 12 könyv kölcsönzése jut. Az eltérésnek sokféle oka lehet. Okozhatja a szakszervezeti, vagy más könyvtár használata, otthoni foglalkozás. Célszerű ezeknek a problémáknak a megvitatása is az iskolák igazgatóival, a könyvtárosokkal, és az irodalomtanárokkaL Igaz, hogy a könyvek mennyiségében és azok összetételében is vannak különbségek az egyes iskolák között. Ebben szintén van olyan adat, amely azt bizonyítja, hogy egyik iskolában minden egyes könyvre fél, másoknál 4— 4 és fél könyv kölcsönzése jut. Itt az eltérés már nem olyan nagyfokú mint az egyes tanulók esetében, de érdemes lenne a 8—9-szeres eltérés okait feltárni, és a javítás lehetőségeit meghatározni. Az elmúlt iskolai évben mintegy 15 000 iskolai könyvtári könyvet kölcsönöztek ki, és olvastak el a komlói iskolák tanulói, önmagában is szép eredmény. Most az iskolai munkát irányítók azzal foglalkoznak, hogy szervezettebb összefogást teremtenek az iskolai könyvtárak között, egymást rendszeresebben tájékoztatják a könyvállományról, a kölcsönzési eredményekről és ugyanakkor tervszerű kapcsolatot tartanak a városi lakosságot ellátó szakszervezeti könyvtárral és a könyvtárosokkal is. Ez nemcsak egyszerű szervezeti intézkedés, hanem nagyonis tartalmi-módszertani eredményekre vezethet. Komló és ifjúsága, a jövendő nemzedék nevelésének jelentősége megérdemli, hogy ezzel a feladattal a most elképzelt tervek szerint foglalkozzon minden érdekelt szerv és személy, és hozza meg munkájuk azokat az eredményeket, amely az ifjúság műveltségét magasabb fokra emelik. Bánfai József Tanácsköztársasági országos szavalóverseny A kisipari szövetkezetek nyék következnek, majd ápri- IX. országos szavalóversenyé- lis 13 és május 4 között hét nek előkészítése során olyan kerületi döntőt rendeznek; a javaslat született, hogy az továbbjutott baranyai ver- idei versenyt tegyék a Ta- senyzőknek például Kapos- nácsköztársasági Művészeti várra kell utazniuk. Az or- Szemle Országos Szavalóver- szágos verseny színhelye: senyévé. Szolnok, időpontja: május A szavalóversenyen azok a 16—18. vers- és prózamondók vehet- A versenybe két előadó nek részt, akik a Tanácsköz- számmal lehet benevezni, a társasági Művészeti Szemle rendelkezésre álló idő szá- alapszervezeti, üzemi, községi monként legfeljebb 7 perc. A és szövetkezeti bemutatóiról nevezési lapokat, melyek azo- továbbjutnak a márciusban nosak a Tanácsköztársasági rendezendő járási, városi, ke- Művészeti Szemle nevezési rületi színvonalversenyekre lapjaival, a tanácsok népmű- és ott arany fokozatot érnek velési csoportjai gyűjtik ösz- «L Ezután a megyei verse- sze. Az olvasni tudók felelőssége Amerikai beszámoló Megint felmutattunk egy érteket Van-e Bartók-kultusz Amerikában ?— Milyen az ENSZ székháza belülről ? Két hasáb a New York Times-ben — Étel mellé bárhölgy törökülésben New York, Broadway, ENSZ-palota, Boston, — a Pécsi Balett Amerkiában járt tagjai küldtek csillogó, színes üdvözlőlapokat ezekről a helyekről. De ami színesebb, gazdagabb: az emlékek lapjaira nyomódott sok kép, élmény. Ezekről beszél Hetényi János, az együttes egyik „amerikás” tagja., — A Kennedy repülőtér tulajdonképpen egy óriási kör. A szélén építették, sorban, körben egymás mellett vagy tíz- tizenkét légi társaság repülőtereit. Koppenhágából jövet, teli izgalommal — indulás előtt a gép elromlott, másik repülő vitt át bennünket az óceánon — szóval 6 órás késéssel megérkeztünk a Kennedy repülőtérre, villámgyors átszállás a bostoni járatra, ránkvágják az ajtót, már indulunk is, aztán végre Boston és Zsuzsa és Imre. ök, a Végvári—Eck kettős addigra már betanította az ottani balettegyüttest, csak mi, szólisták hiányoztunk. — A panzióban két ember heti 30 dollárt fizetett, azonkívül a takarítás, meg az ágyneműhasználat díját Az utat persze a Bostoni Opera Company fizette és mindent, ami az előadással járt A gázsink fejenként 485 dollár 50 cent volt, ebből 33 dollárt vontak le szakszervezeti hozzájárulásra. Háromszor léptünk fel. A színház? Csak egy puszta épület, amit a Bostoni Opera Company bérelt. Az USÁ-ban ugyanis mindenki visszatarthatja az adójának húsz százalékát kulturális rendezvény céljára. Ez is ilyen „húsz százalékos” társulat, főleg külföldi együttesek vendégszereplését szervezi. Ami haszon marad rajta, az a társaságé. — Tulajdonképpen ez volt a három Bartók-mű együttes előadásának amerikai ősbemutatója. A Fából faragott királyfit pedig az Újvilágban még sosem adták elő. Az ezeregyszáz személyes nézőtér mindhárom alkalommal zsúfolt volt, a darabok végén 5—10 perces vastapsokat kaptunk. Minden bostoni lap írt rólunk, a lepedőnyi méretű New York Times pedig két hasábos beszámolót közölt, ami önmagában is nagy elismerést jelent. Ugyanakkor a Fából faragott királyfi zenéjét nem igen dicsérték. Ügy látszik, mégsem olyan nagy a Bartók-kultusz Amerikában, mint idehaza hisszük. A Csodálatos mandarin és a Kékszakállú herceg vára viszont nagy sikert aratott, nemcsak a zenéje és a mi táncunk, hanem Szőnyi Olga operaénekesnő is. — A premier után egy bárban rendeztek számunkra fogadást Minden néző, aki jegyet váltott az előadásunkra, további 20 dollárért résztve- hetett a fogadáson is és másnap a neve benne volt az újságokban. Sorra bemutattak bennünket majd négy hatalmas köralakú asztalhoz ültünk, ahol finom falatokat találtunk, sőt az asztalok közepén egy-egy bárhölgyet törökülésben. A második előadásra eljött dr. Csatorday Károly, a magyar állandó ENSZ-küldöttség vezetője, és Nagy János, washingtoni magyar nagykövet is. Ök a Hilton Szállóban adtak számunkra fogadást Majd másnap autóikkal elvittek bennünket New Yorkba. — New York? — Hatalmas, lüktető, de nappal szürke város. Este aztán kivirul és káprázatos. Sok mindent láttunk. Csak egy élmény: Csatorday elvtársék bevittek az ENSZ- palotába, oda, ahová turisták nem mehetnek. Mindent végigjártunk, nagyon tetszett a tárgyalások méreteinek megfelelően változtatható nagyságú, elhúzható falú sale tárgyalóterem és egy hatalmas Chagall üvegfal. De legnagyobb élményt az jelentette számunkra, hogy ezen a három New York-i napon láthattuk az amerikai balett- és színházi élet keresztmetszetét. A Harkness iskola illetőleg együttes stílusa hasonlít _ a miénkhez. Martha Graham iskolája pedig szép, látványos, de kissé művészi torna szerű. Az orosz származású, világhírű Balansin vezette New York City Balett viszont többségünknek nem tetszett, unalmasnak, színvonaltalannak éreztük. Viszont láttuk a Helló Dolly egy részét néger együttes előadásában. Mozgalmas, díszletei, táncai, ötletei izgalmasak, a néger temperamentum sodró erejű volt. — Végül is azonban a legfontosabb kérdés: mit jelentett a magyar kultúrának és ezen belül Pécsnek, s a Pécsi Balettnek ez a vendégszereplés? — Csatorday elvtársék szerint nagyon sokat. Ök rendkívül örültek nekünk, mert mint mondták: a kis ország most megint felmutathat valami értéket. Hiszen az utóbbi években is ritka volt a magyar művész odakint, talán Ferencsik János, Fischer Anni és még néhányan. Pécs pedig először szerepelt az USA színházi életében. Aztán, úgy tudjuk: a Bostoni Opera Compa- nynak is jól jövedelmezett a meghívásunk. Nekünk a magyar ENSZ misszió jóvoltából tett három napos New York-i tanulmányút nyújtott sokat De azt hiszem, ez a turné a hazai kultúrkörökben is növelte Pécs és az együttes nevét — Még csak annyit: Stockholmban fél napot vártunk repülőcsatlakozásra. Hideg, északi város és északi nép, de mégis itthon éreztük már magunkat Földessy Dénes A tavaly meghirdetett „Olvasó népért” mozgalom körül csendesség van. Nem mintha szükség volna a harangok fél- reverésére, hiszen nem gyorsan elcsituló kampányra, hanem szívós és következetes munkára van szükség, hogy a nem olvasók sajnos népes táborát, különösen a falvakban* megpróbáljuk átállítani. A háttérben persze, folynak a viták, hogy „mivel”* „kikkel” és „hogyan”. De hiszem, hogy a szervezett kereteken kívül, a „függetlenített’’ meggyőzés mellett mint már annyiszor, most ismét nagy szükség van a pedagógusok aktív közreműködésére. S itt nemcsak a magyar szakosok tantervben is előírt mindennapi munkájára gondolok, hanem minden tanár cselekvő részvételére az olvasóvá nevelésnek és átnevelésnek ebben a — reméljük, sikeres — mozgalmában. Módszert és receptet nehéz adni: de ha arra gondolunk, hogy az órán említett új könyv már belekerül egy osztályközösség „köztudatába”, máris felkeltettük aa érdeklődést s megsokszoroztuk egy jó mű hatókörét Vagy a folyóiratok és a tananyagban nem szereplő könyvek kézbeadása is milyen később beérő hatással jár. Ha a diák hozzászokott, hogy rendszeresen jó és értékes műveket lapozhat hozzászokik ezek önálló megszerzéséhez is majd akkor, mikor már nem szolgálják ki. S remélhetőleg ezek olyanok lesznek, amelyek hosszabb idő alatt kialakított ízlésének megfelelnek. A falusi pedagógusokra* akikre a faluközösségben érthető módon eddig is több társadalmi feladat hárult, talán még nagyobb erőfeszítések várnak, mert gyakran olyan idősebb emberekkel kell megszerettetniük az olvasást, akik önszántukból esetleg évekig vagy évtizedekig nem veftek kezükbe könyvet. Marafkó László HANG VER SEN YKR ONIKA SZONÄTAESTEN adott ízelítőt művészetéből a városunkban vendégszereplő F. Balogh kolozsvári magyar hegedűművész szombaton Bor- say Pál társaságában a Lisztteremben. Nagy felkészültségű muzsikust ismertünk meg benne, akinek személyében szerencsésen egyesül a zene- pedagógus alapossága, precíz- sége a koncertező művész azon tulajdonságával, mellyel élménnyé tudja fokozni a művek megszólaltatását Hegedűhangjának nemessége, technikájának kimunkált fölényes biztonsága lehetővé tette, hogy a szonátairodalom három, önmagában is nagyigényű alkotásának egy műsorban való tolmácsolására vállalkozzék. . Beethoven Kreutzer szonátájának dinamikától átfűtött helyenként fergeteges tempójú előadása után a romanti- ■kus egyéniségéhez különösen közel álló Brahms d-moll szonáta őszintén, vallomássze- rűen hangzott el. A koncert második részében C. Franck nagylélegzetű A-dúr szonátája szintén a művésznek e műfajban való tökéletes otthonosságát bizonyította, ami a kamaramuzsikálás meghitt hangulatát tovább fokozta. A sikerben osztozott Borsay Pál zongoraművész, aki ezúttal is ideális társnak bizonyult.. Érzelemgazdag játéka jól kiegészítette Balogh Ferencnek inkább az értelemhez szóló játékát. Kettőjük együtt- muzsikálása olyan meglepő összhangot produkált, ami csak évtizedes szonátapartnerek tulajdonsága. A közönség lelkes tapsait Balogh Ferenc és Borsay Pál Bartók Béla: Román táncainak virtuóz eljátszásával köszönte meg. KEMÉNY ENDRE VEZÉNYELTE a Pécsi Filharmonikus Zenekar vasárnap délelőtti és hétfő esti kirobbanó sikerű hangversenyét. A koncert szólistája Dénes Vera volt, aki a gordonkairodalom egyik legjelentősebb alkotását, Haydn D-dúr versenymű- vét szólaltatta meg mély zenei érzékenységgel. Hangszerének bensőséges hangját különösen a szélesen áradó, lírikus daliamé lassú tételben csodáltuk meg, míg dinamizmusát az első tétel nagyméretű kademciá- jában. A vasárnap délelőtti hangversenyen ráadásként egy tételt hallottunk még Dénes Verától Bach D-dúr szólószvitjéből. A hangverseny másik két számával kapcsolatban vendégdirigensünk, Kemény Endre tevékenységéről kell szólnunk. Zenekari muzsikusként kezdte és onnan került a karmesteri dobogóra. Eddig elsősorban új magyar művek bemutatásával hívta fel magára a figyelmet, de mindezek ismeretében sem vártunk olyan sikert pécsi koncertjétől, mint amilyennek tanúi lehettünk. Vezénylésében nincs semmi rendkívüli, nem törekszik látványosságra, inkább nagyon tudatosan és következetesen gyümölcsözteti, saját egyéniségével átszőve mindazokat a tapasztalatokat, melyeket zenekari muzsikusként nagy karmesterektől kapott. És mivel a zenekari játékos oldaláról közelíti meg karmesterként is a műveket, már a próbák idején sikerül megteremtenie a jó kapcsolatot a zenekarral. Ez a szuggesztív erejű kapcsolat az előadásig csak fokozódik és olyan teljesítményre izzítja fel az együttest, amely a közönségnek is ritka művészi élvezetet nyújt Ezt éreztük már Mozart 1788 nyarán komponált, az utolsó három szimfónia közé tartozó Esz-dúr szimfóniája lendületes tolmácsolásakor. Mozdulatai nyomán a zenekar magvas tömörséggel szólalt meg, de napvilágra került néhány, eddig mellékesnek gondolt vagy észrevétlenül maradt részletszépség is. Az igazi siker a szünetet követő szám elhangzása után robbant ki. Kodály Zoltánnak, megalkotása óta idehaza és külföldön egyaránt nagyon népszerű, a megszólaltató karmesternek és előadó együttesnek mindig forró sikert hoáö Háry János szvitje elementáris erővel szólalt meg a nagylétszámú apparátuson. Kezdve az első tétel hatalmas tüsszentést utánzó akkordjától, a mesevilágot ábrázoló, csengő-bongó bécsi harangjátékon, a gazdag líraiságú Dal-tételen, a groteszk humorú Napóleon csatáján, az ősi verbunkosdallamot újjászülő Közjátékon át a császári udvar bevonulását ábrázoló harsogó, jókedvű zárótételig minden melódia élt és lélegzett. Kemény Endre elgondolásait zenekarunk látható kedvvel valósította meg. Valamviel több próba még a helyenként jelentkező érdességet, harsányságot is lefaragta, kifinomította volna, de ennek ellenére úgy éreztük, hogy zenekarunk hozzáértő kéz irányításával magas színvonalú teljesítményre képes. E koncert sikerének illusztrálására talán elegendő, ha leírjuk, hogy nemcsak a vasárnap délelőtti Liszt-termi lelkes fiatalok, hanem a hétfő esti színházi nagyközönség is megismételtette a közismert Inter- mezzót! BÁNKY JÓZSEFTŐL már megszokta a közönség, hogy minden koncertjén a legigényesebb ízlést is kielégítő zenei csemegével szolgál* vagy ami még ennél is több: hiánytalan művészi élvezetet nyújt. Szerda esti nagy érdeklődéssel kísért hangversenyén is ez történt. Ezúttal elsősorban műsorválasztása érdemelt figyelmet. Beethoven két tételes, 111. opus számú, a sorban utolsó szonátája nagyszerű „bemelegítés”, prelúdium volt művész és közönség számára egyaránt. A koncert kimagasló száma Liszt Ferenc: Tizenkét transzcendens etűdjének megszólaltatása volt. Lisztnek e frenetikus hatású bravúrdarabjai, melyék az akadályokat nem ismerő technika felhasználásával magasabbrendű művészi gondolatok kifejezőivé váltak, az előadóművészre rendkívüli feladatot rónak. Eddig csak a legnagyobbak vállalkoztak a sorozatnak egészében való tolmácsolására. Most, összegezve Bánky József koncertjének magával- ragadó élményét, abban summázhatjuk véleményünket, hogy Bánky József méltó volt a műhöz. Játékának lebilin- cselően szuggesztív ereje, a váltakozó hangulatú tételek ámyalatgazdag megszólaltatása, memóriájának tökéletessége mindmegannyi tényezője volt művészi játékának. Műsora végén még arra'is futotta erejéből, hogy a közönség szűnni nem akaró tapsait nagy művészettel, őszinte szívvel és gazdag adakozd kedvvel eljátszott ráadásokkal viszonozza! DB. NADOK TAMA9
