Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-28 / 22. szám
Vltág proletárjai, egyesüljetek I Ara: 70 mié« Dunántúli napló XXVI. évfolyam, 22. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1969. január 28., kedd Ha kalapot emelnek, emeljenek IjT ülőnös sakkjátszma kez- dődött az ipar és a mezőgazdaság között, amikor megindult a vidéki munkaerő vándorlása az ipari üzemekbe, a városokba. A játszmában, hogy már a hasonlatnál maradjunk, az ipar sorra „leszedte” a mezőgazdaság, elsősorban a tsz-ek „bábujait”. S mi maradt az .ellenfélnek”? Megcsappant tagság, 50—60 év körüli átlagos életkorral. Ez a folyamat, ha lelassult is, nem állt meg, sőt a jövőben sem áll meg, törvényszerű folyamat. A „játszma” — még mindig maradjunk a sakknál — nos, kezd izgalmas lenni. Mert ma már a tsz-ek is „lépegetnek”. Célpont: a szakember, az ipari szakmunkás. Egyes iparvállalatok most így fakadtak panaszra: X. Y. szerelőt kiképeztük, dolgozott is egy darabig, aztán bejelentette, elmegy a tsz- műhelybe, mert ott többet fizetnek. Vagy: X téglagyárunkat otthagyta a művezető, elment Y téglagyárba, amely azonban nem a mienk, hanem az egyik tsz saját maga üzemelteti. Most havi négyezret keres, a korábbi kétezerháromszázzal szemben. Magával vitte néhány szakemberünket is, meg munkásokat, mert a tsz téglagyárában átlagban 30 százalékkal magasabbak a munkabérek _ Autóközlekedési vállalatunknál krónikus hiány mutatkozik gépkocsi vezetőkből. A vállalat az utóbbi időben úgy próbált kivezető utat találni, hogy gépkocsivezetői tanfolyamot hirdetett és a jelentkezőket rögtön állományába is vette. A tanfolyam elvégzése után azonban sokan emeltek kalapot A távozás oka? Egyesek például így indokolták: a tsz-ben kevesebb strapáért többet fizetnek. Még úgy is megérte a távozóknak, hogy — a megállapodás értelmében — az 1200 forintos tandíjat visszafizettették velük. Folytathatnánk a sort az állami építőipar kőműveseivel, akiket a Tö- VÁUL-ok szipkádnak el, és így továbta. Szögezzük mindjárt le, messzemenően helyeseljük, hogy megszűnt a munkaerő „röghözkötöttsége”, nem rémisztgeti a dolgozókat az „önkényesen kilépett” stemp- 11 a munkakönyvben. Kívánatosnak tartjuk — a mechanizmus első évében ugyan nem következett be olyan mértékben, mint ahogy azt vártuk — a munkaerő szabad vándorlását A fenti példákban valahol mindkét félnek igaza van. Az ipar joggal méltatlankodik, kiképezte munkását aztán másvalakik elcsábítják. Nem fizethet neki többet, mert a bérnek arányban kell lenni a végzett munkával, másrészt köti a kezét a bérgazdálkodás, a bázisbér-színvo- nal. Ha netán mégis többet fizetne távozni készülő szakemberének, a többiek is jogosan kérhetnének béremelést Könnyű a tsz-ekben — mondja az ipar — szabad a ' bérgazdálkodás, annyit fizetnek a szakmunkásnak, ameny- ryit kér. Olyan vélemények is elhangzanak — nem minden alap nélkül —, hogy a tsz-ek túlságosan is megfizetik a szakmunkásokat, elkényeztetik őket, bérük nem mindig áll arányban az el- v égzett munkával... Ezzel szemben a tsz-eknek is igazuk van. Kell a szakember. a szakmunkás és ezt a munkát meg is fizetik. Mondhatnánk ugyan azt: nem tartjuk erkölcsösnek a munkaerő-csábítást, a tsz-ek képezzenek ki magu’-nak szakembereket, vagyis tartsák be a „játékszabályokat”. De ezt csak ilyenformán mondhatjuk, hogy: ejnye, ejnye. A „sakkjátszmába” nem lehet beleszólni, nincs az a rendelet. Még abban az esetben sem, ha a munkaerővándorlás történetesen káros népgazdasági szempontból. (Például, ha az állami építőipar kőművese a tsz-hez, alacsonyabb termelékenységű szervezethez szegődik, ahol az egy főre jutó évi termelés az állami iparnak csak egynegyede.) De nem is kell beleszólni. Az iparvállalatok fizessenek többet azoknak, akiknek tevékenysége nélkülözhetetlen, akiknek a hiánya gondot okoz a gazdálkodásban. Nem vitás: nincs mindég miből fizetni. A kötött bérgazdálkodás lazítása központi elhatározás kérdése, s bizony, iparáganként differenciálni kellene. Vagy: a gépkocsivezetői tanfolyamra jelentkezővel írassanak alá olyan szerződést, hogy eddig és eddig köteles a vállalatnál dolgozni, ha elmegy, az ilyen és ilyen szankciókat von maga után. Ha nem tetszik, nem írja alá ... A munkások megtaírtása végül is az anyagi és erkölcsi megbecsülés legváltozatosabb formáinak hatásos alkalmazásától függ. A piaci kereslet-kínálat törvénye a munkaerő-piacon is érvényes. Ha majd az új gazdasági mechanizmus teljes szélességében és mélységében hatni fog, úgy is megoldódnak szépen maguktól a dolgok; megvalósul a munkaerő leggazdaságosabb fel- használása. Mindezen végül is a dolgozók nyernek, csak „marakodjon” az ipar és a mezőgazdaság, ha valaki kapós, ráígérnek munkabérére. Persze lehe.t egyszólamban is. Az ipar és a mezőgazdaság kooperációjára számtalan példa van már, a bedolgozói rendszer szélesítése, közös vállalkozások stb. Ezúttal csak a legújabb lehetőséget említsük meg, aránylag friss keletű rendelkezésről, a Munkaügyi Minisztérium és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium tavaly kiadott közös rendeletéről van szó: a tsz-ek és az építőipari vállalatok kooperációjáról a munkaerőgazdálkodásban. Az építőipari vállalatok munkaerőhiánnyal küszködnek. Nagyrészt megszűnt az építőipar idényszerűsége, télen is van munka. Ugyanakkor ebben az évszakban a tsz-ek nem tudnak mit kezdeni a tagság egy részével, munkaerőfelesleg van. Az együttműködésnek tehát nincs akadálya. A Baranya megyei Alla- mi Építőipari Vállalatnál — a munkaügyi osztály tájékoztatása szerint _ eddi g még nem került sor az említett együttműködésre. Hogy miért? Talán a gyakorlat hiánya miatt. Az idén azonban már folynak a tárgyalások a tsz-ekkel, elsősorban Siklós (tekintettel a Beremendi Cement- és Mész- mű építkezésre). Mohács és a Szigetvár környéki tsz-ekkel. A tárgyalások eredménnyel kecsegtetnek. Az építőipari vállalat saját gépkocsiján szállítaná a munkahelyre, lehetőleg nem túl messze, a tagokat. Munka van, a földmunkától a takarításig. A szokásos munkabért aztán átutalják a tsz- nek. Ilyen „sakkjátszma” is folyik — és ezt feltétlen szorgalmazni kell — az ipar és a tsz-ek között. Eredménye: a munkaerő leggazdaságosabb felhasználása. Mindkét fél jól jár. Miklósvári Zoltán 99 Amit építünk, azt védjük!“ Ünnepi munkásőr egyséfggyíilés Verebes Tibor, a Baranya megyei területi parancsnok helyettese átadja a serleget Erdősi Lajos munkásőr zászlóalj-parancsnoknak Kürtszó adott jelt az ünnepség megnyitására vasárnap délelőtt 10 órakor Pécs- Szabolcson, a Puskin Művelődési Ház nagytermében. Az elnökségben köszöntötték Földes Arrdrásnét, a Megyei Pártbizottság osztályvezetőjét és Ágéi Vilmost, a Munkásőrség Országos Parancsnokának megbízottját. Ott voltak a Mecseki Szénbánya Vállalat párt-, gazdasági vezetői és társadalmi szervednek képviselői, valamint a társfegyveres terstületek tisztjei. A Mecseki Szénbányák „Steinmetz kapitány” Munkásőr zászlóalj egységgyűlésén Erdősi Lajos zászlóalj- pararrcsnok 1968. év munkáját értékelte és az 1969-es feladatokat ismertette. Beszédének befejező részében felolvasta a versenymozgalmak győzteseit A „Steinmetz kapitány" munkásőrzászlóalj a „Megye legjobb egysége” címet nyerte el. A győztesnek járó serleget és oklevelet Verebes Tibor, a Baranya megyei területi parancsnok helyettese adta át Ezután kitüntetéseket nyúj tottak át nyolc kiváló parancsnoknak és huszonkét kiváló munkásőrnek. A kitüntetetteket a Szénbánya Vállalat KISZ Bizottságának Ifjú Gárda tagjai köszöntötték. Ezt kővetően a Szénbánya Vállalat Pártbizottságának vándorserlegét Stier József titkár nyújtotta át a legjobb századnak a szocialista munkaversenyben elért eredményéért. A legjobb rajoknak, munkásőröknek adományozott jelvények átvétele után Stier József lépett az emelvényre és felolvasta a Mecseki Szénbányák Pártbizottságának levelét, melyben méltatták a munkásőrök tevékenységét. A levél felolvasása után ismertették a Munkásőrség Országos Parancsnokának parancsát, miszerint 10 éves Szolgálati Érdemérem és Munkásőr Emlékérem kitüntetésben részesített tizenhat munkásőrt A kitüntetéseket Ágéi Vilmos nyújtotta át. A kitüntetettek nevében Szabó József mondott köszönetét Az ünnepség befejező akkordja az újonnan felszerelő munkásőrök fogadalomtétele volt. A Rákóczi induló ütemére a csapatzászlót a terembe hozták. Az előre hajtott lobogó alatt tettek fogadalmat a fiatalok, akiknek egyik idős, leszerelő munkásőr rövid beszéd kíséretében, jelképesen átadta a fegyvert. Nagy István A tartalomból: Nixon elnök első sa j tóértekezl ete ▼ A Nemsetkösösség és Nagy-Britannia ▼ Elfogadták a megye költségvetését ▼ Pályázat pedagógusoknak ▼ Dél-dunántúli építészeti kiállítás Pécsett ▼ A képernyő előtt ▼ Csalás szódásüvegekkel Magyar felszólalás a kairói értekezleten A NAP KÜLPOLITIKAI ESEMÉNYEI — A Csehszlovák Belügyminisztérium közleménye szerint vasárnap délután Prágában, a közrend biztosítása érdekében több rendzavarét őrizetbe vettek és tizenhat nyugati „vendéget”, akik kémkedéssel foglalkoztak, kiutasították az országból. — Aktivizálódnak az olasz újfasiszták. Firenzében, Arezzóban és más városokban fasiszta suhancok munkásokat és demokratikus érzelmű fiatalokat támadtak meg. Provokációt hajtottak végre a Szovjetunió és más szocialista országok helyiségei ellen, kézigránátot dobtak a Kommunista Párt milánói székházára. — Erősödik a vietnami szabadságharcosok offenzívája. A Gia Dinb tartományban lévő Dong Du támaszponton nyolc amerikai katona öngyilkos lett, sokan kérték hazaszállításukat, növekszik azok száma, akik megtagadják a harci parancsot. (Részletes tudósítások a 2. oldalon.) Az arab népek támogatására összehívott nemzetközi szolidaritási értekezlet bizottsági üléseken folytatta munkáját A bizottságokban megvitatják, milyen hatással van az izraeli agresszió a Közel-Kelet és a világ biztonságára, valamint a béke ügyére, milyen imperialista A mohácsi busójárás Baranya egyik legrangosabb rendezvénye Táncos mulatság a Kóló téren — Nemzetiségiek zenéje a Kossuth Filmszínházban — Gyermekkarnevál — A pécsi és a bajai honvéd helyőrség egyesitett fúvószenekarának hangversenye — Délután négy órakor maszkos farsangi busójáték, este tűzijáték Tételezzük fej, hogy 1969. február 16-át írunk — Mohácson ez éppen a busójárás, a baranyai vasárnapok egyik legrangosabb rendezvényének napja. Lerándu- lunk máris a nagymúltú Duna-menti városba, s ha történetesen délelőtt fél 10 tájban érkezünk, hangulatos térzene fogad bennünket a Széchenyi téren. Ne is menjünk tovább egyelőre, mert egy félóra múlva ugyanitt kerül sor a busójárás ünnepélyes megnyitására, ami- koris dr. Földvári János, a Baranya megyei Tanács vb- elnökhelyettese mond megnyitó beszédet. Délelőtt 11-kor táncos mulatság kezdődik a Kolo téren a Dunaszekcsői Fmsz Tánccsoportja, a Felsőszent- mártoni Népi Együttes, a Kátolyi Délszláv Tánccsoport, a Mecseknádasdi Német Együttes, a Szebényi Fmsz Népi Együttese, a Mohácsi Üj Barázda Tsz Délszláv Együttese és a Mohácsi Bartók Béla Művelődési Ház Táncegyüttese közreműködésével. A Kossuth Filmszínházban ugyanekkor nagyszabású műsort rendeznek a nemzetiségiek zenéjéből Szerelem, szerelem ... címmel. E műsornak külön „vezetője” is lesz Haumann Péter színművész személyében, s fellépnek még: Béres Ferenc és Kersics Ánka népdalénekesek, a Kretze—Moser német énekkettős, a Hásságyi Német Népi Fúvószenekar, a Felsőszentmártoni Délszláv Tamburazenekar, valamint Dörömböző Géza és népi zenekara. A zenei műsort követően — így tervezik legalábbis — levetítik a tv-né- zők által jólismert Holtág című filmet A tulajdonképpeni busólátványosságok délután kezdődnek, aémileg már a koradélutáni gyermekkamevál- lal. A mohácsi általános Iskolák busó, lakodalmas, janke- le és karneváli csoportjai 2 óra tájban szállják meg a Széchenyi teret és a környező utcákat, de egy órával később már az „Igazi” busók farsangolnak városszerte, hogy végülis a Kolo téren, szemek és fényképezőgépek kereszttüzében adjanak egymásnak találkozót. Akik időközben egy tapodtat sem mozdulnak a Széchenyi térről, azok sem járnak rosszul, mert negyed 4-kar népek zenéjéből rendeznek Itt hangversenyt; a pécsi és a bajai honvéd helyőrség egyesített fúvószenekarának közreműködésével. A hangverseny egyenes folytatásaként 4 órakor kezdetét veszi a nagyszabású maszkos farsangi busójáték, majd 6 óra tájban tűzijáték fénye festi tarkára az eget a busójárás napját búcsúztató város felett. Persze nem most, hanem három hét múlva, február 16-án... terveket szolgál a térség lakosságának elnyomása, hogy irányul Szuez-csatorna használóinak érdekei ellen, hogyan hívta ki az ENSZ-et és a nemzetközi1 jogot, mennyiben jogellenes a megszállt arab területek bekebelezése és lakosságának üldöztetése, milyen következményekkel fenyeget az a tény, hogy Izrael semmibe veszi a Biztonsági Tanács határozatait, hogyan lehet megoldani a menekültek problémáját, miként kell mozgósítani a nemzetközi közvéleményt az agresszió áldozatainak védelmére. Az értekezletet a világ minden tájáról üdvözlik. Közzétették Kállai Gyulának, a Magyar Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének üzenetét, valamint az Országos Béketanács elnökségének és a Magyar Szolidaritási Bizottságnak az üdvözlő táviratát is. A magyar delegáció vezetője, Kárász Győző, a szolidaritási bizottság alelnöke az első politikai bizottságban szólalt fel. Nagy érdeklődéssel kísért beszédében emlékeztetett arra, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya és népe felháborodással és tiltakozással reagál Izrael agressziójára, s ma is határozottan elítéli az izraeli kormány területrabló, hódító politikáját és provokációit. Magyarország az ENSZ-ben és más fórumokon a' közel- keleti válság igazságos rendezését sürgette. Kárász Győző hangsúlyoz- ta, hogy a Magyar Hazafias Népfront, az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság a jövőben is kötelességének vallja az izraeli agresszió elleni tiltakozás ébrentartását és fokozását, az arab népek iránti szolidatritáB elmélyítését
