Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
Duna ntan nopifl 1969. január 2& 'korunk a világsajtó tükrében m ?/39VKnrorrft^m»?i trrwrm Mao fe építi új pártját Nemzetközi náci szekták SüűtSOTíSíííeZamrM? Miután a régi pártszerveke a kulturális forradalom folyamán szétzúzták és az ún. forradalmi bizottságokkal he lyettesítették, a Kínai Kommunista Párt — amely kere ken harmincmillió tagjával a világ legnagyobb kommunista pártja — teljes átszervezés tlőtt áll. A nyugati megfigyelők a következőképpen látják a leg- I frissebb kínai belpolitikai helyzetet: Mao Ce-tung felhívására a Vörösgárdista fiatalok szétzúzták az államigazgatásból és a pártszervekből álló régi apparátust, amely a forradalmárok szerint Kínát arra a „revizionista útra” vezette volna, amelyen a Szovjetunió kelet-európai szövetséges ri vei tgyütt már évek óta halad. Az ifjú lázadók azonban csak részben szüretelhették le forradalmuk gyümölcseit. A 29. tartományi forradalmi bizottságnak jelenleg 4000 tagja van; ezeknek fele „a forradalmi tömegek képviselője”, mint a Vörös Zászló című pártlap írja. Az elemzések azonban arról tanúskodnak, hogy az új hatalmi szervekben az igazi urak a katonák és a régi funkcionáriusok — sőt gyakran éppen azok a káderek, akik ellen a kulturális forradalom irányult. Az egész zűrzavaros időszakban ugyanis kiderült, hogy a gyakorlati szakemberek igazgatási tapasztalata egyszerűen nélkülözhetetlen. A „forradalmi tömegek képviselői”, a kulturális forradalom rohamcsapatának tagjai a forradalmi bizottságokban számszerűen elég szépen szerepelnek ugyan, a tényleges hatalomtól azonban teljesen távoltartják őket. A 29. forradalmi bizottság eddig név szerint ismeretes elnökeinek és elnökhelyetteseinek kétharmada katona és régi funkcionárius. Ez azt jelenti, hogy a szélsőbaloldal nem aratott komolyabb győzelmet. Az új kínai hatalmi szervezetnek az eredeti terv szerint a népi tanácsok — tehát az államigazgatási szervek — szerepét és a pártbizottságok szerepét egy aránt át kellett i volna venniük. Mao azonban j most, úgy látszik, attól fél, hogy a pártot a régi funkcionáriusok visszanyert hatalma ismét megoszthatja. Ezért a forradalmi bizottságok a jövőben csak az államigazgatás szervei lesznek, a kommunista ! pártot pedig gyökeresen átszervezik és forradalmasítják. Legutóbbi nyilatkozatában Mao azt követelte: „A pártnak el kell távolítania a csö- kevényeket és friss vérrel kell gazdagodnia”. A Vörös Zászló „Friss vért — új proletár erőket a pártba!” című vezércikke megmagyarázza, mit jelent ez: „A csökevények eltávolítása azt jelenti: el kell távolítani a pártból a renegátokat, ügynököket és ellenforradalmárokat. A fáradtaknak, akikben kihunyt a forradalmi erő, azt kell tanácsolni, hogy lépjenek ki a pártból A friss vérrel való gazdagodás azt jelenti: fel kell venni a pártba azt a nagyszámú lázadót, aki kitüntette magát, elsősorban a haladó ipari munkásokat; a kulturális forradalom során kitűnt kommunistákat pedig minden szinten be kell vonni a pártszervezetek vezetőségébe”. A párt sorainak megtisztí- ' tása, az ideológiai rendezés már teljes gőzzel folyik. „Mao Ce-tung eszméinek propaganda csapatai”, amelyeket munkásokból, parasztokból és katonákból szerveztek meg, az iskolákat, egyetemeket, gyárakat és kommunákat járják, hogy „leleplezzék az antimaoista burzsoá elemeket”, amelyek Liu Sai-csihez Bár inkább leharaptam vclna a nyelvemet... oíljg Ktto fjotk fems Megint itt az ideje, hogy j sokan elmondják: „Bár in• j kább leharaptam volna a | nyelvemet __” Sok minden e lhangzott 1968-ban, amit el- mondóik legszívesebben visz- szaszívnának. Erről azonban már lekéstek. Senki sem tudná immár megmondani, hol is vannak azok, akik az alábbiakat mondották, dehát bizonyára önök is örülnek, hogy nincsenek annak a férfinek a bőrében, aki májusban így szólt Charles de Gaulle elnökhöz: „Nyugtalankodnak a diákok Nanterre-ben, Monsieur de President, 24 órán belül azonban megfékezzük \ őket.” | Vagy talán szívesen búj- 1 nának annak a bíborosnak a bőrébe, aki így szólt Mrs Jacqueline Kennedyhez: Jack),, menjen férjhez ahhoz, akihez csak akar. Én majd elintézem a Vatilcánnal”. S hogyan néz az új amerikai elnök szemébe az a tanácsadója, aki azt mondotta Richard Nixonnak: „Nos, ha ' olyan alelnököt akar maga \ mellé állítani, akivel senkinek sincs vitája és akinek a kinevezésével nem sért meg senkit, akkor más nem is jöhet szóba, mint Spiró T. Ag- new.” Mit mondhat Rockefeller annak » taná"S~ ’ójának, aki tavasszal így szólt hozzá: „Ha nem vesz részt az elnökválasztásokon, kénytelenek lesznek Miamiban önt jelölni. Ki i más is jöhetne szóba?” 1 Vagy gondoljunk csak arra, aki Humphreynek ezeket mondotta: „Alelnök úr, Daley polgármester szeretné a tudomására hozni, hogy Chicagóban mindent a legerőteljesebben kézben tart és a Demokrata Párt konvenciója a legnyugodtabb lesz, amelyet valaha is tartottak ebben az országban.” Nem szabad megfeledkeznünk Pál pápa tanácsadójáról sem, aki ezeket mondotta: „Szentatyám, ha ön fellép a születésszabályozás ellen, nincs az egyháznak egyetlen papja sem, aki ne támogatná önt.” Ne menjünk el szó nélkül George Wallace kormányzó barátjának tanácsa mellett sem: „Ha olyan alelnökjelöl- tet akar maga mellé állítani, aki igazán megnyeri az amerikai népet, akkor nem is gondolhat alkalmasabbra, mint Curtis LeMay tábornokra.” S ne feledkezzünk meg arról a gazdasági szakértőről sem, aki ezt a figyelmeztetést intézte az új pénzügyminiszterhez: „Ha a sajtó megkérdezi öntől, hogy előreláthatólag miképpen alakul az aranyár a következő négy évben. akkor mondja meg pontosan, hogy mit gondol”. S befejezésül bizonyára va- kargatta a fületövét az utóbbi napokban Kiesinger nyugatnémet kancellárnak az a tanácsadója is, aki így szólt hozzá: ..Megesküdnék az életemre, hogy De Gaulle kénytelen lesz leértékelni a frankot .. Art BuchwaM hasonlóan ..befurakodtak a j pártba”. A Központi Bizottságban végrehajtott változások (a kulturális forradalom során a Központi Bizottság tagjainak kétharmad részét kizárták) Liu Sao-csi eltávolításával és Mr.o forradalmi irányvonalának elfogadásával együtt némileg „illegálisan” történtek. ! Mindezeket az intézkedéseket ugyanis a pártkongresszusnak kellett volrra megerősítenie, márpedig — megsértve a szer vezeti szabályzatot — 19ŐS óta nem li'vtak össze pártkongresszust. Mao nézete az volt, hogy j a forradalom kétségkívül fontosabb, mint a szervezeti szabályzat .betartása. Most azonban, Liu Sao-csi eltávolítása után. elérkezettnek látja a pillanatot, hozv legalizáltassa „forradalmi irányvonalát”. Mao kívánságai szerint átalakult Központi Bizottság éppen Liu megbuktatásával egyidejűleg határozta el, hogy „megfelelő időpontban” összehívják a IX. pártkongresszust. A megfigyelők véleménye szerint a pártkongresszus már 1969 elején összeül majd Pe- kingben, célja pedig az lesz, hogy Mao döntéseit utólag szentesítse. sterií Jó néhány évvel ezelőtt egy i amerikai náci csoport megkísé- j reite, hogy Bambergben, az j 1934-ben megjelent Der Stür- i mer című antiszemita úszító j lap utánnyomott egykori rituális külön példányát terjessze, j 1965 márciusban, szövetségi I gyűlési képviselők nagy horogkereszttel „díszített” röpcédulát kaptak, amely szerint őket „halálra ítélik”, ha a náci bűnök elévülése ellen szavaznak. A .végrehajtásért felelős: a III. védkörlet főbrigádvezetö- je” aláírás mögött Van Sande belga náci vezető rejtőzött. — Nürnbergben elfogták a náci „Greater Britain Movement” kötelékébe tartozó angol Pass- moret. 260 plakátot találtak nála Hitler arcképével. Két évvel ezelőtt sikerült elfogni az amerikai Ruppe-i, amikor nevezett az első előkészületeket végezte a náci bűntények üldözésére alakult lud- wigsburgi központi iroda felrobbantására. Ezenkívül tervbe vette dr. Bauer frankfurti főállamügyész meggyilkolását és a fasizmus áldozatainak emlékére létesített neuengammei múzeum felrobbantását. EZ MÉ JOHNSON DOLGA VOLT Megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi fasizmus szélsősé- 1 ges csoportjai ma arra összpon- [ tosítják erejüket, hogy náci és j antiszemita úszító iratokat ! csempésszenek be és terjesszenek jobboldali radikális körök- ! ben. 60—75 különböző, idősza- 1 konként megjelenő folyóiratról | és 70—90 különböző röplapról van szó, amelyek összesen 19 országból aránylag nagyobb — j de állandóan növekvő — meny- nyiségben érkeznek a Szövetségi Köztársaságba. j A svéd „Nordiska Rikspar- tiet”, amelynek 6000 tagja van és állítólag 80 000 rokonszenvezővei rendelkezik, három évvel ezelőtt Hitler születésnapján német nyelvű külön számot adott ki, címlapján Hitler képmásával. Göran Oredsson, a ma 39 éves pártvezető szemében Németország 1933 után .minden tekintetben felépített minta ország volt” és Hitler „az az ember, aki Európát megmentette”. Lapjuk egyik kiadványában Oredsson felesége, egyben társvezető a német tiszteket, akik a háborúban nem harcoltak az utolsó percig, „közönyös pipogya frátereknek” nevezi, s hangosan megfenyegeti: „Aki Adolf Hitler nevét beszennyezi, ellenségünk!” Ismertté tette nevét Eimar Aberg svéd kiadó is, egyike a világ legfanatikusabb antiszemitáinak, aki uszító röpira- tait nagy példányszámban elsősorban a Szövetségi Köztársaságban terjeszti. Oslóból a kéthetenként megjelenő „Főik og Land” című lapot küldik be, amelynek témája a „nagy német napok” Hitlerrel és Quis- linggel. A brit fasizmust még mindig Sir Oswald Mosley képviseli, akinek „British Union Movement” pártja valamikor 30 000 tagot számlált. A Colin Jordan vezette „National Socialist Movement” a londoni Princedale Roadról röplapokat csempész be Németországba, amelyek reményteljesen bizonygatják: „Eljön a nap. amikor ismét horogkeresztes zászló lengedez. Győzni fogunk. Sieg Heil!” Tom Graham, az egzaltált faj-fanatikus prezentálta jegyzékét azoknak az „igaz nacionalistáknak és csoportoknak, amelyek egyrészt a 100 százalékos nacionalistáknak és csoportoknak, amelyek egyrészt a 100 Rumor súlyos öröksége DIE í§ WELT Heteken át tartó viták, nyugtalanság, tüntetések és politikai válságok után végre az olasz politikai látóhatáron megjelent az első halvány reménysugár. Hosszadalmas tárgyalások után, amelyek állandóan meghiúsulással fenyegettek, a kereszténydemokraták, a szocialisták és a republikánusok végre meg tudtak állapodni egy koalíciós programban, amelyet közben valamenny i résztvevő párt jóváhagyott. Mariano Rumor nehéz feladat előtt áll. A már régóta izzó általános válság okait az új kormány megalakítása nem szünteti meg. A kormánykoalíció felbomlása, tehát a május 18-i parlamenti újraválasztások óta a politikai éghajlat állandóan rosszabbodott. A szocialisták, akik nélkül ez idő szerint kormánykoalíció elképzelhetetlen, október végén Rómában megtartott kongresszusuk óta nem találtak vissza belső egységükhöz, sőt ellenkezőleg, bebizonyították, hogy képtelenek megoldást találni az Olaszországot szorongató problémák konstruktív megoldására. Ámde a Keresztény Demokrata Párt egységében is mutatkoztak rések, amelyeket csak nagy nehezen tudtak betömni. Moro hirtelen kiválása a belső párttöbbségből természetesen e politikus elkeseredettségével magyarázható, ugyanis a májusi parlamenti választások után Morót hidegre állították, jóllehet a Keresztény Demokrata Párt a választásokból győztesen került ki és Moro magának a pártnak felbecsülhetetlen szolgálatokat tett Olaszország, amely a háború után, akárcsak a Szövetségi Köztársaság, bámulatos gazdasági fellendülést élt át, elsősorban azt sínyli meg, hogy a politikai pártok nem képesek a felfelé törő ország- nok modem struktúrát adni. A kedvetlenség és a rosszkedv, amellyel az olasz lakosság nagy tömege a párton belüli és párton kívüli vitákat követi, valamint a borúlátás, amely Olaszországban elharapódzott, riasztó jel. A kormányválság heteiben Olaszországon a sztrájkok és zavargások hulláma vonult végig. A rendőrök és a sztrájkolok között Avolában (Szicíliában) történt szerencsétlen összeütközés után, amelynek során két földmunkást agyonlőttek, a kommunisták ismételten a rendőrerők lefegyverzését követelik. Ténylegesen a rendőrség azóta gyakorlatilag vesztegzár alatt van. A római általános sztrájk idején tétlenül nézte, hogy a garázdálkodó fiatalok beverték a rendőrkaszámyák ablakát. Az olaszországi nyugtalanságok persze a kommunisták számára szívesen látott alkalom arra, hogy ismét propagálják a nagy baloldal, tehát egy, a keresztény demokraták balszámyát is felölelő népfront alternatíváját. Gyakorlatilag a közéletnek egyetlen olyan ága sincs, ahoszázalékos nacionalizmus, a fehér faj egysége és tisztasága mellett, és a nemzetközi zsidó- és szabadkőművesség, valamint ezekkel való keveredés ellen vannak”. Ezzel kapcsolatban megemlíti a „Nation Europa” című németországi folyóiratot és Adolf von Thadden; a mai NPD vezetőt. Az Egyesült Államokban úgy látszik, az „American Nazi Party” — amelyet korábbi vezetője, Rockwell meggyilkolása óta az a Patler vezet, aktit a meggyilkolt vezér 1972-ben, ha az Egyesült Államok elnökévé választották volna, propaganda-miniszterré akart kinevezni — most elvesztette minden befolyását. Bár az egész világon szorgosan terjesztette a füzeteket, amelyekben Hit- ler-naptárakat és horogkeresztes karkötőket ajánlott fel, az egész országban nem egész 200 taggal rendelkezik. A Szövetségi Köztársaságba szélső jobboldali dél-afrikai faj-fanatikusok írásai is érkeznek. Egyes német bevándorlók ott szolidárisaknak jelentették ki magukat az NPD-vel, és ismételten e párt tagjainak nevezték magukat Dél-Ame- rikában Wilfried van Oven, dr. Goebbels egykori sajtóelőadója a „Deutsche Kommentare am Rio de la Plata” című lapot adja ki és vásári szólamokkal úszít a „német rendszerpártok” ellen. Nemrég még a távoli Ausztráliában is alakult egy „nemzeti szocialista párt”, amely az „Australien National Socialist Journal” című lapot küldi szét. Mindezen nyomtatványok hatása igen korlátozott. Lehet, hogy tanulatlan náciknál arra szolgálnak, hogy igazolják azok saját, régi téziseit. Ám a német lakosság széles köreiben ezek az utálatos faji uszítások, Hitler kezdetleges imádata, valamint az SA- és SS-jelszavak állandó ismétlése az idősebb emberekben iszonyatot, a fiatalabb emberekben pedig mosolyt keltenek. Ajánlatos volna a propaganda írásoknak ezt a beszivárgását korlátozni. Különben talán még az őrültek is olcsó muníciót szolgáltathatnának az állítólagos német neofasizmus ellen küzdő propagandának. (Ford.: Kulcsár Aurél) vá az általános tiltakozás hulláma ne ért volna el. Alig van olyan kulturális rendezvény, amelyen nem kerü! sor zavaró akciókra, tiltakozásokra, vagy tettleges összetűzésekre. Jellegzetesnek tekinthető a milánói Scala megnyitásánál kirobbant tüntetés, amikor is a közönséget a fiataloktól 2000 rendőrnek kellett megvédenie. Érthető, hogy az olasz gazdaságon a növekvő nyugtalanság, a sztrájkmozgalom és a politikai végrehajtó közegek passzivitása következtében lassan pánikhangulat lesz úrrá. A szovjet flotta földközitengeri jelenléte és vörös kínai rakétáknak Albániában tervezett felállítása az olasz politika további nyugtalanító tényezői. Olaszországnak most olyan kormányra van szüksége, amely bel- és külpolitikailag egyaránt tiszta vonalat követ. Rumorra nehéz feladat vár. Koalíciós kormány, amely a nyugtalanságok nyomására jött létre, új krízis csíráját rejti magában. Art BuchwaM
