Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-25 / 20. szám
Dunonratt napi« 1969. január 23. Naptártól független, „szigorú“ hitelpolitika A nemrég közzétett új hitelpolitikai irányelveket élénk érdeklődés kíséri a megyében. Az elmúlt év gyakorlati problémai, különösen az év második felében kialakult pénzügy; feszültség már szinte sürge.te kiadásúkat A hitelpolitikának lényegében változatlan feladatai vannak ez évben is. A népgazdasági tervben meghatározott gazdaságpolitikai célok megvalósítását, illetve a mechanizmus további kibontakozását kell elősegítenie. A korábbinál azonban nagyobb hangsúlyt kapott a gazdálkodás hatékonysága növelésének követelménye, az az igény, hogy kedvezőbbé váljék a termelésbe, a forgalomba befektetett pénzeszközök megtérülése. Tapasztalataink szerint a kedvezmények igénybevételének lehetőségét inkább ismerik, mint a hátrányos hatással járó döntések körét. — Nem véletlen, hogy emiatt több ízben kerültünk olyan kész helyzet elé. süninek pénzügyi rendezésére nem volt mód és a későbbiekben különösen nem lesz. Fokozódik a szelekció A lényegében változatlan alapvető célok mellett részkérdésekben és módszerekben fellelhetők a változások is, amelyeket az első év tapasztalatai, gazdasági eredményei alapján alakították ki. Sommásan azt lehetne mondani, hogy a most életbeléptetett hitelpolitika elvei szigorúbbak az előző évieknél. A hatékonyság érdekében fokozódik a szelekció, a célok szerinti és egyedi elbírálás. Gyorsulni fog a kihelyezett hitelek megtérülésének üteme és így a kedvezőbb visszafizetési feltételekre vonatkozó ajánlatok kerülnek előtérbe. Erre irányultak ugyan az elmúlt évben is a törekvések, a legkedvezőbb megtérülési ütem kialakításának azonban eddigi több akadálya volt. Nem ismertük például mindenütt elég megbízhatóan a jövedelemkeletkezés mértékét, a vállalati alapok várható nagyságát, stb. Az új- rendszerű gazdálkodás első .zárszámadása” minden bizonnyal sokmindenre választ ad. Äz eddiginél szélesebb körben kell érvényesülnie az önfinanszírozásnak, a saját alapok, tartósabb, vagy átmeneti források felhasználásának. Ezzel kapcsolatos az a kívánalom, hogy a gazdálkodó szerveknek saját elhatározásukból fakadó fejlesztéseiket, a készletek tartós növekedését saját pénzforrásaikból valósítsák meg. H I R EK — Az Egyesült AUsuiok fizetési mérlege 1968 vegén 150 000 1)00 dollár felesleget mutatott. Egy évvel korábban 3 571 000 000 dollár értékű deficit mutatkozott az ország fizetési mérlegében. * — A csehszlovák autógyárak először teljesítették az új autóbuszok szalmására vonatkozó összes ren- • J (teleseket. Tavaly az autógyárak 15,5 milliárd korona értékben állítottak elő > Jármüveket, ami 1,2 százalékkal nagyobb a terve- ' ■ zettnél. Ennek keretében 125 517 személygépkocsit, 22 555 teherautót, 2227 autóbuszt, 115 000 motorkerékpárt és 395 090 kerékpárt gyártottak. Ez évben a személyautó-gyártást tiz százalékkal, a teherautó-gyártást 9,3 százalékkal, az autóbuszgyártást pedig 13,4 százalékkal növelik. * A Némei Demokratikus ■ Köztársaság-, grossraescheni egyenirányító gyára, amely egyedül gyárt az országban ■1 ektromos legelte'ö- készü-'.ékeket, az idén 4 millió márka értékben ál- fít. elő .elek, romos pásztorokat”. A gyár háromfajta típust gyárt. Űj vonást, a korábbihoz képest lényeges különbséget jelent, hogy ezúttal nem 1969 évre hirdették meg a követendő elveket, hanem azok érvényben maradnak mindaddig, amíg nem merülnek fel olyan lényeges körülmények, amelyek szükségessé teszik módosításukat. A naptártól való függetlenítés lehetővé teszi a gazdálkodó szervek számára, hogy hosszabb, távra alakítsák ki elgondolásaikat, üzletpolitikájukat. Természetesen kellőképpen figyelemmel kell kísérli iök tevékenységük piaci megítélését is, mert a hitelpolitika gazdasági szükségtől függő — naptári időponttal előre meg nem határozott — változása esetleg nem várt helyzetet is teremthet. A beruházások hitellehetőségei Az első évben a lehetőségeket messze meghaladó érdeklődés mutatkozott beruházási hitelek iránt. Különösen a mezőgazdaság területén kilátásba helyezett állami támogatás hatására indult meg a versengés. Ilyen körülmények között a vártnál jobban növekedett a befejezetlen beruházások állománya, ami a múlt év elejéhez hasonlóan alapvetően beiiatárolja a beruházásra szánt hitelkontingens felhasználhatóságát. Természetszerűleg a már folyamatban lévő beruházások befejezését célszerű előmozdítani, feltéve, hogy azokra nézve már fennálló hitelkapcsolatunk van. Ez a törekvés nem terjedhet ki feltétel nélkül a saját eszközök terhére megindított beruházásokra és nem is alkalmazható az árkülönbözetekből adódó kötelezettségekre. Az újonnan Indítandó beruházások hitellehetőségei az említettekből adódóan korlátozottak, odaítélésük az eddiginél is gondosabb bírálatot és versenyeztetést igényel. Hosszú- lejáratú hitelt csak kedvezményezett célokra lehet" nyújtani. Az irányelvekben megjelölt visszafizetési időtartamok a rendelkezésre bocsátás maximális lehetőségét jelentik és nem az igénybevételi jogosultságot Már az elmúlt évben is ennél a lehetőségnél lényegesen rövidebb lejáratok alkalmazására került sor, határozott igény mégis ez évtől, hogy a beruházási hitelek túlnyomó része középlejárattal kerüljön kihelyezésre. Ezen a távon belül is csak az olyan ajánlatok kielégítésére lehet számítani, amelyek a legkedvezőbb visszafizetési feltételeket tartalmazzák. A termelő- szövetkezetek közül pedig — azonos törlesztési ütem felajánlása esetén — azok részesülnek elsősorban hitelben — amelyek az előbbi feltételeken túl nagyobb erőfeszítéseket tettek felhalmozásuk fokozására, illetve annak a részesedéshez viszonyított arányát a jövedelemfelosztás során nem rontották. Figyelemreméltó még, hogy több állami Intézkedés mellett várhatóan az is ösztönözni fog a beruházások befejezésére, hogy a hitelek időtartamát (visszafizetését) az első részfolyósítás napjától kell számításba venni. A beruházásokkal kapcsolatban végül említsük meg azt a lehetőséget. hogy a lakossági szolgáltatások színvonalának javítására viszonylag kedvezőek a hitelezési feltételek. Forgóalapbővítés vállalati eszközökkel Szinte valamennyi vállalat, állami gazdaság kifogásolta, hogy a tartós készletfelhalmozás rövidlejáratú finanszírozását beszüntettük, illetve forgó- alapfeltöltést kívántunk meg. Egyes nehezebb pénzügyi periódusokban így előszeretettel hivatkoztak a hitelpolitika hát- | ráitató szerepére. Talán ebben , a kérdésben volt a legtöbb vi- j tánk és ez a körülmény vitte legelőbb a vállalatok felső szintjére a hitelügyeket. Az új irányelvek ebben további, j határozott lépéseket tesznek előre, amikor az állandó jelleggel lekötött forgóeszközök teljes növekményének vállalati alapokkal való fedezését írják elő. Ennek megtörténtét a bank folyamatosan vizsgálja, de nem kívánja meg öncélúan a forgóalap-bővítést. Csak ott fog hozzá ragaszkodni, ahol az állandó je'legű eszközállomány valóban nő. Az alapelv maradéktalan érvényesülése érdekében esetenként rugalmas eljárási módozatokat is alkalmazhat a kölcsönszerződések megkötése során. A tevékeny séghez szükséges eszközök mértékének meghatározása vállalati hatáskörbe tartozik, amit a bank nem kíván sem elvenni, sem átvállalni. Szükség esetén lehetővé teszi — középlejáratú forgóalaphitel nyújtása révén — a felhalmozás előrehozatalát. — Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezt nem teszi és nem is teheti kivét el nélkül, automatikusan. Még akkor sem, ha a vállalat felajánlja fejlesztési alapjának lekötését, de adott esetben tartós mobilizálás! zavarok miatt válnék az szükségessé. Felesleges készletekre forgóalaphitelt sem lehet nyújtani. Fokozatosan kialakul a rövidlejáratú hitel klasszikusnak mondható területe: az átmeneti és idénvszerű forgóeszköznövekedés. Még nem sikerült ebben a kérdésben az „egy nyelven beszélést” mindenütt kialakítani. A saját források beszámítását még mindig a jó munka eredménye elvonásának tekintik és nehezen válik természetessé az az elv, amely szerint a hitel a saját források kiegészítését szolgálja. Menthető, de kevésbé érthető módon inkább a „forrás oldal” áll az érdeklődéshez közelebb, mint az előbbi szakaszban említett problémák gyűjtőhelye; az eszközök összessége. Az átmeneti foiTások rendeltetése éppen az ugyancsak rövidebb ideig felmerülő pénztöbblet biztosítása és nem a népgazdasági érdekek keresztezése. A kamatpo itika új vonásai A kamatpolitika is rendelkezik néhány új vonással. Elsősorban azzal, hogy az irányelvek különbözhetnek az igény- bevétel időtartamától függően. A rövidebb időre igényelt hitel kamata általában alacsonyabb, a hosszabb időre előirányzott, vagy prolongált ősz- szegek után magasabb. (A kamatlábak nem egységesek a mezőgazdaság és a népgazdaság egyes ágai között). A másik — jelentősnek mondható — változás, hogy a korábbiakkal szemben eszközlekötési járulék terheli a bankhitellel beszerzett vagyontárgyakat is. A saját pénzeszközökkel való takarékosságra kíván ösztönözni a betéti kamat jelentős felemelése. Remélhető hogy a későbbiekben bizonyos mértékben „megváltozik” a gondolkodásmód egyes területeken. Célszerű lenne ugyanis elérni, hogy a hitel kihelyezésével előrehozott vásárlóerő részben cserélődjék fel egy megfontolt előtakarékossággal, ami a jelenlegi kamattételek és eszközlekötési terhek > mellett — a számítások szerint — érdemes lehet. Megyénkben ennek csak részeredményei vannak ezideig. Dr. Kisvár! András MNB megyei igazgató Rendelet a lakásépítés vállalati támogatásáról Pénteken megjelent a pénzügyi, az építésügyi és a városfejlesztési, a munkaügyi miniszter együttes rendelete a lakásépítés vállalati támogatásáról. Az új jogszabály lehetővé teszi, hogy a részesedési' és a fejlesztési alap egy részét a vállalatok dolgozóik lakásépítésének segítésére fordítsák. A részesedési alapból felhasznált összeget maga a vállalat állapítja meg, a fejlesztési alapnak pedig legfeljebb 10 százalékát lehet felhasználni e célra. Az így képzett lakásépítési alapból hozzájárulhatnak a dolgozók társas- és családiház-építéséhez, szolgálati lakásokat építhetnek, ha pedig a vállalat segíti a tanács bér- és szövetkezeti lakásépítését, úgy kijelölheti bizonyos számú lakás bérlőjét. A telepszerű, koncentrált építkezések előmozdítására a vállalatok egymással társulva is szervezhetik a munkát. Vállalati segítség esetén társas- vagy családi ház építésekor a dolgozó előtörlesztésének el kell érnie a lakás árának 15 százalékát. Igénybe lehet venni OTP-hitelt is, amely azonban nem haladja meg az ár 25 százalékát, ha a vállalat nem házilag építi a lakást, úgy 30—40 ezer Ft ár- kiegészítést is nyújt az állam. A lakásépítéshez nyújtott vállalati hozzájárulást a dolgozó az OTP-kölcsönnél szokásos időtartam alatt kamatmentesen fizeti vissza, de évi 1 százalékos kezelési költséget fel lehet számítani. A vállalat huzamosabb munkaviszony kikötése alapján, továbbá a nagycsaládosoknak a fizetési kötelezettséget enyhít- • heti, a készpénzfizetési köte- j lezettség egy részét megelőlegezheti. A vállalatok a jogszabályokban megállapított keretek között egyéb segítséget is nyújthatnak a dolgozók társas- és családiház-építéséhez. Megfelelő térítés ellenében a saját építő, szak- és szerelőipari, valamint tervező kapacitásokat is felhasználhatják, ha ez nem gátolja a vállalati feladatok elvégzését. A rendelkezés felhívja a vállalatokat, hogy tegyék lehetővé a munkára jelentkező dolgozók közreműködését is. Ha valamennyi vállalat igénybe venné a rendelkezés adta lehetőségeket, s fejlesztési alapjának 10 százalékával hozzájárulna a lakásépítkezésekhez, ez másfélmilliárd forintot jelentene évente. Mivel azonban ezzel reálisan nem lehet számolni, a pénzügyminisztérium becslése szerint az idén legalább 2000, a következő években pedig legalább 5000 vállalati támogatással épülő új lakásra lehet számítani. A rendelkezés az állami gazdaságok kivételével az állami vállalatokra, a kisipari és háziipari szövetkezetekre, valamint a fogyasztási és értékesítő szövetkezetekre terjed ki. Az állami gazdaságok dolgozóinak kedvezményes lakóházépítését már korábban szabályozták. Mivel a rendelet január 24-én lépett hatályba, a folyamatban levő építkezéseknél még nem lehet alkalmazni a kedvezményeket I i > 1 i L I t Havont* megjelenő Közgazdasági élet oldalunkon Mikro- ökonómia címmel sorozatot indítunk. Sorozatunkkal a vállalatok. elsősorban a gazdaságvezetők munkáját szeretnénk segíteni. A vállalatok életében végbemenő fejlődési folyamatok következtében napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a vállalatok belső és külső kapcsolatainak elemzése. A külső környezetet elemezve elmondhatjuk, hogy két nagy területet kell külün-külön megismerni. Az első az ún. tágabb értelemben vett külső környezet, a világpolitika, az ország gazdaságpolitikája és az ún. ágazati politika. A világpolitika alakulása részben országunk nyílt gazdasági rendszeréből adódóan az export-import tevékenységen igen sok területen hat és meghatározó szerepet játszik, kihatással van ezen kívül a beruházási politikánkra, költségvetési politikánkra stb., amelynek következtében a vállalatok termelőeszközeik fejlesztését közvetve ennek függvényében növelhetik. Az ország gazdaság- politikája természetesen egyértelműen, nagyvonalakban meghatározza minden vállalatnak műszaki-gazdásági tevékenységét. Elengedhetetlen, hogy a vállalatvezetők a sajtón, rádión keresztül, valamint az egyes közlönyökből megfelelő tájékoztatást szerezzenek nemcsak alkalmanként, hanem folyamatosan, a megjelent általános gazdálkodási rendeletek tartalmáról. A vállalatok tényleges tevékenységét a szűkebb értelemben vett külső környezet két tényezője határozza meg. mégpedig a vevők köre és a szállító vállalatok köré. Napjainkban, amikor az egyes termékeknél a szabott árak megszűntek, s a felhasznált alapanyagok ára alapvetően meghatározza a vállalatnál előállított termékek önköltségét, árát, sőt a vállalat eredményét is, az utóbbi terület megerősítése véleményem szerint igen fontos feladata szinte valamennyi vállalatnak, mivel a tényleges anyaggazdálkodás kialakítása, nemcsak a termelés folyamatosságának biztosítása érdekében szükséges, hanem az eszközlekötési járulék fizetése is az eredmény terhére jelentkezik. Hogyan lehet e területet megerősíteni? Elsősorban olyan személyek beállítása szükséges, akik rugalmasan tudják a vállalat érdekeit képviselni, másodsorban rendelkeznek azokkal az emberi tulajdonságokkal, melynek következtében meg tudják teremteni azokat a kapcsolatokat, melyeken keresztül az optimális anyaggazdálkodás megteremtése biztosítható; — harmad- sorban rendelkezni kell ezeknek az embereknek a saját területük szakmai ismeretével. A vállalat műszaki fejlesztését is ide kell sorolni, mivel a beruházási tevékenység is végsősoron megjelenési formájában egy beszerzési folyamat. Itt különösen azoknak az embereknek kell tevékenykedni, akik nagymértékben s minden vonatkozásban fogékonyak az új iránt. Ez azért szükséges, mert a műszakfejlesztés nemcsak a konkrét beruházásokat foglalja magában, hanem bizonyos értelemben a kiinduló nyersanyagok, valamint a termelési technológia folyamatos és dinamikus fejlődését is. A vevőkkel való kapcsolatok kialakítását eddig a kereskedelmi vállalatok végezték el. Termelővállalatainknál általában a termelt termékek értékesítésével foglalkozó szervezetet igen kismértékben vagy egyáltalán nem találunk, s csak az elmúlt néhány évben indult fejlődésnek a piackutatás, a reklám vagyis a marketing fejlődése. A kereskedelem a termelés iránti keresletet, valamint az új igényekre vonatkozó információkat megszűrte, szempontjait I szinte tetszés szerinti mérték- | ben érvényesítette. Az információ-áramlás sebessége minimális volt. így nem egyszer elmaradt a társadalomban a jelentkező igények kielégítése, szubjektív, sokszor kizáróa'gosan formailag megtervezett termelés eredményét kellett értékesíteni. A vállalati belső környezet ilemzésénél alapvetően két nagy csoportot kell megkülönböztetnünk: a műszaki, technikai eszközök rendszerét, valamint az új értéket létrehozó mberi rendszereket és azok működését szabályozó kiegészítő eszközöket. A gépek beszerzése bonyolult, összetett folyamat, amely végsősoron ma már a vállalat eredményétől függ elsősorban. E területen jelentkező műszakfejlesztési alap felhasználása vagy a vállalatok közép- és hosszútávú hitelpolitikája egyértelműen meghatározza a várható fejlődés ütemét, vagyis a vállalat jövőjét. Jelenlegi elszámolási rendszerünkben a vállalatok önállósága e területen jelentősen megnövekedett. A termelőeszközök fejlődésével párhuzamosan, de talán még rohamosabb ütemben változik a felhasználható alapanyagok skálája. Elsősorban a fogyasztási cikkeket gyártó iparágaknál tapasztalható ez. Az új termékek struktúrájának megváltozása kihatással van a szolgáltatási tevékenységek összetételére, egyes ágazatok kihalóban vannak, mások stagnálnak, viszont harmadik csoportjuk szinte soha nem látott fejlődésen megy keresztül. Az új munkaeszközök, új anyagféleségek már önmagukban is új termelési technológiát követelnek. A fentiek a műszaki vezetéssel szemben támasztanak igen magas követelményeket. Szükségszerű ma már, hogy műszaki vezetőink szinte napról napra tájékozódnak a fejlődés különböző irányairól mindhárom területen, mert ha nem azt teszik, a vállalat előbb- utóbb lemarad. A belső környezet' másik nagy kategóriájába az eleven munka tényezői tartoznak. A szakmunkások gllandó fejlődéséről kell gondoskodnunk amellett, hogy egyes (szakmák megszűnnek, stagnálnak, mások pedig most alakulnak ki, vagy alakulnak át. Véleményem szerint a vállalati tevékenységnek a szakmunkás káderek továbbfejlesztéséről legalább úgy kell gondoskodni, mint a műszaki tényezők állandó és szakadatlan fejlődéséről, sőt bizonyos értelemben nagyobb feladatot jelent ez. mivel az új szakmák elsajátítása vagy a már kialakult szakmák más tartalommal való ' megtöltése részben szemléletváltozást, részben pedig új emberek kiképzését jelenti, ami lényegesen hosz- szabb folyamat, mint az előző. A termelés jelenlegi koncentráltságán, valamint a munkamegosztás következtében a Vállalatvezetés is termelőerővé válik. A vállalatvezetőknek ma már nem lehet és nem szabad kiemelten az operatív munkákkal foglalkozni, hanem mindenkor saját maguk továbbfejlesztésén keresztül kell biztosítani az új koncepciók, lehetőségek megismerését és ezáltal azok következetes bevezetésén keresztül a vállalat fejlődését. Ma már az ún. rutinvezetés nem követhető, a vezetésnek módszerei vannak, s eszköznek nem elegendő a papír és az írószerszám. Ahhoz, hogy az információkat megfelelő időben kapják a vezetők vagy döntéseiket több variációban 'jól tudják előkészíteni, korszerűsíteni kell az információ feldolgozó és áramlást biztosító eszközöket. Az elmond, “-takról vezethetjük le végülis azt, hogy valamennyi vállalatnál egy állandó, folyamatos, dinamikus fejlődésnek kell bekövetkezni, amely önmagában hordja a vállalatok átszervezésének, termelési és irányítási rendszerépek változását. Ezzel szembe kell nézni, tudomásul kell venni, sőt élni kell a lehetőséggel, ami egy következetes vezetési politikát és káderfejlesztési politikát követel minden vállalatvezetőtől. Dr. Kovács Attila, az Építésgazdasági és Szervezési Intézet tudományos munkatársa. Mikroökonómia Vállalati kapcsolatok
