Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-23 / 18. szám
ttw. f»>iuár 2V bmmmoit napin Miért késnek évről évre a kommunális beruházások? Tűnődésünk: százszámra épülnek lakások; de miért maradnak el, vagy késnek évről évre a kommunális beruházások? A lakások viszonylag gyorsan tető alá kerülnek, az iskolák, óvodák, bölcsődék és az üzletek azonban többnyire még mindig hagyományos technológiával épülnek. Nem lehetne korszerűbb szerkezetekkel, korszerűbb technológiával? Erre kértünk választ a Pécsi Tervező Vállalattól, Agyúval verébre lőni Mi az oka a lemaradásnak a kommunális építkezésekben? Bálint János, a tervező vállalat igazgatója szerint az okok a következők: A pénzügyi ütemezés nincs mindig szinkronban a lakás és a kommunális építkezések tekintetében. Szűk az építőipari kapacitás, szűk a panelüzem kapacitása, ami van, azt elsődlegesen lakások építésére használják fel. Meszesen például hosszú évekig csak lakás épült, semmi más. Egy másik lényeges ok: Az építőipari vállalatok húzódozása, mégpedig annál az érthető oknál fogva, hogy itt nem alakult ki jó szerkezeti rendszer és építési szisztéma. Az építőipari vállalatok érdeke éppen az, hogy minél termelékenyebb legyen a munkájúk, a hagyományos technológia, bár még mindig olcsóbb, rendkívüli munkaigényes, s tekintve a munkaerő-hiányt, kiesik a számításból. Meg aztán egy- egy területen nyilván érdemesebb összpontosítani, gazdaságos és kényelmes a csak paneles technológiára felvonulni Mi hát a megoldás? Lehet-e panelből iskola, óvoda, vagy „Nagytakarítás“ Algyőn A napokban elfojtott olaJkttBrés után nagyszabású tisztogatási munkák kezdődtek az algyői szénhidrogén-medencében. A 168- as kútnál csaknem két kilométeres körzetben fekete olajréteg fedi a készülő ipartelep üzemcsarnokait, továbbá a szomszédos termelőszövetkezet üvegüá- zait, a tanyákat, az utakat és a szántóföldeket, most száztagú ..takarítóbrigád” dózerekkel, szlvaty- tyúkkal, lapátokkal tisztogatja a feketésbama lepelbe burkolt környéket. A korábban lezárt szeged-hódmezővásárhelyi 47-es műutat már megtisztították és megnyitották a forgalom számára. A kútböl kiömlött olajból kialakult masszát — amelyből összesen huszonötezer köbméternyi gyűlt ösz- sze — állandóan szivattyúzzák és tizenkét tartálykocsival szállítják a vasútállomásra, majd a finomítóba. üzlet? A pécsi tervezők már kísérleteztek a panellel (megbízás nélkül, saját költségükre), arra gondolva, ha netán szabad kapacitás adódna, épülhessenek kommunális létesítmények panelből. Az eredmények azonban semmi jóval nem biztatnak. A panel nem az egyedüli üdvözítő, csak meghatározott célokra alkalmas. A kommunális — apró egyszintes — épületeknél gazdaságtalan és rendkívül drága. Kisebb darujaink nincsenek, képzeljük el az egyszintes ház mellett a toronydarut. Ez azt jelentené, képletesen szólva, hogy ágyúval lövünk verébre. De ez csak egy ok a sok közül, ami ellene szól. Ha műszakilag meg is valósítható, mint mondtuk, gazdaságtalan, drága. Igen-igen munkaigényes lenne például a sok kis helyiségből álló bölcsőde, vagy óvoda megépítése panelből. A nagy alapterületi helyiségeket viszont, amilyenek az iskolákban vannak, nem is lehet panellel lefedni. Ez az előregyártott elem maximum hat méter széles, de már ez is feszített szerkezetet jelent, külön technológia kell hozzá: Ennél sem alkalmazható. Blokkosítás A panel-út tehát járhatatlan. Egy további megoldás lenne, a különböző kommunális létesítményeket egy-egy blokkba összehozni — magassági értelemben, egymás alá, fölé. Hogy ez mennyiben valósítható meg, meddig célszerű, ezekre a kérdésekre az eddigi, világméretekben folyó kutatások még nem találtak teljes értékű, előnyös megoldást. Némi lehetőség azért van, a pécsi tervezők a jövőben egyes esetekben már alkalmazzák a blokk-megoldást. Más a helyzet az üzletek esetében, itt két-három szintet egymásra lehet tenfti, a váz- szerkezet már gazdaságos. Persze a blokkosításnak megvannak a hátrányai, például, hogy egy-egy üzlet a lakosság egy részének igencsak távol esik. A tervezők következtetése: (de ahogy Bálint János igazgató hozzátette, például az NDK-ban is pontosan erre az eredményre jutottak) vagy önmagában vázszerkezet, vagy vázszerkezet panellel kombinálva — a kommunális építkezések esetében a megoldások között csak kifejezetten ezek a megoldások jöhetnek számításba. Ezzel aztán eljutottunk a tulajdonképpeni szűk keresztmetszethez, a korszerű építőanyagok, szerkezetek hiányához. A vázszerkezetek közül a legáltalánosabban Piackutató« tanfolyam Érdek és igazság használt az univáz és az ipari csarnok-vázszerkezet. Szinte beszerezhetetlen, az ellátás ! gyatra. A kommunális épüle- j tekhez különböző méretű és I jellegű vázszerkezetekre len- J ne szükség, ezzel szemben; azonban csak néhány féle van. (A váz a lényeges, a kitöltőfal aztán lehet bármi.) A /ovo zeneje A budapesti cég, amely az említett vázszerkezetek előállításával foglalkozik, nos, ennek a gyárnak kellene berendezkednie a többtermelésre és a választék bővítésére. Tudjuk persze, mindez nagyon költséges, de előrelépni csak ebben az esetben lehet. Tegyük még mindehhez: az ipari vázszerkezetekre (főként ezt gyártják) előreláthatólag csökken az igény a jövőben, a vállalatok fejlesztési elképzelései várhatóan nem új épületekre, hanem a technológiai fejlesztésre, új gépek vásárlására irányulnak. Ha az építőanyagipar felzárkózik, akkor már csak az építőanyagipari vállalatoknak kell felkészülni a panel mellett a kommunális létesítmények modern szerkezetekkel való építésére. Hogy az építőanyagipar mikor zárkózik fel — mit mondjunk? — ez sajnos a távoli jövő zenéje. Miklósvárl Zoltán Még a múlt év novemberében mutattuk be az Országos Piackutató Intézetet, az intézetben folyó munkát. Beszámoltunk missziójukról, amelynek keretében kerek- asztal-lconferenciák sorát ren dezték meg az elmúlt évben az ország nagyobb városaiban: a piackutatás szerepéről és módszereiről, a mar- ketting-tevékenységről. (Értesüléseink szerint januárban vagy februárban Pécsett is rendeznek kerekasztal-kon- ferenciát.) A cikkben vetettük fel: hasznos lenne Baranyában is üzemi piackutató tanfolyamot indítani. A Piackutató Intézet igazgatója ennek semmiféle akadályát nem látta. Azóta több vállalat érdeklődött szerkesztőségünkben, indítanak-e ilyen tanfolyamot? Az ügyben a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei csoportját kerestük meg. A társaság vállalta: amennyiben elegendő számú jelentkező lesz, megszervezi, s előadókat biztosít egy üzemi piackutató tanfolyamra. A költségeket természetesen a vállalatoknak kell viselniük, a hozzájárulás mértéke a jelentkezők számától függ. Jelentkezni lehet írásban: a Magyar Köz- gazdasági Társaság Baranya megyei csoportjánál, Pécs, Janus Pannonius utca XI sz. Hangost clef on-bBzpontokat gyárt a Baranya megyei Szerele és , Szolgáltató Vállalat. Az 5—::0 mellékállomásos központok orvosi > rendelőkben, üzemekben, kórházakban alkalmazhatók, sőt nagyobb > lakóházakban is. Képen: az egyi t központ kapcsolószerkezetét ellenőrzik __ AA iskolcra még nem ért ■ LTJ- el a vonatom uraim, s nem is akarom, hogy egyhamar elérjen. Isten mentsen tőle! Hatvanorr viszont már túljutottam. Én is nyugdíjas lettem, mint sokan mások. Először nagyon élveztem a nyugdíjas életet. Visszatértem pesterzsébeti családi házamba — s mint afféle „vidéki” gyerek — elültettem kétszázhúsz tőke szőlőt. Felépítettem a fiamnak egy garázst, aztán kijártam a Palatínusra meg a Dagály utcai strandra. Egész nap áztattam a lábamat, olvastam a Magyar Nemzetet meg a többi újságot. Annyira, de annyira élveztem a szép semmittevést, hogy a végén majdnem búskomorrá váltam. Akik pedig ismernek, azok tudják, hogyha Mucsi Vincén a búskomorság jelei kezdenek mutatkozni, akkor baj van. Akkor Mucsi Vince megy, utazik, mert nincs maradása. A babarci tsz pincéjében folyik a kedélyes beszélgetés egy pohár bor mellett. A tsz vezetői félkörben ülve hallgatják Mucsi Vince kifogyhatatlan történeteit. Nekik meg a százhúsz hold termő szőlejüknek köszönhető, hogy Mucsi Vince ma ismét vidám. Rengeteg, ötven vagon termést ad évente az a százhúsz hold, s a tsz-nek nem volt elég tárolóhelye. Az elnök, a szőlészeti főagronómus meg máHafvanon fúl sok sokat törték a fejüket, mit csináljanak. Vegyenek fahordókat? Az nagyon drága! S nem is lehet kapni! Sokkal olcsóbb, ha hatalmas, üvegcsempékkel bélelt betontartályokat készítenek. Igen- ám, csakhogy az nagyon kényes és felelősségteljes munka. Kellett hát egy szakember, akinek a kisujjában van a tartálykészítés mestersége, így esett a választás Mucsi Vincére, akiről egy alföldi útjuk során hallottak. — Egyébként tiszta véletlen, hogy pont Csávolyban hallottak rólam — mondja erről Mucsi Vince. — Mert én, mint afféle csavargó ember, az ország minden szegletében megfordultam. Dolgoztam már Tokajban, Kisvárdán és Sopronban, Nagykanizsán és Badacsonyban — minek is soroljam! Egyedül Gyöngyösvi- sontát említem még, ahol néhány hét alatt tienhárom kilót fogytam. Emlékezetes fogyókúra volt, hiszen kétszáz méter magas kéményt építettünk vasbetonból a Gyöngyös- visontai Hőerőmű számára. Tudják milyen nagy dolog ez? Ilyen magas gyárkémény még nem volt az országban! Nagy köteg fényképet tesz az asztalra. Minden felvétel egy munkahelyet ábrázol, ahol az elmúlt évtizedekben megfordult. Az egyik felvétel az óriáskémény előtt készült. Mucsi Vince karbatett kézzel áll a munkások között Ö volt a művezető. — Ha jól látom, a Gyár- kéményépítő Vállalat bélyegzője van a fényképen. Egyszer kéményeket építettek, máskor meg tartályokat? — Pontosan így van — válaszolja Mucsi. — Én egy ilyen mindent építő vállalattól mentem nyugdíjba. Dolgoztunk még a budafoki pincelabirintusban is. Egyszer ösz- szeszámoltam, s még én is nehezen akartam elhinni: körülbelül félmillió hektoliter űr- tartalmú betontartályt építettem a negyvenhat év alatt! — Ehhez képest nem sok az a 3200 hektoliter, amit itt csinálnak! — Attól függ, kiről van szó! Az itteni munkások csak Bólv ban meg Villányban láttak ilyen tartályokat, már aki látott. Őszintén szólva, „fáztam” kicsit ettől a munkától! A tsz ugyanis nem ipari vállalat. Itt nincsenek vízvezetékek, itt lajttal hordjuk száz hektószám a vizet. Az emberek gyakorlatlanok, volt akinek még a betonkeverő is új volt S mégis nagyon megtetszett nekem ez a gárda. Tudják, hogy dől goznak! Ha beton tartályt öntünk, akkor éjfélig, egy óráig is itt vannak! Tudják, megértik, hogy akkor nincs megállás, s nem panaszkodnak, pedig negyven-ötven fokos a hőség, a gyorsan száradó tartályokban. S mégis dolgoznak, félmeztelenül, csuromvizes ruhával, anélkül, hogy panaszkodnának. Még egy zokszót sem hallottam tőlük! — Egyébként mit csinál Vince bácsi, ha február után végez nálunk — kérdezi a szőlészeti főagronómus. Mucsi Vince összeszedi, kö- tegbe rakja a fényképeket s tűnődő mosollyal néz maga elé: — Mit csinálnék? Elmegyek a Dagály utcai strandra és lopom a naRot. Aztán szerkesztek és számolgatni fogok, mert olyan betontartály jár az eszemben, amit nem öntünk, hanem előregyártunk és összerakunk, mint a panelházakat! Ilyen tartály még nincs, de ha Mucsi Vince jó egészségnek örvend, akkor i lesz! Ha nem hiszik, jöjjenek | majd el és nézzék meg! Azt j ugyan még nem tudom, hogy j az ország melyik pincegazdaságában találnak rám, hiszen Mucsi Vince mindig csavarog. De. hogy a tartály elkészül, abban biztos vagvok! Magyar László Én azt mondom, kár any- nyira odáig lennünk, amikor füllentésen kapjuk a gyerekünket. A gyerek — lega’ábbis eleinte — nem érdekből hamisítja meg a tényeket és nem is tudatosan. Jól működik a fantáziája, nem mindig tud különbséget tenni vágyai és a valóság között, ennyi az egész. Később, hát igen, később már előfordul, hogy hasznos kis hazugságokra veteme'ik, ügyes fogásokkal csalja ki zsebünkből a pénzt, azt állítja, hogy megtanulta a leckét, olykor az ellenőrzőkönyv aláírásának terhét is leveszi a vállunk- ról... — Mi lesz ebből a gyerekből? — kérdezzük ilyenkor mérhetetlen aggodalommal. Pedig hát mi lenne belőle? Felnőtt. Megfontolt, tisztességes, környezetéhez i alkalmazkodó felnőtt, aki csak akkor függetleníti magát a tényéktől, amikor érdekei így kívánják. De akkor nagyon találékonyan és különösebb lelkiismeretfur- dalás nélkül. Mindezek a vad, bántó és persze teljességgel megalapozatlan gondolatok már jó ideje rágják egyébként megfontolt, tisztességes és alkalmazkodó lényemet, de amikor a Fórum csütörtöki adásában meghallottam, hogy az egyik tv-néző azt kérdezi: mikor emelik fel a napidíjat, renegát vélekedéseim ellenállhatatlan erővel törtek felszínre, s innen már csak egy lépés volt, hogy a papírra kerüljenek. Ismétlem, a kukac már régóta rágja tudatom piros almáját, a napidíj csak a végső lökése. Boldogult joghallgató koromban részt vettem egy diákköri konferencián, melyen pécsi, szegedi és budapesti dolgozatok, illetve szerzőik vetélkedtek az első helyért. Az egyik pesti hallgató dolgozatát ‘követően a felszólalók amolyan se hideg, se meleg alapon mondták el véleményüket, ez is jó volt benne, azt is lehetett volna másképp, az összkép kedvező és így tovább. Ekkor szólásra jelentkezett egy pesti részvevő: Minek köntörfalazunk, kedves kollégák, hát senki sem meri kimondani, hogy ez a dolgozat nem sikerült? Nem felel meg a címének, de nem felel meg önmagának sem, illogikus a felépítése, zavaros. Van olyan tehetséges a szerző, hogy el tudja viselni, ezúttal melléfogott ... A teremben döbbent csend támadt, a pécsi és szegedi kollégák rossz mosollyal, a pestiek halott sápadtan néztek egymásra, oktatójuk is majd megpukkadt mérgében. Nem mintha a dolgozat valójában ért volna valamit. De ezt pont egy pestinek kellett megmondania?! Az egyik nyári szünetben a Hőpalackgyárban dolgoztam leszedő segédmunkásként, a normacsatározások fénykorában. Egy termelési tanácskozás alkalmával a csiszoló szakmunkások — a változatosság kedvéért — ismét azt emlegették, hogy abnormálisán szoros a norma, az egészség veszélyezte— A termelőszövetkezetek nőbizottsági titkárai részére háromnapos tanfolyamot rendez Pécsett január 28—29— 30-án a Nőtanács megyei szervezete. A tanfolyamon 70— 80-an vesznek részt tése nélkül nem lehet huzamosabb ideig teljesíteni. Akkor állt fel az egyik fiatal csiszoló és nagy mérgesen a következőket mondta: Nem jól közelítjük meg ezt a problémát, szaktársak. Mert, Ma azt mondanátok, hogy alacsony az órabér és hónap végén alig viszünk haza valamit, én lennék az első, aki helyeselnék. De, hogy szoros a norma? Amíg a délutáni műszakban van időnk másfél, két órai ultizásra — én is játszom, nem azért mondom —, addig nem forog veszélyben az egészségünk. Tudta ezt minden csiszoló, az is, aki játszott, az is, aki nézte, hogy társuk igazat beszél, ez azonban láthatólag nem befolyásolta őket, úgy néztek rá, mintha elárulta volna a munkás- osztályt. Nagy vitát kavart Végh Antal írása a kis nyírségi faluról, ahol megállt az idő, ahol tetvesek a gyerekek és ahol spirituszt isznak orvosi segédlettel. A megyei lap megtámadta az írást, noha tudta, hogy az abban foglaltak megfelelnek a valóságnak. Egy helyi funkcionárius kíséretében Darvas József, az írószövetség elnöke ment ki a helyszínre, hogy megpróbálja lecsillapítani a kedélyeket. — Maga szerint melyik írásnak volt igaza — kérdezett meg egy óvónőt —, az elsőnek, vagy annak, amelyik a megyei lapban megjelent? — Az elsőnek — hangzott a válasz. Ekkor szólt közbe a kísérő: És melyik volt a politikusabb? ... — Arra viszont nem tudtak válaszolni — jegyzi meg Darvas —, miként lehet politikus az, ami nem igaz. A vita azóta tovább gyűrűzött, meglepően sokáig tartotta magát az az álláspont, hogy rendben van, úgy igaz minden, ahogy Végh Antal írásában szerepelt, de miért kellett erről pont erről írni?... Ilyen „privát” előzmények, vagyis a tárna iránti érzékenységem magyarázzák, hogy a napidíjjal kapcsolatos tv-po!émia a kelleténél jobban elszomorított, s már- már az egész emberi nem fejlődését megkérdőjeleztem. Ha ennek ismeretében olvassák el még egyszer a cikkem elején leírtakat, rá kell jönniük, hogy tulajdonképpen szelíden fogalmaztam. Nézzék el nekem ezt a „szelídséget”. Ami már most konkrétan a napidíjat illeti, véleményem nem sokban tér el a pénzügyminiszterétől. Talán csak annyit tennék hozzá: ne érezze büntetésnek senki a kiküldetést, de ne is fogja fel olyan alkalomnak, amikor a vállalat pénzén végre kedvére ehet, ihat. Ha ez utóbbi távol áll tőle, gondoljon arra, hogy ha nincs kiküldetésben, akkor sem mannát reggelizik és vacsorázik. Vonja csak le az otthoni — megtakarított — étkezések árát a költségeiből, ne számítsa fel az elfogyasztott sört és feketekávét, — és azt fogja tapasztalni, hogy kijön a 31 forintból. Egy ötszáz forintos nyugdíjasnak 16 forint 66 fillér a „napidíía”. Kéri Tamás — Üj motel épül a mecseki kempingben. A mecseki autóskempingben új, 40 ágyas motel épül, mintegy 1,5 millió forintos beruházással. Az épület a nyárra már várja lakóit. Bútorboltok, figyelem! MEGÉRKEZTEK A CSEH, LENGYEL, JUGOSZLÁV ÉS SZOVJET BÚTOROK. Telexrendelésre azonnal szállítjuk. NAGY TÉLI BÚTORVÁSÁR! BÜTORÉRTÉKESÍTÖ VÁLLALAT Rákospalota. Telex: 787.
