Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-07 / 287. szám
MM. dec»Rlbai 7. *>' ntatl napin I Tovább Kilenc pécsi művész indul Amerikába A Pécsi Balettegyüttes átkel az óceánon is, Európa és Kis-Ázsia után amerikai turnéra indul. Megírtuk: Eck Imrét, az együtes igazgatóját meghívták Bostonba, hogy ott elkészítse a „Csodálatos mendarin” koreográfiáját. A Kultúrkapcsolatok Intézete szervezésében kint is járt az Egyesült Államokban, de olyan szerződéssel jött haza, mely nemcsak személy szerint neki, hanem együttesének is szól: három Bartók művet, a Csodálatos mandarint, a Kékszakállú herceg várát és a Fából faragott királyfit mutatják be Bostonban. Eck Imre még csak Pestre érkezett vissza, de telefonon értesítette már a színházat a szerződésről. Végvári Zsuzsa balettmester mondja: — Bostonban egy olyan különleges társulat szerződtetett minket, melynek tulajdonképpen csak Irodája van. Minden évadban vendégegyütteseket szerződtetnek, s ezek hat hétig.játszanak bérelt színházban. Mi most egy a pesti operaházzal nagyjából megegyező befogadóképességű színházban lépünk fok tehát esténként körülbelül másfél ezer néző előtt. A bostoni. társulat mostani évadjában három különböző est szerepel, ebből egyik a miénk, mégpedig a három Bartók-mű. A Kékszakállúban Szőnyi Olga énekel majd, aki már tavaly is fellépett ugyanott A másik két balett koreográfiáját Eck Imre tanítja be egy ottani balettkarnak. De a főbb alakokat a jni együttesünk tagjai táncolják. Egyébként Eck Imre balettigazgató és félesége, Végvári Zsuzsa balettmester december húszadikán indulnak Bostonba, betanítani a koreográfiát, s előkészíteni az egész együttes munkáját. Január másodikén indul: Cslfó Ferenc, Handel Edit, Úrik Dóra. Stimácz Gabriella, Bretus Mária, Hetényi János és Tóth Sándor. Csifó a fából faragott királyfit, Handel Edit a királylányt, Úrik Dóra és Stimácz Gabriella a két tündért táncolják, tehát a Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott, vagyis ai úgynevezett kéttündéres változatú Fából faragott királyfit mutatják be Bostonban. A Mandarinban Eck Imre, továbbá B re tus Mária, Csifó Ferenc, Hetényi János és Tóth Sándor táncol majd. Hazaérkezés: január 22-én. Végül még egy érdekesség: a jelenleg fél éves leningrádi tanulmányúton lévő Bretus Máriá és Tóth Sándor a bostoni vendégszereplés miatt megszakítja szovjetunióbeli tanulmányait, s előbb hazaérkezik Magyarországra, majd innét indul, Amerikába. December 21-től 31-ig ugyanis próbálják a Bartók-műveket, s ezért Pécsről és Leningrád- ból Pestre érkezik az együttes hét tagja, ahol a próbák lesznek. F. D. Karácsonyfavásár Ma reggel Pécsett és a megyében megkezdődött a karácsonyfa vásár. A Mecseki Állami Erőgazdaság 11 ezer fenyőfát hoz forgalomba Pécsen, 23 ezer darabot pedig a MÉSZÖV megrendelésére a megyében, de ha a kereslet nagyobb, úgy azt is ki tudják elégíteni. Pécsen 14 elárusító helyen szerezhetik meg a vevők a karácsonyfát, de az erdőgazdaság vállalja, üzemek, vállalatok. iskolák dolgozói fenyőfa igényének közvetlen kielégítését is. öregbítik a város művészetének hírnevét Komoly talaj! r o y a < Elégia a külföldi rokonokról a Mandarin eldadlara klvá ncgtak az amerikaiak. (Képünkön: Hetényi János, Eck Imre, Csifó Ferenc, Tóth Sándor és Bretus Mária) * Szomorú riport A főorvos néhány tesztkérdéssel próbálkozik. Cs. András zavart kíváncsisággal hallgatja az első kérdést, lefordítja magában, aztán elvigyorodik. Az arc egyszerre félelmetes és gyermeteg. — Most etettem. Lovat, tehenet — mondja. — Mikor született András? — 1941-ben. — Es hány éves? Cs. András meglepődik. Zavartan nevetgél, az asztalra pillant amelynek a másik végén az unokaöccse körmöli a leckét majd tekintetét visszaszegezi a főorvosra. — Azt nem tudom — közli.- Számítsa ki a doktor úr. — Mondja meg nekünk, hogy mi a nehezebb: egy kiló vas, vagy egy kiló toll? Cs. András hosszasan tűnődik, a vigyor lassan elhal az arcán. — Azt tn nem tudom. Semmit se tudó k. — Milyen nagyvárosokat lamer? — Sásdot azt ismerem — bólint földerülve. — És melyik a nagyobb? Egyházaskozár, vagy Sásd? A fiatalember elbizonytalanodik. Hát?... Panasz érkezett a szerkesztőségbe és a megyei Idegbeteg-gondozó Intézetbe is, hogy Egyházaskozáron Cs. András szellemileg fogyatékos fiatalemberrel durván bánik a családja. A szomszédok egy alkalommal a helyi tanácsnál is bejelentették, hogy Cs. Andrást megverte a bátyja. A bejelentések nyomán indultunk el dr. Kézdi Balázzsal, az intézet főorvosával Egyházasko- zárra. — Az eset még szeptemberben történt — mondja Marton István tanácselnök. — Mi akkor behivattuk a családot, és jegyzőkönyvet is vettünk fel. Meghallgattuk Cs. Andrást, a bátyját Cs. Ferencet, annak a feleségét, és még egy rokont a családból. Megnéztem az András fejét. Másfél centis mély seb volt rajta. Az elmondottakból ítélve a két testvér összeszólalkozhatott. Cs. Ferenc egyéni gazdálkodó. A háznál összetorlódott a munka, vasárnap is dolgozni kellett volna, de András azt mondta, hogy ó nem dolgozik vasárnap. Azt mondják, Cs. András ütött először. — A beidézés milyen eredménnyel járt? — Figyelmeztettük Cs. Ferencet, hiszen az eset másként is történhetett volna. Ha még egyszer megismétlődik, Cs. Andrást állami gondozásba vetetjük, és Cs. Ferencnek természetesen viselnie kell a törvényes következményeket is. — Azóta bántották Cs. Andrást? — Tudomásunk szerint azóta nem. — Elkísérne bennünket Cs. Ferencékhez? — Természetesen. A tanácselnök útközben elmondja, hogy Cs. Andrást a faluban nem szokták csúfolni, sőt kímélettel kezelik az alapjában jóindulatú, de könnyen irányítható fiatalembert. A család tagjaival együtt étkezik — és ugyanazt. Van rendes ünneplős ruhája, időnként a moziba is eljár. Cs. Ferenc nincs otthon. A felesége a másnapi disznóöléshez készülődik a konyhában. Cs. András hamarosan előkerül. Erős. munkabíró fiatalember, akinek a fizikai ereje a legnagyobb — vagy az egyetlen — vagyona. — Szokott inni az András? — A kocsmában — mondja az asszony. — Mennyit? — Fizetnek neki. — Az eset hogy történt »September ben? — Az úgy történt, kérem, hogy az András nem fogad szót — mondja panaszos hangon Cs. Ferencné. — Mindent meghallgat, amit mások mondanak neki. Mert ilyenekkel biztatják: Ne dolgozz a bátyámnak! ... Idehallgassanak! Kétszer már a fészer is meggyulladt S cigarettájától. Annál az esetnél pedig András ütött először. Andrásra nézek, ö különös elégedettséggel bólint — Ügy volt — Szeptember óta volt ősz- ! szetűzés? — Verekedés nem volt — mondja az asszony. — De az András azóta is mindenféléket mond. — Több türelemre volna szükség — próbálkozom. — De nem lehet! — jajdul fel az asszony. — Velem még el van, de ha belép a bátyja, ha meghallja a lovakat a kapunál, akkor vége. Volt úgy, hogy az uram megverte. Az András csak nevetett, a bátyja meg sírt, hogy meg kellett verni... Az én idegeim is tönkrementek már ... Az asszony, mintha mentőötlete támadt volna, a szélnek szembe fordítja a vitorlát. — Azt kérném, ha egy mód van rá, vigyék el egy intézetbe. — András! Elmenne intézetbe? — kérdezem a fiatalembert — Igen... Nem akarok itt. A látogatásnak vége. Az eredmény nem szorul magyarázatra. Az asszony bizonytalanul megszólal. — Hogy volnánk ezzel az intézettel? Nekünk fizetni kellene? Miből fizetnénk, ha ez sok volna? ... Visszafelé dr Kézdi Balázs; főorvos szakvéleményét ké-1 rém. — Imbecillis beteg, a veleszületett gyengeelméjűség sú- i lyos formájában szenved —? mondja. — Huszonnyolc éves életkorával szemben az intól-1 ligenciája egy 3—4 éves gyér-: mekének megfelelő. Elvont fo- < galmai nincsenek. Csupán az a pár tucat konkrét fogalom' van a tudatában, amelyek a ] mindennapi tevékenységéhez < tartoznak. Kombinativ müve- ( letekre képtelen. Érzelmi-indulati élete is megrekedt a kis gyermekkor szintjén, Így alkalmazkodó képessége a vál- tozó viszonyokhoz minimális és ösztönös. Nagyon befolyásolható, pozitív és negatív irányban egyaránt, önmagában a betegség nem jelent Önvagy közveszélyességet, de az ártalmas környezeti hatások gátulatban impulzív, indulatos cselekményeket válthatnak ki. A beteg nem képes cselekedeteinek veszélyességét felismerni, nem is büntethető. | Tehát, sorsa attól függően dióikul, hogy milyen környezetben él, hogyan bánnak vele, miképpen befolyásolják. Így a legmegnyugtatóbb megoldás az intézeti elhelyezés volna. Ami — reméljük — a zsúfolt intézeti viszonyok ellenére sem marad' eL Mielőtt egy esetleg súlyosabb, tragikus esettel kell szembenézni Thiery Árpád i M egette a fene a külföldi rokonaimat l Amilyen formám van, amikor érdeines volt letagadni őket, egy sem volt, most hogy már ennek semmi értelme, én tagadom ki őket. Hát nem dühítői Látok a vízparton japán, svéd, holland horognyeleket, kanadai orsókat és amikor pedig megkérdezem: — Honnan szerezted? — A bátyám küldte Kanadából, Írországból, Dániából, — mesélik. Arról nem szólva, hogy egyesek nem átallanak autót, motorcsónakot és más ilyen közhasználati cikkeket kapni. Én meg itt állak, egyetlen hasznavehető rokon nélkül. No nem arról van szó, hogy nem akadnának külföldi rokonaim, elő is kerültek, de semmirekellők. Még levelezésre sem jók. "Pedig milyen jói indult l A Jani bátyám valamilyen unokatestvér-félém, akiről csak homályoson sejtettem, hogy él valahol, Dél-Amerikából jelentkezett egy levéllel, hogy haza óhajt ballagni rokonláto* gatóba. Mellesleg azt is bejelentette. hogy milliomos. Na már most az öregúr, aki bádogos és nagy csavargó volt, hol Svédországból, hol Kanadából, hol Franciaországból jelentkezett, végülts megült egy helyen Dél-Amerikában és Összebádogolt tíz többemeletes bérházat. Most pedig feltehetőleg a pénzt zoknikba gyömő- szőtte és útnak indult. Meg is érkezett az öregúr, de teljesen elfajzott. A régi ledér bádogossegédből misem maradt. Lelkesen végigette az ünnepi ebédeket. A rokonokat meg foniossági sorrendjük szerint látogatta meg és meg- rneglepie őket 5—10 deka valódi kávéval. No meg hosszú beszédeket is mondott, mert vitás ügyben orákulumnak kiáltotta ki magát és minden micsodába beleütötte rokoni orrát. Ezután jött a következő rokon. Egyszer mikor hazamegyek, vagy öt asszony üldögél nálunk. Amikor bemutatkozásra kerül a sor, egyik félöreg, jókarban tartott asszony megszólal : — Meg sem ismer engem, sógorka? Én vagyok a kalocsai Milenka néni! — Már meséltem Neked Milenka néniről!, — így a feleségem, aki semmirekellő memóriámat serkentette. — Hogyne! — mondtam udvar iaskodva, jól lehet képtelen voltam visszaemlékezni rá, de ezt a kis színjátékot kénytelen voltam eljátszani. Feltettem tehát a következő kérdést: — Mi újság otthon, Kalocsán? — Nem ott lakunK hanem Los Angelesben. — Hát akkor mi újság Use Angelesben? Sorra kikerekedett a történet. 1957-ben elódalogtak és most Los Angelésben tesznek- vesznek. A következő műsor a kép mutogatás volt. *— És itt a kis kocsink — sóhajtotta Milenka néni. Mellesleg hosszú, bölönc kocsi volt, ahol is Milenka néném férje a kocsi oldalának dül- leszkedett két elegáns horgászboltul. Tüstént felélénkültem: Itt az amerikai pecabot. Milenka néném azonbdm egyelőre csak dicsekedett: — Sajnos, nem c legújabb modell! — Már 3 eves! A 19 év tehát a nénémböl tökéletes yenkit faragon, ahogy nálunk, a kocsi léte, náluk a kocsi hosszúsága és életkora jelenti az emberi érték csúcsát. Az viszont igaz, hogy egyelőre még nem tudtam a horgászat felé lökdösni, mert ezután a vityilló képe következett. Nem kérdeztem az Arát, de megtudtam: 15 000 dollár volt részletre. A lakosztály mellett van még benne két különbejáratú szoba, amit kiadtak bérbe. Csak úgy mellesleg megkérdeztem hogy kik laktiak ottf Erre Milenka néni indlgnálód- va mondta, hogy fogalma sincs, az nem az ő dolguk. Ebből kiderült, hogy a néni visszavonhatatlanul amerikaivá züllött. Csak ott viselkedhetnek ilyén értetlenül a főbérlők. Bezzeg nálunk azt is étid- ják, hogy mit evett tegnap vacsorára az albérlő. Nálunk egy valamirevaló főbérlöben egy pedagógus, egy levél-ki- hordó és egy detektív veszettel és hol nevelik az albérlőt, hol a levelét áztatják gőz fölött, hogy megtpdják, hogy a mint állnak a dolgok. A mese végén az is kiderült, hogy leányai közül a legnagyobbikát feleségül adta egy milliomoshoz. Engem egy milliomossal nem lehet átverni, tehát rögtön kételkedni kezdtem: — Mi az, hogy milliomos? 1 — Van nekik a Bewerly-Hil- len egy 450 ezer dolláros közük és egy nagy gyáruk. Régi detektivregény olvasói koromból megtanultam, Kógy mi a Bewerly-Hill. de azért nem adtam meg magam. Feltettem hát az utolsó kérdést. — Aztán mennyi pénzt ad magának a milliomos? — Egy fillért sem. Az esz övé! Ebből beláttam, hogy a milliomos valódi. Végül csak rdkeritettem a sort a horgászatra, és Milenka nénémmel tranzakcióba bonyolódtunk. Én adtam neki egy horgász humoreszket, amin a férje majd jót fog vihogni, ő pedig megígérte, hogy küld nekem horgokat. At is adtam neki az egyetlen tUkkelazatt < csodálatos pontyhorgomat, ami Made ifi ÜSÄ. Tehát volt egy szép horgom* ami sajnos nem fiadzott meg. Csak egy vigasztalásom van, hogy abban reménykedem, volt az a humo- reszk olyan rossz, hogy a derék yenkivé vedlett magyar még a száját sem húzza el. Ezzel viszont vége a rokonságnak Jani bátyám után M#- lenka néném is megindult a milliomosság útján, én pedig több külföldi gazdag rokont látni sem akarok. Nem mondom, ha esetleg egy csóró rokon jelentkezne, azt örökbefogadnám, mert as a gyanúm, hogy a szegény rokon rázná a rongyot és feltétlenül elküldené a horgokat. Szőllősy Kálmán Rázza le ajándékozási gcndiáH nur Vásároljon karácson yra feleségének, férőnek (beuátnőjének, barát,ónak) * s ti
