Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

Dimonrail naoio 1968. december 1. Pécs fejlődése a századfordulóig Iparosítani akarunk A következő években megteremtjük az ipartelepítés teltételeit Nagyarányú lakásépítés — A Makár-oldal beépül, a üonátus zöldövezet marad Nem falu ez, hanem szociális otthon Pécsett a Technika és Tu­domány Házában az elmúlt héten hat előadás és vita ke­retében naponta 30—10 szak­ember részvételével tárgyal­ták meg: hogyan kívánják fejleszteni Pécset, milyen koncepciók alapján készítik a város IV. ötéves tervét? Az elhangzottak összegezéséért kerestük fel dr. Dányi Pált, a Pécs városi Tanács tervosz­tályvezetőjét. — Találkozott-e az ankéton a város vezetőinek elképze­lése a szakemberek vélemé­nyével? — volt első kérdé­sünk. — A tanácskozások céljául a tájékoztatást, de főként azt tűztük ki, hogy sokoldalú vé­leményeket halljunk szakem­berektől. Határozottan jónak értékelem a vitasorozatot, hi­vatali kötöttségek nélkül mondották el a hozzászólók véleményüket, elképzeléseink társadalmi bírálatát. Mi azt Bem nehezményeztük volna, ha véleményünkkel ellentétes, annál jobb elképzelésekkel „támadtak’' volna bennünket, örülök annak, hogy a város vezetői és az ankétsorozat résztvevőinek általában meg­egyező véleményük van váro­sunk fejlesztési irányáról. Kü­lönösen hangsúlyozni szeret­ném azt a gondolatot, amely egész tanácskozásunkat végig­kísérte: a város több évre — napjainktól az ezredfordulóig terjedő távlati, valamint en­nél rövidebb néhány éves idő­szakra — szóló fejlesztési kon­cepcióinak mindenképpen a meglévő földrajzi és közgaz­dasági adottságokból, a már kialakult helyzetből kell ki- indulniok és erőnkből megva­lósíthatónak kell lenniök. I — A kővetkező ötéves terv I előkészítésénél miből indul­■ tak ki, és mi a fejlődés irá­I nya? — Iparosítani akarunk. De hadd említsem meg mindjárt, hogy Pécset eddig mindenütt mint ipari várost „könyvel­ték” el, gondolom ez is hoz­zájárult ahhoz, hogy városunk nem szerepelt az iparosításra kijelölt települések között. Márpedig Pécs ipara nagyon egyoldalú, jóformán a bányá­szatból áll. Az iparosítást mi a IV. ötéves terv időszakában nem újonnan telepített üze­mekkel kívánjuk megoldani, mert nincs alapanyagunk, vi­zünk, megfelelő, anyagiak sem állnak rendelkezésre, időről hem is szólva. Elképzelésünk: á lakosság ellátását az eddi­gieknél jobban kielégítő ipar fejlesztése az említett öt év­ben. Ebben a szolgáltató, javí­tó ellátás színvonalbeli növe­kedésétől, a jobb egészség­ügyi, kulturális ellátásig szé­les skálára gondolunk. Ezen Szónok képzés Komlón, a TIT szervezésé­ben a Komlói városi Tanács kérésére szónokképző tanfo­lyam indult. Két előadást már megtartottak, Szabó Géza és Pesti János, a Pécsi Tanár­képző Főiskola magyar nyelvi tanszékének tanárai. A tan­folyam előadássorozata a tár­sadalmi ünnepeken szereplő szónokok felkészüléséhez kí­ván segítséget nyújtani. A tan­folyamot a továbbiakban Pes­ti János vezeti, véleménye az. hogy a sorozat olyan ponton áll, hogy úgyszólván bármi­kor be lehet kapcsolódni. Nemcsak kimondottan a tár­sadalmi ünnepek szónokai, hanem a tanácsi dolgozók, a különböző tómegszervezetek aktívái is értelmét láthatják a képíésnek, hiszen nyilván több alkalommal el kell mon­dani véleményüket, fel kell szólalni, és nem mindegy, mi+ lyen körülmények között, mi­lyen formában fogalmazzák meg közlendőiket. A tanfolyamra még lehet jelentkezni. túlmenően a IV. ötéves terv­ben előkészítjük városunkat a telepített ipar fogadására is. Csak egy példát: ha lett vol- I na elegendő vizünk, szóba ke­rülhetett volna egy 350 mil­lió forintos beruházást Igény- | lő gyapjúmosó létesítése. Viz hiányában a hivatalos tárgya- ■ lás el sem kezdődhetett. El­képzelésünk műanyagfeldolgo­zó üzem létesítése is. Szén j alapanyagunk van. A szenet j mindjobban kiszorítják majd | egyéb energiahordozók, mint I például a földgáz, s ha a szén j mint tüzelőanyag felszabadul, j akkor a műanyaggyártás alap- I jául szolgálhat. Ügy gondol- I juk, hogy ez az időpont vá- I rosunk életében a IV. ötéves | terv végére tehető, ekkor lép­hetnének be a műanyaggyár- tó üzemek. Mindehhez feltét­len szükséges, hogy a Mohács —Komló—Pécs regionális víz­mű a IV. ötéves tervben meg­épüljön. összegezve tehát: a IV. ötéves tervben az ellátó­ipar fejlesztésére gondolunk azzal, hogy megteremtjük az előfeltételeket az V. ötéves tervben a telepitett ipar fo­gadására is. ■ Az ankétsorozaton sok szó esett a női munkaerő­felesleg foglalkoztatottsági­ról. Jelenleg is több ezer nő keres munkát városunkban. Várhatjuk-e ennek a feszült­ségnek enyhítését? — Valóban gond a nők fog­lalkoztatottsága. Pillanatnyi­lag a helyzet ez: a tervidő­szakban* a kommunális ipar fejlesztése jelentős női mun­kaerőt is Igényel, de a teljes foglalkoztatottságukat nem oldja meg. Az V. ötéves terv­ben a műanyaggyártó és más telepített ipar lényegesen vál­toztat majd ezen a helyzeten. Ami pedig a férfiakat illeti: minden munkáskézre szüksé­günk lesz. — Pécs a IV. ötéves terv végére előreláthatóan „csak” 150 ezer lakosú várossá nő, tehát a korábbi elképzelés sekkel ellentétben a fejlődés üteme lassúbb. Ez jelenti-e, hogy a lakásépítkezés üte­me Is lassul? — Szó sincs erről. A szigeti úti építkezés, a kertvárosi 4600 lakás, a Kovács-telep mögötti mintegy 4000 lakás és a többi, jelentős építkezést feltételez. Egy várost nem a nagysága, hanem a lakosság Igényének megfelelő kielégitettsége tesz igazán várossá. Törekszünk a kulturáltabb életkörülmények megteremtésérte. Ha már a la­kásoknál tartunk, hadd em­lítsem meg, hogy az újonnan épülő lakótelepek intenzívebb beépítésére, a többszintes, 5— 11 szintes épületek arányának növelésére is gondolunk. Véle­ményünk az, hogy „csokrosít- suk” az épületeket és mellet­tük pedig jelentős területű parkokat, játszótereket léte­sítsünk. A házak közti kis zöldterület ugyanis nem sok- I ra használható — ezek „ősz- ' szevonásával” viszont kiala- j kíthatók a szép parkok. Csa- j ládi házak építésére ezután is j a város szélein lesz lehető- j ség. — Az an k étsorozaton szó esett az Elefántos ház tömb­jéről is a belváros rekonst­rukciójának: tárgyalása köz­ben­Tervpályázatot hirdet­tünk, amely 1969-ben lesz j kész. Azt sem mondtuk, hogy a pályázatok a bontással fog­lalkozzanak, azt sem, hogy az újjáépítésével. A pályázatok 1 : döntsék el a legcélszerűbbet. I Ha a sokrétű vizsgálat vég- j j eredménye bontást lát meg- I oldásként, akkor bontunk, ha rekonstrukciót, akkor az le­gyen. A tervezőké a szó egye- 1 lőre. • A lakouá|ot erősen fog­lalkoztatja a városhoz közel j eső domboldalak sorsa. Be- : építik? Nem építik? A Do­natus környékiektől különö­sen sok kérdést kap'unk, — ugyanis ide nem adnak ki házépítési engedélyt. Mi n terv? : — Az elképzelések, mint j I például a Makár-oldal beépí- ' tése ismert, de még változhat is. A ml tervünk: nem épít­kezünk a Donátusnál. Nagyon költséges lenne, közművek és egyebek miatt. Engedélyt csa­ládi házak építésére oda nem adunk, mert azt a területet zöldövezetnek kívánjuk meg­tartani. — Még sok kérdésről lehet­ne beszélni Pécs fejlesztését illetően. Azt azonban nem sza­bad szem elől téveszteni, hogy Pécs fejlődése az országos koncepciótól nem független, — az pedig a vidéki városok fejlesztését szorgalmazza. A IV. ötéves tervben ott kell legjobban iparosítani, tehát helyhez „kötni” a lakosságot, ahol elegendő munkahely hiá­nyában jelentős az elvándor­lás. Gondolok itt például az Alföldre. Pécsnek, Baranyá­nak most is vonzása van, az elvándorlás elenyésző. A von­zás reméljük a jövőben még nagyobb lesz — s az ezred­fordulóra városunkban 200 ez­ren laknak majd kulturáltabb körülmények között — fejez­te be nyilatkozatát dr. Dányi Pál. Garay Ferenc A falucska iskolája Kihal egy baranyai község Mindenki menekül és itt hagy bennünket „Primőr műszak46 A Mecsek—Duna—Dráva háromszögében újra meg­indultak a vetőgépek. „Pri­mőr műszak”-ot tartanak a gazdaságok: vetik a zöld­borsót, amely tavasszal itt érik meg a legkorábban. A Tenkes- és a Mecsek-hegy déli lankáin mintegy 600 boldon teszik földbe a mag­ját ezekben a napokban. Az időjárás — a szokatla­nul bosszú és enyhe ősz­vége — kedvező feltétele­ket teremtett a speciális munkához. Dél-Baranya mediterrán jellegű éghaj­latának köszönhető, bogy itt a különösen kényes primőrborsó biztonságosan áttelel. Tavasszal ilymódon két-három héttel korábban kerül piacra a termés, ami bel- és külföldön egyaránt elsőséget biztosít a bara­nyai zöldborsónak. Munká­ban vannak a primőr-ker­tészek is: ültetik az ugyan­csak áttelelő primőr-salá­tát. A Duna mentén 3—4 millió fejessaláta és 6—7 millió kelkáposzta-palántát raktak, lile've raknak föld­be az asszonyok. Kísérőm, Hoffer György megrántja a kantárszárat és megállítja a lovát. Magam is megálljt parancsolok hátasom­nak. Hallgatózunk, fülelünk. Talán száz méterre lehetünk j a falutól, a dombnyereg mö­gül már ránknéz az első ház. Más falu szélén a levegő már tele van neszekkel: kutyauga­tással, . libagágogással, egy-egy emberi kiáltással. Itt viszont semmit sem hallani. Süket a csönd. A falu nyolc kilométerre fekszik Ibafától, az utolsó kö- vesúttal ellátott községtől. — Majdnem ilyen messze van a vasút is. Más isten háta mö­götti helyen eseményszámba megy, ha két lovas bekocog a főutcába. Itt, Gyűrűfün nem keltünk szenzációt. Csak egyet­len öregasszony néz utánunk, aztán ő Is visszamegy a szo­bába. Sok házból nem Is tudnának utánunk nézni, nem lakik azok ban már senki. Az első „Ház” udvarába belovagolunk. Leverő látvány: tetejét már lebontot­ták. elhordták, csak égnek me­redő, csonka, romos fala áll. Üvegcserepek ropognak a lo­vak patái alatt, s a ház falai­ból kitépve lógnak a Berg- mann-csövek. Egy teljesen ép villanykapcsoló himbálódzik a szemünk előtt. Nem kell sen­kinek. Ugyanilyen romos a harma­dik meg az ötödik ház is. Az istálló, ahová bekötjük lovun­kat, szintén omladozik. Udva­rán egy szecskavágó rozsdáso­dik. — Mit tud Gyűrűfű múltjá­ról? — kérdezem Ibafán Tímár György plébánostól, aki mo­nográfiát ír a körzet történe­téről. — Már az 1300-as években papja volt, tehát a jelentősebb települések közé tartozott válaszolta. —. A múlt század harmincas évei és e század kö­zepe között mindig 200—300 között ingadozott a lakosság száma. — Ma már csak tizenhat csa­lád, 58 ember él a faluban — tájékoztatott Bakonyi László tanácselnök. — Minden évben elvándorol- néhány család és meghal egyrkét ember. Azt hi­szem, tíz év múlva már csak egy, esetleg két család marad a faluban. Hasonló véleménye volt Tí­már Györgynek is. Szomorúan jegyezte meg: Gyűrűfű már nem is falu tulajdonképpen, hanem szociális otthon. Egyet­len fiatal sincs a községben. Aztán elővette papírjait és be­diktált néhány nevet: Vajda József. Varga Sándor, Galamb József és mások. Azt'mondot­ta, e nevek már az 1830-as években is szerepeltek a falu­ban az akkori iskolai nyilván­tartásban. Ismét kapható a belföldi piacon régóta keresett ODA önrakodó dömp er, a 3,5 m3 puttony ürtartalmú D-dómper hidraulikus rakodóberendezéssel továbbfejlesztett! ■ változata. Egyesíti magában a rakodó- és szállítógépek előnyeit. GYORS BERAKODÁS, SZÁLLÍTÁS ÉS KIRAKODÁS mindez egyetlen ember közreműködésével. 180°-kal elfordítható vezetőülés. Kettős kormány- és pedálszerkezet Megbízható rakodóberendezés. Egyszerű mechanikus kioldószerkezet, önürítős billenőtartály. Megrendelhető AUTÖKER ÜJ AUTO OSZTÁLYÁN, Budapest. XU’ Gogol u. 1* Telefon: 294-691. vagy a őrös Csilla, Traktorgyár 'pértékesítési Osztályán, dapest, XIV., 'pstadion út 61. ■'lefon: 637-429. A felsoroltak egyike, a 76 éves Varga Sándor éppen ebé­delt, amikor benyitottunk hoz­zá. Mintha múzeumban jár­nánk. Hatalmas, fehérre me­szelt mestergerenda . tartja a szoba mennyezetét, le kell haj­tani fejünket alatta. Rakott tűzhely füstöl a sarokban, a | szóba 'földes, a sarokban egy ! rokka, amelyen Varga néni az előbb még gyapjút font. A rokka fölött régesrégl, nyárfá- ! ból klvájt fateknő, amit ke- ! nyérsütéshez szoktak használ­ni. — Üljön le kee! — kínál székkel a néni. — Néhány éve még öten-ha- tan laktak minden házban, most meg jó. ha ketten va­gyunk — mondja falatozás közben az öreg. — Nagyon féí­; reeső hely ez, mindenki mene­kül és itt hagy bennünket, m~g a tanítónk is. Pedig milyen ta­nító volt! Negyven évig okítot­ta Gyűrűfű népét! A felesége kicsiny iskolai , I tablót vesz le a falról és léfújja : j róla a port. A tabló felirata: A ; I gyűrűfűi ált. isk. 8. osztálya. A | közepén bajuszos bácsi a kö- I | vetkező aláírással: Frei János 1 ; igazgató. Mellette fiatal lány: í ! Szatnik Ilona tanítónő. Ezen- ] j kívül négv diák (csak négy!>. 1 közöttük Hencz Piroska. Varga ; bácsiék unokája. Ma már asz-j i szony. Pesten él. Frei János ! Pécsre Szatnik Ilona Komló­ira .költözött. j — Lehet hoey mi is elme- I oviink ntánntok! — sóhajtja Varaa £s visszaadja a .képet, feleségének. I — Nem sajnáUn a falut? Azt | mondta még a dédatna éoitet- 1 te ezt a házat! — Mit csináljunk, ha tehe­tetlenek leszünk? — válaszol­ja legyintve. — Csak a fiata­loknál kereshetünk támaszt. Benézünk az Iskolába. A név­tábla még teljesen ép, mintha most szegelték volna ki. Az üres tantermek is tiszták, évek óta nem jártak benne gyer­meklábak. A falba épített vil­lanyórák is megvannak még. Az egyiknek kinyitották az aj­taját, benne a kulcscsomó. Valószínű esztendőkkel ezelőtt történt, de most Is ott van, az sem kell senkinek. Az iskola falára szegelték a levelesládát is. A postás fel­nyitja, belenéz, aztán vissza­zárja. — A szokás szerint most sincs benne semmi! — mondja fásultan. — Itt él Gyűrűfűn? — Itt? — kérdi és megütkö­zik még a feltételezésen is. Ugyanilyen hangon beszél a faluról a község juhásza, aki Szabolcsból települt erre a táj­ra. Bár itt Gyűrűfűn 3—5 ezerért vásárolhatott volna házat, inkább többször any- nyit fizetett érte a szomszédos Korpádon, mert az ott van. Jeckl Lajos, a falu egyetlen­egy, még fiatalnak mondható férfiembere is nevet, amikor megkérdem tőle, hogy mi a szándéka. De mintha sajnálná, hogy elpusztul a falu, ahol szü­letett és felnőtt A legifjabbak viszont már csak egy futó mo­solyra érdemesítik Gyűrűfűt. Igaz. őket már kevesebb szál köti a községhez. A falu mind az öt iskolás korú gyermeke az ibafai kollégiumban lakik, il­letve ott jár általános isko­lába. ök már csak látogatóba térnek haza. Amikor megkérde­zem őket. miért nem akarnak Gyűrűfűn élni. így válaszolnak: — Nincs orvos. — Messze van a vasút. — Nem lehet szórakozni. Csak ennyit mondanak, s mégis e szárazon kopogó mon­datokban benne van az egész huszadik század. S egy falu halálos Ítélete. Az elsőé, amit több is követ ifiájd az aprófalvas Baranyá­ban. Magyar László Már most gondoljon karácsonyra MESE­és KÉPESKÖNYVEK, ifjúsági regények nagy választékban kaphatók az ANTIKVÁR KÖNYVESBOLTBAN (Kossuth L. u. 21.). d t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents