Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
/ ♦968. december 3t. Dunontmi napio 7 PÉCSI ZENEI HÉT 1968 Régi hagyományt elevenített tel Pécs város Tanácsának Művelődési Osztálya az elmúlt évben a Pécsi Zenei Hét újbóli megrendezésével. Azzal a gondolattal, hogy évről évre december első felében, Kodály Zoltán születésnapjához kapcsolva, ünnepi eseménnyel gazdagítsuk Pécs zenei életét, számbavéve városunk zenei életének értékeit és azok gyarapodását. Felmérve, hogy mit tettünk Pécsett egy év alatt a kodá- lyi gondolat, az éneklő-muzsikáló Magyarország megteremtése terén. TAPASZTALATOK, TANL/LSÁQOK Az 1967-es zenei hét műsorait jórészt az év márciusában elhunyt Kodály Zoltán műveiből állították össze. A „Pécsi Zenei Hét 1968” központi gondolata a 20. századi zene — lett volna. Mert csak részben volt az. Már az előkészítés során kiderült ugyanis, hogy a kiszemelt előadók és együttesek többsége húzódozott attól, hogy csak századunk zenéjét tűzzék műsorukra. Sajátosan egyéni szempontokra hivatkoztak, másrészt arra az aggodalmukra, hogy közönségünk nem Igényel és nem is hajlandó meghallgatni ennyi modern zenét. Végeredményben a lezajlott hangversenysorozat műsormegválasztásának egységességéről alig beszélhetünk: a műsorszámoknak megközelítőleg a felét valóban századunk zenéjéből választották, a másik fele viszont a szokásos mindenből- egy-klcsit elgondolást tükrözte. a reneszánsztól az utóromantikáig mindent megtalálhattunk benne. Városunk előadóművészetének legjobbjait sorakoztatták fel a Pécsi Zenei Hét hangversenyei, „külső” erőket csak a Filharmónia zenekari hangversenye foglalkoztatott, bár az itt közreműködött Pécsi Filharmonikusok, a Liszt Ferenc Kórus és Marczis Demeter joggal tekinthetők Pécs zenei élete három legfontosabb területe legméltóbb reprezentánsainak. Nyolc hangverseny egy sorozatban elég sok. de arra mégis kevés, hogy mindazok a pécsi muzsikusok pódiumhoz jussanak, akik nyilvánosságot igényelnek — és érdemelnek. A Művelődési Osztály a legkimagaslóbb eredményeket felmutató együtteseket és szólistákat kérte fel, hogy működjenek közre a zenei héten. A legjobb szándék ellenére, háttérbe szorultak olyanok, akik a foglalkoztatottakkal együtt méltók lettek volna a szerepeltetésre. Felsorolunk néhány nevet a teljesség igénye nélkül: Kircsi László, a Kováts—Gaál szonátapár nélkül hiányos a kép kamarazenélésünkről, a KI- SZÖV Szimfonikusoknak, Tva- sivka Mátyás valamely énekkarának (a Janus Gimnázium leánykarára gondolunk elsősorban) helyet kellett volna szorítani. Kielégítőnek tekinthető Bánky József, Borsay Pál szerepeltetésének mértéke? Folytathatnék a sort Nehéz a válasz. A hangversenyek száma nem szaporítható. A foglalkoztatás arányát feltétlenül a hangszeres művészek javára kell billenteni. Két-három hangversenybe össze lehetne tömöríteni az ifjúsági és öntevékeny ének- és zenekarok legjobbjainak műsorát (Pl. egy hangverseny a felnőtt kórusoknak, egy másik az ifjúságiaknak a zenei általánostól a Tanárképző Főiskoláig, harmadik a zeneiskolai, szakiskolai, zene- művészeti főiskolás és KI- SZÖV zenekarok részére.) A Pécsi Zenei Héten való részvétel önmagában rangot jelent a felsorolt együttesek tíz-tizenöt perc műsoridőben képet nyújtanak tudásukról, fejlődésükről. Körültekintő szervezéssel úgy is fokozható a hangszeres szólisták foglalkoztatása, ha ugyanazok nem szerepelnek a zenei hét két hangversenyén. (Szívesen hallgattuk Gyermán István és Hollai Keresztély játékát a kamarF,bérleti hangversenyen és a Zeneművészeti Főiskola estjén egyaránt, de örültünk »olna, ha pl. Botvay Henrikkel, Halász Bélával is találkozhatunk az előadók sorában.) Szervezés kérdése, hogy a Pécsi Zenei Hét koncepciója jobban kidomborodjék. Legyen a Pécsi Zenei Hétnek szakemberekből álló gazdája! A Művelődési Osztály kezdeményező szerepe, anyagi és erkölcsi támogatása ezt nem pótolhatja A műsort még a filharmóniai műsorterv elkészítése előtt kell megtervezni, figyelembevéve az összes lehetőséget. Igazi rangot az adna a Pécsi Zenei Hétnek, ha a pécsi zenei élet keresztmetszetének felvillantásán túl, olyan eseménnyel kedveskedne a közönségnek, amelyre máskor nincs lehetőség. Az előadók személyében, a bemutatásra kerülő művek érdekességében, az előadások színvonalában kell olyat nyújtani, amely valóban vonzóvá és ünneppé teszi a Pécsi Zenei Hetet A most lezajlott zenei hét, ha profiljáról, egységességéről vitatkozunk is, sokat megvalósított a fenti javaslatokból. Erdélyi Miklós és Hans Kann vendégszereplése, ha nem is kiemelkedő, de jelentős színfoltja hangversenyévadunknak. Hangversenyük nyitószáma: Kása György Cantata Humana c. művének ősbemutatója, annak felelős megszólaltatása a zenei hét jelentős eseménye volt Kiemelkedő élményt ígért Mozart Requiemjének műsorra tűzése. Mivel azonban Erdélyi zsúfolt műsorának zárószáma volt, a már fáradt és kellőképpen nem összpontosító előadógárda nem nyújthatta a várt élményt. Keve- seljük a felhangzott Kodály- műveket! Pécs hagyományai, az alkalom és az időpont amellett szólnak, hogy a Pécsi Zenei Hét legyen és maradjon Kodály Zoltán művei megszólaltatásának ünnepe. A pécsi bemutatók közül Ko- csdr Miklós szellemes, életteli Fúvósötösén kívül külön örültünk hallhatni Szőnyi Erzsébet Sirató-ját, amely Kodály Zoltánnak állít méltó emléket. A Pécsi Zenei Hét színvonaláról elmondhatjuk, hogy a résztvevők legtöbbjének sikerült képességei legjavát nyújtani. Ennek következtében a műsorok átlaga semmivel sem maradt el a hangversenyélet megszokott színvonalától, ismételten bizonyítva, hogy bátran lehet támaszkodni a hazai erőkre. Külön kiemelünk néhány olyan produkciót. amelyek nemcsak Pécsett, de bármely hangversenyteremben megérdemelt, nagy sikert arattak volna: a Kősa-kantáta bemutatásán kívül Gyermán István Bach- hegedűjátékára és a Nevelők Háza Kamarakórusa jubileumi hangversenyének több, rendkívül remekbe-slkerült számára gondolunk elsősorban. „Az iskolai kórusokat (zenei általános, művészeti szakközépiskola leánykara, Leö- wey Gimnázium együttese) kitűnő szakemberek vezetik, valamennyiükre jellemző, hogy követik, továbbviszik és virágzásban tartják azt a hagyományt, amely még Kodály pécsi tartózkodása idején született meg.” Nemcsak dicsér Várnai Péter. így ír a zeneiskolai és a szakiskolai zenekarról: „Amennyi örömünk az énekkarokban tellett, annyi hiányosság terheli ezeket az előadói teljesítményeket. Elnagyolt, kidolgozatlan műsorszámolt, differenciálatlan hangzás jellemezte mindkét együttes munkáját... a két karmestert hibáztathatjuk a balsikerekért.” — El kell fogadnunk a kritikát, mindkét iskola jobban járna, ha zenekarát a Pécsi Nemzeti Színház egy fiatal, ambíció zus és a vezénylésben járatos karmesterére bízná. „... őrömet adott a Pécsi Vonósnégyes és főleg a kiváló helybéli fuvolaművész, Barth István játéka. Bízhatunk abban, hogy egyrészt az ő tevékenységük, másrészt példájuk serkentőleg fog hatni a pécsi kamarazenélési hagyomány újjáélesztésére.” — Megszívlelendő szavak. Nemrég még virágzott Pécsett a kamarazenélés. Gondoljunk az Opritia—Graef—Sassg-trióra, Sass Dezső, Horváth Mihály és mások munkásságára. Ma? A Mecsek Fúvósötös egyre izmosodik. de nem hallunk a kitűnő Pécsi Fúvósötösről; a Pécsi Vonósnégyes még nem érte el elődjeit, a szonátapárok közül Kovátsék nem fértek bele a Tanárképző Főiskola műsorába, az újonnan alakult Botvay—Varga-duóra sem figyeltek, fel... „ ... változatlanul problémákkal küzd a város hírneves énekkara, a Liszt Ferenc Kórus. Egyik legjobb vidéki énekkarunk sorsáról, jövőjéről van szó, a problémák sürgős megoldásra várnak. A Liszt-kórustól „professzionista" szintet várnak el, így is kezelik, csak éppen sem anyagilag, sem erkölcsileg nem kapják meg a kellő támogatást..." — Mit tehetünk hozzá? Igaz minden szava, várjuk a probléma körültekintő, megnyugtató megoldását A Pécsi Zenei Hét kisugárzását bizonyítja, hogy két hangversenyét — a F’iiharmó- nia zenekari hangversenyét és a Nevelők Háza Kamarakórusának jubileumi estjét — a budapesti rádió egyenes adásban közvetítette. Nem véletlen, hogy éppen ezt a két hangversenyt, s büszkék vagyunk, hogy a kiválasztott események méltóknak bizonyultak a közvetítésre. Több fővárosi zenekritikus meghallgatta a Pécsi Zenei Hét hangversenyeit, hogy benyomásaikról számot adjanak olvasóiknak. Érdemes nyomon követni és megszívlelni, amit „Pécsi Zenei Hét” címmel Várnai Péter, az egyik legjelesebb magyar kritikus ír, zenei életünk ismeretének birtokában, a tisztábbanlátás távlatából. (Magyar Hírlap, december 22.) Végül a Pécsi Zenei Hét hangversenyeinek látogatottságáról kívánunk szólni. Közismert tény, hogy mind a sport-, mind a kulturális eseményekre egyre nehezebb közönséget találni. Zenei hetünk sem jelentett kivételt a jelenség alóL A dotáció lehetővé tenné, hogy azokat az értékes rendezvényeket, ahol a látogatottság előreláthatóan nem lesz kielégítő, ne a hagyományos módon „szervezzék meg”, hanem pl. adjanak jegyeket a közönségszervezőknek. hívják meg más énekkarok és együttesek tagjait stb. Ne zsúfoljuk túlontúl a hangversenyeket! Legyen az egész zenei hétnek közönség- szervező gazdája is, lehetőleg a Filharmónia, de kellő anyagi érdekeltséggel! Sokan rájöttek már, hogy csak úgy lehet visszacsalogatni a közönséget. ha még kulturáltabb körülmények között, még többet, még jobbat nyújtanak neki. A hangversenyek A Pécsi Zenei Hét nem csupán színvonalas zenei élményekkel, de bőséges tapasztalatokkal is gazdagított Vil- lanófényszerűen rávilágított zenei életünk jellegzetességeire. Kívánjuk, hogy a következő zenei hét előkészületei mielőbb megkezdődjenek. Ez biztosíthatja, hogy az elkövetkező esemény az elmúltnál is egységesebb, átgondoltabb, élménydúsabb legyen. Szesztay Zsolt Horváth Dénes metszet« SIKERFILMEK JANUÁRBAN Januárban válogatott sikerfilmekkel várja közönségét a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat Már holnapután, január másodikén egy rendkívül izgalmas francia bűnügyi film vetítését kezdik meg. Címe: Milliár- dokat érő ember. Ez után a krimi után egy olyan bolgár film következik, melynek bűnügyi ízű címe van: Egy zsák arany egy fejért De mégsem krimi, hanem romantikus filmdráma Január végén kezdik el vetíteni a Nem félünk a farkastól című amerikai filmet. Ebben két világsztárt lát viszont a pécsi és baranyai moziközönség: Elisabeth Tay- lort és Richard Burtont Ugyancsak januárban rendezik meg lsét új magyar film bemutatóját. A Hazai pályán című alkotást Révész György rendezte s főszerepeit Latinovits Zoltán és Pécsi Sándor alakítják. A Holdudvar Mészáros Márta alkotása, a főszerepekben Törőcsik Marival, Balázso- vits Lajossal és Kovács Katival. Végül egy rendkívül színvonalas szovjet filmdráma is a mozikba kerül. Címe: A ház és gazdája. TÁNCOSOK TALÁLKOZÓJA Vannak, akik tizenöt éven át táncoltak a pécsi Fémipari Vállalatnál, a többség azonban ennél lényegesen rö- videbb ideig működött a tánccsoportban, mely másfél évtized múltán is él, s ahol csak lehet, hallat magáról. A mindenkori üzemvezetőség segítőkész magatartása mellett nem utolsósorban Nagy Gyula kultúrosnak köszönhető, hogy „megmaradtak”, ő ugyanis a kezdetektől fogva kézben tartja a táncosok szakmai irányítását, s ez idáig mindig akadt 20—25 fiatal, aki vele együtt „rúgja a port”. Igazán megfelelő, saját színpaduk, önálló költségvetésük nincs, egyébként több oldalról is segítik őket. A szakszervezet legutóbbi táncosruha-ajándéika például igen jól jött. Most azt tervezik, hogy január utolsó szombatjára baráti találkozóra hívják ösz- sze mindazokat, akik valaha is felléptek a tánccsoport színeiben. A „veteránok” egy részét persze csupán az üzemből kell fehér asztalhoz szólítani, mert azóta is itt dolgoznak, de munkaidő után most már nem a csoport, hanem a család várja őket. A találkozó műsorát semmiesetre sem akarják „előregyártani”, hisz az önkéntes é'ménybeszámolók eredetiségével haszontalan vállalkozás lenne versenyre kelni. Egy fényképkiállítást mindenesetre összehoznak az elmúlt tizenöt esztendő táncos történetének főként fényképes dokumentumaiból, így aztán mindenki „visszakeresheti” egykori önmagát — fürge lábbal, táncos-ruhában. A JUQOSZLÁVIAI MAQYAR IRODALOM PÉCSI BESZÉLQETÉS BORI IMRÉVEL Közel egy héten át a Tanárképző Főiskola vendége volt Bori Imre, az újvidéki egyetem bölcsészkarának tanára. a Híd szerkesztő bizottságának tagja, az esszéirodalom és a tudományos próza ismert művelője. Hazautazása előtt megkértük őt, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre, s ezt megelőzően körvonalazza néhány szóval munkásságának lényegét — A huszadik század magyar irodalma, a jugoszláviai magyar irodalom története és a jugoszláv—magyar irodalma kapcsolatok ... ezek a címek már önmagukban is körvonalazzák azt a három jelentősebb érdeklődési területet, mely egyetemi oktatómunkámra s irodalmi munkásságomra egyaránt jellemző. Legintenzívebben azért a huszadik századi magyar irodalom problémái foglalkoztatnak, műit ézt írásaim is bizonyítják. Az esztétikum hiodern jegyeinek a híve vagyok elsősorban, éppen ezért azok az irodalmi törekvések érdekelnek a leginkább, melyek többé-kevésbé lépést tudtak tartani a modem európai áramlatokkal. Legújabban a magyar irodalmi avantgarde-ot vettem bonckés alá — jövőre remélhetőleg könyv kerekedik ebből a témából. — Tudomásom szerint először jár Pécsett... — Valóban, örülök, hogy alkalmam volt megismerkedni a főiskola oktatóival, s hogy találkozhattam a pécsi irodalmi és művészeti élet jeles képviselőivel, többek között Bárdosi Németh Jánossal, Lovász Pállal — ő szülőfalumból: Bácsföldvárról származik — és Martyn Ferenccel, akit Újvidéken is jól ismernek és nagyra becsülnek. Könyvtárban is töltöttem néhány órát, éppen az avan tgarde-dal kapcsolatos kiadványok után kutatva — sajnos kevés eredménnyel. Persze, ez nem csupán pécsi probléma! — Jellegzetesen pécsi, illetve dunántúli probléma el- lénbén, hogy az itteni irodalmat, különösen a lírát, gyakran illetik az úgynevezett „pannon-provincializmus” vádjával. Tudom, hogy a hasonlat sántít kissé, erről jutott eszembe mégis: a jugoszláviai magyar irodalom sajátos léte nem vet-e felszínre hasonló jellegű problémákat? — Elöljáróban annyit, hogy a provincializmus kérdése, úgy ahogy önöknél és nálunk is a centralizáció-decentralizáció problémaköréhez tartozóan számtalanszor felvetődik, eleve téves, mert téves minősítésekre inspirál. Azt ugyanis, hogy valaki provinciális szemléletű-e vagy nem, elsősorban világlátásának teljessége fogja eldönteni, vagyis: a provincializmus nem csupán a vidék „előjoga”. Pesten és Újvidéken is bizonyára épp«* elég írót találnánk, aki testes től-lelkes tői provinciális. A ml jugoszláviai magyar Irodalmunk meghatározottság* persze eleve többoldalú, d* legalábbis kettős. Meghatározó egyfelől, hogy nyelve, hagyományai révén része ihletve alkotója az egyetemes magyar irodalomnak, másfelől szüntelenül felfogja és feldolgozza a jugoszláviai irodalmak felől érkező hatásokat Egyszóval: része mindkét kultúrának. — Es milyen intézményen lehetőségei vannak manapság az önálló arculatú, szellemi- ... ségű és struktúrájú magyar irodalom továbbfejlődésének Jugoszláviában? — Most már tulajdonképpen minden olyan intézménnyel — folyóiratok, sajtó, könyvkiadás — rendelkezünk, mely megféltíó autonómiát biztosít számunkra, s végeredménybe-: jó légkört a továbbfejlődéshez Magyar tanszékünk tevékenysége igen széleskörű máris, és bizonyára nagst szerepe lesz a továbbiakba* a Hungarológiai Intézetnek, mely a jugoszláviai magyarság kulturális értékeinek tar nulmányozására és népszerűsítésére hivatott. Mint írók, a Jugoszláv Írószövetség decentralizált szervének, a Szerbiai Iróegyestilet Vajdasági Tagozatának vagyunk tagjai. — Es milyen olvasóközönségre talál önöknél, közérthető-e általában a legújabb irodalom? — A közérthetőséget é* mindenekelőtt kikapcsolnám, mert az lényegében véve oktatásügyi kérdés. Az olvasónevelés hosszantartó folyae mat. melyet nem igen lehet egy-egy kampányszerű akcióval helyettesíteni. Ha egy korosztálynak nem létszükséglete az olvasás, akkor be kell látnunk, hogy 10—IS esztendővel korábban, máy az Iskolában, elhibáztunk valamit. A magam részéről különben úgy látom, hogy az olvasó utánpótlásért tettek egyet s mást minálunk a középiskolai munkában. Persze mi. jugoszláviai magyarok, a továbbfejlődés esélyeit illetően csupán kis számokban gondolkodhatunk, mert az 500 ezres lélekszám eleve nem túl sok lehetőséggel kecsegtető „biológiai határ”. Azt hiszem, nem túlzók, amikor azt mondom: már 8—10 újabb versolvasó is nyereség. Könyvvásárlás tekintetében igen jól állunk, nagy számban vásárolják a magyarországi kiadványokat; könyveket és folyóiratokat is. Kapcsolatunk a magyar kulturális élettel, úgy gondolom, meglehetősen intenzív. s ha mindkét fél kitartóan szorgalmazná az együttműködést, akár esze ményi is lehetne. Boda Mikié*
