Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
|969. december 31. punantmt naoto 5 Zsuppán István Mihály: Havihegy K'ADVÁNY KITÜNTETETT EQYÜTTESEKRŐL Nagyon szép és hasznos kiadvány látott napvilágot Pécs város Doktor Sándor Művelődési Házának kiadásában, mely a 17 éve fennálló művelődési intézmény kitüntetett együtteseinek munkájáról ad számot képes és szöveges formában. A bevezetőben Papp Imre, a Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese elmondja, hogy az elmúlt 17 esztendő alatt két és fél millió látogató fordult meg a Művelődési Házban. A kiadvány ezután áttekinti a kitüntetett együttesek, szakkörök és klubok munkáját, melyek közül „A szocialista kultúráért” jelvénnyel- kitüntetett együttesek: a Bóbita Bábegyüttes; a Liszt Fe- rené Kórus, a Mécsek énekkar és a Mecsek Táncegyüttes. a „Kiváló Együttesek”: a Bóbita Bábegyüttes, az Irodalmi Színpad. a Mecsek’ Énekkar és a Mecsek Tánc- együttes, Pécs város Tahácsa Művelődésügyi Osztálya által aranyokievéllel és arany- plakettel kitüntetett együttesek: a Bóbita Bábegyüttes, az Irodalmi Színpad, a Mecsek Táncegyüttes és a Társastánc-klub. A Hl. Országos Énekkari Minősítő .Versenyen „Aranykoszarú — diplomával” •— fokozatot ért el a Mecsek Énekkar, a „.Megye legjobb szakköre” címet nyerte el a Technikai Klub, végül a „Ör. Doktor Sándor” emlékérem tulajdonosa a Mécseid Fotoklub. MIT HOZ 1969? A kulturális élet szerteágazó területein folytonos a változás, a fejlődés. Persze, a fejlődés éppen ezen a területen a legnehezebben lemérhető, a leglassabban kibontakozó. Mégis: sokminden van, amit látunk előre, ami elhatározott terv, megvalósítandó feladat. Ezekből próbáltunk összegyűjteni egy csokorravalót. Mit hoz 1969? A kérdésre a legtöbb választ a két tanács — a városi és a megyei — művelődésügyi osztályainak vezetői tudták felsorolni. A válaszok között sok olyan akadt, amelyet két helyről is kaptunk, bizonyságaként annak, hogy a két tanács szorosan és eredményesen működik együtt kulturális téren. 1. 1969-ben átadják az újjáalakított és bővített szigetvári gimnáziumot tizenkét tanteremmel és három előadóteremmel. Előzetes terepszemlék alapján ez lesz a megye legszebb, legkorszerűbb középiskolája. Ugyancsak Szigetváron készül el a 120 férőhelyes napközi és az általános iskola tanműhelye. Már az év elején átadják a megye két új iskoláját, a kővágószöllősit és a szalántait. Megkezdik a sásdi négytantermes általános iskola átalakítását, bővítését, folytatják a dunaszekcsői iskolát. - Megkezdik a csertői gyermekotthon bővítését is. Pécsett elkészül a 24 tantermes új iskola Ujmecsek- alján, ősszel már ott kezdhetik meg a tanévet az Építők útja környékén lakó gyerekek. Ugyanott készen lesz a következő, 50 férőhelyes óvoda is. A fehérhegyi iskola négy új tanteremmel, konyhával, ebédlővel és tornateremmel bővül. A Széchenyi gimnázium udvarán elkészül a négy teremből álló műhelykomplexum, amely autószerelő és villamossági ismerétek gyakorlati elsajátításához ad segítséget. Befejeződik az Asztalos kollégium korszerűsítése és bővítése. A város egyetlen fiúkollégiumában modern konyha, ebédlő, fürdők, tanulószobák lesznek a több mint 6 millió forintos fejlesztés következtében. gyűjtemények, amelyekről a tárgyalások folynak, valóban a múzeum tulajdonába kerülnek, valószínűleg még ezévben ki is állítják őket. A Káptalan utcai kanonokházat szemelték ki képtárnak, itt talán Vasarely, Kassák és Ferenczy Béni munkái is kaphatnak egy- egy szobát. Ugyancsak tárgyalások folynak a tanácsok keretében az életjáradekokra fordított összeg eme léséről ■— ha ez sikerül, a gyűjteménygyarapítás folytatódhat. Az idén már előkészítik az 1970-re tervezett siklósi kerámiai alkotótábor feltételeit. A feltételek között első helyen áll a megfelelő égetőkemencék megépítése. A Tanácsköztársaság 50 éves jubileumát a múzeum helytörténeti osztályának nagyszabású. rearezentatív emlékkiállításával is meg- ünneplik. A kiállítás hatalmas anyaga szemmellátha- tó bázisa is lesz a már régóta szükséges állandó hely- történeti kiállításnak. A tanácsok tisztában vannak vele, hogy meg kell erősíteni a múzeum e pillanatban egy muzeológusból és egy szobából álló helytörténeti osztályát. Remélik, hogy 1969 meghozza legalább az alapjait egy munkásmozgalmi vagy várostörténeti múzeumnak. A Tanácsköztársaság évfordulóját a képzőművészek jubileumi kiállítása is ünnepibbé teszi. A megye képzőművészei ezenkívül a küszöbön álló budapesti bemutatkozásra is készülnek. 1969-ben kerül sor a második kisplasztikái bienná- léra is. Az úgynevezett nagyrendezvények teljes számban meglesznek 1969- ben is: a februári busójárástól. kezdve Siklóson, Orfű- Abaligeten, . Szigetváron, JPéesváradon át egészen Pécsig: az Ötödik játékfilmszemléig, a Pécsi Zenei Hétig és a többiig. szíteni a tudományos tervvel. Felmérik a megyében fellelhető néprajzi objektumokat is, s az év végére valószínűleg már pontosan tud juk is, mi minden kerül és milyen csoportosításban a nagyszabású szabadtéri múzeumfaluba. Egész sereg köztéri szoborral is gazdagodik Baranya és Pécs 1969-ben. Felállítják Sásdon Kótai Nándornak Albert Istvánról készített portréját, Szabados Béla Szamuelly-szobrát, Ba- kócán, Dabóczi Mlháli’ Kiss György-emlékszobrát Szászváron, Stöcker Károly Kis Géza-mellszobrát Sellyén, Kerényi Jenő Táncsicsát Siklóson, Borsos Miklós Kanizsai Dorottya-szobrát ugyancsak Siklóson, s valószínűleg elkészül Borsos Miklós I. István királyról készített szobra is, amit Pécsváradra szánnak. A harkányi kórház udvarán felállítják Garami László Fekvő nő című szobrát, Rieger Tibornak a szőlészetet szimbolizáló domborműves oszlopát Villányban, Rétfalvi Sándor ormánsági domborművét a sellyei gimnáziumnál. Kun Béla emlékszobrát, amelyet Szabados Béla készített, felavatják Komlón, s elkészül a pécsi munkás- mozgalmi emlékmű is, amelynek helye a Köztársaság téren lesz. S elkészül 1969-ben, ha felállítása késhet is valamelyest, Mikus Sándor Lenin-mellszobra, amelyet a megyei pártbizottság épülete előtt helyeznek el. 4. 3. 2. Megkezdődik Pécsett a Mecsek mozi építése — a legkorszerűbb elvek alapján. Tervek szerint megvalósul a Modern Magyar Képtár bővítése — és ha a S 1969-ben ismét lesz régészeti kiállítása Pécsnek. A hónapok óta tartó, tatarozással egybekötött munka befejeződik és az utóbbi években előkerült ásatási anyagokkal bővítve megnyílik áz ország egyik legkorszerűbb régészeti kiállítása. Félmillió forintos nagy munka fejeződik be ezzel. Teljes erővel megkezdődnek az Orfűre tervezett skanzen előkészületei. Ehhez jövőre egyrészt speciális muzeológust kell szerezni, másrészt a már meglévő tanulmánytervet ki kell egéMűvészeink, művészeti cső portjaink újabb sikereit is meghozza majd — reméljük — 1969. A Pécsi Balett Amerika után Moszkvában és Leningrádban szerepel. A Bóbita bábegyüttes bemutatkozik az NSZK-ban. A Mecsek Táncegyüttes Svédországba látogat, a Mecsek Énekkar pedig az NDK-ban lép fék És végül — bár korántsem teljes a sor — 1969-ben ünnepeljük a Pécsi Nemzeti Színház operatársulatának tízéves jubileumát. 1959-ben alakult, azóta igen sok sikert ért el ez a társulat, amely tíz évi munkával, erőfeszítésekkel járult hozzá ahhoz, hogy a pécsi színházat országszerte megbecsüléssel, elismeréssel emlegetik. (H. E.) 1/ ét és fél nap alatt négy előadás, hat fogadás, kétféle színpadkép, két tárgyalás, közel háromezer ember a nézőtéren, több száz kint, jegy nélkül mérgelődve, és virágcspkrok. taps, siker, de ez aztán meglepő méretekben. Most, miután a Pécsi Nemzeti Színház hazaérkezett jugoszláviai vendégszerepléséről, s kipihente a fáradalmakat, higgadtan mérlegre teheti: mit jelentett ez a vendégszereplés nagyobb távlatokban, mi az, ami tovább él belőle a sok munkával, mégis meleg baráti környezetben s ezért nagyon kellemesen eltöltött két és fél napnál? Az első eredményt Merki Ferenc, a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnöke fogalmazta meg a búcsúvacsorán, amikor pohárköszöntőjében ezeket mondta: „A Pécsi Nemzeti Színháznak ez a jugoszláviai útja misszió volt!” Valóban, egy nemzetiség kultúrélete semmiképpen sem teljes színház nélkül. Már pedig Horvátország területén a nagy tömegű jugoszláviai magyarságból mindössze negyvenezer ember él. A bácskaiaknak hivatásos magyar társulatuk van, a horvátorszáVENDÉQJATÉK UTÁN MIT JELENT A SZÍNHÁZ JL/QOSZLÁVIAI SZEREPLÉSE! giaknak nincsen. Mindössze a szabadkai színház jár néha tájelőadásra hozzájuk. De minden faluba nem jut el, hiszen a kőszínháztól még 700 kilométernyire, a Szolvéniá- ban lévő muraközi magyarsághoz is rendszeresen utaznia kell. A Szerémségben és a baranyai háromszögben tehát sok fehér folt van a magyar nyelvű színház} kultúra számára. Ezeket a fehér foltokat kezdte élő színházi színnel feltölteni a Horvátországi Magyarok Szövetsége, amikor a Pécsi Nemzeti Színházat vendégjátékra hívta meg. A négy előadáson összesen tizenhét magyarlakta falu közönsége jelent meg. a szövetség ügyes szervezésében. A harmincöt kilométerre lévő Kis- kőszegre például kétszer is for dúlt az autóbusz. Akadt alig százházas falu, ahonnét hetvenegy néző jött el. A nemzetiségi politika azon ban kétoldalú. Ezért Magyar- ország szocialista nemzetiségi politikájának keretében a Pécsi Nemzeti Színház is viszonozni óhajtja azt a lehetőséget, amit a jugoszláviai magyarság színházi ellátására kapott. Vagyis szeretné teljesíteni az eszékiek kérését: szerb-horvát nyelvű prózai előadással látogathassák meg a baranyai délszláv közönséget. Ez a kívánság azért is időszerű, mert már jelentkezett egy versenytárs: a Szegedi Nemzeti Színház szervezésében a Szabadkai Népszínház szerb-horvát tagozata tartott előadást két és fel hete Mohácson. Sőt. a zomboriak is érdeklődnek a magyarországi délszláv közönség iránt, január hatodikán már bemutatót tartanak szerb-horvát nyelven Baján. Pedig e két jugoszláv színháznak csak pró zai társulata van, Eszéken pedig opera- és operettegyüttes is működik. De a legdöntőbb érv: Mohács baranyai város, ezért a Pécsi Nemzeti Színház területe, s így a pécsi színház jugoszláv társának, az eszéki színháznak illik ott előadási lehetőséget biztosítani. Mindez persze lényegesen túlnő a pécsi színház anyagi lehetőségein. A megoldás más szervek feladata. De addig is megszületett egy megállapodás a két színház között. Februárban felújítanak Pécsett egy operát, valószínűleg a Pillangókisasszonyt és annak két-három főszerepét eszéki operaművészek éneklik. s a karmester is eszéki lesz. Márciusban vagy áprilisban pedig hat előadásra Jugoszláviába megy a pécsi színház az Isten véled édes Piroskám című darabbal, majd szeptemberben, vagy októberben egy előadást ad Eszéken a Pécsi Balettegyüttes. Ez persze kissé még mindig egyoldalú egyezség, még mindig mi pécsiek kapunk több lehetőséget. A tisztességes és igazságos megoldáson gondolkodni kellene. Földessj Dénes SLAQERKUPA M indenki megmagyarázhatja a bizonyítványát, csak egy zsűri nem. Dehát, nem is erről van itt szó. Annál is inkább nem, mert véleményünk szerint a Dunántúli Napló zsűrijének összetétele elég szerencsés volt. Művészek, zenei szakértők, élsportolók. újságírók, a könnyű műfajt őszintén és mélyen kedvelők „tizenegye” ült össze heteken át, hogy legjobb tudásuk és ízlésük szerint döntsenek — személy szerint. Előfordult, hogy a zsűri elnöke maradt kisebbségben, máskor pedig a zsűri más tagjai, de hát, ez a vélemény- különbség természetes. Nem baj, ha véleménykülönbség van egy zsűriben — pláne slágerzsüriben —, ha az ember meg tudja indokolni és védeni az álláspontját. Még talán annyit a zsűriről (mielőtt valóban a bizonyítvány megmagyarázása lenne) — hogy hálátlan, de végül is érdekes feladatot vállait magára. Amikor a karácsonyi középdöntők egyikében Ambrus Kyri megkérdezte tőlem, hogy az ismerőseim, a családom körében hogyan fogadták döntéseimet, körülbelül azt válaszoltam, hogy egy zsűri ítéletével szemben mindig vannak a maguk szempontjából jogos elégedetlenek, dehát, ezt a kockázatot el kell viselni, ha vállalta az ember. A zsűri több tagja nagyon érdekes történeteket mesélhetne a hétfői telefonálgatásokról, nem egyszer dühös méltatlankodásokról. Dehát, végül is nem a feladat hálátlansága marad vissza, hanem az érdekessége, és ä maga módján megfogalmazható fontossága. Nem, nem volt hálátlan dolog. hisz — ha közvetve is — de valamit tehettünk a könnyű műfaj, a tánczene modernizálásáért. Mindez azt jelenti, hogy elégedettek vagyunk?.Szó sincs róla! A bemutatott show-műsorok többsége először is nem volt igazi show-műsor, másodszor pedig a helyenkénti nagy színvonal-eltolódás zavarral és bosszúsággal töltötte el az embert. Az elődöntők és a középdöntők során láttunk kidolgozatlanságot és fölényeskedést, láttunk a harminc évvel ezelőtti hollywoodi filmműtermek hangulatára emlékeztető látványokat, máshol pedig a műfaj csak- •nem teljes félreértését tapasztalhattuk. Azt hiszem, most a döntő napján már nyugodtan leírhatom, hogy — az eddig látottakat figyelembevéve — csak Zalatnay, Kovács Kati és Ambrus Kyri műsora volt megközelítően show-szerű és színvonalas is. Mi az, hogy show-szerű? Sok mindent magába foglal. Slágert, modern zenét, jó együttest, jó szólistát vagy szólistákat, látványt, szórakoztató ötleteket és jó számokat, népszerű, _ Világhírű számokat is, ha van, aki jól előadja, összességében tehát produkciót jelent. S színvonalat. Nálunk nincs, vagy nagyon kevés hagyománya van a show-műsomak, de már nálunk is elmúlt az az idő, amikor a táncdalénekes előlépdelt a színfalak mögül, odaállt a rögzített mikrofon elé és elénekelt valamit A rögzített mikrofon tulajdonképpen az 1967-es táncdalfesztivál, pontosabban az azt követő nemzetközi gálaest után tűnt el a hazai könnyűzenei pódiumokról. Előadóink meghökkenve tapasztalták, hogy a nemzetközi vonalban a legkevesebbet is számító énekes se mond le a mozgás, a lendület, a „társkifejezés” lehetőségéről. Gondoljunk csak vissza például a szimpatikus Ray Philips-re, aki mennyi egyéniséget, mókás kedvességet, groteszk hum őrt--tudott kifej ezeni a mozgással. A többi énekes példáját is felidézhetném. Előadóink azóta szakítottak a rögzített mikrofonnal. Most tovább fogalmaznék. Az egész hazai előadói felfogás „rögzítettségét” is fel kellene már adni. De, nem mindegy — hogyan! A Slágerkupa — véleményem szerint — az első lépések egyike volt, hogy végre fellazuljon az a merev forma, amely nálunk sok tekintetben még ma is jellemző a könnyűzene, a táncdal előadására. A beat-zene viharos térhódítása felkavarta a könnyűzene hazai állóvizét. Most már a következő lépésnek kellene elkövetkeznie. A látványos, szórakoztató show-műsorok nemcsak új formát jelentenek, de egyben új igényt is. Mai igényt. Persze, lehetséges, hogy nem mindenki kedveli a beat-zenét, nem' mindenki szereti a dzsesszt. Van, akinek a lágyabb, érzelmesebb megfogalmazások tetszenek. Sőt, ez az eltérés természetes is. De egy biztos: sem a modern könnyűzenében, sem a hagyományosban, sem az ilyen show-ban, sem az olyanban a giccsnek nincs helye. No, mi hát a giccs? Sokan azt mondják egy kis fintorral, hogy a könnyűzene, a tánczene már önmagában is giccs. A támadást néha nehéz kivédeni — főleg, ha a dalszövegekről van szó, bár a zenében is van időnként mit beismerni — de a tánczene, mert tánczene — még nem giccs. Kulturált szórakozás. Százezrek szórakozása. A fiatalok szórakozása. Műfaj, amelynek művészei, világhírességei vannak. Műfaj, amely épp a rövid lejáratú kurzusai miatt nem mentesítheti magát a korosztályoktól, az évfolyamok igényeitől. A show-nak is ezt az igényt kell megtestesítenie, és mind jobban kielégítenie. Ilyen szempontból nézve minden problémája mellett is a Slágerkupa végül is hasznos, érdekes volt és figyelemreméltó, figyelmeztető is, mint amikor az ember időnként meglepődve a tükörbe pillant. Arról persze, lehet vitatkozni, hogy szerencsés volt-e a lebonyolításnak ez a sorsolásos kuparendszere? Nem volt szerencsés. mint ahogy a zsűri pontozási rendszere is lehetett volna precízebb és kifejezőbb. Talán nem kellett volna az adható pontokkal ennyire szigorúan takarékoskodni, ha már a zsűri ennyire népes volt.' Minden zsűritag egy ponttal rendelkezett — az elnök is — amit az egyik vagy a másik csapatnak ítélt oda. Nem egyszer volt példa, hogy a zsűritagok nehezen döntöttek. Ha például, a zsűritagnak személy szerint tizenegy adható pontja lett volna, esetleg 6:5 arányban szavaz. így az egyiknek odaadta a pontját, a másiknak semmit sem adhatott. Az egyes zsűrik eredményében látható nagy eltérések nem mindig fejezték ki a zsűritagok valóságos értékelését. Ez technikai kérdés. Van még néhány technikai kérdés, amelyet utólag talán ügyesebben is meg lehetett volna oldani. S valószínű, hogy egy legközelebbi könnyűzenei vetélkedőben másképpen, ügyesebben is lesz. A döntő ma este még hátra van. Az ember fölteszi a kérdést magának: játék volt ez a hat forduló? Természetesen. De olyan játék, amelynek végső soron segítségre kell lennie egy jellegzetesen mai műfaj kultúrált, igényes itthoni kialakításában. Egy olyan műfaj kialakításában, amely nemcsak világszerte népszerű, de száz és százezreknek nyújt itthon is szórakozást, szolgálja pihenését, hangulatának felfrissítését. Ez pedig nem lebecsülendő szempont. Thiery Árpád
