Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-26 / 302. szám

ptmontmi navi »­LEHET-E BARANYÁBAN KÉPZŐMŰVÉSZETI BÄZISI MŰVÉSZEK ÉS MECÉNÁSOK nun MttnMi iMi De w*joo lehet-« hagyomá­nyok nélkül Igazán Jelentősei csinálni? — kérdi egy tanácsi vezető, arcán a go«vd terheltség bizonytalan felhőjével. A kérdés nagyon érdekes, bér nem általánossá ghan, ha­pern éppen abban a konkrét votületben, amelyet alább ki aaeretaénk fejtené. Baranyában fcépzflmővteaeti központ van kialakulóba^. Rengeteg eddig végzett mun­kára, eddig elért eredményre, eddig beleült anyagi áe szel­lemi energiára tömé rá a ko­ronát, ha a tar» tratet ölte­ne. Persze, nem valamilyen szervezetileg prédáén körül­határolt tormáról, valamilyen randezvénysorrói van azé — ez esetben a dolog egyszerűbb lenne Mezt __ s zerűbb — bármilyen nehéz és fáradságos is — megszór- verni valamilyen eseményt, mint kivívta, munkával, tet­tekkel megszerezni egy olyan hírnévét, ami **táa J-r hagyo­mánnyá erősödik. Néhány évvel ezelőtt kez­dődött el egy eleinte alig lát­ható, alig érzékelhető pezsgés Pécs és a megye képzőművé­szeti életében. A Jelenség két eűdalról érkezett ée két olda­lon zajlott Egyréazt nyilván as itt élő, ttt dolgozó képző­művészek oldalán. A korábbi elszigeteltségből valószínűleg a Magyar Képzőművészek Szövetsége Déldunántúli Te­rületi Szervezetének megala­kulása is segítette kitörni a művészeket A területi szer­vezet kapcsolatot teremtett a környező megyékkel, sőt a külfölddel la. Megindultak a kiállításcserék, látogatások, egymás munkájának alapo­sabb megismerése. Bármilyen önálló is legyen egy művész, lehetetlen, hogy a körülötte megsűrűsödő levegő ne has­son még pozitívabban, s bizo­nyos értelemben átalakítóén is a munkájára. A művészeti közéletnek a közvetlen kör­nyezetben érezhető mozgása serkentőleg hatott a baranyai képzőművészekre is. A terüle­ti kiállítások, ahol négy me­gye festőinek, szobrászainak alkotásaiból választja ki a legjobbakat az arra hivatott zsűri — eleve nagyobb fi­gyelemre, Jobb művekre ösz­tönöz. Hozzájárult mindehhez a művészek megbecsülését jel­ző sokfajta megnyilvánulás is, a tanácsi, párt-, szakszerveze­ti és más vezetők, vezetőszer­vek részéről. Nyolc év óta minden évben írnak ki pálya­díjakat, korábban a művészeti ösztöndíjak rendszerével szol­gálták ugyanezt a célt Ugyan­csak néhány év óta egy. sereg műteremlakást adtak át ez­zel kívánták- megfelelőbbé tenni az alkotás feltételeit — ■ ha akad |s vitatkoznivalónk ez ügyben, ha olykor nagyobb körültekintést is kívánt volna ennek a nehéz, sok­fajta érzékenységet érintő problémának a megoldása — ez mindenképpen beletartozik a sorba. A megbízások és vá­sárlások egészítik ki „listán­kat” — úgy tűnik, ebben megy előre legnehézkesebben az ügy, ez azonban egyszersmind érthető is. A vásárlásoknak az a része, amelyet eddig a ta­nácsok, más vezetőszervek végeztek, szinte kifogástalan. Más kérdés — lassúbb folya­mat — azonban, amíg a vál­lalatok, intézmények, közsé­gek stb. érzik meg az újfajta, szocialista műpártolás ízét. Érdekes egyébként, hogy leg­újabban éppen egyik tsz-szel (Boly!) beszélték meg a terü­leti szervezet és a megyei ta­nács vezetői, hogy ki visznek oda egy kiállítást, és ezt vá­sárlással egybekötik. _ A kérdés másik oldala — «tehát elkerülhetetlenül szóba- kerül t már. — a hivatalos szervek alapállása a képző­művészet kérdéseiben. Egye­dülállóan pozitív alapállás ez. Kezdjük mindjárt azokkal az anyagi erőkkel, szervezési fá­radozásokkal, amelyeknek eredményeképpen Pécs az or­szág második legszebb és leg­gazdagabb modern ma; képgyűjteményével dl hetik. Megyei és városi ta­nácsi pénzösszegek —* vásár­lás és életjáradékos szerződés — jelzik, akár az útjelző kö­vek, ennek a fejlesztésnek az egyes lépéseit, most már vagy tíz esztendeje. A Gegesi-féle alapítványt a Tompa- és' Ta­rn ás-gyű j ternény, majd a Kun- ▼áry-gyűjtemény megvásárlá­sa követte, közben megannyi adakozó, Dési Huber, István özvegyétől kezdvfe a légutóbbi VaSarely-adományig': A sor k©- rántsem fejeződik itt be, sőt, maga a meglévő gazdag gyűj­temény már olyan vonzerőt jelent, hogy például most Kassák Lajosnak özvegye bir­tokában lévő teljes hagyaté­káról folynak a tárgyalások, ez lük darab olajt, grafikát jelent, s ismét páratlan gaz­dagodást f A Modem Magyar Képtár megléte azon bah óha­tatlanul felveti a képtárépület égető szükségességét —- • ha tisztában vagyunk is azzal, milyen hallatlan erőfeszítése­ket- Jelent ennek megoldása, nem tehetünk mást, minthogy úton meg újra' kijelentjük: sürgős ás i elodázhatatlan fel­adat Á tanácsok egy másik, nem- kevésbé lényeges vonalon is nagyon sokat tettek az elmúlt években: egyre több és egyra színvonalasabb köztéri szob­rokra adtak megbízatást, pénzt, ötletet, erkölcsi támo­gatást Elég ha csak a követ­kezőket említjük meg a népes sorból: Marton László Job­bágyemlékműve Siklóson, Marisa István Kürtöse ugyan­ott, Szabó Iván Irókázója Pécsváradon, Somogyi József Zrínyije Szigetváron. Ugyan­így növekszik azoknak a je­lentős, országos érdekességé kiállításoknak a száma, ame­lyeket sikerült Pécsett bemu­tatni. (Gerzson Pál, Laborcz Ferenc, Holló László, Beck Judit, Kovács Albert, Galam­bos Tamás, a Dési Huber- és Gebauer-emlékkiállítás. Fiata­lok Stúdiója stb.) Nyilvánvaló, hogy nagyon jelentős a két biennálé, amelyet tavaly, Il­letve az idén rendeztek meg Pécsett, a kisplasztikái és a kerámiai. Országos fórumokká válhatnak, Különösen érdekes a kerámiai rendezvénysor, hi­szen — mint erre az idei Zsol- nay-jubileum is felhívta a fi­gyelmet — Pécs, azaz Bara­nya kerámiai centrummá ala­kulhat, ehhez minden adott­sága, feltétele megvan. Ebbe a körbe tartozik az a nagy­szabású terv is, amely ugyan még csak terv, de hatalmas lehetőségeket rejt magában: komoly keramikus alkotótá­bort létesíteni Siklóson. Még talán nagyobb keretek között, mint a már megindult és szé­pen fejlődő villányi kezdemé­nyezési a fiatal művészek nyári táborát gyalások folynak például a Képzőművészeti Főiskolával, olyan kölcsönös együttműkö­dés érdekében, amelyben a főiskola segítséget nyújtana a művésztelepek megs tervezésé­ben, kiállítás óik szervezésében, a megye viszont a nyári gya­korlatok- és esetleg a fiatal művészele letelepítésében vál­lalna kötelezettségeket. A jö­vő év első felében kerül a me­gyei tanács végrehajt^ bizott­sága elé a képzőművészet problémája: annak népműve­lési és ízlésfejlesztési vonat­kozásaitól kezdve sok minden, egészen a képzőművészeti de- centrum (nem a legszerencsé­sebb szó ugyan!) kialakításá­ig Á helyi képzőművészet irányításának, támogatásának gondjait éppúgy napirendre tűzik majd, mint a képzőmű­vészeti bázis kialakításának azokat a lehetőségeit, -mint például a már említett sikló­st művésztelep. A közeli jövő hozza meg az itt dolgozó mű vészek eddigi munkájának egyik legszebb erkölcsi ered­ményét is: a Nemzeti Galéria a jövő év elején rendezi meg « pécs—baranyai festők, szob­rászok, kerámikusok össze­gyűjtött reprezentatív kiállí­tását, természetesen a f|alériá termeiben. ) Visszatérve a bevezetőben említett kérdéshez^ Bárany i nak valóban nincs olyan ■ múltja, hagyománya-’* képző­művészetben, mint mondjuk Szolnoknak vagy Hódmezővá­sárhelynek. Ám ha már váro­sokat említünk, gondoljunk Inkább Miskolcra. Néhány éve még Miskolcnak sem volt múltja — ma már van, az ott megrendezett grafikai btenná- lédi és országos kiállítások va­lóban országosak, jelentőség­ben^ érdeklődésben, az égéi? magyar művészeti közélfet lé­nyegét érintő " funkciójukban. Baranyának é* Pécsnek múlt­ja talán még nem eléggé ne­vezetes — ha voltak Is itt, nagy festők, ha vannak is előzményei a mecénásságnak — de ami Itt az .elmúlt kb. ,tfz év áíátf tőrtérít, az már olyan bázis, amire nemcsak lehet, hajiem kell is építeni. Köteleznek a megkezdett fel­adatok, a két biennálé, a nagy­szerű képtár, az alkotótelepek, Szigetvár és Siklás képzőmű­vészettől sem távolálló rendez­vényed, a jó kiállítások soro­zata és természetesen a mind­ebbe belefektetett energia. EL K. A PÉCSI ZENEI HÉT HANQVERSENYEI N yolc hangversenyt fog­lalt magába a Pécsi Ze­nei Hét. Legrangosabbnak kö­zülük a Filharmónia zenekari hangversenye ígérkezett. Az egyik legkitijnőbb magyar kar­mester, Erdélyi Mikiás vezé­nyelte a Pécsi Filharmoniku­sokat, közreműködött az is­mert osztrák zongoraművész, Hans Kann, a pécsi Liszt Fe­renc Kórus (karigazgató: An­tal György,) Németh Alice, Eszenyi Irma, Szigethy Lász­ló és Marczis Demeter ének- műrészek. A műsor ősbemu­tatóval, Kosa György Cantata Humana-jának előadásával kezdődött. Kosa műve a ma­gyar felsőoktatás 600 éves ju­bileumára kiirt pályázaton nyert díjat. Szövegét Janus Pannonius költeményeiből meríti. Érdekes, egyéni hang­vételű, Illusztratív zenét íft Kosa György, sajátos zen# nyelvezetén nemcsak kifejezi, de azonosul « vele oly rokon nagy magyar humanista köl­tészetének gondolati tartalmá­val Janus Pannonius korát idézd a vonósokat nélkülöző zenekar gyakori toronyzene- jellege. Hant Kan* Mozart ritkán hallható T-dir tangóra ver se­nyét játszotta. Kann az objek­tív előadóstul* jele* képvise­lője. Technikája szilárd alapo­kon nyuszik, billentél*, for­málása világos. Professzora* játékmódjától távol áll azon­ban az a poézis, amely Mo­zart zongoraversenyeinek hall­gatását igazi élménnyé avat­ja, Szünet után «2 európai szellemtörténet egyik kiemel­kedő alkotását, Mozart Re- quiemjét hallottuk. Eme nagy­hatású, megrázó erejű zene­mű felcsendülése mindig kü­lön ünnepet ígér. Ez alkalom- mal azonban az előadás egé­sze elmaradt a mű-szabta mér­cétől Kevés idő maradhatott p bemutató melletti müvek óbálására: aem a aenekar­1,, sem. a rendkívül nehéz üsa-műben remeklő ének­karral szembén Erdélyi nem lépett fel a tőle megszokott igénnyel Tempóinak többsége 'elszóltnak tűnt, az előadás $ legednek a játékba, mire kap­csolatot teremtenek a közön­séggel, már át is adhatják he­lyüket a staféta következő tagjának. Egy előadónak leg­alább fél estre van szüksége, hogy tudását, fe.készültségét bemutathassa. A megoldás pe­dig csak az lehet, hogy több hangversenyt biztosítsanak a pécsi művészek foglalkoztatá­sára. Jelen hangversenyünk műsora Bállá Mária sajnála­tos megbetegedése miatt le is rövidült, mégsem hatott* ke­vésnek, pedig az előadók szin­te csak egy-egy mű megszó­laltatására vállalkozhattak. A műsor nyitó- és zárószá­ma Brahms két súlyos, érze­lemben és mondandóban gaz­dag alkotása volt. A „Válto­zatok és fuga egy Hándel-té- mgra” a legnagyobb zongora­művészek részére is komoly erőpróba. Gerő Pál érett el­képzeléssel, sokszínűén, fiata­los romantikával adta elő Brahms remekművét. Pianisz- tikus felkészültsége figyelemre méltó, játékának egy s más egyenetlenségét a ritka fellé­pési lehetőség és a rövidre mért játékidő magyarázzák. paldncz Tamás az f-moll kla­rinét-szonátát játszotta, Gerő Pál közreműködésével. Ismét megcsodálhattuk Paláncz Ta­más szép klarinéthangját, dal­lamformálását, virtuóz tech­nikáját A brahmsi hangvétel eltalálása telibe sikerült Hol­tai Keresztély C. Franck E- díír korálfantáziája mellett zenetörténeti érdekesség meg­szólaltatására vállalkozott- Liszt öregkori orgonaművét, „4 jiaíotía.fc”-at alig-alig hall­hatjuk. Holíai Keresztély ed­digi előadói erényeit a meg­bízható hangszertudást és stí­lus ismeretet újakkal gazdagí­totta, a kifejezés elevenségé­vel és egyéniességével. Külön elemzést érdemelne Gyermán István Bach-interpretálása. Az a-moll szólószonáta esemény­számba menő előadásával pé­csi szerepléseinek eddigi - csúcspontjához ért £3 A ró lendülete csak helyen­ként feledtette az Erdélyi Mik­lósra máskor jellemző ftiin dallamot, minden h«ngcd Vi gig muzsikálást. A szólisták * Requiemben Is derekasan helytálltak. A Filharmónia kamurabétv ' ' leti hangversenyén a Művészeti Szakközépiskola öt művésztanára jutott pódium­hoz! Felelőtlenség egy hang­versenyen öt .művészt foglal­koztatni. Hiszen mire beleme­3. Villantsunk tehát a jövőbe is. egy-két szerényebb, vagy­is már biztosnak látszó gon­dolat, elképzelés erejéig. Tár­ESZÉKI FRIQYES: KARÁCSONYI CSÍLLAQOK Aranyló fényeső parázsló csillagék kihunyó izzás és lehulló csillagok felfénylő álmaink szikrázó vágyaink csillámló szemeink villanó óvóink ma béke van ma háború hörög s omló kövek fölött lefutnak csillagok vöröslő fényesé égő zsarátnokok kigyúló tények és röppenő remények kialvó gyermekálmok és hanyatló kis karok ma béke gyűl a fán ma fának műhavát s ma csillagszóró-lángokat varázsolunk meleg szobán hol csillogó szemekkel felkacág a felhőtlen gömbölyű báj s ma béke van aranyló fényeső parázsló csillagok emlékezés te átkozott kinek volt és megadatott a gyermeki kor mint forró vízben a buborék fel-felszökell a mélyből S szemünkre könny görög ma béke van és valabol lopják a gyermekek örömét ma béke van karácsonyest s fenyők fiatal ágain aranyió fényeső parázsló csillagok peregnek lassan áhítattal ma béke van. Nevelök Háza Kamara­kórusának tízéves fenn­állását ünneplő jubileumi hangverseny a Pécsi Zenei Hét legszínvonalasabb esemé­nyeinek egyikét jelentette. Ez az együttes eljutott a kama- rakóruséneklés művelésének legmagasabb hazai színvonalá­ra. Vezetői, Dobos László és Pillái Aurél, tíz év céltudatos pevelőmunkájával elérték, hogy énekkaruk egy jól han­golt, jól ápolt, lélekkel teli nemes hangszer hatását kelti. A kórus tagjai többségükben képzett muzsikusok, akik ha­mar túljutnak a zenei szöveg megtanulásán, képességeikéi a kifejezés szolgálatába állít­ják. Műsorszámaikat szuggesz- tfv erővel, adott esetben han­gulatosan vagy egyenesen ele­mi jókedvvel adják elő. Pél­dában szép a férfikar szóla­mainak hangszíne, a női kar í* szép színekre képes. Áz ér­zékeny szopránhangoknak ez alkalommal ártott a decembe­ri hideg: a magas fekvésben szólamuk nem volt a szokott egységes, Internálásuk sem érte el az együttes különben meg­szokott, a tökéletest megköze­lítő színvonalát. A műsort a W* érv legsikeresebb számaiból alakította ki a jubiláló ének­kar. Műsoruk két súlypontját, szokásukhoz híven, a 16. szá­zadi reneszánsz, valamint szá­zadunk kortárs kórusmű vé­szét* képezte. A legmaradék- talanabbul ezúttal is a kama- rakórus-jellegű művek előadá­sa sikerült. Kiemelnénk ezek közül Lassus: A hajnal és Schéidt: Du Seraphim clama- bant c. műveinek kivételesen remekbe sikerült megszólalta­tását. A Kamarakórus sikerrel vállalkozik olyan kórusmű­vek előadására is, amelyek nagyobb létszámú előadógár­dát tételeznek fel. K ét főiskolai szintű intéz­ményben folyik Pécsett ének- és zenetanárok képzése. Mindkét főiskola önálló hang­versenyt adott a Pécsi Zenei Héten, számot adva az intéz­ményeiken belül folvó szak­mai munka legjaváról. A Ta­nárképző Főiskolát két éneiig kara reprezentálta. Mind a nőikar (Sinkovics Georgette vezényletével), mind pedig p vegyeskar (karnagy: Tiíloá Aurél) bebizonyította, hqgy tagjai altípus nangképzésben részesülnek, mindkét énekkáT hang/: , egészséges, internáld- sa példamutató, műsorszamál» kat őszinte átéléssel éneklik. A nőikar műsorából ki kell emelnünk Szönyi Erzsébet Kodály Zoltán emlékére kom­ponált nagyhatású, rendkívül nehéz Siratö-jának megszó’al- tatását A Vegyeskar műsor­számai azt mutatták, hogy Tillai Aurél egyre otthono­sabb a zenei romantika vilá­gában is. A Tanárképző Fiú­iskola hangversenyén közre­működött Rögöz Eszter, utó­romantikus dalok stílusos elő­adásával, valamint Boros Er­zsébet Dohnányi e&z-moll rap­szódiájával. A Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola pécsi tagozata műsorát ritkán hallható ta­rokk művekből állította csz- sze. Az intézet zenekarát, mely a Pécsi Filharmonikusok állandó utánpótlását ké] Antal György tagozatveze' főiskolai tanár vezényelte. A műsor külön érdekessége* hogy három zongorára írt ver­senymüveket, Bach: C-dúr éh Mozart fiatalkori, még barok­kos F-dúr koncerfjét hallhat­ta a közönség, Bánky Józsefi, Borsay Pál és Varga Mártit gondosan összecsiszolt előadá­sában. Bach; 169. kantáfa Nyitányának orgonaszólóját Holtai Keresztély, E-dúr He­gedűversenyét Gyermán Itt- '■ván játszatta, a tőlük megszo­kott magas színvonalon. Vi­valdi négy hegedűre írt ver­senyműszerű h-moll Concert* Grosso-ját négy tehetséges fa­iskolai hallgató adta elő. y­A rra is alkalmat nyújtott a Pécsi Zenei Hét. hogy a legjobb pécsi öntevékeny énekkarok, kamaraegyüttesek, valamint ifjúsági ének- és ze­nekarok bemutathassák tudá­sukat, fejlődésüket. A tíz na­pig tartó hangversenysorozat első eseményét a Mecsek Fú­vósötös, a Mecsek Énekkar és az AKOV Bartók Béla Férfi­kar közös hangversenye je­lentette. A*két énekkar kit Jfjö alkalmat kapott annak bizo­nyítására, hogy érdemesek * nemrég kapott kitüntetésre. A Mecsek Énekkar főként kar­nagyuk, Tillai Aurél testükre szabott „Sárközi szőttes"-éve1 bizonyított, Ligeti Andor fér­fikara pedig Kodály megrázó erejű Petőfi-tablójával, az Is­ten csodájá-val aratott naj sikert. Jelentős feladatra vá! lalkozott a Mecsek Fúvósötös Kocsár Miklós Fúvósötör nék pécsi bemutatásával. A fel­adat megoldása, a szerző vé­leménye szerint is, maradék­talanul sikerült a lendü'ete«, temperamentumos kamara- együttesnek. A Pécsi Vonós­négyes Jandó Jenő két jóké­pességű kórusával, az Építők Madrigálkórusával és a Leó- wey Klára Gimnázium újon­nan átvett énekkarával szö­vetkezett közös hangverseny* re. Ezt a hangversenyt a Led- wey Gimnázium Kodály-ter- mében rendezték, Kodály Zoltán születésnapjának elő­estéjén, javarészt. Kodály-mű­vekből Fuvolán közreműkö­dött Barth István. zfl z if júsán! hangvers©" ' ' nyen a L Yr-ne Ze­neiskola vonós;"/ e: a, a Má­tyás király úti ének-zene ta­gozatos általános iskola ének­kara, valamint a Zeneművé­szeti Szakközépiskola leány­kára és zenekara szerepelj Mindkét zenekar iától r ’:illcj- nösen a szakiskrlásoV’ ex­mélvült, lelkes m "' á­ról tanúskodott.. A k ' nr műsorát — -a 7e" e­deti koncepci'. jáhr ’ - i» századunk zenéjébe *• >ot- ta, képességeiknek legjavát nyújtották. tijbó'. N- n-’tva ifjúsági kóruskultúránk magas színvonalát. Szesztay Zsolt *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents