Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-23 / 301. szám
6 Dunantmi napto 1968. december Szédítő távlatok í MENNYIBE KERÜLNE \ A MESTERSÉGES AGY? < -- --< Gray Walter angol tudós, 5 « híres kibernetikus „tek( nősbékák” szerkesztője ki- ( jelentette, hogy a technika > mai fejlettségi színvonalán c lehetetlen mesterséges em- { béri agyat építeni. £ A jelenlegi miniatürizá- ( lási jelenségek mellett egyetlen agysejt modelljének létrehozásához egy köbcentiméter térfogat kellene. Az egész mesterséges agy félmillió köbméteres lenne. A működéséhez egymillió kilowattóra villamosenergia szükséges. Egy ilyen berendezés felépítése Anglia egész évi költségvetését felemésztené, és a gép még mindig nem utánozhatná teljesen az emberi agyat. ÓRIÁS TV Megszületett a madárember Hogyan közlekedünk 2000-ben? Ma, amikor a Concorde repülőgépek Párizs és New York között vagy a TU—144-esek Moszkva és Montreal között kétszeres hangsebességgel teszik meg a távolságot, s amikor egyes vasútvonalakon 150 kilométeres óránkénti sebességgel száguldanak a szerelvények (bár a nagyvárosokban a gépkocsivezetők néha irigylik az 5 kilométerrel haladó gyalogost), a megvalósulás alatt álló és a ma még csak terv vagy elképzelés formájában létező megoldások jelzik, hogyan fogunk közlekedni 2000-ben. A SONY nevű japán cég Toktó központjában levő kiállítási termében bemutatja óriás televízióját, amely színes képet ad. Átmérője 2,5 méter. Ez az utolsó típus a „fali televízió” előtt, amelyet szállodákban, nagy áruházakban és japán pályaudvarokon szerelnek fel. : FOLYÉKONY HÖLÄNC Az Egyesült Államokban „folyékony hólánc” kapható. A gépkocsivezetők szükség esetén befröcskölik a gumiabroncs futófelületét a palackban lévő különleges vegyianyaggal. Ez az anyag a futófelületet erősen érdes, egyenetlen réteggel vonja be. amely kitűnően helyettesíti a hóláncot és megakadályozza a kerekek csúszását. Az érdes réteg azután lassacskán lekopik. EGY VJ SZUPER- MŰSZÁL PREMIERJE Hó rom előkelő pári zsi divatház első ízben jelentkezik egy újfajta műszálból készült anyagokból álmodott ruhakölteményekkel. Az Egyesült Államok szabadalmi hivatalánál benyújtott leírás egy nylon szerű műszálról beszél, amely olyan, mint a selyem, nem gyúródik, és mosás utáni egyáltalán nem kell vasalni. A divatcégek tájékoztatása szerint az új műszál ragyogó színek /széles skálájában áll rendelkezésre: ezeket a színeket eddig csak gubóselyemmel tudták produkálni. A műszálat — amelyet egy amerikai vegyikonszern gyárt — már legalább hat európai gyárban düg^zzák fel a párizsi és a római divat- kollekciók számára. ELÁRUSÍTÓ robot Az egyik angol cég megkezdte az elektronikus elárusító robotgépek gyártását. Ezek a gépi kereskedők bemutatják áruikat, a vásárlókat megismertetik a kínált cikkek legfontosabb tulajdonságaival, s közlik az árat. Az elektronikus elárusító csakis akkor ajánlja fel szolgálatait, ha a vásárlók egészen közel ke-' fülnek hozzá. MELYHÜTÉS NITROGÉNNEL Kiéiben (NSZK) ötletes mélyhűtő berendezést szerkesztenek. Az élelmiszerek — hús, hal vagy zöldség — futószalagon áthaladnak égy alagúton, ahol 196 fokos folyékony nitrogénnel ; permetezik ezeket s nyom- i ban megfagynak. Az ilymó- don tartósított élelmiszerek teljesen megőrzik frissesé- güket és aromáj ukat. NAGYFESZÜLTSÉGŰ ; TRANZISZTOR Az egyik amerikai cég 1400 Volt feszültségre alkalmas szilícium tranzisztort dolgozott ki. A nagyteljesítményű „MJE 8401” tranzisztor a színes tv vevőkészülékekhez készült, ame lyekben már eddig is használtak hasonló típusú, de maximálisan 700 Volt feszültségre alkalmas tranzisztorokat. ZÁR — KULCS NÉLKÜL Egy amerikai cég megkezdte olyan zárak előállítását. amelyek bármilyen ajtóra felszerelhetek. A zárnak kulcs helyett tárcsája van, amejy vagy ezer számkombinációt lesz lehetővé. A lakás tulajdonosának nem kell kulcsot hordania, hanem csak azt keli megjegyeznie, hogy milyen számra zárta be lakását. 9 készülék a faiközeiben a levegő hatására hátrálásra kényszerül. Vegyünk egy járművet és i szereljünk a padlója alá óriási hajszárítókat, azaz lefelé fújó hatalmas ventillátorokat, j A jármű a földtől bizonyos j távolságban lebeg majd, s így kerekek nélkül akár nem nagyon hullámos vizen, akár | járhatatlan mocsáron, akár síkságon közlekedhetünk vele. Ha most a jármű alját hosz- ! szanti irányban bevágjuk és kocsink egy hosszú betongerendát „lovagol meg”, amely sínként szabja meg a menetirányt, készen is van a Ber- tin-féle légpárnás vonat. A francia vasútvonalakon az utóbbi években kipróbálták a gázturbinás szerelvényeket. Száztizennyolcezer kilométeres j próbaút után kimondhatjuk, ! hogy 236 és 239 kilométeres | óránkénti végsebességet is si- I került elérni. Egyelőre ilyen turbóvonatokat állítanak forgalomba a Párizs—Cherbourg vonalon, s ezzel csaknem egy órával megrövidítik a távolságot a két város között. Nincsen kizárva azonban az sem, hogy óránként 200 kilométeres sebességgel száguldó, vezető nélküli vonatokat állíthatnak forgalomba már a 2000. esztendő előtt. Ezeket radarkészülékkel látnák el, hogy észleljék az akadályokat, akárcsak a repülőgép>ek. A gépkocsiiparban a legforradalmibb változás egy olyan kocsi, amelynek sem volánja, sem pedáljai, sem fékjei nincsenek. Ez az elektronikus gépkocsi, amelyet egy ceruza nagyságú fogantyúval lehet ! irányítani: hajtani előre-hát- ra, megállítani, balra vagy jobbra kanyarodni vele. Nincs sebességváltó, sem hátsóhíd, sem kuplung, sem kardáncsuklók, sem szelepek. Kiküszöbölik a zajt és a benzint. Az energiaforrás egy akkumulátor, a keréktengelyeken elhelyezkedő motorok elektromos meghajtásúak és elektronikus kapicsolásúak és egy-egy motor egy fél lóerő teljesítménnyel három-négyezer fordulatot biztosít percenként. Ez a gépkocsi jelenleg óránként 30 kilométeres sebességre ké- p>es, de azt remélik, hogy ólom- akkumulátorral ezt 60 kilomé- { térré tudják fokozni. Pillanat- } nyi hátránya, hogy a legjobb akkumulátorok kapacitásával j sem lehet az elektronikus gépkocsit másra használni, mint belső közlekedésre vagy szállításra, gyárakban, építkezéseken, repülőtereken. Ha azonban az űrutazás technológiájának egyes fogásai ismeretessé válnak, talán már 2000- re ilyen kocsik fognak közlekedni az országutakon. rakétára. A széles és óriás kerekű, rendkívül finom rugózásé szerkezeteknek le kell majd győzniük a levegő hiányát, rendkívül kis nehézkedési erőben kell közlekedniük és j talán portengeren, vagy erő- ! sen porhanyós talajon is át r kell tudni kelniük. Az űrverseny azonban megnyitotta a repülő ember korszakát is, reaktorokkal felsze- 1 relt egyéni repülőkészülékek formájában. A Hold-utas put- tonyszerűen viszi a hátán az úgynevezett mini-jet-et. amely- lyel 10—20 méter magasra, vagy 100 méter távolságra tud ugrani, vagy akár kecsesen lebeghet egy erdő fái vagy egy szakadék falai között. Megszületett tehát a madárember. o y\ Vegyünk egy hajszárítót, kapcsoljuk be, és közelítsük a fáihoz: érezni fogjuk, hogy a Egy francia tervezőcsoport a városi tömegközlekedésnek új formáját dolgozta ki, amelyet AT 2000 névvel jelöl. Képzeljünk el egy föld alatti kocsit, amely hosszanti irányban szétválasztható. A baloldali, szállító részben ülések vannak, s ez a rész egyik végállomástól a másikig halad megállás nélkül. A vagon jobb és baloldala között ajtók vannak. Amikor közeledik az az állomás, ahol leszállni óhajtunk, fölkelünk az ülésről és átmegyünk a jobboldali kocsiszakaszba. Ez leválik a kocsiról, mellékvágányra tér és megáll az állomáson, ahol az utasok ki- és beszállnak. A szállítókocsirész változatlanul megy tovább, de az állomás után fölveszi ismét az előző szerelvény ki- és beszállást biztosító fél kocsiját. Olyan ez, mint egy űrrandevú, csakhogy a gyorsaság itt nem haladja meg az óránkénti 60 kilométert, bár így is kétszerese a jelenlegi párizsi metró sebességének. Ha már a légpárnánál tartunk, maradjunk is meg ennél, csak éppen fordított irányban. Hajszárító helyett vegyünk egy porszívót, hogy vonatunkat egy magasan kifeszített sínhez tapasszuk. Ezt tette az Urba—4 feltalálója, Maurice Barthalon professzor. A kocsit a porszívó a levegőben kifeszített sínhez ragasztja, de az nem tapad hozzá egészen, hanem szabadon marad, súrlódás nélkül, akárcsak a légpárnás vonat. Egy tizenkét személyes valódi modellt sikerrel próbáltak ki Lyonban. Egy 150 férőhelyes Urba—4-hez mindössze 60 ki- lowattos szívóerő biztosítani tudja a „negatív légpárnát” s a találmány hajtóerőben sem igényesebb, mint a légpárnás vonat. Az Urba—4-et feltalálója a városi közlekedésre szánja, ahol a földön és a föld alatt már alig-alig van hely. A 2000. esztendőre az ember okvetlenül megveti a lábát a Holdon. Közlekednie is kell majd kísérő bolygónk felszínén. Már léteznek tervek furcsa formájú teherszállító Öt km vastag hajszál I Berlinben i elkészUlt a világ j legnagyobb kapacitású ! elektronikus mikroszkópja. Az Elmiskop 101 I két és j fél milliószoros i nagyításra képes. Egy emberi hajszál a mikroszkóp i alatt ! öt kilométer i vastagnak tűnne. Miniatürizálás a végtelenségig 25 mm-es tv Táskarádió nagyságú számítógép Száz szerkezeti elem egv nyégyzet- milliméteren holnap ígérete Műszívvel A közelmúltban szenzációs hír járta be a világot: amerikai kutatók elkészítették a világ legkisebb adatfeldolgozó gépét, melynek befoglaló mérete mindössze 10 x 10 x 23 cm, s ebből a számítógép maga mindössze egy köbcentiméternyi helyet foglal él. Nem egy kényszerűen leegyszerűsített konstrukcióról van szó, hanem a miniatürizálás egyik csúcsteljesítményéről, hiszen a gép mindazokat a szerkezeti elemeket tartalmazza, amelyeket sokszorta terjedelmesebb elődei, beleértve a több mint 4 ezer szót magában foglaló ferrit tárolót. Ehhez még annyit, hogy a miniatűr adatfeldolgozó gép teleppel működik, mely 20— 25 üzemórára elegendő áramot szolgáltat. A telep is a jelzett méretű burkolaton belül kapott helyet, s az egész berendezés súlya még így sem haladja meg a 2 kg-ot! Angol mérnökök is előállították a miniatürizálás egy újabb remekművét. „Mikro- vision” néven olyan kis tv- készüléket készítettek, amely a tenyérben elfér. A képcső j képátlója 51 mm, hossza i („mélysége”) pedig 76 mm. A j készülékhez 30 tranzisztort i használtak fel, s természete-1 sen a m.ikrominiatürizálás bevált módszerével, az integrált áramkörök technikájával oldották meg a bonyolult kapcsolásokat. A „Mikrovision” 13 csatorna műsorának vételére alkalmas, áramellátását 6 speciális minitelep biztosítja. A japán SONY-cég még ennél is tovább ment a kicsinyítésben, amikor 25 mm képátlójű kis készüléket fejlesztett ki, melynek képernyőKarácsonyfadísz? — Nem ez egy ház. Robert Hansclmann, fiatal svájci építész tervezte ezt a forradalmi lebegő házat. A ház tömegesen gyártható alacsony árakon, és felállításához nem kell más, csupán egy egyszerű alap. jén már csak nagyítóval lehet figyelemmel kísérni a műsort. Ez termésetesen csak afféle érdekesség, technikai bravúr, gyakorlati használatban aligha fogjuk viszontlátni. Húsz éve — a tranzisztorok ! megjelenése előtt — még nagyon távoli vágyálomnak tűntek azok a eredmények, j amelyeket a miniatürizálás terén ma fel tudunk mutatni. A fejlődés robbanásszerű volt, s ehhez a félvezetők technikájának hatalmas fej-; lődése éppúgy hozzájárult, j mint az új mikrominiatürizá- j lási . technológiák sikeres és gyors fejlesztése. A mikroelektronika szakemberei ma már azt a célt tűzték maguk elé, hogy megközelítsék, vagy elérjék az emberi agy „zsúfoltság! tényezőjét.” Nyugodtan állíthatjuk, hogy az űrkutatás jelenlegi eredményei is nagyrészt a miniatürizálásnak köszönhetők. Angol kutatók olyan adat- feldolgozó berendezés elkészítését tervezik, melyben köbcentiméterenként 6,1 milliárd (!) alkotóelemet zsúfolhatnának össze. Ehhez olyan ún. elektronsugaras technológiát vennének igénybe, mely- lyel vékony hártyákon négyzetcentiméterenként 1,6 milliárd kpcsolási elemet lehetne kiképezni. Ugyancsak angol kutatók \ célkitűzése, hogy egy négv- j zetcentiméternyi felületen 100 ún. passzív szerkezeti elem (ellenál’ások stb.) kialakítását hajtsák vésre. Természetesen ez csak úgy sikerülhet, ha legfeljebb néhány mikron sőt esetleg csak néhány atomnyi vastagságú anyagrétegekkel dolgoznak. A kutatók szerint ma rrrig meg sem közelítettük a mik- romi n i a t ü rí zál ásban rejlő lehetőségeket. Feltételezik, hoev idővel olyan szuperminiatür számítógépek építésére is sor j kerül, amelyeket a sebészek1 beépítenek az emberi koponyába, hogy ezzel fokozzák az agy számoló- és tárolóképességét élt órákon át A Szovjetunióban eredményesen dolgoznak egy műszív készítésén, amelyet azért terveztek, hogy a betegnek ne kelljen valakinek a halálára várnia, ami lehetővé teszi a szívátültetést. Két évi munkával a Klinikai és Kísérleti Kutató Intézet orvosai és mérnökei olyan szívet konstruáltak, amely kutyában több órán át működik — mondotta dr. Valerij Sumakov, a laboratórium vezetője. Ámbár — mondotta — a szerves szilikógumi, fluoróplasztik, titánium ötvözetek és poliuretán, amit használtak, nem alkalmasak olyan szív készítésére, amely több évig dolgozhatna. Mindeddig nem is találtak megfelelő anyagot. A műszívről szóló beszámoló megjegyzi, hogy amerikai és szovjet tudósok is lázasan dolgoznak, hogy műszívet készítsenek, de nincs szó együttes erőfeszítésről. Sumakov szerint nagy probléma miniatűr energiaforrást készíteni a műszív számára. Azt mondta egyik lehetséges megoldás apró atomreaktor készítése, amely sok évig működne. A mai technika sok komplikált problémát megold — mondotta — Sumakov — és a mérnök szemszögéből a szív csupán egy pumpa. A szív pillanatnyi állapotától — nyugalmától, fizikai vagy idegi izgatottságától — függően változó mennyiségű vért pumpál. Nos, honnan lehet tudni, mennyi vért kell egy műszívnek adott pillanatban szolgáltatnia. Ezt egy automatikus rendszernek kell megállapítania, amelv minimális adatmennyiség alapján ellenőrizni tudja a műszívet. Dr. Steingold, a laboratórium munkatársa azt mondta, ezt valószínűleg miniatűr készülékkel oldják meg, amelyben beépített memória van, és amelyet a mellkasban vagy a gyomorüregben el lehet helyezni. A rendszert — mondta — úgy fogják megtervezni, hogy felfoghassa és feldolgozhassa a szervezet állapotáról érkező információkat, hogy útmutatást adhasson a szervezetnek és hogy munkarendjét változtathassa. r. AMK. Miniatűr számítógép-építőelem, melyen számtalan tranzisztor dióda, ellenállás és kondenzátor kapott helyet
