Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-14 / 267. szám
Are: 70 HMr Világ proletárja!, egyesüljetek! Dunántúli napló xxv. évfolyam, 267. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja ”«8- november u„ csütörtök Rólunk van szó, emberek... M ár nem emlékszem pontosai*, melyik üzemben hallottam a múlt év végén azt a felszólalást, mely ezzel a mondattal kezdődött, a kollektív szerződések körültekintő előkészítésének fontosságát azonban nehéz lenne ennél tömörebben megfogalmazni. Az 1968. évre elfogadott, kísérleti jellegű „vállalati törvénykönyvek” érvényességének határideje néhány héten belül lejár, napirendre került hát újra a kérdés: mi legyen benne a „kollektívben”, s meggyőződésem, hogy pillanatnyilag ez az egyik legfontosabb belpolitikai kérdésünk. A válaszadás idén köny- nyebb is, nehezebb is, mint tavaly ilyenkor volt. Köny- nyebb, mert vannak már tapasztalataink — nehezebb, mert most már nem kísérleti időről, hanem két kemény esztendőről van szó, mely idő alatt valamennyi vitás problémánkra a kollektív szerződéseknek kell megnyugtató, igazságos választ adniuk. Kezdjük hát a tapasztalatokkal. Alapelvként kimondhatjuk: az új gazdasági mechanizmussal egy- időben életbe léptetett kollektív szerződésekre szükség volt, s azok fővonalaikban he is váltották a hozzájuk fűzött reményeket. Sor kertit az év folyamán jónéhány változtatásra is. E változtatások jellegüket tekintve különbözők voltak, ezért külön is foglalkozom velük. Az egyik: módosítások a kollektívák kérése rlapján. Szinte minden üzemben, vállalatnál van példa ilyen jellegű módosításokra, elsősorban bér- és norma vonatkozásban. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának ezzel kapcsolatos összesítéséből én azt a következtetést vontam le, hogy annak idején, a szerződések megfogalmazásakor, az ésszerűnél nagyobb óvatossággal kezelték ezeket a kérdéseket. A gazdasági vezetők mindenről szívesebben beszéltek a bérügyeknél, és — sajnos — ez az „óvatosság” átragadt a szakszervezeti vezetőkre is. De van még egy tanulsága a viszonylag nagyszámú módosításnak, s ez már egyértelműen pozitív: a vezetés legtöbb helyen maga is rájött tévedésére, s hallgatott az „alulról” jövő reklamációkra. És most néhány szót a v áJtoztatások másik fajtájáról. Ezeket az időközben megjelent törvények és törvényerejű rendeletek tették szükségessé — tehát elkerülhetetlenek voltak. Ebből azt a következtetsét levonni, hogy az állam „elaludt”, helytelen lenne, hisz az új rendeletek jelentős része időközben felmerült kérdésre adott választ. Van azonban egy másik, nagyon is figyelemre méltó megfigyelés: a kollektív szerződések módosításait — mindenekelőtt a „felülről” inspiráltakra gondolok —, már nem vitatták meg olyan széles körben, mint ahogy azt a törvény előírja, illetve rnint- ahogy azt a szerződések első megfogalmazását illetően meg is tették. És ezzel ismét cikkünk kiinduló gondolatánál vagyunk: rólunk van szó, a mi jogainkról és kötelességeinkről — éljünk hát a beleszólás jogával, s ha kell a legelszán tabban követeljük azt. Mint ismeretes, az új kollektív szerződések két évre szólnak majd. A megfogalmazást megelőzően széleskörben ki kell kérni a dolgozok véleményét — amire egészen biztosan sor is kerül, különösen ha ezt maguk a dolgozók is komolyan veszik. A dolog ezzel azonban nem zárulhat le. A szak- szervezeti vezetők, a párt- és a KISZ-csoportok bizalmijai, a szocialista brigádok képviselői tartsák azt is szem előtt, mi kerül be javaslataikból a végleges anyagba. A kollektív szerződések előkészítése a kérés és számonkérés ideje kell, hogy legyen. Hogy hol, min kell változtatni — a helyi vezetőkön és dolgozókon kívül senki sem mondhatja meg. Nincs recept — s ez már önmagában nagyszerű dolog. Ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy gondolkodni kell. Felülről várni a döntést, felelősségvállalást kényelmes, de bűnös dolog. Néhány különösen problematikus területre azonban „kívülről’’ is fel lehet hívni a figyelmet Ilyen a hagyományosan kényes kérdésnek számító normaügy, és a bé- renkívüli juttatások kérdéskomplexuma. Aztán „mechanizmus-problémaként” itt van az újítások jutalmazásának, értékesítésének ügye. Az elmúlt hónapok vitái — sőt legfelsőbb szintű állásfoglalásai is —, lerögzítették: az újítási díjak levonása a kategóriákra osztott részesedési alapból nem volt szerencsés változtatás, s egyetlen év alatt jelentős károkat okozott. Az újító mozgalom hanyatlik vagy legjobb esetben is stagnál, s ezen — a központi intézkedések megjelenéséig is —. helyileg kell változtatni. Több helyütt vita volt a jutalomszabadság odaítélésével kapcsolatban, én magam is tucatnyi „sértett” emberrel beszéltem, érdemes lesz hát ezt is újra napirendre tűzni. Az Ércbánya Vállalatnál például a sokszorosan kitüntetett szocialista brigádok sérelmezték, hogy részükre nem biztosították ezt az előnyt — s nem is alaptalanul ... K ezdődnek hát újra a viták, szóváltások, gyűlések és beszélgetések — s ez így van jól. Minél többen hallatják hangúkat, minél többen érzik sajátjuknak az ügyet, annál jobb. Ez az írás is azt a célt kívánja szolgálni, hogy rádöbbentse a joggal és paragrafusokkal oly keveset törődő kétkezi embereket esetleges hallgatásuk következményeire, ehhez azonban még valamit hozzá kell tenni. 3 ez a mértéktartás. A kérés és követelés jogát hangsúlyozva a gazda lehetőségeivel érvelek, de ugyanez az érv szól a megfontoltság és körültekintő mértéktartás szükségessége mellett is, hisz a gazdának a korlátokat is mindenkinél jobban kell látnia... Van amit nem lehet. Még akkor se, ha nagyon jó lenne. A múlt évi viták alkalmával nagyon sok helyen hallottam keserű, sől dühös kifakadá- sokat a termelés fékezói, a lusták és hanyagok ellen, s ez azt bizonyítja, hogy mind többen látják: adni csak a megtermelt javakból, anyagi alapokból lehet. A kéréseknél tehát ezt is szem előtt kell tartani, s az elkövetkezendő két év kollektív szerződéseinek olyanoknak kell lenniök, melyek — éppen a munkások érdekében — biztosítják, hogy hónapról hónapra erősödjenek gazdálkodásunk alapjai. Békés Sándor Biszkii Béla elvtárs felszólalása a LEMP V. kongresszusán Tegnap délután a KISZ megyei és városi Bizottságán fogadták a Komszomol megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a Szovjetunióból érkezett és Baranyában tartózkodó barátság különvonat vezetőségét; A baráti beszélgetésen megjelent Földes Andrásné, az A KIMSZ jubileumára Jon Patern román belkereskedelmi miniszter, képünk balszélén, középen a román kereskedelmi delegáció tagjai, jobbszélen Palkó Sándor, a Megyei Tanács VB-elnöke, mellette dr. Nagy József a Megyei Pártbizottság titkára. Erb fotó A magyar belkereskedelmi ttiin!.s»ter meghfvásft- ra hazánkban tartózkodó ION PATAN román belkereskedelmi miniszter vezette román kereskedelmi delegáció szerdán délután Baranyába érkezett. A vendégeket elkísérte megyénkbe Keserű Jánosáé, belkereskedelmi miniszter első helyettese és ION AURAM, a román nagykövetség magyarországi ügyvivője. A vendégek tiszteletére Palkó Sándor, a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke baráti fogadást adott a Megyei Tanács épületében. A találkozón részt vett dr. Nag3' József, a Megyei Pártbizottság titkára. Takács Gyula, a Megyei Tanács vb-elnökheíyettese és Jakabos Zoltánné, % Megyei Tanács kereskedelmi osztályvezetője. A román kormányférfit és kíséretét Palkó Sándor tájékoztatta megyénk ipari és társadalmi struktúrájáról, majd Baranya és Pécs város kereskedelmének irányításáról, szervezéséről, az országos főhatóságokkal való kapcsolatokról és káderkép- zésról adott átfogó képet. A baráti találkozó után vendégeink megtekintették a Zsolnay-múzeum értékeit, sétáltak a Széchenyi téren, megnézték a Kossuth Lajos utcai üzleteket, majd Üjmecsekaíján az ABC-áruházát tekintették meg. Este az Olimpia étteremben Palkó Sándor vacsorán látta vendégül a román kereskedelmi delegációt. Befejezték éves tervüket Tegnap kaptuk a Mecseki Szénbányák KISZ-bizottságától a hírt: a KIMSZ és a KMP megalakulásának 50. évfordulója je« gyében szervezett munkaverseny nagy sikereként november 1-ig öt Kossuth-bányai ifjúsági szocialista brigád fejezte be éves termelési tervét. Lovai István, Nagy Dezső, Győri István, Madách Mihály és Nagy Elek kollektívája azóta is kimagasló eredményeket ér el — s való- »ággal „húzzák’* magukkal at többieket. A nagyszerű eredmény súlyát csak növeli az a tény, hogy valamennyi brigád „menetrend** szerint teljesíti egyéb — nem termelési jellegű —, vállalásait is. Nagy Dezső csapata például év elején 100 ezer forint értékű anyag megtakarná- »át vállalta — s ez idő szerint a 300 ezer körül tartanak . , * Lovai István elővájási kollektívája hosszú idd óta kulcshelyeken dolgozik. Munkájuktól nagy mértékben függ, hogy az új termelő munkahelyek időben lép~ nek-e be a termelésbe, ezért számukra lehetővé tették az előirányzatok nagyarányú túlszárnyalását. A brigád az évelejl vállalások alkalmával 115 százalékos tervteljesítésre tett ígéretet. Eddigi „mérlegük’» frúiteB- ladja A 140 százalékot •«« Román belkereskedelmi küldöttség Baranyában és élcsapatának vezetésével, internacionalista alapon érvé- ’ nyesíthetőlc. A proletár nem- •. zetköziség szellemében nevel- ! jük pártunk tagságát, népűn- | két, s mindennél nagyobb je- i lentőséget tulajdonítunk a szocialista közösség egységének és összeforrottságának. Ugyanilyen feladatunknak tartjuk a nemzetközi kommu- . (Folytatás a 2. oldalon.) ] A Lengyel Egyesült Munkáspárt V. kongresszusa szerdán folytatta munkáját. A tanácskozáson felszólalt Biszku Béla elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Örömteli megbízatásnak teszek eleget, amikor átadom önöknek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, az egész magyar nép üdvözleté^. Á magyar kommunisták és egész népünk igaz barátnak kijáró tisztelettel és érdeklődéssel figyeli a Lengyel Nép- köztársaság dolgozóinak szocialista építőmunkáját, amelyből mind tartalmasabb és boldogabb emberi élet nő ki lengyel földön. Az immár szocialista, internacionalista tartalmú magyar —lengyel barátság új fejezetét nyitotta meg az 1948-ban megkötött, majd ez év májusában Budapesten megújított barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés. Ez a szerződés népeink közös érdekeit fejezi ki, együttműködésének erősítését szolgálja, internacionalista kötelezettségeinkről vallott nézeteinket tükrözi. Kedves elvtársak! Elmondhatom önöknek, hogy a Magyar Népköztársaság is eredményesen halad előre a szocializmus építésének útján. Kilencedik pártkongresszusunkon, amikor felmértük az addig megtett utat, pártunk úgy ítélte meg, hogy a tulajdon- viszonyok megváltozása után most már a szocializmus teljes felépítésének feladatát állíthatjuk programként népünk elé. | A tények feljogosítottak ben- j nünket, hogy megállapítsuk: hazánk élete kiegyensúlyozott, népgazdaságunk egészségesen fejlődik, teljesítjük a kongresszuson kitűzött célokat. A | gazdasági fejlődés meggyorsítása érdekében elhatároztuk a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetését, melynek célja a termelőerők fejlesztése, szocialista társadalmunk erősítése, a dolgozó nép élet- színvonalának emelése. Az idén már megkezdhettük a reform megvalósítását és örömmel mondhatjuk, hogy első tapasztalataink igazolják várakozásainkat. Népünk életkörülményei fokozatosan javulnál:, számításunk szerint harmadik ötéves tervünk eredményeként 1970- ig a tervezett 14—16 százaléknál valamivel nagyobb méretű lesz a lakosság reáljövedelmének emelkedése. A Magyar Szocialista Munkáspárt arra az általánosan elismert igazságra építette politikáját, hogy egy marxista— leninista párt sem a jobboldali, sem a „baloldali” opportunizmussal nem alkudhat meg. Két fronton vívtuk harcunkat: leszámoltunk mind a revizionista árulással, mind pedig azokkal a „baloldali” szektáriánus hibákkal, melyek döntő szerepet játszottak az 1956. előtti torzulásokban. Megszívleltük azt a lenini tanítást, hogy a jobb- és „baloldali” elhajlások végső soron kölcsönhatásban vannak, erősítik, újratermelik egymást. Ezért mindkettő ellen harcolnunk kell. E harcban erősödött a párt egysége, kapcsolata a néptömegekkel, elért eredményeink e politika gyümölcseként születhettek meg. Amikor pártunk megalakulásának közelgő 50. évfordulójára készülünk, s áttekintjük e fél évszázad tanulságait, a legfontosabbnak tartjuk közülük, hogy a nép valódi érdekei csakis a munkásosztály Komszomolistáh baráti látogatása A tartalomból: „Köszönet az őszinteségért, Mr. Kahn“ T Ma összeül a CSKP Központi Bizottsága ▼ Ha van, miért nincs? A szovjet delegáció egy csoportja a sörgyári üzemlátogatásom. MSZMP Baranya megyei Bizottságának párt és tömegszervezeti osztályvezetője Kiss Dezső, a Városi Pártbizottság osztályvezetője, Ben- kő Gyula, a KISZ Bárányt megyei Bizottságának titká- ra és Novák Szilveszter, ; KISZ városi Bizottság titká ra. A szovjet vendégeket Ben kő Gyula köszöntötte és tájékoztatást adott a megye éí Pécs város ipari, mezőgazdasági, kulturális élténél jelenéről és fejlődési perspektívájáról, valamint ifjúságpolitikai kérdésekről.
