Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-10 / 264. szám
IKS. november 10. Dunanttm naoio 5 Kende Sándor: Felmentő ítélet Kende Sándor Jó elbeszélő, pontosabban, par excellence elbeszélő, aki bátran vállalja az elbeszélő szerepét, ami önmagában is érdem, amikor irodalmunkból egyre jobban kiszorul a történet, a mese, hogy lélektani vázlatoknak, vagy nem egyszer impresszionista rögtönzéseknek adja át helyét Kende még a nagy realisták tanítványa, epikus arányokban látja a valóságot alakjait eseményekbe ágyazza, s elsősorban tetteikkel jellemzi őket Az európai regény, Proust óta, fokozatosan leszokott a történetrőt melyben a romantika kísértetét látta, s Thomas Mann, Kafka, vagy Giraudoux számára a cselekmény csak ürügy az írói vélemény elmondására, „Durchführung”, mint a zenében, mely összekapcsol két motívumot Még a naturalista Hemingway tőmondatokban társalgó, de annál bőbeszédűbb hősei is szavaikban élnek, az író nem ábrázolja őket, hanem elmondatja velük rendszerint meglehetősen vegetatív élményeiket Mai szépprózánk egyik nehezéke a Mikszáth-örök- ség, a másik a modem, vagy csak annak vélt nyugati hatás. Mikszáth élőbeszédhez közelítő stílusa, mint Krúdy vagy Tamási is, egyszeri jelenség, tehát csak epigonokat nevelhet, tanítványokat nem, a nyugati cselekmény-ellenes irány pedig valójában realista hagyományaink ellen tör, s ha modemnek is tűnik, inkább kitérő mellékösvény, ami valószínűleg csak kerülővel visz a jövő prózájához. Kende nem külsőségekkel akar modem lenni; elbeszél, s tegyük rögtön hozzá, kevés regényírónk van, aki ilyen biztos mozdulattal markolja fel a legidőszerűbbet, a „kor érzemé- nyét”. Ha egymás mellé állítjuk regényeit, bár nem Balzac-i méretű kortörténet áll előttünk, de föltétlenül Balzac-i igény: a kor tanúja vall arról, amit látott és átélt. A Felmentő ítélet talán legnagyobb vállalkozása Kendének: évtizedeket fog át, olyan évtizedeket, amelyek mindenkit próbára tettek. A kérdés, amit feltesz magának és az olvasónak, körülbelül így hangzik: a hatalom gyakorlása, adott esetben, nem jelenti-e a hatalom bitorlását is? A regény tulajdonképpen egy hosszú expozíció: minden szál a tragikus eredményhez, Kéri Gyula ön- gyilkosságához vezet, ezt készíti elő. Kende igazán jó elbeszélő: a történelmet jellemek, emberi magatartások tükrözik, állandó kölcsönhatásban, s minden könyörtelenül mutat előre, ahol csak a megfellebbezhetetlen, végső ítélet van. Főhőse önmagával szemben is kíméletlen céltudatossággal viselkedik, amivel nem életét építi, hanem saját tragédiáját. A szálak logikusan fonódnak egybe, a bukásnak be kell következnie, mégis úgy véljük, a végső válasz egy kicsit bonyolultabb: a fasizmus vitathatatlanul jellemtorzító hatása önmagában nem elégséges magyarázat, mert Kende hőse nem egy emberi és jövőt szolgáló igazságot képvisel, hanem bosz- szú és kegyetlenség vezeti, a bosszú pedig nem a hatalom gyakorlása, hanem a hatalommal való visszaélés, a Wille zur Macht brutalitása, ami ugyan találhat érveket igazolásra, de megértést, sőt mentséget alig. Kéri összeomlása és öngyilkossága így természetes következmény, melyből hiányzik a tragédia pátosza, hisz nem a nála nagyobb hatalmakkal vívott harcban bukott el, hanem épp azzal, hogy maga is azokhoz az alvilági erőkhöz hasonult, amelyekért bosszút akart állni. Machbeth vagy III. Richard bukása ez, s nem Hamleté, aki igazság és emberség nevében fog fegyvert „tenger fájdalma ellen”. Ennél a pontnál Kende egyébként fegyelmezett és plasztikus stílusa is megtorpan, s jellemzése beéri ilyen általánossággal: „Kéri Gyulának ekkor már országosan ismert neve volt. Bizonyos perek (kiemelés tőlem, Cs. L.) híressé avatták, az újságokban rendszeresen em elégették.” A szemérmes „bizonyos” jelző igazságtalan, koncepciós perekre utal nyilván, s Kéri épp a felismert igazság súlya alatt omlik ösz- sze. Hasonló stiláris elernyedésre ódig találunk példát, s itt is épp Kende írói erényei keltik fel gyanakvásunkat: a hosszú, Kéri bukását előkészítő expozíció után itt mintha megtorpanna a regény lendülete, s úgy érezzük, indokolatlanul leegyszerűsít jellemrajzot és kortörténetet. A kérdés épp azért jogos, mert nemcsak Kende életművében, de az elmúlt évtized regénytermésében is jelentős vállalkozás és eredmény a Felmentő ítélet. Persze az is igaz, hogy az írónak nem kell mindent elmondania, az olvasó, persze csak a jó olvasó, nemcsak tudomásul veszi, befogadja a történetet, hanem magában tovább is fonja szálait. S ide kívánkozik: a Felmentő ítélet semmiképp sem sorolható a felszínes szórakozást ígérő könyvek közé. Becsületes, jó munka, éppen ezért az olvasó próbája is, mert figyelmet, odaadást és megértést, kíván. Csányi László Pécsi Mellesek a Hagy SziahiztaB A moszkvaiak akkor ismerkedtek meg Aradi Máriával és Csifó Ferenccel,' amikor a Pécsi Balettegyüttes tagjaiként a Szovjetunióban vendégszerepeitek. Változatos, érdekes műsoruk, amelyben sok volt az új, megnyerte a szovjet közönség tetszését. Ezért most, amikor Aradi Mária és Csifó Ferenc a Nagy Színházban továbbképezik magukat, a szovjet kollégák fokozott figyelemmel fordulnak feléjük. * Mindennap Aszaf Messze- rer kiváló balettmester edzőtermében gyakorolnak. A Nagy Színházban szerzett tapasztalatukról a következőket mondják: Aradi Mária: — Gyakran emlegetem magyar tanítómesteremet, Ná- dasi Ferencet, aki mindig nagy figyelmet fordított a ba- lettáncosnők klasszikus kiképzésére. Ennek nagy hasznát vettem itt, a Szovjetunióban. Messzerer iskolája tetszik nekem. Először is azért, mert mindennap más és más gyakorlatokat ír elő, és fenséges a gyors allegró-tempóban végzett tánc. A gyakorlat szinte észrevétlenül megy át a táncba, és ez rendkívül megkönnyíti a további próbákat. És még egy: itt nagyon kedvesek az emberek. Maja Pliszeckaja például nem egyszer mutatta meg nekem a magasbaugrás fortélyait, Vlagyimir Vasziljev pedig megtanított a fordulókra. Minden előadás igen hasznos volt számomra, igyekeztem ellesni a Nagy Színház sztárjainak „titkát”. Amikor például Maja Pliszeckáját láttam a Carmenban, arra gondoltam, hogy nincs még egy ilyen balerina, aki ilyen valószínűtlenül szépen táncolna és játszana, akinek ilyen kifejező lenne a testi plasztikája, mint neki! Ott voltam azon a próbán, amelyet Galina Ulanova vezetésével tartottak. Minden tánc- és mimikarészlet gondos kidolgozása, minden tánclépés finom árnyalása megértette velem; honnan származik az az ihletettség, az a poézis és mindannak a megragadása, amiben úgy kitűnnek az orosz balett legjobb mesterei. Itt semmi sem jelentéktelen. Itt minden alá van rendelve a nagy gondolatnak ... Csifó Ferenc: — Annak ellenére, hogy kilenc évig tanultam Lőrincz György kiváló magyar pedagógusnál és olyan orosz mestereknél, mint Armasevszkaja és Lepesinszkaja, Aszaf Messzerer osztályában rengeteg új tárult elém. Oj volt számomra a kisebb mozdulatok, a különféle ugrások és fordulatok technikája. De nem ez a lényeg, hanem a táncművészet és az az érzés, hogy már az órákon olyan variációk születnek, amelyeket nyomban elő lehet adni a színpadon, mert Messzerer rendkívül színesen s kifejezően kombinálja őket és adja át tanítványainak. Moszkvában élni annyit jelent, mint a rendkívül hasznos balettművészet életét élni. Természetesen, az első helyen a balett áll, habár a drámai előadások, amelyeket itt láttunk, a Kreml múzeumai, az orosz képzőművészet is felejthetetlen. De számunkra mindennél fontosabb, hogy tanulásunk idején minél többet sajátítsunk el. És a Nagy Színházban mindent megtesznek e célunk elérése érdekében. Aradi Máriára Budapesten szintén több klasszikus balettelőadás vár a Hattyúk tavától és a Chopiniánétól egészen a Giseile-ig. Erre az előadásra most Jelena Csikvaid- ze készít elő bennünket. X * Gyakran figyelem a magyar balettáncosok próbáit, látom, milyen sokat nyújt nekik az osztály, a próbák. Jelena Csikvaidze maga is kiváló balett-táncosnő volt, ma tanítással foglalkozik és szívének minden melegségét és minden tudását a gondjaira bízott növendékeknek adja. Giselle a romantikus balett legjobb példaképe. A címszerepet és Albert szerepét, Giselle szíveválasztottjának szerepét megtanulni nem köny- nyű dolog. De még nehezebb a hősök légies és virtuóz táncát megtölteni Giselle első szerelmének, csalódásának, csalódása tragikumának és Albert kései bűnbánatának érzésével. Jelena Csikvaidze Jelena Csikvaidze óráján legfőbb érdeme az, hogy amikor a magyar balett-táncosokkal elkezdte próbálni ezt a balettet, nyomban megmagyarázta nekik a dolog nyitját: az első variáció első lépésétől kezdve nemcsak, hogy meg kell jegyezniük a mozdulatok sorrendjét, a szerep „szövegét”, hanem értelemmel is meg kell tölteniük ezt. A tanárnőnek az a fontos, hogy növendéke megértse a tánc lényegét. Ehhez. pedig el kell sajátítani az igazi orosz technikát, a legátót, a mozdulatok összhangját, kantiléná- jukat. A táncnak úgy kell szárnyalnia, mint a dalnak, a zenének. Elengedhetetlen a test, a kéz, a láb mozgásának koordinálása, tudni kell kérőn összekulcsolni a kezet vagy megmerevíteni, attól függően, mit akar kifejezni — szerelmet vagy félelmet és mindezt táncban! Ez igen nehéz! Aradi Mária miközben számtalanszor elpróbálja ugyanazt a mozdulatot, szinte vért izzadva, nagyon ritkán képes mosolyogni, de annál boldogabban mosolyog, ha azt hallja: „Ez jó volt!” Ilyen szorgalmasan és kitartóan gyakorol Csifó Ferenc is. És majdnem mindig eléri az aznapra kitűzött célját. De másnap már bonyolultabb feladat vár rá, a tanár és a tanítvány . egyaránt magasabbra emeli a mércét, és Csifó Ferenc mindaddig gyakorolja Albert szerepét, míg Csikvaidze nem mondja: „Na, most már jöhetnek a következő taktusok”... * Aradi és Csifó is jelentős művészi és emberi sikernek könyveli el, hogy Moszkvába jöhettek, ahol, mint mondották, „oly sok igazi barátunk van, és ahol olyan mérhetetlenül gazdag tapasztalatra tettünk szert egész művészi életünk szempontjából.” A. L A Pillantás a hídról pécsi bemutatója után Képzelt beszélgetés Arthur Millerrel A lexikon szerint: „Arthur Miller 1915-ben született. Amerikai haladó polgári drámaíró.” Összegyűjtött színpadi művei — szám szerint öt dráma — 1958-ban jelentek meg Londonban. Több piűvét megfilmesítették. Milter neve a magyar színpadot ts bejárta. Darabjait — Édes fiam, Az ügynök halála, A sa- jcmi boszorkányok, Pillantás a Midről — fővárosi és vidéki Sírin házak játszották. Drámái pia gyár nyelven könyvalakban $s hozzáférhetőek. A salemi boszorkányokat, a Pécsi Nemzeti Színház néhány éve em- jékezetes előadásban mutatta j«e. A Pillantás a hídról-1 Magyarországon először a Madách Színház játszotta 1960-ban. Miller drámái — annak ellenére, hogy zárt, önálló, sőt eltérő dramaturgiai sajátosságokat mutató művek — egymással szoros összefüggésben állnak. Ezt hangsúlyozta a szerző művelnek közös kiadásával, valamint az összegyűjtött művek elé irt tanulmányában. E tanulmány fel- használásával készült az alábbi képzelt beszélgetés. — A Pillantás-nak állítólag kétféle színpadi változata született. Igaz? — Nézőpontjaim és reményeim különbözőségét híven kifejezi a Pillantás kétféle színrevitele — a New York-i bukás és a londoni siker. — Milyen volt a darab, amikor 1955-ben először bemutatták? — Ezt a változatot egyfel- vonásosban írtam meg. Miután e változat előadását jó néhányszor végignéztem, ráébredtem, hogy ez a darab csakúgy, mint az előzőek, igen személye* elgondolást fejez ki, és nem választható el' a tulajdon lelkiéletemtől. Mikor tehát Londonban új színrevitelt terveztek, nem engedhettem tovább az útján ezt az eredeti változatot. El kellett itt még pótlólag mondani mindenfélét, éppen mert ráébredtem,1 hogy ezt a darabot nem „az életből lestem el”, hanem tulajdon életemből született. — E felismerés milyen dramaturgiai következményekkel járt? — Korábbi vereségem szülte azt a szándékot, hogy a Pillantás-ban nyíltan és leplezetlenül elválasszam a cse- lekyényt a leszűrt mondanivalótól. Egyszóval: a darabba belépett a narrátor. — És mi rolna a darabból leszűrhető mondanivaló? — Én magam úgy értelmeztem, hogy egy félelmetes indulat, félresöpörve útjából az indulatos lény tulajdon, jól felfogott érdekét, félresöpörve mindenféle figyelmeztetést és belső erkölcsi meggyőződéseket, nőttön-növék- szik, míg el nem pusztítja az indulatos lényt magát is. — Ez Eddie Carbone, a darab főhősének a sorsa? — Bármennyire ellenszenves ez az iszonyú tettekre képes alak, egy emberi tulajdonsága mégis csodálatra méltó és példaként állítható: bele lehet hajszolni olyasmibe, ami végeredményben ön- feláldozás a becsület, tisztesség, igazság eszményéért, ha oltárát nem is az igazi építőkövekből emelte magában. — Milyen volt az angliai bemutató? — A londoni rendező, Peter Brook, realisztikus részletekben gazdagabb színt tervezett, mint a szép, de kopár New York-i háttér... — Miller úr, mit tart ön a színház mai feladatának? — Bármilyen eszközzel is, a dráma elsőrendű feladata, hogy felszítsa a közönség szenvedélyeit, s majd a szenvedély útján új kapcsolatot teremtsen a néző és a néző- közönség, az emberek és az Ember között — Az úgynevezett népszínház programja ez? — Egy drámát, hitem szerint, az egyszerű embereknek is meg kell érteni. Magamról tudom, mi az, ha elutasítanak, akár igazságtalanul is. Viszont a legnagyobb, leghatalmasabb díjon alul sem érdemes adni: amit a néptől kaphatunk. . T, T, Tollseprú Vesszők Gyermekkorom egyik érdekes fejtörője volt: — Mi ez: szérécsén ordítása? Azóta már tudom a megfejtést is: megvesszözött szerecsen éktelen ordítása. Ez a rejtvény jut mindig eszembe, valahányszor helytelenül írt szavakat olvasok. Pedig hányán és hányán vannak, akik például még saját családnevük helyesírásával sem törődnek! Így alakulnak ki az ellentétek a Hegedűsök és a Hegedűsök, a Regösök és a Regősök között. Most azonban nem ezekről, hanem arról a sajnálatos tényről szeretnénk írni, hogy városunkban is kezd eltűnni a magánhangzóknak időtartam szerinti jelölése. Ha valaki utcáinkon sétál, csakhamar észreveszi, hogy nálunk a húsboltok „hus- bolt” feliratúak, a bútorüzlet „bútorüzlet”, a Nemzeti Színház felhívásai színházbérlet váltására csábítanak, és így tovább. Pedig nem mindegy, hogy kitesszük-e, és hová tesz- szük azt a bizonyos vesszőt. Ismert példák: mennyire megváltozik az értelme az örült szónak, ha őrültnek írjuk, vagy mennyire más Arany A dalnok búja című verseimének értelme, ha az u-ról elhagyjuk a. vesszőt. Ha valaki már verset írt, költőnek szokták nevezni, de ha valaki verseket irt, legfeljebb kritikus válhatik belőle. Különösen terjedő jelenség az í, ú, ű hangnak rövid i, u, ü formában való kiejtése, írása. Sokan az írógépekre hivatkozva e hangoknak csak rövid változatú írását javasolják. Bizonyos, hogy a rövid i, u, ü írása sok íráshibát megszüntetne, de a hosszú magánhangzóknak nyelvünkből való kiiktatása a haszonnál nagyobb kárt is okozna. Megbontaná hangrendszerünket, és csorbítaná írásrendszerünknek azt az elvét, hogy beszédhangjaink kivétel nélkül rövidek is, hosszúak is lehetnek. És mivel az írás hat a kiejtésre, bizpnyos idő elteltével a hosszú í, ú, ű hang kiveszne nyelvünkből. Ez kétségtelenül hangrend- szerünk szegényítését jelentené. Osztjuk Szemere Gyula véleményét: „Az i, u, ü betűnek nem eltörlése, hanem következetes jelölése szünteti meg az ingadozást, mert elősegíti köznyelvi ejtésünknek e tekintetben való egységesülését.” Amennyire helytelen, hogy hosszú magánhangzók helyett rövidet írunk, annyira nem helyeselhető ennek fordítottja sem. Nem fogadható el köznyelvünkben a magánhangzók megnyújtása. Ez főleg I, r, j előtt gyakori: kőrút (helyesen körút), kormány (helyesen: kormány), hejjes (köznyelvi kiejtése: hejes). Gyakran tévedünk a következő szavak írásában is: a Körös folyónév, a Körös pedig helységnév (pl. Nagykőrös), az Örs helységnév (például: Alsóörs), az őrs pedig valamiféle szervezeti egység (pl. rendőrőrs, úttörőőrs) A nagy kardot pallosnak, 8 kis hidat, ha palló van rajta, pallósnak mondjuk. Sokan rossfcul írják és ejtik a lakos szót. Aki valahol lakik, az odavaló lakos (és nem: lakós). E szó a lak főnév -o-kö tőhangzóval kapcsolódó -s képzős származéka. Lakás az, akinek lakója van. Amint az idéz, az ide, akként az odáz az oda határozószó -z képzős származéka. Aki valamiféle ügyet elodáz, az odább-odább tolja, halogatja annak elintézését. Lehetséges persze az is, hogy valaki „ódáz”, vagyis ódákat ír, mond. Ezt az igét azonban ritkán használjuk, bár néha ódákat lehetne im’ egy-egy elintézésre váró ügf elodázásáról.
