Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-09 / 263. szám

1968. november 9. Dtmontmi napin Autóbusz­pályaudvar Kertvárosban Még az idén elkészül a kertvárosi új autóbusz-pálya­udvar. Az egymillió forintos beruházást igénylő pályaud­var a Móra Ferenc utca és a Megyeri út sarkán, a jelenlegi vásártér területén épül A Városi Tanács vb. ve- vezetósége és a 12. sz. AKÖV képviselői, valamint a város közlekedésében érdekelt szer­vek megvizsgálták a kert­városi lakók panaszát és megállapították: a 39-es autó­busz járat túlzsúfolt, a tele­pülés nyugati részén lakók hosszú, kiépítetlen uta­kon tudják csak elérni a jelenlegi járatot A kertváro­siak panaszát és az egyre növekvő forgalmat, valamint a távlati közlekedési tervet figyelembe véve elhatározták egy új ,> pályaudvar létreho­zását. Az építést a Közúti Üzemi Vállalat vállalta és a tervek szerint még ez évben átad­ják a forgalomnak. Az épí­téssel egyidőben a szükséges közművesítés, a végleges köz- világítás és a járdák is el­készülnek, de várócsarnok és egyéb létesítmények építé­sére jelenleg még nem ke­rül sor. A pályaudvar tervezésé­nél figyelembe vették a táv­lati fejlesztési programot, ezért olyan nagyságúra épí­tik, hogy legalább három autóbuszjárat végállomása­ként szolgálhasson. Ugyanis, a vasúttól délre eső terület ipari fejlesztésével együttjá- ró forgalomnövekedés, a Móra Ferenc utca felújítása után az ezen beiktatott au­tóbuszjárat, és amennyiben indokolt a Megyeri út nyom­vonalán is egy járat beindí­tása ezt szükségessé teszi. A pályaudvar elkészülte után a tervek szerint a 39-es autóbuszjárat tovább men­ne a Táncsics Mihály úton a Keszüi útra, majd azon át­haladva a Megyeri úton északra fordulva érné el az új végállomást. Nemcsak ez az egy autó­busz-pályaudvar épül majd a Kertvárosban. Mint isme­retes a közeljövőben új lakó­negyed épül a kertváros déli részén, amely szükségessé te­szi egy új nagykapacitású autóbusz-pályaudvar meg­építését is. Újjáéled a Bányász Művészeti Kör A Mecseki Bányászok Iro­dalmi és Képzőművészeti Köre november 4-én tartotta 1968. évi munkaértekezletét. A Kör képzőművész cso­portja négy kiállítást ren­dezett és két ízben szerepel­tek tagjai országos kiállítá­sokon is. Egy ízben Tata­bányán és egy ízben Vár­palotán vettek részt szobra­ikkal, képeikkel és fafara­gásaikkal a bányász képző­művészek tárlatán, ahol több díjat és oklevelet nyertek és nagy közönségsikert arattak. A Képződ és Iparművészeti Lektorátus három ízben zsű­rizte a Kör tagjainak mun­káit. Ezek alapján sikeres vásárlásokat is leborlyolítot- tak: a Mecseki Szénbányák igazgatósága több olajfest­ményt, grafikát, fafaragást és intarziát vásárolt a Kör tag­jainak műveiből. A Kör írpcsoportja sokkal kevesebb novellát, verset, szociográfiát jelentetett meg, mint 1967-ben. Ez évben még egy ősz— szejövetelt tartanak, megvi­tatják az 1969. évi munka­tervet és a tisztújítást is le­bonyolítják. A decemberre tervezett Összejövetelt kiállí­tással és irodalmi műsorral egybekötve rendezik meg. A kiállításon a Bányász Művészeti Kör tagjainak munkái — olajképek, grafi­ka, szobor, plakettek szere­pelnek és a megnyitó előtt egy órás irodalmi műsort adnak a Kör tagjainak írá­saiból. Félidő a mecseki természetátalakító munkában Már megtérült a befektetés A mecseki Hegyháton, Ba­ranya egyik legmostohább adottságú vidékén, félidőhöz ért az öt éve kezdődött ter­mészetátalakító munka. A tíz évre tervezett komplex víz- rendezési és talajjavítási prog­ram a hegyvidék 60—70 szá­zalékára terjed ki és 12 ter­melőszövetkezet határát érin­ti. A program első három évében 1964—65 és 1966-ban az állam az egész területet ki­emelten kezelte, s az itt folyó meliorációs munkák költségeit 100 - százalékban magára vál­lalta. Az utóbbi két évben márcsak a gödreszentmártoni és a felsomindszenti termelő- szövetkezetek élvezik a teljes állami támogatást. A prog­ramban szereplő többi tsz: Sásd, Kaposszekcső, Gerényes, Kishaj más, Abaliget, Magyar­szék, illetve Liget, Magyar- hertelend, Mecsekjánosi és Tormás, ma már sajáterős hozzájárulással egészíti ki a csökkentett állami támoga­tást. A munka egy percre sem akadt meg, s a hatalmas táj­átalakító program immár a második félidejéhez érkezett. Az országban elsőként Mikor a Megyei Tanács me­zőgazdasági osztálya, illetve végrehajtó bizottsága, öt év­vel ezelőtt kérte a terület ki­emelését a kormánytól, nem sejtették, milyen nehéz fel­adatra vállalkoztak. Hisz az­előtt Magyarország egyetlen vidékén sem végeztek ehhez fogható, nagyarányú komplex természetátalakító munkát a szántóföldek erózióvédelme és megjavítása céljából. Sepr ha­zai tapasztalat, sem kész terv­tanulmány nem volt kéznél, ennek megfelelően az első két évben sok váratlan problé­mával találták magukat szem­ben a tervezők és kivitelezők. Ma már Baranya mintát tud adni más országrészek hason­ló tájátalakító programjaihoz. Az itt folyó tudományosan ki­dolgozott és magasszínvonalü meliorációs munka elismeré­seként könyvelhetjük el, hogy ez év tavaszán a Gödöllői Agráregyetem és a Budapesti Mérnöktovábbképző Intézet Baranyába hozta el többna­pos tanulmányútra a talajvé­delmi szakos mérnökhallga­tóit. Baranya példája nyomán ma már másutt is folyik hasonló tájátalakító munka az ország- baVi. Az őrségben például a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola nyújt tudományos segítséget a kivitelezőknek, másutt tudományos kutatóin­tézetek támogatják e nagy vállalkozásokat. Megyénk út­törő szerepét és elért sikereit csak aláhúzza az a tény, hogy Baranyában nem működik ilyen tudományos intézet, a munkák koordinálásának ér­deme a Megyei Tanács mező- gazdasági osztályáé. 25 százalékos hozamnövekedés A program most lezárult első félidejében megváltoztat­ták a Hegyhát egész arcula­tát. Mindenekelőtt újjáépítet­ték a Hegyhát vízgyűjtőjét, a Baranya-csatornát s ezzel megszűntek a korábban éven­te ismétlődő kisebb-nagyobb árvizek. A geológusok több száz apró forrást „foglaltak”, s sok kis patakot, vízfolyást „nyelettek el”. Ezek a feltörő vizek, korábban a völgyekben tavakká szélesedtek és a víz­borította rétek és szántók használatát gátolták. A völgyek vízlecsapolásával egyidejűleg felújították a hegyoldalakon fekvő szántó­földek termőrétegét. Az öt év alatt, öt és fél ezer holdon vé­geztek a talajjavítással, s to­vábbi 18 ezer holdon lazítot­ták fel az altalajt. Az eddig befektetett csaknem 40 millió forintos javítási és vízrende­zési költség a többlethozamok révén máris megtérült. A ko­rábbi évek átlagaihoz képest kenyérgabonából 40, cukorré­pából és kukoricából 30—30 százalékkal emelkedtek a ho­zamok, míg a területen gaz­dálkodó üzemek tejtermelési átlaga 25 százalékkal javult. A meliorációs program meg­indulása előtt a mezőgazda- sági termelésben a sásdi járás a megye utolsó járása volt, s most öt év leforgása alatt fel­zárkózott az elsők közé. A komplex talajjavítás haté­konyságát egy egészen friss eredmény “is igazolja, a göd­reszentmártoni termelőszövet­kezetben ezekben a napokban holdanként 25 mázsás kukori­catermést takarítanak be azok­ról a megjavított táblákról, amelyek két éve még víz alatt álltak, s teljesen használha­tatlanok voltak a szövetkezet számára. Igaz e munkák során a sás­di járásban nagyobb volt a holdankénti ráfordítás, mint cg3rebütt a megyében, de a járás mezőgazdaságának fej­lődési üteme ez időszakban sokkal gyorsabb volt, mint általában, a megj’éé. Párhuzamos program Készben a Hegyháton elért, sikerek is közrejátszottak ab­ban, hogy a kormány az el­múlt évben kiemelte és tel­jes állami támogatósba vonta a Dráva menti vizes területek lecsapolását. Ez volumenében | vetekszik az előzővel, hisz 100 ezer hold vizes terület rende­zését teszi lehetővé. A munkák most párhuzamosan folynak a megye mindkét érintett ré­szén. Az elmúlt napokban nagy gépi erőket vonultattak fel a kétújfalusi és teklafalu- si határban. A földeket borító kultúrák betakarításával pár­huzamosan megkezdik a föld­munkákat a másik négy ki­emelt szövetkezet: Ókorág, Magyartelek, Hóból és Király- egyháza határában is. E prog­ram során a tsz-eken kívül négy állami gazdaság — Szen- tegát, Görösgal, Bogádmind- szent és Villány — vizes terü­leteit is lecsapolják. Az első évben, 1967-ben, víztelenített szántóföldekről most 25—30 mázsás kukoricatermést taka­rítanak be itt a mezőgazda- sági üzemek. — Rné — Hőkezeléssel tartósított termékek kel jelentkezett ebben az évbe* először a Mohácsi Tartósítóüzem. A huszonhat féle termék kö­zött natúr lecsó, zöldbab, paradi csőm sűrítmény és paradicsom ivóié is szerepel. A tartósítóüze mből a tervek szerint százharmine vagon készáru kerül ki a fogyasztókhoz. Arcok — közelről Tíz bőrönd pénz /. A vastag faajtót csak be­lülről lehet nyitni: külső ol­dalán nincs kilincs. A szám­lákkal, kimutatásokkal borí­tott asztal közvetlenül az ajtó mellett, a falhoz simulva áll, szemben a páncélszekré­nyekkel, így aztán Kotoucs Márton valóban elmondhatja: milliók vannak a háta mögött. A masszív, titokzatos zárak­kal felszerelt Ferenc József- korabeli trezorok között tíz hatalmas bőrönd: ezekben hozzák fizetésnapokon a pénzt. Teherautón. Marci bácsi mosolyog: a pénztáros számára a pénz is csak papír. Fáradt kék szemét felna­gyítják a szemüveg erős len­cséi; s miközben az ügykeze­lés gondjairól, a pénzszámo­lás titkáról beszél, tekintete mindent elmond az álmairól. Tizenhárom éves volt, ami­kor kimaradt az iskolából. Dolgozni kellett — hiába mondta a tanító: Kotoucs, a maga gyereke arra született, hogy ésszel keresse meg a kenyerét... Hat elemivel lett irodafiú. A főpénztáros úr néha olyankor is megtűrte maga mellett, ha éppen sem­mit sem akart tőle, s az is előfordult, hogy egyik-másik tisztviselő vele íratott meg egy-egy levelet. Széchenyi- akna akkor még új volt, s csodálatosan korszerű. Gyak­ran kiment az aknához, nézte a mélyben eltűnő kasokat, s bár mindig is csodálta a ha­talmas, semmitől sem félő embereket, ő maga sohasem kívánkozott a mélybe. Nagyon sok könyvről, tiszteletet pa­A véméndi ünnep Kis falu — kis ünnepség, nagy város — nagy ünne­pély! — Téves ez az állás­pont, miszerint egy kis köz­ségben nem tehetnek sokat a társadalmi ünnepélyek hatása érdekében. De tehetnek. Nem formájában, nem a nagygyűlés termének ele­ganciájában, s nem is a kö­zönség létszámában. Ezek­kel valóban nem versenyez­het egyik falu sem a város­sal. De az ünnepély tartal­ma, gondolati rendezettsége, a helyi sajátosságokhoz, eseményekhez való kötődése — nos, ezekkel versenyké­pes lehet egy falu, bármi­lyen ünnepélyt is kelljen ott szervezni. , November hatodika, este hét óra. Véménd. A mozi előcsarnokában, Páger Antal és Anouk Aymée fotója alatt még utolsó percben is szavalási utasításokat ad a költőta­nárnő: Makai Ida. Nem az ö versét szavalja persze az úttörőnyakkendős kislány, hanem egy nagyon időszerű „októberi költeményt”. A gépházban előkészítik az ünnepre hozott két rövidfil­met. Aztán a mozi lassan megtelik és az iskola ének­kara előtt ott terem a ze­nekar is, igaz egyetlen hangszerből áll, de zenét ad a kórus alá: Mandulás Já­nos tangóharminokával kí­séri, s egyúttal tekintetével dirigálja az éneklő gyere­keket. A hangulat kedves, a gyerekek bátran szaval­nak vagy felolvasnak. Bor­bély Ferenc párttitkár ün­nepi beszéde lényegretörő, jól rendszerező, s ügyesen vezet el fél évszázad ese­ményeitől a mába. Aztán Gruber Ferenc vb-elnök áll fel, zsebében ott lapul a délelőtt kapott Munkaér­demrend bronz fokozata, ez­zel ismerték el 18 éves köz- igazgatási munkásságát, de erről nem szól egy szót sem, hanem bejelenti: — Véménd önkéntes tűz- oltótestülete hosszú évek óta fáradságot nem "kímélve őrködik, tevékenykedik an­nak érdekében, hogy a falu közös gazdaságát, háztáji, személyi birtokait ne veszé­lyeztesse a tűz. Ezekben az ünnepélyes pillanatokban szeretném átnyújtani a ki­tüntetéseket azoknak a vé- méndieknek, akik évek óta óvják a falut és határát a tűzvésztől. Gruber Ferenc sorra ol­vassa a 20, 15, 10 és 5 éve szolgáló önkéntes tűzoltók nevét, s adja át az arany, ezüst és bronz érmeket. A véméndiek munkás életére jellemző egy közbeszólás. Valakit kiszólítanak, hogy vegye át a kitüntetést. Mire a széksorokból egy férfi­hang: — Még kint szánt a ha­tárban! Pillantás az órára: este háromnegyed nyolc. Véménd szépen ünnepelt rancsoló dossziékról álmodott. Most már nem szereti őket. Az ügyiratokat természetesen változatlan gonddal készíti, betűi éppen olyan szépen raj­zoltak, mint évtizedekkel ez­előtt, de ha egyedül marad, már nem az irodában időzik képzelete. — Tanulni kellett volna ... Tízen voltak testvérek, min­den fillérnek száz helye volt. Akkoriban a nősülés. az ön­állóság volt az a titokzatos kapu, mely mögött valami újat remélt, de — ezt most már nagyon jól tudja — a kishivatalnok sohasem élhet fillérekre kiszámított ,.háztar­tási költségvetés” nélkül... — Most, két év óta, két­ezer-négyszázat kapok. ötven év óta minden reg­gel percnyi pontossággal ér­kezik. Széchenyi-akna a sze­me előtt öregedett meg, de talán ő az egyedüli az üzem­ben, aki ezt nem látja. A pénztár könyvnagyságú abla­kából nézve minden változat­lan. Az aknabúgás. a csillék csattanása, a leszállók vak­merő vidámsága. Persze a maga sajátos mód­ján azért megfigyelt bizonyos torzulásokat. ; — Azelőtt szinte mindenki tudni alcarta, mennyit keres a másik ... — És most? — A fiatalok többsége még a magáéval sem törődik, csak zsebre gyűri. Ez az, amit sohasem fog megérteni. Hogy lehet 3500— 4000 forintot egyszerűen zseb­re tenni? Ezek a fiúk fizetés­napon talán még nem is sej­tik, mire költik majd kere­setüket? Zizzennek a százasok — szénutalvány-beváltás van. — Mennyi pénz fordul meg itt évente? — Hatvanöt-hetvenmillió. — És sohasem téved? — Egyszer ráfizettem 100 forinttal... Hatvanhárom éves. Sohasem Ivott, sohasem dohányzott. Bőre sárgás-fehér, mint a számlák papírja, ujjai gya­nakvóan érzékenyek. Mindent kétszer kell átgondolni, két­szer megfogni, kétszer át­számolni ... — Egészség? — Magas vérnyomásom van; az orvos azt mondta, az ide­gek ... — Talán több mozgás kel­lene ... — Van egy kis kertem, az az én tornatermem. Az íróasztal felett az Álla­mi Biztosító falinaptára. Hó, megsárgult falevél, ragyogó napkorong. — Merre járt már? — Ö, sokfelé. — Külföldön? — Igen. Az üzemi önse­gélyző csoport aktivistája va­gyok, s jutalomképpen elvit­tek Csehszlovákiába meg az Adriához. — És itthon? — Pesten egyszer egy egész napot bolyongtunk... Ha végigmegy az üzemud­varon vagy a felolvasón min­denki előre köszönti. Hogy van, Marci bácsi? Mikor ugor­hatnék be, Marci bácsi? Néha olyankor is bekopogtatnak a pénztárablakon, amikor nincs dolguk ott — ilyenkor hir­telen jó kedve támad, bár mindig újra kell kezdenie a számolást. — Lottózik, Marci bácsi? — Hogyne! — Nagyban? — Most már nem, de volt olyan idő, amikor minden hé­ten három - szelvényt vettem. És? . . — Egy-két kettes .. 1 Eltűnődik, vajon mi a tit­ka a szerencsének? A pénz, itt az ablakon belül, egyszerű ügyirat, élettelen papír, „oda­kint” azonban mintha élne. Egyeseket megkeres, másokat messzire elkerül. — Mihez kezdene egy ötös­sel? — ötössel? — Villanásnyi csend. — Az nem kellene. Legfeljebb egy négyes. Az ötös az nagyon sók. Egymillió is lehet... Egymillió ... Pon­tosan annyi, mint amennyi egy ilyen hatalmas kofferba fér.., Békés Sándor Takarmányeladás a kistermelők számára Űj kezdeményezés indult ki a Baranya megyei Gabo­nafelvásárló és Feldolgozó Vállalattól. A vállalat takar­mánybúzát, árpát és kukori­cát ad el a kistermelőknek Pécsett, Mohácson és a me­gye további tíz — raktárral rendelkező — nagyközségé­ben. Az eladás már több községben megkezdődött, s a hét folyamán a többiek is követik a példájukat. Szendrő Károly, a vállalat igazgatója közölte, hogy nem kampányról, hanem folyama­tos értékesítésről van szó. A kistermelők, a kisállattartók igényeit szeretnék kielégíte­ni, a takarmányhiányos tsz- ek ugyanis külön keretből kapnak, vagy egymástól vá­sárolnak kukoricát. Arra számítanak, hogy a takar­mányeladással sikerül meg­szüntetni mindenféle piaci bizonytalanságot, s végképp letörnek mindenfajta speku­lációt. A takarmánybúza, árpa és kukorica ára egységesen 310 forint. Magától értetődik, ha csöves kukoricáról van szó, akkor — a jelenlegi víztar­talmat figyelembe véve — 210 forint/mázsa árral kell számolni. 4 >

Next

/
Thumbnails
Contents