Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

\ «968. Kitüntetett sportvezetők A Pbgy Oltabeil RsodaBstt Forradalom alkalmával a Magyar Népköztársaság Sport Érdem­érem arany fokozatát adomá­nyozták dr. Csernus Kálmánnak, az MTS megyei Tanácsa elnöké­nek. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Bödő László, az Ércbányász SC elnöke. A Ma­gyar Népköztársaság Sport Ér­demérem bronz fokozata kitün­tetésben részesült Hermész Béla, az MTS Pécs városi Tanácsa munkatársa, Muskát Ede, a Me­gyei Természetjáró Szövetség elnöke. A Testnevelési Sport Kiváló Dolgozója kitüntetésben része­sültek: Dr. Czizek Antal, a Pécs városi Sport Iskola tanulmányi vezetője, Rolléder Károly, a me­gyei Labdarúgó Szövetség játék­vezető bizottságának vezetője, Jakab Ferenc, a Nagy Lajos Gimnázium testnevelő tanára, Fehér László, a PVSK gondno­ka, Somkuti Ede, a Komlói Bányász SK sportiskola vezetője, Foprócsi Vilmos, a Gépipari Technikum testnevelő tanára, opvnc^jp gassfiaaagi Je, Szegedi Sándor, a Köblényt tsz Sportegyesület elnöke, Szabó János, az MTS pécsi járási Ta­nács tagja, a Járási Röplabda Szövetség elnöke, Dr. Szabó Ist­ván, a Pellérdi Sportegyesület elnöke, Szentesi Flórián, az MTS pécsi járási Tanács Agitádós és Propaganda Bizottságának tagja, Kelemen Sándor, a MTS Komló városi Tanács tagja, városi Tér- mészetjáró Szövetség elnöke, Golob Ferenc, az MTS Szigetvári járási Tanács Labdarúgó Szak- szövetségének titkára, Matáncsi János, az MTS Szigetvári járási Tanács Gazdasági Bizottságának titkára, Éentai István, a MTS Mohácsi járási Tanácsa Elnöksé­gének tagja, Fuderer Ferenc, a Mohácsi TE Elnökségi tagja, az evezős szakosztály elnöke, Dede Sándor, Pécsi Volán SC elnöke, Loosz Károly, a MTS megyei Tanácsa Bányász Sportbizottsága tagja. Ángyán Lajos, a Komlói Bányász SK gondnoka. Felfüggesztették öt Mexikóban járt ökölvívó versenyzési jogát A Magyar Ökölvívó Szövetség Elnöksége Badart Tibor, László. Gáli István, Kajdi János és Szabó Gyula versenyzés Jo­gát felfüggesztette, s ellenük fegyelmi eljárást Indít, Mexikóban tanúsított fegyelmezetlen magatartásuk miatt. • ACCRA: A Sporting News a magyar sportolók olimpiai ered­ményeit méltatva hangsúlyozza: „Magyarország joggal büszkéd kedhet az olimpiai játékokon el­ért eredményeivel". A cikkíró a továbbiakban annak a véleményé­nek ad kifejezést, hogy Magyar- ország a kiváló sporteredménye­ket nemcsak nagyszerű verseny­zőinek köszönheti, hanem főként az edzőknek és sport-teoretiku­soknak, akik manapság világ­szerte elismerésre találnak. A lap egyébként nagy elismeréssel szóé A gőlkirálynő A kézilabda NB. I. legered­ményesebb női játékosának Schmidtné a Pécsi Bányász sok­szorosan válogatott sportolója bizonyult. Schmidtné nem keve­sebb, mint 117 gólt lőtt az NB I. ez évi mérkőzésein. Nagy fö­lénnyel szerezte meg az elsősé­get, második helyen végzett Tóth a Bp, Vörös Meteor játékosa 103 góllal. Schmidtné nagyszerű tel­jesítményéről még csak annyit, hogy a magyar női kézilabdázók közül 6 az első, aki a góllövő­listán először lépte túl a bűvös 100-as számot. Ember József labdarúgó adsö ghanai munkájáról és kiemeli, hogy Ember a Black Star nevű csapatot magas nemzetközi vonalra emelte, 0 METZ: Barátságot nemzet­közt labdarúgó mérkőzésen Fran­ciaország utánpótlás válogatottja 3:0-ás félidő után 5:1 arányban legyőzte Norvégia utánpótlás vá­logatottját. 0 MEXIKÓVÁROS: Az olimpiai falu, amely a U. nyári Játékok alatt több mint 10 Mt résztvevő­nek volt az otthona, magyar idd szerint szerdára virradóra telje­sen kiürült. Elhagyták ugyanis szálláshelyüket az utolsó atléták — I NDK-* és I amerikai spor­toló is. A pompás épületeket, amelyeknek a költségeit egy mexikói bank biztosította rövide­sen átadják azoknak a lakók­nak, akik megvásárolták. 0 KARLSTADT: Kanada Euró­pában vendég szereplő jégkorong válogatottja harmadik svédországi mérkőzésén 5:3 (1:1, 3.-«, *:2) arányban legyőzte Svédország válogatottját. 0 MONTEVIDEO: A kerékpáros pálya VB küzdelmei során a 4000 m-es egyéni üldöző versenyben a dán Morgen Frey szerezte meg a világbajnoki címet, miután a döntő futamban 5:02.36 perces idejével legyőzte a svájci Kurmant. 0 LUGANO: A svájci Lugano- ban folyó sakkolimpia döntőjé­nek 12. fordulójában Magyaror­szág válogatottja Dániával mér­kőzött és egy pontos vezetésre tett szert 1.5:0.5 arányban. Két játszma függőben van. Poetisch— Larsen 1:0, Lengyel—Hamann dön­tetlen. Némi meglepetést keltett, hogy a Szovjetunió ismét olimpiai bajnokságot nyert csapata 2:1 arányú döntetlen eredményt ért el az NSZK ellen. Az (A) csoport állása: Szovjetunió 37 J, Jugosz­lávia 23.5 (1), Egyesült Államok 27 (1), Bulgária és NSZK 26.5— 26.5, Magyarország 24.5 (2), Argen­tina 23 (1), Románia 23, Cseh­szlovákia 22 (1), NDK 22, Len­gyelország 21 (1), Dánia 19.5 (2), Kanada 17, Fülöp-szigetek 11 (lj. Ünnepi sport­műsor Labdarúgás: Barátságos mérkőzés: Pécsi Dózsa— Mágocs, Tüzér utca, 14.00, Pécsi Dózsa vegyes—Gör- csöny, Tüzér utca, 12.1*; megyebajnoki mérkőzés: Pécsi Szikra—Szederkény, Kokszmd-pálya. ».». Kézilabda: MNK-m érké­zé*: Nagyharsány—Pécsi Bányász, nők. Nagy har­sány, 15.00. Kosárlabda: Megyebajnoki mérkőzések: Nagy Lajos Glmn .—Szigetvári Sparta­cus, férfiak, Nagy Lajos- teretn. 10.00; Komlói Bá­nyász—Mohács, férfiak — Komló. 11.00; Pécsi Postás n—pvsK n, férfiak, pv- SK-csamok, 10.00; Pécsi Ta­nárképző Főiskola—Pécsi Ércbányász. Tanárképző Főiskola, 10.00. Röplabda: Ünnepi torna. Ifjúsági stadion, 0.00. Természetjárás: Ünnepi túra. Fehérkúti tnrlstaház, rajt (.00. Vívás: ünnepi verseny. Leőwey Gimnázium, *.00. Látogatás i Baranya megyei tekézőknél Fény es árny Dée* a magyar tekespont 1 egyik fontos fellegvára; he­roin NB I-es, egy NB H-es csa­pattal rendelkezik, versenyzői a különböző országos viadalokon jól megállják helyüket, a me­gyebajnokságban szereplő Kini­zsi versenyzője, Jungwirt Lász­ló például az országos ifi baj­nokságról ezüstéremmel tért ha­za; a vidékbajnokság küzdelmei során pedig a pécsi tekézők egy kivételével valamennyin ax első hat között végeztek. Baj akad bőven Eredményekben, mint látjuk nincs hiány, vajon problémák vannak-e Merre tart, milyen fény és árnyoldala van a me­gye tekesportjának? Erről be­szélgettünk Gyimesi Jenővel, a Megyei Teke Szövetség titkárá­val. — Baj akad bőven, s az a legszomorúbb, hogy az előjelek szerint megszűnésükre vajmi kevés reményünk van, fokozó­dásukra annál inkább. A mi sportunkban a létesítményeknek óriási szerepük van, nélkülük egyszerűen nem lehet ezt a sportot űzni. Márpedig a teke­pályák száma, színvonala, — az építők négysávos csarnokát ki­véve — nem felel meg a köve­telményeknek. Emiatt a megyé­ben működő csapatok csupán minimális létszámmal képesek dolgozni, úgyszólván csak az »*egy” és a közvetlen tartalék edzéslehetősége biztosított, az utánpótlás képzése, fiatalok be­vonása alig lehetséges. Tekében is évről évre nő a játék színvonala, ennek meg­felelően hosszabbodik az edzési idő; nagyobb feladat — több felkészülés. Korábban 40—45 perc elegendő volt egy-egy ver­senyző edzéséhez, ma már egy óra gyakorlás is szükséges, hogy a játékos hozni tudja a formáját. E szerint az első és második csapat tagjainak, vala­mint egy-egy tartaléknak edzése duplasávos tekepályán hét órát vesz igénybe. S hol az a kezdő, aki kivárja, amíg a nyolcadik órában ő is pályára léphet? inkább, ha rendeznék a nevet­ségesen csekély versenybírói díjakat. Szép eredmények Eddig a gondjainkról beszél­tem — mondja Gyimesi Jenő —, s hogy a kép teljes legyen, beszélek az eredményekről is. Négy NB-s csapatunk van, . ez országos szinten is kiváló ered­mény, jó. versenyzőink, akik egyéni és csapatversenyeken a hazai élvonalhoz méltó teljesít­ményeket érnek el, pályane­hézségeink ellenére néhány ifjú reménységünk, kitűnő szakem­bereink, valamint lelkes, a teke­sportért rajongó társadalmi munkásaink. Köztük Gyimesi Jenő — de ezt már csak a riporter teszi a főtitkár szavaihoz, ő nem mondja, pedig beszélgetésünk során többször is kérdeztük saját munkájáról, azonban ön­maga helyett mindannyiszor kollektíváról beszélt, az „én** helyett a „mi” kifejezéssel éli* S valahol ttt lehet a pécsi­baranyai teke sikerének titka; minden nehézséget átvészelő* lelkes, jószellemű, a sportot ha­tártalanul szerető versenyző —* s társadalmi munkás kollektíva, Märcz Róbert Mohácsiak Pécsett Van olyan csapatunk, a Mo­hácsi Farostlemezgyár együtte­se, amely évek óta Pécsre jár he, hogy mérkőzéseit lejátsz- hassa. Évek óta kénytelen fel­adni a hazai pálya nagy-nagy előnyét, mert nem rendelkezik saját tekecsarnokkal. Határtalan sportszeretetük miatt azonban ilyen körülmények között is vállalták a játékot, részt vettek a megyebajnokság küzdelmei­ben. Azért mondom mindezt múltidőben, mert pályagondjuk hamarosan megszűnik, az MTS, valamint a helyi szervek segít­ségével és sok-sok társadalmi munkával épül már Mohácson is a tekepálya. Pécsett sajnos új nem készül, néhány régi de még használható pálya azon­ban megszűnt, illetve tervezik lebontását, átalakítását. Ezideig a Pécsi Kinizsi Batthyány utcai, az Építők Rákóczi úti pályája szűnt meg és úgy néz ki a Fegyveres Erők Klubja csarno­kát Is veszély fenyegeti. A pályagondok csak a na­gyobb, de nem egyetlen prob­lémánkat jelentik. Létesítmé­nyek nélkül nincs tekesport, de versenybírók nélkül sincs igazi! Márpedig játékvezetőnk kevés van. alig 5—6, s ebből a létszámból ellátni az NB-s viadalok, s a megyebajnokság bíró igényét szinte lehetetlen. Az érvényben lévő szabályok szerint ugyan a két egymással mérkőző csapat intézői is el­láthatják a Játékvezetői teendő­ket, de ez csak kényszermeg­oldás, csökkenti a találkozó sportértékét, veszélyezteti ko­molyságát. E tragikusnak mond­ható állapoton az segítene leg­Futbóliában számtalan csapat rúgta a labdát, nehéz lenne kiemelni közülük bármelyiket is, hisz mindegyik művésze volt ennek a kiváló sport­ágnak. Teljesen önkényes, hogy épp a Borkövesegyházai Bundagyártó Egyesületre esett a választásunk, de tettük ezt azért, mert úgy látjuk, hogy az ő játékfelfogásuk az, amely legtöbb követőre talál napjainkban és játékstílusu­kat évről évre többen sajá­títják el. Játékosai valameny- nyien egy igen jólmenő üzem dolgozói, mely üzem egyetlen profilja a bundagyártás. A2 üzlet igen virágzó, mert a bunda keresett cikk, oly­annyira, hogy a hazai piacot is alig tudják kielégíteni. En­nek következtében gombamód­ra szaporodtak el kisebb-na- gyobb üzemek, hol az Első­osztályú bundától kezdve a Városi bundáig minden szín­ben és méretben vásárolgat­ták. A BBE játékosai éltek-haU­tak a termelésért és üzemük felvirágoztatása érdekében min den szőrmét megmozgattak. Annyira, szívükön viselték az üzem jólétét, hogy azt már el sem tudták választani a sporttevékenységüktől. Ha egy olyan csapat jött hozzájuk Jön a hideg Kezdődik a bundaszezon labdát rúgni, aki előzőleg a gyárnál megrendelt minden játékos, edző, gyúró és intéző számára egy-egy bundát, ak­kor ez a gondolat, hogy kis üzemünk, iparunk fejlődik, mérkőzésen is foglalkoztatta őket olyannyira, hogy a nagy szórakozottságban néha össze­tévesztették az ellenfél kapu­ját a sajátjukéval. Ettől füg­getlenül áthatotta őket az em­beriség iránti szeretet, s nem volt szívük elvenni az ellen­féltől a labdát, hisz csak egy van belőle és a világszerte közismert magyaros vendég- szeretet megköveteli, hogy ha valamiből csak egy van, azzal természetesen csak a kedves vendég játsszon. Répa TV. « híres hátvéd ilyenkor úgy el szokott érzékenyülni, hogy ke­nyérre lehetne kenni. A né­zők nem kis meghatottsággal figyelték, hogy mikor az el­lenfél balszélsője megszökött egy labdával, Répa TV. ezt tel­jesen figyelmen kívül hagyva letérdelt a fűbe, hogy segít­sen egy kts hangyának., amely hatalmas kenyérmorzsát ci­pelt és épp elakadt egy ke­resztbe tett szalmaszálon. Utá­na jószívűen összekapcsolt egy suszterbogarakból álló pótkocsis szerelvényt, mert ezen a hepe-hupás talajon m pótkocsik könnyen szétkap­csolódnak. Mire ezzel a mű­velettel végzett és felnézett, az ellenfél szélsője hetedszer rúgta kapufának a labdát — ahogy az ilyenkor lenni szo­kott pedig Fanyűvő III., a másik hátvéd, mindig udva­riasan visszapöckölte elé a kipattanó labdákat. Mire Répa TV. hátraballagott, az ellen­fél szélsője minden erejét összeszedte és akkorát rúgott m földbe, hogy rögtön fel­tört a talajvíz. Répa TV. meg­sajnálta „nem tudod berúgni öcsi”? — kérdezte. „Fogad­junk, hogy én berúgom” — folytatta. „Mibe fogadjunk” — kérdi a szélső? Egy külön bundába válaszolt Répa IV. Meg keU említenünk —• de hatkan, hogy mások ne hall­ják —, hogy Répa IV. a Bundaüzem háta mögött el szokott fogadni megrendelése­ket és titokban több megren­delőt is ki szokott szolgálni. Hátul az udvarban egy jól­menő kis maszek bundaüzeme működött tyúkólnak, álcázva. A fogadás megtörtént és Répa IV. nekikészülődött hazaadásnak. Előbb azonban figyelmeztet if Robinson Ádá- mot, a híres kapust, hogy jól húzza szemébe a sapkát, ne hogy a nap bele süssön. A kapus ellenzős sapkáját egész az áliáig behúzta, úgy, hogy a nap nem sütött be, de ö sem látott ki álóla egész a mérkőzés végéig. Valaki ke­zébe nyomott egy fehér botot, hogy legalább az öltözőig el tudjon tapogatni. Mindeneset­re a hazaadás előtt Répa IV. közölte vele, hogy a jobb sa­rokba vetődjön, mert ő a bal sarokba fogja lőni a labdát és nem szeretné ha eltalálná. A kapus vetődött, Répa IV. lőtt és az ellenfél győzött. A mérkőzés végén a két csa­pat egymás nyakába borult és viszont, majd. kéz a kézben „szeressük egymást gyerekek” című dalt énekelve vonultak le a pályáról. — Akinek nem bundája, ne vegye magára... Olimpia után... Jogos dicséret A közvetlen őröm napjai el­múltak. Olimpiai csapatunknak — nem méltatlanul — alaposan kijutott a hazai és külföldi el­ismerésből. A világ sportlapjai sokat cikkeztek a magyarok szerepléséről. Egy osztrák új­ságíró azt is megpendítette, hogy „ha a lélekszámot tekint­jük, Magyarország a teljesít­ményei alapján abszolút első voit ezen az olimpián, és be kellene vezetni az index-értéke­lést”, a Svobodne Slovo című prágai lap pedig már el is ké­szítette a statisztikát, miszerint a lakosság lélekszámához vi­szonyítva a világranglistán Ma­gyarország vezet, minden egy­millió lakosra jut egy-egy aranyérem, majd az NDK kö­vetkezik, ahol 1,9 millió lakos­ra jut egy aranyérem. Folynak a különböző számítgatások, és ha nem is tévesztenek meg ben­nünket; olimpikonjaink kétség­kívül bravúrosan szerepeltek — ha nem is mindenki személy szerint — és jogos büszkeség tölt el bennünket. Egy, a sport­ra az okos áldozatokat nem sajnáló szocialista ország spor­tolói álltak helyt a népek nagy­szerű világversenyén. Olimpiai szereplésünk önma­gunkhoz mérten is elismerést érdemel. A második világháború utáni olimpiai sorozatban csak Helsinkiben értünk el ennél jobb eredményt éremben s pont­számban (Helsinkiben 42 érmünk és 314 pontunk volt) s Mel- bourne-ben pontszámban (203 pontunk volt) — és a nemhi­vatalos listákon olyan nemze­teket előztünk meg, mint a 296 versenyzőt felvonultató .NSZK, a tokiói olimpián nagyszerűen szereplő Japán, a Mexikóra na­gyon felkészült Franciaország, a nagy sporthagyományokkal rendelkező Olaszország, Svéd­ország, Anglia és más orszá­gok. Az is feltétlenül a magyar sport értékét, „sportszerűségét” jelzi, hogy 32 érmünket 12 sportágban szereztük. Az érmek „szórtsága” kétségkívül a ma­gyar sport sokoldalúságát bi­zonyítja, S ha még hozzászá­mítjuk, hogy egy-két sport­ágban bizony jogos reményeink foszlottak szét! A sokrétűség — egyik legjelentősebb vonása a magyar sportnak, s olimpiáról olimpiára ennek révén sikerül kivívni helyünket a világ élvo­nalában. Versenyzőinket ünnepeljük, dicsérjük — jogosan. De a me­xikói olimpián különös jelen­tősége volt az alapos, szakszerű felkészülésnek. Az olimpián résztvett magyar csapat tagjai kivétel nélkül tehetséges spor­tolók, de eredményeik alapja — saját tehetségükön, szorgal­mukon, akaraterejükön kívül — a jó szakmai irányítás, a szak­szerű felkészítés. A ma sport­követelményei maximálisak, ma világversenyen sétálni nem le­het. A sport — Coubertin báró szellemétől kissé eltérően — már nem elsősorban játék, ha- j nem kemény helytállás, küzde­lem, amelyben minden mozzá- J natot, lehetőséget gondosan szá- j mftásba kell venni. A magyar sport szakvezetése — eltekintve egy-két sportágtól — bebizo­nyította, hogy lépést tart a vi­lág élvonalával. Ha időnként némi meglepetéssel pillantunk is végig a világ különböző or­szágainak edzőgamitúráján, s azt látjuk, hogy a francia tor­nászokat és vízilabdázókat, a ghanai labdarúgókat, az ame­rikai vágtázónőket, a svéd öt­tusázókat, az amerikai lovaso­kat stb. magyar szakember ed­zi — nyugodtan elmondhatjuk, hogy hazai edz őga mit líránk túl­nyomó többsége a világ nalába tartozik. Szakmai felké­szültségük megfelel az igények­nek. Ezt messzemenően igazolta a mexikói olimpia, ahol az egyé­ni és csapatsportokban olimpi­konjaink 43 százaléka (!) ér­met szerzett. A mexikói olimpia — jog©» Örömünk és büszkeségünk mel­lett — felfedte a magyar sport fényeit és árnyékait. Először talán a fényekről. Mindenekelőtt a legnagyobb elismerés hangján keli szólni kajakozóinkról, kenusainkról, akik az 1954-es világbajnokság nagy szenzációját jelentő híres magyar siker emlékéhez mél­tóan szerepeltek, s ha Pfeffer Annának nem jön közbe a kel­lemetlen közjáték, a borulás, a magyar kajak-kenusport párat­lan sikert könyvelhetett volna el. Kitűnően szerepeltek a drá­mai küzdelemben öttusázóink. Hosszú évek óta verhetetlenek és nagy riválisaik, elsősorban a szovjet és a svéd öttusázók évek óta próbálják megelőzni Balczóékat, de ez most sem si­került. Balczó második helye — ha részben taktikai, részben pedig klímaviszonyok eredmé­nye is — morálisan felér egy arannyal. Az egyik legnehezebb — ha nem a legnehezebb sport­ágban megtartottuk vezetőhe­lyünket, s ez mindennél többet mond. Meglepően Jól szerepeltek do­bóatlétáink. öt érmet szereztek, két aranyat, három bronzot* Zsivótzki roppant tehetsége, szakmai felkészültsége mellé végre kitűnő „lelkitényezőt” Is talált Csermák személyében, s mint előre sejtettük — erre nagy szükség volt a sikerhez. Lo­vász Lázár a világsport érdek­lődésébe került. A pécsi fiatal­ember olimpián elért 69,78 mé­teres eredménye már jelzi: m jövő év második hetvenméteres magyar kalapácsvetője lesz. kö­töttfogású birkózóink a legszebb reményeket váltották valóra, s különösen Varga aranyérme fénylik, hisz kemény küzdelem­ben szerezte, de kevés birkózó mondhatja el azt is, hogy ne­hézsúlyban. két egymást követó olimpián bajnok, mint Kozma. Párbajtőrözőink s köztük Kul­csár az egyéniben is — valami keveset köszörültek azon a csor­bán, amit a magyar vívóhege­mónia ezen az olimpián elszen­vedett. Labdarúgócsapatunktól vártuk ugyan ezt a sikert, de a lelke mélyén nagyon sok szak­ember. szurkoló félt attól, hogy az a bizonyos narancshéj az utolsó pillanatban közbejön. Csapatunk végülis veretlenül és egy kellemetlen döntőben dia­dalmaskodott. Talán, ha a bol­gárok a szép fejesgóljuk után nem hitték volna el magukró!, hogy ezen a mérkőzésen csak ők nyerhetnek, talán most nem keseregnénk, hogy jobb Mé­rettünk volna tizenegy ember ellen játszani. Néhány kimagasló egyéni tel­jesítmény is nagy örömet szer­zett itthon, mint Földi ezüst­érme súlyemelésben, Kiss An­tal ezüstérme az 50 kilométeres gyaloglásban, Hammeri ezüstje lövészetben, a kormányosnélkült négyes ezüstje, Tóthné, Csatári, Bajkó bronzérme, s ha nem is érem még — de Gyarmati Andrea két egyéni ötödik he' iyezése. T hier y Árpád i-L szövetség főtitkára, Bachmann Mátyás, a Mecseki Szénbányák főkönyvelője, Diamant Gyula, a Pécsi Vörös-Meteor SK titkára, Sándor Mihály, a Pécsi Kinizsi birkózó szakosztályának oktatója. Zsifkó Ferenc, az MTS siklósi járási Tanács Elnökségének tag­ja, a Járási Tanács VB elnökhe­lyettese, id. Wittenberg András, a siklósi járási Labdarúgó Szö­vetség fegyelmi bizottságának el­nöke. A Testnevelési Sport Érdemes dolgozója kitüntetésben része­sültek: Várkonyi József, az MTS megyei Tanácsa Gazdasági és Revíziós Bizottságának titkára, Kőszegi Gábor, a Széchenyi Gim­názium testnevelő tanára, FÜlöp Miklós, a megyei Kosárlabda Szövetség titkára. Káplán István, a megyei Teniszszövetség El­nökségének tagja, Rözge Ferenc, a MTS megyei Tanácsa munka­társa, Lippay Antal, a megyei Atlétikai Szakszövetség elnöksé­gi tagja, Du esek István, a Ma- gyaregregyi tsz SE elnöke, Gö-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents