Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-07 / 262. szám
BÄ november 7, punantmi náció 3 / Á Nemzeti Tanács elnöke Dr. Doktor Sándor forradalmi tevékenysége megyénkben Az országban egyedülálló Jelenség és a helytörténeti sajátosságokból adódott, hogy dr. Doktor Sándort kétszer — először 1918. november 2- án, majd 1920. augusztus 8-án — választották meg a pécsi nemzeti tanács elnökének. — Ki volt, honnan indult, milyen életpályát futott be, hogyan állt helyt a forradalom viharaiban Doktor Sándor? — akiről Pécsett és Budapesten utcát, több középületet neveztek el és aki szuggesztiv egyéniségével szinte legendássá nőtt kortársai szemében. Tízgyermekes beregrákosi szegényparaszti családból, Ösztöndíjas diákként érkezett el az orvosi diploma megszerzéséig. A budapesti egyetemen tanársegédként eltöltött „tanulóévek” és hosszabb külföldi tanulmányút után még fiatalon, 1901 novemberében nevezték ki az újonnan alapított pécsi szülészeti és bábaképző intézet élére. Az intézet megszervezésével járó sokféle gond ellenére szinte érkezésének első napjától kezdve, kész, bár kialakulatlan ember- és társadalomjavító programmal kapcsolódott bé a város közéletébe. Az első évék az útkeresés jegyeit mutatják: kezdetben a pécsi református egyházközség imaházában utópista eszméket hirdetett, majd az Ingyenes Népkönyvtár Egyesület Népakadémiáján reformista előadásokat tartott. Később különféle társadalmi szervezetek — Szabadgondolkodók Társasága, Szabadkőműves Kör, Tornaegylet, Orvosegyesület, Alkoholellenes Egylet — alakítását kezdeményezte, ezekben aktív vezetőszerepet, elnöki, illetve titkári funkciót vállalt. Arra törekedett, hogy mind ezeket az újonnan alakított szervezeteket, mind a polgári társadalom készen talált pécsi intézményeinek egy részét a haladás szolgálatába állítsa. Ahol csak tehette, ott gyakorlatilag is segítette az elesetteket: orvosi intézetében szegénysorsú nők részére létrehozta az ország első szülészeti poliklinikáját. E széles- ' körű társadalmi tevékenység közben ismerkedett meg a pécsi értelmiség maroknyi haladó csoportjával, a szervezett munkássággal, a marxista társadalom- és természettudományokkal. Az 1906-os év hozta az első fordulópontot közéleti működésében: ekkor csatlakozott a szociáldemokrata párttal eszmei síkon együttműködő polgári radikális mozgalomhoz. Vállalta az égiszük alatt országszerte beinduló munkás szabadiskolák pécsi intézményének elnökségét és mint az iskola legnépszerűbb előadója rendkívül sokat tett a pécsi proletariátus természettudományos műveltségért, marxista szellemű felvilágosításáért, forradalmasításáért. Megkülönböztetett gondot fordított a sokszorosan elnyomott, kiszolgáltatott nők politikai öntudatának felébresztéséért, erősítéséért: a nők felszabadításáról megfogalmazott marxista eszmék hirdetésének szószékévé tette a feminista szervezetet is. Előadói tevékenységét agitatív erejű cikkek, tanulmányok seregével egészítette ki: ezekben nem elégedett meg a problémák felvetésével, tudományos igényű boncolgatásával és a következtetések levonásával, hanem egyben a burzsoá társadalmi rend felszámolására, a szocializmus felépítésére mozgósította olvasóit. A Doktor Sándor személyét övező általános megbecsülésből, tekintélyéből következett, hogy — miután a polgári demokratikus forradalom Károlyi Mihályt juttatta kormányra — a pécsi nemzeti tanács alakulógyűlésén, 1918. november 2-án egyhangúlag választották meg a nemzeti tanács elnökének. A haladó polgárság rászavazott, mert a magáénak tartotta, a munkásság ugyancsak őt választotta, mivel szocialista szellemű, forradalmi érzelmű intellektuelnek ismerte meg. A pécsi nemzeti tanács munkájának azonban rövid két hét után véget vetett az 1921. augusztus 21-ig tartó szerb megszállás. A Magyar Tanácsköztársaság győzelme és bukása közvetlenül ezért már nem érinthette a megszállt területet, bár eszméivel hatott a pécs-baranyai terület lakosaira is. Doktor Sándor 1919. március 30-án belépett a pécsi munkáspárt soraiba, sőt megalakította és vitte magával az egész orvosszakszer- vezetet. A Tanácsköztársaság bukása után segítette a fehér terror elől Pécsett menedéket találó kommunista emigránsokat, együttműködött velük és elhatárolta magát az áruló szociáldemokráciától. Kezdeményezésére a szociáldemokrata párt helyi szervezete Pécsi Szocialista Pártra változtatta nevét és csatlakozott a III. Internacionáléhoz, egyben — Doktor Sándor eszmei irányításával — akciót kezdett azzal a céllal, hogy az ideiglenesen megszállt, mintegy 300 000 lakosú pécs-baranyai területen az ellenforradalmi Horthy-rezsim demokratikus ellenbázisát teremtsék meg. Ennek szellemében 1920. augusztus 8-án újból megalakították a nemzeti tanácsot, mely ismét Doktor Sándort választotta elnökének. Ez a nemzeti tanács már célkitűzéseiben is újnak számított: magáénak vallotta az elbukott Magyar Tanácsköztársaság eszméit, feladatának tekintette az ellenforradalmi Horthy-rezsimmel szembeni kérlelhetetlen harcot és a szocializmus fokozatos felépítését A nemzeti tanács szervezésében zajlott le 1920. augusztusában az új pécsi törvényhatósági bizottság választása. Szeptember 23-án a pártvezetőség és a törvény- hatósági bizottság elnökségének élén indult Doktor Sándor a városházára, vette át azt a proletariátus nevében, majd vállalt részt az első pécsi munkásközigazgatás megszervezésében, munkájában. A továbbiakban megyei előadókör- útra ment, tíz- és tízezrek előtt leplezte le az ellenforradalmi kurzus bűneit, a szocializmus magasabb t-endűségé- nek érzékletes bizonyításával ébresztette rá hallgatóit arra, hogy a Tanácsköztársaság el- tiprásával mitől fosztották meg a darutollasok a magyar dolgozók millióit és szólította fel a lakosságot arra, hogy „pécsi mintára” vegye kezébe sorsának irányítását, járuljon hozzá a pécs-baranyai „szabadságsziget” kialakításához, erősítéséhez. Doktor Sándor munkásmozgalmi tevékenységének részletes értékelésére e rövid összefoglalóban nem vállal- kozhatom, annyi azonban feltétlenül megemlítésre kívánkozik, hogy a társadalmi haladást elősegíteni szándékozó útját mindig becsületesen, megingás nélkül járta, soha nem vált a reakciós erők szekértolójává. A proletariátus ügyével való teljes azonosulásig fokozatosan, lépésről lépésre jutott el. Miután azonban megismerte és magáévá tette a tudományos szocializmust, annak önzetlen és hű harcosa maradt élete végéig, a legnagyobb veszélyek idején is. A tudományossággal párosult elvi meggyőződést látta meg benne Lőrincz Péter, jugoszláviai író-történész is: „Mindig az volt a benyomásom róla, hogy becsületesen mondja azt, ami a lényéből következik, amit soha sem kell, sohasem fog visszaszívni. Amire ha kell felteszi az életét is. Szintoly tudományos megfontoltsággal, belülről fakadtam” Mivel átélte a szocializmus, a proletárforradalom igazságait, soha nem használt hatásvadász, külsődleges eszközöket, kerülte az anarchikus cirádákat, karácsonyfás feldíszítést, a demagóg jelszavakat. A forradalmiság nála az egyszerűséggel, a minden áldozatot vállaló megingatha- tatlansággal párosult. Amikor húsz évvel később az ellen- forradalmi rezsim bírósága előtt állt, hangsúlyozta, hogy ő azok közé a „komoly kommunisták közé tartozik, aki sohase használ nyers és durva kijelentéseket, hallgatóinak nem alacsonyabb szenvedélyeire pályázik, hanem értelmes tanítást és csiszoltabb nevelést igyekszik adni, amit a fizikai munkás is megért és szeret hallani.” összegezésként elfogadható az, ahogyan az „Űj Dunántúl” cikkírója 1945-ben jellemezte Doktor Sándornak az 1919— 1921. közötti évekre vonatkoztatott tevékenységét: „Politikai bölcsessége, nyugodt vezetőképessége akkor jelentkezett teljes nagyságában, amikor a Tanácsköztársaság bukása után a megszállt Pécs a forradalmi magyar erők gócpontja lett. Opportunista törtetőkkel, radikáliskodó tudatlanokkal, az imperialista erők parancsnokainak intrikáival és erőszakjával, provokátorok bajkeverésével szemben kellett a pécsi munkásszervezetek erejét megőriznie. Nem volt könnyű feladat, de mint jó kommunista nem tért le egy pillanatra sem a marxista tudás által megjelölt útról.” IGAZ SÁNDOR Képes krónika Orosz és magyar katonák bar&tkozása a frontos Emlék-plakett a forradalom Emlék-plakett a köztársaság győzelmének emlékéra kikiáltásának emlékéra A Pécsi Nemzeti Tanács megalakulása 1918. nor. I, A képek eredetije a íPM Helytörténeti Osztályán találhat*. A születő Szovjet-Orosz- országban volt egy ragyogó — de átvitt értelmű — magyar történelmi fejezet. Büszkén írhatjuk ide, hogy ott és akkor számos pécsi és baranyai is tevékeny szerepet vállalt. Ezért a cselekedetért — noha távol voltak — mégis megremegtek itthon a régi rendszer pillérei. Felmerül a kérdés, mi adta az alapját annak a forradalmi hadifogoly-mozgalomnak, «mely mennyiségénél fogva is „Óira életet ti adjatok" (LIQETI KAROLY VÉGRENDELETÉBŐL) PÉCS-BARANYAI INTERNACIONALISTÁK minden hozzá hasonlóval szemben történelmi jelentőségre tett szert? Az okokat az alábbiakban kereshetjük, A .cárizmus hadvezetősége más és más módon járt el a fogoly tisztekkel, a legénységgel, a munkás-paraszt katonákkal szemben. A táborokban elkülönítve éltek. A cári „Hadifogoly szabályzat” kimondta, hogy a hadifogoly jogtalan, jogfosztott ember, aki az állami munkákat ingyen köteles elvégezni. A dolgozó hadifogoly tulajdonképpen munkás volt. A végzett munka városban és falun is közelebb hozta az orosz munkást és a magyar hadifoglyot. Mindez hozzájárult a közös osztályérdekek felismeréséhez. A fogságbeli éveknek jellemző vonása: a politizálás. A Monarchia bomlása — különösnek tűnhetik — Oroszország táboraiban hamarabb indult meg, mint itthon a hátországban, ahol a rendszer még tartotta magát 1918 őszéig. A foglyok tudatának gyors változását táplálta: a háborús szenvedés, a Monarchia társadalmi szerkezetének gyűlölete, — tehát az otthoni viszonyokból leszűrt tapasztalatok — osztályhelyzet, munkásmozgalmi múlt stb. Ösztönzött erre a szomjazott béke, a mielőbbi hazakerülés vágya. Kezdetben a nézetek sokfélék. Hatalmas masszában ösz- szekeveredve, kapcsolódva majd szétválva megtalálható a vad nacionalizmus, a lázongó kispolgári anarchizmus, a radikalizmus és a szocializmus, a marxizmus nézete. Az elvek, nézetek kijegecesedése 1917 novembere után következett el. Lenin dekrétuma nyomán kinyílnak a táborok kapui. A fronton pedig megújul az orosz-magyar frontbarátkozás. Harmat Ádám, volt 52-es (pécsi háziezred) katona visszaemlékezésében említi, hogy a forradalom hírére mindkét oldalon megbomlott a front. Habarovszkban — ahol számos baranyai származású fogoly élt — a bolsevik forradalom győzelmére így reagáltak: „ ... óriási izgalom lesz úrrá a lelkeken ... hír jön ... Omszkban a hadifoglyok a bolsevikiek mellé álltak... Viharzó lelkesedés,... az emberek ujjonganak, kiabálnak, ölelkeznek.. Arató Jenő pécsi származású volt 69-es katona a forradalom napjaiban az alábbi bejegyzést írta naplójába: „Oroszországban már győzedelmeskedett a dolgozók ügye, lehetetlen, hogy nálunk is ne diadalmaskodjék”. A szigetvári Gombos Gyula említi — egyébként Csitában volt fogoly, majd Vörös Gárdista és Irkutszkban harcolt —, hogy „Már a hadifogoly táborban megbeszéltük, hogyha Oroszországban ki lehetett harcolni a nép hatalmát, ezt minálunk is meg kellene próbálni. Azért is akartunk mindjárt hazajönni ..íme az orosz forradalom tudatformáló ereje, amely táplálta, formálta a magyar hátország forradalmán 1918. április, Verchne- Udinszk, a Szelengor és az Uda folyók összefolyásánál. Elővárosában, Berezovkán hatalmas hadifogolytábor állt. A városban hadifogoly-szovjet működött Vezetői: Götz, 69-es önkéntes káplár, Kis János volt honvédzászlós, Migrai budapesti lakatossegéd, továbbá két önkéntes, Forbáth, budapesti magánhivatalnok és Garai Ernő „műegyetemi hallgató, pécsi fiú”. (Garai neve a Dunántúl 1916. júl. 16-i számában felbukkan, „A pécsi főreáliskola hősei” c. cikkben az eltűntek sorában.) A hadifogoly-szovjet a város felett is hatalmat gyakorolt. Komoly és lendületes agitációt fejtettek ki, hogy ütőképessé tegyék a helyi Vörös Gárdát. 1918. szeptember 2-án Troic- kozávszknál a túlerőben lévő ellenforradalmi erők előtt kb 1500 magyar internacionalista — szabad elvonulás fejében — lerakja a fegyvert. Szem- jonov atamán katonái valóban nem is bántják őket, annál inkább a „Cseh-légió”. A csapat parancsnokait,) Forbáthot, Garait és Kist agyonlövik. A háború, az éhség, a forradalom valamennyi baranyai résztvevőjének, harcosának történetét sajnos nem írhatjuk le. De ebben az írásban róluk is, a névtelenekről is szó van. Az oroszországi forradalmak egyik legszembetűnőbb vonása abban volt, hogy viharos gyorsasággal forradalmasította — Oroszország határain túl — a dolgozó tömegeket. A magyarországi kettős forradalomban is igen nagy szerepet játszottak a volt oroszországi hadifoglyok, internacionalisták. A hazatért hadifoglyok legtöbbször kezdeményezői, sőt vezetői a vidék forradalmi mozgalmainak, különösen a falvakban. Ok szemtanúi voltak a nagy kísérletnek az „orosz csodának”, amely megfogta őket. A hazatérők aktív mozgalmak" kezdeményezői, mint például a 6-os felkelésé. Belőlük erősödik meg a pécsi szociáldemokrata párt baloldala. Ok alkotják azokat a csoportokat — városainkban és falvainkban —, amelyek később bázist jelentettek a munkástanácsoknak, a kommunista mozgalom kialakulásának, a Tanácsköztársaságnak. Fancsovits György i i
