Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-06 / 261. szám

•968. nerember 6. Dunontmt naoto Minden évben ezerhétszáz lakás épülhetne Pécsett Bővítik a panel­üzemet? Ami forradalmasította az építőipart megyénkben, az a korszerű építési mód, és ez egyenlő a panelgyártással. Ez a fejlődés egyébként látvá­nyos is volt; nincs abban sem­mi túlzás, hogy szinte gomba­módra nőttek ki a panelhá­zak, új utcák a nyugati vá­rosrészen, az utóbbi öt esz­tendőben. Érzékelésképpen ér­demes megemlíteni az átfu­tási idők közötti jelentős el­térést. Egy 40 lakásos, 10 szin­tes panelépület kivitelezési időtartama általában 282 nap. míg egy 36 lakásos — ugyan­csak 10 szintes — épület ha­gyományos technológiával építve 570 nap alatt készül el. Tehát az iparág a panel al­kalmazásával nemcsak időt nyer, hanem munkaerőt is. A pécsi panelüzem 1963. vé­gén kezdte meg a termelést. A tervezett évi kapacitás 620 kétszoba-összkomfortos lakás­nak megfelelő 15 ezer köb­méter falelem volt. A későb­bi években növekedett az üzem termelése. A részben ha­tékony munkaszervezés, illet­ve a gyártásnál tapasztalható begyakorlottság azt eredmé­nyezte, hogy 1967-ben már 720 kétszobás lakáshoz szükséges panelelem került ki az üzem­ből. Tehát ezt a növekedést a B. m. Állami Építőipari Vál­lalat minden különösebb anyagi befektetés nélkül érte el. Azonban csupán szervezési módszerekkel kapacitásbőví­tést elérni csak korlátozott szintig lehet. A város és a megye beruházási programja viszont magasabb követelmé­nyeket állít a vállalat elé. S , ebben a programban nemcsak lakások, hanem ipari, mező- gazdasági és kommunális lé­tesítmények is szerepelnek. A vállalat kapacitásának 67 szá­zalékát lakások, középületek, 33 százalékát pedig ipari, me­zőgazdasági objektumok kö­tik le. A megye- és városfejleszté­si program tehát indokolja a panelüzem nagyarányú fej­lesztését. 1968 május 14-én az ÉVM. és a Magyar Beruházá­si Bank pályázatot hirdetett korszerű falelemek gyártásá­ra. A befutott pályázatok kö­zött elfogadták a B. m. Álla­mi Építőipari Vállalat terve­zetét is. Ez nemcsak erkölcsi, hanem anyagi elismeréssel is járt, mert a vállalat közel 10 milliós állami dotációt kapott a panelüzem rekonstrukciós költségeihez. Ehhez aztán kö­rülbelül nyolcmillió forint hi­telt a bank biztosított, a töb­bit pedig a vállalat saját fej­lesztési alapjából fedezi. A re­konstrukció összköltsége kö­rülbelül 40 millió forint A rekonstrukciót két sza­kaszban végzik. Az I. szakasz­ban készül az új csarnoképü­let, az iparvágány, az anyag­fogadó tér, a készelem-tároló és szociális helyiségek. Az I. szakasz üzembehelyezését, 1970. januárjára tervezik. A II. szakasz — amely állana a régi csarnok korszerűsítésé­ből, az anyagfogadás és a tá­rolótér gépesítéséből, beton- központ, betonanyagtároló és raktárak építéséből — 1971 végén fejeződne be, s akkor megkezdődhet a teljes terme­lés. A teljes kapacitás pedig azt jelenti, hogy a jelenlegi 720 lakás helyett 1700 kétszoba- összkomfortos lakásnak meg­felelő panelelemet gyárt majd évente az üzem. És most szólni kell egy vi­tás kérdésről. Szakmai körök­ben felmeiült az igény egy pécsi házgyár létesítésére Bu­dapest, Miskolc, Győr példá­ját követve. Az érvek amel­lett szólnak, hogy a legki­sebb kapacitású házgyár is évi 2 ezer lakást állít elő és egyáltalán, ha felkínálták, el kell fogadni. Feltétlenül csá­bító gondolat, de az ellenér­vek közelebb állnak a reali­táshoz. A házgyár beruházási költ­Ünnepi kiadványok a Kossuth Könyvkiadónál sége 300 millió forint. Bár­milyen nagyságrendű is le­gyen az állami hozzájárulás, a fennmaradt összeget a vál­lalat nem tudja vállalni, még ha a saját fejlesztési alapon túl hitelhez folyamodna, ak­kor sem. Továbbá: le kellene mondania a panelüzem fej­lesztéséről. a házgyár viszont 1973—1974. évnél előbb nem léphetne be a termelésbe. Az elkövetkezendő években tehát maradna az üzem évi 720 la­kásos kapacitása, következés­képpen hallatlanul lemarad­nánk a lakásépítéssel. Figyelem be kell venni azt, hogy a válla­lat — ha nem is kétezer pa­nellakást —, de ezerhétszázat ad, 300 millió helyett csupán 40 milliós beruházási költség ellenében. És ezzel nincs le­zárva a panelüzem fejlesztési lehetősége, hiszen a termelést a további években jóval ke­vesebb ráfordítással, még mindig növelni lehet. Nem utolsó szempont az sem, hogy amíg a házgyár uniformizálja a lakóépületeket, pontosab­ban: éppen az ijesztően nagy költségek miatt nehezen áll át esetleg újabb típusokra, — addig a panel alkalmazási kö­re kiterjeszthető. Erre vonat­kozóan már most folynak ter­vezési elgondolások. Bs végül, ami talán a leg­lényegesebb: melyik szerv fi­nanszírozza, mondjuk a ház­gyár évi kétezer lakásának beépítését? Melyik szerv vál­lalja most — előre tíz-tizen- öt-húsz esztendőre —, hogy vissz-terhelési szerződést köt a vállalattal a házgyár ter­mékeire? Mert a házgyár évente kétezer lakást „leter­mel”, de azt meg is kell ven­ni. A város és a megye na­gyobb üzemei, tanácsi szervei, pénzintézetei ma még nem is­merhetik a hosszabb távú — mondjuk az 1974—76-os évi — anyagi forrásokat, amely­ből fedeznék az évi kétezer­nél több lakás kivitelezési költségeit A panelüzem, illet­ve az építőipari vállalat vi­szont éves viszonylatokban mindig alkalmazkodhat a min­denkori beruházási keretek­hez: annyi lakást épít ameny- nyire a beruházóknak pénzük van, és a panelkapacitást le­fedezheti más létesítmények­kel is. Rab Ferene „A történelem porondján nem jelennek meg díszruhás heroldok, hogy világgá kür­töljék a következő felvonást. Kürtösök szép számmal van­nak. az egyik azt fújja, amit a szíve diktál, a másik ami­ért megfizették. Ha akad is egy hang, amely a holnap indulóját szólaltatja meg. ki ismeri fel.a hangzavarban?” Mindenesetre a történész, vagy mondjuk így: a jó tör­ténész. A kérdést Hajdú Ti­bor: Az 1918-as .magyarorszá­gi polgári demokratikus forra­dalom című könyvéből vettük, a válasz bennünk fogalmazó­dott meg ilyen formán, ami­kor ugyanezt a kiadványt ala­posabban tanulmányoztuk. — Hajdú Tibor úttörő mun­kát végzett valóban — mond­Meimyit keresett 12 tsz 1800 tagja? Főiskolások a tsz-ben A kutatások eredményeit tel hasznai hatják a szakemberek a meg Fogadj a TÜZÉP egyesülés tanácsát! Fűtsön pécsi iszapszcnncl! HA ISZAPSZÉNNEL FÜT, ÉVENTE 4—500 FORINTOT TAKARÍT MEG! KÁROSODÁS NÉLKÜL ÉVEKIG TAROLHATÓ. NAGT HŐMENNYISÉG — ALACSONY ÁR — KÖNNYŰ 3EGYÜJTAS. KAPHATÓ A TÜZÉP-TELEPEKEN hogy ez a tsz csaknem 300 ezer pecsenyecsirkét nevel eb­ben az évben, sí 36 mázsa ku­koricát termer holdanként, hogy a rengeteg csirkének — és persze a sertéseknek is — elegendő legyen a takarmány. Harminchat mázsa átlag, májusi morzsoltban számítva, az körülbelül kétszer annyi, mint amennyi a baranyai tsz- töldeken terem holdanként. Érthető hát, hogy a főisko­lásoknak egy arcizmuk sem rárrdult meg, amikor a követ­kező számot hallották: aki egész évben rendszeresen dol­gozik Lippón, az 30 ezer fo­rint feletti jövedelemre tehet szert. A „pol. gazd."-ősoknak najá­dig többet mondának a pusz­ta számok, mint az átlagem­bernek, márpedig e húsz év körüli fiúk és lányok egyre jobban elmélyednek ebben a tudományágban. Egy csomó kutatás, kisebb-nagyobb ta­nulmány áll a hátuk mögött, vagy pedig éppen most gyűj­tik a szakdolgozatukhoz az anyagot. Néhány tanulmány, illetve szakdolgozat-eím fel­sorolása talán némi ízelítőt ad arról, hol tartanak ők már. Tóth Miklós, egy Vas megyei fiú szakdolgozatáé: Az egy­séges paraszti osztály kialaku­lásának gazdasági feltételei. Molnár Mária, egy dombóvári kislány Az amortizáció és az áremelés kettős hatása a tSz- ek gazdálkodására és jöve­delmének alakulására címmel írt első díjas tanulmányt. Balázs Edit a szakkör tit­kára pedig önelszámoló egy­ségek a drávaszabolcsi Dózsa Tsz-ben című munkájához gyűjt anyagot Valószínű sokan nem hin­nék, hogy ezek a lányok, milyen lelkesek tudnak lenni, ha kedvenc „pol. gazdL”-Os témájukról van szó. Molnár Mária például, a napi tanulást követően heteken át bejárt a Magyar Nemzeti Bankba, hogy megírhassa első díjat nyert, kimondani is nehéz című ta­nulmányát. A szakkör minden tagja, tehát a fiúk és lányok egyaránt vidékre szoktak utaz­ni nyáron, s különböző szo­ciológiai vizsgálatokra áldoz­zák szünidejük kisebb-na­gyobb részét. Évek óta fel­jegyzik, kutatják például, ho­gyan alakulnák a jövedelmi viszonyok 12 baranyai tsz 1800 családjánál, több kilónyi vizsgálati anyagot gyűjtöttek össze, s a kutatások anyaga — az MTA Szociológiai Ku­tató Intézete révén — még Párizsba, az UNESCO köz­pontjába is eljutott. Mindezen felül van, aki még külön fel­adatokat vállal, mint Farkas Margit sámodi származású kislány, aki megírja a bara- nyahidvégi tsz 10 éves törté­netét. Ebben a szövetkezetben dolgozik az édesapja is. — Büszkék vagyunk arra, hogy még Párizsban is isme­Jövőre újra exportál la Siklósi Márványbánya Az export-termékek iránt ez évben is élénk az érdeklődés — a por­celánszigetelőt és a tej­termékeket kivéve — va­lamennyi fontosabb ex­portcikk termelése jelen­tősen növekedett — ol­vashattuk a KSH Bara­nya megyei Igazgatósá­gának vasárnap közzétett harmadik negyedévi je­lentésében. Érdekes, a Siklósi Márványbánya az idén nem szerepel az exportáló vállalatok lis­táján, holott évek óta jelentős exportot bonyo- £ lított le, termelésük há­romnegyed része kül­földre ment. Mi az oka ennek? Megtudtuk, egyálta­lán nem vesztették el ; külföldi piacaikat, érdek- ; lődés most is van, de a : termelést teljes egészé­ben leköti a budapesti földalatti építkezése. Hét megállót burkolnak be siklósi márvánnyal, még­pedig zöldkővel. Export­ról tehát az idén nem lehe­tett szó. Valószínű azon­ban, hogy év végén ismét megindul a siklósi már­vány kivitele, előrelátha­tólag öt vagonnyi menne az NDK-ba (sárga és ró­zsaszín) és az NSZK-ba (zöldszínű). Az érdeklő­dés ennél sokkal na­gyobb, többek között nyugatnémet és holland j cégek kerestek meg igé­nyeikkel a siklósiakat. ja Bassa Endre, a Kossuth Könyvkiadó történelmi osztá­lyának vezetője, akivel az őszirózsás forradalom és a KMP megalakulásának 50. év­fordulója alkalmából megjele­nő kiadványokról beszélge­tünk. — Műve tulajdonképpen az első marxista monográfia a forradalom polgári demokrati­kus korszakáról. Nem csupán politika-történetet ír: a gaz­dasági és kulturális élet vagy éppen a mindennapok esemé­nyei motiválják meggyőzően a nagyszabású történelmi „cselekményt”. Rendkívül hi­teles és amellett művészi portréját adja Hajdú Tibor a korszak legjelentősebb politi­kai személyiségeinek: Károlyi Mihálynak. Kun Bélának. Ez igen jelentős, mert történet- írásunk eddig eléggé szürkén ábrázolta a történelmi sze­mélyiségeket, holott egy-egy politikus színes jellemzése jobban megvilágítja azt a tör­ténelmi eseményt is, amely­nek élén álltak. Mit mondhatunk még erről a kiadványról? Monográfiáról van szó, melynek egy-egy fe­jezete azonban „hozzászólás” is példának okáért a naciona­lizmus vitához, vagy a kom­munisták és szociáldemokra­ták, a polgári forradalom és szocialista forradalom viszo­nyának kérdéséhez. — Nagy ünnepek, évfordu­lók alkalmával fönnáll a ve­szélye annak, hogy egy-egy kiadvány ' túlságosan is „ünnepire” sikerül, s miként a „tiszta szobát”, óvjuk a használattól is — kockáztatom meg a kérdést. — A tudományos igény szi­gorú fenntartása mellett a színességre, a műfaji változa­tosságra törekedtünk ezúttal is. Nézzük csak ezt a kiad­ványt! „Rengj csak, Föld!” — köz­readja Remete László, a Fő­városi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársa. Az 1958-ban megjelent ..Nagy idők tanúi emlékeznek” című munkához hasonló vállalko­zás. Szemelvénygyűjtemény, amely többnyire egykori do­kumentumokból, visszaemlé­kezésekből válogat, a szépiro­dalmi és képzőművészeti „be­tétekkel” sem fukarkodva. Rendkívül igényes, mert a leg­nehezebben elérhető doku­mentumokat hozza olvasókö­zeibe, melyeknek közös sajátos­ságuk, hogy az első világhá­ború kirobbantásátói a Ta­nácsköztársaság győzőiméig terjedő időszakra vonatkoz­nak. — „Legyőzhetetlen erő” címmel tanulmánykötetet je­lentetünk meg a magyar kom­munista mozgalom szervezeti fejlődésének ötven esztende­jéről, kiadjuk Lengyel József immáron klasszikusnak szá­mító történelmi riportját, a Visegrádi utcát, s máris előt­tünk fekszik ez a rendkívül sokoldalúan hasznosítható fényképgyűjtemény, a címe: ötvenéves a Párt. Rendkívül gazdag képanyagát a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum anyagából válogatták. B. M. Keresünk budapesti és vidéki változó munkahelyre LAKATOS-SZERELŐ SZAK- ÉS SEGÉDM UNKASOKAT Külszolgálati költséget, ha­vonta egyszeri hazautazást, hetenkénti hazautazási költséghozzájárulást, szál­lást térítünk, minden héten szabadszombat, 44 órás munkahét. Bérezés: teljesítménybé­rezés, keresetkorlátozás nél­kül. Jelentkezés: „Fém­munkás” Váll. Szerelési üzeme, Budapest. XIII., Lomb u. 11. Felvétel esetén a felutazási költséget meg­térítjük. i A hosszú, kék színű Ikarus íarmotoros autóbusz lassú, ringó mozgással gördült be a tsz udvarába, majd düböi'gő motorja megállt. Kinyílt az ajtó, s több mint húsz vidám lány és fiú szállt ki a ko­csiból. így kezdődött a Tanárképző Főiskola politikai gazdaságtan szakkörének látogatása a lip- pói Béke őre Tsz-ben. A program nem lehetett és nem is volt valami eseménydús, hiszen ilyenkor október vége felé már majdnem csupasz a határ, nincs különösebb látni­való a földeken. Maradt tehát az állattenyésztés, a lippóiak fő száma, a baromfi, mely még az újhoz szokott fiata­loknak is kivívta a csodálatát. Érthető is, hiszen talán még Amerikában vagy Nyugat- Németországban sem korsze­rűbbek a baromíiólak, mint itt. Légkondicionált csarnokok, ahol minden gombnyomásra történik, ahol röpke hetek alatt tízezer szám lesznek „vágásérettek* a csibék — ez valóban magával ragadó lát­vány. A másik szám egy intellek­tuális élmény volt: a tsz ve­zetői tájékoztatták a szakkör tagjait a szövetkezet helyzeté­ről. A fiatalok igazán nem szűkölködnek intellektuális élményekben, hiszen a főisko­lai négy év, a szüntelen ta­nulás ilyen élményzuhataggal jár. Más viszont a könyvek­ből olvasni valamit és me­gint más az enyhe tájszólás­sal beszélő párttitkár vagy a higgadt érvelésű főágronómus szájából hallani ugyanazt. így minden hitelesebb, „életsza- gúbb”. Azok után, amit a ba­romfi-palotákban láttak, köny- nyebb volt elképzelni, mit jelent a maga valóságában, | rik adatainkat, de még na­gyobb büszkeséggel tölt el bennünket az a tudat, hogy ! a kutatások eredményét itt­hon felhasználhatjuk, hogy a tsz-ek vezetői, pártmunkások és tudományos szakemberek • elolvassák azokat — mondotta Kertész István, aki alig egy éve még a Tanárképző Fő­iskola adjunktusa illetve a j szakkör szervezője, lelke volt. j Azóta a Megyei Pártbizott- : ságra került, a szakkörrel a kapcsolata viszont fennma­radt. A főszervezője volt pél­dául ennek a tanulmányi jel­legű kirándulásnak is, ame- lyen részt vett Németh Ele­mér, a Mohácsi Járási Tanács elnökhelyettese és Balázs Fe­renc, a Mohácsi Járási Párt- bizottság osztályvezetője is. A jelenlétükkel is azt doku­mentálták, hogy becsülik a szakkör munkáját, a holnap pedagógusait. M. U A* épülőfélben lévő paneltároló tér is már a bővítést szolgálja. Foto: Erb János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents