Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-28 / 279. szám

t?68. november 28.

Egy kiló nyúlhús — 90 cent

Alapos piackutatással is felért az Agrárklub rendezvénye, ahol dr. Szentirmai László, a MÉM termelésfejlesztési főosztályának mun katársa tájékoztatta a mező- gazdasági üzemek szakembereit a nagyüzemi pecsenyenyúl termelés perspektíváiról. Akik ezt a fiatal ágazatot felkarolták, most örömmel nyugtázták, hogy a nyúlexport jelenlegi ragyogó lehetőségei nemcsak átmenetiek, de a külföldi értékesítés 15 évre előre is biztosítva van. A legnagyobb nyúlim- portőr országok, Svájc, Olaszország, Nyugat-Németország és Anglia — évj 400 vagon nyúlhúst vásárolnának meg tőlünk, további 100 vagont képes felvenni a belföld.

Baranyában három nagyüzemnek van kialakulóban lévő nyúlfarmja. Termelés egyelőre csak az egerági tsz- ben folyik, ahol most építenek egy modem ketreces nyúlházat, hogy 300 anyás állományukat felfejleszthessék. A Görösgali Állami Gazdaság a közeljövőben 1000 anyá val indul, a Bikali Állami Gazdaságban pedig 400 anyát állítanak be a termelésbe. Ez összesen 1700 anya. Évi szaporulatuk meghaladja az 50 ezer darabot.

Mindhárom nagyüzem Igyekszik korszerű hibrid- nyulakat beszerezni, hogy a, hazai kalapipar kívánságának is eleget tehessenek, amely kifejezetten a fehérszőrű fajták prémjét keresi. Az egerágí tsz ezekben a hetekben cserélte ki korábbi Német nagyezüst és Csincsilla állományát Uj-Zélandi fehérre, amelynek jó húsformái mellett a prémje is igen értékes. A legjobb hízékonysági eredményt a hibridnyu- lakkal lehet elérni. Ezek 12 —18 hetes korra elérik a 2— 8 kilós élősúlyt — természetesen ha megfelelő tápokkal etetik.

Á nyűi táp jelenleg még keretldutalásos cikk, de mint arról Szentirmai László tájékoztatta a termelőket, rövidesen felszabadítják, és bárki vásárolhatja. Mint elmondotta a program sikere és főleg népgazdasági haszna érdekében — egy kiló pecsenyenyúlért 85—90 dollárcenttel fizetnek a nyugati piacon, s ez kétszerese a csirke világpiaci árának, — tárgyalások folynak arról is, hogy a nyulágazat beruházásaihoz biztosított 30 százalékos ártámogatást az állam 20 százalékra növelje.

Korszerű fajtákról is gondoskodott az állam. Hazai hibridekkel a Gödöllői Kisállattenyésztési Intézet látja el a nagyüzemeket, ezenkívül beszerezhetők angol Matthews nyúlhibridek is, melyek forgalmazásával a Pécsi Keltető Vállalat is foglalkozik.

A felnőtt betegellátás gondjai

Zsúfoltak a szakrendelők

A NEB kórházak és szakrenc élők együttműködését javasolja

Mennyit kell egy betegnek utaznia, amíg egy szakrendelőbe eljut, és ott kivizsgálják?

— Tíz percet helyi busz- szal! — válaszolt 33 beteg.

— Fél órát távolsági járattal — mondta 55 beutalt.

— Több mint két óra hosz- szat — felelte 104 falusi beteg.

Ezt a kérdést a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tette fel a betegeknek. Nem soknak, csak úgynevezett reprezentatív jellegű közvéleménykutatást végzett. De mégha figyelembe vesszük az ilyen közvéleménykutatások szűk körét, akkor is dicsérendő ez az új módszer, amely a lakosságot is bevonja az információszerzésbe.

Átfogó vizsgálat

A pécsi és baranyai felnőtt járóbetegellátás helyzetét hosszú hónapokon át száztizennyolc szakember vizsgálta. Az erről szóló jelentést tárgyalta meg a Baranya megyei NEB tegnap délelőtt

A vizsgálat első része a körzeti orvosi ellátásra vonatkozott, és arról annak idején be is számoltunk. Most a rendelőintézeti szakorvosi ellátást, mégpedig mind a pécsi, mind a megyei intézetekét elemezték.

A jelentés megállapította, hogy zsúfoltak a szakrendelők. Ennek oka: a lakosság 97 százaléka ma már társadalmi biztosításban részesül, azonkívül a fejlődő orvostudomány következtében egyre nő az átlagéletkor, és egyre több az elöregedett szervezet következtében fellépő betegség. Ezt igazolja, hogy ma már az összes betegek 28 százaléka szív és érrendszerbeli betegségben szenved. Következménye: a pécsi meszes! rendelőintézetben például a hivatalosan és összesen napi 40 óra helyett 120 órán keresztül tartanak a szakrendelések. A városi rheuma- tológiai rendelésen a normálisnál háromszor több beteget látnak el. De zsúfolt a többi pécsi, sőt siklósi, mohácsi és szigetvári szakrendelő is.

encei

íbc n

k< 1!

E mellett

is akadnak. Városi Re; központi be' nagymérték] zsúfoltságot tézetben azon órákat nem a ság foglalko: idejének vételével hatá: Sok a pana Kevés van sem mindig talékműszerek nek. A röntg nemcsak arra korszerű, sítős vizsgál nek be, hanep lékek kihasz; s a nagyfc miatt állapi romlott. Ne;

tele;ná

rontják a beli közötti viszoi lyt. A sokszor kény telenek szati segédesz i

szervezési hibák Igaz, a Pécsi lőintézetben a t^girányító iroda csökkentette a Több rendelőinban a rendelési környező lakos- teásának, munkalő figyelembe rozták meg.

;z a műszerekre, ^előlük, s azok vorszerűek. Tar- pedig nincse- mekben például nincs mód, hogy ivíziós, képerő- itokat vezesse- n röntgenkészü- lása is túlzott, kú igénybevétel ík erősen lekielégítő a

io tűk

an

gyógyszer- é s kötszerellátás.

Mindezek nemcsak a beteg ellátását akadályozzák, hanem ;eg és az orvos betegek gyógyá- ;közök utón utazgatni, s többek között emiatt ingerlékenyek^ csakúgy az or- az esetenkénti legfőbb oka a

vosok is. De rossz viszony zsúfoltság.

Végülis a ífEB a rendkívül gazdag ossz ifoglaló jelentés alapján összesen huszonöt intézkedést javasolt, részben a körzeti orvosi, részben a szak rendelőkben történő járóbetegellátás javítása érdekében.

Huszonöt javaslat

így elsősorban azt, hogy alakítsák ki az úgynevezett a kórház-rendelőintézet egységes szervezeti formát. Ez annyit jelent, hogy közösen dolgozik, együttműködik egy kórház és egy rendelőintézet, s így az orvosi és más munkaerőt szükségszerűen átcsoportosíthatják, közös kiszolgálóhelyeket, szakállomásokat létesíthetnek, a rendeléseket erőteljesebben, az igényekhez sokkal jobban alkalmazkodva változtathatják és így többek között csökkenthetik a várakozási időt is Egyébként Pécsett, Siklóson és Szigetváron már erre a szervezeti megoldásra törekednek.

— „Mecsek” néven hozza

forgalomba a BOV, az Angliából importált Matthews hibridpulykákat, melyek tenyésztését, szaporítását és szaktanácsadását egyedül a Baranya megyei Mezőgazdasági Vállalat végzi az országban. A kiváló Mecsek broilerpulykából, mely 12 hetes korra eléri a 4 kilós átlagsúlyt, 1969-ben havi 15 vagonnal, 1970-ben pedig havi 50 vagonnal fognak előállítani az országban.

— A második forgűhidat

tervezték meg az Űt- és Vasút- Tervező Vállalat — az UVA- TERV — szakemberei Egyiptom számára. Kairóban, a Nílus egyik ága felett ugyanis már az ő terveik szerint épült híd teszi lehetővé — éppen forgathatósága folytán — hol a gyalogosok, a járművek — és természetesen a tevék — átkelését az egyik partról a másikra, hol a hajók közlekedését a folyó hosszában.

Javasolják: a körzeti orvosi határokat rugalmasabban, a lakosság változó léleltszámá- hoz jobban igazodva időszakonként változtassák meg.

Pécsett szükségesnek tartják a nappali orvosi ügyelet megszervezését, mert a zsúfolt nappali szakrendelések miatt az otthonában esetleg életveszélyben lévő beteghez nappal nehezen tudnak szakorvost hívni.

A meghibásodott műszerek gyors pótlására pedig központi anyagraktárát javasolnak műszerjavító részleggel, az úgynevezett körzeti kisrerrdelők számára pedig kislaborató- riumokat.

A gyapjúfonók hazája

Boly iparosodik

Tizennyolcmillió csillagszóró — Szőnyegeket venne az NSZK Szövőtanfolyam indul december elején

Bóly, a felszabadulás előtt méltán érdemelte ki, már ami a kisipart illeti, a „fonók hazája” címet. A községben tizenöt-húsz gyapjúfonó üzem működött. De nemcsak fontak, valamikor szőttek is, torontáli szőnyegeket. Híres volt a bólyi pacsker. Ezekből a termékekből jutott külföldnek is, keresték. Bóly komoly és rangos könnyűiparral rendelkezett.

És most? Bóly határozottan iparosodik. Íme, a bólyi tanácstitkár felsorolása: az állami gazdaságnak van hibridüzeme, gépműhelye, a tsz-nek szervizállomása, ahol személygépkocsi-javítással is foglalkoznak. A Pécsi Faipari Ktsz kihelyezett üzemében exportra dolgoznak, szobabútorokat gyártanak. És természetesen a nagy tradíciókkal rendelkező textilipar. Munkaerő van, itt és a környéken, s talán ennek köszönhető, hogy az idén tavasszal egy budapesti gyár cérnázó üzemet szeretett volna Bolyba telepíteni. De nem volt helyiség, az üzem aztán Dorogra került. De itt keres bedolgozókat a komlói ruhagyár is.

Szándékosan hagytam utoljára az fmsz iparát. Két fiatal üzeme van. Két éve vették át a Bányagyutacs-gyártól a csillagszóró üzemet. Az elmúlt évben 15, ma már 17—18 millió csillagszóró kerül ki innen, s még fölös kapacitással is rendelkeznek. Állítólag Zágráb érdeklődik csillagszórók után. Ebben az üzemben is asszonyokat találunk, a létszám negyven.

CJolnap délelőtt 10 órakor nyitják meg a 12. sz. AKÖV pécsi székházában a pécs—baranyai közlekedéstörténeti kiállítást. A Közlekedéstudományi Egyesület pécsi területi szervezetének munka- bizottsága idestova három esztendeje készül erre a megnyitóra. Az anyaggyűjtést természetesen már korábban elkezdték, de az előkészítő munka akkor indult meg igazán, amikor a KTE pécsi szervezetén belül létrehozták a múzeumi szakbizottságot, amelynek vezetői Szakonyi Lajos üzemigazgató és Tegzes Béla személyforgalmi-kereskedelmi előadó. Céljuk az, hogy a rokonszakmákkal karöltve önálló közlekedési múzeumnak vessék meg az alapját, mely a városi, megyei közlekedés valamennyi ágának történetét bemutatná. Addig is a legfontosabb teendő: menteni minden menthető muzeális értéket.

A mostanáig begyűjtött értékek egy része tulajdonképp még csak ezután lesz érték. Az autóbuszközlekedés mai kellékeiből ugyanis már most felretesznek egy-egy példányt,

Maxiszoknyás kalauznők

Közlekedéstörténeti kiállítás az AKÖV-nél

kivéve persze magukat a járműveket. A 30—40 esztendővel ezelőtt közlekedő típusokból szívesen őriznének akárhányat, de hiába, itt már csupán a modell-rekonstrukció segít, hisz még az egykori sárga villamoskocsikból sem sikerült „félretenni” egyet sem.

A korabeli fényképek és műszaki részletrajzok szerencsére igen híven tükrözik a hajdan volt állapotokat és „beszédesek” a különböző írásos dokumentumok. Az ember szinte maga előtt látja a városatyákat, akik a villamos- vasút 1913-as átadását megelőzően kimondják, hogy a megállók „tanrendőri bejárás alkalmával fognak megállapíttatni.

A pécsi polgárok már akkoriban sem kedvelték a hosz- szan elhúzódó építkezéseket, a helyi lap viszont nem szűkölködött gloesza témában kivált,

amikor a pincebeomlások is megkezdődtek. „A Teréz-utca 13. sz. ház pincéje, amely kinyúlik az úttestre, ma délután 5 órakor nagy robajjal, mintegy félméter darabon beomlott ... A mérnöki hivatal szakközegének az a véleménye, hogy a beomlást a ház levezető csatornáján lefolyó víz okozta” — írja a Dunántúl augusztus 15-én. A lap egyúttal sürgős intézkedést követel, mert ezt megelőzően már „a Majláth-téri kocsiéinak a Vadászkürt Szálloda előtti része kb. 30 négyzetméter területen leszakadt.”

A villamosvasút mindazonáltal elindult, sőt október 22- én már karambolozott is az Irgalmasok utcájában, ahol a főpályaudvar felől haladó villamoskocsi összeütközött a 71- es számú bérkocsival, s a „lovak elestek”.

Tizenhárom esztendővel később már menetrendszerűen

közlekednek Pécs utcáin azok a „társasgépkocsik” is, amelyek imitt-amott a mai autóbuszokra emlékeztetnek. Persze akkoriban még az efajta hirdetmény sem ment ritkaságszámba: „A mecseki társasgépkocsi — hétköznap — feltételesen megáll minden utcasarkon és útelágazásnál.” A kiállítás előkészítésében segédkező pesti muzeológusok szorgalmasan rendezgetik a dokumentumokat, Tegzes Béla pedig a régi újságcikkeket, melyeket jórészt maga „gyűjtött ki” a lapokból. Jónéhány megsárgult fényképet is felszínre hozott a gyűjtés, egyebek közt azt is, mely az 1916- os kalauzi testületet ábrázolja úgy, hogy a kép előterében két igen Csinos, maxiszoknyás kalauznő társaságában feszít az egykori forgalmi főnök s az egykori igazgató.

Boda Miklós

Másik fmsz-i üzem a gyapjú fonoda. Nemrég kezdett termelni. Ez kissé meglepő, hogy Bolyban több, mint húsz éve nem fonnak. Meszlényi Jánost faggattam az elmúlt évtizedekről. Negyvenöt előtt gyapjúfonó kisiparos volt.

— Negyvenkilencben beálltunk a szövetkezetbe. Harmincán voltunk. Nem kény- szerített bennünket senki. Nagyon szépen indultunk, bomba szövetkezet lehetett volna, ma már száz tagja lehetne és milliókat termelnénk. De 1949 őszén, rövid idő múlva feloszlottunk. Emlékszem, jött a távirat Budapestről, hogy elviszik a gépeket. Kártoló és gyűrűsfonó gépeink voltak. Indoklás? Semmi. Talán azért, mert a legnagyobb órabért mi fizettük az országban? Ki tudja? Feloszlottunk.

Meszlényi János most visz- szakerült az iparba, többek között a fonoda munkáját irányítja. Kicsit szimbolikus ez. A gyapjúfonodában most tizen dolgoznak, asszonyok. Kiselejtezett, ócskavasnak való gépeket szedtek össze, szinte az ország minden részéből, valamennyit rendbehozták, beállították. Legnagyobb gondjuk jelenleg, betörni a piacra.

A piaci lehetőségekről már a MESZÖV-ben, Horn Gyula, ipari osztályvezetővel beszélgettünk. Előrebocsátva: a bó- lyiak nagyon jó minőségű fonalat fonnak, 80 százalékon felüli a gyapjútartalma. Belföldön ez nem kell a kereskedelemnek, drágább is, a divat mást diktál. Érthető ez. Régebben a legjobb nyersanyagból előállított, hosszú élettartamú áru számított valóban minőségi terméknek. Ma az számít annak, amelyik a fogyasztó igényeit elsősorban vonzó külsejével, könnyű kezelhetőségével, egyszerűségével, csekély karbantartási igényével, több oldalú használhatóságával elégíti ki, de élettartama korlátozott. Rosszabbul értékesíthetők a régi értelemben vett, jóminőségű, tartós élettartamú közszükségleti cikkek. Ezt tudomásul kell venni.

— A múlt hónapban Belg- rádban jártarp a világdivatbemutatón — mondja Horn Gyula. — Magammal vittem és megmutattam néhány termékünket. A SÜD-IMPEX ju- goszláv-nyugatnémet külkereskedelmi cég tetszését árban és minőségben a gyapjúfonalból készült, motívumokkal díszített bólyi pacskerok nagyon megnyerték. Sőt, ők kér- j ték, mutassuk be, rendelni akarnak. Motívumokkal díszített fakanalakat és húsvágó deszkákat is kértek, 50—100 ezres tételben, mégpedig sürgősen, ameddig a hobby tart Amerikában. Oda exportálják, az amerikaiak a falra akasztják dísznek... De a szőnyegre is nagy a kereslet* elsősorban az NSZK-ban.

A piaci barométer tehát azt mutatja, ha a fonalat feldolgozzák, mégpedig mondjuk szőnyeggé, mindjárt akad rá vevő, ha nem belföldi, hát külföldi. A bólyi gyapjúfonal kiváló szőnyegszövésre. A MÉSZÖV és a bólyi általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet vezetői éltek is az új mechanizmus adta lehetőségekkel. Ezentúl a Népművészeti Szövetkezetben fonják a bólyi fonalat. Decemberben már külföldre is szállítanak egy 1500 darabos tételt.

Szép a folytatás: a bólyi gyapjúfonalat ezentúl helyben feldolgozzák, December elsején szövőtanfolyam indul a községben. Az fmsz szövőszékeket csináltatott és két hét alatt húsz jelentkezőt tanítanak be. Nem szükséges helyiség sem, bedolgozói-rendszerrel kívánják a szőnyegszqvést megoldani. Volt igény sízoknikra is, de eddig nem lehetett szó az igény kielégítéséről. Holott tudnának még ők kötött ruhákat is ...

Munkaerő, női munkaerő,

nyersanyag van. A gépek nem túl drágák. Ez már kapacitás. Nem kell ragaszkodni a gyapjúhoz;^ amit a piac kér, azt kell gyártani. Miért ne használhatnának fel a gyapjúfonal mellett műanyagból készült fonalat? Természetesen ahhoz, hogy a profilt kialakítsák, ahhoz az a bizonyos kifutási idő kell. De a bedolgozói, kisüzemi rendszernél rugalmasan változtatható a profil. Ha „megindul a kocsi”, a fő feladat: az önköltség csökkentése, a termelékenység fokozása. Olvashattuk, a szegedi és a szabadkai vállalatok viszonossági alapon termékkiállításokat rendeznek. Miért ne rendezhetnének árubemutatót a pécsi fmsz-üzemek az eszé- kiekkel.

A magyar könnyűipar termékeire bizonyosan van kereslet külföldön.

Egy régi tradíciót így élesztenek fel Bolyban. Azt a mesterséget folytatják, amely hajdan apáról fiúra szállt.

Miklósvári Zoltán

— A Magyar Televízió mezőgazdasági rovata, és a MÉM tájékoztatási osztálya 1968/69. telére új 12 adásból álló mezőgazdasági szakfilm-sorozatot indított. Az adásokra a már szokásos vasárnap délutáni időpontban kerül majd sor.

— Koravaskori hamvasztásos temetkezés nyomaira bukkantak a nyíregyházi északi temetőben. A sírból tíz — különböző nagyságú és alakú, gazdagon díszített — urnát emeltek ki. Egyik tartalmazta a halott hamvait, a többi pedig a túlvilági „útravalót”: ételeket, használati tárgyakat

t