Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-27 / 278. szám
I (968. november 27, Dunontmt napio 3 ,Megtanultunk gazdálkodni“ Fillérből lesz a forint Egyesültek Baranya első J a le ti termesztésben Az áj gazdasági mechanizmus tapasztalatai a Dunaszekcsői községi Tanácsnál — Ésszerűbb gazdálkodásra késztetett bennünket az új gazdasági mechanizmus adta lehetőség — mondja Botz Lajos, a Dunaszekcsői községi Tanács vb-elnöke, amikor arról beszélgetünk, hogyan sikerült a község, a lakosság érdekében hasznosítani a kötetlenebb pénzügyi gazdálkodást. Egyesített erővel Kétségtelen, hogy a korábbi években az úgynevezett „rovatos” költségvetési rendszer vajmi kevés lehetőséget adott ahhoz, hogy a rendelkezésre álló pénzt adott alkalommal a község érdekében a legfontosabb igény kielégítésére fordítsák. Mert például igény volt egy új buszváróterem építésére. Ennek megvalósításához az kellett, hogy a „beruházás” rovaton megfelelő összeg álljon rendelkezésre, S ha nem? Akkor hiába volt egyéb rovatokon megtakarítás, ezt a pénzt nem fordíthatták az említett célra. Sőt gyakran előfordult, hogy az év végén jelentős összeg „elveszett”, mert azon a rovaton nem tudták felhasználni. Volt pénzük tehát, de a példában szereplő buszvárót mégsem tudták megépíteni. — Most lényegesen változott a helyzet — mondja az elnök. — Az év elején megkapjuk a költségvetési keretet és minden „rovat” vagy egyéb megkötöttség nélkül arra költjük, amire a végrehajtó bizottság jónak látja. Csak egy példát említsek — mondja. — Az év elején az óvoda, bölcsőde részére a pénzt egy összegben adtuk oda. Ok tudják legjobbán, mire fordítsák. Jól is gazdálkodtak vele. Kis szekrényeket Vettek, függönyt, szőnyegeket. Otthonosabbá váltak ezek az intézmények. Régebben nem volt lehetséges, hogy a tanács más intézményekkel együtt építhessen. A tanácsnak is, a többi intézménynek is külön-külön volt pénze, mindegyik a maga módján építkezett. — Most a három szerv: a tanács, a földművesszövetkezet és a takarékszövetkezet megtárgyalta: építünk egy szép nagy épületet, amelyben helyet kap a takarékszövetkezet, az autóbuszváró és egy büfé. Mindenki hozzáadja a maga pénzét és közösen építkezünk. A buszváróhoz a tanács, a büféhez az fmsz, a takarékszövetkezet helyiségéhez a szövetkezet járul hozzá. Mintegy 700 ezer forintos beruházás, közösen és arányosan viseljük a költségeket. Már építjük is, jövő nyárra kész lesz. Az új gazdasági mechanizmus lehetőséget ad: ha a tanács növelni tudja bevételeit, ezzel a pénzzel gazdálkodhat, senki el nem veszi. — Nem az a célunk, hogy emeljük az adót vagy egyéb mást, ami bevételeinket növeli. De például: a piaci helypénz összegét ezelőtt 15 évvel állapították meg, azóta sem változott. Egy reális változtatás — a személyeket csak fillérek erejéig érinti, de sok fillérből lesz a forint. De mondhatok más példát is. A vásárok megtartásával régebben már úgy voltunk, hogy nem szorgalmaztuk, mert semmi hasznunk nem volt belőle. Most? Azon gondolkodunk, hogy az eddigi évenkénti négy vásár helyett ötöt rendezzünk. Mert nálunk marad a helypénz. Sőt, a vásárok időpontját is meg akarjuk változtatni. Eddig például februárban és decemberben is volt vásár. Igen ám, de a Duna balpartján lévő dunafalviak ebben az időpontban a jeges Dunán nem tudták állataikat áthozni. A jövőben a decemberi vásárt októberre hozzuk előre, a februárit márciusra halászijuk. A megtakarított összeg az ; év végén nem vész el, lehet ! távlatokban is tervezni. — Ennek is csak a község lakói látják a hasznát — folytatja. — Mi a művelődési otthont és közvetlen környékét egy kulturális centrummá akarjuk kialakítani. Az otthon bővítésével helyt adunk a Nőtanácsnak, a Vöröskeresztnek, az MHSZ-nek, a KlSZ-nek.,. Erre a célra kezdetnek 1970-re beterveztünk 100 ezer forintot. Idén is, jövőre is „elteszünk” egy kis pénzt és két év múlva összejön a kívánt összeg. A beszélgetés során az elnök felvetett egy gondolatot. Arról van szó, hogy a szabálysértések elbírálására a községek megkapták a jogot. Helyben határoznak a szabálysértés összege felől is. De a befolyó pénz nem marad a tanácsnál, hanem be kell fizetniük. Ha már megadták ezt a jogot a tanácsnak, az így befizetett összegek bizonyos százaléka nem maradhatna náluk? Fokozottabban ügyelnének a közrendre. — mondja az elnök. — Ezt a költséges építkezést a saját erőnkből megvalósítani nem tudnánk, közel kétmillióba kerül. A minisztérium és a Megyei Tanács adja a pénzt, mi 100 ezer forinttal járulunk hozzá. Az építkezés már megkezdődött. Még egy év sem telt el az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta. De az eddigi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy ahol élni tudnak a lehetőségekkel — „hoz a konyhára”. Tapasztalat az is: a tanács- és Vb-ülések soha nem voltak vitában olyan gazdagok, mint ebben az évben. Nagyobb az önállóság, de nagyobb a felelősség is! ílapav ITapanr A november 22-én megtartott közgyűlésen a gerdei Béke és a szabadszentkirályi Uj Élet Tsz tagsága kimondta az egyesülést, döntött a székhelyet illetően és megválasztotta az új nagy tsz vezetőségét, elnökét. A 2710 holdas gerdei Béke Tsz, amely annak idején két községből — Gerde és Ve- lény — alakult, valamint a 2488 holdas már korábban Pécsbagotával egyesült szabadszentkirályi Uj Élet Tsz 1969. jan. 1-gyel, 5198 hold földterületen kezdi meg a közös gazdálkodást. A nagy tsz elnöke Öbert Béla, szabadszentkirályi tsz-elnök lett, elnökhelyettese pedig Kozma József, a gerdei tsz eddigi elnöke. A szombati közgyűlés döntése értelmében az új szövetkezet székhelye Szabadszentkirályon lesz. j Baranyában már az 1100-as ; évek végén fontos szerepet > játszott a len. Egy abból az időből származó okirat szerint ugyanis a pécsi püspökség : mindenekelőtt gabonát és lent kért az egyházi tized fejében. Baranya azóta is megőrizte előkelő helyezését, hiszen a megyei átlagtermés minden ; évben 2—8 mázsával megha- ; ladja az országos hozamokat, s minden második-harmadik évben a megye valamelyik tsz-e érdemli ki az ország legjobb lentermesztő gazdasága címet. Az idén a dráva- szabolcsi Dózsa Tsz büszkél- j kedik vele. Ilyen és ehhez hasonló dolgokról esett szó azon a rost- lentermesztési tanácskozáson, melyei tegnap tartottak meg Drávaszabolcson, a Lengyár A felsőbb szervek segítsége A nagyobb önállóság természetesen nem azt jelenti, hogy a felsőbb szervek teljesen magukra hagyják a tanácsokat. A községben jelenleg három helyen van az általános iskola. Nagyon nehéz így a tanítás. — A volt grófi kastély épületének bővítésével egy helyre vonjuk össze a tantermeket „Gyermekeim beo még sohasem csalódtam44 A 11. — Andrea Julianna Nem mindennapi névadó ünnepélyen vendégeskedtünk a Pécsi Kesztyűgyár kultúrtermében. A gyár bedolgozója, a 42 esztendős Győrök József né tizenegyedik gyermekének adott életet két hónappal ezelőtt, s tegnap mint az immáron tizenháromtagú Györök-esalád „Benjáminja” fogadta a gratulációkat a I szépen sikerült ünnepséget követően. A család teljes létszámban végigdrukkolta, végigkönnyezte a kéthónapos kis Andrea Julianna első „közéleti szereplését”. Ott volt Győrök József az apa, aki géplakatos a Sörgyárban, a húszesztendős, elsőszülött Jóska, kárpitossegéd „civilben”, a 19 éves Bva — szakmája fűszerkereskedő —, s a nála három évvel fiatalabb Erzsébet, aki kesztyűszabász tanuló jelenleg. Ott voltak továbbá Zoltán, Mária, Anna és Zsuzsanna — az általános iskola hatodik, negyedik, harmadik valamint első osztályának képviselői, s hogy a legkisebbekkel zárjuk a nem éppen mindennapi „protokolt”: részt vett az ünnepségen az öt- I esztendős Erika és az alig Az első két sorban foglaltak helyet a szülők tizenegy gyermekükkel háromesztendős Ágnes. Nem csoda, hogy az újszülött „névül iskolát építenek Pécs. nyugati városrészében az építők útján. A tizenötmillió forintot meghaladó létesítményt Jövő év augusztusában adják át, a huszonnégy tantermes iskolát a következő tanévben veszik birtokukba az iskolások «zokolai fel». vei való ellátása” — pillanatnyilag — nagyobb gond volt, mint az anyagiak. Az apa 2000 forintot keres havonta, Győrök Józsefné fizetése 1400—1600 forint s kapnak — nyolc gyerek után — havi 1360 forint családi pótlékot. A végösszeg, kivált, ha a nagyobb gyerekek keresetével is számolunk, nem éppen kicsi, de azért egy ekkora család fenntartását biztosítani belőle — hát nem mindennapi „számolótehetséget” s önfeláldozást igényel. Nehezen csúszott kj a számon az eléggé kínos, de manapság majdhogynem kötelező kérdés: — Hogy fogadták a tizenegyediket? Győrök Józsefné az egyik nagylány gondjaira bízza — épp a „tizenegyediket”, aztán kissé eltűnődve válaszolt: — Egy kicsit talán elszomorodtunk, amikor megszüle- j tett Andrea, mert hát... fiút i vártunk. — Fő az egészség — zárta | le ezt a témát igen határo- zottan az apa, akitől azt is megtudtuk, hogy Nagy-Szkókó- ! ban lakik a család, a Pécsi Ál- 1 lami Gazdaság barackosának i területén. Két szobájuk van, j az egyiket kamrából alaki-! tották át szobává, elég kicsi ' mind a kettő, csupa ágyból I állnak, de azért megvoltak idáig j valahogy. Most már egyre nehezebben hidalják át a nehézségeket, de úgy tudják, hogy az új lakás hamarosan valóság lesz. Az anya csupán ennyit fűzött az egészhez: — Az igazat megvallva azt hittem, hogy mire meglesz a kisbaba, már beköltözhetünk | s nem kell nap mint nap a János kútról hordanunk a vizet és egyáltalán: minden könnyebb lesz. A gyermekeimben szerencsére még nem j csalódtam, amiben tudnak,! segítenek, nem csavarognak j és a nagyobbak már pénzt is I szomszédságában. Az ankéton amelyen Baranya és Fejér megyei tsz-vezetők és természetesen a gyár képviselői vettek részt — nyomatékosan rámutattak: mindennek ellenére, még ma is kevés a len. Magyarország alig állít elő többet, mint a hazai szükséglet, illetve feldolgozó kapacitás 50 százalékát. Többen kutatták, vizsgálták a hozzászólásaikban, miért tartunk még csak itt Mayer Béla, a siklósi tsz fő- agronómusa rámutatott, hogy még ma sincs kellő termelési biztonság. Baranya gyakori „vendége” például a lenkultúrát is nagyon károsító jégverés. A gyár nem veszi át az olyan lent, amelynél a jégkár meghaladja a 30 százalékot, ugyanakkor a biztosító csak a tényleges kárt hajlandó megfizetni. Felvetődik: mi történik akkor, ha 32 százalékos a kár? Ki fizeti meg a tsz-nek a hátralévő 68 százalékot? Túrós Sándor, a beremendl tsz főagronómusa hiányolta* hogy még ma sem lehet vásárolni a lentermesztéshez és betakarításhoz speciális gépeket. Horvay Viktor, a pécsi tsz-szövetség titkárhelyettese pedig szóvá tette, hogy a gyár nagyon lassan és körülményes módon veszi át a termelőktől a lent. Az Országos Rostkikészítő Vállalat, közöttük a drávaszabolcsi gyár képviselői is elismerték a bírálatok jogosságát, s gyors segítséget ígértek. Ami az Állami Biztosítót illeti, hallgatólagos megállapodás született, hogy a tsz-szövetség tárgyalni fog vele. A tanácskozáson több tudományos kutató is részt vett, s ennek megfelelően elhangzott számos tudományos előadás is. Bakos Zsuzsanna, a Fajtaminősítő Intézet tudományos munkatársa a nagyüzemi fajtakísérletekről szólott a hallgatóságnak, s felhívta a tsz-ek figyelmét: ne alapozzák egyetlen lenfajtára a Jövőjüket. Termesszenek több fajtát! Dr. Szatala Ödön, a Növényvédelmi Kutató Intézet főmunkatársa a rostlen növényápolásáról, a termesztést elősegítő vegyszeres gyom irtásról, Hikisch Károly, a Sopronhorpácsi Mezőgazdasági Kutató Intézet tudományos munkatársa pedig a legújabb fajtakísérletekről számolt be. A többi között megállapította: a kutatások biztatóan haladnak. Úgy tűnik, a szárazságot jobban elviselő, eltűrő fajtákat sikerült előállítani. A baranyai rostlen termesztés átfogó problémáiról Tőrcsap Imre, a Megyei Tanács főagronómusa tartott tájékoztatót. Az ankétot követően a tanácskozás résztvevői megtekintették a drávaszabolcsi lengyárat. Maradik szövetek féláron. SZOKNYAMÉRET 50% ÁRENGEDMÉNNYEL PANAMA FEHÉR l M 16,— FORINT ÉS MÉG SZAMOS EGYÉB CIKKET AJÄNL OLCSÓN V maradékholt PECS, BAJCSY-ZSIL1NSZKY ÜT 10. I hoznak a házhoz. Ami a legköltségesebb: a ruházkodást j mindig megoldottuk valahogy. I ! Ünneplőt általában újat ve- j szünk, a többit meg — ameddig lehet öröklik egymástól. I Az öröklés persze nem vo- j natkozik a cipőre — azt egy- ' kettőre elkoptatják a mi j köves házunktáján ... Horváth Lajosné szerint, aki | a tizenegy gyermekes anya mű | vezetője a Kesztyűgyárban, i Györökné minden munkafel- ; adatot időben és kiválóan tel- ! jesít. Családi gondokra, gye- j rekekkel kapcsolatos problé- j mákra ahogy ő emlékszik legalábbis: még soha nem hivatkozott. így hát nem sikerült megtudnunk, hogy Györökné életében hol kezdődnek az igazán „objektív” nehézségek. B. M. Mégis kevés a len — Cj, szárazságtűrő fajták?
