Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-23 / 275. szám

1968. november 23. anmantttti nczpto Megkezdődött a dohánybeváltás A Dohánybeváltó pécsi kiren­deltsége november ll-én meg­kezdte a dohány beváltását. Az idén 260 katasztrális holdnyi te­rületről 8—8 és fél mázsás át­lagtermésre számítanak a me­gyében. Ez mintegy 2200—2300 mázsa dohányt jelent. A dohány mázsájáért átlagban 2700—2800 fo­rintot fizetnek. Eddig a teklafalusi Egyetértés Termelőszövetkezet 240—250 má­zsa dohányt szállított Pécsre, az djpetrei Petőfi Termelőszövet­kezet pedig 60 mázsa dohányt adott át. Nagyobb dohányszállítmányt Tárnak még a dunaszékcsői Dú­sa Gyöngye Termelőszövetkezet­től, mintegy 180—190 mázsát, a véméndi Lenin Tsz-től 140 má­zsát, a belvárdgyulal Közös Üt Termelőszövetkezettől 130 mázsát, továbbá a bólyi Kossuth Tsz- *61 130 mázsát. Magyar—szovjet akadémiai együttműködés az orvostudományban Péntek délután az akadémia tudósklubjában aláírták a Ma­gyar Tudományos Akadémia és a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája közötti tudományos együttműködési egyezmény 1969 —1970. évekre szóló munkatervét. A munkaterv értelmében a kö­vetkező esztendőkben szorosabb­ra fűzik a két akadémia együtt­működését. Félmillió forintos társadalmi hozzájárulás Bekötőút épült Kisharsányban Újsághír: A. siklósi járásban ex év október 1-ig ösz- szesen 3 millió 539 ezer forint társadalmi munkát vég­zett a lakosság. Különösen kiemelkedő e téren Kishar- sány, ahol a lakosság által végzett munka értéke meghaladta a félmillió forintot... Az új bekötőút a Templom tér előtt kapaszkodik bele a régibe és enyhe kanyar után ott egyenesedik ki a kishar- sányi tanácsháza előtt. Ha a novemberi köd nem tömé meg a tükrét, talán szemmel is végig lehetne követni léniá­ját egészen Nagytótfalu hatá­ráig. — Hát ezren a gondunkon is túljutottunk — mondja Farkas István vb-elnök, majd némileg helyesbítette magát. — Na, nemcsak a magunk, hanem velünk együtt három község gondjain, mert a tót­falusiak és a villányiak is nagyon jól jártak ezzel az út­tal. — Hat éwe készülődtünk rá, — vette át a szót Litter János vb-titkár. — Hatvankettőben már a fiókunkban volt a kész tervdokumentáció, csak éppen pénzünk nem volt elég a megépíttetéséhez. Együtt volt ugyan 350 ezer forintunk, de ennyivel nem sokra men­tünk volna iit Megalakult a takarmányhank Huszonkét alapító tsz, 80 vagonos készlet A Mécseik és Dráva-men ti Termelőszövetkezetek Szövet­sége Köztársaság téri székhá­zában tegnap délelőtt meg­alakult a takarmánybank, pon tosabb nevén a Takarmánygaz­dálkodási Társulás. A 22 ala­pító tsz önkéntes kötelezettsé­get vállalt arra, hogy szántóte­rületének minden holdja után 10 lfilogram szemestakanmányt bocsát a bank rendelkezésére. A bank ilymódon 80 vagonos készlet birtokában kezdte meg • működését A takarmánybank év köz­ben terményt kölcsönös az olyan tsz-ek számára, ame­lyeknél a természeti csapások, vagy más objektív ok követ­keztében abrakhiány lép fel. A kölcsönt a következő ter­mésből, november 15-ig kell visszaadni természetben. A tár sulás tagjai 12 százalékos köl- csöndíj, plusz szállítási költ­ség ellenében, tehát kedvező feltételek közepette jutnak a takarmányhoz. A kölcsönügyleteket a lehe­tő legegyszerűbben bonyolítják le. Nem építenek közös rak­tárakat, nem hordják egy hely­re a takarmányt, hogy meg­előzhessék a felesleges kiadá­sokat. Minden tagszövetkezet maga gondoskodik ama készlet tárolásáról, amellyel a társu­lásba lépett. Abban az esetben azonban, ha felszólítást kap a takarmánybank elnökségétől, a Baranya megyei Gabonafelvá­sárló- és Feldolgozó Vállalat legközelebbi keverőüzemébe szállítja a kukoricát. A köl­csönző tsz ugyancsak a Ga­bonafelvásárló Vállalat legkö­zelebbi kirendeltségénél veszi át a kész tápot, hiszen gyakor­latilag arra van szüksége. Á 12 százalékos kolcsön- díjból 8 százalékot minden gaz dasági év végén a tagszövet­kezetek között osztanak szét. Ez a kamat. A hátralévő 4 százalék az év közben befolyó különböző pénzösszegekkel egyetemben a takarmánybank­nál marad, annak alapját gya­rapítja. Eszerint, ha év köz­ben mind a 80 vagon abrakot kikölcsönöznék, jövő ősszel már 83,2 vagem alappal kez­dene a takarmánybank. Ez persze csak egy fiktív szám volt, hiszen a társulás tagjainak száma addig min­den bizonnyal növekedni fog. Egyelőre ugyanis csak a pécsi tsz-szövetség területéről volt szó, márpedig nagy az érdeklő­dés; a szomszédos, mohácsi tsz-szövetség területén is. A tsz-eket nemcsak az vonzza a bankhoz, hogy mindenkivel történhet baleset, tehát min­denki takarmányszűkébe ke­rülhet, hanem egy seregnyi más előny is. Ez a társulás ugyanis sok mindenre lehető­séget nyújt még. Vetőmagot szerezhet be szárító és keverő­üzemeket létesíthet, takarmá­nyozási szaktanácsadó szolgá­latot építhet ki, bevezetheti a laboratóriumi takarmányvizs­gálatot stb. A 22 alapító tsz hét tagú el­nökséget választott. Nagy Ká­roly bicsérdi tsz-elnök vezeté­sével. A takarmánybank tit­kárául dr. Horvay Viktort, a három tagú felügyelő bizottság vezetőjéül pedig Fejes János- nét, a pellérdi tsz főkönyvelő­jét választották meg. Képesség és foglalkoztatottság Ankétsorozat Pécs városíejlesztési koncepcióiról Valóban nem, mert a fiók­ban őrzött terv jóval millión felüli beruházást igényelt tő­lük, noha bele sem kalku­lálták a fuvarköltségeket és egyéb olyan hozzájárulást, ami az építtető dolga. — Bizony sokféleképpen végig gondoltuk, hogyan tud­nánk a hiányzó 700 ezer fo­rintot társadalmi munkával kegészíteni, de sehogy sem ment a dolog. Ugyanis nem járdaépítésről, hanem útról volt szó, ami szaktudást, gépi munkát igényelt, tehát nem sokra mentünk volna a két­kezi segítséggel. Pedig ahogy mondotta erre soha nem kellett nógatni a községbelieket. — Még nem fordult elő, hogy leszavazták volna, ha társadalmi hozzájárulást kér­tünk tőlük, de ezúttal más megoldást kellett kitalálnunk. Érdekeltté kellett tennünk eb­ben a szomszéd községeket is, sőt... Hosszú hónapokon át szívó­san végig kilincselték előbb a helyi tsz, majd a megyei, já­rási tanács, a Villányi Álla­mi Gazdaság, de még a Pé­csi Útépítő Vállalat irodáit is, mire eredményre jutottak. — Legtöbbet az útépítőkkel kel­lett alkudozniok. — Nem csoda, hiszen arra kellett rábeszélniük őket, hogy szabadidejükben, szom­bat, vasárnap vállalják el a munkát. Nagy nehezen bele­mentek, de nem akármilyen kikötéssel. Hetenként nemcsak ide, hanem haza is kellett szállítani az embereiket még­hozzá Szigetvár környékére, de emellett szombatonként az éjszakai szállásukról is ne­künk kellett gondoskodni. A tsz-el viszonylag köny- nyen megállapodtak, hiszen közösségben élnek velük, az állami gazdaság meg azért adta fel az ellenkezést, mert szőlőjének nagyrésze ott húzó­dik meg Kisharsány mögött. Szóval „belátták”, hogy majd­nem olyan jól járnak ők is az új úttal, mint a kishar- sányiak és megszavazták a fuvarhozzájárulást. Végül a járási tanács is méltányolta nagy-nagy akarásunkat és 150 ezer forinttal hozzájárult . a költségekhez. De hogyan pó­tolták a még mindig hiányzó több mint félmillió forintot? — Ebből a fuvargond meg­oldása nagyon sokat lefara­gott, a többit meg magunk között osztottuk el. össze­hívtuk az embereket mondtuk, hogy meddig jutot­tunk el a külső agitációval. Aztán előálltunk a javaslattal, hogy mit szólnának hozzá, ha ezúttal pénzben váltanák meg a társadalmi munkát. Nos, nem szavazták meg mind járt közfelkiáltással, mert alud­tak még rá egyet-kettőt, de aztán,.. Május végén már bontották a régi utat az útépítő kubi­kosbrigádjai. És olyan hajrá munkát produkáltak, hogy az álmélkodó kisharsányiak még valamivel megtetézték a tár­sadalmi hozzájárulást. A ké­nyelmes szállás mellé sonkás, kolbászos reggelikkel, tyúkpör- költes ebédekkel, vacsorákkal traktálták az útépítőket, ami­hez a tsz is hozzájárult még fél-fél liter jó villányi borral. De ment is a munka. Augusz­tus 20-ra tervezték a kilomé­teres út befejezését, de már két héttel előbb megtarthat­ták az áldomást. És azóta? — Úgy látszik kedvet kap­tak a mieink erre az újfajta társadalmi munkára — mon­dotta az elnök —, mert egyre sűrűbben állítgatnak meg ben­nünket, hogy most mar jó lenne, ha gondolnánk a törpe­vízműre, mert nagyon elkelne már az is. Szóval így áltunk. Az emberek belekóstoltak az újba, a kényelmesbe és lám milyen nagy étvágyat kaptak tőle, P. Gy. Pécs IV. ötéves tervének megtervezését segítő ankétso­rozat tegnap folytatódott a Tudomány és Technika Házá­ban. A népesség és foglalkoz­tatottság várható alakulása című napirendet tárgyalták meg. Vitaindítót dr. Bányi Pál, a Városi Tanács tervosz­tályvezetője mondott, korrefe­rensek: Szilágyi László, a Sta­tisztikai Hivatal Baranya me­gyei Igazgatóságának közgaz­dásza és Vörös Károly, a Vá­rosi Tanács munkaügyi osz­tályának vezetője. A vitaindító előadását or­szágos áttekintéssel kezdte. A népesség várható alakulása — mondotta — az egyes telepü­lések koncentrálódását vizs­gálva arra mutat, hogy lélek- számban Miskolc, Debrecen, Szeged és Győr fejlődése meg­haladja Pécs lélekszámúnak növekedését. Így 1975. decem­ber 31-re — a korábbi elkép­zelésektől eltérően — csupán 150 000 főben lehet megjelöl­ni városunk népességét. A munkaképes koron belül — 14-től 60 éves korig — a 17. évet betöltők száma, mind a megelőző időszakhoz, mind pe­dig a munkaképes korból ki­lépők számához viszonyítva nő, így a munkaképes koron belüli létszám aránya várha­tóan magasabb lesz a koráb­Orlási mennyiségű maganyagot dolgoz fel a Bólyi Állami Gazda­ság vetöinagüzeme. Idén június elején kezdődött a nagyüzemi munka a repce szárításával, ami­ből a Növényolajgyár részére 92 vagonnal szállítottak. A kilenc fajta borsóból vetőmag termesz­tésre 92 vagonnal fémzároltak. A legnagyobb tételben 600 vagonos mennyiségben 90 vagon búza vető­magot állítottak elő, amiből a gazdaság sajátmaga mindössze 90 vagonnal használ fel. Nyugati es­el- I portra 84 vagonnyi rövid tenyész­idejű kukorica vetőmagot szállí­tanak, a hazai hosszabb tenyész­idejű kukoricákból pedig közel 410 vagon vetőmagvat készítettek, aminek csak kis részét használ­ják fel a gazdaságban, a többit Baranya és az ország más ré­szeibe szállítják. A vetőmagvak után megkezdik közel 200 vagon takarmánykukorica szállítását, majd a tavaszi vetőmagvak: zab, takarmánycirok szárítását és tisz­títását. A képen: A válogatósza­lagon osztályozzák a vetőmagnak szánt csöves kukoricát. biakénál. Az eddigi vizsgálat arra enged következtetni, hogy a munkaképes korba lépők közül női munkaerőfelesleg jelentkezik. Javasolta, hogy ezt a munkaerőt a városfej­lesztés diktálta építőipari ka­pacitás érdekében kell fel­használni, de sok nőt lehet foglalkoztatni — megfelelő fejlesztés után — a feldolgo­zó és szolgáltató ágazatokban is. Nagyobb számú munka­hely létesítése tűnik indokolt­nak a bányászatból esetleg felszabaduló munkaerő hely­beli foglalkoztatására. A IV. ötéves tervben előreláthatóan körülbelül 12 000 fővel nő a munkaképes korú lakosság a munkaerőigény növekedése ennél kevesebb lesz. A de­mográfiai hullám lefutása miatt viszont 1975 után min­den munkáskézre szükség lesz. Szilágyi László korreferátu­mában rámutatott arra, hogy nagyon elmaradott a szolgál­tató ipar, ezt létszámilag is fejleszteni kell. A munkaké­pes férfiak foglalkoztatottsága jelenleg is megközelíti a 100 százalékot, ellenben 1970 után 4—5 ezer nő vár elhelyezésre. Foglalkoztatottságuk érdeké­ben üzem létesítése szüksé­ges. Vörös Károly korreferá­tumában megemlítette: jelen­leg Pécsett 66 ezer a foglal­koztatottak száma, 1975-ig a munkaképes korú lakosság 88—90 ezer lesz, a keresők száma ennél körülbelül 10 ezer fővel lesz kevesebb. Hangsúlyozta a szolgáltató el­látás fejlesztésének szükséges­ségét. Ezenkívül egy ezer nőt foglalkoztató üzem létesítése indokolt. A hozzászólásokból az is kiderült, hogy például a Pécsi Állami Gazdaság sok nőt tudna foglalkoztatni, de nem jelentkeznek. Dr. Kolta János, a Dunántúli Tudomá­nyos Intézet tudományos ku­tatója mint a tegnapi tanács­kozás elnöke hozzászólásában felhívta a figyelmet: Pécs munkaerő kérdésének tárgya­lásakor nagyon figyelembe kell venni a környező terület fejlődését, az iparosodó Szek- szárdot, Kaposvárt, Szigetvárt, mert onnan nem számítha­tunk bevándorló munkaerőre. Helyeselte a női munkahelyek létesítését. A tanácskozásból végered­ményben az tűnt ki, hogy munkaerőfelesleg nőknél je­lentkezik a IV. ötéves terv­ben. Ennek megoldására kell majd terveket kidolgozni. Az ankétsorozat hétfőn fe­jeződik be a „Városépítési koncepciók” című téma meg­tárgyalásával. R zeie gyfavíffa az Jtvisyaias got Még mindig túl kevéssé de­rítették fel a zene óriási gyó­gyító erejét. Jó ideje köztu­domású azonban, hogy a ze­nének kedvező hatása van az ideges bántalmakra. Rövid ideje azonban vidám zenével gyógyítanak egy amerikai kli­nikán ideges eredetű gyomor- bántalmakat, étvágytalanságot és emésztési zavarokat A KM? megalakulásának SS. évfordulója alkalmából a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Neu Gézának, az új­hegyi üzem gépkezelőjének, alapszervezeti párttitkárnak több, mint két évtizeden át végzett kiemelkedő pártmun­kájáért a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta. Néhány perc múlva négy óra — már a reggeles műszak legtávolabb lakó dolgozója is hazaért. A párttitkár meghí­vókat címez: pénteken jubi­leumi emlékünnepség lesz. Hétfő van, s a hét minden délutánján millió munka vár­ja. Nehéz hét — mondja, bár a naptár elárulja: az ezt meg­előző is ilyen volt. Négy-öt délután feltétlenül rámegy az „aprómunkára”, és bizony gyakran akadnak egészen nagy horderejű dolgok is. Mint a nemrégiben lezajlott vezető­ségválasztás. A több, mint 20 oldalas beszámoló két heti munkát takar. Pontosabban két évit, mert Neu Géza meg­választása első percétől ké­szült erre a napra. Harminckilenc éves. 1945 óta párttitkár, s 1946 óta az új­hegyi szénelőkészítőmű dolgo­zója. Gépkezelő. Két évvel ez­előtt választották először párt­titkárrá, s most — a tagság egyhangú szavazatával — má­sodszor is elnyerte e megbí­zatást. — A választás előtt sokat töprengtem, nem lenne-e jobb Arcok — közelről Az újhegyi párififkár egy iskolázott ember, de aki­vel csak beszéltem, mind azt mondta: ha nem tudsz vala­mit, majd megtanulod ... A 109 fős alapszervezetből huszonkilencen 1945-ös pártta­gok. A korösszetétel szinte ideális: 29 ötven év feletti és 24 harminc év alatti párttag van. A nők száma tizenhat. A párttitkár végiglapozza a nyil­vántartókönyveket, s miköz­ben az elmúlt esztendőben fel­vett legfiatalabbak adatait ke­resi azt mondja: — Három-négy évvel ezelőtt gond volt egy taggyűlés ösz- szehívása, most nemegyszer maguk a tagok sürgetik... Pontos kimutatás is van: a taggyűléseken való részvétel 85 százalékos, s a távolmara­dók is szinte kivétel nélkül igazolni tudják hiányzásukat. S ami még ennél is fonto­sabb: „megtört a csend” — a tagok nemcsak résztvesznek a taggyűlésen, de a véleményü­ket is kinyilvánítják. — Eddig nehéz volt különb­séget tenni termelési tanács­kozás, szakszervezeti összejö­vetel és párttaggyűlés között, újabban azonban pártrendez­vényeinken egyértelműen a politizáló légkör a jellemző, ami a szó legszorosabb értel­mében izgalmassá tette tag­gyűléseinket. Ezernyi megválaszolásra vá­ró kérdés van. Csehszlovákia? — Jó halla­ni milyen reális, higgadt a magyar párt és kormány hangja. De azért nem kellett volna ilyen hirtelen levenni napirendről a gondokat. Miért nem tartanak újabb tájékoz­tatókat, és miért nem írnak többet, részletesebben a la­pok? Vietnam? — Jó lenne a kulisszák mögé látni. Új me­chanizmus? — Miért nem po­litizálunk erőteljesebben, ügye­sebben az eredményekkel? A párttitkár jegyzetfüzete megőrizte az egy év előtti ag­godalmakat is. Mi lesz a bé­rekkel? — A bérek emelked­tek. Hova jut a bányászat? — Majdhogynem szénhiány van... A gazdaságosság előtérbe ke­rülése, a nyereség növelése helyes, de mi lesz a munkás­védelemmel? — Már hónapok óta teljes „gőzzel” megy az új mosó, a korszerű német gépek mellett akár fehér köpenyben is lehetne dolgozni. Az új em­berek egyszerűen nem hiszik el, mi volt itt tavaly ilyen­kor ... — Talán csak az árak miatt aggódnak az emberek, — mondja Neu Géza —, túlsá­gosan is elharapódzott a bur­kolt áremelés... Az idősebb kommunisták még emlékeznek rá: volt idő, amikor a „kényes” kérdések nem tartoztak a taggyűlés elé. Most nincsenek kényes kérdé­sek. — A párttagok maguk ve­tették fel nemrégiben a vallá­sosság kérdését. Ha nálunk még nem is volt rá példa, másutt gyakran megesik, hogy párttag leánya vagy fia pap­nál esküszik. Megpróbáltuk kielemezni, mi az oka ennek? Sok minden szóba került, köz­te a házasságkötő termek kér­dése. Mert ez is számít. Itt, az első kerületben, milyen te­rem van? Semmilyen. Márpe­dig az emberek igénylik a szépet, a felejthetetlen emlé­ket. Ügy foglaltunk állást, hogy az is politikai kérdés, hogy a munkáskörzetekben megfelelő helyiségek álljanak a társadalmi ünnepségeket rendező alapszesvezetek ren­delkezésére ... Csendes, megfontolt ember. A gép mellett is megmutatta mit ér, s talán ez a titka népszerűségének. Stílusa — mint akármelyik bányászé. Nem tud szépíteni. — Sokat vitatkoztunk a szabad szombatok felhasználá­sával kapcsolatban. Volt olyan elképzelés: ezeken a napokon tartsuk a taggyűléseket, párt- oktatásokat. Én magam is azt mondtam: nem! A pihenőnap legyen szabad, ráfér az embe­rekre ... Az üzem, a család, a gyü­mölcsfákkal tarkított kert Neu Géza életének három „köz­pontja”. Mintahogy az este többnyire a könyveké. A múlt esztendőben elvégezte a Mar­xista—Leninista Középiskolát, s most megpróbálta a gyakor­latba átültetni mindazt, amit tanult — s ehhez megint csak könyvek kellenek. — Az idei pártoktatási év­ben a közgazdasági alapisme­retek című előadássorozatot szerveztük meg. Megmondom őszintén, féltem egy kicsit, at­tól tartottam, nem értik meg ezt az emberek. Egy hónap telt el, s megint be kellett látnom: kishitű voltam. Az embereket minden érdekli és mindent megértenek... Békés Sándor Szakemberek tanácskozása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents