Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-21 / 273. szám
WÄ november 21, — DtiTvanttni nauto Szükségletek és lehetőségek (I.) ' \ Baranya építőipara — ma Megyénk fejlődését meghatározza az építőipari tevékenység. A fejlődés akkor gyors, ha elegendő építőipari kapacitás áll rendelkezésre. Baranyában az országos helyzetet meghaladó kapacitáshiány van és az építőipar az igényeket nem képes kielégíteni. A kérdés tehát nagyfomtosságú és mindig aktuális, nem véletlen, hogy a Megyei Párt- bizottságon nemrég napirendre került* Az ankét résztvevői azok voltak, akiknek valamiféle közük van az építőiparhoz: az építő és építőanyagipari vállalatok, szövetkezetek, valamint a tervező és beruházó vállalatok vezetői. Szikszai Tibor, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője tartott előadást, ezt követően több hozzászólás hangzott el. Megyénk építőipara az elmúlt nyolc évben számottevően fejlődött. 1960 óta a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat 30 százalékkal, a tanácsi vállalat 40 százalékkal növelte, a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat, illetve a szövetkezetek megkétszerezték kapacitásukat. Mindez azonban közel sem elegendő. A hosszú évek óta tartó kapacitáshiány miatt például a második ötéves terv idején körülbelül 2 milliárd forint értékű beruházás megvalósítása maradt el, s ez a helyzet nem változott, évenként most is mintegy 250 millió Ft nagyságrendű beruházási lehetőségről mondunk le. A kapacitás 1,6 milliárd A Baranyában dolgozó építőipari szervezetek éves kapacitása — teljes termelési értékben — mintegy 1,6 milliárd forint, amiből a megyén kívüli székhellyel rendelkező Vállalatok 22 százalékkal részesülnek. A hivatásos építőipari szervezetek kapacitásának hiánya miatt az utóbbi években jelentősen megnövekedett a házilagos építőipari tevékenység — ipari üzemek, tsz-ek, állami gazdaságok, TÖVÁL-ok. Sajnálatos azonban, hogy az állami gazdaságok építőszervezetei a mező- gazdasági létesítmények építésére tevékenységüknek csak 23 százalékát, a tsz építőszervezetek csak 55 százalékát fordítják. További kapacitásukat bérmunkával töltik ki a községekben és a városokban. A termelés növekedésében — az utóbbi félév adatait figyelembe véve — a termelékenység részaránya 65—70 százalékos. Az építőiparon belül a munkaerő 35—40 százaléka alacsony termelékenységű munkát produkál. Az állami építőiparban a termelékenység mintegy 170 ezer forint, a házilagos építőipari szervezeteknél és a szövetkezeteknél nem éri el a 110 ezer forintot. A munkáslétszám megfelelő átcsoportosításával tehát nagy kapacitásnövelő erő szabadulna fel, bár a kisebb muiikaintenzitás mellett a magasabb bérezés lehetősége inkább a kevésbé korszerű építőipari szervezetekben maradásra ösztönzi a munkaerőt. Ami a korszerű szerkezetek térhódítását illeti, még nem érte el a kívánt színvonalat, a fejlődés azonban, különösen a lakóépületek szerkezeti elő- regyártásában számottevő. Az egy lakás kivitelezési idejét tekintve, az állami építőipari vállalat szintjén Dél-Dunántúlon — múlt évi adatok alapján — az első helyen állunk: FAGIÁLLÖ műanyag- ponyvák és hajtatóházak MEGKEN DELHETÖK Műmyavüiem r e c s. N AGYPOSTA VÖLGY 39. Telefon : 17-04. 9.4 nap. Ugyanakkor a szövetkezeti építőiparban, míg Somogybán az egy lakásra jutó átlagos kivitelezési idő 128 nap, addig Baranyában 169. A mélyépítési munkák csak mintegy egyharmada mondható korszerűnek. Az iparosítás mérőszáma, az építőipar által beépített vasbetonszerkezetek monolitikus és előregyártott részaránya a Baranya megyei Építőipari' Vállalatnál, a tanácsi és a szövetkezeti iparban 50—50 százalék, a KPM-nél a monolit szerkezetek alkalmazása százszázalékosnak mondható. Állandó fluktuáció A 100 forint termelési értékre jutó bruttó gépérték, amely a koncentráltabb és magasabb színvonalú gépesítés mutatója, a Baranya megyei Építőipari Vállalatnál a legmagasabb, 22 forint, de itt a legnagyobb a használaton kívül álló gépek értéke az ösz- szes géphez viszonyítva. Ugyanakkor a szövetkezetek gépállományának 80 százaléka elavult, más vállalatoktól kiselejtezett gépekből áll, új gép vásárlására a lehetőség korlátozott. A munkaerőellátottság a megyében látszatra nem rossz, de az állandó fluktuáció miatt a munkaerő összetétele minőségileg romlik. Az építőiparban országosan segédmunkáshiány van. A segédmunkáslétszám a vállalatoknál nem a szükségletek szerint, hanem a kényszerkörülmények alapján alakul. A szakmunkások és segédmunkások aránya általában nem megfelelő, sok esetben bérezési problémát okoz. Az 1966-os adatokat figyelembe véve a munkások átlagos havi keresete az építőiparban az iparhoz képest (a minisztériumi vállalatoknál) 26 százalékkal volt alacsonyabb, ezzel szemben Somogybán 11, Tolnában 16 és Zalában 3 százalékkal magasabb. Ebből megállapítható, hogy Dél-Dunántúlon leginkább Baranyában jelentkezik az építőiparban munkaerőprobléma. Az előbbi tendencia bizonyos csökkenése áll fenn azonban, de az eltérés még mindig 13 százalék. Az építőiparon belül is eltérőek az átlagkeresetek. Sorrendben a vízügyi, az erdőgazdasági és a tsz-szervezetek következnek, majd őket követi az állami építőipar és a TÖVÁL-ok, a legalacsonyabb a kereset a szövetkezeteknél, illetve a tanácsi iparnál. A közművesítés hiánya A kapacitás növelése a termelési eszközök, az erőforrások növelésével, illetve felhasználhatóságuk fokozásával, a kettő együttes igénybevételével történhet. Az új beruházási rendszer folytán 1968- tól az építőipari vállalatoknál képződő fejlesztési, alap azonban lényegében csak az állóeszközök és gépi berendezések pótlását biztosítják és csak kis mértékben teszik lehetővé a vagyon gyarapítását. Az építési igény és a kapacitás közötti feszültség kérdésében tehát az állami építőipar még több éven keresztül kapacitás- hiánnyal fog küszködni. Sőt, a meglévő építőipari kapacitás kihasználását már a közeljövőben gátolni fogja a közművesítés hiánya. E miatt a csökkenő lakásszámok szükségessé teszik, hogy a panelüzem termékeit más célokra is felhasználják. A legnagyobb a közművesítés hiánya Pécsett, majd sorrendben Komlón, Szigetváron stb. Az már előre látható, hogy a harmadik ötéves terv során beütemezett mélyépítési íelforintos lemaradás lesz. s ez tovább növeli a negyedik ötéves terv közműépítési kapacitásigényét. A mélyépítési munkákat ésszerűen a magasépítés előtt kellene megvalósítani, ez azonban ma még több okból lehetetleh. A takarék- betétek nagysága a lakáshiány jelentős mértéke ellenére a magánerőből történő, lakásépítés az összesnek mindössze 30 százaléka. Ennél-; egyik oka, hogy sem Pécsett, sem a megyében másutt nem sikerült még összefüggő és közművesített területeket biztosítani. M. Z. Karácsonykor vetítik az „Egri Csillagokkal Komló a nagy évfordulók jegyében Nagyszabású ünnepségsorozat A budapesti filmgyárban elkészüli Gárdonyi Géza „Egri csillagok” című történelmi regényének filmváltozata Várkonyi Zoltán rendezésében. Az „Egri csillagok”-at Pécsett karácsony másnapján, december 26-án mutatják be, mégpedig a Kossuth és a Petőfi filmszínházban. A film főszereplői: Cecei Éva — Venczel Vera, Gergely — Kovács István, Dobó István varkapitány — Sin- kovics Imre, a szultán — Major Tamás, Jumurdzsák — Bárdi György. Itt említjük meg, mint éri dekességet, hogy a film „ma+ gyár” és „török” vitézei a Bátaszéki Vegyes Kisipari Szövetkezet által készített páncélingeket, trikókat, sisakra szerelt nyakvédöket viselnek alumíniumból és — Az a szép az egészben, I hogy. mindenki szívügyének j tekinti nálunk — és bizonyára másutt is — a nagy évfordulók méltó megünneplését. Nem a határozatok „kényszere” a mozgatóerő, hanem öntevékenyen, sok jó ötlet j „bevetésével” igyekszik minél | több egyéni színnel gazdagí- j tani, aki csak teheti, az ün- j népi rendezvényeket. Igen j örülünk a gazdasági. vezetők I pozitív hozzáállásának ... Szilvási József, a komlói városi pártbizottság osztály- vezetője ítéli meg így a helyzetet. Két, héttel ezelőtt megnyitották a Bányász Kulturális Hetek nagyszabású ünnepség- sorozatát, melynek egyik fő ünnepi bázisa természetszerűleg Komló. A különböző bányaüzemekben már meg is kezdték a „Ki tud többet a 1919. május 1-re hív egy eredeti vászonjdakáf Munkdskiállítás Bikaion Üveg alatt a bikali direktórium névsora A természetes, a mélyről fakadó — a hivatásszerűvel szemben — mindig egy kicsit külön is meglepi és elgondolkoztatja az embert. Nem is elsősorban a külsőségeivel — bár ez esetben a külsőségekre sem lehet panasz —, hanem az alapgondolat kiindulópontja izgatja az embert. Miért? ... Ezt szeretné kikutatni, ami utólag már elég nehéz. S egy riport keretében csakis formális lehet. A kiindulópont? A Bikali Állami Gazdaság gépműhelyi szocialista brigádjának naplójába 1968. április 12-én többek közt ezt írták: „A gépműhely szocialista brigádja elhatározta, hogy a Tanács- köztársaság kikiáltásának 50 éves fordulóját az esemény nagyságához és jelentőségéhez méltóan ünnepli meg ... Anyagot gyűjtünk, hogy az országos eseményekről, illetve a szűkebb hazánk akkori eseményeiről kiállítási tablókat, vagy albumot készíthessünk a fontosabb események bemutatására .. A kiállítás elkészült, november hetedikén nyitották meg, a gépműhely melletti társalgóban. A vendégkönyv tanúsága szerint azóta sok látogatója volt A környezet szimbólikus. Az ablakon túl a gazdasági és műhelyépületek fehér fala világít, az épületek közt — mintha pihennének — vontatók, különböző mezőgazdasági gépek ácsorognak. A kiállítás reggeltől estig nyitva van. Ez is szimbólikus. A kiállítás fotókópiákból, ismertető szövegekből, újság- és folyóiratcikkek kivágásaiból ált S kiegészítik ezt az eredeti dokumentumok, a faluban és a környéken végzett gyűjtések eredményei. Egy reprezentatív külsejű, nagy apparátussal és anyagi ambícióval készült kiállításhoz hasonlítva talán eltörpül ezeknek a tárgyaknak a jelentősége. Lehet, bár ebben sem vagyok biztos. De a műhelyek, a gépek, a munka közvetlen szomszédságában ezek a kis egyszerű tárgyak, képek, újságkivágások megsúlyosodnak, személyes értelmet nyernek. A fehér falon, mint egy történelemkönyv lapja piroslik egy eredeti vászonplakát, amely 1919 május elsejére hívta a munkásokat. Az üveg alatt a bikali direktórium névsora — Steiner Jakab, Winkl Henrik, Maisch Ádám, Lgub János, Heiner Henrik, Dömötör György, Fischer József, Arndt Miklós, Thoran István, Tiringer György, Plesz Vilmos,< Winterwerber Henrik. Nagyrészük meghalt már, aki él — szétszóródott a világban. A másik falon Martinka Mihálynak, a gépműhely festőjének munkásmozgalmi emlékplakátja látható, amelyet egy régi ötletre építve festett. „Az Űjság” egy eredeti száma (1919. április 4., péntek), amelyet csaknem minden látogató az utolsó betűig elolvas, ugyancsak az anyag érdekességei közé tartozik. A falakon s az asztalokon az üveglapok alatt pedig a történelmi események fotómásolatai láthatók: a magyar internacionalisták harcairól, az őszirózsás forradalom mámoros eseményeiről, s a győztes Tanács- köztársaság napjairól készült képsorok. Ennyi a nagy gonddal és látható melegséggel készült kiállítás. Máris József, a körülbelül ötven főnyi gépműhelyi szocialista brigád vezetője mutatja be a munkáskiállítást A bikali munkások műve. Most csupán Zabó Árpád gépész- mérnök hiányzik a körünkből, aki — ha szabad ezt a kissé kopott kifejezést használni — a lelke, a motorja volt á kiállítás gondolatának, szervezésének, de ezen a napon a hivatali elfoglaltsága vidékre . szólította. — Milyen cél vezette a brigádot, amikor elhatározták, hogy megcsinálják ezt a kiállítást? — kérdem a brigádvezetőtől. — Ez egy folyamat — mondja Máris József. — Tavaly az októberi szocialista forradalom tiszteletére csináltunk egy kiállítást. Nagyon jól sikerült. Az idén, amikor brigádvállalásainkat átgondoltuk, akkor vetődött fel, hogy amit vállalunk, azt a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának tiszteletére vállaljuk. S akkor azt mondtuk a brigádban: ha a Szovjetuniót megmutattuk, akkor mutassuk meg az ötven évvel ezelőtti Magyarországot, a pártot is. — A gépműhely szocialista brigádja már a megalakulásától kezdve úttörő szerepet tölt be a gazdaságban — mondja Cser László, a Bikali Állami Gazdaság párttitkára, aki maga is sokat utazott, kutatott a kiállításon szereplő dokumentumanyagok után. — Majdnem minden egészséges kezdeményezés az ő nevükhöz fűződik. A brigádban tizenegy párttag van, mind képzett kommunisták. Az ottani pártcsoportban komoly munka folyik. Amikor szóbakerült ez a kiállítás, a pártszervezet és a gazdasági vezetés részéről nagyon örültünk a kezdeményezésnek. A brigád célja az volt a kutatással s a kiállítással, hogy az összegyűjtött cfokumentumok segítségével visszatükrözzék azokat az időket. Tavaly az októberi szocialista forradalojn évfordulójára is rendeztünk a gazdaságban kiállítást. Azt láttuk, hogy az emberek érzékenyen reagálnak. Az idősebbekben régi emlékeket elevenítettek fel, a fiatalság pedig a dokumentumok segítségével győződhetett meg arról, hogy a mai életünket mennyi harc és szenvedés előzte meg. Az iskolások is nagyon fellelkesedtek. Hazamentek, és otthon végigbeszéltették a család öregjeit a régi időkről, s felkutatták a padlásokat régi tárgyak és írások után... Kérdezgetik tőlem, mintha nem volnának egészen biztosak a sikerben: tényleg tetszik a kiállítás? Tetszik. Az eredeti anyag talán nem sok. Nem is tükrözi azt a lázas, kutató munkát, amely hónapokon át folyt itt. De, van egy sajátságos vonása ennek a kiállításnak. Az, hogy az övék. Maguknak csinálták, a maguk erejéből. Meglehettek volna enélkül? Bizonyára. De, most — miután megcsinálták — most látszik világosan, hogy nagyon hiányozna, ha nem volna meg. A brigád tagjai időnként összejönnek a társalgóban, nézelődnek, gyönyörködnek, máskor pedig maguk között a fiatalabb brigádtagoknak, vagy más üzemrészbelieknek megemlékezéseket tartanak, valóságos tárlatvezetést képről képre, szakszerű 'összekötőszöveggel. A kiállítás november 27-ig tart nyitva. Thlery Árpád munkásmozgalomról?” vetélkedő „előfutamainak” lebonyolítását, a Kossuth-bánya szocialista brigádjai szovjet turistacsoporttal találkoztak a igy bővítették „nemzetközi kapcsolataikat”, múlt szombaton pedig — ugyancsak a Bányász Kulturális Hetek keretében — megnyitották a Zrínyi Művelődési Házban az igen szépen sikerült „KMP az irodalomban” című kiállítást. A kiállítás megnyitásának napján ünnepi pártbi- ' zottsági ülésen köszöntötték Komlón a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának félévszázados jubileumát s a párt és a munkás- mozgalom helyi veteránjait. Az elkövetkezendő napokban és hetekben folytatódnak a munkásmozgalmi vetélkedők, s — mondhatni — két csatornán, mert a bányaüzemek „saját” vetélkedője mellett különböző szintű városi vetélkedőket is indítanak. Itt említjük meg, hogy a Bányász Körzeti Könyvtár „Ajánlójegyzék a magyar munkás- mozgalom irodalmához” című kiadványával igyekszik megkönnyíteni a szellemi erőtornára való felkészülést, a művelődési házak viszont irodalmi-zenei műsorral színesítik a vetélkedőket November utolsó hetében munkásmozgalmi vándorkiállí tás kezdi meg útját a perem- kerületekben, majd december 9-e és 16-a között a Zrínyi Művelődési Házban állítják ki a Kossuth Könyvkiadó reprezentatív anyagát a Politikai Könyvhónap alkalmából. December első hetében sajtóki- állítással ünnepük Komlón a Vörös Újság megjelenésének 50. évfordulóját s ugyanekkor a munkásmozgalmi sajtó múlt jával és jelenével foglalkozó ankétsorozatot is rendeznek a Május 1. Művelődési Házban. És ha még előbbre nézünk? Komlói művészeti csoportok, „Fáklyavivők” címmel, aa üzemi szocialista brigádok számára készítenek elő dokumentumműsort, mellyel előreláthatólag januárban indulnak. Újabb — történelmi és irodalmi tárgyú — vetélkedő indul februárban, márciusban pedig a Tanácsköztársaság zenekultúrájáról terveznek zenei szemelvényekkel illusztrált előadást. Filmanyaggal kívánják még szemléletesebbé tenni márciusban azt az előadást vagy inkább beszélgetést, melyen a Tanácsköztársaság harcaira emlékeznek, s melyre egykori komlói vöröskatonákat is meghívnak. A rendező szerveket kűlön- külön nem is említjük, hisz ebben az időszakban mindenki igyekszik „besegíteni”, ahová csak lehet. A „szereplők” közül külön is kiemeljük azonban az iskolai énekkarokat s mindenekelőtt a Belvárosi Általános Iskola énekkarát, mely Komló „falain” kívül is becsülettel állja a sarat színvonalas szerepléseivel. Számítanak a kisemberekre Kisiparos-taggyűlés Mohácson Mohács város és környékének kisiparosai részére kedden délután taggyűlést rendeztek a KIOSZ mohácsi székházában. Jáborszky Károly, a KIOSZ mohácsi járási csoportja titkárának beszámolója után felszólalt dr. Gervay Béla, a KIOSZ országos elnöke. Hangsúlyozta, milyen jelentősége van a kisiparosságnak az ellátatlan falvakban. Lehetőség van arra, hogy üzemi dolgozók másodfoglalkozásként kisipari működési engedéllyel tevékenykedjenek az ellátatlan területeken. Számítanak a nyugdíjas szakemberek munkájára is. Jogszabályok biztosítják, hogy a nyugdíjas szakemberek — nyugdíjuk teljes meghagyása mellett — Budapest kivételével, működési engedélyt kapjanak meghatározott javító-szolgáltató szakmákra. A kontárokkal kapcsolatban megemlítette, a KIOSZ tervbevette, hogy az első fokú iparhatóságokkal együtt, ösz- szehívja a kontárokat és igyekszik meggyőzni őket, váltsanak ki működési engedélyt és legálisan dolgozzanak. Az adópolitikával kapcsolatban hangsúlyozta, méltányos adót kell megállapítani, hogy az 5000 lélekszámon aluli községekben dolgozó kisiparosok — akik 1 évig adómentességet élveznek — egy év után ne szüntessék meg iparuk gyakorlását.
