Dunántúli Napló, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-20 / 272. szám

T968. november 20. Dtmanttm napio \ V Garázsok az istállók helyén Már csak a 45—70 éves tsz-tagok tartanak háztáji tehenei A fiatalok autót vesznek a tehén árából — Tizenkét tsz-tagnak van autója a faluban. Majdnem minden autó olyan garázsban van elhelyezve, amely istálló vagy pajta volt valamikor. Ha így haladunk, nem marad is­tálló a községben, hiszen a fi­atal házépítők már istálló nél­kül építik fel az otthonukat. Nem lehet megállítani Papp Zoltán, a szentdémesi Egyetértés Tsz elnöke — is­mertebb tisztsége: a pécsi tsz- szövetség elnöke — mondotta a fenti szavakat saját falujá­ról. A háztáji tehénállomány tehát ebben a községben is csökken. Pedig mindent elkö­vetnek, hogy ne így legyen. A háztáji tehénállományra is ki­terjesztették a díjtalan mes­terséges megtermékenyítést, külön legelőt és pásztort biz­tosítanak számára. Fél-három­negyed hold lucemaföldet, ta­karmányrépát, korlátlan meny- nyiségű kukoricaszárat, alom­szalmát adnak, lekaszálják, rendsodrózzák a szálastakar­mányt Ingyenesen szállítják be nekik a mezőről a szénát, répát, arra buzdítják őket hogy fogjanak össze ötem-ha- tan, vegyék igénybe a tsz von­tatóját s hozzák el Szigetvár­ról azt a takarmányt, amelyet az állam ad a háztáji szarvas- marha tenyésztés támogatásá­ra. Átveszik a háztáji gazda­ságok tejét is, megosztoznak a nagyüzemi feláron stb. Mond­hatnánk: tálcán kínálják a ked­vezményeket, s mégis, a ház­táji tehénállomány feltartóz­tathatatlanul csökken. Úgy­szólván csak a 45—70 éves tsz-tagok tartanak már tehe­neket. Pék János, a Baranya me­gyei Állattenyésztési Felügye­lőség igazgatója társaságában jártuk be ezt a — háztáji te­héntartás szempontjából —ti­pikus baranyai községet. Pék János nem várt csodákat, hi­szen Baranya háztáji tehénál­lománya már 1960—1964. kö­zött is mintegy évi ezer- da­rabbal csökkent. Az utóbbi esztendőkben, különösen az idén azonban meggyorsult ez a folyamat, s most már évi kétezer darabos fogyásnál tar­tunk. Ha ebben az ütemben folytatódnék a dolog, hat-hét év múlva egy szál háztáji te­hén sem maradna a jelenlegi 12 800-ból. Urbanizációs „csoda“? A fogyás semmiképp sem előnyös, hiszen még belföldön sincs elég marhahús, külföl­dön pedig minden mennyisé­get el tudnánk adni a hízott marhából. (Ez az egyik leg­főbb valutaszerző forrásunk.) A csökkenés azonban önma­gában még nem okozna jóvá­tehetetlen bajt, hiszen van egy ellenkező irányú tendencia is: a tsz-ek nagyüzemi tehénállo­mánya — az istálló-épitűsek­kel egyenes arányban — év­ről évre növekszik. Annyira azonban nem tud növekedni, egyszerre nem tudunk annyi istállót építeni, hogy a háztáji állomány kétezres fogyását el­lensúlyozzuk! Ez képtelenség! Ezért kell minden lehetősé­get megragadni a különben objektív folyamat lelassításá­ra Ezért utaztunk — ugyan­csak Pék János társaságában — Bicsérdre, illetve Ibafára is, hiszen mindkét község pél­dája nagyon tanulságos abból a szempontból, hogy milyen sajátosságok, ellentmondások között érvényesül ez a folya­mat. Bicsérddel, illetve a tsz-hez tartozó három községgel kezd­jük, ahol nemhogy csökkent, hanem növekedett a háztáji tehenek száma. 1960-ban 251, az idén viszont 308 ilyen te­henet írtak össze a 3 faluban. Ez már önmagában is csodá­val határos ténynek számít, melynek nincs párja a megyé­ben. Még inkább azzá teszi az a körülmény, hogy Bicsérd és környéke jóval közelebb fek­szik a városhoz, mint például Szentdénes. Következésképp: ha ott nagy volt az urbanizá­ciós hatás, ha ott sok tehén- istállót alakítottak át garáz­zsá, még többet „kellett vol­na” átalakítani Bicsérden. Az élet viszont mást mond, j hiszen kiderült, hogy a bi- csérdi „csoda” két eredőre ve­zethető vissza: 1. a tsz veze- j tői csaknem annyi kedvez- j ményt adnak a háztáji tehén- i tartóknak, mint Szentdénes; | 2. a tsz-tagok kihasználják a 1 város közelségét, s rengeteget piacoznak a tejből. Van csa­lád, amely heti 800 forintot is hazahoz (!) a tejföl és túró el­adásából. Mindnyájunk érdeke Az urbanizáció nemcsak gá­tolhatja, hanem még ösztönöz­heti is a háztáji tehéntartást — vonhatjuk le a következte­tést a bicsérdí példából. No de mivel magyarázzuk Ibafa esetét, ahol — illetve a hozzá­tartozó négy községgel együtt — az 1960-as 268-ról 177-re csökkent a háztáji tehenek száma? Ibafa ugyanis még ma — a bekötőút megépítése után — is nagyon távoli helynek számít. A legeldugottabb fal­vak egyike a megyében. Mint kiderült, sok életerős fiatal férfi és nő vándorolt el az elmúlt években a községből és környékéről, mert urbani- záltabb és forgalmasabb he­lyeken akartak letelepedni. Te­hát itt is az urbanizáció az első számú ludas. Kitűnt vi­szont az is, hogy ettől függet­lenül, még nem csökkent vol­na ilyen rohamosan a háztáji tehenek száma, ha a tsz any- nyi, vagy megközelítően any- nyiféleképpen ösztönzi tehén- tartásra az otthon maradotta­kat, mint például a szentdé- nesiek, vagy bicsérdiek. Pe­dig az ibafai tsz-vezetés na­gyon sok jót tett az elmúlt években, hiszen Lorincz Já­nos elnök csaknem reményte­len helyzetből „hozta fel” eny- nyire a tsz-t. Aki csak egy ki­csit ismeri Ibafa múltját, az tudja, hogy ez is csaknem cso­dával ért fel. Mégis kár, hogy a háztáji tehén tartásról, erről a fontos dologról kissé meg­feledkeztek. Lőrincz János egyébként kö­zölte velünk, hogy megnézik a dolgot, s azon lesznek, hogy kiköszörüljék a csorbát. Re­méljük mások is megteszik ezt, hiszen sok olyan falu van még a megyében, ahol a ház­táji szarvasmarhatartást elha­nyagolták. Az egész ország ér­deke, hogy változtassanak! M. L. Az új Kossuth-adó próbája November 24-től rendszeres kísérleti adás Az Elektromechanikai Vállalat elkészítette és felszerelte a Kossuth-rá- dió két új, egyenként 150 kilowattos adóberendezé­sét, amely próbaképpen kedden hajnali 3 óra 08 perckor jelentkezett elő­ször és sugározta első fnűsorát a Kállai kettőst. A 300 kilowatt össztelje­sítményű adók átadási ideje december 31, s an­nak ellenére, hogy a gyár­tás és a szerelés igen sok akadályba ütközött, s több hónapos elmaradást kellett pótolni, ma már majdnem biztosra vehető, hogy az év utolsó nap­ján a jelenlegi 135 kilo­wattos régi ádót a na­gyobb teljesítményű be­rendezésekkel válthatják fel. A keddi próbának a melegítés ellenőrzése volt a célja — a tapasztala­tokat most értékelik. A végleges üzembehelyezés előtt, a KMP 50. évfor­dulója tiszteletére novem­ber 24-től megkezdik a rendszeres kísérleti adást. A tervek szerint 24-én és az azt követő napokban is 17 órától műsorzárásig az új adón sugározzák a Kossuth-rádió műsorát. E kísérleti adásokon főleg a térerősséget, vagyis az adás vételi lehetőségeit mérik. Pécsről már a ked­di próbaadás idején jelen­tették, hogy lényegesen jármit a vétel. Valószínű­leg az ország más vidé­kein, például Miskolc kör­nyékén is, jelentősen javul a Kossuth-rádió vétele. Ha a kísérletek a terv­nek megfelelően sikerül­nek, az új adóberende­zéseket december 31-én végleg üzembe helyezik, és már a szilveszteri mű­sort is a 300 kilowattos adón sugározzák. A lakosság szolgálatában Asellyeieké a ssó Mikor temetik be végre a vízvezeték árkait? —- Építenek*e majd társasházakat? — Lesz-e tornaterem? — Községünk öt utcájá­ban, összesen 8—900 méter hosszúságban árkok ékte­lenkednek immár hónapok óta. Megnehezítik vagy ép­pen lehetetlenné teszik a közlekedést, s ez különösen most, a betakarítás és tü­zelőszállítás idején sok bősz- szúságot, okoz a lakosság­nak. Mikor temetteti be már végre az árkokat a községi tanács? — kérdezi Vicze La­jos sellyei lakos. Wunderlich István, a Sely- lyei községi Tanács vb-titká- ra: — A vízvezetéket újítjuk fel, sajnos «valóban már hó­napok óta. A munkát a Cser­kúti Gépjavító Állomás végzi a Komlói Víz- és Csatorna- művek mint beruházó megbí­zásából. Augusztus végén, szeptember elején jelent meg Sellyén a gépjavító 15—20 em­bere, egy hétig voltak itt. Ez alatt az idő alatt nem csinál­tak mást, mint hogy — egy árokásó gép segítségével — kiásták az árkokat és az Ady utcában új eternit csöveket fektettek le. Ezután november elejéig nem történt semmi, illetve mégis annyi, hogy az árkok egy része az esőzés kö­vetkeztében beomlott. Mi több esetben felhívtuk a Komlói Víz- és Csatornaművek veze­tőjét a munka folytatására. Minden alkalommal megígér­te, hogy a gépjavítónál meg­sürgeti a befejezést. De be­széltünk a gépjavító igazgató­jával is, ő ugyancsak meg­ígérte. hogy utána néz, miért nem folyik rendesen a mun­ka. November eleje óta ismét van itt pár ember, fektetik a csöveket. De a kész árko­kat a mai -napig sem temet­ték be. Morber János, a Komlói Víz- és Csatornaművek igaz­gatója: — A panaszosoknak teljesen igazuk van. Amikor meg­egyeztünk a kivitelezővel, ki­jelentette, hogy legkésőbb há­rom héten belül elvégzi a fel­újítást. Ezért nem tartottuk szükségesnek formális szerző­dést kötni vele. A csövek nagy részét is biztosítottuk számá­ra, csakhogy a munka men­jen. Telefonon és levélben többször felszólítottuk őket, körülbelül két hete ismét meg­ígérték, hogy nagy erővel fel­vonulnak és a legrövidebb idő alatt végeznek. Úgy látszik ez csak ígéret maradt... I tizennégy sellyei lakos kéf- dése. A magyar bútoripar legnagyobb vállalata Budapesti Bútoripari Vállalat és a „Baranya” Kereskedelmi Vállalattal közösen árusítással egybekötött bútorkiállítást ren dez PÉCSETT, A PANNÓNIA SZÁLLÓ FÉLEMELETI NAGYI’ ÉRMÉBEN Nyitva: 1968. nov. 16—24-ig, naponta 10—18 óráig. I j özem SzentlőiMiieon A MÉSZÖV, rövid két év leforgása alatt üzemek sorát hozta létre; az fmsz-ekben 8 faipari üzem működik, de van már csillagszóró, gyapjúfonó, szappanfőző és fóliakészítő üzemük is. A legújabban, amely Szentlőrincerr a közel­jövőben indul be, munkavé­delmi felszereléseket, védő­kesztyűket, védőmunkaruhá­kat készítenek. — Miért, nem építenek több i társasházat községünkben? Az első, elég szépen .sike- i rült társasház felkeltette az j érdeklődést, pénzünk van, ! telek is lenne, körülbelül ; egy éve jelentkeztünk. Med- i dig kell még várnunk? — hangzik Szabó Istvánt és még Varga Lajos, a Sellyéi köz­ségi Tanács vb-elnöke: — Végrehajtó bizottságunk már tárgyalt erről, sót koráb­ban magam is felvettem a kapcsolatot a Sellye és Vidé­ke Építő Ktsz elnökével. C azonban gazdaságossági okok­ra hivatkozva kitért a munka vállalása elől. Jelics László, a Sellye és Vidéke Építő Ktsz elnöke: — így igaz, ahogy Varga elvtárs mondja, de csak a múltra vonatkoztatva. Az új gazdasági mechanizmusban, mivel a feltételek kedvezőb­bek lettek, a szövetkezeteknek már kifizetődik a társasház építés. Éppen ezért most már csak a leendő tulajdonosokon, pontosabban a szerződés meg­kötésén múlik az építkezés megkezdése. Részünkről, ha december 31-ig megkötik ve­lünk a szerződést, a tavaszi kezdés biztosított. Viszont en­nél tovább várni nem tudunk, le kell kötni a kapacitásun­kat ... — Egész Sellyén nines egy tisztességes tejbolt. Szükség­megoldásként a tsz udvará­ban —* majdnem a falu leg­végén és nem is megfelelő időben — mérik a tejet. A község biztosított telket is a tejbolt létesítésére. Med­dig húzódik még a megva­lósítás? — kérdezi dr. Bor- bényj László sellyei körzeti orvos. Varga Lajos: — Kedvező választ adha­tok. Most beszéltem a terme­lőszövetkezet vezetőivel, leg­frissebb tájékoztatásuk szerint a tejbolt még ebben a hó­napban elkészül és meg is kezdi az árusítást.- örömmel olvastuk a Dunántúli Napló szombati számában, hogy a Megyei Tanács végrehajtó bizottsága Palkó elvtárs javaslatára ha­tározatot fogadott el, mely szerint 500 ezer forintot biz­tosítanak a megyei művelő­dési osztálynak a vidéki gimnáziumok felszereltségé­nek növelésére. Számíthat-e ebből az összegből valamire a Sellyei Gimnázium is? — kérdezi Wunderlich István, a községi tanács vb-titkára.' Bernics Ferenc, a Megyei Tanács vb művelődésügyi osz­tályának vezetője: — Igen, természetesen gon­dolunk a Sellyei Gimnázium­ra is. Amint a vásárlások ak­tuálissá lesznek, összehívjuk az érdekelt gimnáziumok igaz­gatóit, egyeztetjük az igénye­ket a lehetőségekkel, és ma­guk az igazgatók fogják meg­vásárolni a leginkább szük­séges eszközöket. Bernics Ferenc: — Szigetváron, ahol sokkal több gyerek van, plusz egy NB I-es női kosárlabda csa­pat, már évek óta vajúdik ugyanez a probléma, pénz hiányában mégsem tudunk se­gíteni. Ezt megértve, a Sziget­vári városi Tanács — mint az újságban is olvashatták — a lakosság lelkes támogatásával saját erőből létesít tornater­met De van egy javaslatom, művelődési ember szájából ta­lán nem hangzik szentségtö­résnek. Meg kellene vizsgál­ni, van-e lehetőség arra, hogy a művelődési otthon nagyter­mét alakítsák át erre a célra. Nappal a gyerekek testneve­lését, este továbbra is a mű­velődés ügyét szolgálhatná. Ha ez megvalósítható, a „tor­naterem” felszerelésének biz­tosításában osztályunk már tudna segíteni. Kéri Tamás — Sellyén az általános is­kolában, a gimnáziumban és a mezőgazdasági szakmun­kásképző iskolában több, mint ezer gyermek tanul. De az egész községben nincs egy használható tornaterem. Emiatt, különösen télen nagy nehézségekbe ütközik a test- nevelési órák megtartása. Igaz, ígéretet sem kaptunk tornaterem létesítésére, mégis szóvá teszem: nem lehetne j valamilyen módon megolda­ni ezt az égető problémát? } — kérdezi Varga Sándor, a Sellyei Általános Iskola igaz- j gat ója. — A község lakos­sága, gyerekek, szülők, pe­dagógusok szívesen végezné­nek társadalmi munkát en­nek érdekében. Boez Gyula szobrászművész éi R. Fürtös Ilona iparművész kiál lítását nyitotta meg november l* én Galambosi László a meszes művelődési házban. A kiállításoi Bocz Gyula legújabb márvány- é: faszobrai mellett R. Fürtös Iloni olyan gobelinjei szerepelnek, me lyeket a művész tervei alapján tanítványai, a művészeti gimná zium diákjai szőttek le. A kiállítás december 15-ig 8-tó 20 óráig minden nap megtekint hető. — Női szővetruha extra nagy­ságban is 100 forinttól 168 forintig, damaszt kispárnahuzal 16,10 fo­rintért. női kötény 25.00 forintért, férfi zsebkendő 5 forintért, női télikabát, csak kis számban 298 forintért vásárolható a Leértékelt Aruk Sallai utcai boltjában. (x)

Next

/
Thumbnails
Contents