Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-05 / 234. szám
«MS. október 1 punontmi naoto Az ezeréves szelídgesztenye törzséről az ágak letöredeztek, az egykori faóriás maradványát borostyán borítja. A pécsbányatelepi matuzsálemet kis kerítéssel vették körül, a kúszónövényektől a fa maradványa csak helyenként látszik. Mozgásban a madárvilág A dán, a lengyel és a német tengerpart költöző madarai pihennek most a Dráva mentén A naiv őszi kirándulók mostanában ámuldozva nézelődnek a Mecsek erdeiben, topognak az avaron, és nem tudják; ilyenkor már hiába keresik a madarakat az erdőben, csak harkályokat, cinegéket találnak, melyek a hideg beálltáig még táplálékra lelnek a rozsdás természetben. A többi madár? A költés befejeződött. A madárvilág nagy táborhelye — korzója, pihenője, transitállomása — a halastavak vidéke. A legkedveltebb hely ilyenkor az a tópart, ahol a lehalászás már befejeződött, visszamaradtak a langyos tócsák, tele vadhalakkal. Most a réteken, a mezőgazdasági művelt területeken, a nádaSsép magyar hegedűk Az Iparművészeti Múzeumban megnyílt a Szép magyar hegedűk című kiállítás. A félszáz hegedű kivétel nélkül kincset érő, s a maga korában is zeneműként számontar- tott darab. Mióta ■ készítenek Magyar- országon hegedűt? — A kezdet homályba vész. Az első fennmaradt hangszerek Pozsonyból valók. A német nyelvterületről származó pozsonyi hegedűkészítők azonban túlszárnyalták német mestereiket! Hogy miben? Tudni kell, hogy' Stradivari, a zseniális,.. máig legnagyobb olasz mester kezdte a laposabb boltozató hegedűk készítését Az olasz hegedűk gyönyörűen, nemes hangszínnel szóltak, de hangjuk erős volt, betöltötte az Itáliában ebben az időben már egyre szaporodó koncerttermeket. Steiner, a német iskola megteremtője Stradivarival együtt a cremonai hegedűk atyjának, Amatinak tanítványa volt A német hegedűk magas boltozatóak lettek, hangjuk lágy volt és halk. A történelmi háttér megmagyarázza, miért juthattak tévútra a német mesterek. Elég, ha csak emlékeztetünk a korabeli fejedelemségekre, amelyek százával létezték a későbbi Németország helyén, csupa apró főúri udvar parányi kamara- hangversenyekkel, szinte kizárólag a kisszámú udvartartás szórakoztatására. Hogyan történt, hogy a mi pozsonyi hegedűkészítőink rátaláltak a | helyes útra, s német tanulmányok ellenére az olasz módszert követték? — A pozsonyi mesterek, elsősorban a Leeb-dinasztia és j Thir, nemcsak főúri zené- j széknek készítettek hegedűt — j mondja Erdélyi Sándor zene- j tanár, a kiállítás szellemi j atyja és egyik rendezője. — i Az 1700-as években már javában muzsikáltak a cigány- ! zenészek is, akiknek igénye a •.nagyhangú” hegedű volt! Ez i a szerencsés körülmény okoz- j ta, hogy már az első magyar hegedűkészítők, hogy úgy ! mondjam, a világszínvonalon állottak. Pozsonyból lassan áttevődött a polgári fejlődés a korabeli Pest-Budára. 1836-ban . alapították az első hangszer- készítő céhet. A céh elöljáró- ! ja Tenfelsdorfer Péter volt, s i céhbeli tag volt Johann Bap- j tist Schweizer, aki nagyszerű | tanítványok egész sorát nevelte fel. Műhelyében dolgozott Thomas Zach, Gabriel Lemböck is, akikből nagy bécsi mesterek váltak. És Schweizer-tanítvány volt Nemessányi Félix Sámuel is. a legnagyobb magyar hegedűkészítő. A felvidéki asztalossegéd viszonylag későn ismerkedett meg a mesterséggel és Viszonylag rövid életű volt (1837—1881). Állandóan vándorolt — dolgozott egy ideig Pécsett is! — és a ránkmaradt hagyomány "szerint túlságosan szerette az életet, a bort, a mulatságot. Bohém volt, vagy inkább talán — művész. Mintegy félszáz hegedűt alkothatott, Stradivari és Guar- neri vonalait követve, de úgy hogy hegedűi mégis mind szinte önálló ..egyéniségű” remekművek. Jellemző, hogy az ő hegedűit hamisították legnagyobb kedvvel, sok hegedűje került ki Olaszországba, s indult diadalútra, természetesen olasz mester művének feltűntetve ... Reményi Ede is játszott Nemessányi-hegedűn. Az 1800-as évek második felében Mönnig, Bartek, Sze- pessy, Reményi, Braun, Tan- ezer a hegedűkészítés kiváló hazai mesterei. Az 1900 körüli években a magyar hegedűkészítés túlszárnyalja a világon egyébként legmagasabb színvonalú olasz hegedűkészítést. A hajdani pesti céh mestereinek sajátos magyar stílusa oldódik századunk elején, viszont a hegedűkészítő műhelyek versengéséből festői szépségű és a mesterség fölényes tudását mutató hangszerek születnek. Ügy gondolom, a magyar hegedűkészítés vázlatos történetén kívül érdekes lehet ennek a furcsa, romantikus mesterségnek néhány „titka” is. — Nincs titok — mondja Erdélyi Sándor mosolyogva. — Igaz, a nagy mesterek kísérletezők voltak, akik folyvást keresték a „nagy titkot”. Legendák születtek a nagy Stradivari titkáról. De olyan ez, mint mondjuk a Mona Lisa. Leonardónak sem volt titka, csak éppen nem lehet utána csinálni. A hegedűkészítés bizonyos értelemben művészet, iparművészet, ha úgy tetszik. Szobrászi, lírai, festői hajlam kell hozzá. Szemmel, füllel, kézzel és lélekkel dolgoztak a nagy mesterek, s ha volt titkuk, akkor azt mondhatnánk: több titkuk is volt. Miből készültek ezek a szép magyar hegedűk? — Zömükben jávorfából, habos vagy habtalan jávorfából. Attól függően, hogy a fatörzsből hosszában, vagy keresztben faragtak ki 3—4—5 milliméteres hegedúlapot. A hegedűk teteje fenyőfa. A fogólap, a kulcsok, a húrtartó és a gombok ébenfából készültek. Változás Stradivari óta? — Szinte alig valami. Az 1900-as évekig selyemből és bélből készültek a húrok, aztán műanyagból, s mivel az utóbbinak nagyobb a nyomása, meg kellett hosszabbítani a hegedű tetejét, tartó ún. hanggerendát.. . S ha végezetül feltenném a kérdést: a történeti és művészi érdekességen túl mi célja, értelme ennek a kiállításnak, úgy gondolom, már mindenki felelni tudna rá. A magyar hegedűkészítés hajdan nagyon magas csúcsokon járt. Jó volna, ha ismét igazán a „világ- színvonalon” készülnének a szép magyar hegedűk. Hulláma Erzsébet sokban, a leeresztett tavak táján zajlik a madárvilág élete. Kacsák, gémfélék, az északi ! vidékekről költöző madarak ezreivel van tele a Dráva környéke. a dán, a lengyel, a német tengerpart költöző madarai pihennek most a holtágak környékén, a mélyebb füzesekben. — A fővonulás szeptemberben zajlott le, de az északi madarak utolsó csapatai majd j csak október végén húznak át! ezen a vidéken, ahogy a hi- j deg szorítja őket — mondja i Cseresnyés Szilárd, pécsi orni- ■ tológus, a mecsekaljai iskola biológiai tanára. — A mi ván- j dormadaraink pedig már va- j lahol a Földközi-tenger térsé- j gében vonulnak. A kisebb madarak napi huszonöt kilométert repülnek, de a gólyák maximális teljesítménye eléri a napi kétszáz kilométert is. A Mecsek tájain elég sok az amatőr ornitológus, különösen a diákok közt, de akiből a madárvilág szakszerű ismerője lesz, aki tudománj'Os értékű munkát végez, aki jó szaktanulmányokban mondja el kutatásai során szerzett tapasztalatait — az ilyen amatőr ornitológus már elég kevés. Cseresnyés Szilárd is még gimnazista korában kezdett a környék madárvilágával foglalkozni. Tíz éven át gyűjtötte a madártojásokat, majd a tízezer darabból álló, országos viszonylatban is ritka gyűjteményét 1960-ban megvette a Természettudományi Múzeum. Évek óta már madárfotókat készít. Egy időben együtt filmezett Homoki Nagy Istvánnal, járt az NDK-ban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, az ottani ornitológusok meghívására. Roppant fotógyűjteménye a bizonyíték, hogy a sokszor nem is olyan veszélytelen madárfotózás milyen ritka, tudományos értékű pillanatokat rejt a makacs kutató számára. Egy idő óta a magashegyi madárvilág élete érdekli, amely már nem pusztán csak madártan, hisz nem választható el a hegymászástól, annak szépségeitől és veszélyeitől. — Az én kedvencem a ragadozó — mondja. — Mert nem megalkuvó madár, erős és gyors. Menni kell utána. Egy keselyű után lehet két hetet Is menni. A keselyűk egyébként többnyire Macedóniából jönnek a mi tájainkra. — Hány madárfaj él ezen a vidéken. A Mecseken, Baranyában? Rétisas — Amelyik itt költ, az körülbelül százhúsz faj. „Csúcsidőben” ez sokszázezer madarat jelent. A százhúszból persze, körülbelül húsz bizonyta- j lan. Esetleg csak régebbi adat.í Magyarországon körülbelül húsz-huszonöt ilyen faj van. ; Például a hattyú, a daru, a batla... A Mecseken például a rétisas. Az utolsó költést 1951-ben jegyezték fel a Mecseken. Dehát, minden erdőrészletet nem lehet átkutatni. — Pillanatnyilag hány madárfaj tartózkodhat Baranyában? — Gondolom, körülbelül kilencvenöt. A „mélypont” majd a télen következik el, akkor talán ötven faj található a Mecsekén. Főként cinegék, északi madarak és néhány ragadozó. Jelenleg a Dráva környékén és a halastavaknál él a legtöbb madár. Én is rábukkantam ott egy érdekes madárparadicsomra * a szaporcai lankán, a Dráva egykori holtágában. Kiskócsag, bakcsó és üstökösgém telepet találtam. 1 Lefotóztam őket, és állítólag j védetté is nyilvánították azt a lankát, de gyakorlatilag ott nincs természetvédelem. A falusi emberek bementek, kivágták a nádat, a fészkeket ledöntötték... Ezekben a hetekben izgatott a madárvilág. Egy részük már messze jár a mediterrán tájakon, más részük a bőséges táplálékot nyújtó tavak, holtágak bozótjaiban készül a nagy útra, vagy az éázaki vidékről jövet épp megpihentek egy kicsit. A szőlősgazdák dü- hödten üldözik a felhőkben közlekedő seregélyeket. Mozgásban van a madárvilág. A természet rendje ez, s mi azt, mondjuk: mindent tudunk a madarakról. Valóban, sokat. De, mindent? A bölcselkedő öregek azt mondják: a madár magával viszi a titkait. Fölrepül vele a levegőbe. Mi pedig elmélkedhetünk a nyári tapasztalatokon. A gömbölyű boriéi a gerinces borig A borkóstolás igen nagy tudomány. Szakértelmet, egészséges ízlelőszerveket, jó szaglást kíván, de nem utolsó sorban megfelelő szókincset is a kóstolt bor tulajdonságainak jellem zésére. A borkóstolók, borbtrá- lók sokféle jelzővel illetik bírálatuk tárgyát, s ami örvendetes, a borász-tolvajnyelvet csaknem kivétel nélkül szemléletes magyar szavak, kifejezések alkotják. Érdemes egynéhány jelzőt elősorolni a borbírálatok gazdag szaknyelvéből. A legegyszerűbb minősítésen kívül, mint például édeskés, nehéz, savas stb., gyakoriak a következő jelzők: gazdag, gerinces, gömbölyű, (kerek), hosszú, kész, nyújtott, sőt nyúzott, esetileg szúrós (ecetes ízű), kemény, testes, rövid elegáns. Ami a színt illeti, az lehet például plrkadt is, ha sárga és piros színárnyalatok keverednek a borban. Poros a bor, ha por- szemcseszerű zavarosító anyagok lebegnek a pohárban. Lehet a bor kövér is, és ea igen kívánatos .,komplex” tulajdonság. A kövér bor a szak- könyvek leírása szerint testes és telt ízű, olajos és többnyire édes. A nyújtott bor azonban egyáltalán nem hosszú bor. Az előbbi vizezett, üres, ízetlen ital, az utóbbi viszont azért hosszú, mert ízét, zamatét tartósan érezzük még a kóstolás után Is — ami valóban kellemes dolog. A tárgyalóteremből Vadászterülete — íjmecsekalja A múlt év augusztusától ez ér Júniusáig 32 rendbeli autófeltÖ- rést követett el Császi Gyula SS éves pécsi foglalkozásnélküli. A büntetett előéletű fiatalember otthagyta a bányát, ahol átlagosan havi 3500 forintot keresett és elhatározta, hogy autókat fog kifosztani. A város minden táján, de főként Üj- mecsekalján volt a vadászterülete. Egy csavarhúzóval kiemelte az utcán parkoló kocsik szélvédő üvegét, majd benyúlva a kocsiba, kinyitotta annak ajtaját. Ha pedig ez nem sikerült, akkor kifeszítette az ajtót* Az autókban mindig talált értéktárgyakat, ruhaféléket é» azokat elvitte. A lopott kabátokat, fényképezőgépeket, rádiókat, órákat, szerszámokat másnap eladta és így az autótulajdonosoknak okozott több mint 17 ezer forintos kár nem térült meg. A Pécsi Járásbíróság császi Gyulát 3 évi és 8 hónapi börtönre ítélte és elrendelte egy felfüggesztett 3 hónapi büntetésének végrehajtását is. (T) Ez aztán ébresztőóra Egy japán gyár olyan aa*, tali ébresztőórát szerkesztett, amelyet egy évben csak egyetlen egyszer kell felhúzni Az óra a legmélyebb alvót is felébreszti, mert húsz percig csörög egyfolytában. K Q m o| yt a 1 a jj rovat Hétköznap este gyakran “ elkallódok és a vasárnap a jóvátétel napja. Az elején még kizárólag a zöldség- tisztításra, szeletelésre, keverésre, habfelverésre szorítkoztam. Később kaptam rá a főzésre is. Dicsekvés nélkül mondhatom, jobban főzök, mint a feleségem, ö nem kedveli a különleges, zamatos ízeltet. Elég sok elvi ellentét is van emiatt közöttünk. — Minek ebbe 5 deka paprika? — támad nekem. — Mi van a dobozra Írva? Piros paprika! Nem kombi- nészínü, hanem piros; Itt van fehéren, feketén. A hagymákkal még több a baj. Kivált a fokhagymával. (Ismeretes, hogy ennek még baktériumölő hatása is van. Vírusos időben különösképp nem kell vele takarékoskodni.) — Ez nem uborkasalála fokhagymával, hanem uborkás fokhagyna! — mondja. — Nem fúrjuk a dolgozót! Egy fej kell bele! Ha kicsi, kettő! — Két gerezd! Különben büdös lesz. Külföldön már kísérleteznek a szagtalan fokhagymával. Amíg az ideér, van más mód is. Hazai, de jó. Mindenki Szakáét k&dxu &nt tártán de eszik belőle és telített lesz a levegő. — És ha vendégek jönnek? — Legalább nem maradnak sokáig. Néha azért vissza is kell vonulnom. Az egyik ilyenfajta csatavesztésem a húslevesnél tört ki. — Mért tettél vargányát a levesbe? — Hogy-hogy? Odavaló, nem?! — Gombaleves lesz. Valóban igaza lett. Bár minden nagy elmével előfordul, hogy kísérletezés közben valami másra jön rá, mint amire felkészült. Ebben az esetben azonban csak arra jöttem rá, hogy kár a gombalevest elrontani. Az eddigiekből is látszik az, hogy én kísérletező elme vagyok. Ök az istennek se! Makacs ellenállást tanúsítanak pl a fekete kányaleves iránt. Ugyanez a helyzet a csigával, bakonyi módra. Mert álláspont ez: — Ide pedig ne hozd, mert én kimegyek! Az eddigiekből az derülne ki, hogy a főzés, a zökkenőlcet leszámítva, nem olyan nehéz j művészet. Sajna, nem így van, mégpedig a szakácskönyvek miatt! Látszólag minden egyszerű. Kinyitja az ember a könyvet és ezt olvassa: „Hozzávalók: egy kiló marhahús, 10 deka vaj stb. Ezek után már csak neki kell állni és megy az egész. Nem megy f Minden, ami lényeges, kimaradt. Nézzük tovább: „Az egészet megpárol juk”. Itt már megáll a tudomány. Ml az. hogy pároljuk? Végül kiderítettem. Addig gőzöljük forró vízben, vagy zsírban, amíg át lehet bökni villával erőlködés nélkül. Tele vannak a könyvek ilyen lehetetlenségekkel: „Végy egy kevés sót!” Az ilyesmitől majd megőrülök. Mi az, hogy kevés? A boltban egy negyedkiló a kevés. Hajón egy zsák. A régiek tisztességesebbek voltak. Azok ilyeneket írtak: — „Végy egy tsapott kávéskanál sót, egy tetéjezett leveseskanál paprikát, egy marókra való gyömbért és azzal hintsd bé, amikor lobog.” Ez igen! De ilyeneket (mi: „végy tetszés szerint paprikát, tégy bele annyi sót. amit az kíván és párold addig, ameddig az meg nem fő!” \ Ez a legteljesebb felelőtlenség! A tsapottat, azt tudom, hogy mi, a tetéjezettet is. Itt meg nem derül ki semmi. Ettől függetlenül nem kell elcsüggedni; Azért adott észt az isten az embernek, hogy használja is. Én a titkokat kilestem és ebből kialakítottam a magam férfi-szakácskönyvét. Ez nem is hemzseg a trehány- ságtól. felületességtől. Ilyenek vannak benne: „Végy egy literes lábast, két közepes fej (kb. 25 deka) vöröshagymát vágj karikára. Tégy bele egy fakanál zsírt. A lángot félig csavard fel. Állandóan kevergesd. Amikor látod, hogy ennek ellenéré kezd odaégni, akkor belet«- szed a gombát. Sót még nem teszel bele. azt már csak akkor, amikor a gomba levet ereszt.” Állítom hogy az egyetlen használható szakácskönyv. Tévedés kizárva. Szőllösy Kálmán.
