Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-26 / 252. szám

1948- október 24, Dunantmi naoio 5 BARANYAI UTAZÁS fTíjjL — A 6-os útról Szi- getvárnál letérő és Kaposvár felé forduló utas körül egyszerre megváltozik a táj. Ügy érzi, kaput csuktak be mögötte. Eddig a bölcső­sima Dráva mente ringatta, most patakoktól szabdalt, dombokkal-völgvekkel tagolt, földarabolt vidékre ér. Ügy hívják: Zselic. A vasút, a műút, a patak egyetlen völgybe szorult. A kanyargó vicinális bóbiskoló állomásokat ébreszt föl füty- tyével. Az Almás-patak sza­lagja csillogó tavak gyöngyeit fűzi egymáshoz. A műútról apró falvakba ágaznak szét a bekötőutak. A legtöbb élet a patakban van. Ha vizét a falu alatt megfogják és elrekesztik, a partjára ültetett kacsatelepek rövidesen kincset érő hasznot hoznak. A vasút napjai meg vannak számlálva. Naponta mindössze három vonatpár kocog rajta végig. A forgalom gyér. An­nál több gondot okoznak a tavaszi-őszi, töltést szaggató árvizek. A műút a Dél-Baranyából induló forgalmat tereli Ka­posvár és a Balaton felé. A falvak a völgyekbe húzódtak. Útjelző táblák mutatják felé­jük az irányi De óvatos le­gyen az utas. Nem tudom, a 65 bekötőút nélküli baranyai község közül hány esik a Zse­K@ m o | y í a I a Sí rojaí posvártól DK-re. Legmaga- ; sabb pontja 357 m tszf. Pan- \ non időszaki rétegeit többnyi- J re lösztakaró fedi. Erősen fel- ! darabolt térszin ...” így be- j szél a lexikon. És amit az ] utas lát? Egy széparcú, nőies I táj bontja ki előtte formáit,> Halmok és völgyek váltogat­ják egymást, lágy formák, pp- ha vonalak keverednek barát­ságos színekkel. Valamikor sűrű erdő borí­totta a dombokat. Az irtásföl­dek ma már csak a patakok völgyében hagynak keskeny, zöld sávokat. Az utak mellett őrtálló jegenyék: megannyi földbeszúrt, karcsú tollszár. Az utas ugyanolyan széltől esőtől A Por övien-patak völgy* Mese a meteorológiáról Czeretem a meteoroló­^ giát. Magam is régi mesemond > családból szár­mazom. Nagyapám kukori- cafosztás mellett hajnalokig mesélt lidércekrol, elásott pénzről, tündérekről. Én is sok népmesét dolgoztam át. Gyerekkorom egy másik izgalmas olvasmánya is kapcsolatos a meteorológiá­val. és ez a százéves kalen­dárium. Ebben mindig volt időjóslás és a legnagyobb örömöm az volt, ha rajta­kaptam őket. Be kell valla­nom, hogy nem sokat té­vedtek. Ez alapjában véve nem is volt olyan nagy cso­da. mint akkor hittem. Né­hány alapvető szabályra gondosan ügyeltek. Nyáron nem jósoltak havat, télen kánikulát, az esőt lelkiisme­retesen élosztották és szeret­ték az átmeneteket. Tud­ták, hogyha meleg van, ak­kor a hó olvad, és ha hideg van. megfagy. Kombináltak, még síkosságot, jégverést, zúzmarát, szemerkélést, kö­döt és megvolt egy évre a meteorológia. Ma azonban ' korunknak van egy nagy átka. Több a tudós, mint a tudomány. Aki tudós akar lenni, az Vagy beáll a sorba és ott tülekedik, vagy kitalál vala­mi tudományt. Ez utóbbi út járhatóbb. így van könyvtár reklám, sőt meteorológiai tudomány is. Egyszer összehozott a sors egy meteorológiai tudóssal. Ma is hálás vagyok a vég­zetnek. mert átkozottul csi­nos nő volt. Legfeljebb az volt vele a baj, hogy tudós volt. Nem sok nő kalózko- dik ebben a mesterségben, de azért akad. Az isten mentsen meg mindenkit olyan könyvtől, amit tudós nő írt! Annál bonyolultabb, tudósabb könyv nincs. Egy­szer volt szerencsém ilyen íráshoz. Soha többé! Még- egyszer ekkora erőfeszítésre nem vagyok hajlandó. De maradjunk a meteoro- lógusnőnél! Mondom, átko­zottul csinos volt. — Maga tudós? — kér­deztem a bemutatkozáskor. — Egyébként örülök annak, hogy megismerkedtünk. An­nak meg külön örülök, hogy ilyen csinos. — Magát a tudomány ér­dekli. vagy az, hogy egy nő csinos? — Ez utóbbi. Be kell val­lanom — hogyha Einstein vagy Galilei mondjuk Bi- csérden lenne, akkor sem lennék egy lépést se. Kizá­rólag a. horgászat az, amiért hajlandó vagyok gyalogolni, meg azért, hogy egy veszet­tül csinos nőt lássak. A töb­biek esetében megelégszem az elolvasással, vagy a TE- VÉ-vel. Tudom, hogy ez ronda dolog, de mit tegyek. így vitakoztunk a tudós asszonnyal, aki egy ideig képtelen volt a tudománya felé terelni. Végül mégis el­tántorított. Más közös té­mánk sajnos nem akadt. Tő­le tudtam meg a követke­zőket. A sorrend egyáltalán nem biztos. Rengeteget dolgoznak és inspekcióznak. Töméntelen a műszerük. Csak úgy röp- tiben: van rádióadó, para­bola antenna (mire jó, ne kérdezzék), telex-gép, ami­vel villámgyorsan lehet táv­iratozni, ballonszonda. Még több is volt, de elfelejtet­tem. Aztán repülőgéppel pá­ratartalmat is mérnek. — És ez mind azért Hell maguknak, hogy reggel ott legyen az idő járás jelentés, hogy „némileg felhős idő, helyenként eső”. Rövid idő alatt sikerült teljes egyenetlenkedésbe bo­nyolódnunk. Ráadásul még ugrott is. — Tudja, mi munka van ebben? — Nem. Én mindig azt hittem, hogy úgy készül a prognózis, hogy maga úgy reggel felé — mert éppen lusta felkelni — szól a fér­jének: „Nézz ki szívem, látsz felhőt?” 0 kimegy és azt mondja, hogy imitt- amott. „Esik?" Még nem, Na akkor telefonálj be: „Né­mileg felhős idő, helyenként eső.” Már ezt is nagy tisztelet­lenségnek minősítette. Ak­kor azonban végzett velem, amikor megkérdeztem, hogy a keszthelyi horgászegyesü­let falán levő műszer is hozzájuk tartozik-e? Nem ismerte. Elmagyaráz­tam neki, de akkor dacos lett. Ez ugyanis fából ké­szült szamár, amelyiknek kócfarka kilóg az eresz alól. És alá van írva a mindmá­ig egyetlen tökéletes ■ prog­nózis: „Ha a szamár farka nedves, esik az eső, ha szá­raz, jó idő van és ha mo­zog, akkor fúj a szél". Máradjunk ennyiben. Szőllősy Kálmán ✓ »Id Gátosfára akar menni, könnyen úgy jár, mint a nép­mese hőse. Észre sem veszi, élfogy lába alól a talaj. Előbb a pormentes útból lesz „egyéb épített út”, majd a kövesút változik földúttá. Egy nagyobb kátyú előtt aztán nagyot döccen az autó. Nincs tovább. Itt a világ pereme. Akár a lá­bunkat is lelógathatjuk róla. A kátyún túl, kődobásnyira, a falu házai fehérlenek. Egy másik égitest. A Ifl! ~ „Zselic, Zselic­** .1* ség: dombság, a dél-dunántúli dombvidék ré­sze a Mecsektől ÉNy-ra, Ka­falakat talál — kicsiben —, mint a Balaton mellett, a fo- nyódi hegy alatt. Az ősz fölrakta már szí­neit a tájra. A kukoricást szürke füstlepel födi. A siló­nak vetett napraforgó sárga táblákban virít. A zöld lóhere távolról egészségesen nyerít. Mi adja egy táj szépségét? Miért mondjuk az egyikre, hogy fenséges, a másikra: le­verő, a harmadikra: félelme­tes? A természet önmagában se szép, se csúnya. Csak az ember látja annak. Mi adja a zselici táj szép­ségét? Az, hogy emberszabá­sú. A isztriai hegyek köze­ÜJ FAZONÚ autóscipök érkeitek A CIPÖSZALONBA 351,— Ff-os REKLÁM ÁRON. KOSSUTH LAJOS U. 7. lebb vannak a felhőkhöz. A tengerpart a végtelen távol­sággal csábít. A nagyváros az élmények zuhatagával, válto­zatosságával ejt rabul. Itt: otthon érzem magam. A völgyben traktor szánt. Az erdő alján apró nyáj le­gel. A dombhátakra szabályos sorokban gyümölcsfák kapasz­kodnak. A melligérő benzingőzből, motorzúgásból érkező ember itt fölfedezi a csöndet, rátalál a napfényre, emlékezetébe idéz rég elfeledett színeket és for­mákat. Valamikor sokat beszéltünk a falu és a város közti kü­lönbség eltüntetéséről. Értnek egyik módja, hogy a falut, a vidéket városiasitjuk. Manap­ság inkább azt érezzük: a vá­rosban kellene több csönd, több napfény, tisztább levegő. A falut, a vidéket hozzuk vissza a városba! S ha ez nem megy: mi szegődünk a pata­kok nyomába. Az erdőbe ve­zető utakat keressük, s fűszál­lal a fogunk közt lehevere- dünk a zörgő avarba. 4 y ii i'ifií Mire emlék­tYL CI UU. szülik az isko­lából? Az erdő haszna, hogy tűzifát ad, aztán a fa fontos építőanyag, valamint a bá­nyászatban a fejtés aládúco- lására használják. A zselici tölgyesekről talán azt is tudjuk, hogy valamikor híres makkoltató helyek vol­tak: egész Dél-Baranyából ide hajtották a disznókat. Mindezt akár el is felejt­hetjük. A zselici kanász alak­ja csak a karcolt szarusótar- tón, a faragott botnyélen és a költő versében él: Negyven éve lomb lakója. Széltől hajút csimbók ója, s míg késivel díszt farag, négyszáz disznó füt harap. S vezérük, a konda kanja, sűrűk vadját beljebb hajtja ... A lakást olajkályhával fűt­jük. A házakat előregyártott elemekből építjük. A vasbeton támasztékok a bányából is ki­szorítják a fát. Mit csináljunk hát erdőink­kel? Mi hasznot ad ez a ren­geteg fa? Az erdő ma elsősorban nem tűzifa, nem épületfa, nem bá­nyafa, hanem — vadászó hely. Állataiban, vadjaiban van az értéke. Persze ne gondoljunk holmi Hemingway-leírta va­dászkalandokra, hosszú napo­kon át űzött és elejtett va­dakra, váratlan meglepetések­re. A műútról keskeny, de jár­ható erdei út kanyarodik a sasréti vadászkastély elé. A falak közt szállodai kényelem | fogad. A tölgyes pedig akár egy vadaskert. Az erdészetve­zető minden kilövésre való ál­latot ismer a körzetében. Az idegen vadász pedig, érkezzék akár Nápolyból, akár Ham­burgból, csak akkor húzhatja el a ravaszt, ha kísérője ki- i mutat a lombok közül: — j Schiessen! A lőtt szarvas agancsának ! minden grammja csaknem j annyit ér, mint egy öl fa. A télen elhullatott agancsért is érdemesebb lehajolni, mint a száraz gallyat összegyűjteni. Tegnap és ma. *A’’ű meg a faluvégi pásztorház előtt. Egy darab ittfelejtett múlt. Tetejét zsúp fedi. A kétrészes ajtó a hajdani sza­badtüzelésű konyhára emlé­keztet Bent a kemence és a PÉCS SZÜLETTEK: Borbás Mónika.. Kolozsvári Bé­la. Bojánovics Attila, Balogh Beata, Szilárd Márta, Gerencsér Éva, Sárics Tamás, Gamplett Gábor, Bán Zoltán, Dömse Jó­zsef, Gáspár László. Kovács Zsolt, Pinke Attila, Szabó Gábor, Kamu Éva, Pintér Anita, Derner Ta­más. Balázs János. Szeincsi Eri­ka. Pásztor Dóra, László Ferenc, Bodrog Péter, Horváth Gábor, Cseresznész Ferenc, Pölöte Péter, Murányi Zsuzsanna, Katlii Imre, Szalai József, Róka Andrea, Tóth Mónika, Gálosi Pál, Békéi Má­ria, Belső István, Kovacsics Ist­ván, Pintér Róbert, Bajor Andrea, Kovács Gábor, Banai Judit, Aszalós Enikő, Tyukodi Lajos, Gruschwitz Péter, Hosszú Zsolt, Várhegyi Viktor, Vörös Gizella, Regősi Éva, Börzöli Zoltán. Hubai Miklós, Weintraut Rita, Böngyik László. Kovács János, Pataki Pé­ter, Babocsay Ildikó, Sasvári Róbert. Hanczár Erika, Höbling Zsuzsanna. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Schneider József és Gyenis Gi­zella, Egyed Gáspár és Mosonyi Mária, Balázs György és Jeránt Katalin, Zombory János és Tár- kányi Anikó, Salamon Károly és Bálinti Éva, Füves Dezső és Nagy Irén, Szegedi Károly és Zsifkovics Anna, Káló József és lakatos Margit, Gyovai Lajos és Harsány! Mária, Árvái Jenő és Süli Berta. Méhn Elemér és Mé­száros Rózsa. Spitzner Péter és Nyéki Gyöngyi, Gyors László és Szekeres Mária, dr. Szilárd Lász­ló és Csarankó Zsuzsanna, Kir- sching János és Kulacs Éva, Bor­bély Sándor és Hlaszni Margit, Folkmeier Károly és Nagy Má­ria. MEGHALTAK: Nagy Kálmán. Bibert Terézia, Major Imre, Gám Tamásné sz. Ehenmayer Jozefa, Czoller Imre, Gubiáno Andorné sz. Auguszt Rozina,Kreszics Józsefné sz. Gvu- ricza Anna, Fóris Emőke, Gál József, Csémi Ferenc. Hölbling Jenő, Hering János. Szerémi Jó­zsef, Jung József, Saliga János, Kóros István, Bencze Sándor, Pál .János, Pinér Mihályné sz. Got- hár Julianna, Sebők Józsefné sz. Vovesz Mária, Bozsáftovics Mi­hály, Vadócz Józsefné sz. Laczkó Julianna, Schmauzer Mihály, Varga József, Erdősi Lajosné sz. lukács Mária, Ormai József, Schlégl József, Lukács Józsefné sz. Lévay Ágnes, Kaposi Ferenc, Békefi Józsefné sz. Vajda Mária, Szabó Lajosné sz. Varjú Erzsé­bet, Szücs-Kovács Ferenc, Soós Gézáné sz. Grósz Gizella. Obert I,ászló, Jádi Jánosné sz. Hajós Anna. K OM L Ó SZÜLETTEK: Bánusz Dezső. Janku András, Tóth Enikő, Mayer Róbert, Lackner Gizella, Bartalovics Já­nos. Kőhalmi Anikó, Rabidovszky Rihárd, Kasza Péter, Obert Béla, Káplár Jáms, Kovács Gábor, Deák Tünde. Barnát Miklós, Guzsvány Éva. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Varga József és Soós Anna, Boskó Lajos és Juries Ilona. MEGHALTAK: Fuchs Péter, Lencz Csilla, Kol­lár Ibolya, Kresch Mátyásné sz. Arnold Teréz. MOHÁCS SZÜLETTEK: Kovács János, Temesi Marian­na. Till József, Lukács Attila, Frech Zsuzsanna, Heim Csaba, Schaffer Mária, Farkas Ferenc, Réder Zoltán, Nagy Zoltán, Re- pity Hajnalka, Ladover Zoltán, Oláh Gábor, Bajnáczki Péter. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Mágyar József és VárkoAyi Éva. MEGHALTAK: Schweitzer Márton, Batánovlcs Jenő, Blum Györgyné sz. Gutt- mann Terézia, Bauer Jánosné sz. Kiasz Anna, Pecsuvácz Andrásné sz. Pancsata Mária. SZIGETVAR SZÜLETTEK: Kanyar Éva, Venicz Erzsébet, Zákányi Tibor, Novák Zoltán, Fülöp Tünde, Kismárton Zsolt, Simon Csaba, Tömpe Ágnes, Szabó Attila, Károlyi Jenő. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Arnold Mihály és Horváth An­na. MEGHALTAK: Csizmadia János. Banna And­rásné sz, Wunderlich Etel. A ft k i füstöt az ajtón át kibocsátó ? tűzhely maradványai még lát- f szanák. j Töpörödött, citromarcú öreg- j ásszony lép ki. Az utasoki fényképezőgépet csattogtatnak ? lencsevégre kapják a házat, j az udvart, az öregasszonyt, j — Nénikém, ide álljon!? Most guggoljon le! Fogja fce-i zébe ezt a kosarat! A képet majd elküldjük. De előbbi eresszen föl bennünket a pad-; lásra! > Az idegenek benyomulnak a! a házba, mint egy indián- > kunyhóba. Népek kohója volt valami-) kor e táj. A török alatt szlá-jj vök kerültek ide. Majd né-j met telepesek jöttek, aztán i helyükbe felvidéki magyarokí érkeztek. ; Egy ilyen faluvégi padlás af történelem minden fordulatát < őrzi. Régi agyagkorsó, famo-i zsár, rokka, kiérdemesült ve-i tőgép hever a pókhálós sarok- í ban. •— S Még jó, ha értő kézbe ke-s rülnek, és nem bizományi áru- ! házba vándorolnak e tárgyak.? Hallom, Mozsgón, a művelő-? dési házban már készítik a) helyet, gyűjtik hozzá az anya-j got, hogy bemutassák Zselic-Í nek. ennek a jellegzetes du-i nántúli tájnak hajdani vilá-? gát, az itt élő emberek él étét J Utoljára 1941-ben. a csurgói? gimnázium adott ki egy kis) füzetet Zselicről, Vargha Ká­roly dolgozatát. A mai föld- í rajzkönyvek és útleírások sem! mulasztják el megemlíteni ne­vét. De ez kevés. Szépívű > dombjai, szőlőkoszorúzta hal- > mai, ligetes erdői, dolgos né-> pe, a táj múltja és mai érté- < kei várják a látogatót. Közhely, de naponta újra? föl kell fedezni: A karnyúj-í tásnylra fekvő völgyhajlat épp ? annyi meglepetést és szellemi í ajándékot tartogat számunkra, s mint — mondjuk — a párizsi ? Saint Germain negyed kopott ? házai és színes ernyői. Tüskés Tibor ' Anyakönyvi hírek

Next

/
Thumbnails
Contents