Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-26 / 252. szám
Dnnontmi natno 1968. október 26. Hűtőládával vagy anélkül? Miért nem jut el 200 kisközségbe a bolti hús? Kollégiumavatás Komlón Ma délután kollégiummá avatják a Steinmetz Miklós Középiskolai Diákotthont Komlón. A diákotthon három évvel ezelőtt alakult meg, akkor, amikor a Steinmetz Miklós Gimnáziumot és Szakközépiskolát létrehozták. Jelenleg kilencven lakója van, többségében első osztályos leány, aki az egészség- ügyi szakközépiskolai osztály tanulója. Egyébként fiúk is laknak benne. A diákotthon közösségei azóta a szakköri életben, az önkormányzatban, a közösségi élet és a világnézeti tájékozottságban olyan fejlődést tanúsítottak, hogy ezzel éretté váltak arra, hogy a diákotthont kollégiummá avassák. Az ünnepség délután négy órakor kezdődik. A zsákok tízezrei helyett A zsák, mely évezredek óta szolgálja az emberiséget, egyre inkább anakronizmussá válik. Különösen az olyan mezőgazdasági nagyüzemben, mint például a pogányi Uj Tavasz Tsz, mely a megye egyik legnagyobb baromfi- telepét mondhatja magáénak. Ez a tsz mintegy 150 vagon ! tápot használ fel évente. A 150 vagonos mennyiség 25 ezer 60 kilogrammos zsákot tölt meg. Ezt a 25 ezer zsákot a Baranya megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat szederkényi, mohácsi illetve sásdi üzemében rakták meg, mérlegelték, plom- bálták, majd amikor a tsz-be kiszállították, fordított sorrendben elölről kellett kezdeni az egész műveletet. Érthető, hogy a tsz is, meg a vállalat is korszerűbb megoldásra törekedett, s meg is találta azt. Erről tanúskodott az a tanácskozás és bemutató, melyet tegnap tartottak meg a pogányi tsz-ben. A tanácskozáson megjelent dr. Földvári János, a Megyei Tanács elnökhelyettese, Bacsó Baranya vagy 200 falvábar nincs húsbolt és nerp is szállítanak ki semmiképp sein húst E községek lakói télen sertést vágnak ugyan, kora tavasztól késő őszig viszont csak a baromfi által juthatnak friss húshoz Ha friss sertés- vagy marhahúsra vágynak, nincs más választásuk, mint hogy beutaznak, vagy begyalogolnak a legközelebbi körzeti központnak számító nagyközségbe vagy városba. Hogy ki mit ért a „legközelebbi” szó alatt, az persze tág fogalom, amit még bonyolít az a tény, hogy a megye 51 községének még bekötőútja sincs. Mit kér a KÖJÁL? Az állattartási lehetőségekkel rendelkező kisközségek húsellátása addig nem kerülhetett reflektorfénybe, amíg a városok ellátásával is probléma volt. Most viszont egymást érik a felmérő, s tapoga- tódzó jellegű vizsgálatok. Ilyen — közös — vizsgálatot tartott a Megyei Tanács kereskedelmi osztálya és a MÉSZÖV is, mely több alapvetően fontos megállapítással zárult. A kereskedelmi vezetők 11 olyan községet találtak a megyében, ahol véleményük szerint már a legközelebbi időszakban be kell rendezni húsboltot. Ezek közé sorolták a kétezer lakosú Duna- falvát, az 1800-as Kölkedet, az 1500-as Dencsházát, a 700 lakosú Baranyajenőt. Az utóbbi helyen már meg is nyílt a húsbolt A vizsgálat másik, alapvető megállapítása az volt, hogy a további több mint 200 községben nagyon sokba kerülne, s ráfizetéses lenne a húsbolt. Ezért csak egyetlen alternatíva marad: az előrecsomago- lás, illetve kiszállítás. Az egyik nap a fogyasztási és értékesítési szövetkezet embere kimegy a körzethez tartozó kisközségbe, s összeírja, hogy ki mennyi és milyen húst kér. Aztán visszatér, s a körzeti központban elkészítik a 0,5— •— „Harcunk a magyar pokollal van...” A Doktor Sándor Művelődési Ház Irodalmi Színpada október 27-én és 30-án este fél 8 órai kezdettel I új műsort mutat be a Pinceszínházban (Janus Pannónius u. 11.) az őszirózsás forradalom 50. évfordulójára és Ady emlékére. Bevezető előadást tart dr. Kolta Ferenc tanszék- vezető főiskolai tanár. Közreműködnek: Abai Ilona, Horváth Tünde, Jávor Edit, Molnár Péter, Nagy Éva, Rónái Béla. Rendezte: Bécsy Tamás. — Hangulatos presszó nyüt Mozsgón. A régóta várt vendéglátóipari létesítményt a tanáccsal és a tsz-szel együttműködve alakította ki és nyitotta meg a mozsgói fogyasztási szövetkezet. „Tavaly már másfél milliót tartalékoltunk“ A BESZKART-tól a nagynyárádi tsz-ig — Vállaltam én mindent fiatalkoromban, csak a vezér- igazgatóságot népi, mert ahhoz sohasem voltak kéznél az ajánló papírjaim — foglalta össze életútját Vincze Jenő, a nagynyárádiak örök jókedélyéről híres tsz-elnöke. Szülei alkalmi munkából nevelték fel őt és két fivérét, de meg nem tudná mondani, miből és hogyan kuporgatták ki, hogy elvégezze a polgári iskolát, ami annak idején pro- tektorok segítségével is csak arra volt jó, hogy kis inashelyet kapjon Pécsett a válogatós Gadó és Kristóf cégnél. — Végig illedelmeskedtem, ki is tanultam a kőművessé- get, s csak akkor lázadtam fel, amikor három év után 20 filléres órabért ajánlottak a segédlevelem mellé, — emlékezett a szerződés egy hét utáni felbontására. — Ezután már csak egyetlen egyszer vettem igénybe a protektorok segítségét, amikor kijárták, hogy 17 évesen bevonulhassak tényleges katonai szolgálatra. A katonáskodás után már Pestre állíttatta ki a leszerelő levelét és kis vulkáníiber bőröndbe csomagolt motyójával, maradék zsoldjával nekivágott az „önállóskodásnak”. Előbb a Keleti pályaudvaron kötött „társasüzletet” egy öreg hordárral, de csak addig, amíg a Teleki téren meg nem vásárolta a „kifogástalan megjelenéshez” szükséges ruhát, hány tucat „makkról álmodó” sertés támolygott az ólakban. Ez utóbbiakra nemcsak á hasonlat illett rá, hanem a valóság is az volt, hogy az emberek a közeli Izabella horhosban gyűjtötték a makkot, hogy a szegény állatok éhén ne pusztuljanak. — Hát ilyen volt a gazdaság — mondotta. — Azonban ez már a múlté, noha ma sem mondhatjuk, hogy rólunk veszik példának a gazdag tsz- eket, de azért megvagyunk. A rossz emlékű 15—20 forintos munkaegységeket feltornásztuk 40 forintra és tavaly már másfél millió forint körüli tartalékot is félreraktunk. Vincze Jenő háromezer forintos BESZKÁRT-fizetést cserélt fel annak idején havi 400 forintnyi tsz-előlegekért, s mégsem fordult meg egyszer sem a fejében, hogy feladja a vállalkozást. Az első években együtt kapált, aratott, gyűjtött napestig a tagsággal és közben arra is volt ereje, hogy elvégezze a mezőgazda- sági technikumot. De talán mindezeknél is nagyobb erénye örök jókedélye, amivel a legnehezebb időkben is felrázta a csüggedőket. P. Gy. Lezuhant a tv-torony legfelső lépcsőkarja Október 22-én, kedden délután 4 óra 15 perckor a tv-torony legfelső, kilencven méter magasságban levő lépcsőkarja lezuhant. A három méter 20 centiméter hosszú és mintegy 17 mázsa súlyú elem megrongálta az alatta levő további 15 lépcsőkart is (a toronyban összesen 120 lépcsőkar van), a baleset következtében három dolgozó könnyebb sérüléseket szenvedett. A kár pontos összegét még nem lehet megállapítani, a jelek szerint 50 ezer forint körül lehet. Nemeskéri László, a Bm. Építőipari Vállalat igazgatója a balesetről a következőkben tájékoztatta munkatársunkat: — Az elemek úgy voltak méretezve, hogy négyzetméterenként 700 kilogramm terhet elbírjanak saját súlyukon kívül. A ' szükséges vizsgálatokat behelyezés előtt még az üzemben elvégeztük, az elemek megfeleltek a szabvány előírásainak. A legfelső lépcsőkart szeptember 23-án helyeztük be, tehát egy hónapja volt már a helyén, amikor a baleset történt. Ez idő alatt különösebb megterhelésnek nem volt kitéve, csak önsúlyát hordta. Lenti és fenti részén egyaránt 13 centiméteres vízszintes felfekvése volt egy-egy erős vasbetongerendán, e gerendák a zuhanás ellenére épségben vannak, sőt, el sem mozdultak. Néhány napja kezdtük meg a monolit szegélygerendák beszerelését, természetesen alulról felfelé haladva. Ezek vannak hivatva a lépcsőkarok és korlátok végleges rögzítésére. Annyi bizonyos, hogy ha a szegélygerenda a helyén van, a lépcsőkar nem tud megcsúszni. De még mindig nyitva marad a kérdés, mi okozhatta a hatalmas súlyú elem elmozdulását. Jelenleg csak feltételezéseink vannak erre, a lépcsőkarokat ugyanis törmelékként találtuk meg, s azt is lehetetlen megállapítani, hogy' melyek a legfelső elem részei. (Az elemek egy sablonban készültek és milliméterre megegyeznek egymással.) Ettől függetlenül minden számbá jöhető ok megismétlődésének lehetőségét kiküszöböljük a lépcsőkarok kicserélése során, és mielőtt átadjuk a tornyot, a már beépített elemeken is próba- terhelést végzünk 50 százalékos túlterheléssel, hogy a lépcsőház üzemeltetése teljesen biztonságos legyen. kVW'Al'S i**. Andor, a Gabonatröszt főosztály vezetőj e, mintegy 2Í tsz-elnök és sokan mások. Kislaki László, a pogány) tsz elnöke bevezető szavaiba!) elmondotta, hogy kezdetben arra gondoltak: saját takarmánykeverő üzemet létesítenek. Ez azonban több mint kétmillió forintos beruházással járt volna. Számoltak, s arra a meggyőződésre jutottak, olcsóbb lesz, ha a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál szerződnek. Állásfoglalásukban nem kis mértékben játszott közre az a tény, hogy a vállalat korszerű, ömlesztett takarmányszállítást ajánlott a zsákolás helyett. Eszerint a vállalat szederkényi üzemében egy ZIL tehergépkocsiba eresztik a tápot, lemérik, majd gondosan leporryvázzák a szállítmányt, s a tsz-be hozzák. Itt a billenő kocsi az előre elkészített garatba billenti a takarmányt, s onnan a serleges felvonók a 3. szintre szállítják azt. Kislaki László köszönetét mondott a vállalatnak azért, hogy tervdokumentációkat illetve szakembereket bocsátott a rendelkezésükre, hogy az ömlesztett takarmányszállítás technikai problémáit megoldhassák. Elmondotta, hogy a számítások alapján mintegy évi 45 ezer forintos megtakarításra számítanak az új módszerrel. De még ha nem lenne megtakarítás, akkor sem bánnák, hogy öt évre szerződtek a vállalattal, hiszen minden fajta állatbetegség első számú terjesztője a zsák. Ha ezt, valamint a folyamatosan fenyegető száj- és körömfájást is számításba vesz- szük, csak így nyilatkozhatunk: nehéz túlértékelni az ömlesztett takarmányszállítás jelentőségét. Hasonló értelemben nyilatkozott Szendrő Károly, a Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat igazgatója is. Emlékeztetett arra, hogy a vállalat egyre jobb kapcsolatot épít ki a tsz-ekkel, állami gaz daságokkal az intenzívebb takarmányhasznosítás céljából. A fokozódó együttműködés bozonyítéka az ömlesztett takarmányszállítás is, amely nemcsak a tsz-nek előnyös, hanem a vállalatnak is. H. Kovács Miklós, a Gabonatröszt osztályvezetőjének felszólalása után dr. Földvári János szólt a résztvevők- höz. Elismerő szavakkal méltatta az új módszer jelentőségét, hiszen — mint mondotta a felsorolt előnyökön túl van még egy újabb is: megint felszabadítottuk az embert egy területen a nehéz fizikai munka nyűgétől. Felhívta a résztvevők figyelmét, hogy a legtöbb helyen még mindig kézi erővel juttatják el az állatokhoz a takarmányt, tehát sok a tennivaló még. A tanácskozás után a mező- gazdasági szakemberek megtekintették a táppal megrakott billenős ZlL-tehergép- kocsi munkáját illetve tárolóhelyeket, majd meglátogatták a korszerű baromfiólakat. Minden idényben J Minden igénynek Minden alkalomra Mindig divatosak A PÉCSI „Kossuth Cipész Szövetkezet u TERMÉKEI Budapesten a Luxus Áruházban, vidéken a jelentősebb szak üzletekben kaphatók i I A 1 1, vagy éppen másfél kilós ! csomagokat. A hús, illetve a ! csomag éjszakára hűtőkamrába kerül, hajnalban pedig furgonba rakják, s nyomban kiszállítják, ahol a megrendelők már várják. A MÉSZÖV írásos véleményt kért a Megyei KÖJAL- tól, hogy mit szólna ahhoz, ha ezt a módszert megyeszerte elterjesztenék? A KÖJÁL igenlő választ adott, s pontokba foglalta, hogy milyen egészségügyi rendszabályok megtartása kötelező, illetve kívánatos. Jellemző, hogy a legtöbb követelménnyel a MÉSZÖV is egyetért, csupán azt sérelmezi, hogy a KÖJÁL speciális jegesládában engedi kiszállítani a húst. Mit mond a MÉSZÖV? A MÉSZÖV arra hivatkozik, hogy a jegesládákhoz jégre van szükség, azokban a körzeti központnak számító nagyközségekben viszont, ahol a fogyasztási szövetkezetek vá-1 góhídja van, már nincsenek núdfedeles jégkamrák. Ott már rég az elektromos hűtőkamrákra tértek át. A jégkamra ma már korszerűtlen, megépítése és feltöltése költséges. Így módfelett ráfizetéses lenne a kisközségek húsellátása. Mint várni lehetett, a vidéken élő körzeti finsz-vezetők egyetlen esetben sem hagyták ki azt a „ziccert”, hogy a Húsipari Vállalat sem mindig hűtőkocsiban, hanem gyakran ponyvás teherautóban szállítja ki hozzájuk a húst. Sokszor csak délután ér ki a szállítmány. Kérdezték: ha annak lehet, miért nem szabad nekik is? Az egyik körzeti fmsz vezetői ünnepélyes ígéretet kértek arra vonatkozólag, hogy nem írjuk ki a neveket, majd elmondották, hogy ők is megszegik a szabályé Itat! Immár 15 esztendeje annak, hogy jegesláda nélkül szállítják ki a környező kisközségekbe az előrecsomagolt húst. „Lekopogják”, hogy eddig még semmi baj nem történt, mert egyébként szigorúan tartják magukat az egészségügyi előírásokhoz. Ha már ennyire a kulisszák mögé néztünk, elmondjuk, hogy a járási és megyei egészségügyi hatóságok természetesen tudnak e szabálytalanságokról, „kifelé” és „hivatalosan” viszont úgy tesznek, mintha sejtelmük sem lenne róluk. Amint az egyik vezetőjük kifejezte: „Ha hivatalosan is tudomást szereznénk róluk, fel kellene lépnünk ellenük. Az viszont avval járna, hogy még a megye 50—60 kisközsége sem kapna húst. Ki vállalja magára ezt a népszerűtlen feladatot? Nem elég, hogy a megye vagy 200 köz- | ségében egyáltalán nincs j hús?” Visszajutottunk tehát oda, ahonnan elindultunk: a megye vagy 200 községében, ahol legalább százezer ember él, nincs friss hús, éspedig azért nincs, mert vita folyik a hűtőláda körül. Van aki szükségesnek tartja, van aki nem, abban minden esetre megegyeznek, hogy költséges kicsit. Nem vagyok közegészség- ügyi felügyelő, sem kereske- i delmi vezető, így illetékes j sem vagyok az igen vagy nem ; kimondásában. Meggyőződé- i sem viszont, hogy a másfélkét évtizedes tapasztalatok birtokában, a mai fejlett közegészségügyi ellenőrzés viszonyai között van megoldás erre a problémára. Mire volna hát szükség? Arra, hogy a KÖJÁL és a kereskedelmi vezetők üljenek le és tárgyaljanak egymással. Százezer ember várja válaszukat, százezer emberrel tesznek jót, ha megegyezésre jutnak. Magyar László cipói,, miegymás! es eiioi a naptól kezdve a táját is elkerülte a munkaközvetítőknek. Nem bújta az újsághirdetéseket sem, hanem ő tette közzé ajánlkozásait, nem kis merészséggel fogalmazva meg bennük a legkülönbözőbb foglalkozásokban szerzett jártasságát és természetesen az igényeit is. — Ügy látszott, ez a stílus jobban imponált a munkaadóknak, mint a kilincselés, mert tucatjával kaptam az ajánlatokat Aztán a második világháború véget vetett a válogatósságának. Eleinte némi fondorlattal még kibújt néhány SAS behívó elöl, de a totális mozgósítást már nem úszhatta meg, sőt kishíján rajtavesztett egyik „módszerén”. Sopronban történt 1944 novemberében. Kihasználva ezrednyilvántar- tói beosztását és a parancsnokok akkoriban már nagyon is érthető idegességét, nyílt parancsok kiadásával sorra szöktette meg a hozzá bizalommal fordulókat. Az utolsó nyüt parancsot magának állította ki, de ő már nem jutott mesz- szire vele. Elfogták és hadbíróság várt rá. Az előzetes letartóztatásból azonban már nem a leleményessége, hanem egy másik erénye, hatalmas fizikai ereje szabadította ki. Kifeszítette a rácsokat és többed magával egyszer s mindenkorra búcsút mondott a háborúnak. De fogjuk rövidebbre a dolgokat! Három évig villamosokat vezetett a BESZKART szolgálatában. 1951-ben kitüntetéssel végezte el a villamos- vasút tisztképző iskoláját, és előbb könyvelői majd főintézői beosztásban dolgozott 1955-ig, amikor egy napon behívták a területi pártbizottságra. — Az időben volt ez, amikor a tsz-ekhf kommunistákat válogatott a párt és én minden húzódozás nélkül vállalkoztam is rá. Egyszerre mondtunk fel a vállalatnál a feleségemmel, aki szintén ott dolgozott, és együtt is utaztunk le Baranyába. A fogadtatásra így femlékezett: — A bemutatásomra még aznap este összehívták a közgyűlést és nem tudom, honnan jött bizalommal minden gondjukat, bajukat föltárták előttem és egyhangú szavazással befogadtak maguk közé. Ami azt illeti dicsekedni valójuk nem is nagyon lett volna, mert a másnapi szemlén megdöbbentő látványban volt része. A 400 holdas „gazdaságban” mindössze i 1 „cimbalomoldalú” tehén, négy fogatra való busafejű ló és né-