Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-26 / 252. szám

Dnnontmi natno 1968. október 26. Hűtőládával vagy anélkül? Miért nem jut el 200 kisközségbe a bolti hús? Kollégium­avatás Komlón Ma délután kollégium­má avatják a Steinmetz Miklós Középiskolai Di­ákotthont Komlón. A diákotthon három évvel ezelőtt alakult meg, ak­kor, amikor a Steinmetz Miklós Gimnáziumot és Szakközépiskolát létre­hozták. Jelenleg kilenc­ven lakója van, többsé­gében első osztályos leány, aki az egészség- ügyi szakközépiskolai osztály tanulója. Egyéb­ként fiúk is laknak ben­ne. A diákotthon közös­ségei azóta a szakköri életben, az önkormány­zatban, a közösségi élet és a világnézeti tájéko­zottságban olyan fejlő­dést tanúsítottak, hogy ezzel éretté váltak arra, hogy a diákotthont kol­légiummá avassák. Az ünnepség délután négy órakor kezdődik. A zsákok tízezrei helyett A zsák, mely évezredek óta szolgálja az emberiséget, egyre inkább anakronizmussá válik. Különösen az olyan me­zőgazdasági nagyüzemben, mint például a pogányi Uj Tavasz Tsz, mely a megye egyik legnagyobb baromfi- telepét mondhatja magáénak. Ez a tsz mintegy 150 vagon ! tápot használ fel évente. A 150 vagonos mennyiség 25 ezer 60 kilogrammos zsákot tölt meg. Ezt a 25 ezer zsá­kot a Baranya megyei Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat szederkényi, mohácsi illetve sásdi üzemében rak­ták meg, mérlegelték, plom- bálták, majd amikor a tsz-be kiszállították, fordított sor­rendben elölről kellett kezde­ni az egész műveletet. Érthető, hogy a tsz is, meg a vállalat is korszerűbb meg­oldásra törekedett, s meg is találta azt. Erről tanúskodott az a tanácskozás és bemu­tató, melyet tegnap tartottak meg a pogányi tsz-ben. A tanácskozáson megjelent dr. Földvári János, a Megyei Ta­nács elnökhelyettese, Bacsó Baranya vagy 200 falvábar nincs húsbolt és nerp is szál­lítanak ki semmiképp sein húst E községek lakói télen ser­tést vágnak ugyan, kora ta­vasztól késő őszig viszont csak a baromfi által juthatnak friss húshoz Ha friss sertés- vagy marhahúsra vágynak, nincs más választásuk, mint hogy be­utaznak, vagy begyalogolnak a legközelebbi körzeti köz­pontnak számító nagyközség­be vagy városba. Hogy ki mit ért a „legközelebbi” szó alatt, az persze tág fogalom, amit még bonyolít az a tény, hogy a megye 51 községének még bekötőútja sincs. Mit kér a KÖJÁL? Az állattartási lehetőségek­kel rendelkező kisközségek húsellátása addig nem kerül­hetett reflektorfénybe, amíg a városok ellátásával is prob­léma volt. Most viszont egy­mást érik a felmérő, s tapoga- tódzó jellegű vizsgálatok. Ilyen — közös — vizsgálatot tartott a Megyei Tanács ke­reskedelmi osztálya és a MÉ­SZÖV is, mely több alapve­tően fontos megállapítással zárult. A kereskedelmi veze­tők 11 olyan községet talál­tak a megyében, ahol vélemé­nyük szerint már a legköze­lebbi időszakban be kell ren­dezni húsboltot. Ezek közé so­rolták a kétezer lakosú Duna- falvát, az 1800-as Kölkedet, az 1500-as Dencsházát, a 700 lakosú Baranyajenőt. Az utóbbi helyen már meg is nyílt a húsbolt A vizsgálat másik, alapvető megállapítása az volt, hogy a további több mint 200 köz­ségben nagyon sokba kerülne, s ráfizetéses lenne a húsbolt. Ezért csak egyetlen alternatí­va marad: az előrecsomago- lás, illetve kiszállítás. Az egyik nap a fogyasztási és ér­tékesítési szövetkezet embere kimegy a körzethez tartozó kisközségbe, s összeírja, hogy ki mennyi és milyen húst kér. Aztán visszatér, s a körzeti központban elkészítik a 0,5— •— „Harcunk a magyar po­kollal van...” A Doktor Sán­dor Művelődési Ház Irodalmi Színpada október 27-én és 30-án este fél 8 órai kezdettel I új műsort mutat be a Pince­színházban (Janus Pannónius u. 11.) az őszirózsás forrada­lom 50. évfordulójára és Ady emlékére. Bevezető előadást tart dr. Kolta Ferenc tanszék- vezető főiskolai tanár. Közre­működnek: Abai Ilona, Hor­váth Tünde, Jávor Edit, Mol­nár Péter, Nagy Éva, Rónái Béla. Rendezte: Bécsy Tamás. — Hangulatos presszó nyüt Mozsgón. A régóta várt ven­déglátóipari létesítményt a tanáccsal és a tsz-szel együtt­működve alakította ki és nyi­totta meg a mozsgói fogyasz­tási szövetkezet. „Tavaly már másfél milliót tartalékoltunk“ A BESZKART-tól a nagynyárádi tsz-ig — Vállaltam én mindent fiatalkoromban, csak a vezér- igazgatóságot népi, mert ah­hoz sohasem voltak kéznél az ajánló papírjaim — foglalta össze életútját Vincze Jenő, a nagynyárádiak örök jókedé­lyéről híres tsz-elnöke. Szülei alkalmi munkából nevelték fel őt és két fivérét, de meg nem tudná mondani, miből és hogyan kuporgatták ki, hogy elvégezze a polgári iskolát, ami annak idején pro- tektorok segítségével is csak arra volt jó, hogy kis inas­helyet kapjon Pécsett a vá­logatós Gadó és Kristóf cég­nél. — Végig illedelmeskedtem, ki is tanultam a kőművessé- get, s csak akkor lázadtam fel, amikor három év után 20 filléres órabért ajánlottak a segédlevelem mellé, — emlé­kezett a szerződés egy hét utá­ni felbontására. — Ezután már csak egyetlen egyszer vettem igénybe a protektorok segítségét, amikor kijárták, hogy 17 évesen bevonulhassak tényleges katonai szolgálatra. A katonáskodás után már Pestre állíttatta ki a leszerelő levelét és kis vulkáníiber bő­röndbe csomagolt motyójával, maradék zsoldjával nekivágott az „önállóskodásnak”. Előbb a Keleti pályaudvaron kötött „társasüzletet” egy öreg hor­dárral, de csak addig, amíg a Teleki téren meg nem vá­sárolta a „kifogástalan meg­jelenéshez” szükséges ruhát, hány tucat „makkról álmodó” sertés támolygott az ólakban. Ez utóbbiakra nemcsak á ha­sonlat illett rá, hanem a va­lóság is az volt, hogy az em­berek a közeli Izabella hor­hosban gyűjtötték a makkot, hogy a szegény állatok éhén ne pusztuljanak. — Hát ilyen volt a gazda­ság — mondotta. — Azonban ez már a múlté, noha ma sem mondhatjuk, hogy rólunk ve­szik példának a gazdag tsz- eket, de azért megvagyunk. A rossz emlékű 15—20 forin­tos munkaegységeket feltor­násztuk 40 forintra és tavaly már másfél millió forint kö­rüli tartalékot is félrerak­tunk. Vincze Jenő háromezer fo­rintos BESZKÁRT-fizetést cse­rélt fel annak idején havi 400 forintnyi tsz-előlegekért, s mégsem fordult meg egyszer sem a fejében, hogy feladja a vállalkozást. Az első évek­ben együtt kapált, aratott, gyűjtött napestig a tagsággal és közben arra is volt ereje, hogy elvégezze a mezőgazda- sági technikumot. De talán mindezeknél is nagyobb eré­nye örök jókedélye, amivel a legnehezebb időkben is fel­rázta a csüggedőket. P. Gy. Lezuhant a tv-torony legfelső lépcsőkarja Október 22-én, kedden délután 4 óra 15 perckor a tv-torony legfelső, kilencven méter magasságban levő lépcsőkarja lezuhant. A há­rom méter 20 centiméter hosszú és mintegy 17 mázsa súlyú elem megrongálta az alatta levő további 15 lép­csőkart is (a toronyban összesen 120 lépcsőkar van), a baleset következtében há­rom dolgozó könnyebb sé­rüléseket szenvedett. A kár pontos összegét még nem le­het megállapítani, a jelek szerint 50 ezer forint körül lehet. Nemeskéri László, a Bm. Építőipari Vállalat igazgató­ja a balesetről a követke­zőkben tájékoztatta munka­társunkat: — Az elemek úgy voltak méretezve, hogy négyzetmé­terenként 700 kilogramm terhet elbírjanak saját sú­lyukon kívül. A ' szükséges vizsgálatokat behelyezés előtt még az üzemben elvé­geztük, az elemek megfe­leltek a szabvány előírásai­nak. A legfelső lépcsőkart szeptember 23-án helyeztük be, tehát egy hónapja volt már a helyén, amikor a bal­eset történt. Ez idő alatt különösebb megterhelésnek nem volt kitéve, csak önsú­lyát hordta. Lenti és fenti részén egyaránt 13 centimé­teres vízszintes felfekvése volt egy-egy erős vasbeton­gerendán, e gerendák a zu­hanás ellenére épségben vannak, sőt, el sem mozdul­tak. Néhány napja kezdtük meg a monolit szegélygeren­dák beszerelését, természe­tesen alulról felfelé halad­va. Ezek vannak hivatva a lépcsőkarok és korlátok vég­leges rögzítésére. Annyi bi­zonyos, hogy ha a szegély­gerenda a helyén van, a lépcsőkar nem tud meg­csúszni. De még mindig nyitva marad a kérdés, mi okozhatta a hatalmas súlyú elem elmozdulását. Jelen­leg csak feltételezéseink vannak erre, a lépcsőkaro­kat ugyanis törmelékként találtuk meg, s azt is le­hetetlen megállapítani, hogy' melyek a legfelső elem ré­szei. (Az elemek egy sablon­ban készültek és milliméter­re megegyeznek egymással.) Ettől függetlenül minden számbá jöhető ok megismét­lődésének lehetőségét kikü­szöböljük a lépcsőkarok ki­cserélése során, és mielőtt átadjuk a tornyot, a már beépített elemeken is próba- terhelést végzünk 50 szá­zalékos túlterheléssel, hogy a lépcsőház üzemeltetése teljesen biztonságos legyen. kVW'Al'S i**. Andor, a Gabonatröszt fő­osztály vezetőj e, mintegy 2Í tsz-elnök és sokan mások. Kislaki László, a pogány) tsz elnöke bevezető szavaiba!) elmondotta, hogy kezdetben arra gondoltak: saját takar­mánykeverő üzemet létesíte­nek. Ez azonban több mint kétmillió forintos beruházás­sal járt volna. Számoltak, s arra a meggyőződésre jutot­tak, olcsóbb lesz, ha a Ga­bonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál szerződnek. Állás­foglalásukban nem kis mér­tékben játszott közre az a tény, hogy a vállalat korsze­rű, ömlesztett takarmányszál­lítást ajánlott a zsákolás he­lyett. Eszerint a vállalat sze­derkényi üzemében egy ZIL tehergépkocsiba eresztik a tá­pot, lemérik, majd gondosan leporryvázzák a szállítmányt, s a tsz-be hozzák. Itt a bil­lenő kocsi az előre elkészített garatba billenti a takarmányt, s onnan a serleges felvonók a 3. szintre szállítják azt. Kislaki László köszönetét mondott a vállalatnak azért, hogy tervdokumentációkat illetve szakembereket bocsá­tott a rendelkezésükre, hogy az ömlesztett takarmányszállí­tás technikai problémáit meg­oldhassák. Elmondotta, hogy a számítások alapján mintegy évi 45 ezer forintos megtaka­rításra számítanak az új módszerrel. De még ha nem lenne megtakarítás, akkor sem bánnák, hogy öt évre szer­ződtek a vállalattal, hiszen minden fajta állatbetegség el­ső számú terjesztője a zsák. Ha ezt, valamint a folyama­tosan fenyegető száj- és kö­römfájást is számításba vesz- szük, csak így nyilatkozha­tunk: nehéz túlértékelni az ömlesztett takarmányszállítás jelentőségét. Hasonló értelemben nyilat­kozott Szendrő Károly, a Ga­bonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat igazgatója is. Emlé­keztetett arra, hogy a válla­lat egyre jobb kapcsolatot épít ki a tsz-ekkel, állami gaz daságokkal az intenzívebb ta­karmányhasznosítás céljából. A fokozódó együttműködés bozonyítéka az ömlesztett ta­karmányszállítás is, amely nemcsak a tsz-nek előnyös, hanem a vállalatnak is. H. Kovács Miklós, a Ga­bonatröszt osztályvezetőjének felszólalása után dr. Föld­vári János szólt a résztvevők- höz. Elismerő szavakkal mél­tatta az új módszer jelentő­ségét, hiszen — mint mon­dotta a felsorolt előnyökön túl van még egy újabb is: megint felszabadítottuk az embert egy területen a nehéz fizikai munka nyűgétől. Fel­hívta a résztvevők figyelmét, hogy a legtöbb helyen még mindig kézi erővel juttatják el az állatokhoz a takarmányt, tehát sok a tennivaló még. A tanácskozás után a mező- gazdasági szakemberek meg­tekintették a táppal megra­kott billenős ZlL-tehergép- kocsi munkáját illetve tároló­helyeket, majd meglátogatták a korszerű baromfiólakat. Minden idényben J Minden igénynek Minden alkalomra Mindig divatosak A PÉCSI „Kossuth Cipész Szövetkezet u TERMÉKEI Budapesten a Luxus Áruházban, vidéken a jelentősebb szak üzletekben kaphatók i I A 1 1, vagy éppen másfél kilós ! csomagokat. A hús, illetve a ! csomag éjszakára hűtőkamrá­ba kerül, hajnalban pedig furgonba rakják, s nyomban kiszállítják, ahol a megrende­lők már várják. A MÉSZÖV írásos véle­ményt kért a Megyei KÖJAL- tól, hogy mit szólna ahhoz, ha ezt a módszert megyeszerte elterjesztenék? A KÖJÁL igenlő választ adott, s pon­tokba foglalta, hogy milyen egészségügyi rendszabályok megtartása kötelező, illetve kívánatos. Jellemző, hogy a legtöbb követelménnyel a MÉ­SZÖV is egyetért, csupán azt sérelmezi, hogy a KÖJÁL speciális jegesládában engedi kiszállítani a húst. Mit mond a MÉSZÖV? A MÉSZÖV arra hivatkozik, hogy a jegesládákhoz jégre van szükség, azokban a kör­zeti központnak számító nagy­községekben viszont, ahol a fogyasztási szövetkezetek vá-1 góhídja van, már nincsenek núdfedeles jégkamrák. Ott már rég az elektromos hűtő­kamrákra tértek át. A jég­kamra ma már korszerűtlen, megépítése és feltöltése költ­séges. Így módfelett ráfizeté­ses lenne a kisközségek hús­ellátása. Mint várni lehetett, a vidé­ken élő körzeti finsz-vezetők egyetlen esetben sem hagyták ki azt a „ziccert”, hogy a Hús­ipari Vállalat sem mindig hű­tőkocsiban, hanem gyakran ponyvás teherautóban szállít­ja ki hozzájuk a húst. Sok­szor csak délután ér ki a szállítmány. Kérdezték: ha annak lehet, miért nem sza­bad nekik is? Az egyik körzeti fmsz veze­tői ünnepélyes ígéretet kértek arra vonatkozólag, hogy nem írjuk ki a neveket, majd el­mondották, hogy ők is meg­szegik a szabályé Itat! Immár 15 esztendeje annak, hogy je­gesláda nélkül szállítják ki a környező kisközségekbe az előrecsomagolt húst. „Leko­pogják”, hogy eddig még sem­mi baj nem történt, mert egyébként szigorúan tartják magukat az egészségügyi elő­írásokhoz. Ha már ennyire a kulisszák mögé néztünk, elmondjuk, hogy a járási és megyei egész­ségügyi hatóságok természete­sen tudnak e szabálytalansá­gokról, „kifelé” és „hivatalo­san” viszont úgy tesznek, mintha sejtelmük sem lenne róluk. Amint az egyik veze­tőjük kifejezte: „Ha hivatalo­san is tudomást szereznénk róluk, fel kellene lépnünk el­lenük. Az viszont avval jár­na, hogy még a megye 50—60 kisközsége sem kapna húst. Ki vállalja magára ezt a nép­szerűtlen feladatot? Nem elég, hogy a megye vagy 200 köz- | ségében egyáltalán nincs j hús?” Visszajutottunk tehát oda, ahonnan elindultunk: a me­gye vagy 200 községében, ahol legalább százezer ember él, nincs friss hús, éspedig azért nincs, mert vita folyik a hű­tőláda körül. Van aki szüksé­gesnek tartja, van aki nem, abban minden esetre meg­egyeznek, hogy költséges ki­csit. Nem vagyok közegészség- ügyi felügyelő, sem kereske- i delmi vezető, így illetékes j sem vagyok az igen vagy nem ; kimondásában. Meggyőződé- i sem viszont, hogy a másfél­két évtizedes tapasztalatok birtokában, a mai fejlett köz­egészségügyi ellenőrzés viszo­nyai között van megoldás er­re a problémára. Mire volna hát szükség? Arra, hogy a KÖJÁL és a kereskedelmi ve­zetők üljenek le és tárgyal­janak egymással. Százezer ember várja válaszukat, száz­ezer emberrel tesznek jót, ha megegyezésre jutnak. Magyar László cipói,, miegymás! es eiioi a naptól kezdve a táját is el­kerülte a munkaközvetítők­nek. Nem bújta az újsághir­detéseket sem, hanem ő tette közzé ajánlkozásait, nem kis merészséggel fogalmazva meg bennük a legkülönbözőbb fog­lalkozásokban szerzett jártas­ságát és természetesen az igényeit is. — Ügy látszott, ez a stílus jobban imponált a munka­adóknak, mint a kilincselés, mert tucatjával kaptam az ajánlatokat Aztán a második világhábo­rú véget vetett a válogatóssá­gának. Eleinte némi fondor­lattal még kibújt néhány SAS behívó elöl, de a totális moz­gósítást már nem úszhatta meg, sőt kishíján rajtavesztett egyik „módszerén”. Sopronban történt 1944 novemberében. Kihasználva ezrednyilvántar- tói beosztását és a parancs­nokok akkoriban már nagyon is érthető idegességét, nyílt parancsok kiadásával sorra szöktette meg a hozzá bizalom­mal fordulókat. Az utolsó nyüt parancsot magának állította ki, de ő már nem jutott mesz- szire vele. Elfogták és had­bíróság várt rá. Az előzetes letartóztatásból azonban már nem a leleményessége, hanem egy másik erénye, hatalmas fizikai ereje szabadította ki. Kifeszítette a rácsokat és töb­bed magával egyszer s min­denkorra búcsút mondott a háborúnak. De fogjuk rövidebbre a dol­gokat! Három évig villamoso­kat vezetett a BESZKART szolgálatában. 1951-ben kitün­tetéssel végezte el a villamos- vasút tisztképző iskoláját, és előbb könyvelői majd főinté­zői beosztásban dolgozott 1955-ig, amikor egy napon be­hívták a területi pártbizott­ságra. — Az időben volt ez, ami­kor a tsz-ekhf kommunistá­kat válogatott a párt és én minden húzódozás nélkül vál­lalkoztam is rá. Egyszerre mondtunk fel a vállalatnál a feleségemmel, aki szintén ott dolgozott, és együtt is utaz­tunk le Baranyába. A fogadtatásra így femléke­zett: — A bemutatásomra még aznap este összehívták a köz­gyűlést és nem tudom, hon­nan jött bizalommal minden gondjukat, bajukat föltárták előttem és egyhangú szavazás­sal befogadtak maguk közé. Ami azt illeti dicsekedni valójuk nem is nagyon lett volna, mert a másnapi szem­lén megdöbbentő látványban volt része. A 400 holdas „gaz­daságban” mindössze i 1 „cim­balomoldalú” tehén, négy fo­gatra való busafejű ló és né-

Next

/
Thumbnails
Contents