Dunántúli Napló, 1968. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-22 / 248. szám
1969. október 22. Dtmonttm natjio 9 A kisüsti — illúziók nélkül Kerekasztal-beszélgetés a tsz-ek és a tejipar kozott Együttműködés váltja fel a vitát A Baranya megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat idén először foglalkozik kereskedelmi szeszfőzéssel. A pécsi, a bólyi és a zengőaljai állami gazdaságból szállított őszibarack, kajszi-, szilva- és almacefréből 70 vagonnyit dolgoznak fel. Fbből 54 ezer liter pálinkát nyernek, amit a Magyar Likőripari Vállalatnak adnak át további feldolgozásra. Az elmúlt hónapban beszereztek több nagy befogadóképességű tároló edényt. A képes: háromvagonos alumínium tankok a pécsi bálicsi szeszfőzde udvarán. „Vontatottan haladnak az 1969. évi szerződéskötések” című, augusztus 31-én megjelent cikkünkben megírtuk, hogy az Országos Tejipari Vállalat halogatja a jövő évi szerződéskötések megkezdését a termelőszövetkezetekkel. A cikk nyomán a közelmúltban a MÉM és a Tejipari Tröszt elküldte Baranyába képviselőit, dr. Horváth Istvánt és Sebők Ferencet, hogy a tsz-ek és a vállalat közötti háborúskodás okait felderítsék és a szerződések ügyét I előbbre vigyék. A kerekasztal- I beszélgetésre, melyen részt I vett Raszfik József, a Bara- I nya megyei Tejipari Vállalat ősz van, a gazdák zöme most jelentkezik főzésre, a szeszfőzdékben most gyújtanak a rézüstök alá. Hány szeszfőzde van Baranyában? 1962-ben még hetven volt, többségük gazdátlanul üzemelt, műeszközei, berendezései leromlottak. És ma? Harmincnyolc engedéllyel rendelkező bor- és gyümölcs-szeszfőzde vain, 12 a Szikvíz- és Szeszipari Vállalaté, 15 a földmű- vesszövetkezetek kezelésében áll, 9 tsz-ekében, egy a Villány—Siklósi Állami Gazdaságé, egy pedig a Likőripari • Vállalaté. Nagyjából mind azonos feltételek mellett termel, a kapacitás kielégíti az igényeket, valamivel gazdaságosabban működnek, mint a megszűntek. Elöljáróban ezekről tájékoztatott Répás Tibor őrnagy, a megyei vám- és pénzügyőr parancsnok. Azon már együtt meditáltunk, vajon mennyire gazdaságosan üzemelnek a szeszfőzdék. Méginkább: a bevételek fedezik-e a pálinkafőzés kiadásait? Alig hihető. Többségük csak az év kis részében, 3—4 hónapon át üzemel, aztán kialszik a tűz az üstök alatt. A leíőzött pálinka minősége gyenge, kilencven százaléka exportképtelen. A gazdák, érthető okokból ragaszkodnak a főzéshez, pálinkájukhoz. Nemcsak a fogyasztás miatt, de azért mert minden évben marad gyümölcs, amely eladhatatlan. Valamit kell vele csinálná, ne vesszen kárba. Csak mellesleg, a gazdák ob annyira ragaszkodnak a főzéshez, hogy olykor három bőrt szeretnének lehúzni a rókáról: kipréselik a szőlőt, aztán törkölybort is készítenek, s ezután még a maradékot. is elviszik a szeszfőzdébe. Másoknak penészes, rothadt gyümölcs van a cefréjében. Egyáltalán, általános tapasztalat, hogy a cefrék minősége sok kívánnivalót hagy maga után. Külföldön régebben nagyobb piaca volt a magyar kisüstinek, de ma már nagyobbrészt kiszorultunk ezzel a termékkel a piacról, és elsősorban a minőség miatt. Külföldön ma már inkább a hideg úton előállított égetett szeszes italok, a szesz és aroma hozzáadásával készült pálinka uralja az ízlést. Nálunk, elsősorban vidéken, hagyományos a kisüstön főzött pálinka szeretete, esküdnek aromájára, minőségéi'e, ragaszkodnak hozzá, bár az utóbbi évtizedekben a belső piaci igények is nagyot változtak, a fogyasztás áttendált az égetett szeszes italokról más italokra, sörre, borra. Miért ne lehetne gazdaságosabban, jöevedelmezőbben, s mindezeken ' felül jobb minőségben pálinkát főzni, olyan minőségben, hogy az export- képességét elérjük? A gazdaságosabb megoldás a vákum-rendszerű főzés. A mostani, közvetlen tüzelésű üstökben plusz 78—80 Celsius foknál kezdődik a lepárlás, ez esetben rengeteg aroma elég, nem kerül bele a párlatba. Ezzel szemben a teljesen zárt rendszerű, netn közvetlen tüzelésű vákumfőzésnél már 24—27 foknál kezdődik a lepárlás és ez esetben nem ég el a jellegzetességet biztosító aroma. Ilyen egyelőre nincs a megyében. Egy ilyennél a beruházás költségei természetesen jóval nagyobbak, mint amennyibe a hagyományos műeszközök kerülnek. Épülettel együtt káíszer-háromszor annyiba kerül, 2 és félhárom millióba. Számolni kell velük is, további beruházást igényelnek a tároló és szállítóeszközök. A fenntartás, üzemelés költségei azonban azonosak, a minőség ugrásszerűen megjavul, az itt előállított pálinka export minőségű. A vákum-rendszerű szeszfőzde csak tőikor jövedelmező, a beruházás költségei ak- ls- 1 kor térülnek meg, ha az év nagy részében, 10—11 hónapon át üzemel. Az alapanyagot tehát egész évben, folyamatosan biztosítani kell. Saját számlára történő áruelőállításról van szó, amikor a tsz vagy fmsz saját maga vásárolja fel a gyümölcsöt, maga cefrézi, főzi és forgalmazza Csak vállalkozó szellemű kezdeményező kellene, illetve kooperáció; az alapanyagok gondos számbavétele és felkutatása. (A Szigetvári Konzervgyárból például a pálinkának megfőzhető mellékterméket más megyébe szállítják el.) Az említett szeszfőzdéből járásonként elegendő lenne egy-egv. (És nem hat, mint például a mohácsi járásban.) Most már ugyan érdeklődés tapasztalható a saját számlára történő főzés iránt — egyébként eleddig csak néhány főz- de foglalkozott ilyennel — de visszariasztja qket a piac telítettsége. Hírlik, eladatlan készletek halmozódtak fel pálinkából. Az idén egyébként a forgalmazásban megszűnt a Magyar Likőripari Vállalat monopolhelyzete. Hasonló hatáskörrel bízták meg a Vendéglátó Országos Szövetkezeti Központot, az fmsz-eknél maradó pálinka fölött ő rendelkezik. A megyei viszonyokat jól ismerő Répás Tibor őrnagy szerint jelenleg nagyobb készletek halmozódtak fel, kevés a tárolóeszköz, ez hátráltatja a főzést, több helyen vontatottan megy. Megiszom a jó kisüstj pálinkát, de a legjobb megoldásnak mégis azt tartom: minél több gyümölcsöt piacra dobni, amikor még emberi fogyasztásra alkalmas. Ezt szorgalmazzuk! Miklósvári Zoltán 36400 túlóra a sütőiparban Nincs utánpótlás Az üzemeket bővíteni már nem lehet — Kell a korszerű automatizált kenyérgyár Afféle szabvány-hangulatot idéznék, ha e hajnali kőrútról eképpen kezdeném a riportot: „A friss kenyér és sütemény illata kiárad a hajnali utcára ... Mire ébred a város, a kenyér már a boltokban várja a vevőt...” Ez ugyan igaz, csakhogy a szépen pirult, friss kenyér látványa még csak nem is sejteti az emberrel, hogy kilenctíz órás nagyon kemény munka eredményeként kerül az asztalra. Kevés iparág van, amely ennyire súlyos gondokkal küszködik esztendőkön át. Dr. Naumov István műszaki vezetőnek van egy rövid tanulmánya, amelynek kezdő soraiban arra utal, hogy a pécsi kenyérgyár makettje és kivitelezési programja éppen 20 esztendeje jelent meg a Dunántúli Naplóban. S kenyérgyár nincs. Pedig a gyár a három leglényegesebb problémát oldaná meg: 1. folyamatos ellátást, 2. munkaerőgondokat, 3. munkakörülményeket. * Doktor Sándor utca 15. Utcára nyíló mintabolt. Korán van még, hajnali öt óra, de már feltöltik a polcokat kenyérrel, süteménnyel. „Itt kapható a városban a legjobb kenyér?” Lehet Annyi igaz, hogy részben kézi-sütésű módszerrel dolgoznak a pékek hátul az üzemben. A vállalat 8 üzeme közül ez még viszony- j lag eléggé tágas. A kernen- i cénél a hajdani neves pékmester, Kaminek János. — Az a baj, hogy ha mi kiöregszünk, márpedig itt az: idő, nem tudom, mi lesz a [ szakmával... — mondja. — Mit gondol, miért nincs jelentkező? — Nem tudom — feleli csüggedten. — Egyáltalán, van tanuló- képzés? — fordulok Naumov I Istvánhoz. — Van, csak hát... Eléggé furcsa módon szervezik a tanulóképzést. Nem a vállalat persze, hanem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi í Minisztérium. Tanulókat Kaposvárról kapunk. A pécsi vállalat 5 fiút „delegált”, közülük sajnos kettő bukásra ■ áll. Jó, ha a többi kihúzza a , három évet. Jelentkező több is akadt volna, a vállalat évente tizen négy-tizenhat fiút taníttatna. De a szülők nem szívesen engedik el gyermekeiket három évre bentlakásos képzésre. És ha fel is sza- aadulnak, nem biztos, hogy risszajönnek a vállalathoz.1 \z utóbbi években 18—20 fiatal szakmunkás hagyott fel ! íz iparággal. Volt, aki elment j í kertészeti vállalathoz: több íénz, könnyebb munka. Akit lehívtak katonának, kitanulta ! i gépkocsivezetést, leszerelt, | valamelyik vállalatnál kocsira 1 ült. Pék többé soha nem lesz belőle. Ha a vállalat saját üzemében végezhetne képzést, más lenne a helyzet: a törzsgárda kedvező hatására a tanulók természetszerűen maradnának a vállalatnál. De így, aligha. * A Rákóczi út 30. alatti sütödében Baka Kálmánnal beszélgetek. Magas, izmos férfi, pontosan 42 esztendőt húzott le eddig a sütőiparban. — Én megkeresem a kétezernégyszázat. Ez így jól is hangzik, csak hogy nem négy heti, hanem gyakran öt heti munkával, ugyanis nagyon sok a túlóra. De a fiataloknak nem lehet kezdetben ilyen magas órabért adni. Mi von- zaná őket? Az éjszakai lépcsőzetes munkakezdés? Van, aki éjfélre, kettőre, hajnali négyre jön. Se éjjele, se nappala. Hétfő, kedd, szerda — ekkor még nincs „hajtás”. A műszak ideje nem több nyolc óránál. Négy-ötszáz mázsa kenyér és sütemény a vállalat napi termelése. A hét második felében azonban hét- nyolcszáz mázsa, kettes ünnep előtt kilencszáz mázsa a napi termelés. Havi viszonylatban a vállalat átlagos napi kapacitása 480 mázsa, de az átlagos Igény 620 mázsa. A kü- lönbözetet csak túlórával, tiz- tizenkét órai munkával lehet behozni. A 150 termelő munkás múlt évi túlóra ideje összesen 36 400 óra volt. — Szakszervezet? A Temető utcai üzem vezetője Maár Ferenc, egyben a szakszervezeti titkár is. — Szakszervezet? Mit tudunk csinálni? A dolgozók két problémával fordulnak hozzánk: kevés a bér, sok a túlóra. De kenyér kell. Mindennap kell sütni. A nyolc Oz 1968—69-es évi javítási idényre vállaljuk RS ÉS Z 23 K TlPUSÜ erőgépek főjavítását Megrendeléseket a jelentkezés sorrendjében elégítjük ki. A gépeket házhoz szállítjuk Cseregépet adunk Gépjavító Állomás, Várdomb üzemünket továbbfejleszteni már nem lehet Csak a kenyérgyár segít Az utóbbi hat-hét esztendőben a vállalat 15 millió forintot fordított fejlesztésre: amennyire lehetett, korszerűsítették a kemencéket hideg- meleg vizes fürdőket létesítettek. De tovább nincs. A Rákóczi üti sütöde nemcsak bent zsúfolt, hanem még kint is a parányi udvaron: az egész épület beszorult a bérházak közé. * A szakszervezet (ÉDOSZ) javaslatára a kormány határozatot hozott, miszerint a sütőipari dolgozók bérszínvonalát január elsejétől 3—5 százalékkal lehet majd növelni Ami pedig a pécsieket illeti: a Győri Tervező Vállalat készíti az új kenyérgyár terveit. 1970-ben kerülne sor a kivitelezésre a volt gőzmalom udvarán, a Mohácsi úton. Utána két év, és az üzem beindulna. Az új kenyérgyár 450 mázsa kenyeret, süteményt állít majd elő tizenhat óra alatt. A nyolc régi üzemből négyet meghagynak s így összesen 700 mázsás napi kapacitással rendelkezne a vállalat. 1975—1980 között pedig a távlati fejlesztés keretében 220 mázsás kapacitással kisebb üzem épülne Üjmecsekalján. Ennyit a tervekről. Megvalósulnak-e? Meg kell, hogy valósuljanak. Egy korszerű, automatizált üzem kevés munkaerőt igényel, és amit igényel, azt is könnyebben lehet biztosítani, hiszen a megváltozott munkakörülmények, sőt a csökkentett munkahét, a bizonyára jobb kereset, eleve kedvezőbb színben tünteti majd fel az iparágat a fiatalok előtt. Rab Ferenc Csökkent az ezüst ára Négy hónappal ezelőtt az illetékes szervek megváltoztatták az ezüst felvásárlási árát, s például az öra és Ckszer Kereskedelmi Vállalat a korábbi 60 fillér helyett 3 forintot adott az ezüst grammjáért. Az árváltozást az indokolta, hogy az ezüst világpiaci ára ugrásszerűen növekedett. Az elmúlt hetekben viszont világszerte megkezdődött az ezüst árának zuhanása, s további csökkenő tendencia mutatkozik. A világpiaci árváltozáshoz természetesen — mint korábban — most is igazodik a hazai kereskedelem. Ennek megfelelően állapították meg ismét az ezüst felvásárlási árát, amely október 21-től hétfőtől grammonként az eddigi 3 forint helyett 2 forint lesz. Hasonló arányban csökken az ezüstérmék ára Is, Az „ezüst láz” egyébként négy hónap óta rendületlenül tart. Ez alatt az idő alatt mintegy 50 tonnányi ezüstöt vásárolt fel a kereskedelem. Az utóbbi napokban azonban — bár az eladók száma változatlanul magas, naponta országszerte mintegy kétezerötszázra tehető — a felkínált ezüst mennyisége csökken. Időjárásíelentés Várható időjárás kedd estig: j derült, az évszakhoz képest hideg idő, csapadék nélkül. — Éjszaka í gyenge, napközben mérsékelt szel. | Hajnalban és reggel többfelé pá- j rásság, köd. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mi- i nusz 3—plusz 2, legmagasabb nap- I pali bőmérséklet 9—14 fok között. I I felvásárlási osztályvezetője, [ Fischer Ferenc és dr. Majzik j Jeremiás, a Duna és Karasica menti Tsz Szövetség elnöke és titkára is, a belvárdgyulai tsz- ben került sor. Dr. Horváth István, a MÉM termékforgalmazási főosztálya részéről, felhívta a figyelmet arra, hogy cikkünk megjelenését követő napon teszik közzé a MÉM és a TOT szerződéses alapfeltételeit a tej, tejszín és juhfej felvásárlásával kapcsolatban. Ezt követően a tröszt országos értekezletet tartott a ísz-szövetségek részére Tatabányán, ahol az alap- feltételeket megvitatták. Ezek ismerete nélkül a vállalat nyilván nem is tárgyalhatott érdemben a tsz-ekkel, illetve a mohácsi tsz-szövetséggel. Sebők Ferenc ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy az említett alapfeltételek betartása végül is egyik szerződő félre nézve sem kötelező érvényű. A tröszt felhatalmazta a vállalatokat. hogy szabadon állapodjanak meg a szövetkezetekkel, feltéve ha termelési és ellátási feladataiknak eleget tesznek. Pusztán a tej árában és a kötbér mértékében nem lehet eltérni a szerződéses alapfeltételekben foglaltaktól. Minden másban, így a tej mennyiségében, az átadás ütemében, a fölözési arány megállapításában, az áttétel helyében és a minősítés módjában, a szállítási költségtérítés mértékében és a hűtési költségtérítésben a felek a helyi sajátosságokhoz igazodva szabadon állapodhatnak meg. Az alapfeltételek megjelenése óta, mint azt dr. Majzik Jeremiás elmondotta, a szövetség és a vállalat sok korábbi vitás kérdésben megegyezett már, s nem a vállalat hibája, ha még ma is vannak nyitott kérdések. A legtöbb vitát a vállalat által bevezetett bizalmi minősítés váltotta ki, a tsz-ek ugyanis fúl magasnak tartják az üzem, illetve a vállalat minősítése közötti eltérés esetén alkalmazott tízszeres levonást. Tisztázatlanok még a szállítási feltételek is. Korábban a vállalat elzárkózott a TEFU díjtarifa alkalmazásától, Rasznik Ferenc azonban Belvárdgyu- lán kijelentette, hogy a jövőben a vállalat készségesen alkalmazza ott, ahol a tsz ezt kéri. Nincs rendezve még a falusi tejellátás problémája sem. Baranyában 200 falusi tej- csarnokot vettek eddig át a tsz-ek, további százat hlég a vállalat üzemeltet. A szövetség ragaszkodik hozzá, hogy a tejipar csak olyan csarnokokat adjon át, amelyeket előzőleg rendbetesz és az átvétel után a tsz-ek is kapják meg a 70 százalékos állami támogatást. Ezzel kapcsolatban a MÉM képviselője kifejtette: a tárca el szeretné érni, hogy a tsz-ek a nagyobb községekben necsak a csarnokokra, de a csarnok-boltokra is kapják meg az állami kedvezményt, amit a tejipar megkap, illetve a nagyobb községekben még ennél is tovább kéne menni, a tsz-ek gyűjtsék be és dolgozzák is fel a tejet és a feldolgozásra is kapják meg a dotációt. A Pécsi Tejipari Vállalat képviselője elmondotta, hogy a nagyipari települések, így Pécs tejjel történő ellátása komoly gond a vállalatnak, ezért eltekintve a valóban indokolt esetektől nem engedhetik meg a tej magas fölözési arányát az üzemekben. Nyáron, amikor jóval több a tej, ettől el tudnak térni. Ezt a vállalat a magasabb téli és az alacsonyabb nyári tejárral kívánja szabályozni. A nagyvárostól távolabb eső területeken nincs akadálya annak, hogy a tsz-ek maguk dolgozzák fel a tejet, a wallalat szívesen társul is ezeken a helyeken a tsz-ekkel. sőt vidéki feldolgozó kapacitásának egy részét át is adja részükre. * l I