Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

t968. szeptember 15. Dunontmi napto 7 Ma nyílik a Zsolnay-kiállítás Augusztus 20 óta zárva volt a Zsolnay-kiállítás, a Janus Pannonius Múzem Káptalan utcai épületében. Ma délelőtt 9 órától ismét megnyitja kapuit. A Zsolnay-gyár alapításá­nak 100. évfordulója alkal­mából is, és a kiállítások szokásos szükségletei miatt festették át a porcelánokat bemutató négy termet és fo­lyosót, tették rendbe a tár­lókat, szekrényeket és tisztí­tották át a kiállított edé­nyeket. Néhány új tárggyal is gyarapodott a híres Zsol- nay múzeum. így például a két éve vásárolt étkészlet gyönyörű darabjaival, ame­lyet a 30-as években Hohen­lohe herceg megbízásából egy belga fajanszkészlet alap­ján készített a gyár, s a herceg hozzájárulásával több példányt is gyártottak be­lőle. Mi látható tehát a kiállí­táson? A megújított felira­tok útbaigazítanak bennün­ket a nyitás előtti napon tett rövid sétánkon. Az első te­remben ott sorakoznak a gyár korai, az ókori és a du­nántúli ásatásokból előkerült bronzkori stílust utánzó edé­nyei, Klein Ármin és a két Zsolnay-nővér, Teréz és Jú­lia tervei. Zsolnay Teréz volt egyébként az első pov- celántervező, aki tudatosafi kezdte alkalmazni, tanul­mányozni a magyar népmű­vészet formanyelvét. Képvi­selve vannak különben a ki­állításon a gyárnak azok az edényei is, amelyeket népi­nek vélt modorban készítet­tek. A tizenhatodik századi neves francia keramikus, Palissy Bemard modorában készült, felrakott növényi és állati figurákkal díszített tárgyakat külön szekrény őr­zi. Pehm Gábor, Sikorszky Tádé tervein kívül egy Izjsó Miklós porcelánszobor és Sinkó András újabb munkái szerepelnek a kiállításon. Külön része a kiállításnak a XIX. század burzsoá ízlésé­nek megfelelő üvegtechniká­val, márványozott, arany­alapú, aranybrokát vagy ele­fántcsont technikával ké­szült, valóban rendkívül szép edények, használati tár­gyak. Egy vitrin őrzi a sze­cesszió Zsolnay-emlékeit, másik a milléniumi tárgya­kat, ismét másik az eozint, sőt, az őseozinnal gyártott régi tárgyakat. Kiderül a kiállításból, hogy a Zsolnay gyár tervezői jóformán min­den stílust megpróbáltak porcelánra alkalmazni, még a híres damaszkuszi acéldí­szítési módot is. A mázalatti színes festésű porcelánokat egyedül itt készítették Ma­gyarországon — hirdeti a felirat. S mintegy kurózium- ként, Mattyasovszky Zsolnay László tervei mellett megta­lálható magának, a neves Zsolnay Vilmosnak kezenyo- ma is — egy mázalatti ko­baltfestésű edényt ő készí­tett, sajátkezűleg. Síjepan Brlosic kiállítása Szeptember S-án délután «Ju­totta meg Kelle Sándor festő­művész a Tudomány és Tech­nika Házának nagytermében Stjepan Brloáié eszéki szobrása negyvenkét plasztikai alkotásá­nak kiállítását. A tárlat szep­tember 23-ig áll nyitva. A horvát művész ez év de* cemberében lesz ötven éve«. Egy Diakovár melletti kis szla­vóniai faluban született: főisko­lai tanulmányait a zágrábi éa a belgrádi képzőművészeti aka­démiákon végezte. Stúdiumait azonban négy évre megszakí­totta a háború. 1941-től 1945-ig Brlosiő a partizánok sorában harcolt a fasizmus ellen. Ezek a küzdelmes évek sok termé­keny inspirációt adtak művé­szetének. Tíz évi gimnáziumi tanári működés után 1961-ben az eszé­ki Szlavóniai Képtár igazgatója lett. Szakavatott tevékenység« a fellendülést jelentette a fon­tos művészeti intézmény sza­mára, amely már Dél-DunántúJ művészeinek alkotásait is ven­dégül látta falai közt. Horvátországban és Jugoszlú- via többi tagköztársaságában számos kiállításon szerepelt, tudtunkkal azonban ez első kül­földi fellépése. Kívánjuk, hogy ezt az ígéretes fellépést továb­bi nemzetközi sikerek köve^ sék! Műveinek formafelfogását egyfelől a klasszikus akadémiai hagyomány determinálja, más­részt a hazai tradíció, főleg a horvát tengermellék román plasztikája vagy a boszniai bo- gomil sírkövek sajátos relief­művészete. Bár az eszéki mű­vész lényegében realista típusú alkotó, nem maradhatott rá ha­tás nélkül a modem avantgar­dista formabontás sem. Mély­nek és jelentősnek érezzük az expresszionizmus, elsősorban Ernst Barlach plasztikájának hatását, de az egész életpálya arról tanúskodik, hogy Brloéiő érzékeny szemmel figyelte a XX. század művészi törekvé­seit. Portré-szobrai viselik legin­kább magukon az akadémiai hagyomány jegyeit. Akad azon­ban ezek sorában is néhány karakteres alkotás, így I. L. R„ azaz a partizánként hősi halált halt Ivó Lola-Ribar portréja vagy a „Kendős kislány” és az „öcsi”. „Kislány” című fa- portréja már az avantgardiz- mus ihletéseit is értékesíti. Ezek az ihletések — mint mon­dottuk, elsősorban Barlachéi — bukkannak fel „öregasszony” és „A menedékhelyről” című kisplasztikáiban is. Tévedés lenne azonban a hor­vát szobrászművészt mint Bar- l^ch-epigont elkönyvelnünk. A fő különbség ott van, hogy míg az északnémet Barlachot a né­met gótika formavilága inspi­rálja, addig a horvát BrloSiő inkább a román művészetben lát útbaigazító példaképet, fis így jutunk el ahhoz a művé­szeti ághoz, amelyben az eszé­ki szobrász véleményünk sze­rint a legnagyobbakat alkotta, a fa-reliefekhez. Fa az anyaga ezeknek a kom­pozícióknak, s BrloSié nagy művészeti érzékkel tudja ki­bontani a fában, mint matériá­ban rejlő lehetőségeket, alko­tói törvényszerűségeket. Maté­riának és formának ezt a pom­pás egybehangolódását érezzük a népfelszabadító háború tárgy­köréből merített reliefjeiben, a négyszögbe kitűnően belekom­ponált „Pihenő” című alkotásá­ban, „Anya és gyermek” mél- tóságosan statikus reliefjében, vagy a két igen sikerült „So­káé nő” portré-reliefjében. Ezekben a művekben látjuk BrJoSiö eddigi oeuvrejének csúcspontját. Érdekes aztán a három kiállí­tott vert réz-relief is. Itt érin­tette meg a szobrászt legin­kább a formabontó avantgárd« szelleme. A három relief kö­zül nekünk legjobban kettő tetszett: a „Régi vár’’-ciklus első és második darabja. Ez a régi vár nem 'más. mint a Tvrdja, a régi eszéki erőd-bel­városa. Az erősen felbontott- oldott kompozícióban az Eszé­ken jártas tárlatlátogató fölis­meri az egyes architektonikus formákat, s ismét érzi azt az atmoszférát, amelyet a régi há­zak és templomok közt bo­lyongva érzett. Konzervativizmus és modern­ség — ez a látszólagos ellen­tétpár szerves és rokonszenves egység^ kovácsolódik BrloSié életműve-'en. Tudjuk azonban, hogy ez az életmű nincs lezár­va, s Mtetosak ^het^uv abban, hogy az eszéki műv* z még sok értékes alkotással fogja gazdagítani a horvát és az eu- rónai szobrászatot. Angyal Imre Szigetvári zenei élmények A Baranyai Vasárnapok keretében szeptember 7. és t. napján tartották Szigetvá­ron a már hagyományossá vált Zrínyi emlékünnepeket Aki e napokon Szigetváron jelen volt, gazdag zenei él­ményekkel is tért meg ott­honába. A helytállás mintaképét a helybeliek szolgáltatták. A Szigetvári Tinódi Vegyeskar Hergénrőder József karnagy és a Szigetvári Munkásőrség Fúvószenekara StribI János karnagy vezetésével ott volt mindenütt, ahol lelkesíteni, buzdítani kellett, miként tette ezt annakidején a XVI. század első évtizedeiben a szigetváriak Tinódija Kö­szönjük nekik a kedves tér- aenéket, az ünnepi hangula­tot megtartó indulókat, a hagyományokhoz is vissza­néző szép éneklést, kórus­éneklést Örömmel állapít­hattuk meg, hogy a Tinódi Vegyeskar felzárkózott a ba- íanya megyei kórusok élvo­nalába Derekasan kivette részét az emlékünnep műsor-soro­zatából a Pécsi Honvédhely­őrség Fúvószenekara is Ha­lász János százados karnagy vezetésével.’ Az együttes kvartettje és kvintettje szó­laltatta meg az ünnepi fan­fárokat, keretet adva Zrínyi lovasszobrának leleplezésé­hez, a költő Zrínyire emlé­kezéshez, az emléktűzgyúj­táshoz. A teljes zenekar kul­turált játékkal, finom tech­nikával szólaltatta meg Mo- tonyi: Hódolat indulóját és Chopin: Gyásf indulóját, mél­tó emlékezéssel hőseinkre. Átélt játékukkal mély érzé­seket keltettek az ünnepló tömegekben. Az ünnepi fanfárok zene­szerzője Várnai Ferenc. A fiatal, tehetséges zeneszerző Baranyai Vasárnapok szig­nálja, Zrínyi Emlékünnep szignálja mélyen az ősi ma­gyar zene pentatóniájából, baranyai népzenei motívu­mokból gyökerezik. A ke­gyelet hangjai és Musica memoralis című művei mél­tó zenei kifejezései a hősi gondolatoknak és önfeláldo­zásnak. A Pécsi Bartók Béla férfi­kar szereplése Ligeti Andor karnagy vezényletével az ünnepségek egyik kiemelke­dő pontja volt. A válogatott, nemesveretű férfihangok a kórustól megszokott emelke­dettséggel szólaltatták meg Kodály: Felszállott a páva című művét, kitűnő dinami­kai felépítésben hangzott el Halmos—Vargha: Szigetvar bástyáinál című műve. A dzsámi-hangversenyen lépett fel a Pécsi Építők Madrigálkórusa Jandó Jenő karnagy vezetésével. Madri­gálokat és korunk zeneszer­zőinek műveit szólaltatták meg. Finom kórushangzásuk a dzsámi nagyszerű akuszti­kájában fokozott szépséggel hatott Külön ki kell emelnünk barátaink, kedves vendége­ink, az eszéki opera szólis­táinak a dzsámi hangverse­nyeken való vendégfellépé­sét. Jugoszláv zeneszerzők Zrínyiről szóló műveit, Adel­berg—Abramovics: Zrínyi cí­mű operájának részleteit ad­ták elő őszinte átéléssel. Galics Branka meleg, telt zengésű szopránja, Fehér János tömör baritonja mél­tán aratott nagy sikert Ven­dégeink fellépése szép zenei élményt nyújtott, erősebbre fűzte a magyar és jugoszláv népek közti barátságot. A vendég művészeket Neményi Klára művészi együttéléssel kísérte zongorán. Az emlékünnep-sorozat méltó és nagyszerű záróak­kordja volt a Hazám, hazám, te mindenem jeligével el­hangzott esti hangverseny, amelyet budapesti és pécsi operaénekesek, valamint a Pécsi Filharmonikus Zene­kar adtak. Agócsy László is­mertetőiben meggyőző és megható hidat vert Zrínyi és mások hősi tettei és a szabadságoperák cselekmé­nyei, Erkel Bánk Bán-ja, Hunyadi László-ja és a Ver­di Aidá-ja közé. Szabó Mik­lós közismerten nagyszerű előadóművészete, Delly Ró­zsi nemesveretű mezzója, Hor­váth Eszter csengő szopránja és Marczis Demeter szép zen­gés^ baritonja tették az ope­rarészleteket ez alkalommal is maradandó élménnyé. Fil­harmonikus zenekarunk jól egybehangoltan, egy ember­ként! muzsikálással ez alka­lommal is kiválót nyújtott. A Hunyadi László Nyitány lendületes tempóban, színes dinamikai felépítésben, ki­emelkedő szintű előadásban hangzott el. Nagy Ferenc karmester, a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatója ava­tott és biztos kézzel dirigál­ta az együttest. Nagyszerű és felemelő ze­nei élménynek voltunk ré­szesei a szigetvári Zrínyi emlékünnepen. Bárcsak kö­vetné Szigetvár példáját a többi magyar kisváfos is! Hegyi József Baranya megye á'falános iskolái E napokban a baranyai szülők másfélszázezres tábo­ra, a megye soktízezer diák­ja, de a nevelők is enyhe szorongással várják, hogy mit tartogat számukra az 1968 69-es tanév. Űj tanév kezdődik, amit a kívülálló talán kissé sab­lonszerű ismétlődésnek tart, pedig a benneélő számára mindegyik esztendő újat, mi­nőségileg mást jelent: válto­zó tartalommal bővülő fel­adatokat, új problémákat és azok megoldását, kemény munkával kiharcolt eredmé­nyeket és váratlan gondokat egyaránt. A rajt előtti visszafojtott lélegzet pillanatai alkalmas­nak látszanak ahhoz, hogy mérlegre tegyük az induló helyzetet, felmérjük erőinket és felsorakoztassuk a leg­főbb feladatokat. Az előrelé­pés egyik legfőbb biztosíté­kát az jelenti, ha a nevelés ügyének társadalmi üggyé tételét tudjuk elérni, s ezért is szükséges a tái'sadalmi közélet tájékoztatása az elért helyzetről, eredményekről és közös gondokról. Iskolarendszerünk alapja, egyben nagy vívmánya az általános iskola, amelyből megyénkben 367 található. Ennél több iskolával csak három megye rendelkezik az országban, s a megye sajá­tos településviszonyaiból — sok kisközség — adódó hely­zet sajátos gondokat is okoz. Megyénk általános iskolai tanulóinak tábora is egész hadsereg, hiszen intézmé­nyeinkben mintegy 40 ezer gyermeket oktatnak, nevel­nek. Az 1963/64-es tanév re­kordmagasságú létszáma — 43 és félezer tanuló! — jócs­kán leapadt, s ezen belül a demográfiai hullám levonu­lását mutatja az is, hogy Immár második éve a felső- tagozatos tanulók száma fe­lülmúlja az alsósokét. Az új tanévben mintegy öt és félezer gyermek fogja befejezni az általános isko­lát Baranyában; ez megyénk történetében a legmagasabb létszámú nyolcadikos kor­osztály. Hatalmas mennyi­ség ez, önmagában is jelzi az új tanév pályaválasztási, beiskolázási és munkábaál- lítási gondjait. Ha viszont azt vesszük tekintetbe, hogy az idei végzősök nyolc éve még körülbelül hét és fél­ezren kezdték meg általános iskolai tanulmányaikat, már­is felfigyelhetünk a szülők és nevelők egyik legnagyobb közös problémájára: csak­nem kétezer gyermek — gyakorlatilag minden ne­gyedik! — nem tudja idő­ben, sőt gyakran egyáltalán sem befejezni az altalános iskolát! Évek óta rendkívül szívós harc folyik a tanulmányi eredmények megszilárdításá­Öt és félezer diák végez az idén éri, a uurcasoK csoKKemese- ért: — 1963-tól szakaszosan be­vezetésre került az új Tan­terv, amely fokozottabban közelítette az élet igényei­hez az iskolai munkát; — nagyszerű felszerelésű diákotthonok, napközt ottho­nok országos viszonylatban is számottevő hálózatát te­remtettük meg, . amely első­sorban a kisiskolákból kike­rült felsőtagozatosok tanulá­si feltételeire kedvező hatá­sú; — a korszerű oktatás-ne­velés feltételei évről évre ja­vulnak, csaknem minden iskola felhasználja az okta­tás nagyobb eredményessé­ge érdekében a televíziót, rádiót, a filmvetítést; — az iskolai szertárak anyaga egyre gazdagabb, s ezt a szertárfejlesztő mozga­lom meghirdetése is előse­gítette; — széles körben, jórészt a szakmai munkaközösségeken keresztül, terjednek az ok­tatás- és neveléselmélet leg­újabb tanításai, elvei, egyre céltudatosabb az iskolai munka; — a társadalom egyre sok­oldalúbban segíti a közokta­tási feladatok megvalósulá­sát, s még sokáig lehetne sorolni az egyenesvonalú fejlődés biztosítékait. A befektetett energia természetesen nincs mindig arányban az elért eredményekkel, de a fejlő­dés így is töretlen. Az idei tanévben továbbra is az egyik legjelentősebb politikai tartalmú művelő­désügyi célkitűzésnek tart­juk az úgynevezett hátrá­nyos helyzetű tanulók segí­tését: azoknak a felzárkóz­tatását és képességeik ki­bontakoztatását, ak% önhi­bájukon kívül nem tudnak lépést tartani kedvezőbb kö­rülmények között élő társa­ikkal. E hosszútávú feladat­ban eltérő szerep vár a ta­nácsi szervekre, iskolákra és a szülőkre. Az előbbiek a segítés művelődéspolitikai, fejlesztési és pedagógiai esz­közeit alkalmazzák: iskola­előkészítő tanfolyamokat szerveznek az óvodával nem rendelkező községekben; speciális tanulócsoportokat indítanak a túlkoros tanulók felzárkóztatására; tanulószo­bákat hoznak létre a nap­közi otthonnal nem rendel­kező iskolákban; a tanórai munkában különös tekintet­tel vannak a hátrányos hely­zetű tanulókra. E téren a szülői háztól nem a matematika, kémia vagy bármely tantárgy ott­honi újratanítását igényli az iskola, hanem a tanulás za­vartalan feltételeinek bizto­sítását, a tanulási idő betar­tatását, a gyermek tanulási kedvének, akaraterejének, kitartásának fejlesztését, a tanulásnak, mint komoly erőfeszítéseket feltételező munkának a megbecsülését, a rendre és kötelességtudás­ra nevelést. Az idei tanév a nagy tör­ténelmi évfordulók éve lesz: ennek során ünnepeljük az 1918—1919-es év kimagasló jelentőségű eseményeit: a magyar polgári demokrati­kus forradalomnak, a Kom­munisták Magyarországi Pártjának és a Magyar Ta­nácsköztársaság létrejötté­nek 50. évfordulóját. E kor­szakalkotó események emlé­ke a tanév egészét is a szo­kásosnál ünnepélyesebbé te­szi; az iskolákon, de a tár­sadalom egészén is múlik majd, hogy gyermekeinkben eszményalakító erővé is ala­kuljanak. Az ünnepségek gondos előkészítése érdeké­ben tantestületi nevelési ér­tekezleteken vitatják meg a feladatokat. Egy rövid tájékoztatóban még vázlatosan is lehetetlen érintem az alsófokú oktató­nevelőmunka minden részte­rületét, csupán a legfőbb kontúrok megvonására van lehetőség. A helyzetet a felvillantotl problémák ellenére is úgy ítéljük meg, hogy megyénk általános iskolái elérik a társadalmi igények által megkívánt átlagszintet, sok részterületen pedig országos viszonylatban is élen jár­nak. Az iskolareform beve­zetése óta eltelt időben ta­nulóink általános tudásszint­je, neveltségük foka egyre jobban megközelíti az elő­írásszerű követelményszintet. Ebben tükröződik az iskola és a szülői ház, a társada­lom együttes erőfeszítése, s ez marad az új tanévben is a továbbhaladás egyik leg­főbb záloga. Bárdi László főelőadó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents