Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-15 / 217. szám
t96S. szeptember 15. ounanim« napto 3 Megnyerni és megtartani az embereket Rövidesen megkezdik a sínek lerakásál Várják a Titániát Beszélgetésünk kiinduló pontja: az új gazdasági mechanizmus munkanélküliség helyett nagyarányú munkaerőhiányt hozott, s a megváltozott viszonyok következtében ma már nemcsak az áruk értékesítése terén, de a munkaerő- piacon is versenyben állnak egymással a különböző iparágak és vállalatok. A bányászat viszonylag rövid idő alatt jelentős teret vesztett ebben a versenyben, s ma már ott tartunk, hogy az utánpótlás biztosításának gondja a szénértékesítési gondoknál is nagyobb súllyal nehezedik a vállalatokra. Ennek természetesen rendkívül bonyolult előzményei vannak, melyek magyarázására pro és kontra lehetnek érvek — az azonban kétségtelen tény, hogy ma a kereseti lehetőségek már közel sem olyan vonzóak, mint egykor voltak. Ezt vendégeink — Borbás József, István-akna szenes körletének KlSZ-titká- ra, Dobos József Kossuth-bá- rya üzemvezető-helyettese, Ébert János, a Mecseki Szénbányák bérügyi osztályának vezetője, Kiskuti Ádám. a Szakszervezeti Bizottság köz- gazdasági felelőse, Szabó József Széchenyi-aknai vájár, szocialista brigádvezető és dr. Szabolcs Lajos, a szénbánya vállalat tervosztályának vezetője — is egyértelműen leszögezték. — Bányászokkal beszélgetve A legtöbfrsz&r hallott panasz: oda az Iparág kiemelt jeli»* S* ••• ÉBERT J-: Valóban, egyre többet beszélünk errőL Az igazság érdekében azonban egyértelműen le kell szögeznünk: abszolút összegek tekintetében a bányászat ma is „éllovas”, legfeljebb, ha a fejlesztés üteme tekintetében ugrottak meg más iparágak ... Dr. SZABOLCS L.: Ennek bizonyítására néhány számot- A legutóbbi adatok szerint az állami iparban dolgozó munkások átlagkeresete 1905 forint, úk bányászatban dolgozóké 2668. A különbség tehát meglehetősen tekintélyes. ÉBERT J^ Itt vannak a társ-iparágak adatai is. Kohászat: 2004 forint, gépgyártás: 1950, építőanyagipar: 1832. — £a a mezőgazdaság? ÉBERT J.: Pontos számaink nincsenek, kétségtelen azonban, hogy a felfutás rendkívül gyorsütemű. A jelek szerint egy mezőgazdasági szakmunkás vagy gépkezelő már most is elérheti egy közepes keresetű bányász jövedelmi szintjét. A kép pontosítása céljából megjegyzem: a mecseki medence dolgozói valamivel többet keresnek, mint a többi bányavállalat munkásai, mert a földalatti pótlék mellé liász-kiegészítést is kapnak — veszélyességi pótlék címén. DOBOS J.: Azt hiszem ezeket a pótlékokat jelen esetben érdemes laválasztani az alapkeresetről, mert ha reális adatokat akarunk egymással ösz- szehasonlítani, akkor azt kell alapul vennünk, amit a munkáért kapnak az emberek. Kossuth-bányán 1967-ben 119,3 forint volt az egyműszakra eső tisztakeresetek átlaga. Ez szép pénz, ennyit nehéz másutt megkeresni. De ha leveszem a 40 százalékot (a földalatti és liaszpótlék összegét) csak 85,1 forint marad, s ez már közel sem hangzik olyan jól. Ezzel azt akarom mondani, hogy ha a jövőben a bányászat kiemelt jellegéről nem is célszerű beszélni, különleges jellegéről mindenkép- M szólni kell... Kerekasztal-beszélgetés a bányász fizetések alakulásáról, az Iparág bérezési gondjairól. — Az eddig elhangzottakból, úgy vélem, két következtetést Leket levonná. 1. A bányászati átlagkeresetek még mindig jóval az országos átlag felett vannak, 2. az aggodalomra nem annyira a jelenlegi szint, mint inkább a fejlődés üteme ad okot. És most beszéljünk kicsit a különleges jellegről, mért a problémák mélyén mégis csak az van, hogy a bánya nem üzemcsarnok, ahova reggeltől estig besüt a nap .,, BORBÁS J.: Én a fiatalok helyzetét ismerem legjobban, 1966-ban 18 ifjú vájárt kaptunk, s közülük három maradt meg. A hűtlenség oka szinte mindegyiknél más volt, egy dolgot azonban valamennyien megemlítettek: nehéz a munka... SZABÓ J.: 1954-ben lettem vájár. Egy évig Ill-as aknán dolgoztam, majd Pécsbányára kerültem, s azóta ott vagyok. Ha visszagondolok a kezdés éveire, világosan látom; nagyon sokszor a ésapattársaim keresték meg a kenyeremet. Hat-nyolc év kell szerintem, míg valaki teljes értékű vájár lesz, tehát amíg fizikailag és szakmailag egyaránt megfelelőképpen megerősödik. A pénzt persze addig is szereti az ember. S aztán itt vannak az öregek. Idézőjelbe kellene tenni, mert nálunk már a 35 —40 éves ember is öreg. Volt már vitám „civilekkel”, azt mondták, jó" neked, tele vagy pénzzel. Mit mondhat erre az ember? Azt mondtam: nekem most kell azt is megkeresnem, amennyivel tíz év múlva kevesebbet kapok ... KISKUTI Á.: Tény, a bányász felett gyorsabban múlnak az évek, s ennek, természetesen, bérügyi kihatásai is vannak. Míg a gyárakban, darabbéres munkakörökben, az idő múlásával egyenes arányban nő a kereset, nálunk fordítva van. Helyesebben: fordítva lenne, ha engednénk. Mert az az igazság, hogy egy csapatban nemcsak olyan emberek kellenek, akik nem tudják, mi az a fáradtság. Nyugodt, megfontolt, minden körülmények között józan szakemberek is kellenek, akik nem nyomják ugyan a légkalapácsot, de nélkülük sen lei sem csinálhatna 120—150 százalékot. Ezért jó szerintem a kollektív bérezés. A csapat közösen éri el az eredményeket, s közösen osztja el a keresetet is. Dr. SZABOLCS L.: örülök, hogy ez szóba került, mert meggyőződésem, hogy az utánpótlás biztosítása szempontjából nem az a legfontosabb: mennyit kereshet a belépés időszakában az ember? Mindenki lét-, azaz bérbiztonságra törekszik. A legfontosabb feladatok egyikének tehát azt tartom, hogy megnyugtatóan rendeződjék a korosabb emberek foglalkoztatásának, bére- zének, s később nyugdíjmegállapításának ügye. Mert az az igazság, hogy nem mindenkinek jut hely a szocialista brigádokban ... — Az elosztás problémájánál vagyunk: jó lenne kissé részletesebben megnézni, mit tehet a vállalat vagy egy-egy üzem, hogy a rendelkezésre álló — s mint kiderült, nem Is kis összegek — a lehető legjobb helyre kerüljenek ... ÉBERT J.: Meggyőződésem, hogy a lényegnél vagyunk, mert fizikai munkás koromban szerzett tapasztalataimból tudom: az egyenlösdi rossz és vétkes dolog. Az elosztás elveinek igazságosaknak, g a fel' adatokhoz illeszkedőknek kell lenniük. A rendelkezésre álló összegeket fix és mozgó bér formájában fizetjük ki, s az utóbbi aránya állandóan nő. Prémiumok és célprémiumok egészítik ki az alapbért, s ezek kiosztásában az üzemek egyre nagyobb önállósággal bírnak. DOBOS J.: Az üzem minden esetben súlyozza a feladatokat, s csak ezt kővetően tűzi ki a célprémiumokat. Az a ta- i pasztalatunk, ha a célul fűzött I prémium havi összege eléri a i 300 forintot — megfelelő húzóerőt adtunk. Ezt egy ébként a teljesítmények alakulásán hónapról hónapra le is olvashatjuk. Dr. SZABOLCS L.: Az idén ] az a vállalat érdeke, hogy minél több szenet adjunk, mert „szorít” bennünket a piac. A célprémium-alap mintegy 90 százalékát ezért a fejtésekre koncentráltuk. S meg is lett az eredmény: vállalati szinten mintegy 520—530 kilóval nőttek az egy műszakra eső fejtési teljesítmények. — Világos: a teljesítmények etválaszhatatlanok a boríték tartalmától. De hosszú távon ez mégsem ígér sok jót, hisz az emberi teljesítőképesség nagyon Is véges .,. DOBOS J.: Egyetértünk. Szégyellem kimondani: Kossuth- bányán négy év óta egyetlen deka szenet se jövesztetfünk géppel. A munkaszervezés javítása, az emberek hozzáállásának alakítása sokat segít, de végülis ez csak arra jó, hogy időt adjon a műszaki fejlesztésnek. A gépesítés, a korszerűsítés tehát végső soron nagyon fontos kérdés: hisz nemcsak az számít, mennyit keres az ember, hanem az is, milyen áron .. — A megnövekedett vállalati önállóság nyilván belső bér- fejlesztési lehetőségeket la feltárt... KISKUTI A.: A tőmegszervezeti és gazdasági vezetés kulcskérdésként kezeli ezt a problémát, s mindent meg is tesz a „versenyképesség” fokozása érdekében. Csak egyetlen példát: szakszervezetünk a közelmúltban úgy foglalt állást, hogy nemcsak eltűrhető, de egyenesen kívánatos a bá- zis-bérszínvonal-terv egy százalékos túllépése. ÉBERT J.: Úgy érzem, nálunk jól mutatkozott be a mechanizmus. Négy forinttal emeltük a szakmányosok irányműszakbérét, 2,5 forinttal az egy műszakra eső prémium volument; átlagosan öt forinttal növeltük a rokkant vájárok műszakbérét, 3 millió forinttal emeltük a kiszolgálók béralapját, s május 1-ével 50 forinttal megtoldotluk az alacsony keresetű kisegítők fizetését. A részesedési alap terhére 9.6 millió forintot irányoztunk elő a célfeladatok premizálására. — Csapatszinten ez hogy Jelentkezett? SZABÖ J.: Épp most, augusztusban, kaptunk 5000 forint jutalmat... Dr. SZABOLCS: Magyarázatképpen csak annyit: a második félévre kitűzött tekintélyes prémium-összegek csak abban az esetben kerülhetnek kifizetésre, ha vállalatunk éves szinten produkálja a 35 millió forint nagyságrendű felosztható részesedési alapot. Egyszóval: most már tényleg főmérnökiöl csillésig mindenkinek érdeke a gazdaságosság és a nyereség. — Végkövetkeztetésként tehát kimondhatjuk: ha a bányászat embereket akar megnyerni s meg is akarja tartani azokat, akkor amellett, hogy — jogosan — központi bérfejlesztést sürget az arányok rendtartása érdekében, mindenekelőtt magának kell akcióba lépnie. A jövő attól függ, sikerül-e könnyebbé tenni a bányamunkát, s tér-, mészetesen attól, ki miképpen részesedik majd a rendelkezésre álló béralapból. DOBOS J.: Kiegészítésképpen talán csak annyit: és attól. mennyire érzik majd az emberek, hogy mind vállalati, mind társadalmi szinten becsület és tisztelet övezi őket. Békés Sándor „Á forradalmak tüzében“ Ritkán látható szép anyagot vonultat fel az a jubileumi kiállítás, melyet holnap délelőtt — együtt a tanévvel — nyitnak meg a Tanárképző Főiskolán. ötletes montázs fogja össze az első-világháborús előzményeket aztán 42 tabló és 15 tárló együttese: fotódokumentumok, korabeli újságok, levelek és különféle tárgyi emlékek idézik az 1918 —19-es magyarországi forradalmi eseményeket, hangsúlyozzák a néptömegek szerepét a forradalmi helyzet kialakulásában. A rendezők: dr. Gárdos Istvánná docens a kultúrbizottság, Gál Béla docens a filozófiai tanszék, Bernét János docens a történelem tanszék és Horváth Olivér docens a rajz tanszék részéről rendkívül gondos előkészítő munkát végeztek a hallgatók, s természetesen a dokumentumokat rendelkezésükre bocsátó intézmények és személyek közreműködésével. A hatást a hagyományos kiállítás technika eszközeinek fantáziadús alkalmazásán túl — mondhatni — audió-vizuális módszerrel is fokozzák: zenei felvételeket játszanak és dia-sorozatokat vetítenek. Megérkezett az első sínszállítmány a Villány—Virágos, illetve Kistapolca között épülő vasútvonalhoz. A nyolc kilométeres vonal gépi földmunkája már befejeződött. Jelenleg az északi és déli delta töltését építik. A gépeknek itt körülbelül 15 ezer köbméter földet keli megmozgatniuk. A közforgalmi vasúti töltésre úgynevezett talajjavító réteget húznak: a követ teherautók szállítják a i nagyharsányi bányából. Rövidesen megkezdik a sínek lerakását is. Ebben az esztendőben mintegy 4 kilométeres szakaszon fektetik le a vágányt. A legsürgősebb munka most a Nagyharsáriy és Kistapolca i vasútállomása, közötti ország- j út korszerűsítése. A határidő ' október 15-e. Jelenleg vagy 200 ember — köztük katonák j — dolgozik az úton. A gépi I földmunka itt is befejeződött. | Teherautók sokasága szállítja a helyszínre az alapozáshoz szükséges követ, és folyamatosan dolgozik a Közúti Építő Vállalat „Finisher” nevű aszfaltozó gépe. A BCM építkezésének napi vízigénye közel másfélmillió liter! Az ideiglenes vízmű is kész. A csőhálózat hossza 2 kilométer. Két kutat fúrnak, az egyik 60 méter mély, percenként 150 literes hozammal, a másik kút viszont 150 méter mélységből adja a karsztvizet, percenként kétezer literes kapacitással. A vízmű létesítésének utolsó mozzanata a százezer literes hidroglóbus felállítása volt. A felvonulási létesítmények közül elkészült a két irodaház, két munkásszálló, három raktárépület. A kétezer adagos konyha és étterem épületének vasvaz szerkezetét már összeszerelték. Az építkezés színhelyén összesen mintegy hat kilométeres felvonulási útszakasz van, amelyet a Közúti Építő Vállalat épít meg. A gyárnak lesz 10 cementsilója és két nyersanyagsilója. Hatalmas — 35—40 méter magas betonépítmények ezek. A talajvíz miatt a több ezer tonna súlyú betonsilók speciális alapozást igényelnek. Ezt csinálja majd a Titánia. A Titániával 25 méter mélységig úgynevezett rés-alapokat létesítenek. A gép „kikanalazza” a földet, egészen a huszonötödik méterig. Ez viszonylag kis átmérőjű, de mély „akna” természetesen megtelik talajvízzel. A Titánja bentonit-zagyot nyom az „aknába” és a víz igy kijön a felszínre. Most már csak a betonozás van hátra: az „aknát” betonnal töltik fel, a belőnit- zagy pedig elszivárog a földben és meggátolja a talajvíz későbbi behatolását. Az „aknák” tulajdonképpen betonpillérré alakulnak át. Ezek a pillérek tartják majd a 3 méter vastagságú vasbeton-lemezt és erre épül fel a két siló. Ezt az egész létesítményt úgy kell elképzelni: mint egy hatalmas, negyvenszer-hatvart méteres asztalt, 3 méter vastagságú asztallappal és 25 méter „hosszú” lábakkal. A Titániát a Budapesti Vízügyi Építő Vállalat hozza 1« és október elején megkezdi a munkát. Kétszáz vagon burgonya Baranyának Míg a gabonaféléket négy évenként, addig a gyorsabban leromló burgonya vetőmagot három évenként újítják fel a megyében. Az október 1-én induló burgonya vetőgumó akció során, összesen 200 vagon vetőburgonyát kap Baranya megye a legnépszerűbb Gül- baba, Somogyi v sárga és Somogyi korai, valamint a lengyel Epoka fajtákból. Ez a mennyiség nemcsak a cserére kijelölt pécsi járás, de a megye valamennyi burgonyatermelő szövetkezetének igényét kielégíti. Három űj hazai nemesítésű burgonyafajtát ismert el a közelmúltban az Országos Fajtaminősítő Tanács önálló fajtaként. Sárvári István, keszthelyi nemesítő új fajtái egyelőre névtelenek, a K—550-es és a K—590-es korai érésű, a K— 630-as keszthelyi fajta kései, bőtermő, sárga húsú, felülete sima, könnyen hámozható, a legnagyobb sikert várják tőle, s a szépen hangzó Aranykincs névvel látják majd eL Egyelőre csak kísérleti célból hozzák be a megyébe, az Ireg- szemcsei Kísérleti Intézet bi- csérdi telepe és a megye legnagyobb burgonyatermelő és szaporító üzeme, a sombereki termelőszövetkezet, üzemi kísérletet állít be a három úi keszthelyi burgonyafajtával. BJ orvosdoktoeokat avattak tegnap délelőtt a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Az Egyetemi Tanács százhuszonkét hallgatót fogadott doktorrá, köztük tizenhatot Summa cum laude fokozattal. — Szokolai felv. — Két irodaház, két munkásszálló és három raktárépület kész a BCM-nél t J MB VI fl BOilTÉlCBII ?
