Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-10 / 212. szám

1968. szeptember 10. Dunanttui naoio 3 Zrínyi­emlék­ünnepség (Folytatás az 1. oldalról) órakor kezdődött a Városi Tanács dísztermében. Tren- csényi Waldapfel Imre aka­démikus bevezető előadása után Perjés Géza, hadtörté­nész katonai vonatkozásokról, dr. Péczely László docens a Zrínyi-életmű máig ható ta­nulságairól beszélt. Molnár Imre, a Szigetvári Várbaráti Kör elnöke pedig egy újon­nan felfedezett Zrínyi-vonat­kozású munkát ismertetett. Fehér János, as eszéki színház operaénekese Abranovics-^Adal- berg Zrínyi című zenedrámájából ad elő részleteket Lejtényi Éva művésznő Per­jés Géza előadását illusztrál­ta Zrínyi-szemelvényekkel. Ugyancsak délelőtt 11 óra­kor, de a Zrínyi Filmszín­házban kezdődött egy másik, igen jelentős program is: KISZ-szemináriumot szervez­tek A kommunista ifjúsági mozgalom 30 éve címmel. Er­re két megye, Somogy és Ba­ranya több, mint kétszáz kü­lönböző beosztású KISZ-ve- zetőjét és ifjú gárdistáját hívták meg. Gál Lajos, a Párttörténeti Intézet munkatársa tartott itt előadást. Bevezetőben idézte Lékai Jánost, aki fél évszá­zada, huszonöt éves korában, mártírhalála előtt írta: „A történelem leggyönyörűbb korszakában éltem, a törté­nelem legnagyobb harcában veszek részt!” Ezek után Gál Szoboravató és megnyitó ünnepség a várudvaron Lajos, a Kommunista Ifjúsá­gi Mozgalom megalakulását, a Tanácsköztársaság utáni munkáját, majd röviden e mozgalom utolsó éveinek tör­ténetét ismertette. A hallga­tóság értelmére és érzelmeire egyaránt ható előadáshoz töb­ben hozzászóltak, így Láng Lászlóné, Pécs Bánki Donát úti úttörőcsapat , vezetője, Pető Sándor, a siklósi járási KISZ-Blzottság és Varga Te­réz, a Somogy megyei KISZ- Bizottság titkára. Délután szintén sűrű egy­másutánban következtek a különböző műsorok. Egyik legsajátosabb rendezvény a vár északi oldalán játszódott le: jelmezes történelmi lovas­játék, Deli Vid története. A Bucsky Mihály által rende­zett látványos műsor talán a legtöbb nézőt vonzotta. A lovasokat Eszenyi János, a Görösgalli Állami Gazdaság ménesének vezetője tanította be, Zrínyit pedig Verte Já­nos, a bölyí gazdaság brigád­vezetője „alakította”. Tinusz János városi tanácselnök 42 emlékplakettet és 38 emblé­mát' nyújtott át az ünnepség szervezésébén és előkészítésé­ben résztvevőknek. A Pécsi József Attila Művelődési Ház irodalmi csoportja Rudolf Gyula rendezésében a Vég­váriak című műsort adta elő. Este a Zrínyi téren emlék- tüzet gyújtottak, ahol a Ti­nódi Kórus, Bánffy György színművész és a honvédzene­kar lépett fel. Nyolc órakor pedig Szigetvár hőseire em­lékeztek. Itt Bánffy György a Szigeti veszedelemből Zrí­nyi esküjét- mondta el, Vér­tes Tibor a Megyei Tanács vb-titkára pedig ünnepi be­szédet mondott. Tíz óra után az ünnepi láng kioltásával fejeződött be az idei Zrínyi emlékünnep. Vasárnap délelőtt a Pécsi-tónál Vitorlásverseny a hegyek között így sikert aratott az MHSZ kiállítása Nem tévedtünk pénteki tu­dósításunkban, amikor arról adtunk hírt, hogy az I. Vásár­helyi Pál vitorlás emlékver­senyen öt egyesület tizennégy hajója vesz részt. Arra, ami történt, a verseny rendezői sem számítottak. Szombaton este 8 órakor, minden előze­tes bejelentés nélkül megérke­zett a Pécsi-tóhoz a balaton­füredi Vörös Meteor pótko­csis teherautója, megpakolva négy hajóval: „Gyerekek, mi is itt vagyunk, lehet még ne­vezni?” És őszintén szólva váratla­nul érte a rendezőséget a la­kosság előlegezett bizalma, szokatlanul nagyfokú érdeklő­dése is. Bár a verseny — dr. Tarifs Zoltán, a Magyar Vi­torlás Szövetség elnökének köszöntőjét és Kiss György, a Dél-Dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság igazgatójának ünnepi beszédét követően — csak fél 11 órakor vette kezdetét, már kora reggel megindult a ki­rándulók áramlása a 130 ka- tasztrális hold vízfelületű Pé­csi-tó felé, 153 személygépko­csit , legalább ugyanannyi mo­torkerékpárt és 1500—2000 fő­nyi közönséget sikerült „meg­számolnunk” a tó körül. Kiss György ünnepi beszé­dében kitért azokra az idők­re, amikor a tó még csak utó­piának látszott. „Azt hiszem, a pécsiek kimondhatatlanul vágytak' már egy igazi tóra. Már Duna—Dráva csatornára is gondoltunk, irigykedve fi­gyeltük a Duna-parti városo­kat vagy Keszthelyt. Van cso­dálatos Mecsekünk, mondo­gattuk, de nincs vizünk, sok­szor sajnos még ivóvizünk sincs.. Palkó Sándort, a Megyei Tanács vb-elnökét viszont már a jövő foglalkoztatja. „Néhány napon belül elkészül az út, s autóbusszal sem lesz gond megközelíteni a tavat. Abban az öbölben vitorlás kikötő épül, ahol most kuko­ricát lát, már fenyőt ültet-- tünk el. Az út alatt horgász­falu létesül, itt balra kispar- cellák, gyümölcsösök egész sora népesíti be a partot; a pécsiek mintegy 160 üdülőtel­ket vásároltak. A nézők nem terveznek, nem emlékeznek. Önfeledten átadják magukat e napfényes vasárnap délelőtt örömeinek, nadrágra, fürdőruhára vet­kőzve figyelik a Kalóz-típusú vitorlások manővereit, Ham­vas Imre MVSZ-edző jóvoltá­ból még azt is tudják, hogy mit látnak. Szép ez a sport, csak nehéz megjegyezni, hogy mikor hova kell ülni, melyik vásznat mikor kell kiengedni, és hogy felhúzni vagy leeresz­teni kell-e az uszonyt... A vendég sportegyesületek ver­senyzőinek már nagy gyakor­lata van ebben. A Budapesti Spartacus 49-es számú hajója, fedélzetén Feller Károllyal és Konrád Tamással szinte külön versenyt vív a 490-essel, s amikor utóbbiak — Fejér Vil­mos és Mészáros Miklós, a Székesfehérvári Vízügyi SC versenyzői — elsőnek futnak be a célba, egy teljes körrel (tehát a 6 kilométeres távon két kilométerrel) megelőzték a bizony még kezdő házigaz­dákat. A Pécsi Vízügyi SE sportolói közül Abosi Tibor és ifj. Abosi Tibor hajója fut be elsőnek, ők vehetik át az MVSZ vándordíját.' Hirtelen erős zúgás reszket- teti meg a levegőt és egy re­pülőgép csap le az előbb még vitorlásokkal teli tóra. Alig két méter magasságban szeli át. még nekimegy a völgyzáró gátnál levő tribünnek! A pé­csi születésű Heit Gáspár, a budafoki motoros kiképzés ve­zetője érkezett meg csehszlo­vák, Trainer-típusú műrepü­lőgépével, a tribün közvetlen közelében rántja fel a magas­sági kormányt. Egycsapásra minden szem őt követi. Nehe­zebbnél nehezebb gyakorlato­kat hajt végre virtuóz mó­don, biztos kézzel, aztán las­san eltűnik Pécs irányában. A tanulékony közönség, bár vitorlásokat most először lá­tott Baranyában, szakértő módjára értékeli a versenyt. Igen, a 111-es vitorlája nem mindig volt tele széllel, a pé­csieknek még meg kell tanul­ni. hogy a szelet préselni nerti szabad, viszont az remek volt, amikor az 1-es hajó kifogta a mögötte haladónak a vitorlá­jából a szelet... A hajók a szél járáshoz alkalmazkodva manővereznek, forgolódnak, itt minden a szél körül forog. És a Pécsi-tavon kedvező a szél. ■ (Kéri) €RnyŐ €LÖTT 1967 — AZ ‘A HOSSZŰ, FORRÓ NYÁR A világ haladó közvélemé­nye minden nyáron szoron­gással tekint az Egyesült Ál­lamok nagyvárosaira, ahol a néger gettók népe mind el­keseredettebben lázong em­bertelen sorsa, a fajüldözés, az igazságtalan megkülönböz­tetés, az ország konzervatív törvényei ellen, s ahol a rend- őrsortüzek és a gumibotok próbálnak gátatvetni az egy­re súlyosodó és egyre szen­vedélyesebb népmozgalom­nak. A Holland Televízió filmje a negyedik „forró nyár” eseményeit örökítette meg. Képsorokban és külön­böző, gyakran egymásnak el­lent is mondó felfogású em­berek nyilatkozatainak tük­rében vázolta fel 22 millió néger megdöbbentő helyzetét. A humanista töltésű film az interjúkból, kommentárokból, j filmrészletekből építette fel hűvös, intelligens és becsüle­tesen elkötelezett álláspont­ját. A világ leggazdagabb kapitalista országa az utóbbi években sok elrettentő példá­val szolgált a világ közvéle­ménye előtt. Elnök és elnök­jelölt gyilkosságokkal, erő­szakkal, politikai malasztok- kal, mindezeken felül pedig a legsúlyosabbal, az agressziós vietnami háborúval — amely­be az Egyesült Államok ve­zetői minden megkülönböz­tetés nélkül vetik be a nége­reket. A négerkérdés az ame­rikai társadalom diagnoszti­kai kérdése. Megoldása nem képzelhető el a szélsőséges oldalról, de nehezen képzel­hető el a passzív erőszak- mentesség oldaláról. A hol­land film — a nyugati pol­gár számára szükségképpen fontos didaktikai elemekkel — e kérdésnek a súlyosságát és bonyolultságát idézte fel. KIRA GEORGIEVNA Nyekraszov hazánkban is jól ismert író. E novella drá- matizálása (a dramatizálás Huszárik Zoltán munkája) ugyancsak jól jelezte, hogy a dolgok mélyétől soha visz- sza nem riadó, a lélek bo­nyolult rezdüléseiben járatos író Nyekraszov. A dramati­zálás ugyan néhány színt megszüntetett, a rendezés pe­dig egy kissé tovább egy­szerűsítette, tovább sodortatta a köznapi egyszerűség felé a történetet — és a néző a vé­gén jogosan kezdett gyana­kodni, hogy a komor, szikár történetet észrevétlenül át­vezették valami furcsa s nem is egészen világos nosztalgiá­ba — maga az írói erő ki- küzdötte a maga helyét. Kira Georgievna csodálatos, már- már csehovi jelentőségű hős­nő (Ruttkai Éva rendkívül jól játszotta) aki talán soha­se volt igazán szobrász, de művésze volt az érzelmeknek. Az életében egyszerre jelen­lévő három férfi — a 22 éves gyanútlan és lírai lelkületű Jurocska, a „jogaiba” ismét belépő férj, aki sok évvel azelőtt koholt vádak áldozata volt, és Nyikolaj Jvanovics, a kihűlő szerelmét melengető Nyikolaj Ivanovics, akit Aj­tay Andor a szokott rezgő­hangú stílusában színészileg egyszerűen felmentett a mé­lyebb feltárulkozás kötele­zettsége alól. Kira sorsát vé­gül is érzelmei pecsételik meg, és ezért szomorú a sorsa, és az a véletlennek számító kö­rülmény játszik még közre* hogy 3 férfival nem az éle­te egy-egy olyan szakaszán találkozott velük, amikor kü- lön-külön boldog lehetett vol­na velük, hanem egyszerre léptek fel a morál különböző vértezetében: mint az ifjú tisztaság, mint az örök hit­vesi kötelezettség és mint aa érzelmi eleset,tség vértezeté­ben. A tv-játék bár jó volt — visszamaradt a nézőnek egy olyan érzése, hogy elmé­lyültebb rendezéssel s talán kissé „hűtlenebb” dramatizá- lással még jobb is lehetett volna. TÖRTÉNETEK A RÉGI IDŐKBŐL A magyar irodalom kissé elfelejtett öregje a 85 éves Balázs Sándor. Bemutatásá­val a televízió olyan adós­ságot törlesztett, amelyet csak az irodalom nagy barátai tartottak számon. Balázs Sán­dor négy jelenete, miniatűrje ha miliőjében, témájában, megoldásában kissé távol is esik tőlünk, ha kissé túlzott is már a korkülönbség a ré­gi idők és az új idők között — érzékeny érzelmi világá­ban, finomrajzú jellemeiben egy híres írói generációhoz tartozik. Egy múlt társada­lom történeteit helyenként kissé talán körülményesen, a faragott almáriumok hangu­latában mondta el, de írói hevületéhez, humanizmusához kétség nem férhetett. Ezt kü­lönösen az erőteljesen lírai ihletségű Amáli néni című jelenetben éreztük, amely az est műsorából a legjobban tetszett. Visszafogottsága, a cselédlányok világának mély­ségesen bánatos világának áb rázolása mögött fölsejlett egy érdekes írói arcéi, jelezve a magyar irodalom sokoldalú­ságát. (T) Véget ért a velencei filmfesztivál Vasárnap este véget ért a 29. velencei filmfesztivál. A fesztivál fődíját, az Arany oroszlánt Alexander Klüge nyugatnémet filmrendező, — „Artisták a cirkusz porond­ján” című filmje nyerte el. Az „Elmélet” című olasz és az „Arcok” című amerikai film a legjobb női, illetve férfi alakítás díját nyerte el. Az említett dijakat Laura Betti, illetve John Marley kapta. A zsűri a legjobb elsőfil­mes rendező díjával Breg- stein holland rendezőt jutal­mazta „Kompromisszum” cí­mű filmjéért. A vitorlásverseny élmezőnye az utolsó fordulónál

Next

/
Thumbnails
Contents