Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

fl 1968. szeptember 8. Szhmmalas, érdekes sporteseményt ígér a IX. Mecsek Kipa kerékpáros verseny A* elkövetkezendő héten immár kilencedik alkalommal rendezik a Nemzetközi Mecsek Kupa ke­rékpáros versenyt. Szeptember 13 —14. és 15-én. 3 napon keresztül versenyeznek a meghívott külföl­di és a legjobb magyar kerék­párosok. A viadalt joggal sorolják Euró­pa legrangosabb kerékpáros ver­senyei közé. A versenyek színvo­nala évről évre emelkedett. A Mecsek Kúppá rövid idő alatt je­lentős nemzetközi eseménnyé fejlődött, hagyományossá vált. A szervező bizottság alapos és terv­szerű munkájának köszönhető, hogy nemcsak a legjobb magyar kerékpárosok, hanem a külföldi nemzetek versenyzői is szívesen jönnek a viadalra. A háromnapos program nagy­szerű lehetőséget biztosit a kerék­párosoknak. Az első napon, szep­tember 13-án, Pécs—Szederkény— Pécsvárad—Szekszárd közötti út­vonalon 81 km-es távon csapat- i versennyel kezdődnék meg a küzdelmek. Délután újabb erő­próba vár a kerékpárosokra, a Szekszárd—Pécs útszakaszon 60 km-es távon tömegrajtos irtdítá- sos országúti versenyen találkoz­nak a résztvevők. A második napon egyenkénti lndltásos hegyiversennyel kezde­nek. Pécsett a Székesegyház elől Indulnak és a Mecseket kell meg­mászniuk, hogy beérkezhessenek a Dömörkapunál lévő célba. Dél­után a Pécs—Szederkény—Mohács —Bár—Bátaszélc—Szekszárd—Bony- hád—Komló—Pécs útvonalon 160 km-es távon csatáznak a kerék­párosok. Az első két napon négy­szer Is versenybe kell állniuk a kerékpárosoknak. Vasárnap, a verseny harmadik, egyben a befejező napján a me­cseki hegyi körpályán 72 km-es kritérium verseny zárja a Mecse­ki Kupa viadalt. A háromnapos eseméfoysorozat nemcsak a pécsi, de a Baranya megyei és Tolna megyei sport­kedvelőknek is igen érdekes, szín- vonalos versenyeket ígér. A ren­dezők az utolsó előkészületeket teszik. Az első külföldi verseny­zőket szerdára várják. Csütörtö­kön tartják a technikai megbe­szélést, pénteken reggel a Szé­chenyi téren lesz a színpompás­nak ígérkező ünnepélyes meg­nyitó. Az előjelek arról tanúskodnak, a szervezők és rendezők Igyeke­zete az idén se lesz hiábavaló és a IX. Mecsek Kupa méltó kere­tek között szolgálja a kerékpáro- j sok ügyét, lehetőséget adva arra | is. hogy tovább mélyítse a kü­lönböző országokból összesereg- [ lett sportolók, vezetők és kísérőik között az őszinte barátságot. II úszesztendős a PVSK atlétikai szakosztálya Szombati sporteredmények Komlói Bányász—Budafoki MTE 2:0 (2:0) Az iskolai testnevelésről Ma, amikor már nemcsak me­gyei, hanem országos szinten is nyilvántartják a PVSK atlétikai szakosztályának mind eredmé­nyesebb szereplését, annál keve­sebben emlékeznek már e sport­ág kedvelői arra a több, mint két évtized előtti tavaszra, ami­kor az atlétika is elkezdte térhó­dítását. Érdemes visszaemlékez­ni rá, különösen ha az erre leg- Uletékesebbtől a sportág egyik alapító tagjától, Verbőczi József­től halljuk az emlékező szava­kat. ÍGY INDULT — Annak idején a DVTK atlé­táinak voltam az edzője, amikor 1945 Őszén üzenetet kaptam dr Csanádi Györgytől, a MÁV akkori igazgatójától, továbbá Unyi Bélá­tól és dr. Mintái Tibortól, a PVSK vezetőitől, hogy szervezzem meg majd vegyem át az új szakosztály irányítását. Szívesen vállalkoztam rá, hiszen amellett, hogy itt kezd­tem el a sportpályafutásomat, pé­csi tüke is vagyok, tehát öröm­mel tettem eleget a kérésnek. Nem véletlen, hogy éppen ő rá esett a választásuk. Verbőczi Jó­zsef, a PVSK atlétáinak népszerű „Szepi bácsija” annak idején nemcsak a szervezőkészségéről, és a sajátos edzői módszeréről volt hires, hanem ezt megelőzőleg sok­Mai sportműsor Labdarúgás: NB n. mérkőzés: Pécsi Ércbányász—Dorogi Bá­nyász, Ércbányász pálya, Üjme- csekalja. 10,30, NB m. mérkőzé­sek: Honvéd Steinmetz SE—Helyi­ipar, BTC-pálya, 10.45, Szigetvár —Kaposvári Dózsa, Szigetvár. 15.00. Megyei mérkőzések: Pécsi Vasas—Pécsszabolcsi Bányász. If­júsági stadion 10.00, Bóly—Kini­zsi, Bóly, 16.00, Mágocs—Siklós, Mágocs, 16.00, Vasas I. Bányász— Pécsvárad, Vasas I., 16.00, Kesz­tyűgyár-Szederkény, BTC-pálya, 9.00 Vajszló—Beremend, Vajszló, 16.00. Szikra—Véménd, Kokszmű­vek pálya, 10.00. Cszás: megyei vidékbajnoksá­gok versenye, Balokányi fürdő, 9.00. Asztalitenisz: NB n. mérkőzés: BTC—Szikra, nők. Bőrgyár kul­túrterme, 9.30. Kézilabda: NB I. mérkőzés: Pé­csi Dézsa—Csömör, férfiak, PVSK- pálya. 10.00. NB n. mérkőzések: Pécsi Vörös Meteor—Bp. Tipográ­fia. női, PVSK-pálya. 9.00. Porce­lángyár—Szombathelyi Cipő, női, Porcelángyár pálya, 10.00. Ércbá­nyász—Lőrinci, férfi, Üjmecsek- alja, 12.30. Megyei mérkőzések: Komló—Szigetvár, női. Komló, 10.00. Mecseknádasd—PEAC férfi, Mecseknádasd, 16.00, Bóly—Bá­nyász, II. női. Bóly 9.30. Bóly— Bányász H. férfi, Bóly, 10.30, Érc­bányász II.—Kesztyűgyár férfi, Üjmecsekalja 8.50. Nagyharsány— Dózsa II. férfi, Siklós 9.30. Vasas II. Bányász—Pécsszabolcsi Bá­nyász férfi, Vasas H. 9.30, Sellye —PEAC, női Senye 15.00, Meteor n.—Kesztyűgyár, női. pvSK-pá- lya 11.00, Tanárképző Főiskola— Nagyharsány, női, Tanárképző Főiskola 10.00. Röplabda: NB IL mérkőzések: PEAC—Bp Építők, női, Ifjúsági stadion 9.00, Pécsi Dózsa—Budai Nagy Antal SE, férfi, Ifjúsági stadion 10.00. Teke: BTC—Pápai Vasas, férfi, BTC-pálya 8.00. Lövészet: Honvédelmi lövészver­seny megyei döntője a Kis állo­más melletti lőtér, 9.00. Kosárlabda: Nemzetközi torna mérkőzései: Videoton—Pécsi Fő­iskolás válogatott, női. Szigetvár 9.45. Olimpia Poznan—Szigetvári Vörös Meteor, női, Szigetvár 11.00. Vitorlázás: I. Vásárhelyi Pál emlékverseny Pécsi-tó 10.30. Tájékozódási futás: Az országos felnőtt és ifjúsági egyéni férfi és női bajnokság második napja Mecsek hegység—Máza 9.30. szoros válogatottságával, nagysze­rű eredményeivel, maga is egyik reprezentánsa volt a magyar at­létikának. Tehát minden tekintet­ben jó kezekbe került a Pécsett akkoriban még alig kultivált sport ág életre keltése. — Az is nagyon jól esett, em­lékezett vissza — hogy nemsok­kal az érkezésem után olyan ne­ves atléták kérték igazolásukat Pécsre, mint Solymossy Egon, Ba­ranyai János és Horváth Vilmos, majd nem sokkal később a pécsi Lippay Antal és Karácsony Nán­dor, tehát volt Is kikre alapoz­nom. Pedig ahogy elmondotta, nagyon sok problémával kellett megküz­denie annak Idején az edzőnek és az atlétának Is, hiszen nyoma sem volt még akkor korszerű ed­zőpályáknak, felszereléseknek. A Tüzér utcai sporttelep elhanyagolt salakján tartották edzéseiket Lip- payék, Solymossyék, akik mint ismeretes, e mostoha körülmények ellenére is sokszoros bajnokai, vá­logatottjai, sőt olimpikonjai vol­tak a magyar atlétikának, nem kis tekintélyt szerezve ezzel a pé­csi, a megyei sportnak Is. Például 1946 nyarán, tehát alig néhány hó­nappal az atlétikai szakosztály megalakulása után, a Győrben megrendezett országos vidéki baj­nokságon, az első vándorzászlót Baranya nyerte el, zömmel a PVSK atlétáinak sikeres szereplé­se révén. Azonban nemcsak e nagyszerű fegyvertényre emlék­szik vissza szívesen Verbőczi Jó­zsef. — AZ ELSŐ SIKEREK rendkívül kedvező hatással voltak különösen a kezdő atlétáinkra, de azokra a fiatalokra is, akik egye­lőre csak érdeklődést tanúsítottak a saportág iránt, mondotta. —Vi­szonylag rövid idő alatt, szépen gyarapodott a gárdánk, amihez az elmondottakon kívül, feltétlenül hozzá segítettek, az annak idején még rendszeresen megrendezett vasutas-bajnokságok is. Ezek el­sősorban arra voltak jók, hogy a neves atlétákon kívül sok kezdő fiatalt is benevezhettünk a ver­senyekre, ami ha egyelőre nem is hozott kimagasló eredményeket, de önbizalmat és további inspirációt adott fiataljainknak a versenyek­re való szorgalmas készülődések­re. így nőttek fel Lippayék, Soly­mossyék mellett más neves atlé­táink is, mondotta. Többek között olyanok, mint Lombos Henrik, aki futó és gátszámokban nyert or­szágos bajnokságot, vagy Rész Nándor, aki a kalapácsvetés or­szágos ifjúsági bajnokságát nyer­te meg. Aztán megemlítette még Horgas Dezső nevét is, aki véleményem szerint minden eddigi legtehetsé­gesebb 400-as reménysége lett vol­na a PVSK-nak, de sportszerűtlen életmódja idő előtt megfosztotta e nagyszerűnek ígérkező sportkar­riertől. Természetesen ma is akadnák még ilyen atléták, de a többség­re nem lehet panasza Verbőczi Józsefnek, Lippay Antalnak, és a szakosztály másik három kiváló edzőjének sem. Erről tanúskod­nak a naponta kétszer is megis­métlődő kemény edzések, amelye­ken nemcsak az élversenyzők, ha­nem a kezdők is szorgalmasan végrehajtják a szakosított edző személyekre ki porciózott utasítá­sait. Az eredmény? A már említett szorgalom és a rendszeres edzői munka megérlelte gyümölcseit. Hogy csak néhány régebbi példát említsünk, 1963-ban Lukács János az angol—magyar találkozón, Má- tis Géza a prágai viadalon volt a magyar válogatott tagja, tavaly pedig Honti Róbert mutatkozott be nem kis sikerrel a csehszlo­vák—magyar, majd az idén Han­noverben megrendezett NDK—ma­gyar találkozón. Mint tudjuk, Hon­ti Róbert boldog tulajdonosa már a Mexikóba szóló repülőjegynek is. ÉS LEGÚJABBAN Noha, alig két hete annak, hogy a Dunántúli Napló, de más sport­orgánumok is megemlékeztek a Szolnokon megrendezett országos vidéki bajnokság baranyai részt­vevőinek nagyszerű sikeréről, mégis ide kívánkozik a PVSK at­létáinak, edzőinek külön méltatá­sa. A pontversenyben a férfiaknál a PVSK atlétái végeztek az élen és a legjobb vidéki szakosztálynak bizonyultak. Az országos felnőtt bajnokságon is kitűnően szerepelt a gárda. Honti Róbert két arany érme mindennél többet beszél. A PVSK versenyzők idei kitűnő eredményei a náluk már majd­nem teljes egészében megoldott szakosított edzés előnyeit bizo­nyítják. Helyszűke miatt sajnos nem áll módunkban részletesebben is ki­fejteni a szakosítás előnyeit, any- nyit azonban elmondhatunk róla, hogy korszerűségéhez, eredmé­nyességéhez nem férhet kétség. Mert akadhat ugyan minden egye­sületnek egy-két kiugró képességű atlétája, de kollektív eredményt ma már egyre kevésbé lehet elér­ni az elavult „egykalap” alá vont edzési módszerekkel. Célraveze­tőbb volna hát ha a város és a megye más egyesületei, illetve at­létikai szakosztályai is követnék a nagy tradícióval rendelkező PVSK példáját, ami minden bi­zonnyal még előrébb segítené at­létikánk fejlődését. — ■ — gy — NB I. B. mérkőzés, 4006 néző, vezette: Aanyosi. Komló: Szekeres — Lázár, Zi- monyi, Csordás, Bánfalvi, Pataki, Bordács, Garai, Takács, Kerkai, Pintér. Budafok: Fonyad — Nagy, Kótai, Légrádi,' Haraszti, Zakariás, Pataki, Sebők, dr. Potykai, Ró­zsás, Ilia. Óriási komlói fölény. A Komló mind a két félidőben szinte egykapura játszott. A győ­zelem tehát nagyobb arányú is lehetett volna. A gólokat Kerkai és Garai szerezték. Ezenkívül leg­alább 25—30 kapuralövés és 14 szöglet jellemezte a játékot. A me­zőny legjobbja Pataki (Komló). Jók: Kerkai, Bánfalvi, Garai és Zimonyi. illetve Fonyad. aki na­gyon sok jó lövést hárított. Ganz-MAVAG—Pécsi Bányász 2=0 (1:0) Kőbányai út. 1000 néző, vezette: Kaposvári. Ganz-MAVAG: Török — Mo­nostori, Solymosi, Szedlák, Ba­logh, Rattman, Csikesz, Jagodics, Kaizer. Dinapólusz, Csekő. — P. Bányász: Lukács — Kelemen, Tal- lósi, GyörkŐ. Márton, Halasi, Pal- kovics H., Mérei, Opova, Makiári, Bencsik* Csere: szünetben Makiári helyett Selymes. Kiállítás: a má­sodik félidő 20. percében Kelemen 36. Opova. Gyengeiramú és ala­csony színvonalú mérkőzésen a nagyobb lelkesedéssel játszó és szerencsésebb csapat győzött. A Bányász nagy csalódást keltett. Nyoma sem volt az elmúlt hetek­ben mutatott lelkesedésnek. LABDARUGÓ NB m.: Szekszárdi Dózsa—PEAC 2H> (1:9) Pécs, Ifjúsági stadion, 500 néző, vezette: Szőllősi. Az első negyed­órában már akár 3:0-ra is vezet­hetett volna a PEAC, később a szekszárdiak felülkerekedtek és sikerült megszerezniük a győzel­met. * Ferencváros—Bp. Honvéd 1:0 (0:0) Népstadion, 45 000 néző, A Fe­rencváros az utolsó percben sze­rezte meg a győzelmet Jelentő gólt. Göllövő: Varga. Minden szeptemberben vissza térő kérdés. A válasz évek óta nagyjából ugyanaz. Az optimis ták minden szeptemberben azi mondják: megváltozott a szem­lélet. A korábban „lenézett* testnevelés ma már kezdi el­foglalni a megillető helyét. A pedagógusok és a szülők be­látják a testnevelés szükséges­ségét. Valóban vannak jó tapaszta­latok. Pécsett is. Egyes általá­nos iskolákban — például a Jó­kai utcai iskolában is — a test­nevelést egészségügyi és peda­gógiai fontossága szerint keze­lik. A középiskolákban egye­nesen biztató a helyzet. A Nagy Lajos Gimnáziumban és a Leöwey Gimnáziumban példa­mutató tapasztalatokkal talál­kozunk. A középiskolai testne­velés terén különben országos érvényű intézkedések is szület­tek: a szakközépiskolákban is heti kettőre emelték a kötelező testnevelési órák számát, meg­állapodás született, hogy min­den középiskolában testnevelő tanáronként heti hat, úgyneve­zett tömegsport órát rendszere­sítenek, a középiskolai sportkör szakosztályaiban pedig fokozott minőségi munkára ösztönöznek. Nem ilyen biztató azonban a helyzet az általános iskolai test­nevelésben! Az iskolai testneve­lés általában nem tartott lépést oktatási rendszerünk általános fejlődésével, és ez elsősorban az általános iskolákra vonatkozik. Az óvoda mindennapos fog­lalkozásai közé tartozik a moz­gásoktatás. A középiskolákban — erről volt már szó — nagy­jából adottak a testnevelés, a sport lehetőségei. A kulcskér­dés az általános iskola, s ugyan­akkor épp az általános iskolák alsó tagozataiban a testnevelési órák többnyire csak formáli­sak. Ha egyáltalán megtartják ezeket az órákat» s nem a kü­lönböző főtantárgyak ismétlésé­re, vagy más célra használják. Országos gond, hogy az általá­nos iskolákban hiányzik a szak­képzett testnevelő. A múlt is­kolai évben — országos viszony­latban — minden száz órából csak hatvankettőt tartott szak­képzett nevelő. Ez még a ki­sebbik baj, mert különösen a kisebb vidéki iskolákban a test- nevelési órák nagy részét meg sem tartják. Épp annak a kor­osztálynak — az alsótagozato­soknak —, amelynek különösen nagy a mozgásigénye. Mi ennek az oka? Előbb szó volt a szakképzett nevelők hiányáról. Ez kétség­kívül nagy probléma, de am­bícióval, sportszeretettel, az is­kolai testnevelés szerepének a felismerésével — valamelyest szakképzetlenül is meg lehet oldani a testnevelést. Még min­dig jobb, mint teljesen elha­nyagolni. Egyes iskolákban az is előfordul, hogy maguk az is­kolavezetők nem fordítanak elég gondot a testnevelési órák ellenőrzésére, ezzel mintegy „le­értékelik** a nevelőtestület előtt e tárgyat. A magyarázat nyil­ván az, hogy az iskolavezetí vagy nem ért a sporthoz álta­lában, ezzel együtt a testneve­léshez sem, vagy pedig annyira túlzott az igénybevétele, hogy a főtantárgyakkai szemben ke­vésbé fontos testnevelési órák ellenőrzését mellőzi. Azonban egyik leglényegesebb akadályo­zó okként szokták felhozni a létesítményhiányt. Ez valóban súlyos probléma. Nagy létszá­mú iskoláknak nincs tornater­mük — csupán tornaszobájuk — az igényektől messze elma­radó tornatermeket terveztek. Az is igaz, hogy sok anyagi gondot okoz a szabadtéri léte­sítmények fenntartása is, ami­hez a pénzügyi lehetőség mi­nimális, vagy egyáltalán nincs meg. Azonban vannak iskolák, ame­lyek a szakképzett testnevelő tanárok hiánya mellett is, a mostoha anyagi viszonyok közt is megtalálják az eredményes munka módját. Az alapkérdés, hogy a pedagé* gus szereti-e a sportot? Elis­meri-e a testnevelés fizikai és pszichikai jelentőségét? Elis­meri-e, hogy a kollektív szel­lem, a fegyelem kialakításának lényeges, talán pótolhatatlan eszköze a sport? S képes-e ar­ra, hogy az esetleg tartózkodó szülővel elismertesse és meg­szerettesse a testnevelést, a sportot? A szülők egy része még ma is azt mondja: a sport, a testnevelés elvonja a gyere­ket a tanulástól. Aki csak egy kissé is járatos a sport tudo­mányos kérdéseiben, az tudja, hogy a testmozgás a szellem­nek, az értelemnek a legter­mészetesebb „doppingszere*1. iS“ kólái tanulmányi eredmények sora bizonyítja, hogy a jó spor­toló a leggyakrabban jó tanuló Is. Persze, vannak olyan rossz tanulók is, akik sportolnak, de ezek nem elsősorban, vagy nem általában azért rossz tanulók, mert sportolnak. Vannak általános iskolák Pé­csett is, amelyek a legjobb ta­pasztalatokkal szolgálnak, A már említett Jókai utcai isko» Iában a testnevelés, a sport as Iskolai élet természetes kiegé­szítője. Iskolaigazgató, osztály­főnök, szaktanár, szülő össze­fogásával, sokszor egy-egy ru­galmas ötlettel teremtik meg az iskolai sport változatos lehető­ségeit. Az iskola felsőtagozatos diákjainak 90—95 százaléka spor­tol. Az ezer fős iskolában torna alóli felmentés, ilyen kérelem egészséges gyerek szülei részé­ről nagyon ritkán fordul elő. Az iskolai testnevelés előtt álló személyi és anyagi termé­szetű akadályok nem kis prob­lémát okoznak. Csaknem mini­den iskolának meg kell küzde­nie a kisebb-nagyobb akadá­lyokkal. De ezek az erőfeszí­tések hatványozottan megtérül­nek a gyerek szellemi és fizi­kai jövőjében, jellemének ki­alakításában, m A premier előtt Mexikó az utolsó előkészületek lázában A hatalmas, hétmilliós Mexico lázasan készül az olimpiai játé­kokra. Mindenütt látható az olim­piai karika: plakátokon, kiraka­tokban, az utcákon nyüzsgő gép­kocsikon ,.. Mellesleg a közleke­dés problémája legalább annyira foglalkoztatja az olimpia rendező bizottságát, mint az, hogy elké- szülnek-e a szükséges sportlétesít­mények október 12-ig, az olimpia megnyitásának napjára. Már ké­szen állnak az olimpiai faluból ki­induló, a a leendő sportversenyek színhelyére vezető bekötőutak. Fe­lüljárókat létesítettek, alagutakat fúrtak. A rendezők valóságos autóözönt várnak Mexicóba. Mint­egy 90 000 turista érkezésére szá­mítanak. Természetesen sem az új bekö­tőutak, sem az új metró elkészül­te, de még a drótkötélpálya sem oldhatja meg teljesen a közleke­dési problémákat. Éppen ezért a főváros központjában a versenyek idejére (5 órától 24 óráig) minden forgalmat leállítanak: kizárólag olimpiai rendeltetésű gépkocsik közlekedhetnek. Különleges rendőr osztagoknak kell majd a legrövi­debb idő alatt megszüntetni a közlekedési „dugókat”. Mexicó 100 000 vendéget vár. A turisták nemcsak a szállodákat töl­tik meg, 20 000 fővárosi lakos adja bérbe szobáit a külföldi látogatók­nak. A szurkolók tömegei keresik fel majd a híres Azték stadiont: az atléták és a labdarúgók szereplé­sének színhelyét, valamint a A hétmilliós Mexico City aa Ibi közép-amerikai olimpia színhelye Xoehlmflco csatornán levő evezős pályát, az uszodát és a sportcsar­nokot. Bizonyára sokan lesznek kiváncsiak az olimpiai falura is­idé azonban csakis a sportkül- dőttségek tagjai léphetnek be. A mexicói olimpiai falu, a tokióitól eltérően, huszonkilenc 9—10 eme­letes épületből áll. Az épületek, amelyekbe az olimpikonok eluta­zása után a főváros lakosai köl­töznek be, zöldövezetben feksze­nek. A szovjet csapat' épülete a 21. számot viseli és 9 emeletes. A rendezők gondoskodtak arról, hogy a sportolók fennakadás nél­kül közlekedhessenek a városban, kényelmesen lakjanak, s úgy élje­nek és táplálkozzanak, ahogy ha­zájukban megszokták. Az 5000 fő­nyi olimpiai egészségügyi szolgá­lat naponta ellenőrzi majd az ivó­víz és az ételek minőségét az olimpiai faluban. Felkészült már a népes tolmács- gárda is. A szovjet delegációnak például a Lumumba Egyetemen tanult főiskolások fognak tolmá­csolni, akik jól tudnak oroszul. Nemcsak a stadionok, az uszo­dák, a sportcsarnokok, az olim­piai falu, a sajtóközpont és a szállodák készültek fel a vendé­gek fogadására. Kicsinosították az ún. olimpiai klubokat is, ahol a különböző országok sportolói ta­lálkozhatnak. Kiállításokat, film- bemutatókat, előadásokat rendez­nek itt neves művészek közremű­ködésével. Az ország ősi kultúrával rendel­kezik. A szervezőbizottság sem hanyagolja el az esztétikai szem­pontokat. Az olimpiai kulturális program keretében építik fel a Barátság útját. A több kilométe­res városi sugárút egyik szakasza az építőművészet nemzetközi se­regszemléje lesz. 18 hatalmas épü­letet emelnek Itt: a béke, a ba­rátság és a haladás eszméjét jel­képezik majd. Mexicó fővárosa, mely a nagy eseményre készül, már mosf szinte teljes ünnepi díszbe öltő* zött. ♦ * 1 l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents