Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-08 / 211. szám

1968. szeptember 8. Dunontcui napin 9 Ta! án iné«; nem késő Most már ténj'leg; kíváncsi vagyok arra, hogy hány méter magas a moszkvai tv-torony. A „Mesterségünk címere” rá- dióvetélkedő pénteki fordulója óta tudom, hogy ez a világ legmagasabb tv-tornya. De, hogy hány méter? Igaz, a pé­csi versenyző erre is választ adott a rendelkezésére álló há­rom szakkönyv segítségével, melyekből világosan kiderül, hogy 550, helyesebben 520, pon­tosabban 500 méter magas. A zsűri szerint viszont 560. Ettől talán még megkaphatta volna a Porcelángyár a két pontot, ha a soros versenyző nem te­szi azt a könnyelmű kijelen­tést, hogy a pécsi tv-torony- nál (melynek végleges magas­sága 194 méter) körülbelül két és félszer magasabb a moszk­vai. Ezt természetesen nem fo­gadhatta el a zsűri, de becsü­letére legyen mondva, komoly érvekkel igyekezett lecsillapí­tani a háborgó kedélyeket: „Fogadjuk el a zsűri döntését, mert ez egy kötött idejű mű­sor!” Tárgyilagosan el kell is­mernünk, a zsűrinek ebben száz százalékig Igaza volt, hi­szen a kedves Rapcsányi Lász­ló, aki Pécsről vezette a köz­vetítést, is arra kérte a kö­zönséget, hogy ne sokáig tap­soljon, mert lejár a műsoridő, így esett el a pécsi csapat a két ponttól, de egy szava sem lehetett, ugyanis nem babra ment a játék, a döntőbe ke­rült csapat legrosszabb eset­ben is 50 ezer forintot nyer (jó esetben 75, illetve 100 ez­ret), természetes, hogy nem tehet engedményeket a zsűri. Major Tamás és Agárdy Gá­bor mai Hacsek és Sajója a műsor legjobban sikerült része volt, példát adott az egésznek: ime. szórakoztató formában is fel lehet tenni a kérdéseket. A Hacsek és Sajó szövegében öt tatabányai és öt pécsi vo­natkozású szót rejtett el a szerző, ezeket kellett felismer­nie és felírnia a két csapat­nak. A pécsiek kezdték a vá­laszadást. kilenc szót találtak meg, kilenc pont járt nekik. A tatabányaiak félreértették a kérdést, ők csak a pécsi vo­natkozású szavakra figyeltek, négyet közülük fel is ismertek, négy pont járt volila nekik. Ekkor az ugyancsak kedves Szél Júlia, azonosítva magát a tatabányaiakkal; reklamálni kétfelé**. Vitray Tamás, a mű­sor vezetője persze nem en­gedett a 48-ból, illetve a tízből, ő világosan tette fel a kérdé­seket. jobban kellett volna fi­gyelni. A zsűri azonban — ta­lán piert az előbb túl szigorú volt — úgy döntött, hogy lehe­tőséget kell adni a tatabá­nyaiaknak a javításra. Az ere­deti négyen felül további há­rom pontot szereztek ilyen módon. A pécsi csapatnak egy szava sem lehetett azon a ki­lencen kívül, amit a papírra felírt. Annak eldöntése, hogy ki rúgta a felszabadulás utáni el­ső válogatott labdarúgó-mén*ő- zésen az első magyar gólt, megoldhatatlan problémának bizonyult. Könnyen elképzél- hető, hogy a versenyző téve­dett. de az is lehet, hogy a zsűri tévedett. (Azóta már bi­zonyára kiderült, kinek van igaza). Én keveset tudok, de ha kérdezésre vállalkoznék, kínosan ügyelnék arra, hogy tudjam a feleletet. Egy biztos: az első gólén (és az első Xos- suth-díjas tatabányai bányá­szért) a zsűri sem érdemel pontot. A „Mesterségünk címere*5 rö­vid idő alatt népes hallgatótá­bort gyűjtött maga köré. Nem­csak ellenszenves, de lehetet­len feladatra is vállalkozna, aki azt próbálná bizonyítani, hogy kár volt megrendezni, nem népszerű, nem éri el a célját. Hiszen, ismerve a Por­celángyár szocialista brigádjá­nak felkészülését, nem nehéz általánosítani: rengeteg hasz­nos új ismeretre tettek szert a vetélkedőben résztvevő csa­patok, szakmai képzettségük gyarapítása, általános művelt­ségük emelkedése egyértel­műen a vetélkedőt dicséri és nyereségként könyvelhető el, még akkor is, ha a döntőbe mindannyian nem juthatnak be. Távol áll tőlem a lokálpat­rióta (indokolt, vagy indoko­latlan) sértődöttsége is; a pé­csi csapat végül is legyőzte ellenfelét, legközelebb a dön­tőben méri össze tudását a bekerült másik két csapatéval. Még azt a koncepciót is el tu­dom fogadni, hogy a győze­lemben a felkészültségen, a megszerzett ismereteken kívül legyen szerepe a szerencsének is. De csak a felkészültség mellett, nem pedig annak ro­vására. November 8-án az a szocialista brigád szerezze meg az országos első helyet, ame­lyik a legkomolyabban vette a felkészülést, amelyik a leg­többet tud (és nem bánom, amelyiknek a legnagyobb sze­rencséje is van). Egyébként a „Mesterségünk címerében” nem fordult elő több hiba a vetélkedőkben megszokottnál. De a „Mester­ségünk címere” rangosabb a megszokott ve é’kcdőknél, té:j© is sokkal nagyobb. Ezt kellene jobban szem előtt tartani & döntő megrendezésekor. KÉRI TAMAS Újra benépesül a Hagymáiéi vadászház Hétfőn békekölcsön Az Országos Takarékpénztár szeptember 9-én és 10-én, hétfőn és kedden bonyolítja le az I., az V. és a VI. béke­kölcsön 1968. évi második félévi sorsolását. A húzásokat mindkét napon az OTP Nádor utcai kultúrtermében tartják. Hétfőn az I. békekölcsön 90 400 kötvényére 24 837 600 forintot sorsolnak. Kedden először az V. békekölcsön 359 700 kötvényére 49 962 800 forintot, majd a VI. békekölcsön 532 000 kötvényére 74 067 800 forintot sorsolnak ki. A kétnapos húzáson a három kölcsönből összesen 982 100 kötvényre 148 868 200 forint jut nyeremény és törlesztés formájában a kötvény-tulajdonosoknak. A három kölcsön­ből kihúzott kötvények beváltása szeptember 16-án kezdődik. Szarvashőgéstől visszhangzik a zselici erdő Harminchét fejedelmi példány kerül puskavégre Jagelló hadnagy Ezerhalszáz a menedzsernek Rúzzsal jelölt fák a Mecseken Bár a vadászati évad szep­tember 1-én indul, a baranyai vadászok évszázadok óta tud­ják, hogy a Mecsek legnyu­gatibb vonulatában, a szelíd szépségű zselici erdőkben minden évben szeptember 5- én szólal meg a gímszarvas. Ez annyira biztos, hogy akár naptárt lehetne igazítani hoz­zá. A baranyai erdők királyá­nak hangja a Dunától a Raj­náig megdobogtatja a vadász- szívéket. Ha igazi vérbeli va­dász ezt egyszer meghallja, bárhol van hazája, ide újra visszatér. Modern vadászhoz A hivatásos vadász élet­rendje ilyenkor visszájára fordul: nappal alszik, éjszaka a leshelyeket járja, cserkészi a vadat, rója a végtelen erdő útjait pirkadatig. Ilyenkor bő- gés idején nyugtalanul mozog a vad, s neki még a kivilágo- sodás előtt kell megtalálnia sok száz szarvasbika közül a golyóérett példányt, amely legalább százezer forintot érő koronát hord. Bükkösdtől a somogyi határig, Bőszénfáig elterülő húszezer holdas fel­sőkövesd—sasréti rezervátum 32 ilyen golyóérett fejedelmi példányt tartogat őszi vadász­vendégeinek, s közülük 21 bi­kát szeptemberben kell pus­kavégre kapni. Feje éppen nem vétetik a fővadásznak, de dicséretet sem kap érte, ha a külföldi vendégek csalódot­tan távoznak. Ilyenformán érthető, ha múlt csütörtök éjszaka már nyugtalanul forgolódott ágyá­ban Püski Árpád, akit, mint 14 év óta mindig, most is felkavart az első percek iz­galma. A bikák egész éjszaka bőgtek, hangjuk felhallatszott a fennsíkon épült szállóig, melynek földszintjén alakí­tottak ki egy szolgálati la­kást a fővadász és családja részére. Itt a zselici erdő kö­zepén épült fel 1967-ben az ország egyik legszebb fekvésű Elfogták Huszti Julianna gyilkosát A rendőrség Téglás köz­ségben elfogta Molnár Sán­dor 29 éves MÁV-alkalma- zottat, aki — mint korábbi híradásunkban jelentettük — Nyíregyházán az utcán leszúrta Huszti Julianna 20 éves varrónőt. Huszti Ju­lianna belehalt sérüléseibe. A rendőrség Molnár Sán­dort előzetes letartóztatásba helyezte és ügyében a vizs­gálatot tovább folytatja. hógy erdeiben Európa legér­tékesebb és legnemesebb vad­ja, a gímszarvas él, igyekszik minél vonzóbbá tenni vadász- területeit a külföldiek számá­ra nemcsak olymódon, hogy rezervátumaiban tudományo­san megalapozott, szakszerű és igen intenzív vadgazdál­kodást folytat, de úgy is, hogy régi, a mai követelményeknek már nem megfelelő vadászhá­zait felújítja, korszerűsíti. Jönnek a külföldiek S az eredmény őket igazol­ja. A felemelt tarifák ellené­re — szeptember 1-től a leg­kisebb súlyú, vagyis 4 kilo­grammos trófea ára hatezer forint, a 12 kilón felüli agancs ára pedig 180 ezer forint lett — mind több külföldi vadász látogat el Baranyába, sokan az ugyancsak hires jugoszlá­viai vadászterületekről pártol­nak át ide a kényelmes el­látás, a jó magyar konyha és főleg az eredményes vadászat reményében. A szeptemberi szarvasbőgés idején csak Nagymáté félmillió forint be­vételt hoz devizában a gazda­ságnak egy hónap leforgása alatt. Nem is beszélve a téli vaddisznó- és a tavaszi őzva- dászszezonról. Nyáron a nagy- mátéi szálloda üdülővé alakul át, s így kihasználtsága egész éven át biztosítva van. — Kné — Itt állt reggel a Szabadság út sarkán kétségbeesett kép­pel, csípőre telt kézzel és azt mondta, egyre csak hajtogat­ta: — Nincs isten! — Nincs isten! A vonatról jövő tömeg el­vonult mellette, figyelemre sem méltatták. Megálltam: — És erre mikor tetszett rájönni? — kérdeztem illedel­mesen a fiatalembertől. — Az este, amikor mellém feküdt, még megvolt. — Már úgy érti, hogy Vele aludt? — Nem az istennel, ne hü­lyéskedjen! Hanem a Jagelló- hadnaggyal, s a pénzem tűnt el. Ezernyolcszáz forint... A „Jagelló-hadnagy”, azaz K. Éva egyébként nem az Orion űrhajóval szállt alá, ha­nem az 50 esztendős jámbor kinézésű Mária nénivel egye­nesen a Csendes étterembe. A fiatalember, aki péntek délután lévén, elkezdte a szabad szom­batot, egyedül ült az asztalnál. S amikor a lány megállt mel­létté, eszébe jutott az űrhajó: szakasztott Jagelló, szőke, beton-frizurával, szép duzzadt ajkaival, még duzzadtabb pulóverjével. — Megengedi, hogy a ma­mával helyet foglaljunk? így kezdődött. A taxiban a „mama” tapintatosan előre­ült, tapintatos volt akkor is, amikor egy üveg vermut után meghívta a fiatalembert Sza­badság úti lakásába. — És az sem baj, ha itt tölti az éjszakát a szobában, Évával ellesznek ott szépen, én majd a konyhában... S amikor a fiatalok már kipihenve az éjszaka fáradal­mait elaludtak, akkor Markec Mária kiforgatta a vendég zsebeit és a falon függő blon- del keretes, lovát ugrató, pörge bajuszú huszárt ábrá­Kétszáz évesek árnyékában Tizannégy méter átmérőjű és mintegy tíz méter magas bukszus- bokor diszlik et szobányi plébánia kertjében. Az óriás bokor első szálát becslések szerint kétszáz évnél ezelőtt ültették. Az cltcre- bélyC3Cdö bokor szélső ágai is megrjyükercscdtck. és ina már az örökzöld sátor belsejében egy kerti bátorgarntlura Is elfér. A bokor nagyságát a kél mellette álló emberhez viszonyítva erzé- í keltetjük felvételünkön. Háttérben pedig ugyancsak kétszáz eves í erdei futná látható. zoló fénykép mögé dugta el a pénzt. „Jagelló-hadnagy’’ azt mond ta a törvény előtt, hogy ő csak 200 forintot kapott a vén kéri főnőtől. Tényleg ennyit: ezerhatszáz a „menedzsernek'’ jár, Markec Máriának. Meg az a jó néhány hónap is, amit még kapott Jagellóval együtt, amin viszont szépen osztoz­kodtak ... * Ez is egy módszer. De régi és ismert. A Szekrényes Etáé már rafináltabb, varr benne ötlet és egy csipetnyi hu­mor is. — Nálam biztonságban érzi magát a pasas — jelenti ki meglepő készséggel. — El is hiszem... — mon­dom tűnődve, s odapillantok, ami a parányi mini-mini szok­nyából kimaradt. — Akkor este is? — Akkor este is. Tudja, hogy vannak ezek a hippi­legények! Megőrülnek egy „tomdzsonsz” lemezért. Föl­tettem neki, félig elkábult. Akkor mondtam neki, hogy vetkőzzön le, tegye be váll­fázva a ruháját a szekrénybe. Kicsit gyanakodott, de a szek­rényt szemeláttára bezártam, a kulcsot spárgára fűztem és a nyakába akasztottam. — És reggel? — ö nyitotta a szekrényt felöltözött, megveregette a váltamat, azt mondta „klassz csaj vagy, jó vagy nálam”. Aztán elment... Csak a pénz maradt, ponto­san egy ezres. A szekrény nyílást takart el a falon, ahol korábban cserépkályha állt két helyiséget fűtve. Ennek a szekrénynek a hátsó részén is volt egy ajtó, amelyhez az előszobából lehetett hozzáfér­ni. — Tetszik érteni? Hiába, technikás lány ez az Eta, ár Akár csak a Kincskereső Karola, öreges, vénkisasszo- nyos neve van, pedig fiatal, nagyon is fiatal. És fölöttébb csinos. — Bámult rám a Nádorban egy ideig az a rossz arcú fáraó, aztán átült az aszta­lomhoz. Azt mondta, félt en­gem ebben a nagy tágas he­lyiségben, még valaki ellop. Hát ugorjunk föl a hegyre, majd ő megvéd ... Szóval, nyomta a szokásos szöveget. — A fáraó? — Igen. Mondom neki: „Aztán kisjankó, mivel akarsz fölhágni velem a hegyre, ta­lán lóháton?” Mert olyan bugris feje volt. tetszik ér­teni ugye? Mutatja a slussz­kulcsot. beültünk a kocsiba fölrándultunk, de én mond­tam neki, hogy aztán ne „kor- malkodjon” velem, mert én tisztességes lány vagyok. Meg is ígérte. De aztán megsaj­náltam ... Este jöttünk ki az erdei útról, mondja, a turista- házban fizet egy málnát Amikor meg nem találta meg a pénztárcáját, nem szólt, aprója volt, fizetett és kint pofon vágott. Gyalog jöttem le. A pofon nyolcszáz forintot ért. Mert Karola másnap délután fölsétált a Mecsekre, az erdei úton a fa tövében megkaparta a lehullott avart és uramisten mit talált? A fáraó pénztárcáját, benne a nyolc darab százast és egy ■’ázszámlát. — Mindig megjelölöm rúzs- zsal a fát — tette hozzá ma­gyarázatképpen Karola. Rab Férc«« 0 t logmodernebb vadász szállo­dája, melyet másfél millió fo­rintos beruházással létesített a Mecseki Erdőgazdaság. A szálló-építés költségei egyet­len vadászati év bevételéből megtérülnek az erdőgazdaság­nak. Éjjel a teraszon Nappal a szálló teraszáról a környező hegyek erdőövezte koszorúját látni, közülük csak á 440 méter magasságú Holló­fészek mágasodik a szálló fö­lé. A park egy bekerített da­rabkáján fiatal szarvasok, őzek legelnek. Májusban fog­ták be őket párnapos koruk­ban a nagymátéi vadászok, és cuclin nevelődtek egy német városi parkerdő számára. Ok­tóberben repülőgépen szállít­ják el őket, s darabonként 7500 deviza forintot kap értük az erdőgazdaság. A nagyvad befogása új dolog ezen a vi­déken, s bizony próbára teszi a vadászok ügyességét, de mi­vel igen komoly jövedelem- forrás, ezentúl rendszeresen hódolhatnak ennek az újfajta vadászati ágnak. Ma már nemcsak a gazda­ság vadászterülete, de a han­gulatos, kényelmes erdei szál­ló is vonzza a külföldit. Ba­ranya egyik legrégibb vadász­vendége Rudi Vendel, aki há­rom éve aranyérmes bikát lőtt a Mecseken, s az idén is elsőként érkeíett meg, Sas- rétről Nagymátéra pártolt át a szálló kedvéért. Csütörtökön hajnalban az ő Opelje féke­zett le a szálló előtt. Vérbeli vadász — meséli róla Püski Árpád, aki nem azért jár Ma­gyarországra vadászni, mert társaságában ez a sikk ma­napság. Sportember, akivel a hivatásos vadász örömmel dolgozik együtt. 1971-ben a Budapesti Vadászati Világki­állításon is résztvesz gyűjte­ményével, köztük az aranyér­mes 12 kiló 63 deka súlyú szarvastrófeával, melyet itt zsákmányolt három évvel ez­előtt. Hogy az idén mi kerül puskavégre, azt csak Szent Hubertusz tudja előre. Éjsza­ka a szálló emeleti erkélyén takarókba burkolva hallgatják a szarvaskoncertet, 10—15 bi­ka bőg egészen közel az épü­lethez. Püski Árpád a meg­mondhatója, hogy van közöt­tük nem is egy, amelyik 12 kilós súlyú agancsot cipel a fején. A vadász-szerencse azonban forgandó, s nem min­dig az arra érdemesnek ked­vez. A szálló átadása óta 32 kül­földi vendég fordult meg itt, nyugatnémet, belga, olasz va­dászok, s a most kezdődő sze­zonban az előzetes bejelenté­sek alapján .még nagyobb for­galomra számítanak. A Me­cseki Erdőgazdaság kihasz­nálva a nagyszerű adottságot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents