Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-05 / 208. szám
Ara: 70 Rttét Világ proletárjai, egyesüljetek) Dunámon napiö xxv. évfolyam, 208. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1968 szeptember 5., csütörtök Ki döntsön? És miről? A tartatomból: Csehszlovákiai helyzetkép ▼ Újabb földrengések T Matrózkeresztelő az egyenlítőn T Fiatalodó szakmák Rózsafán ▼ A hét filmjei ▼ Sport: jelentés az edzőmárközésekról Uj építőanyag-raktárat építenek Pécs déli városrészén, a Megyeri úton. Az épület fö- démezését és a közfalazást el végezték, készen vannak a ni észtárolók is. Jelenleg a raktárkomplexum környékének csatornázásán dolgoznak« Ezzel a raktárral a TÜZÉP egy korszerű, modern raktárhoz jut. — Szokolai felv. — Napirenden: a gázkitörésveszély ENSZ rilágértekeslet Baranyában talatai kerülnek megvitatásra. Az első: a gázkitörések okai. Második: a gázkitörésveszély csökkentését célzó védekezési módok. Harmadik: a dolgozók riasztásának, mentésének módszerei és végül: elektromos berendezések a gázkitörésveszélyes bányákban. Mint azt dr. Szirtes Lajos kandidátus, a Mecseki Szénbányák kutatási osztályának vezetője, az előkészítő bizottság tagja, elmondotta, a mecseki medencében dolgozó bányabiztonsági szakemberek nagy megtiszteltetésnek érzik a szimpozion Baranyában történő megtartását, s ennek megfelelően nagy gonddal készülnek a találkozóra. A négy témakörből háromban baranyai előadások is elhangzanak. A helyi szakemberek egyebek mellett beszámolnak a gázkitöréssel kapcsolatos kutatások magyarországi eredményeiről és fejlődéséről, a provokációs robbantások tapasztalatairól, valamint a gázkitörésveszélyes bányák elektromos berendezéseinek gazdasági kihatásairól. „Riadókészültségben“ a szükségtárolóhely Villányban még várnak a szürettel Idegfeszítő napokat élnek át ezen a szeszélyes nyárutón a villányi gazdaságban mindazok, akiknek a szőlőhöz ilyen vagy olyan formában közük van. Élénken figyelik a tévében az időjárási frontok vonulását, megpróbálnak eligazodni a rádió és a napilapok sokszor ellentmondó meteorológiai hírei között. Mert a jól előkészített szüreti „mechanizmus” már csak a gombnyomásra vár. A nagy dilemmát, kezdjék-e meg a szüretet avagy várjanak még, az időjárás fogja eldönteni. Az, hogy körülöttük az egyéni szőlősgazdák már jócskán a szüret felénél tartanak, a gazdaságot egyáltalán nem befolyásolja. A gazdák tavaly is elsiették a szüretet, s a bor cukortartalmának, vagyis minőségének a rovására mentA szőlő még sokat cukroso- dik ezeken a meleg, nyárias napokon, amikor a déli órákban 26—27 fokig is felmegy a hőmérő higanyszála, a minőségi bort termelő gazdaság tehát még vár. A csemegeszőlőt már szedik, ebből 150 holdjuk fordult terÚjabb leletek a mohácsi csatatéren Ásatás 20000 négyzetméternyi területen z új mechanizmus viszonyai között az embereket érintő döntésekkel kapcsolatos dolgok sokkal érzékenyebben hatnak, mint korábban. Miután az új mechanizmus viszonyai közt a vezetői döntések általában összefüggnek a dolgozók élet- körülményeivel, a fizetések alakulásával, vagy a munkahelyi beosztás, a munka biztonságával — a dolgozók figyelme is élénkebb, vizsgá- lóbb jellegű a vezetői döntésekkel szemben. A szak- szervezeti bizottságoknak pedig nem csupán joguk, hanem kötelességük is, hogy a jelentősebb, a vállalat dolgozóinak életkörülményeit valamilyen formában érintő vezetői, igazgatói döntések előtt a dolgozók nevében elmondják a véleményüket. Sőt — adott esetben szavazatukkal hozzájáruljanak egy- egy döntéshez. Az üzemi demokrácia az új gazdasági mechanizmusban sokoldalúbb, alkotójellegűbb lett. A gazdasági mechanizmus számít az egyéni felelősségvállalásra, az egyéni alkotókészségre, de számít a demokratikus véleménynyilvánításra, a dolgozók teljes részvételére. Az üzem, a vállalat gazdasági döntései, megoldásai az egész közösség érdekeit érintik. Tehát mindenki ügyéről van szó, és lényeges kérdés az üzemi demokrácia elveinek érvényesülése. Az új gazdagági mechanizmus eddigi tapasztalatai szerint a vezetők döntése általában találkozott a dolgozók álláspontjával, a szakszervezeti bizottságok hozzájárulásával. Talán épp ezért nem is véletlen, hogy az év folyamán eddig Baranyában egyetlen olyan eset sem fordult elő, amikor szakszervezeti bizottság élt volna a vétójogával. Fel-felüti viszont a fejét egy aggály. Egyes helyeken és egyes kérdésekben úgy érzik, hogy a gyárvezetés az üzemi társadalmi fórumok beavatása nélkül döntött, és ez nem egészen fedi az üzemi demokrácia alapelveit. A gyárvezető pedig — nem egészen indokolatlanul — ilyenkor azt mondja: be kell most már látni, a gyakorlat sorozatosan ezt bizonyítja, hogy a technika fantasztikusan gyors fejlődése következtében a régi értelemben vett demokrácia kezd akadályozni az operatív kérdések megoldásában. A döntéseket gyorsítani kell. Nincs idő a halogatásra, tárgyalásokra. Harminc-negyven évvel ezelőtt a piaci helyzet kialakulása még konzervatív módon ment végbe. Sok mindent előre lehetett kikövetkeztetni. Ma egészen más a helyzet. Amíg mi itt a különböző üzemi fórumokon meghányjuk-vetjük az elképzeléseinket és lehetőségeinket, mire mindenki rendben, demokratikusan elmondja a véleményét, ahogy ez a „nagykönyvben” meg van írva, addig mások messze megelőznek bennünket. Mire való a vezetés önállósága, ha egy egyszerű, operatív jellegű kérdésben sem dönthetek az üzemi demokrácia megsértésének gyanúja nélkül?... Az új gazdasági mechanizmus kétségkívül lendületesebb, nagyobb figyelmet és kombinációs készséget igényel. Ilyen viszonyok közt időnként fel-felmerül ez az aggály: vajon a vezetők megnövekedett önállósága, egyéni felelőssége, és a technika szempontjából valóban, a felesleges halogatásokat nem tűrő kombinációk és döntések — nem zárják-e ki fokozatosan az üzemi demokráciát? De hát, miért zárná ki? Csupán a mozzanatok, döntések helyének, színvonalának értelmezésében kell megtalálni a dialektikus egyensúlyt. A dolgozókat, azok érdekeit képviselő szakszervezeti titkárnak teljesen igaza van abban, hogy a gyár vezetése, a gyár igazgatója minden elvi jelentőségű kérdésben köteles a döntés előtt a dolgokat megbeszélni a dolgozókkal, Illetve az őket képviselő pártszervezet, illetve a szakszervezet vezetőivel. Az üzem távlatát, a dolgozók életkörülményeit meghatározó döntésekről van szó. Ezekben a kérdésekben a dolgozók testületéivel együtt kell dönteni. De nem kell minden részletkérdésben ezt a módszert alkalmazni. Nem is lehet. Mert igaza van az igazgatónak is, hogy a kombinációk, a döntések időtartama rendkívül lerövidült, és ha a gyár versenyképes akar maradni, ha együtt akar „lélegezni” az ipar és a kereskedelem mozgásával, és ennek a mozgásnak aktív (és nyereséges!) részese akar lenni — akkor a vezetésnek nem sok ideje marad arra, hogy az üzemi demokrácia klasszikus szabályai szerint a gyári kollektíva teljes egyetértésével nozza meg a döntéseit. Csakhogy a valóságnak ezt a részét sem lehet fetisizálni! Mert itt csupán a részletkérdésekről van szó. Az operatív kérdésekről. A körülményesség itt nem jelent üzemi demokráciát, de lelassítja a legjobb elképzelések kivitelezését is, ha egyenesen meg nem semmisíti. Az igazgatónak igaza van, amikor az önállóságát emlegeti. Valóban, a helyi vezetés önálló. Azért vezetés. Felelős a döntésekben, hisz minden vezetői mozzanatnak, intézkedésnek — legalábbis elvben — a dolgozók, az emberek javát, több jövedelmét, jobb munkáját kell szolgálnia. Azért személy szerint ó a vezető. De a szak- szervezeti titkárnak igaza van abban, hogy a dolgozók rendkívül érdeklődnek a vezetés döntései iránt, hiszen róluk van szó. Azt mondják: ezek a döntések a mi bőrünkre is mennek, tehát jogunk van tudni, hogy ezek milyen döntések. Tehát, tájékoztatni kell őket. A közös munkának, a közös érdekek kialakításának, a jó akciókészségnek — ami az új gazdasági mechanizmusban különösen jelentős vonás — lényeges mozzanata a jó, az őszinte tájékoztatás. Nem bonyolult dolgok ezek, csupán a helyes arányokat kell mindkét részről megtalálni. Azt okosan és helyesen eldönteni, hogy melyik kérdés milyen szintre tartozik. Az igazgatónak vállalnia kell a döntés kockázatát, hiszen ezért igazgató. De sohasem feledkezhet meg a tájékoztatás széleskörű alkalmazásáról, amely nem csupán bevonja az embereket a gyár ügyeibe, de az igazgatónak fontos, soha el nem hanyagolható tapasztalatokat nyújt a további lépésekhez. A z elvi jelentőségű kérdések — a távlatokat, a struktúrát, az emberek élet- és munkakörülményeit meghatározó kérdések — kollektív dolgok. Mindenkit érintő kérdések. Azok eldöntése és megoldása folyamatszerű, kizárja a kapkodást, és csakis kollektív, demokratikus körülmények között lehetséges. Ez egyébként következik társadalmi rendszerünk alapjaiból. Thiery Árpád Genf és Nimes után 1969. márciusában Harkány, illetve Pécs lesz a világ gázkitöréssel foglalkozó bányabiztonsági szakembereinek találkozóhelye. Tegnap délelőtt a Mecseki Szénbányák igazgatóságán ülést tartott az a bizottság, mely az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága Szénbizottságának megbízásából a nagy „randevú” előkészítését végzi. A tanácskozásról kiadott közlemény szerint a rendező szervek — a Nehézipari Minisztérium, a Külügyminisztérium, az Egyesült Magyar Szénbányák és a Mecseki Szénbányák —, több, mint ötven külföldi s közel ennyi hazai szakembert várnak Baranyába. A jelentkezési határidő novemberben jár le, de máris biztos, hogy a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Jugoszlávia, NDK, NSZK, Franciaország, Belgium, Hollandia, Kanada, Dél-Afrikai Unió, Kína és Japán képviselői részt vesznek a tanácskozáson. A szén- és gázkitörési szimpozion keretében négy témakör legújabb kutatási eredményei és üzemi tapaszHol állt II. Lajos király a tragikus mohácsi ütközetben’ Vajon helyesen jelölte meg Brodarics István krónikájában a nagy csata színhelyét? A puskás janicsárok támadását, a kétszer tízezer magyart elsöprő ágyútűz helyét elfogadhatóan jegyezte fel az utókor számára? Erdőkaréjban lévő szántáson kitűző karók vonala és frissen ásott gödrök látszanak. Itt folytatja kutatását Papp László, nyugalmazott műzeumigazgató régész, akit kedden a koraesti órákban lombsálor alatti tanyáján keresett meg Takács Gyula, a Baranya megyei Tanács VB elnökhelyettese, Bernics Ferenc, a megyei művelődés- ügyi osztályvezető és a Mohács városi Tanács vezetői. A tudós eddig 20 OVO négyzetméter területen — szigorú rendben — végzett ásatásokat. Egymástól négy méteres közökben, 8V centiméter mélységű gödörben keréste a bizonyítékokat, feltevésének igazolására. Mint mondotta: fokozatosan halad a feltételezett centrumhoz, a nagy csata színhelyének vonalához. Harminc asszony — a majsi termelőszövetkezet dolgozói — segítettek eddigi munkájában. A korábbi években • feltárt két tömegsír, majd a Lentz Jakab traktoros gépe által felszínre került kétélű kard, aztán huszonkilenc puskagolyó teszi izgalmassá a kutatást és ösztönzi a muzeológust. Ezek régebbi leletek. Újabba« — ugyancsak Lentz Jakab — szántás közben hét emberi és két lócsontvázat talált. Hevenyészett eltemetésük rendkívüli eseményekre utal. Feltételezhetően közük van a mohácsi csatához. A kutatás iránya a déli országhatártól Sátorhely felé halad. Papp László a kritikus helynek egy nyárfaerdősort jelölt meg. A munka meggyorsítására, mind a megyei, mind a Mohács városi Tanács fokozott segítséget ad. A következő napokban mohácsi diákok nagyobb csoportja társadalmi munkában végzi az ásatásokat. Elsőnek a mohácsi gimnázium, majd a Mezőgazdasági Technikum kiszistái, ezt követően az iparitanuló-iskola fiataljai dolgoznak a kijelölt területen. Nagy István mőre, 70—80 vagon ígérkezik. Sajnos az export-kereslet lány hább a vártnál, s a belföld is telítve van, úgy néz ki, a villányi csemegeszőlő egy részéből bor lesz az idén. Ez, sajnos, csak növeli az amúgy is nagy tárolási problémáikat. Jelentős átmenő készletük is van, hisz folyamatosan palackoznak, s most nagy szüretre van kilátás, minden hordó megtelik, s a pincék be sem tudják majd fogadni a termést — 600 vagon szőlőre számítanak—. újra üzembe kell állítani a szabadtéri úgynevezett borkertet, mint szükségtárolóhelyet. Nem kifejezetten a szürettel függ össze, de mint újítás feltétlen figyelmet érdemel, hogy az idén első ízben tesznek kísérletet Villányban a törköly hasznosítására. Eddig egy kis részéből pálinkát főztek, zömét azonban eladták. Most, a gazdaság új lucernaliszt gyártó üzemében, az előzőleg karbamid- dal és egyéb nitrogén tartalmú anyagokkal feldúsított szőlőtörkölyt szárítás után porrá őrlik és a juhokkal, szarvasmarhákkal feltakarmányozzák. Egy- egy szüret után 120—130 vagon törköly halmozódik fel a gazdaságban, ebből 50—60 vagon 33 százalékos nyersprotein tartalmú abraktakarmányt tudnak ily módon előállítani. Czinege Lajos Moszkvában Andrej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter meghívására szeptember 3-tól 4-ig Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter nem hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodott. A két baráti ország honvédelmi minisztere szerdán megbeszélést tartott, amelynek során megvitatták a kölcsönös érdeklődést kiváltó kérdéseket.
