Dunántúli Napló, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-03 / 206. szám
196$, szeptember 3. Dunantmi naoto 3 Kormányüitíség utazott Lipcsébe A Német Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására vasárnap reggel magyar kormányküldöttség utazott az NDK-ba, a Lipcsei Őszi Vásár megnyitására. A delegáció vezetője dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, tagjai: Horn Dezső, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese és Tömpe András, a Magyar Népköztársaság berlini nagykövete. Vasárnap az idei Lipcsei őszi Vásár első napján a látogatók elözönlötték az eddigi őszi vásároknál jóval nagyobb rendezvényt, ahol 55 ország 6500 kiállítója mutatja be legjobb termékeit A vásárra mintegy 225 000 külföldi látogatót várnak. A szocialista országok kiállítási pavilonjait a legkülönbözőbb árucikkek sokasága tölti meg. A vásáron 27 kapitalista ország több, mint 1700 cége mutatja be termékeit A résztvevő 15 fejlődő ország közül az idén India a legnagyobb kiállító. Az arab országok kiállítási tárgyai közül figyelemre méltók az Egyesült Arab Köztársaság textíliái, míg a latinamerikai országok közül Brazília rendelkezik legnagyobb kiállítási területteL Az átlagkeresetek növekedése megfelel a tervezettnek A szocialista munkaversenyröl, a béren kívüli juttatásokról, az üzemi balesetek alakulásáról tárgyalt a SZOT Elnöksége fl (SjBíRMÖ 61.ÖTT A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn 230 állami és tanácsi vállalattól szerzett tapasztalatok alapján megvitatta a szocialista mun kaverseny-mozgalom helyzetét. Megállapította, hogy az új gazdasági mechanizmus ösztönző hatására a vállalatok nagy részénél jobban megbecsülik a versenyben élenjáró dolgozókat, kollektívákat, anyagilag és erkölcsileg elismerik eredményeiket Változatlanul népszerű versenyforma a szocialista brigádmozgalom. A versenyben több. mint 86 000 brigád, . majdnem egymillió tagja vesz részt. Tapasztalhatók azonban nemkívánatos tendenciák is. Egyes helyeken egészségtelenül felhígult a szocialista brigádverseny, néhol a brigádok 95—98 százaléka „részt vesz’’ e mozgalomban, ami formális, s csak papíron létezik ez a szám Üzemi étkeztetés Az elnökség egyes bérenkí- vüli juttatások alakulásával is foglalkozott. Megállapította, hogy e juttatásokat szórványos esetektől elekintve az új gazdasági mechanizmus viszonyai között is biztosítják a Mi mindenre jó a „Berkelw mérleg? Amióta Pécsett is kezdetét vette az ezüst kereskedelmi felvásárlása, azóta lassacskán oda jutunk, hogy nemcsak a város óra- és ékszerboltjai előtt állnak sorba az ezüstholmijukat forintra beváltó pécsiek, hanem szerkesztőségünkben is, hogy előadják majdnem azonos témájú reklamációjukat Panasz és panasz között mindössze annyi a különbség, hogy a reklamálók egyik csoportja a Kossuth Lajos utcai, a másik a Bem utcai óra- és ékszerbolt felvásárlási módszereit kifogásolja. — Az átvétel úgy történik kérem — mondotta az egyik panaszos —, hogy a sorszámommal reggel beál- allítok az ékszerboltba és gyanútlanul már teszem is a pultra az ezüst eszcáigo- mat, amikor az átvevő rámszól, hogy mutassam a személyi igazolványomat Ez alighanem arra jó, hogy megállapítsa belőle, nem úgy loptam-e a holmit. Igaza van, nem árt az éberség, ez ellen nincs is kifogásom. De milyen dolog az kérem, hogy utána egyszerűen csak felmarkolja kanalaimat, villáimat és eltűnik valahol az ajtó mögött, és amikor visz- szajön, már írja is a blokkra, hogy hány deka volt és mennyit kapok érte. Utána hiába reklamálom, hogy még a zöldségboltban is előttem mérik le a krumplit, rám se hederítenek, mert ugye ott van már a másik kuncsaft és nem érnek rá, hogy tovább bajlódjanak velem. Hát tessék mondani, milyen eljárás ez?! Nos, ami ezt a különös eljárást illeti, utána néztünk és két népi ellenőr segítségével nyomon követtük az ezüst útját az ajtó mögötti „eltűnéstől” a számlázásig. Hát nem sokat tévedett az egyik panaszos azzal a „krumpli” példával, mert a következőket állapítottuk meg. A Kossuth Lajos utcai ékszerbolt felvásárlója a szomszédos kapual j} gyümölcs árusnál, a Bem utcai ékszerboltos pedig az ugyancsak szomszédos zöldségbolt „Berkei” mérlegén „dekázta le” az ezüstöt, persze némi várakozás után. mert előzőleg burgonyát mértek rajta a vásárlók éber ellenőrzése mellett — Ez így megy egyfolytában amióta elkezdődött az ezüstvásár, — válaszolta kérdésünkre a zöldségárus —, dehát miért is ne segítenénk rajtuk, amikor nekik nincs mérlegük. És különben sem akadékoskodnak sokat, mert ugye, meddig tart a mérés, ha gyakorlata van hozzá az embernek... És mit mondott az ékszerboltos? — Mi is tudjuk, hogy így nem helyes, nem szabályos a felvásárlás, és reklamáltuk is a felsőbb szervnél, de mit tegyünk, ha nem kapunk ezüstmérleget?... Végül a Mérleghitelesítő Vállalat pécsi kirendeltségének vezetőjét kérdeztük meg: mi a véleménye a bolti mérlegek megbízhatóságáról. — Semmi esetre sem alkalmasak nemesfém mérésére, különösen, ha grammokról van szó. Tehát ezek szerint többről van szó, mint egyszerű szabálytalanságról, mert nyilvánvaló, hogy egy gyakorlott elárusító, maga is tisztában van a mérleg pontatlanságával. S ha már tisztában van, bizonyára óvakodik is a „túlsaccolástól”. Feltételezhetően marad tehát a súlykerekítés, amit még csak rossznéven sem vehetünk a felvásárlótól, ha azt lefelé és nem felfelé kerekíti, hiszen ez utóbbival önmagát csapná be, az ő zsebére merme. Egyet azonban enyhén szólva is rossznéven kell venni. Mégpedig azt, hogy hiteles, pontos, nemesfém mérleg híján, egyáltalán hogy merték vállalni ezt a „megoldást”, s vele együtt az üzletfelek nem minden alap nélküli bizalmatlanságát is. Reméljük, — s ezt a panaszosok nevében mondjuk, — hogy a felvásárlást elrendelő és irányító felsőbb illetékes, a fővárosi Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat késedelem nélküli intézkedéseket tesz a tarthatatlan állapot megszüntetésére. P. Gy. vállalatok. Az üzemi étkeztetésben résztvevők száma nem csökkent, sőt az ágazatok többségében valamelyest még emelkedett is. Számos vállalatnál és intézménynél a nyugdíjasok számára is lehetővé tették a kedvezményes étkeztetést. Egyes vállalatok felbontották i a közétkeztetési vállalatokkal kötött szerződéseiket és több üzem kedvezőbb feltételekkel a helyi földművesszövetkezetekkel kötött szerződést. A gyermekintézmények fenntartására az állam központilag is jelentős összegeket fordít, s a vállalatok részesedési alapjukból is hozzájárulhatnák az intézmények fenntartásához. Amíg azonban a központi garantált összegeket folyamatosan felhasználják, a részesedési alapból a támogatás már kevésbé általános. Több vállalat szabadulni igyekszik gyermekintézményétől, és azt kéri, hogy a bölcsődét, óvodát vegyék tanácsi kezelésbe. Az érintett szülők azonban ezt kifogásolják, mert a vállalati gyermekintézményekben általában jobb az ellátás, és a szülők munkakezdési és végzési idejéhez is jobban alkalmazkodnak. Több vállalat csak akkor hajlandó gyermekintézményébe más vállalatnál dolgozók gyermekeit felvenni, ha a szülők a fenntartás teljes önköltségét fizetik. Ez az eljárás nem helyeselhető, mert a gyermekintézmények fenntartásához nyújtott garantált összegek az intézmény teljes kihasználását célozzák, s egyben jogszabályellenesek is a vállalatok említett kikötései. A más vállalatoknál dolgozók gyermekeinek elhelyezését az is nehezíti, hogy a csökkentett munkaidőben dolgozó üzemek a szabad szombatokon gyermekintézményük működését is | szüneteltetik akkor is, ha az ott elhelyezett gyermekek szüleinek nincs szabad szombatjuk. E problémák mielőbbi szabályozására van szükség anélkül, hogy ez csorbítaná a vállalatok önállóságát. Utazási kedvezmények A munkásszállások ellátottsága az első félévben lényegében nem változott, a szállások besorolása, a térítési díjak megállapítása egy-két kivételtől eltekintve a rendelkezéseknek megfelelően történt A munkásszállások jelenleg is szinte valamennyi ágazatban szűkösek, kivéve a szénbányászatot, ahol a férőhely több, mint az arra igényt tartó dolgozó. Ezért a szénbányászat több munkásszállását átadták más tárcáknak. A munkábajárással kapcsolatos utazási kedvezményeket a dolgozók általában megkapják, néhány problémát azonban még az új kollektív szerződések megkötése előtt tisztázni kell. Ilyen kérdés az, hogy jelentősebb létszámnövekedés esetén a többletlétszámra jutó kedvezmény ösz- szege levonható-e a vállalat által befizetendő nyereségadóból vagy sem. További problémák: a saját járművel mun- kábajárók kaphatnrak-e térítést; utazási költségtérítésben részesülhetnek-e a berendelt nyugdíjas dolgozók; a közigazgatási határokon belül mikor adható a napi munkábajárás- hoz utazási kedvezmény; azok a dolgozók, akik korábban a gyorsabb járatú MÁVAUT-já- ratokra szóló kedvezményt élvezték, kötelezhetők-« a lassúbb járatú, de olcsóbb közlekedési eszközök, például a vasút és a HÉV igénybevételére? Az üzemi balesetekről szóló tájékoztató jelentés szerint, a balesetek számát tekintve, a tavalyi első félévhez képest nincs változás, viszont több a halálos baleset. Ez év első felében 140 halálos üzemi baleset fordult elő, tizenöttel több, mint az elmúlt év azonos időszakában. Bár már a múlt év második felében kedvezőtlenül alakult a helyzet, az illetékes minisztériumok és szakszervezetek nem mindenütt tettek megfelelő intézkedéseket az ismétlődő halálos baletesek megelőzésére. Az árszínvonal stabil A SZOT elnöksége áttekintette a népgazdaság helyzetének alakulását is. Megállapította, hogy a népgazdaság fejlődése zavartalanul folytatódott az első félévben, a termelés, a forgalomnövekedés üteme a vártnál nagyobb. Az állami iparban foglalkoztatottak átlagkeresetének növekedése megfelel a tervezettnek. A piaci viszonyok kiegyensúlyozottak, a lakosság ellátása valamennyi alapvető fogyasztási cikkből kielégítő. Az áruk minőségében ázonban — egyes tartós fogyasztási cikkek és háztartás-vegyipari termékek kivételével — még nincs különösebb javulás. Jelentősebb ármozgások nem voltak, a fogyasztói árszínvonal általában stabil maradt, a fogyasztói árak az elmúlt év azonos időszakához képest körülbelül egy százalékkal csökkentek. KETREC í Két nővér már-már beteges hangulatú összezártságáról, e „ketrecnek” fojtogató és végül halálos atmoszférájáról szólt Benedek Katalin tv-játéka, melyet a Péntek esti TV-szírrház sorozatban — tehát az új magyar műveknek kijáró megkülönböztetett műsoridőben mutattak be. A történet jóformán egyetlen mondat: Irma, az iskolaigazgatónő, a család önfeláldozó mártírja, szolgálati lakásában rejtegeti húgát, Lilikét, aki egy svájci férfi révén terhes lett. A szituációt kiélezi, hogy a fiatal lány szelíd, csendes védtelenségével szemben a nővér morálisan nyomott, ósdi s valószínűleg az ideg- gyógyászat hatáskörébe is tartozó viselkedése állandóan feszültségeket okoz közöttük. Az első tíz percben még cse- hovi hősöknek gondolja őket a néző, de a dráma fokozatosan válik akvárium-jelle- gűvé, hogy egy valóban drámai s jól kombinált tragikus mozzanattal érjen véget. A darab befejezése kétségkívül hatásos, és a feltárt atmoszféra is izgalmas (mégha kissé szokatlan is) akár a két jellem, akár pedig a két morál összeütközése, azonban az egész darab építkezése szempontjából világos a for- dítottság, és éz önmagában akadályozza az igazán jó drámát A befejezés drámai mozzanatából való visszafelé építkezés különböző deus ex machinákhoz, dramaturgiai mesterkedésekhez vezetett. Egy mesterségesen hermeti- zált mikrovilág ez. amelyben a gondolat izzásának, a dialógus tartalmának jutna a döntő szerep, a dramaturgiai szerep, a darabban azonban ezt a szerepet gyakran a recsegő hintaszék, az elsusogott mondatfoszlányok, illetve a „kétszer a szertárig és vissza” sétautak vették át. A darab gyengéje a párbeszéd, a dialógus Volt, amelyet ugyan a két művésznő (elsősorban Psota Irén) szí- nészileg igyekezett felfokozni, de maga a szöveg a legtöbb helyen csak ropogott, málladozott a drámai helyzet súlya alatt. Jobb építkezéssel, mélyebb s életszerűbb gondolatközléssel egész jó kis dráma kerekedett volna belőle. Bár az alaphelyzetben így is tisztázatlan maradt volna néhány gyakorlati kérdés, mint például a két nő összezártságának a miértje. HOGYAN ÉRIK AZ EMBER? Az érettségi és az érettségit megelőző izgatott hetek nagyjából minden korosztályban egyformán zajlanak le. Nagyjából úgy, ahogy azt Bencsik Imre megírta. A tréfák, a fogadkozások és a figurák tulajdonképpen ősidőktől fogva ismétlődnek — akár a Veréb tanár úrral megesett kínos konfliktus, akár Tengődi fantasztikus találmányéhsége, akár Újvári váratlan fordulatú korrepetálása. Kedves diákdolgok ezek, s a műsorban az volt a dicséretes,, hogy az anekdo- tikus morzsákat, forgácsokat a szerző meghagyta a maguk jókedvű kis jelentőségében. A laza, füzérszerű szerkezet jól megfelelt a témának, s a fiatal színészek is látható élvezettel komédiáz- tak. Kifogásaink közt csupán a dalszövegeket említjük meg. A „Bezzeg a Gyomoré, az anyja öröme ..szellemesnek nem nevezhető rigmusainak hallgatása közben arra gondoltunk: íme, egy ügyes hazai musical-kísérlet, fáradhatatlan, tehetséges színészek, jó zene- és műfajhoz méltatlan dalszöveg. Dehát, ez nem először fordul elő. Sajnos, nem is utoljára. VIGYORI Szép volt, emberi volt A gyanútlan s érzékeny, csaknem költői lelkülettel megáldott s kissé kétbalkezes árvafiú, Vigyori, és a moró- zusan magányos mester, Péter bácsi, és a „harmadik”, a lány nem különleges, de mélyen emberi, egyszerűségében szép balladája — mondhatni koronája volt a hét műsorának. Az emberről, dolgairól, gondolatairól, az em- berréválás szükséges kudarcairól sok mindent megírtak már, de csak annak volt hitele és szépsége, ami előítéletek és görcsök nélkül közelített a hőseihez. Fejes Endre novellájából Sipos Tamás készítette a tv-játékot, megőrizve az eredeti mű humánus és természetes alap vonásait, megőrizve sajátságos, kissé érdes hangulatát. Bíró Miklós operatőr képsorai — különösen az üzem életszerű, csiszolatlan képsorai — az öreg mestert alakító Kovács Károly s a Fejes-hősöket kitűnően ábrázoló Madaras József játékának furcsán rezdülő lírája méltó társa volt a műnek. Megemlítenénk még, hogy a hét három utolsó napján a tv- rrézők egy-egy magyar tv- játékot láthattak, beleértve Bencsik Imre szombat esti műsorát is. S bár tendenciájában, műfajában másmás produkció volt, közös bennük, hogy a szerzők magyarok és maiak. Gyakran hosszú hetekig kell várni egy-egy mai magyar tv-játékra. Nem a mostani „bőség” okoz problémát, az elosztás következetlensége tűnt fel. (T) Vásári figyelő Rozsdás kulcsolt tömegéből válogathat a vevő — ha akadt Azt mondják, májusban és októberben van Pécsett a legnagyobb vásár. Májusban azért, mert még nem kezdődtek meg a nagy nyári munkák, ráérnek a falusiak, októberben pedig azért, mert vége a betakarításnak, tehát van mit vásárra vinni. A tegnapelőtti vásár talán vetekedett a májusival és vetekedni fog majd az októberivel. Hogy hányán voltak ösz- szesen, még megbecsülni is nehéz, talán húsz—harmincezren. A legnagyobb szektor a gépkocsiké. Nagy árat, mondhatni csillagászati összeget kérnek a használt gépkocsikért, a 850-es Fiat Limóu- sinokat 82—84 ezer forintért kínálták, egy Wartburg 1000- res 88 ezerért cserélt ga2dát, 14 ezer forinttal többért, mint amennyibe újonnan kerül. A legolcsóbbnak egy bogárhátú, régi-régi Skoda (vagy Opel?) mutatkozott, tulajdonosa szerint a műszaki vizsgán átesett, 6500 forintot kért érte. A gúnyoros pillantások róla és kocsijáról is leperegtek, rendíthetetlen nyugalommal... rejtvényt fejtett. A legnagyobb érdeklődést egy hajónyi nagyságú, Lincoln Continental váltotta kj, az árát senki sem merte megkérdezni. Jó árat fizettek a marháért és a borjúért, vette-vitte a vágóhíd tucatjával. A sertés hét-három hónappal ezelőtt nagyon olcsó volt, most észrevehetően felment az ára. Egypár süldőt 4—500 forintért „vesztegettek”. A járlatlevél- kezelésen 11 órakor érdeklődtünk, összesen körülbelül 1500 állatot írtak át addig, a gazdátcserélt állatok közül mindössze tíz a ló. Bizony ló csak mutatóba akadt, van is ára, egy párért vagyont kérnek. A vásár egyébként olyan volt, mint szokott lenni, most is elsősorban a Vendéglátó- iparnak hozott kasszasikert. A vásár tele volt pecsenye- sütő sátorral, a pesti maszek pecsenysütők ellepték a pécsi vásárt. (Budapesten az utóbbi időben számtalan engedélyt adtak ki.) Tíz deka sültkolbász 7—8—8,50 forintba került. Tehát még Pestről idejönni is megéri. Sátraik mögött szerényen húzódott meg a Taunus vagy az Opel. Változatlanul keresettek a háziasszonyok körében a konyhafelszerelési cikkek, a kisiparosok alig győzték a rohamot, elkeltek a krumplihá- mozók, a tésztacsinálók és majd szétszedtek egy nylonkonyhakötényeket áruló férfit. A zsibpiac ezzel szemben csak úgy tengődik, mint máskor. A mázsaházban dr. Molnár István és Schmidt János, a II. kerületi tanács ipari-kereskedelmi csoportjának vezetőjét és főelőadóját találtuk. ök, illetve hát a tanács a vásár rendezője. 45—50-en vannak rendezők, akik közül 20—25-en helypénzszedők. A hely pénzekből egy-egy vásár bevétele 35—40 ezer forint, az 50 ezeres már nagy forgalomnak- számít. Ez bizony kevés, ennyi ember után. Ha a bevételeket összeraknák, talán még 50 év múlva sem futná kikövezni a vásárteret M. Z. A 1
